Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)
1969-08-15 / 188. szám
i. HEGYEI &Orlw> 1969. AUGUSZTUS 15., PÉNTEK Jó banda Ä ceglédi városi KlSZ-titkár «szobája megtelik reggelenként (lénnyel. Déli fekvésű szoba. 'Ilyenkor a vitrinben életre kelnek a zászlók, a plakettek. Kiknek köszönheti a KISZ-bi- Zottság ezeket az elismeréseket, dicséreteket szimbolizáló (tárgyakat? Ezt kérdeztem meg Balogh Györgytől, a városi KlSZ-titkártól. Azt mondta: „Sok alapszervezet megérdemelné a sajtó nyilvánosságát, dekáit ugye neked csak egy kell...” Láttam az arcán, ahogy összead és kivon, pozitívumokat és negatívumokat mérlegel: „Menj a talajjavítókhoz, keresd Laborcz Tivadart ...” A Pesti út, a 4-es főközlekedési útra vezet. Tűz a nap, a betonon féktelenül csillog a mészsáv, kétoldalt szikkadt növények, száraz föld. Szokatlan az út végében a rendezett virágágyás, az üde szirmok és a sötétzöld nedvteli fű. Kirí a környezetből, kirí a kánikula izgatott melegéből, harmóniát, nyugalmat hint arra a házra is, mely .előtt rózsabokrok, fenyők pihennék. Az épület mögött újva meglepődik az arrajáró. Olajos kezű emberek sürögnek, zuhanó kalapácsok, gépek hangja oszlatja el a virágoskert illúzióit. A gödöllői Talajjavító Vállalat ceglédi alközpontja csak a külsőségeiben hasonlít kertészethez — a csarnokokban komoly munka folyik. Dolgoznak a MAHART-nak, a Láng Gépgyárnak, a VIZA- KER-nek, szerelik a MTZ vontató-rakodó gépeket, a DT lánctalpas traktorokat, új alkatrészeket csinálnád*. Éves tervük: 24 millió forint. Ebből egy fizikai dolgozóra — legyen az a portás is — 300 ezer forint jut. — Egy üres gépállomás helyén alakult meg alközpontunk 1954-ben. Amit itt lát, annak 40 százaléka társadalmi munka. A párt, a KISZ, a szakszervezet — azaz az itt dolgozó emberek nálunk egymásért élnek. Tudom, egy újságíró számára ez közhely, de nézzen körül. Meglátja... Száraz Mihály üzemvezető behívja a KISZ-titkárt, Laborcz Tivadart. — Ugye jó kalauz leszel? — Minket úgy ismernek, hogy boldog-boldogtalannak segítünk... Patronáljuk a Várkonyi István iskola úttörő- csapatát, meg a szemben levő szociális otthonba is el-elláto- gatunk, hátha szükség van ránk... Közben odaérkezünk a röplabdapálya mellé, ahol készül a KISZ-üvegház. A szakszervezetnek már van: paprikát, virágokat neveltek benne tavalytól. Az idei télen fel keli, hogy kössék a fehérneműt. Versenyre hívjuk őket! Melyikünk termel többet! Részletek a társadalmi munkáikból : „Rendbe hoztuk a házunk portáját.” Feldíszítették az általános iskolában az úttörőszobát, a napközi otthon főzőüstjével bíbelődtek két napig, a Jászberényi úti óvodának játszóteret csináltak. És a telepen belül csarnokokat, öltözőket építettek, bevezették a központi fűtést. — Aztán meg állandóan jönnek ide a srácok. Tudod, szeretnek alkatrészeket kunyerál- ni. Nekik adjuk, vagy ha behozzák a rossz rolijukat — meghegesztjük, szeretnek minket rettentően... Az üvegházat, amibe most vágták fejszéjüket, szintén társadalmi munkában csinálják, 15 ezer forintba kerül, de 40 ezerbe kerülne. Már úgy megszokták a nyíló virágokat a kertben, hogy mindják: „Nem is tudnánk másutt dolgozni. Más egy ilyen környezet, de más ám!” — Nálunk mindenki KISZ- tag... Még, aki kiöregedett, az is... Tavaly KISZ-brigád alakult, bekerült ebbe még a 40 éves is. ök a tiszteletbeliek ... vében, az ő hazájuk. Nyolcán vannak és szemmel láthatóan jól érzik magukat a munkazajos udvaron. — Ezt is mi csináltuk. Van őszibarackosunk, szamócásunk ig Hiába, a főnök virágszere- tete ránk ragadt. Hogy mit lehetne mondani hivatalos hangon a KlSZ-szer- vezetről? Huszonnégyen vannak, helyesebben harmincket- ten — nyolc tiszteletbeli. Mindent megcsinálnak: szerveznek politikai előadásokat. Kecskemétre a Katona József Színházba látogatnak sokszor és dolgoznak a munkaidő alatt és után. Egymásért, Ceglédért, a ceglédiekért. De ők nem így fogalmaznak. És nem is lenne jó, ha így fogalmaznák meg mondanivalójukat. Annyit mond a KISZ-titkár: — Jó banda vagyunk. Tőlünk nem is nagyon mennek el. Elvisznek valakit katonának, mi visszavárjuk. És itt nem tagadnak meg tőlünk semmit. Csinálunk fotólabort. Erre is főnök adott pénzt. Ügy élünk, mint Marci Hevesen ... Nem nyerték el a KISZ KB vándorzászlaját. Ehhez kicsi a vállalat. De az emberek ismerik és szeretik az itt dolgozó fiatalokat És a virágoskert, az irodaépület előtt szebb, mint valaha és a Dózsa György úttörő- csapat vörös nyakkendősei büszkék rájuk, a szociális otthon lakói szeretettel emlegetik munkájukat. Az innen nyug- díjbamenők negyedévenként meghívottak a díszvacsorára, amelyet a KISZ rendez. Most augusztus 20-ra készülnek: megünneplik a 15 éves jubileumot. „Érdemes megnézni őket...” —mondta Balogh György városi KISZ-titkár. Érdemes volt. Tamás Ervin Benedek Marcell irodalmi hagyatéka A közelmúltban került a Petőfi Irodalmi Múzeum birtokába Benedek Marcell irodalmi hagyatéka. Ebben több eredeti kézirat található, valamint fotók a Benedek család tagjairól. Múzeumba került a kiváló író, műfordító és irodalomtörténész néhány kedvelt bútordarabja is. Ugyancsak a közelmúltban gazdagodott néhány újabb darabbal áz írók fényképarchívuma. Kresz Géza. leánya, Mária, ajándékozta meg az irodalmi múzeumot a Móricz Zsigmond utolsó riportjáról készült fényképekkel. A riportot 1942- ben Kápolnásjiyéken készítette az író, aki egyúttal felkereste az ott lakó Kresz Gézát. Az egyik felvételen Móricz Zsigmond Kresz Gézával együtt látható a Vörösmarty- háá» előtt. A szerencse kezében És újabb megrökönyödés. A napsütésben teknősbékák sütkéreznek. Sziklakért a ház tööszibarackot rágcsál útitársnőivel a másodosztályú vasúti fülkében. Fiúknál szokatlan rövid hajat visel. Egy kevés gondterheltséget vegyít mosolyához, amikor a kérdésre válaszol: — Nyári program? A sors kezében vagyok. Az ilyesmi így kezdődik: Öcsán, a gimnáziumban ő volt a KISZ-élet egyik motorja. Jó sportoló. Ki menjen a verőcei nyári sporttáborba, ha nem ő, hiszen ez az öt nap jutalom is. Világos, hogy Pusztai Erzsit kell elküldeni. Verőcén megnyerte a háromtusa-versenyt, mert mit is tehet az igyekvő ember? Élete első fegyveres szereplése: öt lövésből 31 kör. Jutalomképpen részt vehet az augusztusi jubileumi túrán: gyalog, sátorral Budapesttől Salgótarjánig. Most a balaston- újhelyi építőtáborba utazik, két hetet tölt a barackok között. Azt mondja, most már vigyáz, hogy ne nyerjen semmit. Otthon, Gyálon is szeretne még néhány hetet eltölteni a szünidőből. Biztos sikerül majd, mondom, pedig tudom, ö lesz az első, aki, ha lehet, bedobja magát valami újabb küzdelembe. Hiába, aki a sors kezében van, az a sors kezében van. D. J. * Uj mozi Budakalászon Augusztus 20-án átadják a budakalászi filmszínházat, melyet 250 ezer forintos költséggel újított fel a Pest megyei Moziüzemi Vállalat. A rekonstrukció során átépítették a nézőteret és előcsarnokot, mely .most már akusztikailag és esztétikailag is megfelel a korszerű követelményeknek. A mozi portálját is kicserélték, és neonreklámmal látták el. Nyitó műsor az Egri csillagok, ezt követően a Veréb is madár című műsort vetítik. — A „Levelek Margithoz” című magyar film külső felvételeit megyénkben készítik, Kisorosziban, valamint a szentmártonkátái Forró pusztán, A forgatás Kisorosziban ma kezdődik. A honvédség és a Nitrokémiai Ipartelep szakemberei rövidesen befejezik a Gellérthegyen a tűzijáték kellékeinek szerelését. Az idei augusztus 20. rekord tűzijátékot tartogat: 35 percig láthatják a budapestiek a színes petárdákat az Erzsébet- híd felett. Foto: MTI — Bara A termelékenység emelésének útjai Egymillió munkás, ötmiiliárd tonna anyag Nagy tartalék: az anyagmozgatás korszerűsítése (I.) A reform sok vonatkozásban megtermékenyítette a vállalatok tevékenységét, gazdálkodását. Eddig mellőzött feladatok kerültek a megoldás útjára. A munka termelékenységének emelésében azonban a legutóbbi másfél évben bizonyos megtorpanás észlelhető. Sőt soha nem látott mértéket öltött a munkaerőhiány. Az idei első félévben valamelyest már országos átlagban is csökkent a termelékenység. Mind-i ezzel összefüggésben — néhány cikk keretében — a termelékenység legkiválóbb tartaléka, az anyagmozgatás helyzetét, korszerűsítésével, gépesítésével kapcsolatos kérdéseket szeretnénk megvilágítani. Megalapozott becslések szerint hazánkban körülbelül egymillió munkás foglalkozik anyagmozgatással az ipari, a közlekedési és a mezőgazdasági üzemekben. Az anyagmozgatás a legtöbb helyen rendkívül elmaradott, a hagyományos kézi munkára, nyers erőre épül. Pedig nem kis súlytömegről van szó: évente mintegy 200 millió tonna anyag áramlik a népgazdaság vérkeringésében. Átlagosan — és szerényen — számolva, minden anyagot 25- ször kell kézbe venni, átrakni, felemelni, mozgatni, amíg késztermék válik belőle. így máris a címben szereplő 5 milliárd tonnás anyagmozgatási feladatnál vagyunk. Anyagmozgatással foglalkozik az üzemekben a segédmunkások számottevő része. (A legutóbbi népszámlálás adatai szerint a fizikai dolgozók 44 százaléka szakképzet- len.) Az anyagellátás és -mozgatás hiányosságai okozzák a szakmunkások és a termelőberendezések veszteségidejének nagy részét. A szakmunkások, a diszpécsereik, a művezetők stb. ezért gyakran maguk is kénytelenek bekapcsolódni — a termelés és az irányítás rovására — az anyag- mozgatásba, -szállításba. A gyapjúiparban az összes munkások egynegyede, az élelmiszeriparban egyharmada anyagot mozgat; ennél is nagyobb az arány az építőiparban