Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-06 / 154. szám
1969. JÜLIUS 6., VASÁRNAP ""kúrián Napirenden: a termelékenység Azonos célhoz többféle úton Interjú Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium főosztályvezetőjével A fejlődés, a nemzeti gyarapodás egyik fő mércéje világszerte a munka termelékenységének növekedése, s növekedés gyorsasága vagy lassúbbodása. 1968-ban a várakozásokkal ellentétben az egy főre jutó' termelés mindössze 1,4 százalékkal növekedett az állami iparban 1967- hez mérten, s több ágazatban nem érte el a korábbi szintet sem. Okokról és okozatokról, összefüggések sűrű szövevényéről beszélgetett munkatársunk Rózsa Józseffel, a Munkaügyi Minisztérium munkaerő-gazdálkodási főosztályának vezetőjével. Lassuló növekedés — Az országos adatok közismertek. A számok száraz ki, fejezői nagyonis beszédes téI nyéknek, nevezetesen a terme- í lés-létszám-tevékenység triumvirátusa közötti szoros összefüggéseknek. Hogyan ítéli meg un a múlt esztendőt? — Tény, hogy bármilyen mutatóval mérjük is a munka termelékenységének változását, az utóbbi évtizedhez mérten 1968-ban jelentősen csökkent a növekedés üteme. Különösen jelentős a visszaesés 1967-hez képest. Rögtön hozzá kell tenni: maga a termelés növekedése is csak fele volt — öt százalék — a sokévi átlagnak. — Az okok összetettek. A reformra való felkészülés időszakában, 1967-ben a vállalatok jelentős tartalékokat képeztek, kifejlődőben van a piaci kontroll, s ez termelési struktúra változtatásra késztette a vállalatok egy részét stb. Ugyanakkor az induló árakban túl nagy nyereség szerepelt, s ezért a vállalatokat nem késztette a nyereség növelése különleges erőfeszítésékre, sok esetben a termelés növelésére sem. Nein sokat fejlődött a munkaerőgazdálkodás, az átlagbérszint hatása is érezhető volt, mert a létszámot növelő vállalat kedvezőbb helyzetbe jutott a másiknál, attól függetlenül, hogy a létszámra a termelésben szükség volt-e, vagy sem. — Azt, hogy ez mennyire így volt, bizonyítja: Budapesten, ahol a munkaerőforrások kiapadtak, a termelés- növekedést teljes egészében a termelékenység emelésével fedezték. A megyékben, ahol még van szabad munkaerő, jelentős mértékben nőtt a létszám, míg azokon a területeken, így Pest megyében is, ahol alig találni munkaerőt, csekély mértékben emelkedett a foglalkoztatottak száma. Ezt igazolja az is, hogy szemben az országos 1,4 százalékkal, Pest megyében 3,1 százalékkal emelkedett az egy foglalkoztatottra jutó termelés. Hasonló eltérések tapasztalhatók egyes területek — még a járások — között is, illetve iparágak között is. Míg a gépipar kilenc százalékkal növelte az egy foglalkoztatottra jutó termelést, addig az élelmiszervagy a textiliparban ez a mutató az 1967-es értéket sem érte el. Korszerűség, hatékonyság — A munka termelékenységének idősorait áttekintve feltűnik, hogy az éves adatok egymástól eléggé eltérnek. Ez a hullámzás arra mutat: nem csupán egy év szerényebb eredményéről, de általánosabb gondról van szó. — Igen, a tavalyi helyzet eredői több évre vezethetők vissza. Régi probléma, alapvető kérdés a munka termelékenységének erőteljesebb növelése, s megítélésem szerint a nem kedvező tendenciában nagy szerepe van az állóalapok alacsony hatékonyságának. A termelékenység alapvető meghatározója a technika, a műszaki színvonal. Mégis, sok esetben az új üzem, amikor munkát kezd, már nem nevezhető korszeI rűnek, nem eléggé hatékonyan dolgozik. — 1969 első öt hónapjának adatait figyelembe véve, nem tapasztalható változás, sőt, még a tavalyihoz mérten is csökkenés észlelhető. Vajon lehetséges központi intézkedésekkel elősegíteni a holtpontról való kimozdulást? — Hangsúlyozni szeretném: a termelékenység csökkenése vagy emelkedése nem munkaügyi kérdés. A célhoz, a gyorsabb növekedéshez igen sokfelől vezet az út, s ezek között a szerényebbek közé tartozik a munkaügy. Éppen ezért rossz megoldás lenne úgy vélni: drákói munkaügyi rendelkezésekkel — létszám-befagyasztás, a munkahely-változtatás megnehezítése stb. — megkapjuk a fejlődés alapját. Nem hiszem, hogy a váci körzetben, vagy a közvetlen Pest környéki üzemekben ettől több lenne a munkára jelentkező ... — Döntő a komplex, minden tényezőt magába foglaló szabályozó rendszer, amely helyes irányban tartja a nyereségérdekeltséget, arra sarkallja a vállalatokat, hogy érdekük legyen a több és korszerűbb termék, az élőmunkával való takarékosság stb. Ebben a komplex rendszerben természetesen helyet kaptak és kapnak munkaügyi intézkedések is, s például most vizsgáljuk, milyen változások szükségesek az átlagbérszint szigorának esetleges enyhítésére, arra, hogy a vállalatoknak érdemesebb legyen a meglevő embereknek többet fizetniük, mint újat fölvenniük. Egészséges // feszültséget" A munka termelékenységét rendkívül sok tényező — ha más és más mértékben is — befolyásolja. Tapasztalataik szerint kelig figyelem jut ezekre a gazdasági egységekben? — A sokféle tényező közül csak azokról szólhatok, melyek egyúttal munkaügyi kérdések is. Ezek száma sem csekély, ezért csupán kettőt emelek ki. Az egyik: még mindig igen nagy tartalékok rejlenek a jobb munkaszervezésben, a hó végi, negyedév végi hajrák fölszámolásában, a termelés egyenletesebbé tevésében. A másik, s szerintem rendkívül fontos tényező: a racionálisabb munkaerőgazdákodás, s ezzel összefüggésben a munkahelyet változtatók számának csökkentése. 1968-ban huszonöt-harminc százalékkal növekedett — Pest megye egyes körzeteiben még nagyobb arányban — a munkahelyet változtatók száma, s ha figyelembe vesszük, hogy egy- egy munkahelyváltoztatás átlagosan harminc napos termeléscsökkenéssel jár, nem nehéz kiszámítani, hogy népgazdasági összesítésben horribilis értékű lehetséges termelés sikkad így el. — Félreértés ne essék: nem minden munkahely csere rossz. Szükség van arra, hogy pályakezdő fiatalok keressék, s megtalálják helyüket, van népgazdaságilag is szükséges, x tehát társadalmilag indokolt munkaerő mobilitás — profilváltozások, idénymunkák, gyermekgondozási segélyt igénybe vevők, s akik a helyükre lépnek stb. — ám a teljes mozgás mintegy fele megítélésünk szerint nem ilyen okokkal magyarázható. Sajnos, a vállalatoknál a kelleténél sokkal kevésbé törődnek ezekkel a kérdésekkel. Arra gondolok: érdeke legyen minden munkavállalónak, hogy a helyén maradjon. Nem a munkavállalók egyéni jogait kell csorbítani, hanem tökéletesíteni a vállalathoz hűek érdekeltségi rendszerét. — Jól megfizetni a kiválót, nem félni attól, hogy ez — sokat emlegetik — belső „feszültséget” teremt, hiszen az ilyesfajta feszültség nagyonis egészséges. Azaz: nem központi intézkedésekkel — retorziókkal — sújtani azt, aki elmegy, hanem érdem szerint többet adni annak, aki — marad. — Mindez óhatatlanul előtérbe állítja a termelés ún. emberi vonatkozásait, mindazt, amivel munkaszociológusok világszerte, s hazánkban is egyre többet foglalkoznak. — Igen, s éppen ezért végre hatékony munkaerőgazdálkodást kellene folytatni a vállalatoknál. Törődni a saját neveléssel, perspektívát adni az embereknek, s ezzel azt a fontos tudatot: számítanak rá, szükség van a személyére. A szakmunkásképzés — a felnőttek átképzése is! —, az-esti iskolák módot nyújtanak erre. Azután: alig valamit fejlődnek évek óta a belső érdekeltségi rendszerek, holott ezeknek döntő szerepe lehetne az egy főre jutó termelés növelésében. Az egyösszegű utalványozás, a prémiumrendszerek. a különböző belső pályázatok — csak példákat említek — sokat lendíthetnének a mai helyzeten. Próbálkozások vannak, a többi között néhány Pest megyei gyárban is, de még nem ez a jellemző. Holott a munkaerő egyre inkább „hiánycikk” lesz, márpedig amiből kevés van, azzal megfontoltan, okosan kell — kellene — gazdálkodni! A teljes foglalkoztatottság — A munka termelékenységének lassuló növekedése, más kérdésekkel egyetemben ismét fölveti a régi problémát, a teljes foglalkoztatottság helyes értelmezését. — A kérdés jogos, s nagyon fontos. Sok a téves felfogás, s még a központi szervezetek sem egyértelműen ítélik meg a helyzetet. A teljes foglalkoztatottság azt jelenti: a munkaképes korú lakosságból társadalmi méretekben munkát találnak mindazok, akik munkát keresnek. A teljes foglalkoztatottság tehát nem egyenlő azzal, hogy minden faluban, minden kis településen működjék ipari üzem, azaz mindenki a lakóhelyén találjon munkát. — Nem lehet megoldás a manufakturális körülmények konzerválása, s még kevésbé ilyenek létrehozása. A termelékenység, mint fogalom, s mint gyakorlat, nem tűri a korszerű állóeszközök, s pénzeszközök földarabolását. Az olyan esetet például — mint azt a tv híradó bemutatta —, amikor a gyárban nagy termelékenységű gépek állnak létszámhiány miatt, de a várost övező falvakban, igen kezdetleges módszerekkel, a szövetkezet melléküzemében ugyanazt a terméket készítik az emberek. Az ilyesfajta foglalkoztatottság nem érdeke a társadalomnak, tehát — hosz- szú távon — nem érdeke az egyénnek sem. — Az igazi humanizáció ugyanis az, ha létrejön az optimális arány egyén és közös érdek között, mert a társadalomnak nem • munkaviszonyokra, hanem: munkára van szüksége! A minden áron létrehozott munkahelyek tehát ellentmondanak a humanizmusnak, hiszen a társadalom csak azt oszthatja el az egyéneknek, amit megtermeltek a gazdaság egészében, s nem oszthatja el a munkaviszonyokat ... — összegezésként: a szabályozók tökéletesítése a kívánatos változások kulcsa. Nagy nyereséget csökkenő, vagy akárcsak lassúbbodó termelékenységi ütem mellett hosszú távon lehetetlen elérni. Ezért érdeke minden vállalatnak, hogy hosszú távra gondolkodjék, s ezért érdeke a népgazdaságnak is, hogy szabályozóival a nyereségérdekeltségben erőteljesebb szerepet juttasson a munka termelékenységének. Feltehető, hogy 1971- től a szabályozók ilyen természetű módosítására is sor kerül. Mészáros Ottó Kádár János Rekonstrukció fogadta az indiai nagykövetet Kádár János, az. MSZMP KB első titkára — kérésére — fogadta dr. Sumal Sinhát, az Indiai Köztársaság magyarországi nagykövetét. A világ leghosszabb tengeralatti vasúti alagútja A Japán Vasutak Társasága közölte, hogy az 1970—71-es pénzügyi év folyamán megkezdi a világ leghosszabb tenger alatti vasúti alagútjának építését. Az alagút Honshu és Hokkaido szigeteket köti majd össze. Hetven kilométer hosszú lesz, 30 kilométerrel hosszabb, mint a La Manche-csatorna alatti alagút, amelyet az angolok és a franciák építenek. A munkálatok költségeit 277 millió dollárra becsülik. a Csepel Autógyárban 1967-ben kezdték meg a Csepel Autógyár motorgyártó részlegének rekonstrukcióját és bővítését, s az első szakaszát 1970-ben már befejezik. Az elkészült részlegek üzemeltetését már megkezdték, a munka megindításával nem vártak az átalakítás teljes befejezéséig. A bővítés és újjáépítés célja: a kapacitás 40 százalékos, a termelékenység 23 százalékos növelése és a minőség javítása, s a nehéz fizikai munka csökkentése, elsősorban az anyag- mozgatás jelentős gépesítésével. Nagykátai gondok: A tej csak „jó napot!“ ot köszön A nagykátai járás élőállatfelvásárlási gondjaival foglalkoztunk előző cikkünkben. Most egy másik, sokakat érdeklő problémára szeretnénk felhívni illetékesek figyelmét: a tejellátás nehézségeire. Mint minden közellátási kérdés, ez is meglehetősen bonyolult és számos összetevője közül csak a leglényegesebbeket érintjük. Kezdjük talán a legfőbb panasszal, a késői szállítással. Kolozs Sándor, a Nagykátai Járási Pártbizottság mezőgazdasági osztályának munkatársa szerint a tej „későn ébred" Nagykátám, és csak fél nyolc- nyolc órakor juthatnak hozzá a reggelizni kívánók. Ez pedig a munkábamenőkmek nagyon későn van. A Ceglédi Tejipari Vállalat ,„teríti” a tejet a járásiban és a korábbi szállítást nem tudták ez ideig megoldani. Szervezési, jármű- vagy munkaerőgondok nehezítik a tej időben való érkezését? ... Úgy látszik, nehéz kideríteni. Sokan kifogásolják a tej nem higiénikus tárolását is. Több község van, ahol maga a tej- ellátás is gyenge. A téeszek nem nyitnak tej boltokat, mert a tej átlagos önköltsége literenként 4,— forint és előállítása még ráfizetéses. A téesz nem kapná meg az állami dotációt, ha saját maga árusítaná a tejet. Az állami dotációt a tejiparon át veheti csak fel. A felvetett kérdésekre a járásban a tejet forgalmazó Nagykáta és Vidéke Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kereskedelmi osztályvezetője, Burján László válaszolt: — A tejet Nagykáitára Jászberényből hozzák. A tej valóban későn érkezik. A szövetkezet ezért már meg is kereste a Tejipari Vállalatot de ott közölték, hogy szállítási gondjaik vannak, a gépkocsit nem kapják meg időben és így nem tudják á tejet korán reggel útnak indítani. Megkérdeztük a szállítással foglalkozó gépkocsivezetőt és kísérőt ők viszont elmondták, hogy a Tejipari Vállalat nem 5 órára, hanem 6-ra rendeli meg a gépkocsit. (?) A tej tárolásáról az osztályvezető elmondta, hogy a boltok természetesen másnapos tejet árusítanak. Ez önmagában még nem lenne baj. A nyolc tejet árusító üzlet közül háromban nagy hűtőszekrény van, ahová berakják a kannákat, a többi helyen azonban a tárolással bajok vannak, és így előfordul, hogy a tej nem forr fel, meg- savanyodik. A boltokban nagyobb kannahűtők kellenének, j de ezeknek darabja 50 ezer I forint A szövetkezetnek erre nincs pénze. Szabálytalan dolog, de előfordul, hogy a húsbolt hűtőterében is tárolnak tejet A tejet árusító élelmiszerboltok, a tej szakboltok berendezését is korszerűsíteni kellene, de ez újabb anyagi eszközöket igényelne. Burján László szerint a lakosság jobb tejellátása érdekében a tsz-ek sokat tehetnének. Szentmártonkátán a tsz ad tejet a falu ellátására, de Lőrinckátán az összegyűjtött tejet a tsz a tagjainak* adjaTki', másnak nem. A farmosi „Üj Élet” Tsz-ben Megyes József tsz-elnöktől a tejtermelés helyzetéről érdeklődtünk. Az elnök kételkedett abban, hogy a tsz-ekben a tej literjének előállítása valóban 4 forintbá kerül. Sok helyen a házilag felhasznált kukoricaszárat, alomszalmát, a répaféléket nagyobb áron számolják, és ezzel az árral terhelik a tehenészetet, a tejet. így jön ki a 4 forintos összeg. Náluk 3,40 forint egy liter tej üzemi költsége. A tejipar a zsírfoktól függően fizet a tejért, és ő adja a literenkénti 40 filléres állami dotációt is. Mindezzel együtt a tsz tejtermelése nem ráfizetéses. Érdemes tejet tér-, melni, mert sokféle nyers- és hulladékanyagot nem tudna a tsz másképpen felhasználni. A tsz naponta 3 hektoliter tejet ad a község ellátására, és ezt reggel 6 órakor szállítják, hogy az emberek időben hozzájussanak. A Ceglédi Tejipari Vállalatnak naponta 17 hektoliter | tejet szállítanak, s itt sincs 1 fennakadás. Milyen egyszerű és természetes, amit a farmosi tsz-elnök mond! A tsz-ben van tej, következésképpen van a faluban minden lakosnak, de megkapja a napi summát a tejipar is, hogy aztán feldolgozva, a különböző tejtermékeket eljuttassa a lakosságnak. Ennek a békés és rendes állapotnak fenntartásához nem kell más, mint egy tsz, ahol megtermelik a tejet, egy bolt, ahol kimérik, lakosok, akik tisztességes összegért megveszik. Nem akarjuk túlzottan leegyszerűsíteni a járási tejproblémát, de szinte megfoghatatlan, miért nincs úgy, mint Farmosn — mindenhol. A tejet árusító boltok felszerelése, tisztán tartása, a tej szállítása nem okozhat ma már különösebb gondot. Nem olyan nagy összegről van szó és nem olyan nagy áldozatról, hogy a tsz-ek, a tanácsok, az ÁFÉSZ-ek és a tejipar összefogva ne tudnák a problémát megoldani. Kétségbe vonjuk a tejipar szállítási nehézségeit is, hiszen a tejet nem Peru sziklaösvényein, hanem Jászberényből kell Nagykátáig szállítani, jó úton, jó gépkocsikkal. Kicsivel több rugalmasság, kezdeményezőkészség, ötlet, energiabefektetés, és akkor a tej nem „jó napototü” köszön Nagykátán s a járás községeiben. — szüts — ifjú szakmunkások! KIEMELT BÉREZÉS, 44 ÓRÁS MUNKAHÉT, MINDEN SZOMBAT SZABAD. A legmodernebb technológia mellett alkalmazunk benneteket a kőműves, ács, vasbetonszerelő, fűtés-, víz-, gáz-, villanyszerelő, festő-tapétás, parkettás, asztalos, lakatos, műköves, gépszerelő szakmákban. Szállásról gondoskodunk. Utazási hozzájárulást térítünk. JELENTKEZÉS SZEMÉLYESEN: 43. sz. Állami Építőipari Vállalat Budapest XI., Dombóvári út 19.
