Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-20 / 166. szám

4 "“K^úrian 1969. JŰLIUS 20., VASÁRNAP A történelem íródeákjai A Hazafias Népfront Or­szágos Elnöksége a Népmű­Rendelet a kanyaró elleni kötelező oltásról Az egészségügyi miniszter RENDELŐ, CSERÉVEL yisegrádnak nincs orvosi rendelője. Az egészségház, ahová a község lakói rende­lésre járnak; szűk, korszerűt­len. A községi tanács segíteni akart ezen, s meg is találta a módját: a Művészeti Dolgo­zók Szakszervezetének épü­letét elcserélte az egészség- házzal, s így szép, világos he­lyiségekhez jutottak. A meg­felelő átalakítások után, 1970. április 4-ére, felszabadulá­sunk 25. évfordulójára ad­ják majd át a nélkülözhetet­len egészségügyi intézményt Visegrád lakóinak. A nagy jubileumi évfordu­lók sorában most rövidesen hazánk felszabadulásának 25. évfordulójának megünneplé­sére kerül sor. Népgyűlések­kel, irodalmi és művészeti műsorokkal, termelési verse­nyekkel, sporteseményekkel, vigalommal készül megünne­pelni a magyar nép ezt az ün­nepet, de készülnek másféle emlékek is. Most lendült fel csak iga­zán országszerte, az im­már népmozgalommá te­rebélyesedett helytörténeti kutatás és krónikaírás. velési Tanáccsal összefogva ösztönzésül szép pályadíjakat tűzött ki és ugyanígy a nép­front Pest megyei bizottsága, a megyei tanács művelődés- ügyi osztálya, meg a levéltár szintén. Mindkét pályázat szabad kezet ad a résztvevők­nek! megkötöttség csupán a pontosság, a hitelesség és az igazmondás. Tetszésük sze­rint feldolgozhatják a közsé­gük felszabadításáért folyó harcok történetét teljes egé­szében, vagy csupán egyes epizódjait szavahihető szem­tanúk előadása, esetleg saját személyes élményük alapján. Megírhatják egy-egy falu fel- szabadulása óta eltelt negyed- századának részletes, általá­nos történetét, vagy csupán az eltelt időszak egyetlen esz­tendejét. Foglalkozhatnak a falu társadalmi, gazdasági, kulturális fejlődésével össze­foglalva vagy külön-küiön, at­tól a naptól fogva, hogy a Vö­rös Hadsereg szabaddá tette a népet. A krónikaírók pedig idő­rendi sorrendben rögzíthetik az eseményeket, vagy kidol­gozhatják egy-egy ipari üzem, tsz krónikáját. Egyszóval sokoldalú és sokrétű mun­kával közelíthetik meg a célt, a nagy történelmi esemény emlékeinek összegyűjtését. Helytörténészek, falu- meg özemkrónikások igyekezete egész Pest megyében erre irá­nyul. Ám nem valamennyien fognak hozzá ehhez a komoly, nagy munkához olyan szerve­zett egységben, mint például a ráckevei járásbeliek. Átgondolt, tervszerű mun­kájuk segítségével a me­gyében, sőt, az egész or­szágban a rangelsők kö­zött foglaltak helyet ed­dig is. Most pedig csoportosan, első­ként kopogtattak a megyei le­véltárban, ahol a kitűzött idő­ben előkészítették számukra a járás valamennyi községé­nek utolsó 25 esztendejére vo­natkozó fellelhető iratanyagát. Az aktakötegek kézről kézre jártak aztán, mindegyikük ki­kereshette, kijegyzetelhette községe őt érdeklő adatait A ceglédi járásiak hasonló mó­don, közösen és egyszerre sze­rezték meg községeik levél­tárban őrzött történelmi ada­tait. A megye többi járásából azonban eddig nem jelentkez­tek csoportosan a kutatók, holott a levéltár ilyen irányú támogatásával nemcsak meg­könnyíti, pontosabbá is teheti munkájukat Beletekinthetnek minden őket érdeklő iratba, például a felszabadulást köz­vetlen követő napok történe­tének fontos forrásanyagát képező nemzeti bizottsági és községi képviselőtestületi ülé­sek jegyzőkönyveibe, számos korabeli kéziratba, és a me­gyével foglalkozó, a korszakot tárgyaló könyvbe. S hozzájut­hatnak az 1941-es népszám­lálási összeírás adataihoz is, amelyeket a háború miatt an­nak idején nem adtak ki. Ké­sőbb, az 1949-ben megjelent statisztikai évkönyvben rész­ben pótolták a hiányt, ez a könyv azonban kevés pél­dányban került ki a sajtó alól, s az egész megyében csak a levéltár őriz egyet. Természetesen a rendkívül fontos Írásos és nyomtatott forrásanyag mellett a kutatók nem hanyagol­hatják el a felszabadulás élő szemtanúit sem. Valóság szempontjából ellen­őrzött elbeszéléseiket megfe­lelő mérlegeléssel beiktathat­ják pályamunkájukba. Nagy jelentőségű különben, hogy ezúttal .a beérkező sok részletet feltáró munkák leg­javát könyvalakban szándé­koznak megjelentetni. Vala­mennyi pályázó kéziratát azonban örök időkre megőrzi a levéltár, hogy a későbbi tör­ténelemkutatóknak bőséges forrásanyag állhasson rendel­kezésére. Mert a pályázat ki­írói bíznak, benne, hogy vala­mennyi pályamunka nagy gondossággal készül és hiteles adatokat tartalmaz, s minden egyes írás méltó lesz ahhoz a történelmi eseményhez, amelynek tiszteletére a szer­zők művüket szentelik. A repülőzsüri ezen a héten a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumba látogatott. Az elnöki tisztet Takács Kál­mán, a Művelődésügyi Mi­nisztérium közművelődési fő­osztályának osztályvezetője töltötte be. A' zsűri ezúttal nemcsak a múzeum ismeret- terjesztő munkáját értékelte, A szobi járás termelőszövet­kezeteinek gyümölcsfeldolgozó közös vállalkozásában a sza­móca után most a málnán a A cirkusz porondján a bo­hóc meglibbenti széles kari­májú kalapját, csókot hint és fintorog. Megkezdődik száma, óriás cipőjében rója a körö­ket, bejön a partnere, ő is ró­ja, majd verekszenek, leöntik egymást vízzel, bekenik min­denüket habostortával és a közönség önfeledten nevet Erre mondják, hogy minden poén „bejön”. Nagyot puffan egyikük-másikuk, talán kicsit fáj is, de azért jókedvűen fölvigyorognak a székek felé. És ott fönn nem veszik észre: a bohócok az ő görbetükör­képeik, torz nyelvöltögetéseik hintőporba bújtatva. Karikatúrákon sem azért nevetnek, mert ész­reveszik önmagukat. Az em­berek csak máson tudnak ne­vetni X. Y. elképzeli, hogy X. Z. pontosan ilyen lehet. X. Z. úgy látja, hogy X. Y.-t csalja meg ugyanígy a felesé­ge. Ezen aztán mindketten jól nevetnek — persze egymáson — így foglalja össze Sajdik Ferenc, a Ludas Matyi nép­szerű karikatúristája mester­sége lényegét. — Persze, itt is vannak ágazatok, kinövések, de az ember igazán és szívből csak máson tud nevetni — afféle káröröm ez, csak eb­ben a műfajban jól bújtatott — A káröröm miatt a ne­vetés bizonyos fokú sajnálat is, ugye? — Sok esetben — lebecsü- léses sajnálat. Főleg a kari­katúrákban. Bár itt is — akárcsak szóban — vannak játékok, ezek önmaguk nevet­tetnék. Sajdik Ferenc Dunakeszin lakik családjával. Sokan is­merik őt, köszönnek neki, di­csérik egy-egy rajzát, vagy most megjelent rendeletében az úgynevezett életkorhoz kö­tött oltásokat a kanyaróra is kiterjesztette — ezentúl tehát! hanem jelentős népművelési tevékenységét is: a képző- művészeti szabadiskola mun­káját, a műzeumkertben ren­dezett hangversenyeiket és a rendszeres filmvetítéseket. Az eredményes ismeretterjesztő és népművelő munkáért Dá­niel Kornél múzeumigázgatót ötszáz forinttal jutalmazta a zsűri. sor. Hatalmas katlanokban fő­zik a szörpöt. odaviszik, az orra alá dörgö­lik: — Mi ebben a humor, azt mondja meg? Rajzait megismerni. A csél- csap, széteső vonalú ceruzabohóc nevetséges bárgyúsága külön színfolt. — Mindenkinek, minden rajzolónak van kedvenc „em­bere” ... Nekem valahogy ön­magától jött a figura, sokszor félek is, hogy megunják, ka­rikatúra-modorosságnak te­kintik. — A témák? — Rááll az agyam. Van, mikor rosszul áll rá... Ilyen­kor születnek azok a karika­túrák, amelyeket vagy össze­tépek, vagy tőlem kérdezik: „Mi ebben a humor, azt mondja meg?" Nagy általá­nosságban azért összetépem. — Szenvedély? — Hál’isten megvan ... Rajzfilm. Belebolondultam. Népp Józseffel most csinálok egy sorozatot — gyerekeknek. Ezer és ezer, jóformán ugyan­olyan rajz... Mit csináljak? Hobby. A figura kalapot emel és szemtelenül rámvigyorog. Bo­a gyermekeket meghatározott életkorukban — diftéria, sza­márköhögés, tetanusz, himlő, gyermekbénulás, kanyaró és gumókor ellen kell védőoltás­ban részesíteni. Az oltási kötelezettség a gyermekbénulás ellen a 14., a kanyaró ellen a 4. életév betöltéséig tart. A miniszter egyben rendelke­zett az idén ősszel kezdődő kanyaró elleni védőoltások megszervezéséről és végrehaj­tásáról. Október 6. és 18: kö­zött be kell oltani minden 1968-ban született gyermeket, valamint a többi három éves­nél fiatalabb gyermekek közül azokat, akiket gyermékkollek- tívában gondoznak és még nem estek át a kanyarón, il­letőleg nem kapták meg a vé­dőoltást. Az oltás után a gyermekek egy részénél enyhe kanya­róra emlékeztető tünetek — hőemelkedés vagy ki­ütés észlelhetők. Ezek a gyermekek azonban nem betegek,. tehát nem fer­tőznek és nem kell őket elkü­löníteni, de természetesen lá­zas állapotuknak megfelelően kell őket ellátni. Az október 6. és 18. között lebonyolítandó oltások után a fennmaradó készletből pótol­tásra kerül sor október 27, és november 6. között. Ekkor az előző oltásokból kimaradtakon kívül védőoltásban lehet ré­szesíteni a gyermekkollektívá­kon kívüli három éven aluli gyermekeket is. Ha pedig a pótjelentkezés után is marad­na még oltóanyagkészlet, ak­kor önkéntes jelentkezés alap­ján — a három évnél idősebb, de hat éven aluli gyermekek is megkaphatják a védőoltást. Hangverseny a iáki templomban A világhírű jaki templom­ban augusztus 15-én hangver­senyt ad a Magyar Rádió Gyermekkórusa és a Szombat- helyi Szimfonikus Zenekar. csánat, nem szemtelenül. 11 kiszolgáltatottan. Ezért furak- szik minden ember szivébe. Csak a kiszolgáltatottság is néha szemtelenségnek hat. Hogyan cselekszik? — Mint az embereik. Csak egy kicsit szélsőségesebb ka­landjai vannak. Divatos szakma és mégsem az. Festőművész, szobrász akar lenni valaki — még ha nincs is tehetsége hozzá, de hogy karikatúrista legyen — eszébe sem jut. — Ritkán hallani kisgye­rektől : „Karikatúrista akarok lenni!!” Én sem erre készül­tem. Csak úgy jött. — Mióta lakik Dunakeszin? — Születésem óta. Apám zsoké volt. Véletlen, hogy itt születtem, mert állandóan járták szüleim a világot Pon­tosan Dunakeszin jöttem én ... Egy dolog bánt. Alag. A lovasvilágban ez név. És egybeolvadt Dunakeszivel* El­vesztette a nevét: nem éppen szerencsés. — Gyermekei? — Kettő van, ráadásul őket is rajzokkal kell szórakoztat­nom. Ludas Matyi XXV. évfolyam 27. szám. Zöld mező, barna ló. Cím: lo­vasiskola. A lovász szidja a lovat: „Pont egy külföldit dobtál le, mikor annyi a ha­zai?" A lónak keserű szeme van és otromba teste, a kül­földi háttérben földet ér, a nap barna és a ló csak néz, mint a bohóc a porondon, szomorú-nevetségesen egy csíny után. Aláírás: Sajdik. Tamás Ervin HETI KOMMENTAR Nem volt Annak idején, amikor először esett szó a munka­idő-csökkentésről, a heti 44 órás munkaidő bevezeté­séről, sajnos, eléggé egyöntetű volt a vélemény, hogy az utolsók a textilüzemek lesznek, ahol ez megvalósí­tásra kerülhet. A „sajnos”-t azért szükséges hangsú­lyozni, mert az üzemekben volt ez a vélemény, s ez­zel eleve leszerelte a várakozást, melyet — joggal — a textilüzemekben dolgozó nők tízezrei fűztek az el­sősorban nekik sokat jelentő intézkedéshez. A véle­kedés a várakozás leszerelése mellett abban is közre­játszott, hogy csak igen lassan kezdődött meg a fel­mérő és elemző munka a textilüzemekben a munka­idő-csökkentés lehetőségeiről, s mindezek következ­ményeként sokan éppen azért hagyták ott munkahe­lyüket, mert másutt ezt a kedvezményt kínálták, ez­zel csábították a jelentkezőket. A textilipari dolgozók szakszervezete elnökségé­nek ezen a héten tartott ülésén már arról adhattak számot, hogy harminchét textilipari vállalat — külön­böző mértékben — megvalósította a munkaidő- csökkentést, azaz — megtette a lehetetlent... Pest megyében — többek között — rövidebb munkaidőben dolgoznak a Gyapjúmosó és Szövőgyár, a Pamutfonó­ipari Vállalat Finompamutfonó és Cémázógyára, a Hazai Fésüsfonó és Szövőipari Vállalat kistarcsai gyára dolgozói, s aligha kell különösebben bizony­gatni, hogy a munkásnőknek mekkora könnyebbség, segítség a rövidebb munkahét, a szabad szombat. Az állami iparban 36,9 százalékot tesz ki a női munka­erő aránya, a textiliparban ugyanakkor 70,8 száza­lék; ez a „legnőibb” iparág. Ha valahol, akkor itt hat nők tömegére egy-egy„„intézkedés, így a munkaidő­csökkentés is. Ezért emeltünk szót lapunkban annak idején több ízben is a hibás, tétlenségre csábító szem­lélet, s gyakorlati megnyilvánulásai ellen, s ezért hangsúlyoztuk, hogy — ugyan néhány más iparággal összevetve, nehezebben — megtalálhatók azok a for­rások, melyek lehetővé teszik — az 1970-ig amúgyis kötelezően előírt — munkaidő-csökkentést. Most, az örömön túl azért is érdemes szólni mindarról, ami a textilüzemekben történt a munkaidő csökkentése érdekében, mert bizonyítéka volt az el­sietett véleményalkotás felületességének, s annak, hogy igenis léteznek olyan belső erőforrások, melyek addig rejtve maradtak. Ha most már a jövőbe te­kintünk, azt mondhatjuk: a belső szervezettség javí-v tása, a veszteségidők csökkentése nemcsak a 44 órás munkahét bevezetésében adott segítséget, de további lehetőségket is tartogat. Sajnos, napjainkban eléggé kedvezőtlen az egy főre jutó termelés az iparágban, mert míg 1968-ban az 1967-es szint 97 százalékát tette ki csupán, 1969. első öt hónapjában — január—május között — már a tavalyi mérsékelt szintet sem volt képes megtartani, annak kilencven százalékát érte csak el. öreg hiba lenne úgy végrehajtani a munkaidő­csökkentést, hogy közben mérséklődik az egy főre jutó termelés, növekszik az állásidő, azaz: rosszabb lesz a vállalati gazdálkodás. A heti 44 órás munkahét bevezetése éppen ezért nem lezárása, hanem kezdete egy folyamatnak. A belső erőforrások következetes feltárásának, s főként azok megtorpanás nélküli hasznosításának. Krónikás Ifjú szakmunkások! Magas bérezéssel alkalmazunk benneteket budapesti és Pest megyei építkezéseinken kőműves, ács, vasbetonszerelő, festő, asztalos, parkettás, fűtés-, víz-, gáz-, villanyszerelő, műköves, lakatos, gépszerelő szakmákban. 44 ÓRÁS MUNKAHÉT. MINDEN SZOMBAT SZABAD. SZÁLLÁST. ÉTKEZÉST TÉRÍTÜNK. UTAZÁSI KÖLTSÉGTÉRÍTÉST FIZETÜNK. Jelentkezés: személyesen. Pest megyei Állami Építőipari Vállalat BUDAPEST XXI., Kis János altábornagy u. 19—21. Boráros térről HEV-vel 2 megálló. Sz. E. Repülőzsüri Zebegenyben Ötszáz forint jutalom (Foto: Gábor) Miért szép? A KARIKATÚRA SZÖRP

Next

/
Thumbnails
Contents