Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-16 / 189. szám

PES1 HECYFI i'JCívlap 1969. AUGUSZTUS 16., SZOMBAT VAS HÍD All a híd, kapocsként két telep közt alatta sínpár fut a messzibe, szemafor tekintget jobbra-balra — a vonat sem rohanhat kedvire. Hányszor vitt át anyád itt a karján, mikor még hozzá bújni volt a jó? Aztán később iskolás korodban itt dobogtál, mint szilaj csikó. Táskádban a ceruzák zörögtek, vonat sípolt és mindent füstbe vont. Ügy néztél szét mint egy képeskönyvben, míg kitárult körül a horizont: Iskola, a terek és az utcák a cseréptetős kedves házsorok akácos kertek, a messzi erdők — a játszótársak, víg majálisok... Azóta már másfelé is jártál, nagyobb hidakról néztél szerteszét. Csillogó, szép városokra láttál hol nem volt sár, sem por, sem vaksötét Mégis itt jó, a vashídon állni amíg a szürke korlátot fogod — innen nyílik a legszebb kilátás, mert itt születtél, itt az otthonod. Ferenczi Hanna Pest megyei gépipari vállalatok a BOV-ön Több Pest megyei gépipari vállalat is bemutatja termé­keit a Budapesti Őszi Vásáron. A Mechanikai Művek tíz kü­lönböző típusú olajkályhát es hőfokszabályozót állít ki. A Pest vidéki Gépgyár olajégők­kel, szellőzőberendezésekkel, továbbá a könnyűfémszállitó és tároló eszközökkel vonul fel. Az ikladi Ipari Műszer­gyár háztartási gépekhez szükséges motorokat mutat be. Miniszteri utasítás az iskolák munkarendjéről A munkaügyi miniszter most megjelent utasításában intézkedik az 1969—70-es tanévre a szakmun­kásképző iskolák munkarendjéről. A miniszteri utasítás részletesen szabályozza a tanévnyitás, a vizs­gák, a főbb tantestületi értekezle­tek, a szünnapok, a tanévzárás időpontját, intézkedik a tanulmá­nyi versenyekről, a szakmunkásta­nulók országos kiállításáról, és egyéb kérdésekről. «Mint a Munkaügyi Minisztérium­ban elmondották, a szakmunkás- képző apparátus az új tanévre kü­lönös gonddal készül fel» mert a szakmunkásképző iskolákban újabb létszámrekord várható. Az 1969—70-es tanévre 92 ezer első osztályost vesznek fel, ami a de­mográfiai hullám csúcsát jelenti. Ez a szám nagyobb, mint a felsza­badulás óta bármikor. A három évfolyamon összesen 223 ezer ta­nuló vesz majd részt. 13 ezerrel több, mint tavaly. A pedagógusi kart a tanulók lét­számával arányosan növelik, az el­helyezési lehetőségek azonban meglehetősen szűkösek. Az új tan­évre 196 új tantermet és 470 tan­műhelyi munkahelyet létesítenek, az otthonok befogadó képességét X280-nal bővítik, ami a szükségle­tekhez képest kevés. Az általános iskoláktól is kölcsön vesznek tan­termeket az oktatás zavartalan le­bonyolítására. A demográfiai hul­lám elvonulása után is fokozott gondot fordítanak a szakmunkás­tanuló képzésre. örvendetes ugyanis, hogy az általános iskolá­ból kikerülő és továbbtanuló fia­talok közül mind nagyobb arány­ban jelentkeznek szakmunkás-ta­nulónak. Ennek ellenére — s az idei tapasztalatok is ezt igazolják — egyes szakmákban még mindig kevés a jelentkező. Különösen vonatkozik ez a fővárosra. Vidéken — főleg a megyeszékhe­lyen — az építőipari szakmákra várnak további jelentkezőket. Lányok a kirakatban Harry Fox londoni kalapke­reskedő fel akarta lendíteni üzlete forgalmát és ezért hat rendkívül csinos fiatal lányt alkalmazott, akiknek nem volt más feladatuk, minthogy kiáll- janak üzlete kirakatába — ka­lappal a fejükön — de mellőz­ve az egyéb ruhadarabokat. Foxot bevitték a rendőrség­re és az ötletes üzlettulajdo­nosnak hamarosan a bíróság elé is kellett állnia. CSÍPŐS HÍR Üj feldolgozásban kínálja a világhírű kalocsai fűszerpapri­kát a Kalocsai Fűszerpaprika és Konzervipari Vállalat. Az őrleményen kívül — amelyet jelenleg is 26 országba expor­tálnak — megkezdték a fo­lyékony paprika gyártását. Er­re a célra külön munkatermet rendeztek be, ahol francia gépsort alkalmaznak a paprika szín- és illő anyagainak ki­vonására. Az őrleménynél to­vább tartósítható folyékony paprika iránt nagy az érdek­lődés külföldön. A megrende­lők igénye szerint egy-, illetve ötliteres műanyag flakonok­ban exportálják „paprika- oleoresirt” néven. Lányok Szabolcsból Hosszan vitatkoztam nem­rég yalakivel. A téma, mely fölött összecsapott vélemé­nyünk: a gazdasági életben keletkezett, ismert feszültsé­gek, a bérezés, a munka és a termékek minősége. Partne­rem feloldó tényezőként az adminisztratív beavatkozást helyeselné. Jómagam kifeje­zést adtam annak az óhajtás­nak, hogy a legfőbb kiegyen­lítő maga a gazdasági élet le­gyen. * S még megjegyeztem: nem kell olyannyira sajnálni, hogy konfliktusok keletkez­tek, hiszen azok az előzőleg is meglevő ellentmondásokat tárták fel. Azóta — újból — találkoz­tam egy egész iparág problé­makörén belül olyan gyárbeli példával, mely azt hiszem az utóbbi álláspontot igazolja. A Lenfonó és Szövőipari Vál­lalat budakalászi gyára an­nak idején magára a községre s a közeli falvakra épült, az­az a környék — elsősorban női — munkaerejére. Nem is rég még nagyon sok olyan bu­dakalászi, pomázi szövőnőt le­hetett találni az ' üzemben, akiknek édesanyja, nagyanyja is itt dolgozott... Pár éve, hogy megszakadt a gyárban a generációs folyn- matosság. Pár év oia fogyat­kozásnak indult a törzsgárda. Régebbi tagjai főiként kisipa­ri és mezőgazdasági termelő- szövetkezetekben, így egy kör­nyékbeli gombüzemben, egy töltőtollüzemben, egy faipari szövetkezetben helyezkedtek el — tájékoztat Herendi Lajos munkaügyi vezető. Ma már a szövőnők közül a legtöbb ere­detileg távolabbi m ígyékbe való, amelyekből azonban ugyancsak mind kevesebb utánpótlás érkezik. A kilépők száma "pedig a gyárban feltű­nően nő. A fizikai munkások száma százzal csökkent égy év alatt a budakalászi üzemben. Nemrég negyven gépüket le­szerelték, és átszállították a komáromi üzemükbe. Egy közepes ügyességű, még nem is hosszú éVek gyakorla­tával rendelkező szövőnőjük általában megkeresi havonta az ezerhatszáz forintot. (Mondják, van, aki a kettő­ezernyolcat is.) Szakszerveze­tük közbenjárására tavaly áp­rilisban rendkívüli, 1, 6 szá­zalékos bérfejlesztést hajtot­tak végre. De ne esik a bére­zést nézzük, a szövőnők sem csak azt tekintik. Vegyük például a zajt — hiába kísér­leteznek most íülsapkával, a vetélők ütése mindenen áthal- latszik, otthon is, talán ál­mukban is hallják. Tudott; sok beruházást hajtanak vég-, re az iparágban, lassan-lassan cserélődik, modernizálódik a CSALÁD ÉS OTTHON A tisztálkodásról A TISZTÁLKODÁS elemi szabálya, hogy a család vala­mennyi tagjának legyen saját törülközője. A legkülönfélébb rejtett betegségek elterjedését segíti elő a családi közös tö­rülköző. Ésszerű az is, ha az utóbbi időben rendkívül ol­csón (12—14 forint körüli ár­ban) kapható apró kéztörlők­ből jó*párat vásárolunk, és a napjában többször szükséges kéztörléshez ezt használjuk. Kimosása sem olyan nehézkes KANTOR és RÉSZLETEK EGY NYOMOZÓKUTYA TÖRTÉNETÉBŐL 4. C supati szokásos spriccere mellett üldögélt a klub­ban, amikor nyolc óra körül az ügyeletes kereste. Egy óra múltán a megyeszékhelyhez legközelebb eső határőrs körze­tében Kántorral együtt szállt ki az autóból. „Üjabban úgy mászkálnak itt maguknál a határsértők, mint egy rozoga léckerítésen a koslató kutyák” — közölte rezignáltan az őrs­parancsnokkal. „Ez még csak hagyján, de mi lesz, ha jelszedjük a mű­szaki zárat?” — válaszolt- fá­radtan a határőrtiszt. A határtól két kilométerre elhanyagolt, gödrös makadám út széléig vezette őket az őrs­parancsnok. Idáig jutott ugyanis Szultán és Vitéz. Az út horpadásaiban rpegült az olvadó hó leve, és a két kutya itt feladta a nyomot. Csupati nem szerette az ilyesmit. Szí­vesebben indult volna a nyom­sávról, de hát azért kérették ide Kántorral, hogy kettesben próbálják meg onnan folytat­ni, ahol a másik két kutya ab­bahagyta.” A lehető legrosz- szabb más fuser munkáját helyrepofozni” dörmögte, és az árokparton a jnegroggyant hó­ban próbált valamilyen kezdő nyomot keresni. „Ne haragudj, főnök — men­tegetőzött segédje, Szultán gazdája —, de olyan szépen jöttek idáig." — Szépen? — fújt megve­tően Csupati, és a két daliá­sán ácsorgó kutyára sandított. K ántor halk morrantások- kal figyelmeztette előbb Szultánt, majd Vitézt, jobb lesz, ha tisztes távolba kotród­— Élég népes gyülekezet — vakargatta állát Csupati. — Másnak nincs? — Az üzletve­zető a kérdésre a vállát rándí­totta: „Tudomásom szerint! De várjon ... Józsikám! — szólt az éjszakai vezető portáshoz, és Csupatiba karolt, hogy a pulthoz vezesse a törzsőrmes­tert. — Hány kulcsunk van a gazdasági bejáróhoz?” A por­tás az ujjain számolta: „Hat vagy hét” — összegezte a vé­gén. — Ki tudná nyitni most? — kérdezte Csupati az üzletveze­tőt. — Hogyne 1... Józsikám, ad­ja ide a kulcsot. — Pillanat — lépett a szállo­dai szobák kulcsrekeszei mel­lett a falon lógó táblához, és Csupati figyelmét nem kerül­te el, hogy tétova mozdulattal bizonytalanul nyúlt a kampós- szögeken lógó kulcsok felé. A 23-as számú kampó üresen állt. „Nem értem” — fordult vissza tanácstalanul a portás. — „Tegnap este még itt volt.” — Mindegy, akkor engedel- mével egy perc, felugróm az irodámba, és hozom az enyé­met — mondta mentegetőzve az üzletvezető, miközben gyil­kos pillantást vetett a por­tásra. Kántor gyanakodva mé­regette a kopaszodó, kerek ar­cú, kissé elhízott férfit, és feltűnés nélkül kétszer is megszimatolgatta boka tájon a nadrágját. Az iroda a félemeleti galé­riáról nyílott. Ahogy az üzlet­vezető a bordó’ szőnyeggel bo­rított lépcsőt elérte, Csupati gondolt egyet, Kántor füléhez hajolt: „Kövesd, Cicüii” —ad­ta metszőfogai résén szívott le­vegővel kettőjük titkos utasí­tását, ami emberi nyelvre for­dítva annyit jelentett, hogy a követett személynek a gazda látókörén kívül nem volt sza­bad kerülnie, és nagyon gyor­san vissza kellett térnie. (Folytatjuk) csavarni, kiszárítani, máskü­lönben a szaga kellemetlen lesz és dohossá válik. A legkü­lönfélébb mosdószivacsokat kapni — gumiból, nylonból, a legegészségesebb a valódi ten­geri szivacs; sajnos, nem olcsó. MOSÓSZAPPANNAL SOSE MOSAKODJUNK! Lúgtartal­ma kiszárítja a bőrt, ettől könnyebben felrepedezik, fer­tőződik. A semleges hatású babaszappan a legérzéikenyebb bőrnek ' sem árt; a túl zsíros vagy túl száraz bőr számára speciális szappanok is kapha­tók. számos uj készítmény könnyíti meg a tisztálkodást, A drogériákban, háztartási boltokban kapható az apró, la­pos dobozkába csomagolt szappanpapír; . munkahelyi használatra igen alkalmas, de jó, ha van, bárhol, bármikor kezetmoshatunk — még < cuk rászdában, eszpresszóban is, ahol tudvalévőén a kézmosási alkalmatosságok ritkák, mint a fehér holló. Százas csoma­golásban kapható a papírtörül­köző, egy darabra tizenkét fii lér esik (100 db 12 Ft), — cél. szerű. Felüdít, felfrissít és ugyancsak kis helyen élfér a LazonésHygi nevű levendula­kölnivel átitatott, légmentesen csomajgolt papírkendő: nagy melegben, úton, kiránduláson munkahelyen arcunk, nya­kunk borítására használjuk. A HIGIÉNIKUS LELEMÉ­NYEK közé tartozik a papír­zsebkendő — amelyet nemcsak nátha alkalmával használha­tunk, hanem (például a száraz bőrűek) arclemosásra is. Szá­razabb bőrt nem szabad szap­pannal mosni — soha! Ehe­lyett esténként kétszer-három- szor vékonyan bekenjük le­mosókrémmel, mindannyiszor letöröljük a finom papírzseb­kendővel, végül jó hideg vízzel alaposan leöblítjük és éjsza­kai krémmel vékony rétegben bekenjük az arcunkat. ÖSSZEGEZVE: vitathatat­lan, hogy a tisztasági követel­ményeknek is jobban megfe­lelnek az eldobható papírtö­rülközők, zsebkendők és nem hagyományos anyagiból való pelenkafélék: a 15 forintos, 20 darabos papírpelenka és a 12,20-ért kapható, mosható vatta pelenka is. Hátrányuk vi­szont, hogy viszonylag drágák (bár nem bizonyos, hogy ha a hagyományos zsebkendő, törlő mosásának összköltségével összevetnénk, akkor is drága lenni). És: hogy hol kapni, hol nem. P. G. géppark. A legkorszerűbb, teljesen automatizált beren­dezéseknek azonban csak ke­vés képviselője akad. Az a tény, hogy ebbe az iparágba, a jelenlegi munka- körülmények közé, a nem is rossz bérezés ellenére egyre kevesebb nő jelentkezik, töb­bek között a munkásosztály helyzetének jobbra fordulásá­ra mutat: a munkásnők jobb munkahelyekre is elmehetnek, öt, tíz, húsz évvel ezelőtt sok­kal kisebbek voltak választási lehetőségeik. Tavasszal a budakalászi lenfonó vezetősége, élve az üzemi KISZ-szervezet segít­ségével, kampányt indított: „Esztergomtól Tatáig” végig­járták az általános iskolákat, hogy a végzősök közül meg­nyerjenek fiatalokat terve­zett, kétéves iparitanuló-kép- zésiík számára, amelyet azon­ban kellő jelentkező hiányá­ban mégsem tudtak létrehoz­ni: Az egyik közeli termelő- szövetkezetbe szerettek volna kitelepíteni egy részleget, de a tsz feltételének — a szövet­kezet minden ottani alkalma­zott után évi húsz-huszonöt-' ezer forint haszonra kíván szert tenni — nem tudtak megfelelni. Az üzem számára ma az egyetlen szervezett munkás­utánpótlást egy szabolcsi nagydobosi leányotthon — ál­lami gondozottak intézete — biztosítja, ahova pár éve szö­vőgépet telepítettek. (A tizen­négy évet betöltött lányok ott két szakmával, a varrónőivel, s a szövőnőivel ismerkedhet­nek meg.) Eddig a szabolcsi intézet­ben néhány hónapos szakok­tatásban, előképzésben részt vett lányok, Budakalászra ke­rülve, kezdetben csak nyolc­száz forintig terjedhető tanu­lópénzt kaptak. (Ebből fizet­ték a kétszáz—kétszázötven forihtós' albérleteket.) Részben a vállalati KISZ- szervezet kezdeményezésére, belátva a helyzet tarthatat­lanságát, az üzem a közel­múltban rengeteget javított e fiatalok helyzetén. A tanulópénzen felül telje­sítményük után is bért kap­nak. A gyakorlatban ezáltal keresetük több száz forinttal megemelkedett. A gyár néhány héttel ez­előtt megnyitott számukra egy munkásszállót. A lakbér egy hónapra hetven forint. Azok­nak az állami gondozottaknak, akik ide nem tudtak be­jutni, albérleti díját is, het­ven forinton túl, kifizetik. A munkásszállás huszonöt lánynak ad otthont. Az üzem­beli KISZ-szervezet klubhe­lyiségét adta a célra. A szál­láson : két hálóhelyiség, eme­letes ágyakkal, konyha vil­lanytűzhellyel, jégszekrénnyel, jól berendezett társalgó, könyvtárral, televízióval. In­gyen takarítás. Két, szintén Szabolcsból jött nevelőnő. Pár mondatban könnyen el­sorolható eredmények. De azoknak, akiknek életébe vál­tozást hoztak, a különbség egy más, emberibb világot je­lent. A feszültségek, ellentmon­dások máris megoldást szül­tek egy területen. Égy csapat tizenöt-tizennyolc éves lány­nak jobbá váltak a felnőttkor küszöbét jelentő évei. Elképzelhető, hogy ez a részmegoldás — újabb fe­szültségeket szül. Például azoknak a tizenhét-tizennyolc éves, meg idősebb szövőnők­nek körében, akik maguk fi­zetik albérletüket. A gyár vezetői ismerik, át­érzik a gondokat. Nem vázol­nak, könnyelmű ígéretekkel, rózsás jövőt a kérdező szeme elé. Szerény tervekkel ismer­tetnek : szervezési célkitűzé­sekkel, hogy az állásidők csök­kentésével tegyék lehetővé a nagyobb keresetet. Egy biztos: a feszültség, hosszú távon, széles körű meg­oldást igényel. Ez pedig az érintett munkások számára csak jót hozhat. Ezt bizonyít­ja a bemutatott példa. Padányi Anna | ezeknek a kis, vékonyabb anyagú kéztörlőknek, mint a j normálméretű frottír törülkö­zőké. Számtalan színben lát­hatók a kirakatokban. SOKAN SZERETIK a mos­dókesztyűt — igaz, hogy prak­tikusak, de a nedves frottírban könnyen támad baktériumte­nyészet. Tehát aki mosdókesz­tyűpárti, az vállalja a kis pluszmunkát: tessék minden mosakodás után kiöblíteni, ki­dob.ritmusa. Csupati néhány másodpercig tanácstalanul bá­mult a bezárt vasajtóra. Most ő volt a kicsiny csoport rang­idős parancsnoka, neki kel­lett intézkednie. „Azonnal hívd a központi ügyeletet” — utasította végül is segédjét. — „Te pedig értesítsd a kerület ügyeletes tisztjét" — mondta a határőr törzsőrmesternek. C supati Kántort a szálló halijába vezette. A sze­mélyzeti bejáró előtt két ka­tonát hagyott azzal, ha bárki akarna be- vagy kimenni, amíg vissza nem jön, addig tartóz­tassák fel.’ Az üzletvezetőt ke­reste. A portás perceken be­lül előkerítette. A bárból hív­ta ki a főnököt, akit Csupati maga is évek óta ismert. „El­nézést a zavarásért” — kezdte, és a tágas hall egyik sarkába húzódott, lehető legtávolabb­ra a portások pulttal körbeke­rített reivpciójától. Kántor a pult előtt várako­zott, és amikor a vörös hajú cingár éjszakai hotelportás be­csukta maga mögött a félkör alakú karám nyitható fedelét, kíváncsian felágaskodott, és mellső pracljjaival az üvegbo­rítású lapra támaszkodott. Gyanúsan nézett farkasszemet a pult mögött a kulcsrekeszekig hátrahőkölő portással. „Mivel szolgálhatunk?”. — kérdezte udvarias simulékony modorral az üzletvezető. Csu­pati legyintett, mintha nem is lenne fontos. — Kinek van kulcsa a hátsó bejárathoz? — Nekem, a konyhaséfnek, az igazgatónak, egy van itt a portán, a gépésznek és a he­lyettesemnek. nak tőle, és nem zavarják munkáját. Csupati Kántor morgásából megértette: félre a bámészkodó műkedvelőkkel, most nem a gyakorlópályán tartózkodnak. „Vigyétek el inneii ezeket” — parancsolta határozottan. Nemhiába, a kutya hasonlít gazdájára. Csu­pati meg is jegyezte: „Tehetet­len embernek tehetetlen a kutyája is. Ne zavarjátok a professzort ... Nem volt elég, hogy a határsértőnek több mint egy óra plusz előnyt ad­tatok, még Kántor munkáját is hátráltatjátok." Kántor, miután Vitézt és Szultánt elparancsolták a kö­zeléből, határozottan nekiin­dult a megyeszékhelyre veze­tő útnak. Csupati engedélyez­te a két másik kutyának és gazdájának, hogy a kísérő ha­tárőrök mögött nyolc-tíz mé­terről követhetik őket. K ét óra alatt tették meg a tizenkét kilométernyi utat. Kántor pihenés és ha­bozás nélkül a városban is egyenletesen haladt, és a köz­pontban épült nagyszálló sze­mélyzeti bejárója előtt állt meg. Csupati az órájára né­zett. Negyed tizenkettő volt. A keskeny utca a szállónál két agra oszlott, s mint egy nagy ipszilon fogta közre a század elején épült négyemeletes sze­cessziós tömböt. A szálló hom­lokzata és kávéházi terasza a szálló elől kezdődő sugárútra nézett, melyet az épület zárt le. A személyzeti bejáró a magas házaktól övezett kes­keny sikátorok találkozópont­ján volt. A földszinti bárból néha az árkádos bejáró alá kicsörrent a cintányér és a

Next

/
Thumbnails
Contents