Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
1969. JÚNIUS 7., SZOMBAT n KÉK MADÁR A B UDAI JÁRÁSBAN Mit lehet látni, mennyit lehet tapasztalni egy nap alatt akkora és olyan gazdag járásban, .mint a budai? Még akkor is keveset, ha a járási pártbizottság első titkára, Novak Béla és Tuza Sándorné titkár mindenhová igyekeztek elvinni a szomszéd mo- nori várból itt vendégeskedő Guba Pált és az újságírókat. A házigazdák vendégfogadó kedvességgel, de a gazda jogos büszkeségével mutatták meg járásuk nevezetességeit, de nemcsak a sikereiket, hanem kudarcaikat is elmondották, sőt megmutatták. És ki vehetné zokon, ki ítélkezhetne felettük azért, hogy Rakusz József, megyénk egyik legszínesebb egyéniségű „parasztja". Habuda Tamás tsz-elnök. reggeltől estig a végigjárt napon győzelmeikre voltak büszkék és balsikereikről egy kissé kurtábban beszéltek. De ez így nem is helyénvaló megállapítás, mert ennek a két vezető embernek és a később hozzánk csatlakozóknak is megvan az a különleges képességük, hogy a balsikerek és romok fölött is tudnak álmodozni palotákról. Es nekik van igazuk, ez az alkotó, reális álmodozás viszi előbbre az életet. Ezt bizonyította utunk első állomása is. Budakeszin, ahol mostanában igencsak nagy dolgok történnek. És ezek a nagy dolgok év elején még csupán botor álmodozásnak tűntek. Még az itt élő emberek, sőt talán az itt élő vezetők is a megszállottak mániákussá- gának vélték a tervet, akiknek jobb híján nincs más dolguk, mint szaladgálni az örökké tovaröppenő kék madár után. Most állunk és szótlanul bámuljuk az utolért és megfogott kék madarat... Budakeszin, itt a dombok tetején és a dombok tövében idén 36 család költözhet új lakásba és a közeli években még 40 család költözhet majd ide, szintén új lakásba. 76 család kijöhet a penészes, nyirkos barlangból a levegőre, a napra, a két szoba, konyhás boldogságba. A tőid Egyetértés Tsz építőrészlege szorgoskodik itt, kubikosok, szakmunkások öltöztek itt Mikulásnak, ők építik a lakásokat, ők hozzák télre a boldogságot. Varga Lajos építőrészleg-vezető nagy tisztelettel tájékoztatja Novak Bélát, szavain érződik, tudja, hogy ő, Novak Béla ennek az építkezésnek az első embere. Ezért hát nagy tisztelettel, de némi humorérzékkel mutatja, hogy ez a karó lesz a Kossuth Lajos utca és így a karókra mutogatva elmond még néhány utcát. Igen, Novak Béla, a járási pártbizottság első titkára ez év elején elkezdte a verekedést. Szervezett, harcolt, embereket lelkesített és állított maga mellé, az ügy mellé, építési terveket tanulmányozott, megmutatta az idevonatkozó pénzügyi törvényeket, rendeleteket, a KÖJÁL szabályait, mindent. Menetközben levágta társai segítségével a bürokrácia mind a hét sárkányfejét és most a jászárokszállási kubikosok már végzik a földmunkát, sőt az iparosok már cementeznek, jókedvű mindenki, pedig van olyan kubikos, aki egy nap egymaga 27 köbméter földet dob ki. Igaz, napi fejadagja is ennek megfelelő: 1 kiló szalonna, egy vekni és hozzá, ami akad, retek, hagyma, savanyú paprika, szóval mindenféle jó. Vidámak, mert a nap szépen süt és tudják, hogy ebben az évben sok embernek okoznak örömöt munkájukkal. . Varga Lajos építésvezető kezet fog a vendégekkel és azt mondja: ' — Novák elvtárs, ha hiszi, ha nem, november 7-re kész leszünk. A Mechanikai Müvekbe Nórák Béla hazajön, itt dolgo-. zott évekig, Itt -az ő hazája most is egy kicsikét. Sátor János igazgató, Péter Pál főmérnök és Koller Tamásné párttitkár fogadnak bennünket. Micsoda kontraszt! Amott sár, fcubikmunka, OTP- hi-tel, az „iroda” fala: a min- denség „plafonja”; a mennybolt. Itt minden úri, itt minden tiszta, itt minden szép. És itt olajkályhák elektrolit kondenzátorok, számok, szédítő számok, érthetetlen szakmai terminus teehnicusok röpködnek a levegőben. Az újságíró szédül és első gondolata: vajon mit kell ma tudni egy járási titkárnak? Vajon, mihez kell ma értenie? No, itt a Mechanikai Művekben Novák elvtársnak könnyű a dolga. De nem úgy Guba Pálnak és az újságíróknak. Azért annyit mi is megértünk az egészből, hogy 1958-ban csupán 37 millió volt, 1989-ben pedig már 1200 Munka közben millió a gyár termelési értéke. Ehhez nem kell műszaki embernek lenni, sőt talán politikai iskola sem szükségeltetik az értéséhez. Járjuk az üzemet. Virágágyak, szép lányok, és asszonyok, mind fehérben. És nem tudjuk, hogy őket csodáljuk-e, vagy a gyár új konstrukcióit, a fürdőszobakályhát, amely szintén olajfűtésű, nagyon tetszetős portéka és nagy előnye. hogy a szobát is jifielegíti. És az a sok új automata, mind szorgalmas manó, hangtalanul, zajtalanul dolgozik, ultrahanggal hegeszt, végzi munkáját. És Sátor, Péter, Kollerné és Novák, mintha egy bokorban születtek volna. Itt van szemük előtt a sok szép, új és ők újabbakról álmodoznak. Félek, hogy ez talán már bűn is, bűnös elégedetlenség. Tudom, ez butaság, de nekem már ma is úgy tűnik, szép és jó itt minden és akkor ők arról álmodoznak, hogy 1970-re, de különösen 71-re ilyen etázs, amolyan kályha, szóval, hogy ami ma szép és jó, az holnapra elhatároztatott, hogy kimegy a divatból. Nagyüzem, valóságos nagyüzem, másfél percenként jön a szalagról a kályha. A hangulat mégis akár egy régi manufaktúra műhelyben, kedves, családias, köszön mindenki mindenkinek ... Megjöttek a tévések. Két kolléganő, mi továbbállunk. A herceghalmi állami gazdaságban Varga János igazgató, Nagy György párttitkár és Szili János sertéstelep vezető nem ismer se istent, se embert, azonnal fehérbe és kalocsniba parancsolnak bennünket. Hittük, milyen kedvesek, • féltő gonddal vigyáznak ránk, hogy ne legyünk piszkosak. Szó nics róla, tőlünk féltették a sertéseket. Nem csoda. nyolcvan millió forintot fizették ki értük, kemény dollárban. A vendégek meg csak amolyan forintos emberek, szóval csalódtunk. Vagy mégsem? Hát mit írjak? Ez az állattenyésztés jövő századának regénye. De ezt a regényt itt Herceghalmon már ma írják, összkomfort, sőt, ennél sokkal több. évenként 14—15 ezer hízónak. Ide eljött velünk Sátor > elvtárs is, és a látogatás végén azért nem tudta megállni. hogy ne évődjön egy kissé. Megjegyezte, hogy a Mechanikai Művekben volt olyan terv, miszerint valamilyen mezőgazdasági jellegű melléküzemágat létesítenek a közeljövőben. Ez a terv, mondotta Sátor, jogos, hiszen napGuba Pál, a Monori Járási Pártbizottság első titkára szorgalmasan jegyzi Varga Lajos építésvezető szavait. Nevűk Béla, a Budai Járási Pártbizottság első titkára mindezt már betéve tudja, hiszen az építkezés közös művük. éjszaka elvitt tőlünk ötvenezer forintot, lucernában. De hozott egy milliót, gabonában. Itt is alig csodáltuk meg a természet szépségét, már rohantunk is a baromfitelepre. Megtekintettük Kollár Imré- nét és birodalmát. Évenként kétszázötvenezer baromfit küld ez az asszony négy segíjainkban igen csak málészájú tsz-nek számít az, amely nem kontárkodik bele az iparba. Szóval, a mezőgazdasági melléküzemágat létrehozzák, de sertéshizlalda helyett inkább kölnigyárat létesítenek, és levendulát telepítenek. Biatorbágyon, a festői szépségű panoráma kellős közepén Habuda Tamás, az elnök és Fodor József párttitkár azzal fogadott bennünket, hogy: — Titkár elvtárs, az eső az jó minőségű fej, meleg szív, erős kéz, ezzel ejtik ,el, és mindig másnak, a kék madarat. Búcsúzóul Rakusz fogadást ajánl: — Novák elvtárs, 1969. november 7-re Budakeszin átadjuk a 36 családnak a lakásokat. Ha nem, én fizetek! Ha átadjuk, akkor Novák elvtárs fizeti az áldomást. A fogadás gilt, érvényes. A két ember kezét én csaptam Ezek azok az életveszélyes lakások, ahonnét az emberek nemsoká kiköltöznek. A Mechanikai Művekben Sátor János igazgató, Koller Tamásné párttitkár és Péter Pál főmérnök mondották el álmaikat, terveiket. tőtársával a piacra. Próbálkozzanak azok a csirkék, hátha elkelnek. És elkelnek, esküszik az elnök is. Tökön is vendégre éhes emberek vártak minket. Rakusz József, az egyik legszínesebb egyéniség megyénk „parasztjai” között. — Konyak? Pálinka? És már ültet is mindenkit kocsiba, mellette ülök, amíg beszél, az Opel ablakából gyönyörű tájat látok. Harsogó zöld minden, amerre a szem ellát és hatalmas táblákon új, termőre forduló szőlő- és gyümölcstelepítések, azután épülő modern vágóhíd, hatalmas szerelőcsarnok, épülő tenisz^ pálya... És amikor lemegyünk romantikus pincéjükbe és isz- szuk csodálatos ízű, aranyszínű borát, ismét megérzem: Rakuszt is ugyanazzal a szérummal oltották be. Birodalmát a világ közepének is kinevezhetné, talán szebb is Greenwichnél, a bora mindenképpen jobb. És ő tervez, álmodozik: konzervgyárról, szeszfőzdéről, ki, tudja, miről. Neki is kevés itt minden, szűk a határ. Mondom, úgy félhangosan, hogy ebbe bele lehet szakadni, ha végrehajtjátok. Kelemen Béla párttitkár elérti a megjegyzésemet és azt mondja, hogy ne Mészáros Lajost, az ipari ágazat vezetőjét nézzem, ő azért van „átszakadva”, azért girhes, mert nemrégen került a tsz-be. No, lám... Igaz is, ahogy elnézem az embereket, látnivaló, ezeknek tényleg megvan az erejük álmaik valóra váltásához. Amit ma láttunk, tegnap még mind az 6 álmuk volt csupán. És a mai álom holnapra szintén megvalósul. Igen, ezek az emberek szenvedélyes vadászok, de nem sö- réttél vadásznak. Fegyverük Kollár Imréné és birodalma. összkomfort a Herceghalmi Állami Gazdaság sertéseinek. szét. Novák elvtárs biztos nem haragszik, de én azt kívánom: most ő veszítsen és fizessen. Szöveg: Suha Foto: Gábcr
