Pest Megyei Hírlap, 1969. augusztus (13. évfolyam, 176-201. szám)

1969-08-02 / 177. szám

PEST HEGYEI kMÚ'ÍWí 1969. AUGUSZTUS 2., SZOMBAT BALATONI ANZIKSZ Üdvözlet a magyar tenger partjáról. Foto: MTI Friss kenyér nélkül? Alsógöd, korán reggel. Akik Pestre vagy Vácra járnak dolgozni, már fel­szálltak a buszokra, úton vannak munkahelyükre. De a háziasszonyok is ko­rán kelnek. Az új önkiszol­gáló bolt a község közepén a legforgalmasabb. Egy­másnak adják a kilincset a vevők. De legtöbbjük szinte azonnal a kijárati ajtó felé tart. S nem is cséndben, néhány dühös megjegyzést még elejtve. Nem véletlenül. Reggel 8 óra van, és már megint nincs kenyér. Megint, mert sajnos egyáltalán nem el­ső, s úgy sejtik, nem is az utolsó eset. A szállítmány­nak elvileg már 7-kor meg kellett volna érkeznie. De telik az idő, kilenc, tíz, majd tizenegy óra, s a friss kenyér még csak ekkor ér­kezik. A tanácson Vani- csek Évát, a vb-titkárt kér­dezzük: mi ennek az oka? — Máig kiderítetlen. Il­letve, a mi boltjainknak a Váci Sütőipari Vállalat dunakeszi péksége szállít. A legutóbbi késésnél ismét telefonáltunk, hogy meg­sürgessük, s megkérdezzük, miért nem jönnek már. Azt a választ kaptuk, hogy ke­vés emberük van s így csak a kis boltoknak tud­nak szállítani, azoknak is csak mutatóba, korántsem a kellő, ígért, s várt meny- nyiséget. Az utánpótlást, amit 11 óra tájban szok­tunk megkapni, már Vác- ról küldik. Hát igen. Magyarázatul kénytelen, kelletlen elfo­gadják. De ettől még nem lesz friss kenyér az alsó­gödi gyerekek, felnőttek reggelijéhez. Franciaországba utazott a Csárdás táncegyüttes Háromhetes vendégszerep­lésre Franciaországba utazott a gödöllői Agrártudományi Egyetem Csárdás táncegyüt­tese. Műsorukat többek között a híres confolensi nemzetközi folklórfesztiválon is bemutat­ják. A korszerűség kérdőjelei Hulló vakolat alatt, új szentendrei lakásokban Hozzávetőleges számítások szerint a körülbelül három­ezer szentendrei lakásból mintegy 1200-nak állagromlá­sa 70 százalékosra becsülhető: ez azt jelenti, hogy ha egy ilyen lakás újkorában százez­ret ért, akkor most csak 30 ezer forintot. Ha még a vá­rosbeli többi lakás jó részé­nek zsúfoltságát is számítás­ba vesszük, elgondolható, mi­lyen sokat számít Szentend­rén is új állami házak építé­se. Nem sok van még belő­lük. A Somogyi—Bacsó park 19. számú három éve készült el. Ideális időpont egy építkezés sikerének mérlegeléséhez: az egyéves garancia ugyan már lejárt, de a rejtett hibák többnyire mostanra jöttek elő, Elvben még két évig nem volna szabad tatarozni. Itt fognak, mert szükség van rá. Huszonnyolc, másfél- vagy kétszobás, típusterv alapján készült lakás. Erkély nincs, csak amolyan álerkély. Fával fűtenek mindenhol. Az ablakok egy része a Duna-parti országúira néz, a többi a Bükkös patalíra. Köz­te és a ház között két éve még parkosított területet találtunk, mely a város egyik legszebb részének számított. Azóta fel­túrták. Ép pen ide épült a szentendrei szennyvízátemelő. EZ IS VAN Muzsika és látványosság Három esztendővel ezelőtt már bemutatkozott Pesten a berlini Friedrichstadt Palast revüszínház. Műsoruk akkor is siker volt, ma is'az. A száz­ötven tagú együttes a szó iga­zi értelmében vett revüszín­ház: muzsika és látványosság, fény és ritmus, káprázatos kosztümökbe öltözött, tökéle­tesen együttmozgó tánckar, kellemes hangú énekesek és néhány igazi világszám. Ilyen színházunk — amely mindezt nyújtani tudná — nekünk máig sincs. Pedig szükség lenne rá. A főszereplő, mint minden revüegyüttesben, ezúttal is a tánckar. A prímet a táncos­lányok viszik, magas fokú tánctudásról, tökéletes össz­hangról téve tanúbizonyságot. Jó táncaik koreográfiája is. Már kevésbé mondható él ez a férfitáncosokról. A műsor talán legkiemelke­dőbb produkcióját Sasi Schester, a jódlizó revücsillag nyújtja. Atmoszférát teremt, pillanatok alatt mindenki személyes ismerőse. Pedig csak játszik, a hangjával ép­pen úgy, mint egy cinkos szemvillanással, egy groteszk mozdulattal, egy meredek hangváltással. Nem akar szépnek tűnni a színpadon, csupán közvetlennek, s az eredmény: egyedül is egészen betölti a hatalmas szabadtéri színpadot. S hozzá hasonló, percekig zúgó tapsot arat a 3 Wenzels humoros artistaprodukciója csakúgy, mint Gin, a zenehu­morista. S bár az énekesek közül kiemelkedő előadó egy sem akad. mégis jól egészítik ki a berlini revüszínház pro­dukcióját, amely összhatásá­ban mindenképpen dicséretes. Aki megnézi műsorukat, egy kellemes estét tölt el a Budai Parkszínpad nézőterén. — P — A busz elég zsú­folt, de azért né- hányan még föl tudnak kapasz­kodni rá, utóvégre — mint ahogy a közmondás állítja — nincsen olyan szénásszekér, • amelyre egy-k&t villával még ne férne. Utolsónak egy idős férfi ka­paszkodik. Ha nem lenne a ke­zében a hosszú­kás táska, akkor is orvosnak nézné az ember. Leg­alábbis olyan ré­gifajta háziorvos­nak, amilyenből egy-egy eldugott kis falucskában bizonyosan akad még mutatóba né­hány példány. Az ajtó becsu­kódik mögötte, a kocsi indul és mindjárt kanyaro­dik is. Az utasok kissé egymáshoz dőlnek, a doktor is megbillen, mert egyik kezében a táskáját szoron­gatja, a másikkal pedig a bérlete után kotorász. Úgy látszik, nem tartozik a legpe- dánsabb típushoz, mert sorra tapo­gatja zsebeit, te­hát a bérletének nincs következete­sen állandó helye a zakójában. A kalauz — pardon: kísérő — a kalit­kájában ül. Idő­sebb férfi, sapká­ja alól ezüstösen csillog elő a haja. Figyeli a doktort néhány pillanatig, aztán csöndesen megszólal: — Tessék csak hagyni, főorvos úr, mert hiszen ha beteg vagyok, megbízom magá­ban, mint orvos­ban, most pedig megbízom, mint utasban. Biztos vagyok benne, hogy megvan a bérlete. Az utasok mo­solyognak, hogy hát ez is van. m. I. T. I.-ék másfél szobában laknak öten. A szülők már nem dolgoznak, két elvált- asszony-lányuk gyári munkás­nő. (Megkérdezem, oka volt a lakás zsúfoltsága házasságaik felbomlásának? Az egyik eset­ben igen.) A rendkívül szűk előszobából benyitok a kis konyhába, a mellékhelyiségek­be, a szobákba. Pergő festék, repedések a falakon majdnem mindenhol, sok he­lyen a vakolat is levált. — Az építők a kéményt an-> nak idején nem kötötték a füstjáratba, a falakon így át­szivárgóit a füst Ezt a hibát azóta, ahogy tudtuk, kiküszö­böltük — mondja kísérőm, a városgazdálkodási vállalat igazgatója, Hegyi Sándor. Cs. J.-ék — nyugdíjas laka­tos és családja — hatan él­nek két szobában, öreg, ro­zoga ház részének tűnik laká­suk. Pergő vakolat minden­hol, alóla kilátszik a csupasz panel, az enyhe ívben elhajló betonfödém is megmutatja magát a fejük felett — több kiló ^vakolat esett le innen, éppen az ágyra, ha éjjel tör­ténik, valakinek a fejére... A háziasszony elmondja, jobban szerették régi lakosukat, nagy konyhájukat, ; verandájukat, kertjüket. Összehasonlítha­tatlanul olcsóbban éltek ott: vagy 30 disznót tartottak, mivel három férfi dolgozott akkor még családjukból ter­melőszövetkezetben. — Sokan vagyunk ebben a házban olyanok, akik a mező- gazdaságban - dolgoztak. Itt máig