Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

1969. JÜLIUS 20. VASÁRNAP NEGYEI rjfi'rlrm 5 Tűzzel-vassal A borászat, szeszipar, vendéglátóipar ma sem nélkülöz­heti a kádárok munkáját. Sőt, új felhasználási területek ke­letkeztek: a vegyiparban, a gyógyszeripari gyárakban nap mint nap használnak fából készült kristályosító, savtalanító, ülepítő kádakat. A kádár ktsz-ben sorozatban gyártják a régen ismert termékeket, s kielégítik a különleges igényeket is; rajzok, tervek alapján bármiféle ipari berendezést elkészítenek. A ktsz 150 dolgozója két telepen működik. Gyártásmód­juk a régi, csak a fa darabolását gépesítették. A fa alakítása, a termékek összeállítása hagyományos módszerekkel, szerszá­mokkal — tűzzel-vassal — történik. Javasolt útvonal Solymár felé: a Hidegkúti út A Budapesti Rendőr-főkapi­tányság közlekedésrendészete és a Fővárosi Tanács közmű- és mélyépítési főigazgatósága értesíti a járművezetőket, hogy útfelújítási munkák miatt jú­lius 21-én, hétfőn reggel 9 órá­tól a II. kerületi Dimitrov út­nak a Hidegkúti út és a Sza­badság út közötti szakaszát a Hidegkúti út felől egyirányú- sítják, javasolt útvonal Soly­már felé: Hidegkúti út. A Di­mitrov út forgalmi rendje a város felől a máriaremetei templomig változatlan. Az 57- es autóbuszok a fenti időpont­tól csak egy irányban, a Hi­degkúti út—Dimitrov út útvo­nalon közlekednek. A nőtanácsban nincs uborkaszezon Jívrég as ár ad a — ttvtakarííás kenyéren, ssulannán ?! Beszélgetés a nőtanács megyei titkárával Ki ne emlékezne azokra az időkre, amikor a társadalmi mozgalmak életében két sza­kaszra oszlott az esztendő: téli hónapokra — és uborkasze­zonra. Télen tanfolyamok, po­litikai előadássorozatok, anké­tok, viták, gyűlések, klubestek váltották egymást, nyáron mindezt háttérbe szorította a kenyérért folyó nagy csata: a betakarítás. Így volt ez, még né­hány éve is. Most pedig? — Kinőttük, mint a gyerek- betegséget — mondja Kovács Antalné, a nőtanács Pest me­gyei titkára. — A tanfolyamo­kat, akadémiai előadássoroza­47 kilométer csatorna a Csepel Autóban A vizek tisztaságát törvény védi. Egy éve bevezették a progresszív büntetést: azok­nak az üzemeknek, amelyek a természetes vizeket szennye­zik, az idő múlásával egyre több bírságot kell fizetniük. A Csepel Autógyár évente már több mint egymillió forint bírságot fizetett a soroksári Duna-ág bepisz- kítása miatt. Ezért határozták el a szenny­víztisztító építését. A vízrendezés tavaly kez­dődött, s 1971-ben fejező­Ember, háttérben a természettel PORTRÉVÁZLAT A táj, a kert, a nagy szakér­telemmel ápolt növények, az otthon és az ember — Ilosvai Varga István — olyan mara­déktalan harmóniában olvad­nak eggyé, mintha a festő maga festette volna. Képeinek legvonzóbb jellem­zője a harmonikus -egység, amelyet a felszínes szem a színek viruló, mégis fátyolos összhangjának tulajdonít, — pedig ez a harmónia a szí­nekben csak kifejeződik, lé­nyege mélyebben él: a képei lelke harmonikus. A hetvennégy éves művész életéveinek felét Szentendrén élte le, — de valójában Szent­endre jelenti számára az éle­tet magát. „Második szülő­helyemmé vált. Most el sem tudom képzelni, hogy máshol éljek”, — vallja. Ez a művész szerves kap­csolatban él természeti kör­nyezetével, szinte növényi ra­gaszkodással kapaszkodnak gyökerei a tájba, amelybe vi­szonzásul szinte emberi lelket lehel képein. — Megható a mozdulat, amellyel nagy óvatosan le­emel a falról egy-egy elhalvá­nyult, bársonyKeretes képet, anyjáét, családtagjaiét, — ahogy az otthonában össze­gyűjtött régi népi cserepeket, hímzéseket mutogatja, ahogy megörül Maczóné, az öreg ta­karítónő büszkén behozott rit­kaszép, maganövelte virágá­nak. Tekintélyes szakértők szerint is bámulatos kaktusz­gyűjteményét sem hobbynak tekinti, — amint alkotó tevé­kenysége sem fogható föl kü­lönös foglalatosságnak. Még aki nem híve a túlzott töme­gű és rendszerességű növény- gyűjteményeknek, különöskép­pen az ilyen zárkózott, barát­ságtalan, látszólag élettelen furcsaságoknak, mint a kak­tuszok, — az is elámul e sa­játságos gyűjtemény szín- és formagazdaságán. És gyűjtő­jük páratlan felkészültségén. Az angolnyelvű szakkönyvet érkezésemkor tette félre. A száz számra pompázó üveg­házi és szabadonélő növénye­ket egytől egyig latin „tulaj­donnevükön” szólítja — és is­meri a legrejtettebb tulajdon­ságaikat is. Az egzotikus gyűjtemény mellett néhány ritka színű vi­rágot is ültetett. — Apám ide­jében még csak ezerfajta ró­zsát ismertek a legnagyobb cégek is, ma huszonötezer fajta ismert, de ez a magyar Super- star a világkiállításon is díjat nyert! — mutatja, mintha a virág saját gyermeke lenne. — Ez a legkedvesebb képem — mutatja odabent. „Kép a feleségemről” — 1967 októbe­rében az Ernst Múzeumban rendezett önálló kiállításomon szerepelt először. Feleségem három nappal a megnyitás előtt került kórházba; a dok­tor megmondta, hogy egy szé­ket sem tolhat arrébb, a szíve azt is megérzi. De a kiállítá­somra eljött... Karácsonyra virradóra halt meg. Kedves volt festőnövendé­kének ez alkalomból írt, se­gítséget felajánló, ragaszko­dását tanúsító levelét mutat­ja. Aztán előkerül a vendég­könyv is. — 1962 óta vezetem. Ügy kezdődött, hogy Darvas Szi­lárd özvegye indonéz vendége­ket kalauzolt hozzám, — ak­kor volt a pesti kiállítása az indonéz művészeknek. Darvas- né lefordította az indonéz szavakat: „Képeit líraiaknak tartják, olyanoknak, mint a szimfónia a muzsikában.” Rauch professzor Madagasz­kárból ezt írta: „Amilyen mester a festészetben, ugyan­olyan mester a kaktuszok ne­velésében.” Takahashi Masaaki, — bön­gészem a következő nevet. — Az egész világot kerék­párral bejárt vendégem szö­vegét Bakallár festőbarátom (előbb növendékem) japánsza­kos felesége fordította le. Ezek az aláírások pedig a Budapesti Orvostudományi Egyetem filo­zófiai oktatóitól származnak... Szerb Antalné ezt írja: „Szé­gyenkezem, mert azt hittem, nekem is vannak kaktuszaim.” — Nézze ezt a fiatalkori ön­arcképemet. Ugye, furcsa: ez az egyetlen temperám ... 1966. március 21-én a Mun­ka Érdemrend ezüst fokoza­tával tüntették ki a művészt, hatvannyolc nyarán pedig — az Emst-múzeumbeli kiállítás — érdemes művész lett. — Ez békés munkalehetősé get, alkotó biztonságot jelent, de sajnos, mostanában keve­sebbet dolgozom, a szemem miatt, ősszel kórházban is vol­tam. Hatvannyolcban tizen- ketted magammal Essenben vettem részt az „Ungarische Kunst der Gegenwart” (Jelen­kori magyar művészet) című kollektív kiállításon. Itt Csendélet, Szürke falak, és Ut­ca csíkosruhás nővel című képeim szerepeltek. Ugyancsak hatvannyolcban állítottam ki helyben, a Szentendrei festé­szet negyven éve című tárla­ton Sikátor, Sárga kép és Al­ku című képeimet. — Most egy, az eddigiektől eltérő tematikájú önálló kiál­lítást tervezek Szentendrén, a Ferenczy Károly múzeumban. A Nemzeti Galériából és magángyűjteményekből kell majd összeszedni az anyagát, a 35—40-es években festett, munkáséletet ábrázoló képei­met: Répaszedő, Szegény em­ber, Napszámosok, Piros falak, Emberpár, Krumpliszedő asz- szonyok, Utca kőmunkásokkal — és a többieket. 26—28 ké­pet szánok erre a kiállításom­ra, — búcsúzik Ilosvai Varga István az alkonyati kert ka­pujában. Ügy belenő a tájba, mintha a képet ő maga festette volna. Péreli Gabriella SZOMBATHELY Új műhoSdtávcső Űj csillagászati távcsővel gazdagodott a szombathelyi Gothard Szputnyikmegfigyelő Intézet. A szerkezetet ráállít­ják valamelyik műholdra, azt automatikusan követi és hely­zetéről, mozgásáról tájékoztat­ja a csillagászokat, valamint méri a csillagok fényerejét is. Az új távcső összeszerelése körülbelül egy hónapig tart, s a tervek szerint augusztus végén adják át rendeltetésé­nek. dik be. 57 millió forintot köl­tenek erre, s 47 kilométernyi új csatornát építenek. Ezzel megoldják az üzemi szenny­víz és a csapadék elvezetését. Addig is, amíg ezek elké­szülnek, kellett valamilyen megoldást találni. Már elké­szült egy ciánközömbösítő, s a következő már októbertől üzemel. A tervhez képest egy­másfél évvel hozták előbbre a közömbösítők építését. Másik fontos intézkedés: a technoló­giai fegyelem megszilárdítá­sával és ideiglenes tárolóhe­lyek létesítésével lényegesen csökkentették az olaj szennye­zettséget. Ha egyelőre még nem is sokkal tisztább a soroksári Duna-ág, mint régen, va­lami javulás tapasztalható. Ennek köszönhető, hogy az Országos Vízügyi Hivatal el­tekintett a progresszív bírság­tól; a Csepel Autó máris ke­vesebb büntetést fizet. 1971- től ez teljesen megszűnik, hasznára a gyárnak és a fo- lyónak. Konténer A szállítást hazánkban is forradalmasítja a konténer, ennek megfelelően a Csepel- Autó is bővíti profilját: kon­ténerszállító kocsikat gyárta­nak majd. A prototípus tavasszal elké­szült, jelenleg a Szovjetunió útjain jár. A hónap elején megnyílt közlekedési kiállí­tásra vitték ki, s a jelek sze­rint sikere is van. Az utolsó negyedévben megkezdik majd a „vagontípusú” járművek, azaz konténerkocsik nullszé­riájának gyártását és ezután már a rendelésektől függ, mennyi kerül belőle a hazai és külföldi piacra. tokát, gyűléseket stb. ugyan ma is ősztől tavaszig rendez­zük, de azért nyáron sem „húzzuk le a rolót”. — Most például a megyei, járási és városi háztartási bi­zottságok szervezésén fárado­zunk. E bizottságokat a szük­ség hívja életre, azzal a fel­adattal, hogy ősszegyűjtsék és orvoslás végett illetékes fó­rumokhoz továbbítsák a nők házi munkáját, a háztartás vezetését nehezítő problémá­kat. az áruellátással, a válasz­tékkal, a minőséggel, az üzle­tek tisztaságával és nyitva tar­tási idejével kapcsolatos pa­naszokat; feladatuk lesz to­vábbá az új termékek, a kor­szerű közszükségleti cikkek is­mertetése árubemutatókon, kiállításokon, s a szaktanács- adás. — A kereskedelmi ellátás­sal kapcsolatos háziasszonyi panaszok összegyűjtése nem újkeletű feladata a nőtanács­nak. évek óta foglalkozik ez­zel. Csak a jövőben még szer­vezettebben, még eredménye­sebben kívánjuk folytatni. — Ezekben a hetekben milyen panaszokról szerez­tek tudomást? — A gyömrői nőtanács ép­pen a napokban jelezte, hogy a helyi 56-os számú boltban állandóan kevés a kenyér, hosszú sorban állnak érte a vásárlók. Ugyanitt nem lehet kapni hűsítőitalokat, hentes­árut, papírszalvétát, cigaret­tát. A pátyi nőbizottság évek óta sürgeti tejbolt megnyitá­sát a községben. Jelenleg egyetlen üzletben árusítanak tejet, de az csak reggel hét órakor nyit, amikor a tsz-asz- szonyok, bejáró munkások már régen dolgoznak. Egész csokorra való panaszt kaptunk a nagykátai járásból: több községben kevés a permetező- szer, pedig a gyakori eső miatt mostanában többször kellett permetezni. A járás számos helységéből szóvá tették, hogy a gázcseretelepek, és a köl­csönző-szolgáltató részlegek nyitva tartási ideje nem al­kalmazkodik a dolgozók sza­bad idejéhez. A járásban kicsi a választék lánykaruhákban, 18-as gyermekcipőt pedig nem lehet kapni. Az ecseri asszo­nyok kérdése rövid, de bosz- szús: miért nincs a községben egyetlen méterárubolt sem, miért van viszont italboltból három is?! Szinte minden já­rásból jöttek olyan panaszok, hogy kevés a mirelit- és a félkész élelmiszer, konzervek- ből pedig csak a drágábbak kaphatók. Sok községben rossz a zöldség-gyümölcsellátás, s az árak gyakran magasabbak, mint Pesten! Mi ezeket a problémákat minden hónap­ban feljegyzésben továbbítjuk az illetékes felsőbb szervek­hez. — A nyári hónapokban évek óta nagy gondot oko­Budapesttől 40 km-re, a 4-es útvonalon, éjjel-nappal nyitva, AJ ANLJA réteskülönlegességeit, egytál ételeit, disznótoros vacsoráit, kitűnő italait. zott a falusi asszonyoknak az idénybölcsődók, -óvó­dák, -napközik hiánya. Most mi a helyzet? — Amióta az aratás-cséplés a gépek és a férfiak dolga lett, azóta a nők inkább ta­vasszal és ősszel vannak le­kötve a mezőgazdaságban. A gyermekelhelyezés gondja te­hát idény jellegű intézmé­nyekkel nem orvosolható. Nyáron, a vakációban még be lehetett rendezni egy-két iskolai tantermet idényóvodá­nak, napközinek, tavasszal és ősszel azonban a tantermek foglaltak. A megoldást ezért az állandó óvodai helyek bő­vítése, új óvodák építése je­lentené. Pest megyében je­lenleg 258 területi óvoda működik, összesen 15 628 gyerekkel. Ez a területi óvo­dák helyeinek 120 százalé­kos kihasználtságát jelenti! A közelmúltban a megyében 1807 gyermek óvodai felvé­telét kellett — hely hiá­nyában — elutasítani, pedig közülük 1027-nek a felvétele feltétlenül indokolt lenne. — Milyenek a kilátások? — A megyei tanács — ál­lami költségvetésből — ebben az évben több mint másfél millió forintot fordít az óvo­dai fejlesztésre. Ebből hat­százzal bővítik a helyeket, a többi pénzt az új óvónők és a technikai személyzet bére­zésére biztosítják. Sajnos, ez a bővítés távolról sem elé­gíti ki az igényeket, de ha az ipari és mezőgazdasági üze­mek is segítenének, ezt az összeget megtoldhatnánk. Köz­tudott például, hogy az üze­mi óvodák kihasználtsága ke­vés helyen százszázalékos. (A bejáró munkásszülők ugyanis nem szívesen hurcolják ma­gukkal vonaton gyermeküket az üzemi óvodába.) Ezért na­gyon "jó lenne, ha az üzemi, óvodákba felvennék a hely­ben lakó, de nem az adott üzemben dolgozó ”k gyermekeit is. — S mit tehetnének a termelőszövetkezetek? — Sokat! Hadd hozzak fel néhány példát, mire gondo­lok: a bagi Vörös Csillag Ter­melőszövetkezet ebben az év­ben 150 000 forinttal járul hoz­zá a községi óvoda építéséhez; a kemencei Ut a Szocializ­mushoz Tsz tavaly tízezer, az áporkai Egyetértés Tsz húsz­ezer forinttal és ugyanannyi értékű fuvarral, építőanyag­gal támogatta az óvoda­építkezést. Nagyon sok tsz olcsó zöldség-, gyümölcsszál­lítmányokkal segíti az óvodai konyhákat. Sajnos, az ellenkezőjére is akad példa. A taksonyi Egye­sült Erő Tsz vezetője a nőta­nács egyik, év eleji felméré­sére ezt válaszolta: „Bölcsőde vagy óvoda építéséhez, fej­lesztéséhez tsz-ünk nem já­rul hozzá, mert női dolgo­zóink átlagos életkora 55 év, . fiatal csak néhány van kö­zöttük”. — Utoljára hagytam legége­tőbb gondunkat: az idény jel­legű üzemi konyhák kérdését. Szinte alig van község, ahol ne lenne rá szükség, de csak­nem megvalósíthatatlan. A KÖJÁL ugyanis olyan magas egészségügyi-higiéniai köve­telményeket támaszt az üze­mi konyhákkal szemben, ame­lyeknek a tsz-ek többsége képtelen eleget tenni. Pedig ez a gond egész családokat érint: sok helyütt a napközi sem működik nyáron, /tehát nemcsak a szőlők, az iskolás gyerekek is főtt étel nélkül maradnak a mezőgazdasági csúcsmunkák heteiben. Vé­leményünk szerint a hivata­los és társadalmi szerveknek közösen kellene megoldást ke­resniük annak érdekében, hogy a nyári hónapokban ol­csó, legalább egytál étel rend­szerű közétkeztetést biztosít­hassunk a termelőszövetkezeti dolgozóknak — mondotta be­fejezésül Kovács Antalné. Nyíri Éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents