Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-26 / 171. szám

1969. JÚLIUS 26., SZOMBAT Pisi HEGYEI Kísérletek a szőlőben Törteién sem gyorsabb a vendéglői kiszolgálás, mint Budapesten. Még mindig csak az étilapot várjuk... Most óvakodva svájcisapkás, kerek fej bújik elő az éttermet az ivótól elválasztó függöny mö­gül. Marticsek Béla főkertész azonnal otthagyja a helyét. — A brigádvezető volt — ül vissza később asztalunkhoz. — Baj van a géppel, azt jött jeleníteni. Jókor! Éppen a gépet ké- ízültünk meglátogatni ebéd után. A prospektus német nyelvű... Már messziről észrevesszük. Ott áll a szőlőtábla szélén, bé­késen tűrve a júliusi sugárve­rést. Kerekekre szerelt, töl­csérszerű, jókora, sárga tar­tály, eke a farka, vontatót fogtak be eléje. Utrakósz. — Hát ez lenne az — si­mítja végig a főkertósz. — Ti­zenkét és fél ezer forintért vásárolta az Aranykalász. Lengő műtrágyaszóró. Holland gyártmány. Ma próbáljuk ki először, és ahogy mondani szokás, minden kezdet nehéz. Aprócska boglya kőhajítás- nyira. Árnyékában két ember ébredezik. Jönnek is már, szaporázzák a lépteiket. Ba­logh József traktoros és Fehér Pál gépkezelő. — A szuperfoszfát összecso­mósodott, eltömte a kivezető »yílást, az adagoló szerkezet nem működik. Mit csinál­junk? — néznek Marticsek Bélára tanácstalanul. — Szabadtéren tároltuk, sok vizet szívott magába — morzsolgatja a rozsdabarna göröngyöket a megkérdezett. — Kotorjuk ki és töltsünk fcálisót a helyébe. Piszkavasaikkal, puszta kéz­zel esünk neki. Negyed óra sem telik bele, a tartály üres. Hátrább, 60 mázsa műtrágya­rakománnyal, teherautó-pótko­csi várakozik. Balogh József odáig tolat, Fehér Pál lapátol és már.,jelen tik is, hpgy in­dulhatunk. Akkor hát, rajta, be két szőlősor közé! Az eke belemé­lyed a földbe, a barázdába egyenletesen rakódik le a szá­raz kálisó. Mégiscsak ügyes szerkentyű ez. hiába. Balla­gunk a nyomában. — Ezelőtt — ok* az idős gépkezelő — vödrökkel, kéz­zel szórtuk szét a műtrágyát. Hosszadalmas, nehéz munka volt, sok ember kellett hoz­zá, és csak a talaj felszínére hullott az értékes tápanyag. Most meg. nézze, negyven sentis mélységbe kerül. Mi a teendő? A főkertész az olasz rizling tőkéjéről letép egy levelet: — A káliumhiány követ­kezménye ez a pöndörödött- ség, ez az elsárgulás. Radiká­lisan kell közbeavatkoznunk. Két táblában, nem számítva a sűrű soros, kisüzemi rend­szerű 15 holdat. 130 hold sző­lőnk van. Idővel, ha összeköt­jük a két táblát, 220 lesz. Vet­tünk volna még egy ilyen gé­pet, de -nem kaptunk. Fazekas Sándor, az elnökünk, kezdet­ben félt tőle, most meg már nem adná semmiért. Matorberregés. Bálint Lász­ló brigádvezető érkezett meg. Hozza a prospektusokat. For­gatják. Baj, baj, a részletes német nyelven íródott, a ma­gyar túlságosan szűkszavú. Sehol sem lelik mi a teendő akkor, ha nedves a műtrágya? Üsse kő, majd lefordít tátják az idegen szöveget. S a masi­nát egyelőre csak kálival já­ratják. — A mezőgazdaságban azok a jó gépek, amelyek kevés szerkezeti elemből állnak, egy­szerűek. És ez ilyen. Tápanyag, lombon át Igen, a két mezei ember hiost már maga is elboldogul, nyugodtabb mederben folyhat hát a további beszélgetés. — Szerves trágyával, mely­ből nincs elegendő és egyéb­ként is méregdrága, a mező- gazdaság a tápanyag-utánpót­lást nem oldhatja meg. Mű­trágyával azonban, moha je­lenleg még abból sem áll kor­látlan mennyiség és bő vá­laszték rendelkezésre, igen. Ahhoz azonban, hogy tudjuk, mit kell a talajba juttatnunk, ismernünk kell annak össze­tételét, vagyis azt, hogy mi­ben szenved hiányt. A tsz- szövetség agrokémiai labora­tóriumától most várjuk talaj­mintáink vizsgálatát. Persze, a káliumhiány vizsgálat nélkül is nyilvánvaló. S minthogy a szőlő mélyen gyökerező nö­vény, a műtrágyát is mélyre kell juttatnunk. így talán még jobban megérti, miért örülünk mi most annyira az új szerze­ménynek. — Arról a kivételezett 18 permetezéssel egyidejűleg. E kísérletet Borsos Arnold, a ceglédi laboratórium vezetője irányítja. A kijelölt 18 sor szőlő csak mikroanyagokat kap, cinket, mangánt, molib- dónt, bőrt és hasonlókat. Ezek­ből kevés kell ugyan a nö­vénynek, de ha egyáltalán nem kap belőlük, zavarok tá­madnak a táplálkozásában. Pár évtizedes múltra tekinte­nek vissza a lombon át törté­nő növény táplál ás kísérletei, a gyakorlatban azonban csak az utóbbi években kezdték alkal­mazni. Mi szívesen beleme­gyünk mindenbe, amiből jó származhat, vállalva az esetle­ges kockázatokat is. A gép közben a tábla túlsó feléről visszaért. A traktoros és a gépkezelő felderült ábrá­sorról ne tegyünk említést? szói közbe a brigádvezető, s én I zattaf szalutálnak: máris csupa fül vagyok. , -Fog ez menni — Lombon át próbálunk tó »anyagot adni a szőlőnek, a kiált j ák egyszerre. Polgár István Magas szovjet kitüntetés magyar intemacionaüstáknak A Krasznaja Zvezda pén­teki számában beszámolt a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének arról a rendeletéről, amelynek értel­mében magyar állampolgáro­kat a Szovjetunió érdemrend­jeivel és érdemérmeivel tün­tették ki. „Gratulálunk magyar ba­rátaink” című cikkében a Krasznaja Zvezda hangoz­tatja: Ma különösen jóleső érzés visszaemlékezni arra, hogy a német fasiszta hóhérok ellen küzdők saraiban ott voltak más országok állampolgárai is, akik igazi internacionalis­tákként harcoltak. Bátran küzdött a hitleristák ellen Földes Pál, a brajnszki erdők déli operatív csoportja egyesített partizán parancs­nokságának felderítője, Ham­burger László, Kende Béla, Körösi Andor, Major István, Hellén István, Táncos István, Névai László, Fogarasi György, Fogarasi Ferenc, Ká­dár Vilmos, Lantos Sándor, akiket harci tetteikért szintén magas szovjet kitüntetésekkel jutalmaztak. Magyar államférfiak távirata a kubai vezetőkhöz Dr. Fidel Castro Ruz őrnagy elvtársnak, a Kubai Kommu­nista Párt Központi Bizottsága első titkárának, a kubai forra­dalmi kormány miniszterelnökének; dr. Osvaldo Dorticos Tor- rado elvtársnak, a Kubai Köztársaság elnökének. Havanna. Július 26-a, a nemzeti felkelés napja, a Kubai Köztársa­ság nemzeti ünnepe alkalmából a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és az egész magyar nép nevében baráti jókívánságainkat küld­jük önöknek és a testvéri kubai népnek. A történelmi évforduló alkalmával ismételten kifejezzük teljes szolidaritásunkat a szocializmust építő kubai nép iránt. A kubai nép — forradalmának győzelmes végrehajtásával és a szocializmus építésében elért sikereivel — kiváltotta a világ haladó erőinek elismerését őszinte megelégedéssel állapíthatjuk meg, hogy az orszá­gaink közötti sokoldalú együttműködés és a közös célokért te­vékenykedő népeink barátsága erősödik és meggyőződésünk, hogy a jövőben is mélyülni fog. A szocialista társadalom felépítésében, a szocialista vív­mányok megvédésében, a nemzetközi imperializmus akna­munkájával szemben a testvéri kubai nép mindig számíthat az egész magyar nép, pártja és kormánya együttérzésére, tá­mogatására. Űj, további sikereket kívánunk a testvéri kubai népnek a szocializmus építésében! Budapest, 1969. július 26. Kádár János, az MSZMP KB első titkára Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke Fock Jenő, a magyar forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke Gabona Libanonnak Pest megyéből Csácsfortjalam a felvásárlóknál Tíz nap máira arlih az áj házát Nemcsak a gabonaföldeken ! folyik most izzadságos, nehéz j munka, -kora hajnaltól késő ] éjszakáig dolgoznak a. felvá- j .................................. _ sárlótelepeken is. Péntek dél- j — megyénkben, mint a Pest utánig i megyei GabonafelvásárLó és .90—100 ezer vagon ter­mény érkezett a'gazíasf» sókból a raktárakba. ,,A mi őrsünk olyan őrs“ Lelkes és drága gyermekek A JULIUS 20-1 számuk­ban „A mi őrsünk olyan őrs ..címmel közölt cikkük késztetett ennek a levélnek megírására. Én ebben a leve­lemben szintén egy olyan őrs­ről szeretnék beszélni. Ez az őrs pedig a dabasi járáshoz tartozó újhartyáni Kossuth Lajos Üttörőcsapat Hóvirág őrse. A velük való kapcsola­tom történetét igyekszem eb­ben a levélben röviden ismer­tetni. ÜJH.ARTYÄNT 1944. év jú­nius elején ismertem meg, ami­kor a hazaáruló Horthy-fasisz- ták a 410-es különleges bünte­tőszázadban internáltak, mint politikailag megbízhatatlan, akkor már tíz év óta rendőri felügyelet alatt álló munkást. Ebben a században volt töb­bek között a már elhunyt Rideg Sándor író, Andrássfy Gyula, aki hosszú éveken keresztül hazánk képviselője volt Mon­góliában. Rajtuk kívül még sokan mások, akik még ma is lelkes harcosai a mi nagy ügyünknek, szocialista hazánk felépítésének. Ennek a szá­zadnak az első állomása Űj- hartyán volt. Űjhartyán ebben az időben igen elhagyatott kis falucska volt, melynek lakói igen ne­héz körülmények között éltek. A falu az akkori paraszti élet nyomorúságát tükrözte. Egy kézen meg lehetett volna szá­molni a cseréptetős, vaskerí­tés es portákat Mindenütt szinte ordított a falu lakossá­gának nehéz élete, a magyar parasztság felszabadulás előt­ti végtelen esettsége, borzal­mas nyomorúsága. A FALU LAKÓI az akkori idők szellemének megfelelően ezt a részükre ismeretlen ren­deltetésű századot. A falu ve-’ zetői. a bíró, a csendőrőrs ve­zetője, a falu papja, gondos­kodtak is arról, hogy úgy lás­sanak minket ezek a szegény parasztok, mint akiket min­den becsületes magyar em­bernek nemcsak kerülni, ha­nem gyűlölni is kell, mert mi nem vagyunk egyebek, mint bitang kommunisták. MINDEZEK ELLENÉRE akadtak itt is olyan emberek, akik dacolva az akkori rend­szerrel, ahol tudtak, segítet­tek elviselni ezt a megalázó helyzetet. Innen a századunk­tól ugyan továbbvittek, de az itt eltöltött időt sem tudom elfelejteni. Ezért figyeltem fel a Pajtás című úttörőlap egyik év eleji számában levő cikkre, amely arról szólt, hogy a Hóvirág őrs az első Magyar Tanács- köztársaság 50 éves évfordu­lójának tiszteletére vállalta, hogy elkészíti a „Nagy idők nagy naplóját”. Ebben kíván­ták megörökíteni azokat a be­szélgetéseket, melyeket az ál­taluk felkutatott olyan elvtár­sakkal folytattak, akik 1919- ben, vagy a huszonöt éves Horthy-rendszer alatt harco­sai voltak a magyar munkás- mozgalomnak s a szülőfalu­jukkal valami kapcsolatuk volt. Ehhez a szép vállalásuk­hoz kívántam én a magam részéről egy kis segítséget ad­ni azzal, hogy egy pár elvtárs nevét és címét megadtam, akik ebben a büntetőszázad­ban voltak velem együtt. Ezenkívül néhány jellemző epizódot meséltem el nekik leveleken keresztül, majd a magam életének ismertetésé­vegyes érzelmekkel fogadták vei próbáltam megismertetni velük a felszabadulás előtti munkásélet nyomorúságait és a magyar munkásosztály hő­sies küzdelmét a felszabadu­lásig, amely harcban ott áll­tak mellettünk harcolva a fa­lusi proletáriátus legjobbjai. ÍGY FEJLŐDÖTT KI köz­tem és a „Hóvirág őrs” között egy olyan őszinte és meleg baráti viszony, amelynek be­tetőzése volt a május 1-i ün­nepélyük, amit az úttörő­avatással kötöttek össze. Erre az ünnepélyre a fellelhető volt 410-esek is meghívót kap­tak. SOHA NEM TUDOM elfelej­teni azt a pillanatot, amikor újra Ujhartyánba érkeztem. Nem tudom elfelejteni azt a szerető fogadtatást sem, melyben nekünk, meghívot­taknak részünk volt. S ha nem szégyenlettem volna, talán el is sírom magam, mi­kor ezek a lelkes és drága gyermekek oly nagy szeretet­tel az úttörőcsapatuk tisz­teletbeli tagjává avattak fel bennünket, nyakunkba kötve egy szépen hímzett, égővörös színű úttörőnyakkendőt, öröm volt látni magát a megválto­zott falut, a megváltozott la­kóival is. Ha a levelem ele­jén azt mondtam, hogy ak­kor égj' kézen meg lehetett volna számolni a cserépte­tős, vaskerítéses házakat, ma már ez fordítva igaz. Ma már az épülő és szépülő ma­gyar falvak egyike Űjhartyán A felszabadulás előtti leír­hatatlan nyomor teljes egé­szében eltűnt, hogy helyet ad­jon egy olyan életnek, mely­ben minden dolgozó egyre szebben és jobban él. A régi rongyos és kiéhezett paraszt­gyermekek is eltűntek és most itt, Ujhartyönban is ne­vető. kacagó arcú gyermekek élnek, akiknek a jövője napsugarakat, szebb jövőt ígérő. EZEKET LÄTVA, s vissza­gondolva a múltra, jogosnak erzem minden örömömet és meghatottságomat, látva ezt a felszabadult s komolj'an gondolkodó falusi fiatalokat, akik tudják és vallják, hogy nem építhetik jövőjüket anélkül, hogy ne ismernék meg az előttük járó nem­zedék nehéz életét és hősi harcát. Ezektől a lelkes fiatalok­tól kaptam a napokban egy képeslapot az alsógödi „Leg­jobb őrsök” táborából, ahová a jó munkájuk jutalmául ke­rültek. Ezen a képeslapon keresztül köszönetüket kül­dik nekem, hogy az elért eredményük egyik nagy ré­szese én vagyok s újra meg­köszönik nekem az általam adott segítséget. Én, mint a Pest megyei Hírlap olvasója, ezen a la­pon keresztül szeretném né­hány szóval köszönteni eze­ket a lelkes fiatalokat, el­mondva azt, hogy ilyen nagy- szerű eredmény eléréséhez az én segítségem nagyon kevés lett volna, ha nem lett vol­na bennük az a nagy és lelkes altarat, amivel szép vállalásukat teljesíteni tud­ták. A „Hóvirág őrs” éppen úgy, mint a többi ilyen ki­váló őrs, nagyszerű munká­jukkal példaadókká váltak az utánuk következő gyerme­kek számára, akik ha az ő útjukat követik, nagyszerű tagjai, kiváló állampolgárai lesznek a mi drága, sokat szenvedett szép hazánknak és kiváló harcosai a béké­ért folytatott hatalmas, nagy nemzetközi küzdelemnek. Gönczi László nyugállományú honvéd­tiszt, a Szocialista Hazá­ért Érdemrend tulajdo­nosa Feldolgozó Vállalat osztály­vezetője, Szamosi Károly kö­zölte: hat és fél, hétezer va­gon kenyérgabonát vettek át eddig a termelőktől. Ez a mennyiség a várható terrpés ~Mveit:szű.zaUka. KiűőnS.séh 'äz utóbbi na­pokban nőtt a felvásárlás üte­me, s a csúcsforgalom további emelkedése várható. Ahol — előzetesen bejelentik —, ott vasárnap is ügyeletet tartanak a felvásárlók, hogy fennaka­dás nélkül dolgozhassanak az aratók. Bár eleinte meglehetősen magas volt a gabonák ned­vességtartalma, most mára nagy meleg hatására 12,8—14 százalék között mozog, azaz megfelel az átvételi szabvány­nak. Gondot .okoz viszont, hogy sok helyütt a júniusi esők miatt el­gazosodtak a táblák, zöld gyommagvak keverednek aratáskor a szem közé. Ezeket a gabonákat jobban kell tisztítani, időnként meg­forgatni. Pest megyében körülbelül 3—i ezer vagon búzát tárol­nak az elkövetkező hónapok­ban — átmenetileg — szabad­téri, ideiglenes megoldással. Erre is alaposan felkészültek a vállalat dolgozói, gondos­kodnak róla, hogy ne érhesse károsodás a műanyag fóliával letakart készleteket. . Eddig egyébként a termelőszövetke­zetek 1080, míg az állami gazdaságok 360 vagon gabona bértárolására kötöttek szerző­dést. Elmondotta még az osztály- vezető, hogy Pest megyéből a vállalat közvetítésével 270 vagon búzát és 60 vagon rozsot exportáltak az elmúlt napokban Libanonba. Minthogy a magyar gabon; iránt élénk érdeklődés tapasz­talható a külföldi piacokon, szó van róla, hogy további rozsszállítmányokat küldünk exportra a megrendelőknek. Az új termés feldolgozásá­ra a malmok is felkészültek. Előreláthatólag augusztus 5-én kezdik meg a megye malmai Cegléden, Pilisen, Ráckevén az új búza őrlését. — sp —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents