Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

1969. AUGUSZTUS 2„ SZOMBAT PEST MCCTEt 'st/Círlap 3 Tsz-elnökök a területi szövetségre: Több információt várunk! Beszélgetés Herczeg Józseffel a dabasi „Szikra” Tsz elnökével // // Kötelességünknek teszünk eleget, amikar az 1967 óta mű­ködő mezőgazdasági termelő- szövetkezetek területi szövet­ségeinek munkájáról, a mű­ködésükről alkotott vélemé­nyekről írunk. Lapunk hasáb­jain lehetőséget adtunk arra, hogy a Gödöllőn, székelő Észak-Pest megyei területi szövetség, valamint a Cegléden működő Dél-Pest megyei terü­leti szövetség munkájáról tsz- elnökök elmondják vélemé­nyüket. Alábbiakban a dabasi „Szikra” Tsz elnökét kértük meg, válaszoljon kérdéseinkre. A dabasi „Szikra” Tsz egyéb­ként a Budapest környéki Me­zőgazdasági Termelőszövetke­zetek Területi Szövetségének Irányító sugarába tartozik. KÉRDÉS: Elöljáróban megkérhetnénk elnök elv­társat a tsz bemutatására? VÁLASZ: A dabasi „Szikra” 1733 k. holdon, ebből kb. 1000 hold szántón gazdálkodik. Tag­jainak száma 122, alkalmozat- tainak száma 220. Földjeink aranykoronaértéke talán a me­gyében a legalacsonyabb: 5,63, mélyen a megyei 11,5-ös átlag alatt van. Mindebből azt a kö­vetkeztetést lehetne levonni, ez a tsz gyenge és keveset fizet... így is volt 1963-ig, amikor még állami dotációval dolgoztak. Két-három éve azonban gyö­keres változás következett: ma már tagjaink átlagos évi ke­resete eléri a 24 ezer forintot. KÉRDÉS: Mi a jó ered­mények magyarázata? VÄLASZ: A növénytermesz­tésben különösen a burgonya hoz nekünk jó termést, állat- tényésztésünk fejlett, tehené­szetünk első a járásban. A 72 darabból álló tbc-mentes tehe­nészetben 4200 literes átlagos tej hozammal az üzemág nyere­séges. Ezerdarabos juhállomá­nyunk is szép. Nem dicsekvés­ből mondom, de 96 férőhelyes szarvasmarha-istállónkat, 126 férőhelyes növendékistállónkat most hitel nélkül, saját erő­ből építjük. 1969-ben a terve­zettnél már eddig 2 millióval nagyobb termelési értékre szá­mítunk. Meg kell említenem kitűnően működő segédüze­meinket, asztalosrészlégünket, homokbányánkat, építőrészle­günket és gépműhelyünket, ahol bérjavítást is végzünk. Jövedelmüket mezőgazdasági tevékenység fejlesztésére for­dítjuk. KÉRDÉS: Mikor kerültek először kapcsolatba a te­rületi szövetséggel? VÁLASZ: Munkatársaival már előzőleg is jó viszonyban voltunk, hiszen Szűcs Pál elv­társ, a szövetség elnöke, egy­ben a lacházi „Petőfi” Tsz el­nöke is, és kpzös munkáink voltak. Hivatalosan 1968 tava­szán kértük segítségüket. Meg­jegyzem, a mi tsz-ünknek 42 holdas öntözéses és 53 holdas úgynevezett másodvetésű ker­tészete van. Nos, a kertészeti termékek árai körül problé­máink voltak. A szövetség ala­posan megvizsgálta annak le­hetőségét, hogyan kapjunk tisztességes árat zöldségünkért, ezen belül salátánkért. Az ár­kiegyenlítő tárgyalásokat a szövetség folytatta le. Később számos jogi kérdésben kértük szaktanácsukat, segítségüket. A legkészségesebb partnerek­nek bizonyultak. KÉRDÉS: Milyen anyagi, illetve termelést segítő ak­cióik voltak? VÄLASZ: Említettem már, hogy rendkívül gyengék föld­jeink. Mi műtrágyázunk is szépen, jóval az országos átlag fölött. Átlagosan holdanként 3 mázsát, de akadt földdarab, ahol holdanként 10 mázsát is kiszórtunk. Rengeteg szerves trágyát használunk, és ezért vásárolunk is. Tsz-ünkben öt agrármérnök van, jó szakem­berek, és meg tudják állapíta­ni, hova mennyi kell. De a leg­jobb szakember tanácsa sem pótolja a kémiai vizsgálatokat. A területi szövetség laborató­riumot létesített, és mi rögtön megrendeltük