Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-15 / 188. szám

PESt HEGYEI 1969. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK 3 Duna-járás két zsilip között A z öreg hajó csöndes víz­tükröt szel. Különjárat, nem megszokott kép a Kis- Duna-ágon, amely a kvassai zsiliptől kezdődik és a tassi zsilipig tart. Már a reggel is forró, s a hosszú útra indulók egyre jobban érezték, hogy csalogat egy kis csónakázásra, vagy úszásra a víz. S ahogy elhagytuk a pesti környéket, egyre jobban kibontakozott a vidék szépsége. A hullámverés nádast, sást, vízirózsákat him­bál, itt-ott egy-egy csónak siklik el mellettünk. Nekik jelez mélyet dudálva a Tahi. Sok volt az utas. Az sem gyakran fordul elő, hogy ény- nyi fontos poszton álló ember töltsön együtt több órát a fe­délzeten. Csak néhányat emlí­tünk sokuk közül: Lendvai István, a Pest megyei Pártbi­zottság titkára, Horn Dezső KPM miniszterhelyettes, Már­kus István, igazgató-főmérnök, a Középdunavölgyi Vízügyi ne rontsuk el, ellenkezőleg to­vább gazdagítsuk a vidék szép­ségét. A résztvevőktől ehhez kérünk segítséget... Az első titkár elmondja, hogy 220 ezer lakos él a Duna- ágat kísérő településeken. A két partot és szigeteket szá­molva 140 kilométeres víz­menti rész áll rendelkezésre. (Csaknem a Balaton partja.) A táj változatos, itt-ott kis er­dők, ligetek, s víz, víz minde­nütt, méghozzá kellemes, majdnem álló, fürdésre kitű­nően alkalmas víz. Van ahol csak 80 méter széles, van ahol szétnyílik 350 méterre. Hajóz­ható is, hiszen két és fél mé­tertől nyolc méterig mérik a mélységét. Még a nádas, zsombé- kos paratszakasz is köny- nyen elérhető, mindenek­előtt a horgászoknak, akik jó párezren rándulnak ki ide, a zsákmány ígéretével, de ha ez nem sikerül, mindenképpen a Igazgatóság vezetője, S. Hege­dűs László megyei népfront­titkár, intézmények, miniszté­riumok, vezető beosztású tiszt­viselői, újságírók, televíziósok, rádiósok. S a vendéglátók: dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Já­rási Pártbizottság első titkára, s a járás vb-elnöke, Szabó Jó­zsef, s folytathatnánk a sort. Több mint nyolcvanan keltek útra a Duna-ági települések ve­zetői kezdeményezte kirándu­láson. Hogy mi volt a célja, arról a ráckevei járási első tit­kár beszélt, miközben a hajó egymásután hagyta maga mö­gött a szebbnél szebb partrész­leteket. — Ez a vidék a környékbeli és a pesti kisemberek üdülő zónája. Olyan egyedülálló ter­mészeti szépségekkel és adott­ságokkal rendelkezik, amely a Balaton, a Dunakanyar után megérdemli a figyelmet, az anyagi-erkölcsi támogatást egyaránt. Hogy valóban üdü­lőhely legyen, ahhoz megfelelő programot, építészeti, elrende­zési elképzeléseket kell csokor­ba kötni, megfogalmazni, hogy megakadályozzuk az összevisz- szaságot, a rendszertelenséget, szenvedélyért, a pihentető csendért. Hozzá kell számítani a vízhez a közeli Apaj-pusztát, ahol kis Hortobágyot lát a ki­ránduló, pusztával, lovas-pász­tor hagyományokkal. S mindez közel a fővároshoz, közel a hí­vogató Dunához. Az első titkár korábban Hortobágyon élt, az ottani gazdaság igazgatóhelyet­teseként jól megismerte azt a tájékot, s így összehasonlító s méltató szavai hitelesek. Mind­ezt csak azért említjük, mert a kirándulás nem vezethetett a pusztába. De elvitt Ráckevére, amelyet vízhez épült városnak, kis Velencének is becéznek. Partmenti házsorai valóban a folyóba nyúlnak, visszatükröz­ve a rotnantikus, régi építmé­nyeket. A sok nevezetesség közül megnéztük az ottani szerb templomot, amely euró­pai ritkaság, hiszen különbö­ző építészeti stílusok ötvöződ­nek itt, s kezdete részben az Árpád korra, részben Mátyás király idejére nyúlik vissza. De úgy ahogy van, az egész telepü­lés is vonzó, csaknem középkori kisvárosra emlékeztető. Ismét hangzik a hajókürt, ismét szeljük a hullámokat. S közben meghalfjuk az elképze­léseket, amelyekről természe­tesen még sokat fognak vitat­kozni. Lehet — a mostani, rend- szertelenül telepített kis nya­ralók, horgásztanyák, üdülők világát fenntartani, s hagy­ni, hogy továbbra is spontán módon gyarapodjanak újakkal. Ezt kívánjuk legkevésbé. Lehetne a tervezők elképze­lése nyomán egy-egy na­gyobb település-centrumot ki­alakítani, óm a hosszú part, s a közvetlen vízigény ellent­mond ennek az elképzelésnek. Sokkal inkább kell gondol­kozni azon, hogy a parti sáv mentén kisebb centrumokkal, camping-telepekkel, helyhez kötött és mozgó kereskedelmi szolgálattal megfelelő előírá­sok szerint fejlesszék a parti sávot. Nem szórakozó kombi­nátok és autópályák világa ez, hanem a csöndes, olcsó, de korszerű körülmények mel­lett pihenést biztosító üdülő­zónáé. Elengedhetetlen, hogy ne alakuljon egy akcióképes intéző bizottság, amely a két zsilip közötti rész fejleszté­sét egy kézbe teszi le, össze­vonva a fővárosi és külön­böző vízparti települések ér­dekeit ... Elismerő fejbólintások, vál­takoznak csodáló elismerések­kel; ha lehet, (még szebb a vidék Ráckeve alatt. Szót kérnek egymásután a részve­vők is. Lendvai István, a Pest. megyei Pártbizottság titkára , arra hívta fel a figyelmet, hogy az állami segítséget a társadalmi segítséggel kell öt­vözni. Aki itt egy-egy kis tel­ket kap, vesz, szívesen kap­csolódik önkéntesen a fej­lesztő akciókba. A nagyösz- szegű beruházás vágyálom. A lépcsőzetes fejlesztés közös erővel a járható, és kívánatos út A miniszterhelyettes — a horgászás tántoríthatatlan hí­ve — többre becsüli a kis- Duna-ágat itt, mint a visegrá­dit. A Horgászszövetség kép­viselője óvatosságra intett, szerinte nem lehet jelentősen növelni a mostani tábort, csak akkor, ha újabb tenyésztele- peket létesítenek s ivadéko­kat helyeznek a vízibe. S. He­gedűs László, a Hazafias Nép­front megyei titkára azt kérte, tempósan készüljön el a terv, hogy azt minél előbb a kor­mány illetékesei elé terjeszt­hessék. Mire az öreg hajó a tassi zsiliphez ért, már sok minden kirajzolódott. Bebizonyoso­dott, hogy egyöntetű támoga­tásra számíthat az az elkép­zelés, amely mindenekelőtt a kispénzű emberek horgász­paradicsomát, üdülőhelyét akarja itten tervszerűen épí­teni. Nem álom a 20 ezer vi- kendház, illetve kis telek, vagy nagyobb telep létesítése, s az, hogy 70—80 ezer embert fogadhasson a Duna-ág, amely a soroksári helyett inkább és joggal viselhetné a ráckevei nevet. Parcellázni való telek még bőven van. A megfelelő program elkészítése érdeké­ben rövidesen pályázatot hir­detnek. Ez is hozzásegít majd egy tervszerű és reális prog­ram kialakításához. S hogy nemcsak eszmét cse­réltek a hajó utasai, azt ör­vendetesen jelezte egy beje­lentés, a KISZ Központi Bi­zottságának elképzelését tol­mácsolva. Megállapították ugyanis, hogy itt a legkedve­zőbbek a feltételek egy orszá­gos vízi úttörő központ létre­hozásához. A KISZ KB mása* felajánlott egy emeletes pavi­lont és azt, hogy a nagymé­retű ifjúsági sporttelepet el­látja a szükséges vízijármá- vekkel és eszközökkel. Tassnál a hajó útja véget ért. És egy nagyszabású prog­ram elkezdődött Szöveg: Tóth György Fotó: Urban Tamás

Next

/
Thumbnails
Contents