Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-08 / 130. szám
I 1969. JÚNIUS 8., VASÁRNAP ss^Cirlav 3 Tartalmas, szép nap A szovjet nagykövet Vácott volt Hírül adtulk, hogy a közelmúltban Fjodor Jegorovics Tyitov, a Szovjetunió magyar- országi nagykövete szerdán Vácra látogatott. Útjára elkísérte Cservenka Ferencné, az MSZMP KB tagja, a Pest megyei Pártbizottság első titkára és dr. Mondok Pál, a megyei tanács vb-elnöke. Velük volt Monori István, a Külügyminisztérium főosztályvezetője is. Pest megye határánál, Dunakeszin, a magas rangú vendéget és kíséretét Balogh László, a Váci Járási Pártbizottság első titkára, Búzás Istvánná, a Váci Városi Párt- bizottság titkára, dr. Vida Gyula, a Váci Járási Tanács vb-elnöke, Lukács Ferenc, a Váci Városi Tanács vb-elnö- ke, a község párt- és tanácsvezetői, valamint az úttöiők köszöntötték. Ezután a szovjet nagykövet és kísérete ellátogatott az őrszentmiklósi Egyesült Barátság Tsz-be. A tsz ünneplőbe öltözött, tisztára takarított udvarán nagy karéjban ünneplő ruhás, ünnepélyes arcú emberek. — Kedves Tyütov elvtárs... És Tóth Sándor tsz-elnök mondta, hogy ez csak természetes, Tyitov elvtárs. Derülnek az emberek, oldódik a merevség, meleg, baráti a hangulat, vége a protokollnak. És a vendég is ennek örül. Szétszóródva elindulnak a homokfövényeru Egy hűs erdei tisztáson terítettek, itt mutatkoztak be a házigazdák Tyitov elvtársnak. Itt mondták el örömüket, bánatukat, eredményeiket, nehézségeiket. Okos ember Tcl;h Sándor, jó helyre hozta a vendégeket. Az asztalon minden, ami csak a földön megterem, földieper, a legkülönbözőbb finom szörpök és erős, jó zamatú pálinka, melyből ha ivott az ember, néhány percig képtelen megköszönni. Fél óra múlva a vendéget már mindenki a szívébe zárta. Tyitov elvtársnak szólították, és úgy értették, Fjodor Jegorovics. A vendég nagyszerűségében egyszerű ember. Szemlátomást örült, otthon érezte magát. Mariska néni, egy javakorabeli parasztasszony, szocialista brigádvezető, a Bejegyzés a szocialista brigádnaplóba — Eriggy mán, miket beszélsz. Az egyik fiam leszerelő katona, a másik meg éppen sorköteles. mócát és megkínálták a vendéget. Vácott, a DCM előtt And- rejko Gyula, vezérigazgató és a KISZ-esek köszöntötték a vendégeket. A tanácsteremben Vértes György gyárigazgató adott tájékoztatót az üzem életéről. Elmondotta a többi között, hogy a DCM kétszeresen fiatal üzem, alig néhány éve létesült és az itt dolgozók átlagéletkora 28 év. — Én 36 éves vagyok, öreg — mondotta némi malidéval. Still Ferenc, az üzemi párt- bizottság titkára megtoldotta az igazgató szavait és elmondotta, hogy a gyárban dolgozó kommunisták „kétévesek”. Tyitov elvtárs megkérdezte a gyár vezetőitől, hogyan élnek itt az emberek? Milyenek a munkakörülményeik? Mennyit keresnek? — Ne haragudjanak az elv- társak. az intim kérdésekért — mondotta. — De barátok között talán nem sértő az érdeklődés. Ha önök kérdeznek engem, én is szívesen válaszolok. Annál is inkább, mert, bár alig néhány órája vagyok itt. már ért engem a barátaim részéről néhány bírálat. Mondták, hogy sok meghívásnak nem tettem eleget, pedig ők vártak. Igazuk volt. De jobb később, mint soha. És én is fejlődök, nem vagyok még teljesen elrontott ember, ilyet ne higgyenek az elvtársak rólam. S bár nem értek a cementhez, szívesen jöttem ide. naptól, széltől, cserzett arca most a komolyságtól, a belső melegségtől meghatotta válik, és bár a szöveg írva vagyon, szavai akadoznak. Pedig tegnap éjszaka, ha álmából költötték volna, fejből is elmondta volna az üdvözlő szavakat. És sorolta volna a gazdaság eredményeit. Most sincs nagy baj, esze azonnal vág, szavai sínre találnak. A föld fia ő, pallérozott ésszel, csak a szíve, érzései áradtak most egy kissé túl. És segít a megyetjtkár meleg puha embersége is. Belekarol az emberekbe, jöjjenek közelebb a vendéghez. És segítenek a csinos fiatal tsz-lá- nyok és az a sok-sok virág amit a vendégek kapnak. Fjodor Jégorovics Tyitovot, a magas rangú államférfit, a nagykövetet körülveszik, elárasztják virággal, és ha nem volna kezében annyi virág, hihetnénk, ő is innét való. A kép és a szöveg tökéletes szinkronba kerül. A nagykövet azt mondja, hogy az üdvözlés jólesett. de talán túlzás is volt ez. Hiszen ő nem idegenként jött ide. Ö kettős állampolgár: szovjet és magyar is. Ezt már elmondotta Kádár elvtársnak és kérte a jóváhagyását. Kádár elvtárs kedvesen azt Az örök barátságra! vendég elé tette a brigádnaplót és kérte: — Ha lenne szives, Tyitov elvtárs, beleírni a mi naplónkba néhány szót... Tolmács sehol, az előbb tűnt el, mert éppen dolga akadt. Sebaj! Balogh László, a Váci Járási Pártbizottság első titkára a tolmács beugró szerepében ragyogót alakított. Könnyű neki, a Szovjetunióban szerezte a mérnöki diplomát. Később a határba látogattak és ott is, amikor a sok emberrel találkoztak és beszélgettek, minden olyan magától értetődő, természetes volt, mint maga a végeláthatatlan határ. Megtekintették a gazdaság víztározóját, elmentek a szamócaszedőkhöz is. Zsófi asszony, a „Zsófia brigád” vezetője amolyan felvágott nyelvű asszony, azonnal odaszaladt és kissé pihegve érdeklődött. — Remélem, kedves Tyitov elvtárs, mindennel meg van elégedve, dolgozunk ám mi kora hajnaltól késő estig. A hazaiak közül valaki megjegyezte, hogy milyen csinos vagy Zsófi, tán csak nem a vendégnek öltöztél ki. Az asszony nevetett, jól esett neki a bók, de hát illendőségből elhárította: , Vendégek a víztározónál Mindenki mosolygott, derült, legjobban Tyitov elvtárs. Azután a földről szedtek szaA nagykövet szavai után a hangulat itt is oldottá vált. A vendégek beöltöztek és több mint egy ótráig járták a hatalmas gyárat, ötven-hatvan fokos melegben is megálltak és szívélyesen elbeszélgettek a munkásokkal, mérnökökkel. Tyitov elvtársat itt is többen megkérték, írjon valamit a szocialista brigádnaplójukba, és a vendég a kéréseknek szívesen eleget tett. Ebéd előtt Búzás Istvánná, a Váci Városi Pártbizottság titkára keresetlen szavakkal vázolta Vác város történelmét és jelenét. Később több pohárköszöntő is elhangzott. Az ízletes ebéd közben Tyitov elvtárs megjegyezte: neki Brezsnyev elvtárs már többször is elpanaszolta, ha Magyarországra, Kádár elvtár- sékhoz jön vendégségbe, állandóan felszed 2—3 kilót. Most lehet, hogy Kádár elvtárs visszakapja ezeket a kilókat Moszkvában. A délutáni órákban Fjodor Jegorovics Tyitov és kísérete Zebegényben megtekintette a Szőnyi István Múzeumot. Tyitov elvtárs el volt ragadtatva Szőnyi István munkásságától. Kellemes, aktív pihenés volt e néhány óra itt a múzeum hűs kertjében. Este Váeról komppal áthajóztak a Pokol-szigetre és a Pokol-csárdában vacsoráztak. A természet csodálatosan szép, lágy ölén, andalító cigányzene mellett cseréltek gondolatokat, mondották el a nap élményeit egymásnak a vendég és a házigazdák. Tyitov nagykövet és Cservenka Ferencné pohárköszöntőt mondottak. Tyitov elvtárs az emíberi ismeretségeknek örült a legjobban és elmondotta, hogy az egyszerű emberek a legnagyszerűbbek a földön. A rajkózenekar orosz népdalokkal kedveskedett, a természet átöltözött és éjszakai szépségkirálynőként pompázott, a vén Duna halk csobogással udvarolt. Tartalmas, élményekben gazdag, szép nap volt. Kedves, meleg emberi barátságok szövődtek. A mielőbbi viszontlátásra Fjodor Jegorovics Tyitov! Szöveg: Suba Foto: Gábor ; A DCM-ben
