Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-07 / 129. szám
^Mírtap 1969. JÜNIUS 7., SZOMBAT A moszkvai tanácskozás második munkanapja (Folytatás az 1. oldalról.) rusi testvérpárt küldöttségének vezetője. A felszólalások előtt közölték, hogy a tanácskozás titkárságának munkájában önkéntes alapon 41 pártküldöttség képviselője vesz részt. A titkárság négy társelnöki tisztét a Francia Kommunista Párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a Szudáni Kommunista Párt és a Szovjetunió Kommunista Pártjának képviselői töltik be. A világsajtó tájékoztatását a tanácskozás munkájáról a titkárság irányítja. Az ülésekről szóló sajtóközleményeken kívül közreadják az úgynevezett ülésnaplókat, amelyek este kerülnek kiadásra és összegezik az előző esti és aznap délelőtti ülések felszólalásait. A tanácskozáson részt vevő küldöttségek a titkársághoz juttatják el a közlésre szánt beszédszövegeket. A közlésről az egyes pártok központi bizottságai döntenek. A titkárság sajtócsoportot létesített az Egyesült Államok Kommunista Pártjának, továbbá a magyar, a szovjet, a francia, a spanyol, a román, az uruguayi, az indiai, a Szíriái, és a libanoni testvérpártok megbíAzonnal felveszünk lakatos, hegesztő, csőszerelő, ács, állványozó szak- és segédmunkásokat OCM fVáci munkahelyünkre. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Bérezés megállapodás szerint. JELENTKEZÉS: Gép- és Felvonószerelő Vállalat, Vác DCM Kirendeltség, Palotai szaktársnál. A Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő 1.) AZONNALI FELVÉTELRE KERES: • számviteli osztályvezetőt, • gépipari technikumot végzett munkavédelmi előadót, • képesítéssel és gyakorlattal rendelkező normást FIZETÉS: megegyezés szerint. MUNKAIDŐ: heti 44 óra. Jelentkezés a munkaügyi osztályon, mindennap 7 órától. Telefon: 635. zottaiból. A sajtócsoport vezetője az Egyesült Államok Kommunista Pártjának képviselője. A tanácskozás rövidnek ígérkező délutáni ülése magyar idő szerint 14 órakor kezdődött a Kremlben. A szovjet fővárosban a sajtó képviselőinek rendelkezésére bocsátották a Jordániái Kommunista Párt és a Libanoni Kommunista Párt küldöttsége 1 vezetőjének csütörtökön elhangzott beszédét. A jordániai testvérpárt delegációjának vezetője, D. F. Nasszar azt a véleményét fejezte ki, hogy a marxizmus— leninizmussal felvértezett kommunista mozgalom — az egyes kommunista osztagok közötti proletár internacionalizmus elvein nyugvó kölcsönös megértés és a célok közössége révén — képes leküzdeni a nézeteltéréseket és nehézségeket, s megerősítve egységét, tovább halad előre győzelme útján. A jordániai kommunisták hangsúlyozzák azt a véleményüket, hogy az előkészítő bizottság mélyrehatóan elemezte a nemzetközi helyzetet. Ki fejezték egyetértésüket azzal az értékeléssel, hogy az imperializmus ellentámadásai nem tudták az imperialisták javára megváltoztatni az erőviszonyokat. Ennek a tételnek alátámasztására a jordániai testvérpárt képviselője a Közel-Kelet példáját idézte, amely meggyőzően tanúsítja: jóllehet az imperialisták agresszivitása növekszik, mégsem tudják elérni alapvető céljaikat. Az imperialista és a cionista propaganda igyekszik úgy feltüntetni az e körzetben keletkezett konfliktust, mint az arabok és a zsidók összecsa pását. Ez otromba és hazug beállítás — mondotta F. Nasszar —, mivel a térségünkben kirobbant konfliktus valójában egyfelől az arab népek, a nemzeti és társadalmi felszabadulásukért indított mozgalmuk, másfelől az imperialista tömb közötti összeütközés. Ez a tömb az arab népek nemzeti akciója és halandó rendszere elleni agresz- sziójának támaszpontjává tette Izraelt. A jordániai küldöttség őszinte köszönetét mondott a testvérpártoknak eddig nyújtott támogatásukért és felkérte a jelen tanácskozáson képviselt összes pártokat: továbbra is vállaljanak szolidaritást az arab népekkel és az agresszió következményeinek felszámolásáért vívott harcukban. A jordániai kommunisták nevében F. Nasszar főtitkár ki jelenítette: küldöttségünk teljes mértékben egyetért a tanácskozás fő okmányának itt előterjesztett tervezetével, hatékony fegyvernek tartja azt a nemzetközi kommunista mozgalom kezében. A Libanoni Kommunista Párt képviselője méltatta azokat az erőfeszítéseket, ameÖTFÉLE kiváló minőségű, szovjet gyártmányú HŐÁLLÓ ÜVEG FŐZŐEDÉNY KEDVEZŐ ÁRON KAPHATÓ A FŐVÁROSI VAS- ÉS EDÉNYBOLT VÁLLALAT ÜVEG, PORCELÁN- ÉS KONYHAFELSZERELÉSI SZAKÜZLETEIBEN lyeket a testvérpártok az elmúlt tizenöt hónapban a tanácskozás összehívása érdekében fejtettek ki. Küldöttségünk — mondotta — különösen nagyra értékeli az SZKP és az MSZMP erőfeszítéseit. Ezek a pártok nagymértékben kivették részüket tanácskozásunk politikai és szervezeti előkészítéséből és a legkedvezőbb feltételeket biztosították munkájához. A libanoni küldött felszólalásában nagy figyelmet szentel a tanácskozás elé terjesztett fő dokumentum tervezetének, amely „megvilágítja a nemzetközi helyzet alakulásának jő tendenciáit és jellemzi a világban működő erőket. Ennek az elemzésnek az alapján tudományosan megindokolt objektív és realista képet ad a Jő dokumentum tervezete a nemzetközi erőviszonyokról és az imperializmus még meglevő lehetőségeiről. Rámutat az imperializmus agresszivitásának fokozódására, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a világban léteznek olyan társadalmi és materiális erők, amelyek konszolidációjuk esetén képesek megfékezni az imperializmust". A nemzetközi tanácskozás előkészítése során végzett közös munkánk kollektive létrehozott fő okmányt adott nekünk — húzza alá a libanoni párt képviselője — amely megmutatja az utat a kommunista és munkáspártok és a többi antiimperialista erők akcióegységének programjához. „Ezért támogatjuk ezt az okmányt egészében, mind a négy fejezetét szerves egységében és logikai következetességében” — hangsúlyozta a libanoni delegáció vezetője. A kommunista és munkáspártok tanácskozásának péntek délutáni ülésén az ausztráliai, a kolumbiai és a sal- vadori testvérpárt küldöttségének vezetője szólalt fel. Az ülésen Franz Muhir, az Osztrák Kommunista Párt főtitkára elnökölt Nyugati körkép (Folytatás az 1. oldalról.) szavazásra jogosultak igen jelentős százaléka távol marad június 15-én az urnáktól. A Figaro közvélemény-kutatási statisztikája szerint Jacques Duélos választói közül eddig 51 százalék határozott úgy, hogy követi az FKP bojkottfelhívását és ez a szám a továbbiakban csak növekedhet. A holland fővárosban, Hágában folytatta munkáját a a Nyugat-európai Unió konferenciája, és Luns holland külügyminiszter sajtóértekezleten számolt be az eddigi legfontosabb döntéséről. Eszerint a résztvevők egy feltétel nélküli, de az USA és Kanada bevonásával, gondos előkészítés nyomán megtartandó összeurópai biztonsági konferenciában egyeztek meg. Elégtétellel állapíthatjuk meg, hogy a budapesti felhívás világméretű hatása alól még a Nyugat-európai Unió általában nem éppen konstruktív magatartásáról ismert vezetősége sem vonhatta ki magát. MARGÓ Hamisan iújják A jó zenész jó kottából csak jól játszhat. Am mi történik akkor, ha jó a zenész, de rossz a kotta? Vagy fordítva: rossz a zenész s jó a kotta? Avagy: ha mindkettő rossz? Ez az elmejáték jutott eszünkbe, amikor az U. S. News and World Report egyik legutóbbi —■ április 28-i — példányát lapozgattuk. A szerkesztőség interjút készített Paul W. McCrackennel, Nixon elnök legfőbb gazdasági tanácsadójával, a Gazdasági Tanácsadók Tanácsának elnökével. Az interjúban szó esett mindarról, ami napjainkban aggasztja az amerikai átlagembert, nevezetesen az inflációról, az áremelkedésekről, a nagyvállalatok növekvő hasznáról, melyet az árak szüntelen emelésével érnek el, s így került szó a — munkanélküliségről is. Annak ellenére, hogy a gazdasági tanácsadó, a Nixon kormány belpolitikájának kottáját hűen követve, optimista hangokat fújt, mondván, hogy az Egyesült Államokat mindig is a gyors gazdasági növekedés jellemezte, a munkanélküliség kérdésében már óvatosabban, s kevésbé optimistán fújta azt, ami a kottán áll. Érdemes szó szerint idézni az interjú idevágó részét: „KÉRDÉS: A fellendülés lassulásával milyen mértékben növekedhet a munkanélküliség? VÁLASZ: Ezt egész egyszerűen nem tudom. Becsülettel nem mondhatom azt, hogy a lanyhuló infláció problémáját eléggé ismerjük ahhoz, hogy azt bizonygassuk: ez nem lesz káros hatással a munkanélküliségre. KÉRDÉS: Ha a munkanélküliség aránya megközelíti a négy százalékát, ez kinek lesz hátrányos? VÁLASZ: Általában a nőknek, a fiataloknak és azoknak, akiknek kevés a szolgálati évük.»» Amiből a jámbor olvasó joggal azt a következtetést vonhatja le, hogy az amerikai kormányzat számol a munka- nélküliség emelkedésével, s azt is bekalkulálja, hogy annak árát elsősorban a nők és a fiatalok fizetik meg. A kormány, az elnök legfőbb gazdasági tanácsadójának már csak hinni lehet? Hiszen ha a maga véleményét mondja is, mindenki jól tudja, miféle kotta szolgái alapul ahhoz! Am úgy látszik, baj van a kréta, akarjuk mondani a kotta körül. Ugyanis ugyanennek a lapnak ugyanebben a számában ugyanilyen prominens személyiség egészen mást és másként fúj. A lap, az említett interjú után jó néhány oldallal, beszámolót közöl arról, hogy április 14—16 között a Virginia állambeli Wrliite Sulphur Springsteen bizalmas, zárt ajtók mögötti tanácskozást tartottak Nixon legfőbb gazdasági tanácsadói, s az amerikai szakszervezetek, az AFL—CIO vezetői. Mint a lap közli, arról tárgyaltak, miként lehetne elérni, hogy: „szorosabb együttműködés alakuljon ki a kormány és a szakszervezeti vezetők között.»» Nos, aligha lehetett bármelyik félnek is panasza, hiszen maga a lap állapítja meg: „A jelek arra mutatnak, hogy a szakszervezetek és Nixon elnök mézeshetei folytatódnak.’* Igaz, e tanácskozáson a szak- szervezeti vezetők szóba hozták a munkanélküliség növekedése miatti aggodalmukat. Rögtön választ kaptak, nem kisebb * embertől, mint dr. Arthur F. Burnstól, Nixon elnök jogtanácsosától. Mr. Bums megnyugtatta a szakszervezeti vezetőket: szó sincs a munkanélküliség növekedésének lehetőségéről. Azt mondotta: „Valószínűnek látszik, hogy a munkaadók nem bocsátják el felesleges munkásaikat.»» Mi viszont nemcsak valószínűnek, hanem biztosnak tartjuk, hogy Mr. McCracken és Mr. Bums hamisan fújta a kottát. Mr. McCracken azért, mert disszonanciát érez a kotta és a tények között, s ezért inkább utóbbiknak enged. Mr. Burns pedig azért, mert makacsul a kottához ragaszkodik, s a tényekre nem sok ügyet vet. Ügy tűnik tehát, a két említett úr — más és más szempontból ugyan — nem túl jó muzsikus. Vagy Inkább arról van szó, hogy olyan kottát nyomtak a kezükbe, amelyet csak ilyen hamisan lehet le- és eljátszani...? <m) Egy ismeretlen Skorzeny-sztori Pénteki lapszámunkban „Partraszállás Norman- diában” címmel megemlékeztünk az 1944. június 6-i eseményről: a második front megnyitásáról. Az amerikai Header’s Digest című folyóiratban most jelent meg John Carlow fotoriporter érdekes visszaemlékezése a partraszállás utáni események egyik eleddig ismeretlen epizódjáról. A fotoriporter a háborús évek alatt Eisenhower tábornok törzséhez tartozott, mint haditudósító. Az X Day sikerült, 1944. június 6-án az angol, amerikai és kanadai csapatok part- raszálltak Normandiában. Az Atlanti Fal áttörhetetlenségé- be vetett hit összeomlott. A Harmadik Birodalom sorsát Sztálingrád megpecsételte, a nyugati partraszállás pedig meggyorsította bukását. Az 1944-es év végére a német vezérkar elkészítette az ardenni áttörés tervét és akkor a német Wehrmacht földerítőszolgálata jelentette: a szövetséges csapatok főparancsnoka, Eisenhower úgy határozott, hogy még karácsony előtt meglátogatja a reimsi parancsnokságot. Hitler kiadta a parancsot: Eisen- howert el kell fogni, vagy ha ez nem sikerül, el kell tenni láb alól, hogy az áttöréskor a lehető legnagyobb legyen a fejetlenség a szövetségeseknél. A luxemburgi határ és Trier között egy kastély parkjában sebhelyes arcú, magas rangú SS-tiszt lépett el a sorfal előtt. Amikor befejezte a szemlét, elégedett vigyorral fordult az őt kísérő tisztekhez. — Kitűnő emberanyag — mondta — az akció sikere biztosnak látszik. Még aznap megkezdődött a különleges kiképzés. Az SS- katonák amerikai egyenruhába bújtak, csak angolul volt szabad beszélniük, megismerkedtek az amerikai fegyverekkel és a csapatbeosztásokkal. Két hét múlva mindnyájan megkapták az amerikai igazoló irataikat — a német jegybank kitűnő hamisítványait — és a tíz csoportra osztott egység bevetésre készen állt. Nem messze ugyancsak felszállásra készen várakozott öt Junkers 52-es szállítógép. A rádiólehallgatók egész hada ráállt a szövetséges főparancsnokság hullámhosszára. Otto Skorzeny, a sebhelyes arcú ezredes és száz válogatott SS-legénye ugrásra készen lapult. Versailles-bem a szövetségesek főparancsnokságán Eisenhower magához kérette a segédtisztjét és utasította, hogy készítse elő a másnapi utat Reimsbe. Munkába léptek az amerikai rádiósok s három óra múlva, este 8 órakor, Tri erben feldübörögtek a Ju 52-esek motorjai. Beszállás előtt Skorzeny vezényelt csapatának: — Also, los! Für Heimat! Für Adolf Hitler! Sieg! — Heil! — visszhangzott száz torokból. Az amerikai ruhába bujtatott német katonák aznap éjjel tizes csoportokban ugrottak le mélyen a frontvonal mögött. Minden baj nélkül elfoglalták kijelölt helyüket, tökéletesen álcázták magukat, csak az egyik csoport indult útnak, járműszerzés volt a feladata. Mire másnap kora reggel a főparancsnok zöld színű új Cadillac-je s az őt követő Buick kigördült Ver- sailles-ból, az amerikai ruhába bújt németeknek már három jeepjük és két Buickjuk volt. A reims-i parancsnokságon tett látogatások után a főparancsnok és kísérete délután indult vissza a főhadiszállásra. Az öreg Buickok nem tudtak lépést tartani az új Cadil- lac-kel és jócskán elmaradtak mögötte. Amikor a vezérkari autók két főútvonal kereszteződéséhez érkeztek, a Militari Police emberei megállították. Az útmenti árokban egy zöld színű autó roncsai hevertek. — Mi történt, az istenért? — kérdezték a vezérkari tisztek. — Néhány katonánk kézigránátot dobott erre az autóra. A tisztek egymásra néztek és egyet gondoltak. Egy teherautóról újabb fehér sisakos csendőrök ugráltak le és körülfogták a vezérkari tiszteket. — Kicsodák maguk? — A főparancsnok törzséhez tartozunk. — Na ne mondja. Fegyverezzétek le őket, s bilincset a mancsukra. Hiába volt minden tiltakozás. A tábori csendőrség állomásán megmotozták őket, okmányaikat elszedték, majd a csendőrhadinagy egy ezredes elé vezette a foglyokat. — A papírjaik rendben vannak, My Colonel — jelentette a hadnagy. — Az nem jelent semmit — válaszolta az ezredes, majd John Carlow felé fordult. — Bist du nazi? A fotoriporter, aki egy kukkot sem tudott németül, értelmetlenül bámult az ezredesre. — Colonel — szólalt meg az egyik vezérkari tiszt — ha felhívná a főhadiszállást, azonnal tisztázódna a helyzet. Az ezredes dühösen káromkodott: — Kuss! Mindnyájan nácik vagytok! Fogdába velük! A börtönben rajtuik kívül már két amerikai százados volt és az egyik vadul rázta a rácsot. — Engedjenek ki! Valaki ezért még megfizet! A rágógumit rágcsáló őr egykedvűen sétált a cella előtt. A Reims—Párizs közötti országút melletti egyik kis erdőben a sebhelyes arcú ezredes őrjöngött: legszebb terve összeomlott. „Mussolini elrablása Gran Sassóról ehhez képest gyerekjáték volt — gondolta. — Mindennek vége, felfedeztek bennünket. Menekülni ...” villant az agyába. Éjszaka ismét az ezredes elé vezették az elfogott amerikai vezérkari tiszteket. A tábori csendőrség vezetője hellyel és itallal kínálta őket. — Elmehettek, fiúk — mondta az ezredes. — Érdeklődtem utánatok. I am sorry. — Mi történik itt? — kérdezte az egyik tiszt. — Amerikai egyenruhába öltözött németek hatoltak be a körzetbe. Az egyik csoportjuk a tiétekhez hasonló kocsikon járkált. Nem tudjuk, melyik az amerikai katona és melyik a német. — Ahol elfogtak bennünket — mondta az egyik vezérkari tiszt — egy összetört kocsi hevert. — Valószínű, avval a kocsival tévesztették össze a főparancsnok kocsiját. . — És a két századost velünk együtt miért nem engeditek szabadon? — Szerintem németek, habár okmányaik rendben vannak — felelt az ezredes. — De már érdeklődtem utánuk telefonon. A két „amerikai” tisztnek ez lett a végzete. Csapattestjük nem tudott róluk. Valóban németek voltak. Skorzeny ezredes sem tudott már kapcsolatot teremteni tizes csoportjával, rádiója süketen hallgatott. Két legmegbízhatóbb emberével elindult az erdőben rejtőző tisztás felé, ahol az a helikopter várakozott, amely az elfogott Eisenhowert vitte volna Németországba. Amikor a gép Skorzenyvel és társaival fel- emelkedett a levegőbe, lenn a földön tovább folyt a hajtóvadászat az amerikai ruhába bújt németek után. Később kiderült minden: Ike gyors kocsijának köszönhette az életét. A keresztút- nál várakozó, amerikai ruhába bújtatott német katonák rejtekhelyükön rádión keresztül értesültek a főparancsnok érkezésének idejéről. A parancs értelmében — hogy a leleplezést elkerüljék — a rejtett helyet a megadott időpont előtt csak két perccel volt szabad elhagyni. A tíz SS-katona feszülten várakozott a bokrokban, s nem tudták, hogy a főparancsnok új Cadillacja már negyed órával azelőtt áthaladt az útkereszteződésen. A jelzett időpont után tűnt csak fel, jó sokára, egy zöld színű autó. Két SS- katona kiállt az útra és karfelemeléssel megálljt parancsoltak. Az autó lelassított és a sofőr kiszólt az ablakon. — Ne marháskodjatok, fiúk — mondta —, sietünk. És rátaposott a gázpedálra. Az egyik, bokorban rejtőző német katona a távolodó, zöld színű autó után vágta a nyeles kézigránátköteget. A száz, amerikai ruhába bújt németet vagy harc közben lelőtték, vagy elfogták, de az egész akció irányítója: Otto Skorzeny ezredes kicsúszott a kutyaszorítóból. Ma is jólétben és békében él Portugáliában. Igaz, ma már nem ezredes, csak ezreket kereső üzletember. (karácsonyi)