vagy a bányászatban. Vessünk egy bátortalan pillantást a jövőbe. Elképzelhető-e, mondjuk 20 év múlva, amikorra az ipari termelés mintegy megötszöröződik, hogy a seRÉSZLETEK EGY NYOMOZÓKUTYA TÖRTEKETEBOL 3. If ántor indulásra készen " várakozott. Csupati az erdőszéli földön két napraforgószárat ráncigáit ki a hőből, s mint síbotokkal, tolta magát előre. Kántort már rég nem az ősi vadászó ösztön űzte, s tudatosan belé nevelt fegyelem, a gazda akarata késztette, hogy a hó alatt újból és újból megkeresse a követett nyomot. Csupati tompán forgó és nehézkesen egymásba kapcsolódó gondolataiban csak azon csodálkozott: micsoda lehetetlen erővé válik a menekülési ösztön. Már régesrégen az üldözött hóba dermedt testébe kellett volna ütközniök. Az elmélet szerint ilyen hideget, vihart, belső szorongást legfeljebb húsz kilométer hosszan bír ki az ember, és íme ők túljutottak a negyvenediken. „Félelmes elszánás kell ehhez”, s ha valaki, Csupati értékelni tudja a teljesítményt. A lankás dombon a falu felé lejtő csoport ismét szétszakadozott. A menet élén Csupati előtt háromszáz méternyire Kántor haladt. Csupati mögött jó száz méterre a hadnagy taposta a havat és szinte tíz méterenként bíztatta lemaradozol katonáit. nnek az éjszakának, en- nek a kínlódásnak nincs forinttal mérhető ára. Nem lehet üzemi órabérre átszámítani éjszakai menetelésük kín- keserveit, fizikai erőkifejtésüket. „Egy ló a második viharos óra végén rég kidőlt volna a sorból” — gondolta Csupati. Hátranézett. Ketten támogattak egy harmadikat és a sor végén szinte kérdőjelként a hóra hajolva, a rádiót cipelő katona botozott. Elhagyni egymást nem lehet. Az élet íratlan törvénye ez és kialakul minden vad testi erőt és féktelen elszánást követelő mesterségnél. A bányák mélyén, az ezer fokokat ziháló kohók tövén és a bajtársak között. Itt nem kell szép szavakkal bíztatni a testvéri összefogásra. „Ma nekem, holnap neked.” És ez keményebb minden törvény- néL F ántor időnként egy-egy *v bucka tetején meg-meg- állt és türelmetlenül nézegetett vissza. Csupati bevárta a hadnagyot és megint nekilódult, s ahogy a gazda mozgott, Kántor is tovább szimatolt előre. Pihés bajsza sortéin fehér deres gömbökben csüngött az odafagyott pára. Beért a faluba, rátért a köves útra. A télbe dermedt tájon harangszói kongott. A nap téglavörös képe hasig emelkedett a látóhatár fölé. Csupati már nem is látta, részeg öregemberként tántorgott kutyája után. És Kántor csak ment, ment előtte, mintha sose akarna véget érni ez az út. Elérte a vicinálisvasút töltését és megint északnak kanyarodott. Csupati a talpfák mellett ólomnehéz lábait a kezével segítette előre. „Nem bírja topább!...” és hangos panasszal elkáromkodta magát. Kántor nyomban megállt és aggodalmas ábrázattal figyelte botorkáló gazdáját. A Kis- somlyó formátlan, lapos ka- nonokkalaphóz hasonló bazaltdombja emelkedett előttük. Csupati a talpfák között tántorgott. Ha véletlenül vonat haladna most erre, nem lenne már ereje kitérni előle. Fennhangon számolta a lépéseket : egy-kettő-három... az ötszázadiknál tartott, amikor a kicsiny, somlyóaljai falucskát elérték. Kántor a legszélső ház kertekre néző, dü- ledező kerítésén lépett át és amikor Csupati utolérte, bágyadt farkcsóválással jelezte: megérkeztek. A z udvar végében ütött- kopott szénapajta állt. Kántor a pajtafeljáróhoz támasztott létra előtt leült és Csupati egy göcsörtös szilvafának vetett háttal a vasút felé bámult, ahol lomha cserebogarakként vánszorogtak bajtársai. Amikor a hadnagy megérkezett, Csupati felmászott a létrán. A padláson ájiilt álomban nyöszörgőit az üldözött. Csupati közönyösen nézte, harag és gyűlölet nélkül. Ügy érezte, nem az ellenségét, a zsákmányát érte utol, hanem életet mentett, mert az kész csoda volt, hogy a nyomorult idáig élve kibírta és átvészelte ezt az éjszakát. Fel se ébresztette. Visz- szamászott. A rádiós gémbe- redett ujjakkal hívta a harc- álláspontot és legnagyobb meglepetésükre a hernyótalpas páncélautó a falutól alig két kilométernyire, egy útelágazásban várakozott rájuk. (Folytatjuk.) gédmunkások, a cipekedők hadserege is ezzel arányosan gyarapszik? (Jelenleg ugyanis a termelés minden egyszázalékos emelkedését átlagosan a segédmunkásigények 0,7 százalékos növekedése kíséri.) A segédmunkások, az anyagmozgatók utánpótlási forrásai már napjainkban is bedugultak, Hiába emelkednek béreik az átlagos szakmunkás és a kezdő mérnöki keresetek fölé (!), így sem akad már ma e nehéz uzikai munkára elegendő jelentkező. A jövőből tehát napjaink nem éppen épületes látványára kell irányítani tekintetünket Ha más nem, a jelenlegi segédmunkáshiány is nyomatékosan indokolja az anyag- mozgatás korszerűsítésének napirendre tűzését. De témánk időszerűségét a termelékenység emelésének és a gyártási költségek csökkentésének sürgető feladatai is aláhúzzák. A termelési költségek 20—70 százaléka az anyagmozgatással kapcsolatos. A helyi vezetők gyakran mégis ázzál térnek ki az égetően fontos feladat megoldása elől, hogy az anyagmozgatás nem értékalkotó tevékenység; szerintük csak az anyag megmunkálása és technológiai átalakítása az. Anélkül, hogy elméleti vitába bonyolódnánk az értékalkotó munkáról, annyit megjegyezhetünk: ma már a gyártási technológia fejlesztését, a termelőberendezések kihasználását is erősen fékezi az elmaradott, korszerűtlen anyag- mozgatás. Az utóbbi években sok vállalatnál nagy értékű, világszínvonalon álló termelőberendezéseket helyeztet üzembe, ám évszázados módon, talicskával, lapáttal nylrs erővel szolgálják ki azokat. így persze, nem tudják a korszerű berendezéseke egyenletesen üzemeltetni. Ezzel óhatatlanul visszavetik, korlátozzák teljesítményeiket. A korszerűtlen szállítás egyébként sok helyen a zsúfoltságnak, a szervezetlenségnek és a balesetveszélynek is a fő forrása. íme, számtalan körülmény, tény és érv szól az anyagmozgatás, az üzemen belüli szállítás korszerűsítése mellett. Pedig közülük is csupán a műszaki-gazdasági indokokat említettük, és nem beszéltünk a nehéz, „trógermunka” gépesítésének emberi, társadalmi vonatkozásairól. A tények, az érvek ellenére sem halad a szállítás gépesítése előbbre. Hogy miért? Az elmaradottság és az ezzel kapcsolatos közömbösség okairól következő írásunkban foglalkozunk. Következik: Gazdaságos-e a gépesítés ? Kovács József
