Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-06 / 128. szám
I FF.S1 HEGYEI kMfrlav 1969. JÚNIUS 6., PÉNTEK KETRECTITKOK Az oroszlánbarlangban 200 dolláros tojás Elmaradt fókavadászat Panthera leo senegelensis. Ez kérem a budapesti állatkert oroszlánjainak tisztes családi neve. Triál, Bara, Erzsi, Manci és Babi afféle tinédzserek, a megállapodott (korosztályt Bátor és Lola képviselik. Tom, René, Ferra és Yvette áprilisban látták meg a napvilágot. Ennek megfelelően puha szőrgombolyagok, de súlyuk már meghaladja az öt kilót. Bumfordi kis jószágok, az ember el- sem hinné: ebből lesz az állatok királya? Márpedig hinni kell, mert fél (lépéssel hátrább a karvastag- -ságú vasrudak mögül Lola félelmetes morgással tiltakozik: ne ölelgessük csemetéit. Dr. Szederjei Ákos főigazgató igazán nagyszerű ajándékkal lepte meg az újságírókat. Aki vállalkozott rá, rövid látogatást tehetett az oroszlánbarlangban. árok örökre megakadályozza a „nagyszerű vadászatot”. A madárkeltetőnek is vannak sztárjai. A félkilós nandutojás, amelyet ötven napig keltetnek, 200 dollárt ér. Ugyanígy jó valutának számít a túzok. A zöldes tojás héja már feltört, a csirke vígan si- pítozik benne. Az egyik szemét odadugja a nyíláshoz, azon les ki, mi ez a szokatlan lárma? Általában 30—40 fajta vadmadarat keltetnek. A falánk torkok évi 4—5 ezer liter hangyatojást nyelnek el: egyenként, csipesszel adagolva ... A kanadai pumakölyköt — Luxot — kutya nevelte, mint együtt két évig visel rá gondot az állatkert. A budapesti állatikért nagy hírnévre tett szert a hasonló intézmények körében. Tizenöt ápoló végez állatpszichológiai tanfolyamot és foglalkozik a rá bízott jószágokkal. Azok pedig szívesen veszik, sőt megkövetelik a törődést, a játékot. Az elefánt szabályosan neheztel, ha nincs idő a foglalkoztatására. Mindez kezelhetővé teszi őket, életkorukat meghosszabbítja. Ápolójuk hívó szavára engedelmesen mennek át egyik ketrecből a másikba, nem szükséges a fenyegetés, a vasrudakkal való terelés. — komáromi — Foto: Gárdos Utolsó köszöntés Eltemet lék dr. Ferencz Lajos újságírót Tegnap délután eltemették, nyit fáradozott volna a közös Fekete keretes jelentés egy célokért, a lapért. Mély tiszte- mondata. A Farkasréti teme- tettel és megrendültén vett tőben naponta sokszor fogai- búcsút egy város s egy járás mázhatnák meg. És jönnek lakosai nevében. Papp Rezső, újabb gyászolók. Itt nincs pi- a váci Napló munkatársa a henőnap. közvetlenül vele, mellette dolSzámunkra ez a halál mégis goz<5 kollégák tiszteletét rótta megrázóbb volt. Érthető kol- le a sirnál elmondott végső légánkat vesztettük el. Erthe- . . tő — 49 éves volt. Érthető, szavaiva • mert még nevelésre váró csa- Hosszú menet, solcfelől érke- ládot hagyott hátra. Érthető, ző sok ember kísérete jelezte mert éppen hivatása gyakor- a mély együttérzést és az lása közben, munkájában, író- őszinte tiszteletet. Nem a szo- asztalánál érte utol a halál. kás és kötelesség vezette ide a De felhangzottak az emlé- gyászolókat. A megye, Vác kező beszédek idéző, méltató, város és járás politikai és közszomorú szavai s egyszerre életének sok vezetője állta kö- családi gyászból, kollégák rül a sf^ köszönetül egy küz_ gyászából nagyobb közössegek , . . . , , ,, . , gyásza lett. Hetesi Ferenc Pál felmos, nepe érdekében foly- a szerkesztőség nevében bú- életpályáéit es munikáscsúzott. Az erdélyi 13 gyerekes saSertszékely család fiának, a sze- Gyorsan támadt nyári zápor gény sorsú, az egyszerű pa- szórta meg a friss sírhantot. rasztembereiíhez való hűségét Tegnap eltemettük dr. Férnél falta. Olyan ember alak- rencz Lajos újságírót, ját rajzolta meg, aki hűséges maradt népéhez; művelődéséért küzdeni élethivatásnak tekintette. A váci járás és város nevében Bér kő Árpád, a járási pártbizottság osztályvezetője köszönt el. Ügy idézte őt, hogy kevés hozzá hasonló volt, akit ennyire megszerettek volna. Aki szíwel-lélekkel s minden csöpp erejével anySZÁZHALOMBATTA A harmadik ifjúmunkás parlament Tegnap tartották megyénk ipari üzemeiben a harmadik ifjúsági parlamentet. A három parlament az ifjúmunkások helyzetével foglalkozott. Az elmúlt két hét alatt a Pest megyei Építőanyagipari Vállalatnál, a Csepel Autógyárban és teghap a százhalombattai Dunai Kőolajipari Vállalatnál mondhatták el gondjaikat a fiatalok az ifjúmunkás-parlamenteken. Repülőzsüri Gödöllőn Zárt kapu, üres ház A repülőzsüri szerda este Borbély Tibornak, a megyei tanács vb-művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjének elnökletével a gödöllői művelődési házba látogatott... volna, ha nem fogadja zárt kapu, üres ház. Vajon hol lehetett a művelődési ház igazgatója ezen az estén? A zsűri dolga- végezetlenül, zsebében a jutalmazásra szánt összeggel tért haza. KÖNYVESPOLC Károlyi Mihályné : Együtt a száműzetésben — Lesz ami lesz — gondoltam, s nekivágtam. Fura érzés volt. Nem az oroszlánok miatt, hanem mert eddig mindig a szakadék túlsó felén álltam. Mondhatom, innen nagyon érdekes látványt nyújtottak — az emberek. Nem győztek szörnyűlködni. Az oroszlánok kedvesek, jólneveltek, pusztán egy ridikült óhajtottak széttépni. Miután a főigazgató farkánál fogva erélyesen visszahúzta Barát, a csapatkapitányt, belátták, itt ma csak játszani lehet. Szorgalmasan mondogattam nekik simogatás közben, hogy milyen szép és jó cicák, de a hangom egy kicsit „mutált”, akárcsak a kamaszfiamé. Anya és gyermeke „ruhája” nem egyforma. A foltok teljesen másképpen helyezkednek el rajta. Meru háromhónapos és nagy becsben tartott ivadék. 1944-ben bomba ölte meg az akkori zsiráfanyát és borját. Ettől kezdve nem volt zsiráf az állatkertben. 1965 őszén hoztak egy párt Hamburgból, a világhírű Hagenbeck-cégtől, de a bika rövidesen elhullott. Az új bika megtette kötelességét. A hosszúra nőtt bébi kétszázezer forinttal teszi értékesebbé az állatállományt. Tevééknél névadót tartottunk. Az egypupú csikó fényképezőgépek kattogása között nyerte el a Fatime nevet. Legalább e név lejtése emlékeztesse ősei hazájára. A barna kisbocsok az állatkertben már nem számítanak újdonságnak. Jókedvűen ugra-bugrálnak az óvodában. A látszat azonban csal. Amint cseperedik, a medve kellemetlen jószággá válik. Még egy medvetörténet. Amióta fókák is vannak az állatkertben, ott bukfenceznek a jegesmedvelak előtti tóban vidáman, szemtelenül, örökké éhesen, azóta a fehér mackóknak is van szórakozásuk: el nem apadó szenvedéllyel lesik őket. Töprengenek, hogyan lehetne csak egyetlen fókácskát elkapni? Lévén a fókahús a jegesmedve ínyencfalatja. De hiába sóvárognak, a mély ahogy most egy csendes korcs adja tejét a ládában vicsorgó öklömnyi feketeségnek; Lucifernek, a párducnak. Illik rá a név. Cipőgombnyi szeme még jóformán zárva, de már dühödten sziszeg, tűhegynyi karmait mereszti. Lux sokkal barátságosabb. Amikor ápolója kiemelte sírdogált, de hogy megkaparinthatta a főigazgató újját cuminak, a fotózásra való tekintettel hajlandó volt barátságos arcot vágni. Kedves, foltos macska. Anyjával Karburátor és turbina 1859. június 6-án, 110 éve született Bánki Donát, a legkiválóbb magyar műszaki alkotók egyike. A Gamz-gyár fiatal mérnökeként már figyelmet keltett ,a fővárosi gabonaelevátor szállítóberendezéseinek újszerű megoldásával. Munkatársával, Csonka Jánossal együttműködve tökéletesítették az akkoriban még gyermekéveit élő gázmotorokat, és megépítették az újfajta, magas komp- ressziójú Bánki-motort, valamint egy munkagépet, a motorkalapácsot. Korszakos jelentőségű közös találmányuk a karburátor, amelynek szabadalmi bejelentésével fél évvel előzték meg a hasonló német szabadalmat. Közreműködött a Mechwar*t- féle gőz- és petróleumekék építésében. Dinamométere nemzetközi elismeréssel találkozott. 1898-tól, mint a Műegyetem hidraulikai és vízgépészeti tanszékének vezetője, megszerkesztette a vízi energia hasznosításának hatásfokát jelentékeny mértékben megjavító, világhírű Bánki-féle turbinát, amellyel korszerű és olcsó erőgépet teremtett törpe vízi erőműveink számára. Végzett kísérleteket a repülőgépek stabilizációjára, terveket készített az energiagazdálkodásra, a földgáz hasznosítására, és hatalmas elméleti, irodalmi munkásságot fejtett ki. Két esztendővel ezelőtt jelent meg Károlyi Mihályné: Együtt a forradalomban című kötete, amelyből hű képet kaphattak az olvasók Károlyi Mihály életéről, közéleti szerepéről a Tanácsköztársaság bukásáig. A sikeres kötet folytatása, az Együtt a száműzetésben az idei könyvhét egyik újdonsága. Károlyi Mihályné visszaemlékezésében ezúttal a Tanácsköztársaság bukásától 1946 márciusáig idézi fél kettőjük életének nehezebb, konfliktusokkal és küzdelmekkel teli időszakát, azt a huszonöt esztendőt, amit emigrációban, hazájuktól távol töltöttek. Milyen is volt életüknek ez a negyed százada? Kín-keserves huszonöt év, barátok között és mégis idegenként. A könyvet olvasva mégis úgy tűnik, hogy a csalódások és megrázkódtatások ellenére, teljes volt ez az élet, amit egymás oldalán, egymást segítve töltöttek el. „Sosem éltünk fél-életet. Ügy éreztük, hogy a legnagyobb bűn a közöny, és hogy Dante helyesen tette, amikor Poklában különc leges helyet biztosított a langyosaknak. Hittünk a kollektív lelkiismeretben, hittünk abban, hogy végső fokon mindenki felelős a világban történő rosszért, és hogy mindenkinek kötelessége enyhíteni az emberi szenvedéseket... Teljes életet akartam, elfogadva a szenvedést is, mert hozzátartozik”. Amikor a kötet végére ér az olvasó, azzal a gondolattal teszi le a könyvet: Károlyi Mi- hályék emigrációban töltött éveinek történetében egy lenyűgözően tiszta emberi kapcsolat megragadóan őszinte rajzát olvashatta. Kevés memoáríró könyve nyújt olyan maradéktalan élményt, olyan meggyőző jellem- és korraj- zot, mint ez a kötet. (Európa Könyvkiadó.). P. SSŰTS I. DÉMESC élogbeJffletb ^dnapoh mii»' ■■-£?/ —i -Winn-"-- -' ■■■! „][ ,-i«niiw.X' títtib 42. Sebej elbeszéléséből ugyanis kiderült, hogy míg Farkas magára hagyta a mozdonyt, Kárász Jani attól való félelmében, hogy Kelemenék kezébe kerül a bűnjeles esetleg „vé- letlenségből” kicserélik, ellopta a láncot, Csepregi tanácsára pedig elvitte a vaskombinátba, ahol a laboratóriumban megvizsgálták. Hány nagy- fröccsödbe került ez, Kárász Jani ? Az összehegesztésnél belső törések nyomait lehetett felfedezni, a láncnak el kellett pattannia. Szinte láttam magam előtt Kárász Jani ijedt képét, amint a hideg láncot hasához szorítva iszkol a munkásszállás felé... s a világosban nézegeti, vékony-e, vastag-e, ki kellett volna-e cserélnem, vagy nem. Persze, amikor bevitték a vizsgálat írásos jelentését és a láncot Sebejnek, minden feljelentést visszavonatott. Akkor meg Bucsuék mentek delegációba, mint valami békekövetek, s kérték Gábor igazgatót, némi dohány kiutalására, mert mint mondották, ha nem siklatom ki időben a csilléket, nem tudnak elugrani (Bucsuék megjegyezték Sebejnek: „A piszok csak feldob majd valamit belőle.”) Ami sok, az sok, pénzt nem utaltak ki, de Sebej különb kiutalást mutatott, Szigetvári levelét, amelyben a megyei pártbizottság javaslatára kikérnek az építőipari vállalattól. A tanácskozásnak ezen a pontján felkeltem a székből és kezet nyújtottam mindkét elvtársamnak, akik sok szerencsét kívántak. Melyhez hasonló jókat — mondtam válaszul —, most rohanok az én Kárász János' barátomhoz, akit a mai naptól kezdve nagyon tisztelek. Az épületre vezető deszkalépcsőkön úgy megyek felfelé, mint egy macska, öt emelet magasságban szerelnek a vasasok. Amint kidugom fejem az oszlopok közötti nyíláson, látom az öreg Csepregit, éppen rozsdásszínű nadrágszárát tűri bakancsába. Hollós a havas, hideg vasszálakat húzogatja, Kárász Jani egy fogóval a pillér szélén babrál, Jakab térdel a háta mögött, a töba fene kíváncsi a dumáidra. Meg akar lógni a pacák — mondja a többieknek. — Ne hagyjuk. Nem írott malasztra, szép szavakra van szükségünk, hanem arról szövegelj, mit dobsz fel?... Halljuk! — Mindent! — mondom hevesen. — Amit akartok. — Mikor? — kérdezi Kárász Jani sötéten. — Konkrét dátumot kérünk! Szombatban egyezünk meg. — Aztán — mondja később az öreg — sokat koptasd a tolladat! Majdnem így, mint eddig, de csak majdnem! Rohanok tovább, a rakodóra. Az öreg Farkas megölel, de bosszúsan dörmög: — Megkeverted a szart, látod, jobb a békesség! Csak lassan a testtel, tovább érsz! — Bucsuék biek is elmerültek a munká- lapátot nyomnak a kezembe, ban. — Janikám! — kiáltok, s lesodrom a pillér mellől. — Drága Janikám! — megcsókolom borostás arcát. — Eressz el, hülye! — mondja Kárász Jani, s elhúzódik tőlem, de látom, fényes cipőgombszeme felragyog. — Na, nézzétek, pörög a srác — mondja az öreg Csepregi és elengedi nadrágját — Be voltál rézéivé, mi ? ... Mindannyian abbahagyják a szerelést, körbefognak. — Csepregi bácsi — megyek oda az öreghez —, maguknak köszönhetek mindent. — Kopj le, kopj le, kisapám! — legyez Kárász Jani. — Ki rakjak meg egy csillét. Gyerünk — mondom Búcsúnak —, maga is, én is egyszerre kezdünk. Ha veszítek, öt liter bort fizetek, rendben? Persze elveszítem. Lassan el fogok adósodni, ha ez így megy tovább. Izzadtan, fáradtan, de vad örömmel megyek később a buszhoz. A szerkesztőségben Sziget azt mondja: — Maga mindig eltűnik, mint egy szellem. — Mi a fenének rohangál ide-oda?... Ezt nem játsszuk ám, most már! Tessék azonnal elintézni a papírokat, aztán holnap már kéziratot kérek. Az ipari rovatnál fog dolgozni, menjen, beszéljék meg a tervet a rovatvezetővel. — Igenis — csapom össze a bokámat. A klubban Erdős levág egy húszasra. — Másodikén megadom — mondja vigyorogva. Legyintek. Aztán, minit aki nem akarja elhinni, hogy öröm érte, és keresnie kell valami bánatellensúlyt, panaszkodom, hogy nincs lakásom. Erdős lemar- ház, visz a kiadóba. Nézzek körül a friss hirdetések között, mindig akad üres albérlet. A kiadóban szőke hajú fiatal asszonyka, Kenéz Lóráret- né a feladásra kerülő hirdetések közé nyúl. — A közelben csak egy lakás van — teríti szét asztalán a cédulákat, mint passziánszo- zók a kártyalapokat. Bajcsy- Zsilinszky utca 25. özvegy Horváthnénál. — Óh ... özvegy Horváth- né! — mondom sóhajtva. — Ezt a házat én egyszer felgyújtottam. Azaz felgyújtották és... Kenézné megütközve néz rám vékony keretű szemüvege mögül. Megköszönöm a tippet Ha nem akad más, majd elmegyek Horváthnéhoz. Egyelőre a legfontosabb dolgom, hogy jó írást tegyek le a főnöknek. Aztán majd névjegykártyákat nyomatok, egyet apámnak, egyet Évának küldök eb Hadd pukkadjon, s lássa, kit vesztett el. Másnap beülök a szobámba, „alkotni”. Elhatároztam, Kárász Janiról írok egy portrét. Csend van, kellemes meleg, cigarettámat, öngyújtómat kiteszem az asztalra, írógépem mellé a sima és tiszta kézirat- papirosokat. Gondolkodom. Mit írjak róla?... Arcvonásai tiszták, mint egy retusált fénykép, előttem van, hangja, mozdulata. Írok Kárász Janiról, a jó munkásról. De jó munkás-e? __Nem is tudom. Csepregi, Hollós, Jakab sem kiemelkedő munkás, nem sztahanovisták ... Egyszerűen csak dolgoznak... Itt áll előttem Kárász Jani, cickós tyúkocs- káival, munkásszállásokon töltött fiatal, vándor életével. Él az édesanyja, apja, vannak testvérei?... Kiféle, miféle? Soha nem beszélt róluk, soha nem hallgattam meg, nem is voltam rá kíváncsi. Honnan indult Kárász Jani, mitől lett ilyen ember? ... Hogyan lehet a belső hőmérőt megnézni valakiben, mennyit mutat a ragaszkodás, a szeretet foka, s minek kell történnie egy emberben, hogy ez felforrjon a másokért való cselekvés pontjáig? ... Hogyan ábrázoljam én ezt két flekken, amikor többet tudok róla, mint kellene, és mégis kevesebbet, mint amennyit egy újságba való portré megkíván? ... Mire volt jó akkor az én nyolc hónapom közöttük ? ... Felugróm, ide-oda rohanok négy-öt lépést. Borzasztó szerencsétlenség történt velem. Nem jó a recept. És még Sziget azt hitte, használ a gyakorlati év. Fenét! Leülök, gondolkodom. Kopogok a gépen, összetépem a kéziratpapirosokat. Kínlódom, s már a homlokomon is fényes pára ül, pedig nem emelgettem semmit. Később Sziget lép a szobámba, pillantásával egybefogja arcomat és a gyűrött papírhalmazt. — Nem baj — mondja undok fölénnyel. — Most menjen ebédelni. Majd délután folytatja. (Vége) i
