Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

PEST HEGYEI 1969. JÜNIUS l.i VASARNAP PANDÚROK Emberek között Posztumusz levél Utolsó kívánság Idős Horváth Lajos tököli lakos élete 1967. április 2-án bevégeztetefct. özvegye nem­csak egyedül maradt, hanem egyedüii tulajdonosa lett az Ady Endre utca 4. szám alatti ikerház felének, valamint egy darabka földnek. Törvény: a magános öreg, hogy élhessen, köteles bizal­mat előlegezni eltartójának, vagyonáról le kell mondania eltartója javára. özvegy Horváth Lajosnénak is akadtak tököli ismerősei, akik vállalkoztak eltartására. Az egyik előbb, a másik ké­sőbb. Az egyiké lett a vagyon — minden ellenszolgáltatás nélkül; a másiknak jutott a gond és az eltartás terhe — ugyancsak minden ellenszol­gáltatás nélkül. özvegy Horváth Lajomé 23 hónappal élte túl férjét 1969 márciusában halt meg. Utolsó kívánsága — hogy édesanyja mellett nyugodhasson — sem teljesült. Párbeszédek — Üj§ágíró? Mit akar? Én semmit sem tudok. Mindent a feleségem intézett — mondja az egyik eltartó: Pandúr Ist­ván, Csépi utca 2. szám alatti lakos. Majd így folytatja: — Mit akar? Beszélni a fe­leségemmel? Nem, arról szó sem lehet. Nem engedem. Men­jen el a bíróságra, ott majd látni fogja, minden rendben van. Az ügynek vége... — Az ügynek nincs vége, mert semmi sincs rendben — mondja a másik eltartó: özv. Hoffman Istvánná, Huba utca 25. szám alatti lakos. — Ti­zenhét hónapig lakott nálam a néni, s mindezért egy fillért sem kaptam. Igaz, nem és vol­tam törvény szerinti eltartója, hanem Pandúrék. — Pandúrék, férje halála után, magukhoz dédelgették a magára maradt öregasszonyt — mondja Tomyossy László, a tököli tanács vb-elnöke. Igen, azelőtt soha, de akkor kakaóval kedveskedtek regge­lente a néninek. Azelőtt soha, de akkor érdeklődtek a hogy- léte felől is. Azelőtt soha, de akkor Pandámé megsimogat­ta az öregasszony arcát Az­előtt mindig, és akkor is kalkuláltak Pandúrék. — Figyelmeztettem Horváth nénit — folytatja a vb-elnök —, hogy nem tartom helyes­nek. ha Pandúrékkal köti meg az eltartási szerződést, de... .......Gondoltam, az egy g yermektelen házaspár, meg­becsülnek majd engem...” — írta Horváth néni posztumusz levelében. És beleegyezett, hogy tisz­tességes, emberséges eltartása fejében vagyonát átírják Pan­dúr István és felesége nevére. Átköltözött Pandúrék szép. tágas villájába. „... Egyszer csak rosszul lettem, hasmenést kaptam ... Ha evés ideje jött, amit kap­tam, nem bírtam megenni, ki­öntöttem. Azt kértem, vegye­nek nekem könnyebb ételeket, miket bír a gyomrom: kek­szet vagy sajtot. Azt válaszol­ták, arra nincs pénz...” — írta Horváth néni. Pedig volt pénz. — Pandúréktó! vettük ki ezt a szobát 300 forintért — me­séli Rucker Jánosné, aki Hor­váth néni volt tulajdonának, az Ady Endre utca 4. számú ház egyik szobájának bérlője. — A másik szobában — folytatja Rucker Jánosné — Cserenyák Lajosék laktak, úgy tudom, havi 400-ért. Mind­ketten 1967 novemberében költöztünk ide... Menedék „ ... Mór annyira el voltam keseredve — írta Horváth né­ni —, hogy az öngyilkossággal foglalkoztam...” A Du na-parton bolyongott. Itt találtak rá jó emberek. Nem volt hajlandó visszamen­ni törvényes eltartójához. Hoffmannénál kért és talált menedéket — Hoffmanné gondját vi­selte Horváth néninek — me­séld Bállá Mihályné, Huba ut­ca 10. szám alatti lakos. — A néni is szerette őt... — Mindene megvolt a néni­nek Hoffmannénál — mondja Fahur Antalné, Huba utca 23. szám alatti lakos. — Szerették, emberséggel gondját visel­ték... — Az öregasszony egy szál ruhában menekült Hoffman- néhoz — emlékezik vissza Sinkó Lukácsné a Dobó Kata­lin utcából. — Hoffmanné lát­ta el mindennel. Horváth né­ni gyakran sírva panaszko­dott, hogy Pandúrék becsap­ták. Csak addig voltak kedve­sek hozzá, amíg aláírta a va­gyonátruházó szerződést... Horváth nénit tizenhét hó­napon keresztül látta el Hoff­manné — mindezért egy fil­lért sem kapott. Ugyan kitől is kapott volna — Horváthné akkor már vagyontalan, sze­gény asszony volt. — Közben folyt a pereske­dés Horváthné ős Pandúrék között — mondja Tomyossy László, a tököli tanács vb-el- nöke. — A bíróság végül is az eltartási szerződést havi 1000 forintos életjáradékra változ­tatta át 1968. október 9-én. Pandúr azonban nem fizetett. A járásbíróság ekkor letiltot­ta Pandúr István fizetését a Csepel Autógyárnál. A 04214-es számú postai át­utalási belég tanúsága szerint Horváthné az első és utolsó pénzküldeményt 1969. február 17-én kapta kézhez, de csak 380 forintot. Az autógyár csu­pán ennyit tudott levonni Pan­dúr István béréből, akinek hirtelen kiújúlt régi keletű vesebaja és betegállományba ment. — Horváth nénit én vitet­tem kórházba — mondja dr. Vékony Béla körzeti orvos. — Innen, a Huba utcából szállí­tották el a mentők. Szegény mór menthetetlen volt, ezért a kórház a mentőkkel vissza­szállíttatta Tökölre, volt eltar­tójához, Pandúr Istvánhoz, a Csépi utca 2-be. Délelőtt vit­ték vissza és aznap éjjel már szóltak Pandúrék, hogy meg­ÉRTESITJOK A LAKOSSÁGOT, HOGY június 2-án Cegléden a Piac téren, és Ceglédbercelen, a Pesti út 71. sz. ALATT MEGNYITJUK RUHATISZTÍTÓ SZALONUNKAT Vállalunk: pipere, kilós, olajos munkaruha vegytisztítási, festési munkákat. PONTOS, OLCSÓ KISZOLGÁLÁS. Nyitvatartás reggel 7-től este 7-ig. Pest megyei Ruhatisztító és Szolgáltató V. Budapest XI., Vásárváros halt a néni. Bélcsavarodás vit­te el __ U tolsó kívánsága: hogy édes­anyja mellett nyugodhasson — nem teljesült. — Mit akar már megint? — így Pandúr István. — Mond­tam, nem válaszolok egyetlen kérdésére sem. Az öregasz- szony meghalt, eltemettük, ahova lehetett, ezzel az ügy lezárult. Vak véletlen? Az ügy ezzel még nem zá­rult le. özv. Hoffman Istvánná a történteket megírta lapunk­nak, a „Szerkesszen velünk!’’ pályázatra: segítségünket kér­ve. A sors ez esetben tehát már szén velünk!’’ pályázat április havi ezer forintos díját özv. Hoffman Istvánnénak juttatta. A sor ez esetben tehát már jutalmazott... Büntetni is ő fog? Törvény: a magános öreg, hogy élhessen, köteles bizal­mat előlegezni eltartójának, vagyonáról le kell mondania eltartója javára. Az előlegezett bizalommal a pandúristvánok visszaélnék. Karácsonyi István Már majdnem egzotikum ritkán csattog már a kalapács, a lovak patkóján. Míg húsz évvel ezelőtt naponta 8—II lovat is megpatkolt, ilyen ké­réssel ma már csak negyed-, nagy- ! annyian kopogtatnak be mű-. A turistát megállásra kény- j net. Szőke József idős mfester- szeríti az egyre ritkuló lát- j régi szénégető családból szór­vány, ha Észak-Borsod kis te- | mazik, kitűnően ismeri a szak- lepüléseiben sulykoló asszo- • ma minden fortélyát. (2. kép) nyokat pillant meg. Kelecsényi Miklós Valamikor a Szögligeten körösi kovácsmesternél bizony i helyébe. (3. kép) keresztülfolyó patakban mo­sott az egész falu, ma már csak néhányan csapkodják itt a néprajzi gyűjteményekbe kí­vánkozó mosóeszközt. (1. kép) A Mátravidéki Erdőgazda­ságban már csak külföldi megrendelésre égétik a fasze­LOVEREK EMELETES FAHÁZAK Az ország egyik legszebb tá­borozóhelyeként tartják szá­mon a turisták a soproni Lő- vérek kempingjét. Eddig a kő­házakban, faházakban és mo­telekben egy időben több mint 200 vendéget tudtak elhelyez­ni. de ez a „szállóhely” ke­vésnek bizonyult. Az idegen­forgalmi hivatal most két, két­emeletes faházat építtet, ame­lyekben újabb 80 vendég nyer­het kényelmes elhelyezést. Az épületeket az első lakók már június elején elfoglalhatják. Kisdiákok pályázatai Balesetvédelem gyufacimkén Van, aki gyufacímkékből ál­lította össze a balesetvédelmi emblémát, más csoport bé­lyegekből A pilisiek „Bizton­sági indulót” írtak, a díszes kottát is beküldték. Esélyes a Sebastián-őrs, a Bell-órs, a Templár-őrs, de Ugyanígy a többiek is mind a megyéből. Halomnyi kékbe kötött fü­zet az asztalokon, de jut be­lőle a .székekre is. 315 úttörőörs gyűjtötte össze bennük élményeit, tetteit: hogyan valósították meg az „Úttörők a teljes biztonsá­gért” mozgalom nyolc pontját. S most a Vöröskereszt me­gyei bizottságon az Állami Biztosító és az Űttörőszövet- ség képviselőjével együtt „ér­tékelik” a pályamunkákat. Az úttörők mozgalmát né­hány évvel ezelőtt indították el. összehasonlítva az ak­kori és a mostani őrsi nap­lókat: látni, milyen fejlő­dést értek el a gyerekek. Glatter Ilona,, az ifjúsági Vöröskereszt megyei vezetője szerint ma már a tanárok is szív­ügyüknek tekintik, hogy iskolájuk részt vegyen a versenyben. Például Ráckevéról 43 pá­lyamű futott be. Hol vannak már a pon­gyola mondatok, a helyes­írási hibák, amik akkor any- nyira bosszantottak. Kerek, szabatos, amellett gyermeki báj j al m e gfogalmazott • 4 kft történeteket olvastunk a fü­zetekben, ki hogyan oktatta az alsósokat a helyes közle­kedésre, hogyan javították meg otthon a zárlatos vasaló- zsinórt Még le is rajzolták, télen homokkal hintik fel a csúszós utat vagy őrt állnak az iskolában, ne tolakodja­nak a lépcsőkön, t Háromezer forint értékű, húsz nagy, és több kisebb nye­remény ■— focilabda, tollas­labda, pingpongfelszerelés várja, melyik iskola úttörő- csapatának ítélik. k. m. mmmm I, I ...I...........Hl..... ♦ síp5« MH»..' íiiMfsr f«s81 isräti* Foto: Gárdos és MTI SUHA ANDOR; Halott, papírban E ste hat óra, a lakótelep él, nyü­zsög. Minden ablakban fej vagy kéz, minden ablakban tompán csattog a porrongy. Kétszáz ab­lak, kétszáz porrongy. A mo­dern bérház ajtaja előtt két sámli. Rajta két fekete darvadozó varjú. Két állig feketébe öltözött, fekete fejkendős öregasszony. Megadóan hagyják, hogy arcukat cirógassa a bágyadt napsu­gár. Egykor szép falusi délutánokat látott öregek, otthon éppen ilyenkor hajtották haza a jószágot és a port megszűrte az akác édes illata. Itt csak a por maradt, a sámli és a fekete fő­kötő. Jönni kellett. A gyerekeket Pest­re helyezték. Nem is beszélnek róla, minek? Szótlanul, panasz nélkül mor- zsolgatják a hosszú délutánokat, hát­ralevő napjaikat. A két öregtől valamivel odébb há­rom ember ütemesen dolgozik. A ko­csimosócsalád. Ócska kis Fiat, de na­gyon szeretik.. Mindennap megjelennek sortban, vödörrel, szivaccsal. Nekik már nem jutott garázs, mindenki sze­me láttára végzik dolgukat. Nyűg ez a kocsi. Az asszony combja ijesztően hatalmas, hurkás, mint egy túltáp­lált óriás bébié. Széles háta húsvéti kötözött sonka. A vékony trikón át­tetszik a melltartó kínnal összeszo­rított pántja, alatta, felette buggyan a háj. Dolgozik, csorog róla a víz, azért mozgása kecses. Férje, Gandi. Pipa­szár láb. a szégyenlős, térdig érő sort­ban a magáén kívül még öt idegen férfi lába elférne. Egyetlen csöpp verejték nincs az arcán és a homlokán, pedig keze motolla, a derekát sem kíméli. A harmadik, a fiú. Jól sikerült, izmos gyerek, a munkát, talán a szituációt is rühelli. Arca szégyenlős, időnként min­den ok nélkül röhög, és markírozik. Beül a kocsiba, fékpróbát tart, azután a világítást tanulmányozza, nyomkodja a dudát, sajnos minden jól szupe­rál. És akkor jön a haverja. Minden este és vasárnap a százméternyi jár­dán a ház előtt általában három-négy órát sétál, hátratett kézzel, le-fel, le­iek Jól felépített fiatal testét külön­böző maskarákba bújtatja, hinné az ember, a cirkusz porondjára készül. Tempósan lépeget száz métert előre, száz métert hátra. Arca kissé torz. Haja vékony szálú, seszínű, egyenes haj, hosszúra növetszve, a vállát veri. Szemére a vakok fekete szemüvegét rakja és sétál. Egy-két óráig élvezi a helyzetet, sütkéreszik az ablakokból rá­meredő tekintetek bámulatában és akkor jön <5, az igazi. Egy ország őr­jöng érte. Alacsony, arca kissé torz, szemén a vakok fekete szemüvege, test­tartása a torzszülötteké, haja vékony, seszínű, egyenes szálú, hosszú, a vállát veri. Járásában nyoma sincs annak a ritmusnak, mellyel egy ország fiatal­ságát képes megőrjíteni. Felesége is jön. Feltűnően széD, fekete nő. Éppen egy fejjel magasabb híres férjénél. A kapuból még együtt léptek az utcára, azután egy méter, két méter, öt méter és az asszony előnye egyre nő, a férj okosan lemarad. Zsebébe nyúlkál, ta­V Ián kulcsot keres vagy mit. Visszanéz az ablakukra, kedvesen integet a sem­mibe, a nemlétező rokonoknak. Kino« helyzet, de nem teheti nevetségessé a feleségét: az olyan magasra nőtt. Az asszony már a kocsiban ül a volánnál, akkor a férfi is siethet már. Titkos ra­jongója, a gyenge másolat eddig egy kapu alól lesett, most kibújik és is­mét rója a járdát, már ismét azt hiszi, hogy ő — Ö! an itt a téren egy kövér, de na­gyon fiús leányzó. Ügyes, erős, bátor. Minden fiút megpoíoA biciklizik, futballozik, ha megunja, lehozza hatalma* bernáthegyi kutyáját sétáltatni, és ha évődnek vele, földhöz csapja a vele egykorú fiúkat. És a ruhája mindég tiszta, a zoknija mindég fehér, a cipője mindég ragyog. Sokat dolgozhat a ma­mája. A kutyája harapós, de nincs rajta szájkosár és ő mindenkit meg­nyugtat: — Ne tessék félni, csak játszik, nem harap a Bundi. «, Fiús lány, pedig fejlett, anyányi. Ba­rátnői már ráébredtek testükre, már kisírták otthon a nylon harisnyát és borzalmas színű retikülökkel sétálgat­nak, lopva nézik a zöld gyepen focizó fiúkat, de azok nem néznek vissza. Semmit sem vesznek észre, rohannak a bőr után, poros, piszkos arcukon a fülük tövétől az állukig tiszta csíko­kat mos a veríték. És a csupakéz, csupaláb leányok re­ményvesztetten, de azért a harcot fel nem adva ringatják fejletlen testüket és szomorúan konstatálják, hogy a nylon harisnyának, a retikülnek egye­lőre semmi hatása. A homokozóban a helyzet változat­lan. Kifogyhatatlan energiával, kedv­vel dolgoznak a kis emberkék. Fiatal apukák, anyukák vigyázzák mozdula-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents