Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)
1969-07-27 / 172. szám
r* * tUGtti K/kinmi 1969. JÜLIUS 27., VASÄRNAP Itt már nem kell lépcsőket mászni: lift szállít a hetedik emeletre. Miközben szinte nesztelenül emelkedem fölfelé, sebtiben elrendezgetem emlékezetemben, mit is hallottam Bognár József építésvezetőtől. | Ember tervez, ember végez | Ezt az újabb megyei kórházat, mely szakasztott mása a vácinak, Cegléd délkeleti szélén, 1966. június 20-án kezdte el építeni a Bács megyei Állami Építőipari Vállalat, azzal az elhatározással, hogy 1969. december 31-én, munkáját befejezve, lehetőséget ad a MEDICOR Művek dolgozóinak a kórtermek, a műtők és a röntgenek felszerelésére. Ember tervez, ember végez. A négy felső emeletet korábban, a harmadikat, másodikat és elsőt július 15-én vette át a Pest megyei Beruházási Vállalat, s most minden jel arra vall, hogy a hiányok megszüntetése után, már augusztusban—szeptemberben nekiláthatnak feladataik elvégzésének a MEDICOR- beliek, jövő év első negyedében pedig már a kórtermek is benépesülhetnek. A végső hajrában százhetvenen vesznek részt, mázolók, burkolok, villany-, fűtés- és vízszerelők, lakatosok, asztalosok, többségükben a Bács megyei vállalat dolgozói. A gondok, melyeket létszámhiány okozott, már régebben megszűntek. A jó összhangot az alvállalkozók, a szakszerelő vállalatok megbízottainak részvételével tartott hetenkénti munkaértekezletek biztosítják. A minap a telefonközpont is megérkezett. Stop! A lift halk kattanás- *al megáll I A hétfő, a? hétfő 1 Zöld burkolatú folyosók és oszlopok, ragyogó fehérség A JUNAK, az IZS az M 61-es, az M 63-as és az M 72-es motorkerékpárokhoz ALKATRÉSZEK ÉRKEZTEK FtltlOSI Budapest VI., Liszt Ferenc tér 2. Csomagküldő szolgálat. A Forte Fotokémiai Ipar azonnali felvételre keres. műszakos beosztásba 6—7 órás munkaidővel 18—40 éves férfi és női munkaerőket, betanított munkára, valamint érettségizett fiúkat és lányokat laboránsi munkakörbe. JELENTKEZÉS a vállalat munkaügyi osztályán: Vác, Vám u. 3. fénylő, nagy ablakok. Hanem, ' de fel kell szedniük. Külíöldno lám, fogoly vagyok: láncok és vaskos lakatok mindenütt, a lépcsők felé is elzárva az út. Csak liften mehetek le a hatodik, majd az ötödik emeletre, ahol végre, kulcscsomóval az oldalán, meglelem L. Nagy Lászlót, az őrt. — Lezárok, kérem, minden elkészült szintet, mert ami fényes, azt ellopják, márpedig én azt akarom, amit egyszer beépítettek, az maradjon is a helyén — magyarázza. — Néhány szarkát nyakoncsíptünk. Ölomcsöveket akartak elvinni. Egy nagy „D” Kriskó Ferenc, egy nagy ,5” Monoki Gábor ács kezében. Fémbetűk, melyek máris a fehér ajtókra kerülnek, a megkezdett szó folytatásaként. Lejjebb megyek, embert keresek. De csak elvétve látok itt-ott egyet-egyet. — Hétfőn tizenegykor munkát? — nevet valamelyikük. — Az építőiparban a hétfő az hétfő, a péntek az péntek, a közbeeső három nap az, amikor istenigazából ráverünk. A társaink még a vonaton vannak, vagy a kocsmában, de azért nem kell félni, pótolj ált a mulasztásukat. Vízhányó Imre lakatos az ajtók, ablakok, alumíniumlé- ceivel bajlódik. A méreteikkel elégedetlen. Nem érti a műszaki ellenőröket, miért vették át, ami nem megfelelő. Egyébként győzik a munkát, nem félnek a határidőtől. Serénykedik a takarítóbrigád. Tizenöten vannak, többségükben ceglédi asszonyok. A fémrészeket, az ajtókat, ablakokat tisztogatják. — Tetszik itt minden nekünk, mert modern — mondja.. .Ungvári Margit Ilona — egy a baj, hogy ez a kórház kicsit messze van, gyalogolhatnak majd a beteglátogatók. | Csak az asztalosok | Papp Sándor és Drozda Gábor a mettlachi burkolatot szidják. Nedvszívó, csúnya, eltérő méretű négyzetei közt feltűnő hézagok maradnak. Az egyik műtőben lerakták, ről jobb minőségű anyagot várnak helyette. A csempék zöld színében árnyalati különbségek mutatkoznak, sajnos felrakva szemet szúr mindenféleképp. Gyakran elfogy a hajlatcsempe. Míg az új szállítmány meg nem érkezik, más munkába kell belefogniuk, a folyamatosság megszakad. A portásszobában a már átadott helyiségek kulcsait őrzi Zsámberger László. Ott függnek. hosszú táblára akasztva a falon. Ezerszáz darab, jegyzem fel számbavételük eredményét elképedve. S már Kovács András kőfaragó mellett állok. A kerti lépcsőt szemcsézi. Mint valami óriás harkály, kopácsol rendületlenül, 45—50 folyómétert kell megcsinálnia, hogy meglegyen a százasa. „Szaporátlan munka ez” — vélekedik. A gazdasági udvaron egy kotró és egy dózer egyengeti a terepet. Vadul fúj a szél, szinte magával ránt, s rázza a táblát, melyen ez olvasható: ÖNTUDATOS DOLGOZÖ SZERETI A RENDET. Szabó Ferenc művezető a csupa csempe konyhába vezet. A trafók szerelését is megmutatja. Minden jól halad, csalt a bútorokat beépítő makói asztalosok aggasztják, mondja, ők eléggé elmaradtak. Majd a társadalmi munkáról beszél, melyet o város és a járás dolgozói végeztek. Még a tanácselnök is betonozott. „Sürgettem az embereket. Akkor az egyik mutatja fel vérzett kezét: — Hogy fogok én ezzel holnap operálni?... Így tudtam meg, hogy orvosok is voltak köztük.” A mosoda épületében Koncz József villanyszerelő nótázgatva dolgozik. Valahonnan Gaál László gyakorló mérnök is előkerül. Ott állunk hárman, már kissé távolabb a hatalmas épülettől, melynek csak két keskenyebb oldala mellől nem bontották még le az állványzatot. A szél nemcsak a homokot hordja felém, de hozza az énekszót is. Kísérőim a már- már kész művet, én őket nézem. Hogy ellágyultak egy pillanatra az arcvonásaik! Polgár István Felszámolták a hátralékot Július végére ismét normalizálódott a hazai szarvasmarha- és sertésfelvásárlás helyzete — közölték az Állatíor- galmi és Húsipari Tröszt illetékesei. Mint ismeretes, hosszú heteken, sőt hónapokon át, a leszerződött szarvasmarha- és j sertésállomány jelentős részét a gazdaságokban kellett tartani. Télen például volt olyan időszak, amikor 100 ezer szarvasmarha és 200 ezer sertés átvétele váratott magára. A felvásárló vállalatok azonban felszámolták a hátralékot, és a második félévet gyakorlatilag már „tiszta lappal” kezdték. A gazdaságokban jelenleg csak alig több mint 10 ezer szarvasmarha értékesítése késik, ez a szám azonban nem nagyobb a sok évi átlagnál. Az át nem vett állatok ugyanis vagy a minőség tekintetében kifogásolhatók, vagy nem érték el a megkívánt 450 kilós súlyt. Húzódik 40 ezer sertés átvétele is, főként azért, mert súlyuk nem üti meg a 100 kilót. Az első félévben a tavalyinál lényegesen több szarvas- marhát — összesen 127 ezret — exportáltak, a harmadik negyedévben 60 ezer állatot akarnak külföldön értékesíteni. A július végi belföldi állatforgalmi adatokból kiderül az is. hogy a malac- és süldő felkínálás egyelőre nem fedezi a szükségletet, emiatt nem is tudják feltölteni a hizlaldákat. Javulásra csak szeptemberben lehet szá mít zni. A jelenlegi magas süldő- és malacárak miatt ugyanis sok kocát állítottak be a gazdaságok és háztáji tenyésztők, s a szaporulat a nyár végén, illetve az ősz elején várható majd.-m Foto: Gábor Viktor MÉRLEGHIÁNY ES JÖTT A MEGLEPETÉS AZ UTOLSÓ REMÉNY INGATAG ÍGÉRETEK — November 7-én nyílik! meg új, a legkorszerűbb kö- j vetelményeket mindenben kielégítő, négymillió forintos költséggel épülő ABC-áruhá- zunk Ráckevén — mondja Olasz Ernő, a Kis-Duna menü Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet kereskedelmi főosztályvezetője. — Főként élelmiszert, vegyi, háztartási és piperecikkeket árusít majd, de ha az ott látható mintadarabokból választanak, tévéhez, rádióhoz, mosógéphez, centrifugához és hűtőszekrényhez is hozzájuthatnak a vásárlók. Ezeket az úgynevezett tartós fogyasztási cikkeket a megrendelést kővető 24 órában házhoz szállítjuk, helyére állítjuk, használhatóvá tesszük. Gond felhőzi homlokát: — Az áruház több százezer forintos berendezési tárgyait, a hűtőkamrát, a hűtő- és mi- relilszekrényt, a mirelitpultot ripsz-ropszra beszereztük, de meglepetésünkre húsz kilogrammos belkereskedelmi mérleget, melyből nyolc darabra lenne szükségünk, sehol sem kapunk. Érdeklődtünk már a Műszaki Árut Értékesítő Vállalatnál, a Vendéglátóipari Országos Szövetkezeti Központ anyagellátási részlegénél, a budapesti, a bajai és a kecskeméti VASÉRT nagykereskedelmi vállalatnál, futunk fűhfrz-fá- hoz, de mindenütt azt a választ halljuk, hogy amit mi keresünk, az csak jövőre lesz. Utolsó reményünk a hódmezővásárhelyi mérleggyárban van: hátha közvetlenül j kiszolgál bennünket. Ha nem . ..... .,r,.r,„ÍOi< , Látszólag csekélység, hisz a mérleg darabja csak 2600 forint, mégis meglehet, hogy emiatt késnünk kell a megnyitással. — Látom, aggasztja még valami más is. — Hát igen. A három tételező pénztárgépet, melyek az árusítás megkezdéséhez szintén nélkülözhetetlen ok, november elsejére ígérték. Ha egy mód van rá, fűzték hozzá bizonytalanul. Nos, ha a nekünk tett ígéret beváltatlan marad, mi sem tudjuk a magunkét teljesíteni. (p. i.) ENDRI Értünk áldozta életét B izonyára sohasem gondolt iskolákat neveznek el róla. 0 egyszerűen csak az igazságot kereste, a dolgozó emberek jogait. Eleinte a józsefvárosi ügyvédcsaládban sem sejtették, mire készül Endri. Nagy volt az öröm, amikor a jogi egyetem elvégzése után dr. pedig Ságvári Endre lett belőle és - - - fővárosi tisztviselőnek is kinevezték. Hogyan vált mégis a külvárosi fiatalok, az inasok, a grundok rongyos, mezítlábas srácainak Endrijévé? Hogyan lett belőle a kommunista ifjúsági mozgalom hivatott, tisztelt vezetője? A kérdés első felére a kor viszonyaiban kell a választ keresni. A fel- sejlő katasztrófában, amely az ébredő fasizmussal a világot fenyegette. A sötétlő embertelenségben, mely a látók, a gondolkodásra érzéltenyek szívét megremegtette. Ságvári Endrének szűk volt az a világ, amely a kenyér és a gondolatok ínségével fenyegetett. S mivel szenvedélyes tettvágy buzgott benne, természete törvénye szerint harcba szállt az embertelenséggel. Művelt, sok nyelven beszélő, kivételes eszű ember lévén keresni kezdte az eszmét, az utat, amely a jobb emberség felé visz. Így találta meg a helyét a kommunista ifjúsági mozgalomban. A párt akkoriban a fiatal kommunistákat az Országos Ifjúsági Bizottságba kérte dolgozni, s a népfrontpolitikát hirdető, energikus fiatalok hamarosan nagy tekintélyre tettek szert. Ebben a nagyszerű harcban vált tapasztalt katonává Ságvári Endre is. Előbb a VII. kerületi ifi csoport élére került. 1938-tól Ku- lich Gyulának, az OIB titkárának segítőtársa, Kulich letartóztatása után pedig utóda, harcának folytatója lett. Ságvári különösen értett a fiatalok nyelvén, s a közös harcban példaképpé tudott magasodni. Mint 1934. szeptember 16-án, amikor a nevezetes Tompa utcai nyilas gyűlést szétverte ifjú seregévet Ügy vezette rohamra a fiatalokat, hogy ő a vezért, a hatalmas termetű botrányhőst, a fokosával hadonászó hírhedt fajvédő Kémeri Nagy Imrét vette célba. Az ifik kőzáporral rohamoztak, a nyilasok fokossal támadtak. S a fiatalok kiverték a fegyvert a nyilasok kezéből. Kémeri Nagyot a csendőrök locsolták fel a Ságvárival vívott összecsapás után. A Tompa utcai ütközet után állásától megfosztották, börtönbe vetették. Ott írta naplójába a felejthetetlen sorokat: „A bátorság akaraterő és szokás kérdése. Nem szabad megijedni a fájdalmaktól, ha valamit el altar érni az ember. Saját magadat is nevelned kell, hogy annál biztosabban állj a lábadon.” Bátor volt, mert bírta akaraterővel és megszokta az állandó életveszélyt. Horthy rendőrsége halálra kereste, mint a Batthyány-emlékmü- n él rendezett tüntetés, az 1942. március 15-i Petőfi téri népfronttüntetés egyik szervezőjét. Nyomában voltak, de hallatlan bátorsága és leleménye révén kijátszotta üldözőit. Egy angyalföldi házból hat bőröndben mentette ki az illegális nyomda felszerelését. Megváltoztatott külsővel bujkált, s amikor a rendőrök rátörtek és saját fényképét elébe tartva kérdezték: „Ismeri?”, ő halálos nyugalommal felelte: „Sohasem láttam!” Es harcolt tovább. Titkos találkozókon szervezett, agitált, rótta az utcákat. 1944. elején, 30 évesen, tt Béke és Szabadság című illegális kommunista lap szer. kesztője lett. Ez volt az első orgánum, amely fegyverbe szólított a megszálló fasiszták ellen. Ságvári a fegyveres ellenállás egyik szószólója volt. 1944. július 27-én is, a nem. zeti szabadságharc ügyében találkozott elvtársaival. Nem tudta, hogy elárulták, nem sejtette, hogy minden lépését figyelik. Társával pihenni tért be a Budakeszi úti cukrászdába, ahol néhány pillanat múlva pisztolyt szegeztek rá hóhérai. Ságvári életének természetes konzekvenciája volt az a gyors, határozott mozdulat, amellyel a fegyverért nyúlt, hogy három üldözőjét leterítse. A negyedikre nem jutott golyó. A negyedik őt ölte meg. ' a élne, 55 éves volna és a munkában is tanújelét adná kivételes bátorságának. Korai hősi halálával a megalkuvás nélküli harc szimbólumává nőtt, aki arra tanít, hogyan kell igazán szeretni a hazát, a népet, a szabadságot. K. Gy. ír
