Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-29 / 173. szám
a PEST II EC VEI Adrian 1969. JÜLIUS 29., KEDD Pásztorünnep (Folytatás az 1. oldalról.) Fekete, kunkalapos pásztorok tűnnek fel a tömegből, karcsú zsokék oltogatják szórójukat a hűsítő italos pavilonok előtt. A remegő forróságban varázslatos a hangulat, angyalarcát mutatja a puszta. A hangosbemondón felhangzik a leghíresebb csikósok neve; Bábel Sándoré, Harmath Józsefé. A fogyasztási szövetkezet emberei meg izgatottan számolgatnak, elegendő lesz-e a 130 hektó sör, a 60 hektó bor, az 50 birka, és a tengernyi mindenféle eleség, amivel a nyolc sátrat megrakták. Van konkurrencia is, jöttek Lajosmizséről, a környező termelőszövetkezetekből. Sisteregnek a lacikonyhák, kol- ibász-, pecsenyeillat lengi át az iáiig mozduló forróságot. ' Ezrek és ezrek állják körül versenypályát, ahol Bács- ÍKiskun, Szolnok és Pest me- igye legjobb lovasai tartanak •bemutatót. Látnivaló jócskán akad: a népi kettes fogatok ügyességi versenye, a felvonuló magyar tenyészkancák remek példányai. Tűri is mindenki a meleget, csak a dömsödi Buzi Sándor két szuszogó bivalya mondja fel a szolgálatot. Hiába biztatja ostorával őket az öreg, Fickó meg Rigó az istennek sem lép odébb, sőt leheveredik a szekér elé. S elekor jön a váratlan segítség, Faragó László az állami gazdaság lajtosa esőfüggönnyel árasztja el a két jámbor jószágot. De nincs idő a csodálkozásra, odébb újabb látnivaló vonja magára a vendégek figyelmét ... Délután két órakor kezdődik a tarka felvonulás, a lovas úttörők pazar bemutatója, aztán a nomád pásztorélet jelenetei elevenednek meg. Csikósok, juhászok adnak ízelítőt ügyességből, bátorságból. Lóhátról lopnak kalapot, vágtában tépik szét a kolbászfüzért, majd következik a lovasfutball. Díjugratásban a Honvéd sportolói szerzik meg a legjobb helyet, a csikósok versenyéből a Kis-, kunsági Állami Gazdaság dol- •gozói kerüftiek ki győztesen. A négyes fogatok összetett versenyéből a dömsödi Aranykalász Termelőszövetkezet fogata az első, amelyet személyesen az elnök, Papp József vezet. Jól szerepelnek a lajosmi- zsei, de a környék lovas úttörői is. Sok tapsot kap az üllői, a felsőpakonyi és a dánszent- miklósi fogat. Pusztai és betyárnóták teszik hangulatossá az estét, amikor a „Nyílik a rózsa” tvvetélkedő győzteseinek műsorában gyönyörködhetnek a nézők. Apajon vasárnap éjfélig tartott a pusztai pásztorünnep. Súlyán Pál és Urbán Tamás riportja ÍRJATOK NEKI... i nap fejtetőre állítja az utat, a kerítések árnyék nélkül dőlnek az arra járóra. A kaptató visszafelé rohan a láb alatt, mint a mozgólépcső. — A szociális otthont keresem. — Ott van. a sarkon. „Szociális.” Torokszorító szó — kettős értelemben. Közösséget és magányt egyszerre fejez ki. A sarkon kis ház. öregasz- szony ül a verandán, a napba néz rezzenéstelenül. Aztán rám, aki hozzá beszélek, aztán újra a napba. Nem vesz tudomást rólam. De a napról sem. Fekete szoknyáját morzsol- gatja. Talán öt méterre ül a kerítéstől, a kaputól, amelyet nem tudok kinyitni, s a kérdésemtől, hogy hol mehetnék be. De mértékkel meg nem mérhető, gondolattal be nem járható messzeségben ül a kaputól, a kérdésemtől, az élettől. Végre az igazi kapu, felirattal: Péceli szociális betegotthon. Az ajtók nyitva. Akár a nagy fák és az arcok az ég felé. Bent kórházcsend, apró zörejekkel. Szilárdabb, mint a vastag falak. Mint a hit az életben. — Jánossy Flórián- nét keresem. A gondnoknő mosolyog — Azonnal bevezetem, biztosan örülni fog — Napfoltos falak, tarka huzatú bútorok a társalgóban, akár egy régi üdülőben. Pedig minden új, tiszta, fényes. Csak az arcok, a felpillantó szemek nem. J ánossy Flóriánná, Rózsi néni boldog — váratlanul meglátogatták. Egyszerre újra gyerek, akkor érték utoljára ilyen örömök. Akkor is inkább mesét olvasva, átélve. Most o lesz a főszereplő; hintázik a környező irigység hullámain, nem fogja már megszokás, előítélet. Áldjon meg az isten érte, édes fiam! Mit bánja, ha hallgatják, ahogy rendben elsorolja élete adatait, hogy fellapozza önmagát, s ezt tizen, tizenöten is lesik az újságlapok takarója mögött. Nők, hetvenen félül. Kiszolgáltatva a szavaknak, s a váratlan, bár örökké várt meglepő eseményeknek. Minden látogatás ilyennek számít. S az egymás közti huzakodást kis időre elhagyva, a betegségpanaszokat is sutba vetve, van aztán miről beszélni. Mert senki nem adja fel. Ki így, ki úgy harcol önmagában hordott feleselő árnyalataival. Nem a győzelemért, az életért. Rózsi néni tanul. Ez hozta ide neki most a látogatás örömét, hozta meg a szerencsét, hogy figyelik. Mert eddig csak kinevették. Háta mögött leszólták. Szenilis — mondta hol egyik, hol másik, hogyha kitette a lábát, akkor rá is azt mondják. Rózsi néni nem figyelt oda. Vásárolt. Könyveket, főleg nyelvtant. Az eszperantót választotta. Mert azt a világon mindenütt megértik. S erre szüksége van az embernek. Hogy őt mindenhol megértsék, befogadják. Hetvenöt éves. Tavaly kezdett birkózni a 1 szavakkal. Fegyvertelenül, egyedül a katonás rendben, zárt fegyelemmel felvonuló haddal szemben. És győzni fog. Térdrekényszerítette az ismeretlen törvényű, más világból jött szavakat, mondatokat. azzal, hogy feltárta törvényüket. Reszket a keze és a gyomrával sokat ápolják. Néha egyszerre megnőnek a dolgok körülötte, nem lát ki mö- gülük, talán fél. A részletek, a lényegtelen dolgok összefognak ellene, hogy megzavarják. Nincs kivel beszélnie eszperantóul. Pedig ő már tud beszélni ezen a nyelven. És szeretné, ha megértenék. De nevetnek rajta. Újságcikkeket vág ki, amelyek az eszperantó mozgalomról, kongresszusokról, találkozókról, táborokról szólnak. Megveszi az eszperantis- ták folyóiratait, ismeri a fordítás-irodalmat. Kér, hogy szerezzek levelező partnert. És elmond eszperantóul egy Goe- the-verset. Aztán sír. A könyveket, újságkivágásokat, folyóiratokat egy alumínium étefc- dobozban tartja. Nehogy baj érje őket. Mindent megmutat, mindent elmagyaráz. Siet. A betűk egyszerre ömlenek az asztalra. Nem elég figyelmesek, nincs bennük szeretet, amivel az igyekezetei méltányolják. Agitál, tanuljak, érdemes. Tartalékerő ez vagy a kifogyhatatlanság maradéka? Két gyereket tanít, de csak kezdő fokon. így ő nem tud továbbfejlődni. Egyedül van az idegen nyelvvel, az élettel, a tanulás örömével. Magára utalva. Négy éve van a szociális betegotthonban, akkor halt meg a férje, az egyetlen hozzátartozója. Postás volt. Veterán. IV em történt semmi, még ^' annyi mindenről nem beszélt, de az örömöt is át kell gondolnia. Kicsit hallgat, míg tétova zűrzavarban tüsténkedő érzéseit szelídségre inti. A többiek már nem ránk figyelnek, a tóba hullt kő már elmerült, a lassú gondolatfodrok ismét megindulnak egy örök szél karmesteri pálcájának útmutatása szerint a parttalanság felé. A legsúlyosabb szavak is — testvér-, gyermekhalál —, untig ismert, elkopott olvasóként pergetett ima. Ha a kis viharok sűrűn ismétlődnek, épp úgy megszokják, mint a halál elő- érzetét. Veszekedés az újságért, az ablakmelletti helyért, a kényelmesebb székért, s az elhullajtott hántások, félbemaradt indulatok miatt — mi lenne, ha még ez sem? A soha meg nem érkező levél, az elfelejtett mosolyok, hajdani bánatok visz- szajáró lelke? Rózsi néni erre sem figyel. Neki önmagával és egyedül kell mindennapos küzdelmét megvívnia. Egy konstruált nyelv tudásáért. A tudásért. Hogy most elénekelhessen egy eszperantó dalt, hogy énekelhessen még sokáig. Eszperantóul akart tanítani, mást tanultam tőle. írjatok neki, akik ezen a nyelven tanultok, akik a megértés nyelvét gyakoroljátok, akik emberek vagytok. Várja. Mindennap újra. Varga Vera T udósító verseny Tudósltóversenyünk értékelése 10 naponként történik és minden dekádgyőztes 300 torin) jutalomban részesül. A hó végén a 200 forintos vigaszdij is gazdára talál. A tudósítóversenyben a frisseség, a gyorsaság és az ötletesség dönt. ' / Uj „sportág“ születik, amelynek neve: agárverseny. 1970 tavaszára tervezték az elsőt, de — mint Pay András főtitkártól megtudtuk — fél évvel előbb válik valóra. Az alagi Lósport Vállalat 4. számú telepén már négy Angliából érkezett agárkutya várja újabb 15 honfitársának jöttét; rövidesen Ausztriából, Svájcból és Írországból is „befutnak” az agarak, összesen 25 kutya kerül árverezésire s eddig már száz vevő jelentkezett, köztük neves írók, színművészek. A kutyatréning színhelye a galopp-pálya lesz, minden szombaton 16—19 óra között. Azoknak, akik nem tudják otthon tartani agarukat, az alagi telep rendelkezésükre áll, megfelelő tartásilletve kiképzési díj ellenében. Az első országos versenyre a versenypálya elkészülte után, előreláthatólag szeptemberben kerül sor az üge- tőn. Egy-egy számban 6—8 kutya startol majd, 500 méteres távon kergetve a műnyu- lakat. A fajták szerinti kiírás alapján az első hazai versenyen angol és magyar agárfajták vesznek részt. A nálunk újszerű sportnak Angliában már a lóversenynél is nagyobb közönsége van s épp úgy totalizatőrre és fogadásra rendezik, mint a lóversenyeket. Sólymos! László Dunakeszi TV-FIGYELO: Messze van még a Föld?... Nem vitás, hogy az elmúlt hét televíziós programjai közül o hétfő reggeli adás volt a legizgalmasabb. Aki csak tehette, bekapcsolta készülékét, hogy lássa Armstrong, majd Aldrin első, tapogatózó lépéseit a Holdon. A televízió fennállása óta ez volt a közvetítések „közvetítése”... És a holdutasok világraszóló teljesítményén kívül ne tagadjuk meg elismerésünket a tévések világszámától sem: s ebből — ha csak közvetve — de kivették részüket a magyar televízió munkatársai is. Jő volt a kép. a hang, a felvételek továbbítása, sőt a kommentárok is. A több százezer kilométerről sugárzott adás további nagy lehetőségeket csillant fel. Ügy érezzük, a tv technikája lassan felülmúlja a tv műsorait, tartalmi mondanivalóit ... Egy héten belül a Hold és a táncdalfesztivál második elődöntője?... Kínos párhuzam, bár ízléstelenség lenne ezért bárkit is hibáztatni. A táncdalfesztivál szükséges dolog, szükséges a közvetítése is, mert milliókat érdekel, szórakoztat. Talán, amit meg kell jegyeznünk, kár volt képernyő elé engedni annyi gyenge tehetségű énekest és annyi gyenge számot. Táncdalszerzőink fáradozásának újból tanúi lehettünk. Korábban a tánccalok szövegeinek sekélyességét, primtívségét kellett kifogásolnunk, most ehhez a zenei korszerűtlenség párosult. A Kovács József által előadott szám — a közönség tombotósa ellenére is — aligha ütötte meg a közepesek mércéjét. Más dolog, hogy a zsűri erősebben „knockout”- olta, mint a hasonlókat, A közönségnek joga van beleszólni, ám ennek módja azt mutatja, még néha „távol van a Föld”... A kedden sugárzott műsorból ki kell emelnünk a Hemingway világa című irodalmi összeállítást. Az író mozgalmas, mondhatni legendás életét, az irodalomtörténészek sokszor megírták. Elmondták róla azt is, hogy életének és művészetének újra és újra visszatérő motívuma a harc, pontosabban a küzdelem keresése és szendédélye — írta a Rádió és Televízió Üjság ■—, majd megjegyezte, nem akarunk a teljesség igényével fellépni. A műsor mégis kitűnően szerkesztett összeállítás volt. A svájci televízió estje miatt érdemes volt csütörtökön a készülék elé ülni. Dorothea Furrer, a svájci bemondónő és Takács Mária kedves, okos beszélgetést folytatott. A kisfilmek jól mutatták be Svájc múltját, művészetét, az ott élő emberek gondolkodásmódját. Szép élményt nyújtott az Üldözött vad című nagyfilmjük is, bár a filmvágó ollójának többet kellett volna csattognia. Ra- muz regényének tévéváltozata így is szenvedélyesen tudta felidézni a főhős sorsának végzetszerűségét. A pénteken bemutatott Carl Orff: Carmina Buranája, és a szombaton képernyőre kerülő Csehov: Medvéje okozhatott még kulturális izgalmakat a tévénézők igényesebb tagjainak. Nagyszerűen komponált esztrádműsor a Vízszintes— Függőleges, amelyben Bodrogi Gyula szellemes játékvezető. Benkő Gyulának a „Mi történt a Bankgasseban?” című dokumentumműsorban látott kiváló alakítása és most Bodrogi játékvezetése is mutatja: jó színészeknek műsorvezetői szerepeltetése ügyes húzás. — szűts —