tsz-eseknek mondanak minket, és legyintenek ránk! Az épületnek é részébe ki­sajátítás révén kerültek a la­kók egy ciklámen telepnek em­legetett helyről, amelyet a városi főmérnök nyomorta­nyának titulált. Pedig rendes, dolgos emberek érkeztek on­nan, azt azonban a házmester is, mások is, a látottak is bi­zonyítják, hogy még nem ta­nultak meg modern fogalmak szerint lakni. Nem vigyáznak a lépcsőházra, nem becsülik annyira a lakást, hogy például költsenek is rá. A különbséget, melyik lakó hogy’ bánik az épülettel, jól szemlélteti a ház másik része. Növényekkel díszítették a tisz­tán tartott lépcsóházat. Van olyan emelet, ahol a lakók — Kész! — mondtam ma­gamnak szinte könnybelábadt a szemem, amint ott láttam magam előtt az íróasztalon a nagy művet, amelynek meg-, írására éveket áldoztam, s amelynek megírásával nem­csak akartam, de tudom, hogy választ is adtam az emberiség nagy sorskérdéseire. Ö, meny­nyi küszködés, mennyi álmat­lan éjszaka, mennyi kávé, ci­garetta, OTP-kölcsön, van e szerény kis szócska mögött: VÉGE. ... hogy odaírhattam a nagy mű végére, hogy: VEGE. Most már csak az van hátra, hogy a nagy mű elejére odaírjam azt — nem hogy az ELEJE —, hanem mi a címe. A min­dent kifejező, drámaian tö­mör, líraion szép, dallamosan ringató, dübörgőén felrázó cí­met, hogy... De nem, előbb felolvasom életem társának, művészetem igaz értőjének, kávéim főzőjének, OTP-köl- csöneim költőjének, az én drága, kedves hitvesemnek ... — Fiaam... fiacskám ... Gyere, hamar! Kész vagyok! Gyere, hadd olvassa fel a te férjed, neked először ezt a re­mekművét,- amitől te is bevo­nulsz a világhír Olimposzá­ra... — Hová megyünk üdülni? Az Olimposzra? Meg vagy te őrülve, fiam... Amik most ott vannak és te pont oda akarsz menni... Szó sincs GYURKO GÉZA: Ez az ember tragédiája róla — mondta egy szuszra a feleségem. — Csacsi... Csak jelképe­sen mondtam. Fel akarom ol­vasni neked a művemet... Kész vagyok vele. Kész! Ér­ted? Na, ülj le, légy tanúja a nagy pillanatnak ... — Rögtön... rögtön, csak kiveszem a lepedőket a cent­rifugából, beleteszem a huza­tokat, s amíg te itt olvasga­tod nekem a remekművedet, remekül kész lesz a mosás is — csicseregte hitvesem és már indulni készült, ám én határozottan visszanyomtam a fotelba ... — Maradsz... Ott egye a fene a cihákat... Nekem ne a centrifuga zúgását, hanem az én hangom csengését hallgasd meg. — Jó! Adj egy cigarettát. Adtam. — A cím még nincs meg, de... — Miért nincs meg? — Most neked a kalap a fontos? A mű kész. Most fel­olvasom neked és utána majd közösen címet adunk neki... Jó lesz? Na, figyelj. Első fel­vonás. Első jelenet. Szín... — Kék... Igen.. olyan lágy tónusú tengerkék.,. — Miről beszélsz, te? — Eszembe jutott, hogy Mucinak olyan színű anyagot hozott a férje, de nem Gö­rögországból, az Olimposzról, hanem Párizsból... — mondta ártatlan arccal hitvesem. — De szívem ...Ez nem ru­haszín, hanem helyszín... Ne zavarj bele mindig. Szóval: Első felvonás. Első jelenet. Szín: A paradicsom... — Drága ... — Mi az isten csodája drá­ga? — A paradicsom... Most akartam venni a gyerekeknek, de megáll az ész, hogy mit képesek elkérni egy fél kiló paradicsomért... Megírhat­nád már, hogy a termelőszö­vetkezetek ... — Állj! Megőrülök. Mit akarsz te most azzal a szósznak va­lóval? En nem konzervgyári termékről, nem vajaskenyér- kísérőről, hanem színhelyről beszélek. A Paradicsomról. Nagy P-vel. Ahol az első em­berpár élt... Érted? — Jól van... jól van, mit ordítasz... Persze, hogy ér­tem. Én is tanultam annak idején hittant... Ahelyett, hogy ordítanál, olvasnád in­kább ... Add ide a hamutar­tót... Odaadtam. — Na tehát. Első felvonás. Első jelenet. Szín: A Paradi­csom. Adám és Éva. Csak két kis kendő rajtuk, különben teljesen meztelenek ... — Igen... egyszerűen nem lehet kapni nyári holmit... Például egy vacak szandált. Járhat az ember mezítláb például. Mondd, ez a gazda­sági mechanizmus még csak az árakra hatott, a választék­ra nem? Borzalmas. A Juci is mondta, hogy... — Te... te, megöllek, a ke­serűit neki... A fenébe a va­cak szandállal, amikor itt re­mekmű hever előttem, és... — Légy szíves és ne üvöl­tözz ... Mert írtál egy vacak remekművét, attól még be­szélhetsz tisztességesen a fe­leségeddel. v — De értsd meg, hogy ez itt korunk nagy drámája ... — Az. Dráma. Hogy egy férfiben annyi tisztelet nincs egy nő iránt manapság, még ha a felesége is, hogy ne üvöl­tözzön vele. Te jó isten... Nyitva hagytam a gázt! — ugrott fel és rohant ki a kony­hába. Én meg itt maradtam meg­keseredett szívvel, kifacsart lélekkel, számkivetetten, négyszemközt a nagy művem­mel, s csak ennyit tudtam mo­rogni, csak ennyit: — ... igen, ez az ember tragédiája... Ez! megegyeztek, nem kifogásol­ják, ha az előtérben hangoskodnak a gyerekek, elvégre valahol ugrálniuk, játszaniuk kell — a Duna- parti rész az országút tál ve­szélyes, a patak partján épít­keznek, hova menjenek? A la­kások is másként festenek itt. B. P. nyugdíjas gépésznél nemrég meszeltek, és átalakít­tatták az ablakokat — ugyanis azokat régebbi, csuklós for­májukban nem tudták tisztí­tani. Hanem azért a falakon repedéseket náluk is találok, — Két állami házat néztem meg Szentendrén. Az egyik, a Somogyi—Bacsó part 14/15, alatti, tíz éve épült, a másik, ugyanezen a soron a 19 szá­mú, három éve. Miért, hogy az előző újnak látszik, a má­sodik pedig, belülről legalább­is. több évtizedesnek? — kér­dezem Csentős László városi főmérnöktől. — A különbség oka techno­lógiai. A régebbi épület még téglázással, hagyományos szak­ipari munkákkal készült, az újabbak nagyblokkos megol­dással, amely soha nem lesz olyan jó, mint a hagyomá­nyos technika. Persze, kisebb múltra is tekinthet vissza. Dé a hibák forrását keresve, egy tényből kell kiindulni. Abból, hogy a nagyblokkos eljárásnál, ha nem végzik gonddal a va­kolást, biztos, hogy a blokkok és az előre gyártott födémele­mek ledobják azt. Ez a prob­léma tehát az építőmunkás­hoz kapcsolódik, és bérkérdé­sekig, munkakörülmények vizsgálatáig, összehasonlítá­sáig vezet. — A kiút? — A házgyár, ahol az építő- munka: szerelőmunka. — S mikor emelik majd házgyári termékekből a szent­endrei lakásokat? — A JiÉV-állomás melletti kisebb lakótelep, melynek munkáit már megkezdtük, még nagyblokkos eljárással készül. 1970-ben azonban a Kálvária-dombnál elkezdjük 250 állami lakás építését, vagy házgyári termékekből, vagy egy, franciáktól megvásárolt szabadalommal, a térzsalus megoldással. Padányi Anna FELVÉTELRE KERESÜNK FÉRFI MUNKAERŐKET 17 éves kortól textilfestő és kikészítő munkakörbe betanított munkásoknak. Maltas keresett lehetőség. Albérleti szobáról eondoskodunk Jelentkezés levélben: HAZAI PAMUTSZ0VOGVAR Budapest IV„ Baross u. 99. A Forte Fotokémiai Ipar azonnali felvételre keres műszakos beosztásba 6—7 órás munkaidővel 18—40 éves ‘érti és női munkaerőket, betanított munkára, valamint érettségizett fiúkat és lányokat laboránsi munkakörbe. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: Vác, Vám u. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents