Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-06 / 128. szám

1969. JÚNIUS 6., PÉNTEK PESt HEGYEI KMírlar> a Válasz egy hozzászólásra Néhány gondolat a ráckevei Duna-ágról Mi kell a kis-dunai víken- dezőknek? Röviden: sok min­den kellene! Éppen úgy sok, mint az érintett terület állan­dó lakosságának, mint a rác­kevei Duna-ág menti 15 köz­ség közel 80 ezer lakosának. Ez lenne a tömör válasz Föl- deáki Béla május 27-én közölt írására, de úgy véljük, ha csak ennyit válaszolunk, azzal nem tártuk fel a tényleges helyze­tet és a reális elképzelésein­ket. A konkrét kérdésekre úgy kívánunk választ adni, mint „belülről érdekeltek” — s ezt joggal mondjuk választott funkcióink, a terület fejleszté­sét irányító testületek tagjai­ként végzett munkánk után. A névadásról annyit: föld­rajzi fogalomként e vidék so­roksári Duna-ág. Igaz, ez az idegen előtt Soroksár vagy Csepel-sziget, esetleg Csepel helyét jelenti. A „Kis-Duna” innen jó néhány száz kilomé­terre van s „foglalt” más táj, vidék jelölésére. Lehetne olyan nevet javasolni, mint Dunaliget, de mi legszíveseb­ben maradnánk a „RÁCKE­VEI DUNA-ÁG” elnevezés mellett, s ezt szeretnénk meg­gyökereztetni a köztudatban is. Ezek után hadd írjuk le azt is, hogy kanyar pedig bő­ven van, aki végighajózik a vízen, ezt tapasztalhatja. Hogy éppen az alsó Duna-kanyar, a Ráckeve alatti szakasz kanya­rogva milyen természeti szép­séget, milyen különleges tájat varázsol elénk, azt azok tud­ják és ismerik, akik arra is jártak. V Terveinkben semmiféle „tö­megszórakoztató” hely, viseg­rádi vár, nagymarosi Expressz tábor, vagy „akváriumok” nem szerepelnek. De igenis, szeretnénk mielőbb turista- szállóként hasznosítani a rác­kevei Savoyai-kastélyt és örülnénk, ha néhány camping- tábor is rendelkezésére állna azoknak a fővárosi dolgozók­nak, akiknek nincs horgászta­nyájuk vagy víkendházuk. Az is törekvéseink között szere­pel, hogy mielőbb s minél több üzlet javítson a jelenlegi ellátáson. Ennek során: épít a ráckevei strandon a helyi Árpád Tsz vendéglátóegysé­get, saját termésű borait kí­náló borozót-büfét épített a dömsödi Aranykalász Tsz, két helyen, továbbá a közeli na­pokban nyit borozót a tabdi Petőfi Tsz a szigetbecsei víz­parton. A Ráckeve környéki szigetek lakói, a vízparton üdülők jól ismerik a „Csiga” motorcsónakos büfét, s van üzlet Szigetszentmárton, Kis- kunlacháza partjainál, pék­bolt a dömsödi Petőfi-fa alatt, mozgóbüfé a szigethalmi Du- na-parton. Igyekeztünk, hogy minél több tsz, zöldséges pavi­lon, pecsenyesütő, büfé stb. szolgálja a nyaralókat, a hét­végi kirándulókat. „Es valami picike kényel­met” nagyon szeretnének a közlekedésben a ráckevei já­rás állandó lakói is, akik kö­zül tízezrek utaznak nap nap után lakóhelyükről munkahe­lyükre s vissza, nem víkendez- ni utaznak tehát kényelmetle­nül, hanem életszükségletből. A jelen lehetőségek mellett azonban azt is látják, a dol­gozók ezrei, Rogy a BKV év­ről évre korszerűsíti a HÉV vonalát, sorra építi át az állo­másokat és oda egyre több táskarádió fér be. A tanácsok pedig érzik a fe­lelősséget azért, hogy a helyi lakosság gondja-baja mellett segítsék a fővárosi üzemi dol­gozók igényeinek kielégítését is. A járási szervek, a községi tanácsok vezetői sokkal na­gyobb gonddal, törődéssel — egyik központi feladatként — foglalkoznak a ráckevei Duna- ág fejlesztésével, célszerű és adottságokhoz igazodó haszno­sításával, mint azt akár egy vagy több „külső” szemlélő” is látja, tudja. Törekvéseinket összegezve: szándékunk a Duna-ágnak a tömegek igénye szerinti hasz­nosítása, de úgy, hogy azok az előnyök megszűnjenek, ame­lyek eddig konzerváltan csak kevesek egyoldalú szórakozá­sát szolgálták. A nemes és társadalmi érdekeket kifejező szándék valóra váltása érde­kében igényeljük széles kör­ben a segítőkészséget. Szíve­sen fogadjuk a jó, hasznos és közösségi érdekeket támogató javaslatokat, de az indulásnál is tapasztalható akadékosko­dás — amelyet egyeseknél lá­tunk — feltehetően egyéni ér­dekből fakad és ezekkel nem is azonosítjuk magunkat. A víkendtelkek iránt igen nagy az igény és az érdeklő­dés, Ezt és sok egyéb körül­ményt figyelembe véve került s kerül sor arra, hogy a köz­ségi tanácsok értékesítik a tel­keket mérsékelt áron, éppen a szabad piacon kialakult négy­szögölenkénti túlzott árak — 250—300 Ft — helyett a köz­művesítéstől függően 60—150 Ft értékben. Ügy ítéljük ilyen módon többen és kedvezőbb feltételek mellett válnak és válhatnak telektulajdonosok­ká. Indokolatlannak tartjuk, hogy a már nyaralóval, ví- kendházzal rendelkező vízügyi területet bérlők húzódoznak az ilyen vásárlási lehetőségek­től, illetve igyekeznek távol tartani magukat a személyi tulajdonba kerülő területek rendezésétől. Községi tanácsainknál az utóbbi években folyamatosan csak igényeikkel jelentkeztek a telektulajdonosok vagy bér­lők, illetve ezek nagyobb ré­sze. Kevesen gondoltak arra: vajon igényeiket — víz, vil­lany, út — lehet-e a községek lakosságának terhére, rovására biztosítani? Nem! A járási és községi tanácsoknak. mint gazdálkodó szerveknek, nincs anyagi forrásuk, eszközük „szociális” alapon történő ví- kendezés támogatásához. A tömegek nem zárhatók ki a ráckevei Duna-ág partjairól s e gondolatnak megfelelően alakul a további hasznosítás programja is. A vízügyi szervek eddig is sokat tettek s ezért a köszö­net őket joggal illeti. Remél­jük, a jövőben is támogatnak bennünket, hiszen az együtt­működés során rendeztünk már számos vitás kérdést. Terveink valóra váltásához sok megértésre, még több tá­mogatásra van szükség. A já­rási pártbizottsághoz, vagy ta­nácshoz eljuttatott észrevéte­lek, közérdekű javaslatok nagy segítséget jelenthetnek munkánkban. Ezeket várjuk is közös dolgainkhoz, ügyünk érdekében. Dr. Dobrai Lajos, a Ráckevei Járási Pártbizottság első titkára Szabó József, a Ráckevei Járási Tanács VB-elnöke A másik úton Minden darabka fém, mű­anyag, földolgozott fa, kő, tex­tília: maga az ember. Agya és keze. Sőt: szíve is. Van, aki megálmodja a világot, s utána megpróbálja azt maga körül megteremteni. A világot vagy akár csak kort formáló zse­nik azonban kevesen vannak, ritkán születnek. A túlnyomó többség az, aki tudomásul ve­szi az adott világot, s azt pró­bálja meg átformálni, újjáte­remteni. Az adott világot: a munkája, cselekvése fölrajzol­ta kört. Á törékeny testalkatú, fehéredő hajú férfi is ezek tí­pusához tartozik. Nem készült soha nagy tettekre, s nem is vitt végbe ilyeneket. Mégis: élete, munkássága most már ott van minden vasúti sze­mélykocsiban, mely belföldi forgalomban fut. Baji Bélának hívják. Munkahelye a Dunake­szi Járműjavító Vállalat szer­kesztési osztálya. Itt dolgozik tizenhetedik esztendeje. Még a télen történt. Ké­nyelmesen elhelyezkedtem1 a „Bah” típusú, négytengelyes, műbőr üléses kocsiban, s él­veztem a kellemes meleget az odakinn tomboló, húszfokos hideg után. A vonat már fu­tott, amikor feltűnt: sehol nincs fűtéskapcsoló. Hogyan? És mégis meleg van? Hiszen minden vasúti kocsiban az utas vagy a kalauz tekergeti a fűtésszabályozót, s fülledt vagy jéghideg kocsik, agyon- fűtöttek vagy lehúzott abla­kaikkal a vakvilágot melegítők — a tökéletlenség példái. A kalauz világosított föl. A fű­tést automata szabályozó mű­ködteti. Űj magyar találmány — mondta. így jutottam el Du­nakeszire, Baji Bélához. A legegyszerűbb életút is ka­nyargós. 1920-ban egy gyer­meküdültetési akció keretében jutott el Hollandiába. Tíz év múlva jött vissza. Technikusi oklevéllel a zsebében. Dolgo­zott áramszolgáltató vállala­toknál s Győrben, a vagon­gyár ban...íaők-rben Dunakeszire hívták*. 'Eljöft.' Mint”előtte, az­óta is munkaidejének minden órája a villamossághoz, az ember legnagyszerűbb talál­mányainak egyikéhez kapcso­lódik. A személykocsik villa­mos berendezéseivel foglalko­zott, foglalkozik. Sok újítása volt, melyeket ma „apróság­ként” jelöl. Kifutottak a ceru­zája, a tustolla alól. Míg az­után 1960 tavaszán, odahaza, esti pihenőként elővette az aznap kézhez kapott újítási feladattervet. Szórakozottan lapozgatta, egynémely pont­nál elismerően bólogatott, az már valami lesz, ha valaki ezt megoldja. Azután megállt. A feladatterv néhány mondat­ban a személyvagonok villa­mos fűtéséhez önműködő sza­bályozószerkezet elkészítésére ösztönzött. „Jó csalétek volt, bekaptam” — mondja ma. Nem számolta, hány száz, hány ezer órája ment rá. Az első, szava szerint „primitív” készüléket 1961-ben szerelték fel, egyetlen kupét — kocsi­szakaszt — fűtött. Az ered­mény, a készülék kezdetleges­sége ellenére is, reményekre jogosított. A következő lépés egy teljes kocsi fűtése volt, a szezont, azaz a telet így fu­totta végig. A szerkezet töké­letesedett — rajzok, számítá­sok, megint rajzok, áttervezé­sek, s anyagok, alkatrészek utáni futkosás —, s 1963-ban már öt kocsit szereltek föl ve­le. Ö maga csodálkozott a legjobban, hogyan nő ki a ke­ze alól saját gyereke. Műve­leti utasítások, műszaki intéz­kedések formáját öltötte, akta lett, mely a minisztériumban tette meg útját, s fölterjesz­tés, a szabadalmi okirat ki­adásáért. A vasút, stílusosan, vágány­ra tette, s zöd utat adott a találmánynak. 1964 telén a vasút tudományos intézete el­végezte a méréseket. Megálla­pította, hogy a szerkezet 23 százalékos villamosenergia megtakarítást tesz lehetővé, mindössze két fokot kitevő hő­ingadozás mellett. A szolgá­lati találmány járta a maga útját, ő pedig még mindig tö­kéletesített. Ha nagyon fá­radt volt, megtette, hogy le­utazott valamelyik vonalon, s vissza, s a „kocsiját”, a szer­kezet működését figyelte, Pi- hentetőnek. 1966-ban a MÁV rendelése már úgy érkezett, hogy a kocsik az új berende­zéssel készüljenek. 1966-ban megkapta a szabadalmi ok­iratot. Önműködő .villamosfű­tési hőfokszabályozó vasúti kocsikhoz címmel. Csak még gyártó nem volt hozzá. Csak még egy fillért sem látott. Az előbbi idegesítette. Az utóbbi­val nem törődött. Egy dologban azonban biz­tos volt: csatát nyert, mert si­került az adott világ egy pici darabkáját átformálnia, a ma­ga akarata szerint újjáterem­tenie. Kiskunsági pásztor- és lovasnapok Nagyszabású népünnepély megrendezéséről tanácskozott Dömsödön a MEDOSZ Pest megyei Bizottsága, a Kiskun­sági Állami Gazdaság ás a he­lyi szövetkezet vezetősége. Az ünnepély „kiskunsági pásztor- és lovasnapok” nevet kapta, a színhely pedig Apaj puszta lesz. A kétnapos program keretében felújítják a pásztor- és népi lovasjátékok, valamint a népi fogatkultúra hagyományait. A versenyeken nemzetközi foga­tok is részt vesznek, lesz csi­kós- és nyájterelő bemutató, valamint tenyészkanca-kiállí- tás. Lovas úttörőőrsök verse­nye egészíti ki a sportprogra­mot. Az esti szórakoztatásról a „Nyílik a rózsa” tv-vetélke- dő győztesei gondoskodnak. A dömsödi fogyasztási szö­vetkezet sátorvendéglővel és lacikonyháikkal vonul ki a népünnepélyre, ahol régi pusz­tai és betyárételeket szolgál­nak fel, ökörsütést és birka- pörköltfőző-versenyt rendez­nek a járás legjobb szakácsai között. A lovasnapokra előrelátha­tólag július második felében kerül sor Apaj pusztán. Minden nap, minden hét tartogatott izgalmasat, 5 per­sze, közben á megszokott mun­kát is végezni kellett. Mint a villamosvezetők csoportveze­tője, sokfelé kell, hogy figyel­jen. Értik-e dolgukat a mű­helyekben levő fiatalok? Van-e olyan alkatrész, mely az új kocsik, s a javításra érkezet­tek villamos berendezéseihez kell? Közben újra és újra az új kocsikat készítő gyáregy­ség, ahonnét berendezésével már sorozatban gördültek ki a korszerű vagonok az ország vaspályáira. Végre, 1967-ben a megvalósítási szerződést is aláírhatta. S 1967 decemberé­ben az első pénzjárandóságát is fölvehette. Nincs panasznak nyoma sem hangsúlyaiban. Tényeket kö­zöl, s érzem, elsősorban nem magára, hanem általában a műszaki életre gondol, amikor azt mondja: „Nagy baj, hogy minden egy kicsit lassan megy.” És hozzáteszi: „Na­gyon sokszor már csak ’ azért megy valami, mert más út nincsen, olyan nyomós a kény­szer. Holott a kényszer előtt kellene járnunk. Kény­szer. Az is az volt, hogy végül maguk kezdték gyártani az berendezést. A,z is kényszer, hogy nagyon sok villamos al­katrészt maguk bütykölnek, mert hiánycikk, de a kocsik­nak, újaknak, s főjavítottak- nak, menniük kell. Világítás­sal, fűtéssel... A töprengő,fé- pelődő emberek típusa, a Váci hajók Göteborgban A Magyar Hajó- és Daru­gyár az idén első ízben részt vesz a göteborgi hajókiállítá­son, amely tizenkét ország 119 kiállítójának közreműködésé­vel csütörtökön nyílt meg. A tengeri szállítás eszközeit és hajófelszereléseket bemutató kiállításon a magyar gyár fo­lyami hajókat, úszódarukat, k9nténereket, vízibuszokat, portáldarukat természetben, illetve makettek formájában mutat be. Mivel a skandináv országok a magyar hajók számára im­már hagyományos piacnak számítanák, a vállalat a ma­gyar kiállítás sikerére számít. A Magyar Hajó- és Darugyár pavilonja és termékei iránt — melyek közt találhatók a váci részleg gyártmányai is — már a nyitónapon nagy volt az ér­deklődés. Kalevala a Körszínházban A városligeti Körszinházban július 4-én lesz a Kalevala színpadi adaptációjának be­mutatója. Kazimir Károly rendező irányításával a mű­vészek egyelőre a Thália szín­padán próbálnak. miértekre keresi a feleletet. Talán ezért, hogy a maga éle­tének miértjére is megtalálta a frappáns választ. Búcsúzás­nál mondja: „Gondolkodom, tehát vagyok — így szól a hí­res mondás. Én, amikor meg­kaptam a technikumi bizo­nyítványt, számot vetettem, mit tudok, mire telik tő­lem. És megfordítottam a mondást. Vagyok, tehát gon­dolkodom. Ehhez tartottam magam egész életemben, s so­ha nem éreztem haszontalan­nak, nyűgnek azt a munkát, amihez akárcsak egy gondo­lattöredéket is tehettem.” Mészáros Ottó HATVAN KOSSUTH-FÉNYKÉP - 189B-BÓL Különleges értékkel — Kos­suth Lajos eredeti, dedikált fényképével — gazdagodott Hatvan város nemrég meg­nyílt múzeuma. Doktay Gyula múzeumigazgató gyűjtőmun­kája közben bukkant a fény­képre, amelyet Kossuth Lajos halála előtt egy évvel, 1893- ban ajándékozott Hock János egykori Kossuth-pártá ország- gyűlési képviselőnek, amikor Turinban meglátogatta őt. A szabadelvű politikus unoka­öccse most ezt a dokumentu­mot az új hatvani múzeumnak ajándékozta. SZAMÓCÁSOK A perőcsényi Április 4. Tsz-ben szedik a primőr Surprise szamócát. A bernecebaráti Hunyadi Tsz 130 holdas szamócásának jó részét öntözik. Mérges rendelet Az egészségügyi miniszter szabályozta a rovar- és rág- csálóírtószerek forgalomba hozatalát és felhasználását. A rendelet kfrnondja, hogy az erősen mérgező szereket, amelyekből már egy gramm vagy ennél kisebb adag ha­lálos lehet, valamint a mér­gező irtószereket csak gáz­mesteri« képesítéssel ellátott személyek használhatják ro­var- vagy rágcsálóirtásra. Az irtást megfelelő védőfelsze­reléssel és az előírt elsőse­gély-felszerelést (ellenmér­get) készenlétben tartva, úgy kell végrehajtani, hogy em­berre vagy hasznos élőlény­re veszélyt ne jelenthessen. Az irtáskor figyelmeztető feliratot kell a helyszí­nen elhelyezni. Élelmiszeripari ,és kereskedel­mi üzemekben, üzletekben, vendéglőkben, raktárakban, közétkeztetési helyeken szi­lárd vagy folyékony mér­gező irtószereket a gázmes­ter is csak az illetékes ál­lami közegészségügyi-járvány­ügyi felügyelő engedélyével használhat fel irtásra. A nem mérgező, de szak­szerűtlen kezelés, felhasz­nálás esetén veszélyt je­lentő szereket csak zárt, eredeti csomagolásban szabad forgalomba hozni. Ilyen szereket csak intéz­mények, vállalatok, gazdasá­gok, szövetkezetek vagy ipar- iggzolvánnyal ellátott rovar­vagy rágcsálóirtó kisiparosok vásárolhatnak. E rendelet ér­telmében az irtószerek for- galombahozatalát az egész­ségügyi miniszter az Orszá­gos Közegészségügyi Inté­zet szakvéleménye alapján engedélyezi. A kérelmet az intézethez kell benyújtani. Anya és lánya A mama az esküvő előtt az utolsó tanácsokat osztogatja lányának: „S ami a legfonto­sabb — jegyzi meg — soha ne mutatkozzál teljesen ruhátla­nul a férjed előtt. Ezzel ugyanis csökkenne az érdeklő­dése irántad!” Egy héttel később a fiatal férj felhívja anyósát: „Mondd mama, volt a családotokban már komoly elme báj?” „Csak nem azt akarod mon­dani, hogy a lányom meg­örült?” — kérdezi az anyós felháborodottan. „Nem egészen, de állandóan kérdezgetem magamat, mi is lehet az oka annak, hogy az ágyban mindig azt a nevetsé­ges kalapot viseli....”

Next

/
Thumbnails
Contents