Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
FES 1 HEGYEI 1969. JÜLIUS 6., VASÁRNAP — HETI KOMMENTÁR Séta a „Tabán körúton“ VERŐCE Jubileumi tábor Kiegészítő tevékenység A Minisztertanács e héten tartott ülésén hozott határozatában sokat — és joggal — vitatott kérdésekre adott választ a mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenységével kapcsolatban. A kormány határozata a kiegészítő tevékenység továbbfejlesztési irányainak megjelölésével, az eddig ellentmondásos helyzet egyértelművé tételével tiszta vizet öntött a pohárba. Másfél, két esztendeje már, hogy az ún. segédüzemág meg melléküzemág s mindaz, ami összefügg vele, nemcsak a termelőszövetkezetekben, de az ipari üzemekben, hivatalokban s nemkülönben az államigazgatási szervezeteknél is sűrűn szerepelt napirenden. A kiegészítő tevékenység elvi helyeslése s gyakorlati megvalósítása között sok volt az ellentmondás, a visszásság, a szabálytalanság. Lapunk is több ízben foglalkozott különböző mezőgazdasági üzemek vállalkozásaival, melyek az egészséges arányokat jóval túlhaladták, s melyek körül sok volt a tisztázatlanság, sőt a visszaélés is. Ahogy lapunk, úgy ipari üzemek dolgozói, vezetői is sűrűn kifogásolták, hogy a kiegészítő tevékenység örve alatt a szövetkezetek egy része szabályos „emberkölcsönzőt” létesített, elcsábítva a gyárak munkásait, irreális, a rendelkezéseket megszegő jövedelmek ígéretével. A Minisztertanács határozata nagyban elősegíti a helyzet tisztázását azzal, hogy megszabja: elsősorban a mezőgazdasági, élelmiszcrgazdasági jellegű kiegészítő tevékenységet szükséges fejleszteni s támogatni, s a telephelyen kívül végzett ipari jellegű tevékenységet — az építőipari tevékenység kivételével — 1970. január 1-ig meg kell szüntetni. Ugyancsak tiszta vizet önt az eddigi zavaros helyett a pohárba a határozatnak az a része, mely kimondja: a vállalatok és intézmények telephelyükön sem termelőszövetkezeti tagot, sem alkalmazottat nem foglalkoztathatnak — semmiféle formában —, s a meglévő ilyen kapcsolatokat 1969. szeptember 1-ig kötelesek megszüntetni. A kormány határozata valóban azokat a csomópontokat ragadta meg, melyek — ugyan érdemtelenül, de látszat szerint jogosan — a nem eléggé tájékozottakat a kiegészítő tevékenység egészével fordították szembe, holott csak helyes elvek s kívánalmak egy-egy esetben szerencsétlen, más esetekben pedig érdekhajhász torzulásairól volt szó. A Minisztertanács határozata hangsúlyozza a kiegészítő tevékenység továbbfejlesztésének szükségességét, e tevékenység hasznát s szerepét — különösen a kedvezőtlen adottságú szövetkezetekben, ahol a foglalkoztatottságra is figyelemmel kell lenni —, s nem e tevékenység, hanem csupán annak torzulásai ellen szól. Azt mondják: minden új dolognak vannak gyermek- betegségei. Ha sajnos is, de igy igaz. A mezőgazdasági üzemek kiegészítő tevékenysége is új vonás a gazdasági életben, s ennek gyermekbetegségei gyógyítását teszi lehetővé, mégpedig hathatósan, a kormány határozata. Nemcsak a követendő út megjelölésével, hanem azzal is, hogy a hivatalos szervezetek kötelességévé teszi a végrehajtást, az ellenőrzést, azaz azt, hogy a határozat ne papíron maradjon„hanem.valóság legyen. Krónikás A divat manapság a tápiósá- gi cigányok körében a következő: nagyon-nagyon régi, nádfedeles, földes, alacsony, két helyiségből álló parasztházakat vesznek meg — és alakítanak át. A házak ára az épület állapotától és a hozzá tartozó telek nagyságától függ — nyolcezertől 37 ezerig. Tehát „mindenki lépik egyet”: az eladott ósdi parasztházakból villaszerű, modern, egészséges, vidám színű családi házakba — és a szél- leibélelt, egy helyiségből álló putriból az előbb említett régi parasztházakba. Tápióságon 26 cigány család él — és ahogy a statisztikai nyelv megfogalmazza — minden munkaképes korú dolgozik már évek óta. — Hat fiút neveltem, mindegyiknek van szakmája: lakatos, szobafestő, hegesztő, nyomdai betanított munkás, kőműves, átképzős lakatos — sorolja Csámpai Dezső, aki elsőként tört ki a putriból. Még 1944-ben vásárolta meg házát, évtizedekig nevelte gyerekeit, és amikor azok saját lábukra álltak, szinte teljesen átalakította a házat. Leszedte a nádfedelet, megmagasította az alacsony falakat, az új tető- szerkezetre cserepet rakott, verandát épített, és két szobával hosszabbította meg az épületet. Azóta mindenki így csinálja — így született és terjedt el a divat. — Én nyers bőrökkel kereskedem — nyúl-kecske-birka bőr — beviszem Pestre, és eladom vállalatoknak, szövetkezeteknek. Különben bőgős lennék, öten vagyunk a bandában, de már csak ritkán, lakodalmakban játszunk. Tudja, most a fúvósok kellenek, a dzsessz megy. De mi is tudjuk ezeket a számokat, nem kell hozzá más, csak még egy dob. Elfogulatlan, közvetlen, magas, jól megtermett, piros arcú férfi. Elmeséli, hogy a tv-t a másik sarokba állítja, így Új mise — régi rítusban HAMBURG 70 é ves George Cukor 70 éves a Greta Garbo-fil- tnek rendezője, a magyar származású George Cukor. Utolsó nagy sikerét a My fair Lady című filmmel aratta, Audrey Hepburnnel a főszerepben. A november 30-tól használandó új misekönyv szövege túlnyomó részt bibliarészletekből és a hívők imáiból áll — közölte Annibale Bugnini, a liturgiái bizottság titkára egy a Vatikánban tartott sajtóértekezleten. A nők — fűzte hozzá — rögtönzött imádságokat ajánlhatnak a gyülekezetnek és olvashatják fel az evangéliumot megelőző szakaszt. A hívek maguk vihetik a kenyeret és a bort az oltárhoz „úrfelmutatáskor”; visszaállítják a régi rítust, a „Béke Szertartását”, amikor is a hívők kézfogással fejezik ki egymás iránti szeretetüket. nézhetik a konyhából is, nem özönlik majd el annyian a nagy szobát. Hordozható cserépkályhát fedezek fel, vil- lanyfőzőt, mosógépet. A másik két kisebb szobában a még otthon levő két fia lakik, feleségestől a három unokával. De az egyik fiú családja a közeljövőben elköltözik a sajátjába. Csámpai Dezső egyik fia, a hegesztő Csámpai Lajos, többre vitte, mint hasonló korú sógora, Maka László. Mi az oka ennek? Csámpai Lajos a Gép- és Felvonószerelő Vállalat 24 éves hegesztője, szimpatikus, intelligens fiatalember — a napokban fejezte be az esti gimnázium második osztályát —, előbújik átalakulóban levő házából. 37 ezerért vásárolta a 80 éves épületet, 278 négyszögöllel és egy nagy pincével. Egy éve lakik itt a feleségével, aki a Fővárosi Kertészet dolgozója, 25 éves. Három éve házasodtak össze, két évig otthon laktak a Csámpai-házban, havonta 1600—2000 forintot tettek félre, mert a szülőktől havi 500-ért mindent megkaptak. — Gyerek nincs, nagyon vigyáztunk, hogy ne legyen, mert az nagyon visszavetett volna. Ketten 3800 körül keresünk, összegyűjtöttük a 37 ezret, vettünk 7800-ért új bútort, négyezret félretettünk a villany bevezetésére, és, persze, legalább további 23 ezerbe kerül a ház átalakítása, a falmagasítás, az új tető és a tornác. Maka László, a sógor, a 25 éves jóképű téglagyári tmk-s munkás kissé keserű mosoly- lyal hallgatja mindezt — ott segédkezik a ház átalakításán. Náluk egyik szülő sem akarta, hogy összeházasodjanak. De semmilyen fenyegetéssel nem lehetett rábírni őket arra, hogy ne éljenek együtt már hat éve. ötéves gyerekük van — másfél éve házasodtak össze törvényesen. — Csavarogtunk összevisz- sza, itt laktunk, ott laktunk. Dolgoztunk mi mindig, de a pénz úgy, ahogy jött, el is ment. Most már befogadtak otthon, de hát apám leszázalékolt, 800 forintot kap, s ahogy megjön a pénz, már ki is adja adósságra. Én meg Pesten is eszem, otthon is eszem, legalább elmegy naponta egy százas. Apám kapott volna kedvezményes OTP-kölcsönt építkezésre, de lemondta, mert nem tudta volna a részleteket fizetni. Nálunk meg most jön a második gyerek, a feleségem már nem is dolgozhat. Szóval nehéz, nem úgy, mint a Lajosnak. Hátizsák A meleg tikkasztó. Az indulás előtti vonat fülkéje, mint a kemence, s benne az utasok pihegő mézeskalács-figurák: olyan az arcuk, mint az a vásári díszes tészta Minden ablak lehúzva, minden szem az órákon, hogy induljon már végre a vonat, s vele együtt meginduljon a száguldás hűvössége, amely talán képes életre kelteni a pihegő, ájulás szélén izzadó utasokat. Ingujjban mindenki, sőt, egy idős férfi félmeztelen, mellette egy fiatal lány, kigombolt ingblúzban, alatta mintás melltartó. Mintha fürdőruha-felsőrész lenne. Lehet, hogy nem az, de mintái alkalmassá teszik, hogy hetyke kis mellei szembeszegüljenek a forrósággal. Ekkor tolakszik be a vonatba egy tömzsi kis f die te rongycsomó, felette öklömnyi arc, s azon még egy fekete kendő. A rongycsomó hátán magasra púpozott hátizsák, kezében hatalmas kosár... — Jaj, kedveskéim, az isten áldja meg magukat, ez a miskolci gyors? — Ez, néni... Hogy gyors-e, majd meglátjuk, de miskolci, az biztos — mondja valaki. A választól az öregasszony megnyugszik, körülnéz, talál-e még egy helyet magának, feje felett helyet a hátizsákjának. — Segítsen, kedveském, egy ilyen öreg asszonynak — csipog ki a hang csillogó fogú szájából, mígnem egy fiatalember felkászálódik... — Adja, nyanyus — s nyúl könnyedén, félkézzel a hátizsák után, amely dagadt ugyan, mintha felfújták volna, de hát mi lehet benne, súly, egy kis öregasszony hátán, aligha. Rongyok azotó is, nyilván, amit már nem tudott felvenni a nyolc szoknya, négy blúz, kötött szvetter fölé... A nyanyus fordul, hogy kéz alá kerüljön a hátizsák, aztán csak azt látni, hogy a fiatalember szinte megrogy- gyan, de hallani is, amint sziszegi: — ... a jó szentségit, mi az, vasat visz? — és nyögve, izzadva, erőlködve tornássza fel a most már tiszteletet és csodálkozást kiváltó bátyút a csomagtartóba ... — Még hogy vasat... Hogyan is gondolja ... Egy kis ezt, azt... Nehéz, ugye... Van vagy ötven kiló! — mondja kicsit büszkén, de mégis sírós hangon az öregasszony, miközben lepihegi magát az üres helyre. ötven kiló, fél mázsa. Alig lehet több az öregasszony is. Meg a kosár. Az sem lehet könnyű, most már biztos ... Tisztelet, csodálkozás, és egy kis gúny, a batyuzó rongy csomóval szemben ... — Aztán hány éves, öreganyám? — kérdi az iménti segítő. — Én, fiacskám, lassan már hetven... Vagy nem is ... Hetvenegy ... Na, feledékeny vagyok már, hiába. Az, feledékeny. Öregszem — sóhajt az öreg- anyám, aztán elsírja magát. Nem köny- nyezik, csak rázkódik a teste, valahol a cuccok, rongyok, kabátok, szoknyák alatt, hogy mindenkit elfog a szánalom ... — ... Mert ide jutottam, ide... Minden héten fel és le, fel és le, lelkeim. Ez az én sorsom. Hogy megéljek. Mert mi az a nyugdíj, amit a tsz ad, dolgozni meg nem bírok ám már... Túl vagyok én a hetvenen, hogyan is bírnám már — húz elő egy ménkű nagy zsebkendőt, s dörzsöli a szemét, az orrát és panaszkodik, mintha kihúzták volna panasszal terhelt lelke dugóját... — ... hordok fel ezt, azt, viszek viszsza ezt, azt, aztán ebből kell megélnem. Ebből, bizony. És micsoda költség. Ez a vonat. Gyors. Igaz, hogy van félárú igazolványom, a lányom miatt. Amiatt van. De akkor is. Micsoda pénz az... — Ejnye, öreganyám, a kapa nem könnyebb, mint az? — mutat fel a félmeztelen férfi a hátizsákra. — Könnyebb-e, nem könnyebb-e, mit tudom én már. Feledékeny vagyok, öregasszony vagyok. És így kell élnem, így — hüppög, miközben a kosárban matat, kendőt húz elő, de nagyot, benne kenyér, valami sült hús, friss zöldpaprika, amitől összefut a vitaminra éhes embernek a nyála, s egy falat, egy panasz... — ... viszem a zsákot minden héten. Hogy legyen valami öreg napjaimra, meg hogy legyen miből élésem most is. A lányom az perel velem, de mit ért ő ahhoz. Neki lesz nyugdíja, ő mit gondol az öregkorról. De amit én kapok a tsz-től, mi az nekem, meg mit lehet abból félretenni? Semmit. Enni meg kell. Anélkül az asszonyember se bírja — faragja egy istentelen bicsakkal a csontról a húst. A vonat utasai izzadnak. És haragszanak. Nem tudnák megmondani, miért, de most határozottan haragszanak a kis öregasszonyra. Már nem sajnálják, nem is csodálják. Cinkosan összekacsint a fülke, aztán van, aki újságot vesz elő, van, aki hanyatt veti a fejét és aludni készül, de már senki sem figyeli a csámcsogó motyogást. — Öreg vagyok én már a kapára. Élni meg kell. Ugye? ... és ha közben nem szállt volna fel utas, tisztesség ne essék, senki sem akadt, aki segített volna a szegény kis rongycsomónak, hogy vállára vegye a hátizsákot, az ezzel, meg az azzal... Gyurkó Géza Sétálunk a „Tabán körúton” így hívják Tápióságon a cigánytelepet. De itt nincsenek már putrik — talán ha kettő, magatehetetlen öregek lakják —, hanem az előbb említett divatnak megfelelően régi parasztházak, amelyeket már vagy átalakítottak, vagy nem — mivel úgy, mint Maka László, még nem tehették. A tisztaság azonban mindenhol egyforma és szinte hivalkodó. Büszkén is mosolyog kísérőm, a község vöröskeresztes titkára, Váradi Árpád. Férfiakat egyáltalán nem látni, ők dolgoznak. Az asszonyok büszkén mutogatják tarkán feldíszített lakásaikat. Megfordultunk Toldi Mikló- séknál is, ahol a régi háztulajdonos, ha feltámadna, nem ismerne rá házára. Toldiéinál négy kereső van — a családfő, két lány és egy fiú —, 7—8 ezret hoznak össze havonta. Még egy régi nádfedeles parasztviskót vásároltak a főutcán, már jó előre, hogy legyen annak, aki először férjhez megy vagy megnősül. Aztán besétáltunk az ófalu központjába, ahol Kecskés Vencelék laknak. A ház négyszobás (!) — olyan úgynevezett „gyerekszoba” van benne, mint értelmiségi családoknál: teljesen modern bútorok, óriási rádió, pici hordozható lemezjátszó, a falakon színes magazinokból kivágott képek, friss levegő és napfény, vidám színek. Az apa és három fiú a fővárosban dolgozik, megkeresnek vagy hatezret. — Hogyan tekintenek a cigányokra itt a faluban? — kérdezem Váradi Árpádtól. — Hogyan? Semmi különös, mivel ugyanúgy élnek, mint bárki más. Berkovits György Tegnap 250 Pest megyei KISZ-es érkezett Verőcére, az Express-táborba. Egy hétig vesznek részt a megyei KISZ- bizottság jubileumi táborozás sán. Itt zárják az 50. évfordur ló ünnepségsorozatát, és megr kezdik a készülődést a felsza-: badulás 25. évfordulójára. Délben összeült a ,,haditanács”, azaz a táborvezetőség, megbe- szólni az egy hét programját, melyet este hirdettek ki a fia-, falóknak. Ezután csoportom megbeszélésekre, majd táncra került sor. Ma reggel 7 órakor lesz az ébresztő, amelyet reggeli tor-: na követ, ezután előkészítik az ünnepélyes megnyitót, amely fél 11-kor kezdődik. Fodor László, a megyei KISZ-bizottr ság első titkára megnyitója után Mihály Imre ezredes, az Országos Légvédelmi Parancsnokság politikai helyettese tart ünnepi beszédet. Ezután a csoportok külön-külön elbeszélgetnek az elnökség tagjaival. Délután szabad foglalkozás lesz, majd este megrendezik az ismerkedési estet, amelyen a tábor szovjet vendég fiataljai is részt vesznek. Finálé Siófokon Szombaton Siófokon befejeződött a dunántúli kisvárosok háromnapos tanácskozása, amelyen Esztergom, Keszthely, Kőszeg, Sárvár, Siófok, Szentendre, Szigetvár, Tapolca és Tata város képviselői vettek részt. A tanácskozás résztvevői sok hasznos tapasztalatot szereztek és elhatároz-, ták: a jövőben a kapcsolatokat nemcsak tanácsi szinten ápolják, hanem azokat a kulturális területre is kiterjesztik. Bizottságot alakítottak, amely a legközelebb sorra kerülő hasonló találkozót készíti elő. Dobozüzem Nemcsak az áru kiváló minősége, hanem a külcsínye is fontos — vallják a Dunakeszi Konzervgyár dobozüzemében. Az itt foglalkoztatott 100 munkás a vásárlók dicséretén kívül méltán érdemelte ki legutóbb a vezérigazgatói elismerést is. Foto: Urban Kőműves, ács, vb-szerelő, asztalos, könnyűgépkezelő, tetőfedő, épület- és diszmű- bádogos, víz- és fűtésszerelő, lakatos, villanyszerelő, festő, parkettás, parkettacsiszoló, autószerelő SZAKMUNKASOKAT, tehergépkocsivezetőket, kubikosokat, rakodómunkásokat, raktári SEGÉDMUNKÁSOKAT, kőműves segédmunkásokat, (16. évet betöltött fiúkat is) AZONNAL!BELÉPÉSSEL FELVESZÜNK. Munkásszállás díjtalan. Rendelet szerinti hazautazási költséget térítünk. JELENTKEZNI LEHET: „PROSPERITÁS" KTSZ munkaügyi osztályán, Budapest IX., Viola u. 45. sz. alatt.
