Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

1969. JÚNIUS 10., KEDD ""^Mívhw Üdülőtelep vagy gyümölcsöskert? Mi legyen a Szentendrei-szigeten? Keresek egy embert Tudományos műszaki forradalom - társadalmi struktúra és gazdaság Huszár István előadása az MSZMP Politikai Akadémiáján A Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Akadémiá­jának előadássorozatában Hu­szár István államtitkár a Központi Statisztikai Hivatal elnöke, „Tudományos műszaki forradalom — társadalmi struktúra és gazdaság" cím­mel tartott előadást. A folyó két ága között húzó­dó, kifli alakú sziget olyan öreg, .mint a föld bármely szik­lája, mezőgazdaságáról, nö­vénykultúráiról mégis csak az | 1800-as évek óta vannak ada­taink ... „Népe szőlő- és gyü­mölcstermeléssel foglalkozik, valamint jószágait legelteti az ármenti füvesekben ...” A Szentendrei-szigeten négy község van, és a mezőgazdasá­gi szakszövetkezetek ezekhez is tapadnak, úgymint a kisoro­szi „Dunakanyar", a tahitótfa- lui „Kék Duna”, a pócsmegye- ri „Aranykalász” és a sziget­monostori „Béke”. A 31 kilo­méter hosszú és átlagosan 2—3 kilométer széles sziget 12 ezer katasztrális holdjából mintegy 6,5 ezer holdat vontak mező- gazdasági művelés alá. Mivel a terület kiválóan alkalmas ön­tözésre — 1969-ben 1068 holdat öntöznek, és 1975-ben 4000 hol­dat akarnak —, a mezőgazda­ság szerelmesei egy növényter­melő paradicsomot képzelnek maguk elé, amikór a szigetről beszélnek. Akik morzsolták már ujjuk között a barna ho­mokot, a szőlő- és gyümölcs- termesztésre esküsznek. Ami­kor egy vízügyi főember meg­nézi a talajmintákat, az eddig fúrt kutakat, és megállapítja: Duna—Tisza közi hordalékos terület, kitűnő kavicsréteggel — egyszeriben felderül az ar­ca. Gondolatban Kisoroszi köz­ségig telepített mély fúrás ú kutakról álmodozik, amelyek Budapest számára adhatják az életet jelentő vizet. A kisebb pénzű tisztviselők, szakmunká­sok a kihasítható telkeket vizs­gálják, a kirándulók a pompás növényzetet, a csillogó víztük­röt, a távolban kéklő hegyeket nézve az eljövendő időben lé­tesíthető üdülőtelepekről áb­rándoznak. „Begyen ez a szi­get az üdülők paradicsoma!”... Csárdáját ugyan a pokolról ne­vezték el, de a 2 .milliós met­ropolis közelsége miatt mannyországsziget lehetne! Mindenki jót akar, de... A sziget fejlesztése, de in­kább a fejlesztés különböző koncepciói miatt heves viták dúltak, öreg „szigetpatrióták” csapták dühösen szigetmúlt gyűjteményüket illetékesek asztalára ezer esküvel ígérve, többet nem törődnek a „dol­gokkal”, intézmények vezetői keltek fel sértődötten a tár­gyalópartnerek mellől, és kö­szönés nélkül távoztak... mindenki jót akar, de a szige­tet egyszerűen — éppen sok­fajta .adottsága .miatt — nem tudja magát egyik szerelmesé­nek sem elkötelezni. Miért? Mert a fejlesztés kizárólag több irányú lehet, mezőgazda- sági — ezen belül növényter­mesztési és állattenyésztési —, vízügyi, üdülési és kulturális... egyszerre! Mivel bennünket most leg­jobban a sziget mezőgazdasága és annak lehetősége érdekel, erről több szót ejtünk, bár nem hagyjuk a többieket sem fi­gyelmen kívül. Pesti István, a Szentendrei Járási Tanács tit­kára, az 1975-ig kidolgozott távlati fejlesztésről beszél. — A szigeten működő szak- szövetkezetek a hagyományos mezőgazdasági kultúrákat termesztik. Jelenleg a szige­ten 120 hold új telepítésű szőlő van, 1975-ig 208 hold lesz. Gyümölcsös 267 holdról 3G4 holdra növekszik. Ezen belül különösen a szamóca ér­dekes, a mostani 111 hold he­lyett 1975-ben rnár 155 hold­ról szedhetik le a jóízű gyü­mölcsöt. (Termése tesen csak a nagyüzemi területet mond­tam.) A tagok birtokában 330 hold szamóca van, s ez sem fog csökkenni. A kertészet te­rülete 157 holdról 250 holdra nő. A növénytermesztés hoza­mai már eddig is évről évre nagyobbak voltak —, 1964- ben például 1 k. holdon 8, 1968-ban már 12,9 mázsa bú­zát termeltek —, 1975-re pe­dig az átlagos 16 mázsát fogják elérni. Tíz év alatt megkétszereződik a növény­termelés hozama. Az állatte­nyésztés, sajnos, nem tart lé­pést ezzel a fejlődéssel. A szarvasmarha-állomány csök­ken, bár a sertés és a barom­fi növekszik. Míg 1964-ben a sziget állatállományának 56 százaléka szarvasmarha, 33 a ló, 11 a sertés és 2 a baromfi, addig 1967-re már a szarvas- marha csak 52, a sertés 24 a ló 19, és 4 százalék a barom­fi. Kiút: a nagyüzemi állattartás Hogy a háztáji gazdaságok nagyon elfoglalt és idős tagjai kevesebb szarvasmarhát tar­tanak — ez természetes folya­mat. Kevésbé természetes azonban, hogy a szakszövet­kezetek ne vegyék át ezt a „szerepet”, ne létesítsenek korszerű tehenészeteket és sertéstelepeket. — Kisorosziban már folya­matban van egy sertésfiazta- tó-telep építése — mondja Pesti István. — Tahitótfalu- ban, mint ismeretes, húsfel­dolgozót létesítettek, ami ked­vet teremtett az állattartásra, hizlalásra. Póesmegyeren ba­romfitelepet létesítettek, de az üdülőövezet miatt, sajnos, fel kellett számolni. A sertézhiz- laldák telepítésének is nagy akadályai az üdülőövezetek es a vízművek — amelyeknek képviselői joggal védik a víz tisztaságát — és emiatt pél­dául Tahitótfaluban csak úgy épülhetne fel a sertéstelep, ha külön derítő berendezést is felszerelnének. Néha a külön­böző szervezetek feleslegesen is akadékoskodnak, nem ve­szik jó néven a sziget állatte­nyésztésének fejlődését. Aka­dályt jelentett eddig a szak- szövetkezetek anyagi helyzete is. Külön-külön aligha tudná­nak nagy építkezésbe fogni, de közös erővel, sikerrel vállal­koznának. Addig kell megra­gadni az alkalmat, amíg az állam minden 1 millióból 700 ezer forintot elenged, ha vala­ki az állattenyésztést fejleszti. Célunk, hogy egy ilyen közös vállalkozásra „megagitáljuk” a szakszövetkezeteket. Kor­szerű tehenészet, sertéshizlal­da tetőzné be a sziget mező- gazdaságának fejlesztése ér­dekében eddig végzett mun­kánkat. Szüts I. Dénes (Befejező rész lapunk holnapi számában.) Tovább csökkent a csecsemőhalandóság A Központi Statisztikai Hi­vatalban érdekes tanulmány készült a csecsemőhalandóság alakulásáról, s az igen kedvező tendenciák okairól. Hazánk­ban ugyanis évek óta csökken az egy évnél fiatalabbak elha­lálozásának arányszáma. 1937. és 1941. között évi átlagban ezer újszülött közül 126,4, ta­valy pedig már csak 36 nem érte meg az egyéves kort. Har­minc év alatt 71, s ezen belül az utóbbi tíz éveben 33 száza­lékkal csökkent a csecsemőha­landóság. Az állandósult javulás min­denekelőtt az oa-vostudomány fejlődésének és az életkörül­mények kedvező alakulásának köszönhető. Az is sokat javított a helyze­ten, hogy az anyák 93 százalé­ka most már kórházban, egészségügyi intézményben szül; ez az arány még 1949— 51-ben is csupán 35 százalékos volt. (Folytatás az 1. oldalról) mányos kapcsolatait; elisme­réssel szóltak a már működő magvar—osztrák vegyesbizott­ságok tevékenységéről. A Mi­nisztertanács a kormány elnö­kének tájékoztatóját jóváha­gyólag tudomásul vette, a lá­togatást hasznosnak, eredmé­nyesnek értékelte, amely hoz­zájárul a Magyar Népköztár­saság és Ausztria államközi kapcsolatainak fejlesztéséhez, kiszélesítéséhez. Fock Jenő ezután a cseh­szlovákiai látogatásának ered­ményeiről tájékoztatta a Mi­nisztertanácsot. A csehszlovák vezetőkkel folytatott megbe­széléseket a teljes nézetazo­nosság jellemezte. A két or­szág kormányának elnöke megállapítota, hogy további széles lehetőségek vannak a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köz­társaság barátságának elmé­lyítésére, az együttműködés továbbfejlesztésére. Hasznos­nak tartják az 1971—1975-ös tervek koordinálása érdekében végzett munkát; a termelés szakosítása és a tudományos­A z ember, akit napról nap­ra keresek, hol igazgató, hol főmérnök, ilyen meg amolyan főosztályvezető, s osztályvezető, pártfunkcioná­rius, szakszervezeti ' titkár. Mindig más ember, mégis mindig ugyanaz. Ugyanaz, mert — nincsen! Nincs a he­lyén, nem található; elérhe­tetlen a telefonáló, a titkárnő, a beosztottak számára Elérhe­tetlen, mert... Mert a mi­nisztériumban van értekezle­ten, utána, másnap, az iparági egyesülésnél van igazgatói megbeszélés, harmadnap a vá­rosi pártbizottság ülésén volt, a negyedik napon pedig egy megyei értekezleten. Az ötödi­ken külföldi vendégekkel volt, a hatodikon, szombaton, nem dolgoznak a gyárban, ezért nem található. És hétfőn kez­dődött elölről. Vicc? Sajnos nem az. Jegyzetfüzetemben hosszú listák sorakoznak, mi­kor és hányszor kerestem egy-egy embert, sikertelenül, a titkárnő türelmetlen — „még mindig nincsen” — vagy re­zignált — „ne haragudjon, most sem tudom adni” — hangját hallgatva. Sokat dolgoznak ezek az emberek? Sokat. Csak az a nagy kérdés: azt-e, amit kel­lene? Első pillantásra nem látszik többnek a téma, mint rövid méltatlankodásnak az értekez- letesdiről. Sokkal több ennél! Alapvető munkamódszerbeli kérdés, a szellemi kapacitások kihasználtságának rossz hatás­foka sűrűsödik benne, mindaz, amiről oly nagyon régen be­szélünk, de amit oly nagyon régen csinálunk tovább, rosz- szul. A z ország harmincöt gép- és vegyipari, s híradástech­nikai üzemére kiterjedő vizsgálat megállapítása szerint a mérnökök munkaidejük negyvenhárom-negyvenhét százalékát mérnöki képesítést nem igénylő tevékenységgel kénytelenek eltölteni. A veze­tő beosztásúakriak.-9-ezen be­lül az igazgatóknak, főmérnö­köknek mindössze munkaide­jük — holott ezek az emberek többségükben nem nyolc, ha­nem tizenkét-tizenhárom órát dolgoznak! — nyolc-kilenc százalékában van csak módjuk arra. hogy a vezetésük alatt álló terület távlati fejlesztésé­vel, átfogó kérdéseivel foglal­kozzanak. Siralmas arány! Még siralmasabb, ha hozzá­tesszük, hogy a nemrég befe­jezett vizsgálat megismétlése volt egy négy esztendővel ko­rábban végzett fölmérésnek, s hogy a megismételt Vizsgálat ismételten ugyanazt állapít­hatta csak meg, mint négy esztendeje. Sőt, a mérnö­kök esetében az arány ma rosszabb, mint négy éve volt...!) Az élet egyetlen területén sem vall okosságra az idő és a tudás pocsékolása, de különösen súlyos oktalan­ság ott, ahol, mint az anyagi seinek a magyar—csehszlovák gazdasági és műszaki-tudomá­nyos együttműködési vegyes­bizottság 7. ülésszakán tör- ' tént megtárgyalását. Különös fontosságot tulaj­donítottak a kulturális együtt­működés bővítésének, amivel a kulturális munkabizottság következő ülésein foglalkoz­nak majd. A Minisztertanács a tájékoztatást jóváhagyólag tudomásul vette és megállapí­totta, hogy a látogatás során folytatott szívélyes, őszinte, elvtársi megbeszélések előse­gítik a két szomszédos ország testvéri kapcsolatainak továb­bi fejlődését A kormány felhívta az ér­dekelt minisztereket, hogy a két tájékoztató alapján a tár­gyalások során felmerült ja­vaslatok további vizsgálatára és gyakorlati megvalósítására tegyék meg a szükséges intéz­kedéseket. Apró Antal, a kormány el­nökhelyettese a KGST végre­hajtó bizottságának 41. ülés­szakáról számolt be, ahol megtárgyalták a KGST-orszá­javak termelése területén, kimutatható gazdasági követ­kezményei vannak. Tehát: ok­talanok lennének azok az em­berek, akiket magam, s hoz­zám hasonlóan sokan hiába keresnek? Vagy inkább arról van szó, hogy szándékuk és akaratuk ellenére torz kény­szerpályán mozognak? Hogy egy csomó rossz megszokást, beidegződést s fene tudja még mit kell lenyelniük, tudomá­sul venniük, mert egész egy­szerűen az úgynevezett köz­felfogással szemben nem te­hetnek mást? Közfelfogás? Igen! Sokfelé él az a rögeszme — s ez alól a társadalmi szervezetek sem kivételek —, hogy csak az el­ső ember képviselhet egy-egy céget, csak ő a tárgyalóképes, megtörtént, hogy nyolc vál­lalati igazgatót csődítettek össze „fontos megbeszélésre”. Kiderült: néhány kocsi sa­lakot, pár doboz festéket, s némi asztalosmunkát kértek tőlük az értekezletet össze­hívó illetékesek a — bölcső­de karbantartásához... S mert nem egyedi eset az ilyen, s mert igen sűrűn megtörté­nik, tipikusnak tekinthető. Tipikusnak, hogy nem drága a mások ideje. Hogy ilyen meg amolyan, lokális, s vélt érdeliekre való hivatkozás­sal a legfőbb, társadalmi ér­dek minél tökéletesebb szol­gálatától vonnak el embere­ket, hogy nagy képzettségű műszakiak ülnek olyan ér­tekezlet elnökségében, ahol a fiatalok nyári táborozásáról esik szó ... Ott ülnek, mert hiszen illik ott lenniük. Rossz néven vennék a ren­dezők, ha ők nem jelenné­nek meg. Ki kérdezi: miért vennék rossz néven? Sőt: miért vehetik rossz néven? Í gy s ezért történik meg, hogy legtöbbször ugyan­azokat az arcokat látni más és más testületek megbeszé­lésein, azok arcát, akiket hiá­ba keresek én és mások te­vékenységük döntő helyén, a munkahelyen! Nem egy, ha­hóm igen sok helyen, hallot­tam: a vállalati önállóság­hoz a vezetőiknek időre is szüksége lenne. Amikor fele­lősségük valóban nagyon megnöivekedett, amikor a dön­tés alapossága azon múlik, jutott-e mód valamennyi le­hetséges változat kidolgozá­sára, aligha felületi jelenség a hiába keresett emberek ese­te. Nagyonis gazdasági következményekkel együttjáró jelenség ez! S ha nehezebben Is kimutatható, de ugyanilyen veszteségeket okoz minden más területen, az oktató mun­kától elvont pedagógusok­nál, a gyógyítás rovására lei- mutatásokkal bailódó orvo­soknál s így tovább. Régi és jogos kívánság, hogy mindenki becsülettel tegye a -dolgát a munkahelyén. Hát akkor miért nem hagyjuk, hogy így legyen?! Mészáros Ottó gok párt- és kormány vezetői­nek közelmúlt tanácskozásán hozott határozatok végrehaj­tásával kapcsolatos feladato­kat, az ezzel összefüggő szer­vezeti kérdéseket. Az integrá­ciós program kidolgozására a vb hét munkacsoport megala­kítását határozta el. A Minisz­tertanács a tájékoztatót jóvá­hagyólag tudomásul vette. A kormány a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ja­vaslatára elhatározta, hogy Magyarország a FAO (az ENSZ mezőgazdasági és élel­mezésügyi szervezete) világ- élelmezési programjának cél­jaira élelmiszerfeleslegeiből kenyérgabonát és növényi konzervet ajánl fel. A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter ezután elő­terjesztést tett az élelmiszerek hatósági minőségellenőrzési rendszerének továbbfejleszté­sére, amit az indokol, hogy az állami iparon kívül más szek­torok is kiterjedten foglalkoz­nak élelmiszerfeldolgozással, A kormány a javaslatot elfo­gadta, majd egyéb ügyeket tárgyalt. Vasárnap látta a fotós A rossz idő ellenére is vidám volt a hangulat a Népliget­ben, ahol több mint hatvanezren ünnepelték az építők napját. A budai Duna-part Erzsébet-híd és Szabadság-híd közötti szakaszán rendezte meg a MOIIOSZ idei országos horgászbaj­nokságát. A háromórás versenyen 18 csapat 90 versenyzője küzdött. Horváth Ede lett a győztes. A Fejér megyei Tanács és a VIDEOTON Művelődési Ház közös rendezésében országos táncverseny volt Székesfehérvá­rott. Foto: MTI Ülést tartott a Minisztertanács technikai kooperációs kérdé-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents