Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
1969. JÜLIUS 27., VASÁRNAP-zMírSav A kubai felkelés napját ünnepelték Nagykőrösön Kuba gazdaságát a megfelelő arányok, kialakításával erősítik. Az ipar fejlesztését — a mezőgazdaság — elsősorban a eukornádtermelés fejlesztése mellett végzik el. Kuba a cukoriparon keresztül kíván alapot teremteni az ipari beruházásokra, létesítményekre, a betűvetésre. Kubában jelenleg hozzávetőleg 200 ezer középiskolai és egyetemi diáit kap olyan jellegű ösztöndíjat, amely ingyenes szállást és ellátást is magában foglal. Ezzel szemben áll, hogy latin-Amerikában a lakosság fele ma is analfabéta, a gyérmeitek 50 százaléka nem jár iskolába. A forradalom győzelme eredményeként Kubában ingyenes az egészségügyi ellátás, a tanítás, a bölcsőde, az óvoda, a napközi és még sok más, az embereket közvetlenül érintő dolog. E rövid idő alatt megszüntették a falusi munkanélküliséget s a parasztság, mely a forradalom előtt túlnyomórészt az évnek csak 3—4 hónapjában dolgozott, most a rendszeres és állandó munka biztonságát élvezheti. A szocialista Kuba pártja és kormánya, nagyszerű vezetői és népe, a munkás nemzetköziség eszméit vallja külpolitikájának alapjául. Kuba immár szabad, megszabadult az amerikai imperializmus kizsákmányolásának közvetlen szférájától, de együtt van és együtt érez minden szabadságáért harcoló néppel, legyen az Latin-Amerikában vagy a világ bármely más táján, Kuba példája minden eddiginél parancsolóbban írja elő a szocialista tábor országai és az egész haladó emberiség számára, hogy tömörítsék erejüket, mert csak az egység birtokában számíthatnak sikerre, az imperializmus ellen vívott harcban. A mi pártunk és népünk biztosítja a világ haladó, forradalmi erőit a magyar nép, a magyar munkásosztály legteljesebb szolidaritásáról abban a küzdelemben, melyet az imperializmus, a gyarmatosítók ellen vívnak, népük szabadságáért, felemelkedéséért. Ma, amikor e távoli, de szívünkhöz mégis közelálló, szocializmust építő ország nagy nemzeti ünnepéről emlékezünk, azt kívánjuk, hogy érjenek el mind nagyobb sikereket hazájuk építésében, az évszázados gyarmati uralom következményeinek teljes felszámolásában. Nagy nemzeti ünnepük alkalmából kívánunk sok sikert és teljes győzelmet Kuba hős népének, vezetőinek a szocializmus teljes felépítéséért vívott harcukban. Július 26-án, a nemzeti felkelés napján a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából megyénkben, Nagykőrösön rendezték a kiemelt országos ünnepséget. A kora délelőtti órákban a nagykőrösi városi művelődési ház klubhelyiségében találkoztak hazánk kubai nagykövetségének képviselői, Floreal Chomón Mediavilla nagykövet, Miguel Figuerola nagykövetségi titkár, a város politikai, társadalmi és gazdasági életének vezetőivel. A találkozón ott voltak Jámbor Miklós, a Pest megyei Pártbizottság titkára, S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Pest megyei titkára, országgyűlési képviselő, Kovács Zoltán, a Külügyminisztérium főosztályvezetője, Hargitai Károly, a Pest megyei Tanács VB osztályvezetője, Takács Jenő, az MSZMP Nagykőrösi Városi Bizottságának titkára. Szűcs Zoltán, a városi tanács vb-elnökének köszöntő szavaira a nagykövet válaszolt. Ezután a kubai nagykövetség képviselői és a házigazdák ellátogattak a konzervgyárba. Délután a városi művelődési házban nagygyűlést tartottak, ünnepi beszédet ár. Bartos István, a SZOT Társadalombiztosítási Intézet Főigazgatóságáhak főigazgatója mondott A gyűlésen felszólalt Kuba magyarországi nagykövete is S. Hegedűs László zárószavai után a vendégeket a város vezetői megajándékozták, majd a kultűrház előcsarnokában megtekintették a kubai képkiállítást. A következőkben részleteket közlünk dr. Bartos István ünnepi megemlékezéséből. Dr. Bartos István beszéde Tisztelt nagygyűlés! Kedves elvtársak! Július 26-át, Kuba nemzeti ünnepét, az egész haladó emberiség magáénak érzi. Hiszen e napon indult meg a harc a kubai nép felszabadításáért az elnyomás, az imperialista zsarnokság igája alól. 16 évvel ezelőtt, 1953. július 26-án, Fidel Castro egy maroknyi — munkásokból, parasztokból, haladó értelmiségiekből és egyetemistákból álló csapatával, megtámadta a Batista-rendszer fellegvárának és jelképének tekintett Santiago de Cuba-i börtönt: a Moncadát. Az erőd vakmerő ostroma azt bizonyította a nép és a világ számára, hogy elevenen él és erősödik a gyűlölet a diktatúrával, a kizsákmányolással szemben, hogy Olthatatan az elszántság a gyarmati sorban élő, elnyomott kubai nép felszabadítására. Ez a nap nemcsak a kubai dolgozók, a kubai nép nagy ünnepe. Ünnepli szerte a világon a haladó emberiség, mint azt a napot, amely kezdete és forradalmi példája a latin-amerikai népek szabadságharcának, az imperialista elnyomás elleni küzdelemnek. 1959. január 1-én csodálatos újévre virradt Kuba népe: a kormánycsapatokra mért korábbi csapások és győzelmes ütközetek után, a tőlük zsákmányolt páncélosok kíséretében, Fidel Castro a felkelőhadsereg élén bevonult az ország fővárosába, Havannába, Leverték, elűzték a népet sanyargató, az amerikai imperializmust alázatosan kiszolgáló, gyűlölt Batista-diktatú- rát. Ezzel kezdetét vette Kuba történelmi forradalmi időszaka. A kubai forradalom győzelme a latin-amerikai népek nagy diadala az imperializmus ellen vívott harcban: első állomása e földrészen az imperializmus elkerülhetetlen vereségének. Bebizonyította, hogy az Amerikai Egyesült Államok közvetlen szomszédságában is véghez vihetők alapvető társadalmi változások, amelyek minden külső és belső próbálkozás ellenére szilárdan fennmaradnak. Kuba példája bizonyítja a többi latin-amerikai nép számára a szabadság kivívásának és megtartásának lehetőségét A forradalom győzelme óta eltelt időszak a történelmi távlatból tekintve igen rövid. Mégis, e néhány év alatt olyan lényeges és mély változások és átalakulások történtek e kis hétmilliós nép életében, melyek kivívták a világ őszinte csodálatát és együttérzését. A forradalom szétverte a régi államgépezetet, demokratikus szabadságjogokat biztosított, földreform útján földhöz juttatta az addig kisemmizett földmunkásokat, kisajátította a hazai nagytőkés- és amerikai tulajdonokat, a legfontosabb gazdasági ágakban állami monopóliumokát hozott létre. Ma már a földek 70 százaléka, az ipar 95 százaléka, a nagykereskedelem teljes egészében, és a kiskereskedelem 75 százaléka szocialista tulajdon. Kuba népe kiemelkedett hagyományos nyomorából, jobbak élet- és munkakörülményei, mint bármikor történelme során. Az új Kuba forradalma, születésének pillanatától kezdve véget vetett az emberek megkülönböztetésének faji alapon. Véglegesen felszámolta a faji megkülönböztetést, teljesen egyenlő lehetőségeket nyitott meg minden kubai számára a közéletben, nem tűrve, hogy egyesek a bőrük színe miatt kiváltságokat élvezzenek, mások hátrányos helyzetbe kerüljenek. Megvalósult jelszavuk: „Legyünk lista forradalommá, Kubát 1961-ben szocialista köztársasággá kiáltották ki. A kubai forradalom ismételten bebizonyította azt is, hogy a sokoldalú kapcsolat a szocialista országokkal, elsősorban a Szovjetunióval, hatalmas és biztos szövetséget, támaszt jelent. Latin-Amerika minden népe meggyőződhetett róla, hogy számíthat a szocialista országok segítségére, hogy ez a segítség őszinte és hathatós. / A szocializmus építése minden országban bizonyos sajátos jelleget visel magán; az örökölt elmaradottság felszámolása, a szocializmus céljainak elérése bonyolult utakon keresztül valósul meg. Az adott nemzetközi helyzet, az adott társadalom struktúrája, a termelőerők színvonala, stb. — mindmegannyi módon be. folyásolja a szocialista társadalom felépítésének előrehaladásét. Fordulópontot jelentett a kubai forradalomban, amikor létrehozták a forradalom vezető élcsapatát, a Kubai Népi Szocialista Egységpártot, mely 1965 óta a Kubai Kommunista Párt nevet viseli. Ez a párt szervezetileg egységes, marxista—leninista alapon állva, fehérek vagy feketék, egyenlő emberek vagyunk, és még sokkal többek ennél: teljes jogú kubai állampolgárok.’’ 1959 és 1961 között az imperializmus elleni nemzeti forradalom átfejlődött szociabiztos kézzel irányítja Kuba szocialista fejlődését. A párt elemezte azokat a lehetőségeket és feladatokat, amelyeket Kubának lépésről lépésre meg kell valósítania a szocializmus építése során. melyek döntően a hazai nyersanyagbázisra fognak épülni. Olyan gyárakat építenek elsősorban, amelyek a belső piacot elégítik ki. A sokoldalú gazdaság kiépítéséhez, az ipar (cement, műtrágya, hőerőmű) fejlesztéséhez szükséges eszközöket Kuba a cukor eladása révén szerezheti be. Józan és reális szemlélet érvényesül Kuba iparosítási törekvéseiben. Az ipar három fő pillére: a vegyipar, a gépipar és a kohászat. Mindhárom ágazat szervesen kapcsolódik egyfelől a mezőgazdasághoz, másfelől Kuba nyersanyagforrásaihoz. A felvételeket Gábor Viktor készítette Kuba bebizonyította a világ előtt azt is, hogy egy felszabadult ország mit' tud és akar tenni szocialista társadalmi viszonyok között a nép kulturális, szociális problémáinak megoldása terén. Kuba az első ország Latin- Amerikában, mely. elmondhatja, hogy gyökerében felszámolta az írástudatlanságot. A régi kaszárnyákat iskolákká alakították át, iskolaváros működik a hírhedt Moncada erődítmény helyén. Így azokon a helyeken, amelyek régen a nép elnyomását testesítették meg, ma az új nemzedék tanul írni, olvasni. Csupán 1961-ben több mint 1 millió embert tanítottak meg