mind az 1000 hold szántó talajvizsgálatát. A szövetség, azt hiszem, hol­danként 4 forintért elvégzi a munkát, és ez nekünk nagyon hasznos. Tudni fogjuk, melyik területen milyen mennyiségű műtrágyát használjunk. Ezzel terményeink hozama nő majd. KÉRDÉS: Adott-e segít­séget a szövetség a kiegé­szítő tevékenységhez? VÄLASZ: Igen. És a segít­ségnél mi nem is arra gondol­tunk, hogy beleavatkozzanak a tsz ügyeibe, hanem, hogy taná­csot adjanak, mit tudunk jöve­delmezően termelni a törvé­nyes keretek között Mert sze­rintem a hasznos kiegészítő te­vékenységgel is jól lehet ke­resni, nem szükséges „bozót, ban” járni. KÉRDÉS: Milyen a szö­vetség információs munká­ja? VÄLASZ: Kapunk tájékoz­tatást a törvényerejű rendele- tekraL, megkapjuk a „Tsz-el- nölkök tájékoztatóját”, amiben bizonyos áruk árad és keres­kedelmi adatok is találhatók: Szerintem ez az a terület, ahol még van tennivaló! A piacku­tatásit ma már egyetlen tsz sem nélkülözheti. Vannak gaz­dasági ügyek, amelyekben gyorsan és főleg hatásosan kell dönteni. Igen ám, de kellő tá­jékozottság nélkül nagyon ne­héz valami „bőrre menőt” elhatározni. 'Ezért aztán több helyről is informálódunk. Én a jövőben elképzelhetőnek tartanám, hogy egy-egy tsz- szövetség számítógépekkel óriási adatmennyiséget dolgoz, zon fel és termelési „meteoro­lógiát” adjon ki, persze az idő­járási meteorológia hibái nél­kül. A tsz-szövetség nem uta­síthat senikit, mit termeljen, de nagyon hasznos tanácsokat adhat. Most még sajnos az események mögött járunk, nem a termelési terv összeállí­tásakor, hanem később tudjuk csak meg, érdemes volt-e bizo­nyos növényfélével foglalkoz­ni, vagy sem. Utalok például itt a burgonyára. Tudom, nem a szövetség „asztala”, de két hónappal ezelőtt az emberek sorba álltak krumpliért, ma az a gondom, hogy a holdanként! 90 mázsa güllbabámat hol és mennyiért adom el. KÉRDÉS: Tudtommal a szövetség segítségével jött létre az AGROCOOP, az értékesítési társulás. VÄLASZ: Ez még gyerekci­pőben, jár. Fejlődése mindamy- nyiunfc érdeke. KÉRDÉS: A tsz-ek szak­emberképzésében nyújt-e támogatást a szövetség? VÄLASZ: A termelőszövet­kezetek területi szövetsége ag­rárklubot hozott létre. Azt hi­szem, két hónapja nyílt meg A Ménesi úti székházban időn­ként összejöhetnek az agrár- szakemberek, kicserélhetik ta­pasztalataikat. Hasznos és jó dolog ' Mi a dabasi járásban hasonlót kezdeményeztünk. Szép számmal jönnek tsz-ek- ből, állami gazdaságokból. Té­len még bált is rendeztünk. Is­meretségek jöttek létre, meg­tárgyaljuk a mezőgazdasági kérdéseket. Valószínű ezen a téren is lehetne még bátrab­ban előre lépni. KÉRDÉS: Beszélgetésün­ket összefoglalva, elnök elvtárs hasznosnak tartja a Budapest környéki szövet­ség munkáját? VÄLASZ: Feltétlen! A szö­vetségben máris fellelhetők egy olyan rugalmas érdekvé­delmi, de szakmai irányító, ta­pasztalatnyújtó szerv csírái, amely a későbbiekben fontos organizáló szerepet is kap majd. Kétéves tevékenységük­höz csak gratulálni tudok. A meglevő hibákat meg gondo­lom, ők is • ismerik -L mond­ta végül Herczeg József, a da- baisi „Szikra” Tsz elnöke. Szüts I. Dénes A melléküzemi tevékenységről Pénteken a MÉM-ben a me­gyei tanácsok vb-elnökhelyet­tesei, mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályvezetői ta­nácskozáson vitatták meg a mezőgazdasági üzemek mel­léküzemi tevékenységének fej­lődését. A tapasztalatokról és a vár­ható intézkedésekről Kazarecz- ki Kálmán mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyet­tes tartott beszámolót. BŐV-előzetes A Budapesti őszi Vásár egyik legnagyobb érdeklődésre számottartó kiállítása előrelát­hatóan az idén is az élelmi­szeripar mintegy 1300 négyzet- méteres pavilonja lesz. A ter­mékbemutatón 13 állami élel­miszeripari ágazat, valamint az állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek és a fo­gyasztási szövetkezetek mutat­ják be termékeiket, újdonsá­gaikat. Ezenkívül az élelmi- szeripari pavilonban, állítja ki teljes kínálatát a Fővárosi Sü­tőipari Vállalat & az idén elő­ször, a Somogy megyei Szik­víz és Asványüzemi Vállalat. ÉPÜL A BCM Második évébe lépett a két és fél milliárd forintos beruhá­zással épülő Beremendi Cementmű építése. Tavaly 150 millió forintot „építettek”, be, az idén pedig 300 millió forintos mun­kát végeznek el a hatalmas méretű építkezésen, őszre felépül a tíz darab nagyméretű tárolósiló, amelyen az első pár csúszó­zsaluzásának munkálatai július első napjaiban elkezdődtek. Képünkön: Az épülő betonsilók. (MTI-Foto) REFORMTAPASZTALATOK A „nagy kalapéról É1 vek óta hol hangosabban, * hol csendesebben, de tartanak a viták arról, miként alakuljon a gyárak belső szer­vezete, a nagyvállalati formák között dolgozó egységek mű­ködése, s a reform elvei s gyakorlata szerint mi a kör vetendő út? Az élet, mint majd’ minden esetben, most is bőségesen szolgál ellentmondó tapasztalatokkal és példákkal, s ezzel azt a közhelyszerű igazságot bizony it ja, hogy nincs kaptafa, nem létezik mindenütt üdvözítőnek ítélhe­tő módszer, szervezeti keret. A reform előkészítésének időszakában sokféle aggály hangzott el például arról, hogy vajon az önelszámoló gazda­sági egységek létrehozása és működtetése gyáron, vállala­ton belül ésszerű-e, helyes-e? Az aggályok ellenére — s ez dicséretes — Pest megyében jó néhány gyár élt a lehető­séggel, újjáalakította belső szervezetét, megteremtette az önelszámoló gazdasági egysé­geket. így került sor például a Csepel Autógyárban először kísérleti jelleggel, majd vég­leges érvénnyel a működési keretek megváltoztatására, a Pest vidéki Gépgyárban, a Nagykőrösi Konzervgyárban, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyárban az önelszámoló gyár­egységek, üzemek létrehozá­sára. A négy említett gyárban, s a másutt szerzett tapasztala­tok egyértelműen a választott út helyessége mellett tanús­kodnak, s amellett, hogy to­vább kell járni ezt az utat, olyan bátorsággal, mint pél­dául a Nagykőrösi Konzerv­gyárban, ahol a nyereségré­szesedés felosztásakor sutba hajították a másutt oly ked­ves „nagy kalapot”, s minden egységnek a maga munkája alapján adták ki, tehát diffe­renciáltan, a járandóságát. Ezt az utat járják az Ipari Szerel­vény- és Gépgyárban is, ahol — az igazgató szavaival élve — az önelszámoló gazdasági egységek, egyre szilárdabb mű­ködési kereteket teremtenek az egész gyári szervezet szá­mára. A z az egyszerű felismerés, ’*■ hogy minden munkacso­port érdekeltségét növelni kell, nem kötődik a gazdasági reformhoz. Az azonban, hogy e felismerés érvényesítésére mód nyílt, a reform következ­ménye. A rugalmas, a piaci követelményekhez a koráb­biaknál jóval erőteljesebben igazodó gyári termelés nem­csak feltétélezi, hanem egye­nesen megkívánja a „belső mechanizmus” működési egy­ségeinek szétválasztását, ép­pen a tökéletesebb harmónia érdekében. Nem ellentétes ez? Szétválasztani a jobb együtt­működésért? A szétválasztás nem merev elhatárolás, hanem a feladatok elkülöníthető ré­szének — bérgazdálkodás, ter­melési költségek csökkentésé­nek mikéntje, normaóra-fel­használás, túlórakeret stb. — mégha tározása. Nem arról van szó tehát, hogy egy gyáron be­iül „sok kis gyárat” hoztak létre — amitől például a Cse­pel Autógyárban annak ide­jén sokan tartottak —, hanem arról, hogy megnövelték egy- egy egység vezetőinek jogkö­rét s felelősségét a termelés, s a gazdálkodás kérdéseiben. Nem súrlódásmentesen ala­kult, alakul ki e szervezeti ke­ret egyetlen helyen sem, ám a nehézségeket rosszul értelmez­ték ott, ahol a munkában meg­kívánták az önelszámoló rend­szert, de a nyereség felosztása­kor mindent a nagy kalapba tettek, s egyformán osztottak belőle, függetlenül attól, ki milyen mértékben járult hoz­zá az eredményhez. A legfőbb ösztönző — s egyben: mérce — értelmét vetették el ezzel A dolog erkölcsi oldalától eltekintve — de azt nem lebe­csülve! — gazdasági értelem­ben bumerángnak bizonyul az ilyen lépés. Csak kötelezettsé­geket vállalni, csak felelőssé­get viselni senki sem hajlandó úgy, hogy erőfeszítései ered, ményei pusztán elvi értékűek. Még kevésbé lehet erre ráven­ni egy közösséget — tehát sok­féle embert —, mely anyagiak­ban s erkölcsiekben egyaránt értelmét akarja látni tevé­kenységének. Anyagiakban úgy, hogy többet kap, ha töb­bet tett, mint a gyárudvar másik felén levő üzem, erköl­csiekben pedig úgy, hogy él­vezze e megkülönböztetést a gyár többi egységének dolgo­zói előtt. Nemtelen kívánság lenne ez? Hiszen a kiváló dol­gozót is megkülönböztetik a jelvénnyel, a pénzjutalommal! A z elfordulás tehát min­■'* denképp a múltba, a túl­haladott állapotokhoz terelné a figyelmet, ahelyett, hogy a módszer, a szervezeti keret tökéletesítésén munkálkodná­nak az elmék. Az úttörőle, azok a gyárak, ahol nemcsak létrehozták, de következetesen működni is hagyták az új szervezetet, nagy többségük­ben a tervezettnél nagyobb nyereséggel zárták az évet, s sikerrel teljesítették idei, első félévi kötelességeiket is. A gazdasági eredményeken belül azonban mérhetővé vált: ki adott többet, ki kevesebbet. Márpedig a reformnak alap­elve: váljék világossá, a té­nyek alapján mérhetővé, a tár­sadalomnak mi hasznos, mi nem, mi szükséges, s mi szük­ségtelen. Ettől az alapelvtől térnek el tehát ott, ahol ugyan mód lenne az újra, de ragasz­kodnak a divatjamúlt — nagy kalaphoz... M. O. A megingathatatlan Ötven éve hűlt hősi halált Szam}iely Tibor A FORRADALOM KATONÁJA igaz ügyért harcol, hitének, meggyő­ződésének erősnek, megingathatat­lannak kell lennie, — írta egy évvel halála előtt. Huszonnyolc éves volt akkor, mögötte már egy közéleti harcban töltött évtizeddel. Még nem volt húszéves, amikor a Szabolcs megye című lapban szót emelt a kisemmizett, jogfosztott sze­gények védelmében. Egy tizennégy éves inasgyereket elkeseredettsége ön- gyilkosságba kergetett: amikor en­nek okait a budapesti Népszavában feltárta, a bűnösök védelmezőinek felzúdulása olyan vihart kavart, hogy el kellett hagynia Nyíregyházát. Bá­torságát ez nem csökkentette. Csak­hamar hadat üzent az egyik legha­talmasabb tőkés részvénytársaság, a Ganz-Danubius urainak, akiknek gyártelepein embertelen állapotok uralkodtak. Ezerkilencszáztízben Nagyváradról küldte tudósításait a Népszavának, éles szavakkal leplez­te le a bihari földesurak, a dzsentrik uralmát, amely cinikus érzéketlen­séggel szemet hunyt a növekvő nyo­mor és a szenvedések láttán. A HÁBORÚ KITÖRÉSÉIG külön­böző újságoknál dolgozott, sok min­dent látott, hallott, megismerte a kor több neves emberét — írókat, művé­szeket —, lelkesítették a haladó esz­mék és elképzelések, úgy, hogy a vi­lágháborús lövészárkok pokla már csak megerősíthette benne azt a gyű­löletet, melyet a népellenes elnyomó rendszer, a milliókat pusztulásba ta­szító hatalom iránt érzett. Semmi­képpen sem volt tehát véletlen, hogy a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom földrengése Szamuely Tibort, a hadifogoly zászlóst, az elsők között késztette cselekvésre. Ezerkilenc- száztizennyolc kora tavaszán már Moszkvában volt, ahol az Oroszor­szági Kommunista (bolsevik) Párt Központi Bizottsága támogatásával megalakult a magyar kommunisták csoportja és kiadta Szociális Forra­dalom című magyar nyelvű lapját. Szamuely mint a lap szerkesztője fáradhatatlan munkát végzett az orosz földön élő magyarok felvilágo­sításáért. írásaiban kitűnően haszno­sította korábban megszerzett isme­reteit, s miközben ezeket szüntele­nül új tapasztalatokkal gyarapította, kemény elszántsággal szervezte a volt magyar katonákat Lenin zászlai alá. — Szamuely Tibor az internacio­nalista zászlóaljak egész sorát szer­vezte — írta róla Kun Béla — és részt vett a szociálforradalmárok jú­liusi felkelésének leverésében. Szá­zadparancsnok volt abban a hadifog­lyokból hirtelen összeállított zászló­aljban, amelyet a szociálforradalmá­rok által elfoglalt moszkvai távbe­szélő-központot vettük vissza az el­lenforradalmároktól. Kint volt a ka- záni fronton, ahol a csehszlovák el­lenforradalmi csapatok ellen harcolt. Kazánból visszajövet, Leninnek je­lentést tett az internacionalista csa­patok harcairól... KÉSŐBB ÉRKEZETT HAZA Ma­gyarországra, mint a többi magyar kommunista: 1919 elején, amikor a Kommunisták Magyarországi Pártja már megalakult. De, mint korábban Oroszországban, itthon is ő volt a megtestesült fáradhatatlanság. Szün­telenül járta az országot, Szabolcstól Vas megyéig, a pártszervezetek szá­zainak létrehozásához nyújtott segít­séget. A polgári köztársaság reakciós körei összeszövetkeztek elveszejté- sére: egyik nyíregyházi gyűlése al­kalmával merényletet terveztek el­lene, de annak végrehajtását a mun­kásság Szamuely iránti rokonszenve meghiúsította. ÜGY ISMERTÉK, mint a győztes forradalom kíméletlenül keményke­zű védelmezőjét. A valóságban a leg­nehezebb helyzetekben is igyekezett igazságosan eljárni, megkülönböz­tetni az ellenséget a megtévesztettek- től; de az utóbbiak iránt mindig tü­relmet, kíméletet tanúsított. Lenin nagyra becsülte képességeit, hűségét, lendületét, vakmerőségét. Többször fontos feladatokkal bízta meg. Em­bereit, akiket Budapesten maga mel­lé vett, hogy lecsapjon velük az el­lenforradalom darázsfészkeire, Lenin egy alkalommal így említette: a fiaim ... Ezért nevezték magukat a forradalmi karhatalmi különítmény tagjai Lenin-fiúknak. Ezek egyike — Kerekes Árpád — az ellenforradal­mának rabságában halálra kínzottan, a kivégzés előtti órákban, sebtében papírra vetett búcsúlevelében így írt Szamuelyről: „Kőszívű volt azokkal szemben, akik nem úgy cselekedtek, ahogy a kommün törvényei megkí­vántak. Nemcsak arról volt ismere­tes közöttünk, hogy jól tudott pa­rancsot osztogatni. Bátor elhatározá­sát és bátor magatartását, úgy az éllenséggel szemben, mint bárhol, dicséretre méltónak tartom ...” ÖTVEN ÉVVEL EZELŐTT augusz­tus másodikén, amikor a proletár­forradalom már elbukott, a magyar —osztrák határ túlsó oldalán, Sava­nyúkút, vagy Bécsújhely közelében halt hősi halált. Máig sem tudjuk, hogy üldözői, a magyar ellenforra­dalmárok ölték-e meg, vagy védeke­zés közben önkezével végzett magá­val, hogy ne kerüljön az ellenség kezébe. Testét jeltelen sír nyelte el, de forradalmi szelleme és félelmet nem ismerő hélytállásának emléke fél évszázad távolából is elevenen él. (V. F.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents