Pest Megyei Hírlap, 1969. július (13. évfolyam, 149-175. szám)

1969-07-13 / 160. szám

MS» HECtr.1 kSCirltm 1969. JÜLTUS 13., VASÄRNAP REFORMTAPASZTALA TOK Felelősség a döntésekért Beszélgetés Oszkó Gyulával, az Ipari Műszergyár igazgatójával Az ikladi nagyüzem nevét, a három betűt — IMI — már nemcsak az ország határain belül, de azon túl is egyre job­ban ismerik. Az elektromoto­rok egyik nagy termelője fon­tos szerepet játszik más üze­mek életében, hiszen a beren­dezések „lelkét” szállítja. Ép­pen e kölcsönhatások bonyo­lultsága nyomta rá bélyegét a reform eddigi tizennyolc hó­napjára. Erről, s az útkeresés nem könnyű feladatáról be­szélgettünk Oszkó Gyulával, az ikladi Ipari Műszergyár igazgatójával. — A vállalati tevékenység fő mércéje a nyereség, bár né­hány helyen túl könnyen si­került a tervezettnél jóval na­gyobb nyereséget elérni. Mi volt Iklandon? — Sem könnyen, sem túl nagyot — ezt felelhetem. A tervezett nyereség 49 millió forint volt, a tényleges 52 mil­lió, tehát minimális a túltel­jesítés. A nyereség fő forrása a technológiai változtatás, a korszerűsítés volt, s nem az árak... Erőfeszítéseinket érzé­kelteti, hogy az egy foglalkoz­tatottra jutó termelés 5,1 szá­zalékkal emelkedett, s ez, az országos 1,4, illetve a megyei 3,1 százalékot tekintve, nem rossz eredmény. — Ezek szerint elégedettek a múlt évben elért ereűmények­, kel? — Igen pontosan fogalmaz­va: voltak eredményeink, de a dolgok egészét tekintve nem vagyunk elégedettek. A múlt évet, s részben ezt az eszten­dőt is a nagymértékű ingado­zás jellemezte. 1968-ra a leg­nagyobb megrendelőnk, a Haj­dúsági Iparművek az igények 30—35 százalékos növekedését jelezte. Az év első felében gyor­san bővült termelésünk, a má­sodik félévben pedig sorra ér­keztek a rendelés lemondá­sok. Kiderült: a kereskedelem igényfelmérése nem volt pon­tos, s ez erőteljesen gyűrűzött az iparválalatoknáL -Hiszen nálunk már itt volt az anyag, a készletlekötésért nekünk kellett fizetni... — Mód van ilyen esetekben Jogi úton érvényesíteni... — Őszintén mondom: a pe­reskedés nem vigasz a gyár számára. A peren nyert pénz nem képes ellensúlyozni a másféle hatásokat. Csak egyet­len példát: a rendelés lemon­dások miatt a negyedik ne­gyedévben volt olyan időszak, amikor többszáz ember elbo­csátása forgott kockán! Mun­kát vállaltunk, nem túl kifi­zetődő munkát, csak azért, hogy senkit ne kelljen elkül­deni. Szociális szempontokból is — ezen a környéken nincs sok munkaalkalom —, meg azért is, mert ugyanakkor tud­tuk, hogy később szükségünk lesz az emberekre. — A tanulság mindenképpen az. hogy az igenyfölmérés fele­lősségteljes munka, nem ala­pulhat nagyvonalú becslések­re? — Igen, az igényjelezés, ha elszakad a realitásoktól, ve­szélyes vizekre vezetheti a vállalatokat, hiszen — mint a mi esetünkben is — sokfelé gyűrűzik, vállalatok sorát érinti. Mások miatt a magunk kárán kellett tanulnunk, s 1968 végén már aktív piacku­tató tevékenységbe kezdtünk. Még egyszer nem akarunk olyan nehéz helyzetbe jutni, mint a múlt évben, hiszen a lemondások a gyáron belül is egyensúlyzavarokat okoztak, az egyik részleget súlyosan, a másikat csak kevésbé érintet­ték stb. — A piackutatás eredménye? Biztonságosabbak jelenlegi igény ismereteik? — Föltétlenül. Az évet ne­hezen kezdtük, mert erőtel­jesen hatottak a múlt évi „örökségek”, másrészt a ren­delések kapacitásuk mindösz- sze hatvan százalékát kötötték le. Májusra azonban piacku­tató munkánk eredménye­ként már tiszta kép állt előt­tünk. A tavalyit meghaladó termelésre, illetve értékesí­tésre nyílik mód, s 1970-ben pedig ugrásszerűen léphetünk előre. Ezt a többi között az biztosítja, hogy már ma ke­zünkben vannak a legnagyobb szériáinkra a jövő évi szerző­dések, s általában előtérbe ke­rültek a több évre szóló meg­állapodások. — Lényegében tehát egye­nesbe jutott a gyár, most már csak termelni kell? — Túl szép lenne. A máso­dik félévben az első félév ter­melésének mintegy kétszere­sét kell adnunk. Ehhez lét­szám, szerszám, stb. kell, még fölsorolni is nehéz. Csak egyetlen adat: ez évi termelé­sünk hetven százaléka (!) új gyártmány. Nem véletlen, hogy 1969-et mint kritikus esztendőt tartjuk számon. — Mindehhez megvan a szel­lemi kapacitás? — Erre szerencsére nagyon határozott igennel felelhetek. — Es az anyagi, technikai bázis? — Itt már nem egyértelmű a helyzet. Fejlesztési alapun­kat majdnem teljesen igény­be veszi a forgóalap-feltöltés, minimális összeg áll csak ren­delkezésre, korszerűsítésre. így például félre kellett tennünk az öntöde korszerűsítésének tervét, tíz- tizenkét éves prés­öntőgépeink kicserélését... Gyakorlatilag csak szinttartó beruházásokra futja erőnkből. — Ez elég pesszimistán hang­zik. — Nem így nevezném. Azt tartom: a reform a koráb­biaknál sokkal világosabbá tette a képet, nyílttá a dönté­sekért viselt felelősséget. Ko­rábban erre meg amarra le­hetett hivatkozni, ma: saját magunkra. Mi döntünk, mi határozunk mindenről, a meg­rendelések elvállalásától anyagi eszközeink fölhaszná­lásáig, a felelősség is a mienk. No persze, az eredmény is... Ha jól döntöttünk. — Gyakorlatilag tehát arról van szó, hogy néhány keser- nyésebb pirulát most kell le­nyelni a későbbi, édes gyű­MÁV Ifilkmos Felső veze lék-Építési Főnökség Bp., X.. Kőbánya-felső pu. FELVÉTELRE KERES VASIPARI SZAKMUNKASOKAT, NŐI ÉS FÉRFI SEGÉDMUNKÁSOKAT, budapesti, ceglédi, szolnoki munkahelyekre. JÓ KERESETI LEHETŐSÉG, 44 ÓRÁS MUNKAHÉT. MINDEN SZOMBAT SZABAD. Munkaruhát, védőruhát, ingyenes munkásszállást adunk, valamint a MÁV összes utazási kedvezményét, (a dolgozó és családtagjai részére belföldi és külföldi vasútra szabadjegy, díjmentes áruszállítás). JELENTKEZÉS a Személyzeti csoportnál. Bp., Kőbánya-felső pu. mőlcsök megérlelése érdeké­ben? — Igen. 1969-ben „befektet­ni” ha kell, lemondások árán, esetleg kevesebb nyereség el­érése árán is, 1970 s a további évek sikere érdekében. Ma végre ugyanis eljutottunk ad­dig, hogy képesek vagyunk többféle változat közül válasz­tani, hogy hosszú távra ter­vezhetjük meg a gyár tevé­kenységét. Hosszú távra tud­juk: mennyit, miből, hogyan, mennyiért. A hosszú távra ter­vezéshez tartozik az is, hogy „kifelé fordulunk”, eddigi ver­tikalitásunkat megbontjuk, Hatvanban 400—500 embert foglalkoztató üzemet hozunk létre, kooperációs munkára kisipari szövetkezeteket kere­sünk, stb. — Bizakodó tehát, ha össze­gez? — Furcsán hangzik, de így igaz: azért vagyok bizakodó, mert a múlt évi, ez év első félévi konfliktusaik élesek voltak. Azaz: tiszta képet ad­tak gyenge pontjainkról. A tiszta kép birtokában a gyen­ge pontok megerősítésének út­ja, módja is felelősséggel, te­hát alaposan kidolgozható, s mi már szerencsére itt tar­tunk. Mészáros Ottó SZIKLAHOTEL Eger szállodáinak teher­mentesítésére, de még inkább a Bükkbe irányuló túrák elősegítésére új szállodát nyi­tottak a megyeszékhely kö­zelében, Felsőtárkány község egyik szép hegyoldalában. A 18 szobás Hotel Szikla há­rommillió forintba került. ANONYMUS A ceglédi diáklány Sárgult újságlapok Dokumentációs dossziék A Ceglédi Városi Tanács épületében, a pénzügyi osztá­lyon találom meg dr. Szomorú Istvánt. A lánya felől kérde­zem. Szabadkozik: az én kis­lányom sem érdemli tmeg job­ban a nyilvánosságot, mint osztályából a másik tizenket­tő ... Megnyugtatom: nem csoda­gyereket várok. Ellenkezőleg: egy mai, értelmes, szorgalmas lányt érettségi után... — És felvételi közben —, vág bele aggodalmasan az apa. Csengetésünkre dióbarna szemű, kedves, vezetéknevét meghazudtolóan mosolygós, nyúlánk lány nyit kaput, Szo­morú Márta. A most érettségi­zett diáklány a Hazafias Nép­fronttól kitüntetést kapott krónikaírásban és helytörténe­ti kutatásiban, elért kitűnő eredményéért. — Mi indított erre a nehéz vállalkozásra, éppen érettségi idején? —» Könyvek között nőtt fel, —• mutatja apja. — Apámnak olyan gyűjte­ménye is van, amely után a Széchenyi Könyvtár is érdek­Krimi — előadás ufón ELÍTÉLTÉK A BÁTOR-BANDÁT Nyári este. A moziban szék- robaj, azután a nézők tömege szétoszlik az utcán. Zár a mozi. — Tiszta a levegő. Mehe­tünk ... A szemközti parkban a sö­tétség ..fekete, tömbjéből két alak lép elő. Óvatosan körül­néznek, majd gyors léptekkel egyenesen a mozi bejáratához tartanak. A lámpa fényköré­be érve szorosabbra markol­ják a tenyerükbe rejtett tár­gyakat. Álkulcsok és csípőfo­gók. Betörő a szószéken — Szerettem a bűnügyi fil­meket. Amelyikben gyilkosság történt, a nyomozóknak, ha betörésről szólt, a tettesnek drukkoltam. S. József 17 éves ipari ta­nuló szavai ezek. Utolsó fél­mondatán nincs csodálkozni való. A fiatalember maga is veszélyes betörőbanda tagja volt. Társai: Bátor Ferenc 21 éves ipari tanuló, Sz. Károly 18 éves ipari tanuló és Kes­keny Zoltán 21 éves zenész, klarinétos. Bűntetteik soroza­tának színhelye: Nagykőrös. A bandavezér Bátor Ferenc, egy ktsz-nél dolgozott, s nem egy helyen vett részt olyan értékes berendezések felszere­lésében, amelyeket később sa­ját magának lopott vissza. Ez yolt előzménye első akciójuk­nak, a katolikus templom ki­fosztásának. Egy sikertelen próbálkozás után Bátor és Keskeny vállalkozott a betö­résre. Este 10 óra után a kerítésen át jutottak a sekrestyéhez. Működött az álkulcs, s míg a klarinétos figyelőállásba vo­nult, Bátor „dolgozni” kezdett. Előbb az oltárnál, majd a szószékre felmászva, végül a szentély ülőhelyeinél vágta el a vezetéket, s szerelt le mik­rofonokat. Visszavonuláskor a sekrestyéből transzformátoro­kat vitt magával. A sikertől vérszemet kap­tak. — Vegyszerre lenne szük­ségem a kísérleteimhez — mondta egyszer Sz. Károly, akinek Bátor nyomban fel­ajánlotta az Arany János Gimnázium szertárát. Az esti órákban hatoltak be az isko­lába. A fizikaszertárban Sz. Károly amper- és voltmérő­ket, satut, kristálymikrofont gyömöszölt be villámgyorsan szatyorjába ... A betörőbanda létszáma ha­marosan gyarapodott S. Jó­zseffel, akit beavattak titkaik­ba, s akit a lopott zsákmány­ból — előlegezett bizalomként —meg is ajándékoztak. A kö­vetkező akciónál ő lett a fi­gyelő. Petőfi általános iskola, fizikaszertár. A Bátor javasol­ta célpontot este közelítették meg. Minden a terv szerint történt. A feltört helyiségből négy légpuskával oldottak ke­reket. A lopott holmi egy ré­szét mindig eladták, vagy egymás közt csereberélték. Egy nap kupaktanácsra ült össze a banda Bátor lakásán. (Az iskolában bukott, s nem dolgozó fiút különben 78 éves nagyanyja tartotta el.) A to­vábbi terveket szőve Keskeny felvetette: nem villamossági cikkeket, inkább pénzt kellene most már szerezni. Birkózás a „mackóval" A szót tett követte. Első íz­ben az álkulccsal hiába pró­bálkoztak a mozi ajtajával. Másodszorra is kitűzik az ak­ció időpontját. Este fél tizenegykor a park­ban Bátor és S. József áll les­ben. Keskeny nem vállalta a feladatot, Sz. Károly nem ér­kezik meg. Az utolsó előadás után hamarosan elcsendesedik a mozi. A két betörő ekkor áramtalanítja az utcai lámpát. A tér teljes sötétségbe borul. A bejárati ajtó újra ellenáll. Gyors tervmódosítás. Magas kerítéseken másznak. S. Jó­zsef beugrik az udvarba, Bá­tor csak félve követi a négy és fél méteres mélységbe. Rig- lihűzás a bejárati ajtón. Si­kerül. Előcsarnok. A pénztár- fülke ajtaja sarkig tárva. Bent a páncélszekrény... Egy óra. Birkózás a „mackó­val”. Feszítgetés, alul és félül. Recseg, ropog, de alig mozdtrt a páncél... Aztán kipattan az ajtó. Előttük a filmszínház bevétele: 10 590 forint... Haj­nali öt óra, mikor kilopakod­nak a moziból. Szűkül a kör A rendőrség már régen nyo­mozott A gyanúsítottak köre egyre szűkült, míg végül a nyomozás reflektora már csak négy fiatalemberre irányult. Házkutatások, letartóztatások. A Bátor-banda pályafutása befejeződött... A Nagykőrösi Városi Bíró­ság Bátor Ferencet halmazati büntetésül 3 évi, szigorított büntetésvégrehajtási munkahe­lyen letöltendő szabad­ságvesztésre, Sz. Károlyt hal­mazati büntetésül I év két- hónapi, S. Józsefet 1 év 8 hó­napi börtönre, Keskeny Zol­tánt 8 hónapi szabadságvesz­tésre ítélte, melyet szigorított büntetésvégrehajtási munkahe­lyen kell letöltenie. Fellebbe­zés folytán a betörők ügye augusztusban a Pest megyei Bíróság elé kerül. — Szitnyai — Bastille 1789. július 14-én, 180 éve, Párizs népe megostromolta az önkényuralom és rabság jelképét, a börtön céljára használt Bastille erődöt, ki­szabadította a benne síny­lődő politikai foglyokat. Ez a megmozdulás indítot­ta meg a polgárság nagy for­radalmainak történelmi sza­kaszát. Ekkor érte az első ha­lálos csapás a feudális tár­sadalmi rendet. A polgárság­nak sikerült a szabadság, egyenlőség, testvériség hár­mas jelszavával valamennyi elnyomott osztályt — a maga küzdelmének szolgálatában — harcba vezetnie. A hármas jelszóból azonban a burzsoá­zia létfeltételeit veszélyez­tető, új történelmi erőt kép­viselő eszme nőtt ki: minden ember becsületes élethez való jogának eszméje. A nagy francia polgári for­radalom világító tüze több, mint egy évszázadon át fűtöt­te _ az európai szabadságmoz­galmak harcosait. Az elnyo­mott népek, e forradalom példája nyomán egyszer s mindenkorra megtanulták, hogy felszabadulásukért har­colni kell. 2300 kilométer gyalog - félláhbal Néhány nap óta érdekes vendége van a francia fővá­rosnak. Egy magastermetű, vígkedélyű, de féllábú jugo­szláv turista. Május 5-én in­dult el Montenegróból és 2300 kilométert tett meg gyalog, mankóira támaszkodva, hogy ma résztvehessen a Bastille le­rombolásának 180. évfordulója alkalmából rendezett párizsi ünnepségeken. KŐVETŐJE lődött; meg is vennék! Védet­té nyilvánított ritkaság: a Ceglédi Népakarat egyetlen, majdnem teljes évfolyama. Ez az újság 1919. áprilisában je­lent meg először, összesen öt­vennégyszer. ötvenkét szá­munk megvan. A hiányzó két szám országosan is felderí­tetlen ... — Legalább száz évfolyam­nyi ceglédi újságom van — teszi hozzá az apa. — Ceglé­den volt, hogy párhuzamosan ötféle lap is megjelent. A Cegléd című újságnak negy­ven évfolyamát őrzöm, 1878- tól... Apám egyszerű paraszt- ember volt; sem a lapokat, sem irántuk táplált szenvedé­lyemet nem tőle örököltem. Ki tudja, hogyan kezdődött, fia­talember koromban is minden pénzt megadtam régi újság- évfolyamokért. — Apa a Pest megyei Hír­lap mutációit is gyűjti; ha egy-egy szám elkallódik, van is családi háború . — Hogyan kezdődött a krónikairás? — A Művelődésügyi Minisz­térium történelmi tanulmányi versenyére dolgoztam ki az első változatot. A megadott témák közül A Magyar Ta­nácsköztársaság 133 napja egy falu, vagy város vonatkozásá­ban címűt választottam. Eljvu tottam a megyei fordulóig. Aztán, amikor a Pest megyei Hírlapban megjelent a Honis­mereti mozgalom felhívása, el­határoztam, hogy kibővítve, módosítva benyújtom a dol­gozatomat. A könyvespolc rejtekéből előkerülnek a dossziék, doku­mentálva Márta szorgalmát, alaposságát, szemléltetve az egyes munkafázisokat. — Először kijegyzeteltem a föllelhető forrásmunkákat Nem volt egyszerű, de min­denki segített. Az első „cédu­lázást” újabb követte, azután a Ceglédi Múzeumban talál­ható eredeti okmányokról, a gimnázium fotoszakköre fel­tételeket készített. Például a Ceglédi MÜnJaís-Katöítá- és Paraszt Tanács 72 tagjának eredeti aláírását. 1919. április 8-i dátummal. Ugyanezt a Népakarat csak nyomtatásiban közölte... Az újabb és újabb cédulákból fokozatosan ala­kult ki az összefüggő króni­ka végső formája — mutatja a 37 gépelt oldalnyi kéziratot — Közben készültem az érettségire is. — Eredmény? — Kitűnő. Most pedig fel­vételizem. Éppen a félidő­nél tartok. Nem tudom, ho­gyan alakul, de ha behívnak a jövő héten, akkor... — Akkor már nagy baj nem lehet? — Hát... A felvételire vi­hető maximális 10 pontom megvolt. De azért a neheze még hátravan. — Milyen szakra jelentkez­tél? Váratlan a felelet: — Jogra. Tehát, akárcsak régi újsá­gok, történelem iránti vonzó­dása, szakmai érdeklődése is apai hagyományhoz kapcso­lódik. Dr. Szomorú István rendszeresen írogatott is. — Mostanában a kislányo­mat zavarta a tanulásban a gépelés. 1960 táján készítette dr. Szomorú István A ceglédi új­ságírás története című ta­nulmányát. A ceglédi Kossuth Múzeum irattárában kézirat­ként őrzik a ceglédi refor­mátus öregtemető általa ösz- szegyűjtött sírfeliratait, rig­musait. A Ceglédi Hírlapba is rendszeresen írt helytör­téneti jellegű témákról. „Ceg­lédi Aethenas” címmel ösz- szegyűjtötte Cegléd irodalmi és kulturális emlékeit. — Ha fölvesznek az egye­temre, írhatsz, amennyi jól­esik! — nevet Márta. Ehhez sok szerencsét kívá­nok a kislánynak. Krónikája jeligéjéül ezt az Ady-idéze- tet választotta: Örök tavasz, örök forradalom, Oh, ékeskedjél, mindig éke­sebben’’ Péreli Gabriella

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents