Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-10 / 131. szám

PES 7 MEGYEI kMívUív 1969. JÜNIUS 10., KEDD Fiaialuk pozícióban Két szak, egy hivatás Gyerekkorában elhatározta, hogy orvos lesz. Semmi más nem akart soha lenni ár. Ma­kai Judit, a dabasi járás álla­mi közegészségügyi felügyelő­je. Eddig megtett életútja, úgy tűnik, meglehetősen zökkenő- mentés pályán futott. Apja gyógyszerész, anyja tanítónő. Ö kitüntetéssel érettségizett a Békés megyei Szeghalmon. Azért jelentkezett Debrecen­be, mert oda egyszerűbb és gyorsabb a közlekedés Füzes­gyarmatról, mint mondjuk Szegedre. Rögtön felvételt nyert, 1958-ban, abban az idő­szakban, amikor a legsúlyo­sabb túljelentkezés mutatko­zott ezen a pályán — igen jól sikerült a felvételije is. Az egyetemi évekből szinte csak arra emlékszik, hogy állan­dóan tanult és tanult. Amikor végzett (cum laude) — férjé­vel együtt Ceglédre mentek, ahol két megfelelő állás kí­nálkozott számukra a kórház­ban: az orr-fül-gége osztályon, illetve férjének a traumatoló­gián. Egy szobát kaptak a kórházban, két évig itt laktak. Ezután megragadták a kínál­kozó lehetőséget: megürese­dett a dabasi járási felügyelői hely, ugyanakkor egy újabb orvosi körzetet is szerveztek a községben — megpályázták, megkapták a két állást, lakás­sal együtt. Ennek harmadik éve. — Talán nem is jogos meg­kérdezni, hogy eddigi — fia­talsága miatt — rövid pályá­jának melyik korszakát tartja a legnehezebbnek, a legkritiku- aabbnak? — Az egyetemi éveket. Én ugyanis rettenetesen komo­lyan vettem a tanulást. Ezt nem is szégyellem bevallani, sok kortársammal ellentétben, akik valamilyen rossz hagyo­mányt ápolva minduntalan -le­tagadták, hogy tanulnak. Gyakran reggel nyolctól este hétig bent tartózkodtunk az egyetemen, azután otthon éj­félig tanultunk. Most 10 órát dolgozom naponta, de ez köny- nyebb. Persze a tanulás most sem ért véget és soha nem is fog, ezen a pályán. — Most bizonyára szakvizs­gára készül? — Mint járási AKJF-veze- tőnek, a higiénikus orvosi szakvizsgát kell letennem, amelyhez már elvégeztem egy kötelező féléves higiénikus or­vosi tanfolyamot Azonban a fül-orr-gégész szakvizsgát is meg akarom szerezni, csak­hogy ehhez négyéves kórházi gyakorlat kell, nekem még eb­ből hiányzik, ezért járok be a Rókusba, ahol operációknál asszisztálok, esetleg operálok is. Remélem, ezt figyelembe veszik majd. — Említette, hogy 10 órát dolgozik naponta. Nem sok ez? — AZ AKJF-en kívül a járási rendelőintézet orr, fül, gége főorvosa is vagyok félállásban. Nem is tudnám elképzelni, hogy csak nyolc órát dolgoz­zak, hipermotilis, „örökmozgó” nő vagyok, bár most talán nem is látszik így rajtam, hogy gye­reket várok. — Mi a közegészségügyi és járványügyi felügyelő munká­jának lényege? — A megelőzés. Már Pavlov felismerte, hogy a betegséget nem gyógyítani, hanem meg­előzni kell. Tehát optimális környezetet kell biztosítani az embereknek közegészségügyi szempontból, például higiéni­kus lakást és munkahelyet, tiszta vizet és olyan bölcsődé­ket, óvodákat, iskolákat, ahol a gyerekeket minél kevesebb ká­rosító hatás éri. Ekkor elejét vehetjük a járványoknak, mér­gezéseknek — ehhez gyorsan és szakszerűen kell intézni a különböző védőoltásokat, vagy ellenőrizni a konyhákat, cuk­rászatokat, az élelmiszereket, hogy betartják-e a munka­egészségügyi és balesetelhárí­tási előírásokat, megfelelő-e a munkaruha, a világítás, a mű­helyek festése, szakszerűen ke­zelik-e például a tsz-ekben a növényvédő szerként használt mérgeket... — Ez eléggé különbözik má­sik „szakmájától”, a fül-, orr- gégészettől. Miért specializáló­dik például erre is? — Mindig vonzottak a műté­tek. Szeretek operálni. Végez­tem már szinte mindenfajta orr- és fülműtétet. — Mesélje el egy emlékeze­tes műtétjét. — Még Cegléden történt, hogy a mentő behozott egy 22 éves fiatalembert, aki fogadás­ból lehajtott egy liter pálinkát. Akut alkoholmérgezést kapott rögtön, annyi idő se volt, hogy a gégészetre hozzák, a sebésze­ti műtőbe vitték, oda kellett rohannom. — Megfelelő férje rendelője és a szolgálati lakás, amit kap­tak? — Nagyon szép a ház. Egyik részén van a rendelő és a vá­ró, a másik részén a csecsemő­rendelő és -váró. Nagy vív­mány, hogy a kettőt különvá­laszthattuk, nem sok helyen van ez így még. A két rendelő között két és fél szobás össz­komfortos lakásunk van. — Keresetével elégedett? — összesen a másfél állás­ban 3700-at keresek, amely el­ső hallásra soknak tűnik, de ha figyelembe vesszük, hogy főor­vosi fél állásomért 630 forintot kapok, akkor már más a hely­zet. Olyan vagy Olyan vagy te mint a kora-márciusi nap sugara; kicsalod a törekvő szerelem-rügyet, s azután fagyos fényeddel megdermeszted. Képes vagy-e éltető melegre addig, míg szerelmem gyümölccsé érleled? Hetesi Ferenc Pál Ösztöndíj-kísérlet A most záruló tanévben nyolc felsőoktatási intéz­ményben kísérletképpen al­kalmazzák az új ösztöndíj- rendszer tervezetet, amelyet végleges formájában az ősz­szel valamennyi egyetemen és főiskolán bevezetnek. Az elmúlt hónapokban végzett próbaelszámolások azt mutató ták, hogy az új ösztöndíj- rendszer széjjelhúzza a „me­zőnyt”, igazságosabb a ko­rábbinál. Ugyanis a korábbi három kategóriával szemben — a családban az egy főre eső átlagjövedelem alapján — öt kategóriát állít fel. Ennek megfelelően differenciálódnak o — Mire kell most leginkább figyelnie egy orvosnak? — Egyre inkább kifinomul­tabbá, érzékenyebbé válnak az emberek, ráadásul sokasodnak a környezet stresszhatásai ezért egyre több és több az Ideges ember. Valahogy erre kellene jobban figyelni... Berkovits György TV-FIGYELO Megváltoztathatatlan ismertetőjel? Egyik lapunkban olvastam: a New York-i cég megbízható pénztárost keresve olyan kö­vetelményt támasztott, hogy az illetőnek megváltoztatha­tatlan ismertető jellel kell rendelkeznie. Ilyesféle jel van a Magyar Televízión is: „be­kötött szemmel” meg lehet jó­solni az egyhetes műsort, mert sajnos a műsorok sok­szor megváltoztathatatlanok. Krimi, megint krimi... És milyen kriminális krimi! Cox úr négy folytatásos viasko- dása a logikával, a jó és szel­lemes csattanókkal, az igazi krimikre jellemző fordula­tokkal — valljuk be, nem si­került. Nem akarom ismételni B. Nagy Lászlónak az Élet és Irodalomban írt szavait, de kénytelen vagyok helyeselni: Unom már a krimit. Unom az álhősöket, az álbárgyú detek- tívfőnököket, a júdózó mil- liomoskölyköket, a halotta­kat, a rettenthetetlen szívű kémeket és ellenkémeket. (Bár soha nem gondoltam, hogy az olcsó színvonalú kri­mitől éppen az olcsó színvo­nalú krimik taszíthatják el az embereket.) A tv műsorának szerkesztőit eszem ágában sincs tanácsokkal ellátni, de alapvető igazság: minden új­ságban, képeslapban, folyó­iratban, rádió- vagy tv- műsorban kell lenni egy ki­tűnő „vezéranyagnak”, ami viszi a lapot, a műsort és ak­kor a gyengébb produkciókat is „el lehet adni.” A vezér­anyag a múlt héten megbu­kott ... Nem így a sok szí­nes és érdekes betét. A TV Galériája például nem csak azért sikerült, mert Gácsi Mi­hály grafikusművészben ki­válóan társalgó alanyt válasz­tott, hanem mert a riporter is gördülékenyen, természe­tesen vezette a tárlatnézést... Végre újból egy jó vígjáték, amelynek ürügyén hadd mond­juk el: a könnyű műfaj a tv leggyengébben szerkesztett ro­vata. Kifejező eszközeit még ennyi év után sem találta meg, a szerzőkről nem. is be­szélve. Kovács Judit „Pász­torórája" mindenesetre kelle­mes szórakozást nyújtott. Rég­óta figyeljük, mily sok fordu­latos, ügyesen komponált rö­vidfilmünk van. Régóta han­goztatjuk: a tv rendezői és színészgárdája a rövid dara­bokban, tv-játékokban, a no­vellák megfilmesítésében, szín­re vitelében magas művészi értékű produkciókat képes létrehozni. A világirodalom remekeinek bemutatása is ezért jár sikerrel, ezért sze­retik a nézők... A szombat esti Gilbert Bécaud show, nagyszerű 50 perc volt. A „Monsieur 100 ezer volt” — ahogyan Bécaud-t hívják, ma­gával ragadta a nézőket, a show az átlagos fölé emelte a műsorrészt. Még több ilyen filmvásárlást kérünk!... A vasárnapi műsorból magasan kiemelkedett Móricz Zsig- mond „Csibe” című drámájá­nak bemutatása. Éles vésővel megrajzolt, kifaragott alakok, „József Attilás” jellemzések... hiába: a klasszikus szerzők darabjaiból klasszikusan jó darabot lehet rendezni, a sze­repeket jól lehet játszani. Még több hasonló színházi közve­títést kérünk!... A múlt heti műsorban itt-ott felcsillanó igazgyöngyök mutatják, a tv kihasználva nagy lehetőségeit, többnyire sikerrel vívja „hét­köznapi” csatáját is a művészi színvonalért. —szüts— a szociális juttatások is, a diákotthonokban, illetve al­bérletben, vagy az egyetemi székhelyen lakók ebéd- és va­csoratérítési díja, valamint a kollégiumi ellátásért. A III. félévtől kezdődően je­lentős szerepet tölt be a költ­ségvetésben a tanulmányi ösz­töndíj, amely mindenkinek jár, aki eléri a 3,5-ös átlagos tanulmányi eredményt. Aki 3,5 alatt marad, tandíjat fi­zet. A kísérlet tapasztalatai alapján a hallgatóknak mint­egy 60 százaléka kerül elő­nyösebb helyzetbe az új ösz­töndíjrendszer alkalmazásá­val, körülbelül tíz százaléknál nagyjából változatlan marad a juttatás, míg mintegy 30 százalék kisebb-nagyobb ösz- szeggel többet fizet majd. A szegedi József Attila Tudo­mányegyetem jogi karán át­lagosan egy hallgatóra 25 fo­rint, bölcsész karán 54 fo­rint, a TTK-n 21 forint többletjuttatás esik havon­ként. Az első három kategó­riába tartozók valamennyien többet kapnak, a negyedikés ötödik kategóriánál jelentke­zik mínusz a havi „jövede­lemben”. Az első kategóriába soroltak átlag 128 forinttal kapnak többet havonként, míg az ötödik kategóriánál átla­gosan 179 forint a mínusz: A főiskolán 6,4 százalékkal emelkedett a szociális támoga­tás, 7,7 százalékkal a tanul­mányi ösztöndíj összege. Az elsőéveseket és a társadalmi ösztöndíjasokat nem számítva a hallgatók 69 százaléka több pénzt kap, 30 százaléka rossz- szabbul jár és csupán egy százalék marad a korábbi szinten. A nyolc felsőoktatási intéz­ményben leszűrt tapasztala­tokat az ősszel bevezetésre kerülő ösztöndíjrendszer vég­leges kialakításánál haszno­sítják. PÉCS Steinmetz-ház Pécs belvárosában, a Rákó­czi út és a Szabadság út sar­kán álló épületben született Steinmetz Miklós kapitány, szovjet parlamenter, akit a második világháború alatt a német fasiszták orvul agyon­lőttek. A házat most rendbe­hozták, falait átfestették, s külsejében is méltóvá tették Steinmetz kapitány emlékéhez. Két vizsga között... ... egy kis pihenő. Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen egyik vizsga a másikat éri. Lazításul jólesik egy kis ol­vasás a társalgóban. (Foto: Urbán) HAZAI ÉS IMPORT egészségügyi porcelánáruk WC-csészék, mosdók, fürdőszoba­berendezések NAGY VÁLASZTÉKBAN KAPHATÓK WJXSSSSSSSSSSSSSSSSSJ KOZÜLETEKET IS KISZOLGÁLUNK A Fővárosi Vas- és Edényből! V állalat 65. sz. boltjában VII., Garay u. 1. Telefon: 225—904 Nyitva hétköznap: 8-tól 16 óráig, szombaton: 8-tól 13 óráig, valamint az összes szaküzletben. Aranydiploma öreg tanítóm, jóval túl a hetvenen. Késve szerezte meg oklevelét, mert közbejött az első világháború. A pedagógusnap előtt meghívót ka­pott. Ritkán jár hozzá postás, főleg hi­vatalos levéllel. Félve bontotta fel a borítékot. Beteges feleség, kicsiny bér­lakás. Ezek a társai. Háta belehajtott, amíg ötven évet végigmagyarázott ar­ról, hogyan fogja a gyerek a pala ve sz- szőt, a ceruzát, a tollat. Ujjal kréta- színűek. Már hiába is mossa, mindig ilyen lesz. Meghívó. Aranydiplomát kap. Mu­tatta a levelet, ágyhozkötött feleségé­nek. Hát mégis... Gondolnak rá. Nem múlhatott el nyomtalanul az .ötven év. Egy falut nevelt fel. Egykori tanítványai tsz-brigádvezetőtől gépészmérnökig. Ö indította el őket a Kis-Éren, hogy maj­dan eljussanak a Nagy Óceánba. ötven év. Mennyi idő? Semennyi! ötven év alatt egy fa ugyan megnő, de nem lesz szén ez idő alatt a föld gyűrődéséből, ötven év roppant nagy idő! Egy világ változott meg részben szokásaival, hagyományaival... Bekopog hozzám az öreg tanító. Harminc évvel ezelőtt egyenes vállai- bál úgy meredtek erős karjai, mint az atlétának. Most remeg már minden ujja. Azok az ujjak, amelyek előt­tem is felderítették fekete táblán fehér krétával az ismeretlent: a be­tűket, a számokat. Bekopog. Arcán mosolyféle félelem, örülne, de olyan bátortalan. Mondani akarna valamit, de látom, nem meri. Biztatom. Nem szól, hanem meghívót tesz elém. Gratulálok. Köszöni. Komor- szégyenlősen megigazítja kopott in­gének nyakát. — Fiam — mondja —, csak egy nap­ra kellene. — Tessék, tanító úr. — Csak egy napra, tudod, ketten élünk az öreg, beteges asszonnyal a nyugdíjból. Nyolcszáz forint. Fele a pa­tikába megy. — Mennyit adjak, tanító úr? — Ú, nem pénz kell fiam. Gondol­tam ... — nem meri folytatni. — Mit tehetek? — Csak arra az egy napra, de ne vedd rossz néven, fiam. Látod, kikop­tam a ruhából. Egy napra ... A szekrényhez hívom, válasszon. Valamikor gyermekkoromban lehet­tem olyan boldog, mint most ő. Igen, amikor a nyár elején új glottgatyát kaptam. Az volt az öltözékem szep­temberig, amíg elsőt csengettek az iskolában. Vergődik szegény öreg. Rápróbálok két sötét zakót. Hiába, összeestek már egykori széles vállai, de ő azt mondja, így is jó lesz. A fontos, hogy el tudjon menni. Köszöni nagyon és úgy fogja a ruhát, mint drága ékszert, amellyel csak óvatosan lehet bánni. Otthon felpróbálja a nadrágot is. A régi hozentrüger segít feljebbhúzni, így egészen jó. Felesége felül az ágyban, ö is mondja, nagyon jó lesz. Az ünnepségen a második sorba ül­tetik le. Miután elhangzik a beszéd, amely az egykori nevelők áldozatos munkáját méltatja, sorra szólítják az aranydiplomásokat. Nevét hallja. Lá­bába az izgalomtól görcs rándul. Ne­hezen döcög a drapériás asztalig. Kéz­fogás, aranydiploma és boríték. Hát megérte ezt is — révedezik és előgurulnak könnyei. A pergamenszínű arc barázdáin végigcsörgedeznek és leszáradnak. Hiába, a gyerek és az öreg tud sírni. Mindkettő szinte egyforma érzékenységgel, csak az öregek több­nyire le tudják nyelni könnyeiket, íyiost nem sinerul. Gratuláción, szalámis szendvics es egy ponar 0or. ounon alig győzi elmesélni élme­nyeit felesegenen. Itt-ott meg is toiaja, kiszínezi. Hadd legyen meg szeob. Néni is jólesik. A borítékot együtt bontják az asz- szonnyal. Ötszáz jorint. Majdnem egy­havi nyugdíj. Gyorsan naiaroznan is: tüzelő lesz belőle, télire. — Egy évtized száz forint, öt évti­zed ötszáz forint — mondogatja a ta­nító v,r, mintha ott állna a hajdani, olajjal portalanított katedrán és ta­nítványainak magyarázná az egyszer­egyet. Felesége is boldog. Felkel az ágy­ból. Tojásos levest főz és a szomszéd gyereket elküldi négy szelet húsén. Ünnepi ebéd lesz, fejes salátával. Másnap hazahozza a tanító úr a köl- csönruhát és hálálkodni akar. Elmesél mindent. Nem tudom hallgatni, hiszen a leg­parányibb idegeket is felborzolja. Sze­retem. Igen, szeretem. Pedig harminc évnél is több, amikor nem jól fog­tam a palavesszőt, nagy pofont kap­tam tőle. Több pofont is adott. Most szépek a pofonok. Emlékpofonok. Biz­tos, neki is jutott belőle bőven. Het­ven év felett azonban már ki-kihagy az emlékezés. Ebben a korban a pofonok is simogatásnak tűnnek. Borzalmas dolog a verés. Hányszor megvert a tanító úr. Most itt ül mel­lettem. Kezei remegnek. Arcán resz­ket a ráncos bőr. Kiáltani szeretnék: ne haragudjon, hogy akkor meg kellett verni, hiszen rászolgáltam. Látja, ember lettem. Em­ber, különben nem szeretném. Külön­ben nem fájna most nekem az ö öröme. Vincze György

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents