Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

1969. JÚNIUS 1., VASÁRNAP HECt/E! KMíriao Holdközeiben Lefekvés előtt el szoktam szívni eg:y cigarettát. OdaáJiok az ablakba, igyekszem az ol­vasottakat kiszellőztetni a fe­jemből. Mindig a holdat látom ilyenkor. S mindig az ember jut eszembe. Parázslik a ciga­retta ... Emlékszem, valaha szemét- szájait képzeltem a teliholdra. Hol sírt, hol vigyorgott. Anyámtól sokszor megkérdez­tem, hogyhogy nem esik le? Aztán egy ideig Galilei ju­tott eszembe. Aztán csak lá­nyok .,. Szerelmes diáklá­nyok, akik nem engem sze­rettek. Ezt kővetően semmi, de semmi nem jutott eszembe. Megszoktam, hogy a hold épp úgy van, mint bármi más, a fene se törődik vele. Mostanában mindig az em­berre gondolok. Azokra, akik ott jártak, s akik ez­után mennék. Mert új, bá­tor és okos „holdember” szü­letik most. Aki nem képzeleg, hanem cselekszik. Elparázslik a cigaretta. Né­zem, nézem. De ez már nem az a régi hold. CSUPA FOTO Yasica, Nikon; Canon Kisgéphez ingyen film Korábban jeleztük, hogy külföldi utak eredményeként több lesz a kitűnő márkájú külföldi gép. Legutóbb az OFOTÉRT csodálatosan szép japán masinákból rendezett bemutatót az újságíró-kollé­gák számára. Nehéz lenne fel­sorolni valamennyit, talán elég ízelítőül ennyi: Yasica elektromos automata berende­zéstől a hasonló márkájú kis filmfelvevőig egy sor remekbe sikerült kamerát hoznak for­galomba. Ezenkívül a Nikon cégtől a Canonig egy tucat kirendeltségtől vásárolnak kü­lönleges fényképezőgépeket, amelyek ősszel és télen lesz­nek kaphatók a Váci utcai OFOTÉRT-boltban. Újdonság a hónap közepétől bevezetendő optika- és foto- cikk-kölesönzés néhány fővá­rosi szakboltban, illetve foto- áruházban. Ugyancsak ettől az időponttól kezdve a kijelölt üzletekben vásárolják meg és értékesítik a használt fűtőbe­rendezéseket. Nemcsak akkor veszik meg, ha az illető új gépet vásárol, hanem akkor is, hogy ha ellenértékként csak pénzt kér. Végül: hétfőtől jú­nius 21-ig minden, diáknak való fényképezőgéphez, mint amilyen a Szkolnyik, CERTI- NA, LJUBITELJ vagy SZME- NA, egy-egy tekercs filmet ad­nak ajándékként. CSOPAKI CSÁRDA Csopak határának festőién szép völgyében — ahol több nagy sikerű filmet forgattak — csárdává alakítanak át egy malomépületet, amelyet a Hungária Szálloda és Vendég­látóipari Vállalat kezelésében már az idei szezonban meg­nyitnak. Készülődés a felszabadulási versenyre A Hazafias Népfront és a Vöröskereszt szentendrei járá­si elnöksége együttesen indul­nak a hazánk felszabadulása 25. évfordulójára meghirde­tett versenyben. Megvizsgál­ták, hogy a községfejlesztési alapból megvalósítható épít­kezéseknél milyen társadalmi munkát szervezzenek, hogyan mozgósítsák az üzemek, intéz­Óriás szifon vagy mini hordó menyek dolgozóit. A „Virágos falu, virágos város” mozgalom érdekében megjelölik a parko­sítandó utcákat, tereket. El­memnek az erdészethez és a termelőszövetkezetekhez, hogy ők mivel tudnak a mozgalom­hoz hozzájárulni? Az úttörők esetleg fát ültethetnek az emlékszobroknál, a hősi em­lékműveknél, a főtereken. A „Tiszta udvar, tiszta ház” mozgalmat a Vöröskereszt el­lenőrzésével a már jól bevált módon tovább folytatják. Az Alumínium- árugyár az idén több új termeik­kel kedveskedik a vásárlóknak. Mi a szabadalmi ol­talomra bejelen­tett, , Patronban néven forgalpju- bá kerülő,- ötlite­res soröshordó prototípusát mu­tatjuk be. A sör, illetve minden szénsavas ital a szabványos szó- daszifonfejjel csa­polható, szénsa­vas patronnal dú­sítható, hűtőgép­be helyezhető. Másik lelemé­nyes újdonságuk a propán-bután gázpalackból ki­alakított alumí­nium bója. Mérivfj 12 érről fjyenes úton ttesaétgetás Sownodi Gyulára!, a Post nseggvi Pártbiaottság párt- és tőmrysxerroavtvh osatálf/u reaetőjérel A Pest megyei párt-végre - hajtóbizottság a közelmúltban, nagyarányú felmérő s elemző munka eredményeként, meg­tárgyalta a megye párttagsá­gának növekedését és összeté­telét az 1956—1968 közötti években. A végrehajtó bizott­ság ülését megelőző összegező munkáról s a végrehajtó bi­zottság ülésének legfőbb meg­állapításairól beszélgettünk Somodi Gyula elvtárssal, a megyei pártbizottság osztály- vezetőjével. — Mi indokolta ezt a hosszú időszakra kiterjedő s éppen ezért munkaigényes fölmérést? — A megyei párt-végrehaj­tóbizottság minden évben rendszeresen megtárgyalja a pártépítés tapasztalatait. Még­is, a fejlődés fő tendenciái, a pártépítő munka elveinek ér­vényesülése a gyakorlatban, csakis hosszabb távon mérhe­tő le. A felvétel üteméből, a párttagság összetételének ala­kulásából mindenkor követ­keztetni lehet a párt tekinté­lyére, erejére, tömegbefolyá­sára és szervezőkészségére. Azért is fontos hosszabb távon ellenőrizni a bekövetkezett változásokat s tendenciákat, hogy a tagfelvételi munkál összhangban tartsuk a párt ál­talános céljaival. Elsősorban ezek indokolták a fölmérést. — Miben foglalható össze a legfőbb tapasztalat, s voltak-e vitatott kérdések? — A kérdés első részére könnyebb a felelet. A megyé­ben folyó pártépítő munka egyenes úton haladt a tizenkét esztendő alatt, nem voltak benne kitérők törések. A párt számszerűen is, súlyát tekint­ve is növekedett, betölti az él­csapat szerepét, s további fej­lődésének szilárd alapjai van­nak. Ami a kérdés másik ré­szét illeti, néhány mondatban nehéz a felelet. Voltak viták azon, hogy szükséges-e a to­vábbi számszerű növekedés, hiszen a megyében már meg­közelítettük az MDP taglét­számát, illetve azon, hogy a párt taglétszáma s a párt po­litikai súlya milyen összefüg­gésben s kölcsönhatásban áll egymással. — A mai Pest megye más, mint volt tizenkét esztendeje. Gyorsan emelkedett a lakosság száma, nőtt az ipar súlya, a mezőgazdaság átalakult, s így tovább. Tükröződik-e ez, milyen mértékben a párttag­ság összetételében? — A megye lakossága tizen­két év alatt 120 ezerrel nőtt, adatoktól a szociális összetéte­taikat, barátkoznak, megértőén ösz- szemosolyognak. Az apukák észreve­szik a kislányokat, a retikülöket. Kis marhák, gondolják a fiúkról, aztán ijedten, némi lelkiismeretfurdalással kapnak botladozó kicsinyeik után. Odébb száll a hinta, kis palinta ... Két öreg, naptól, széltől barnára cserzett bőrű bácsi elfogyhatatlan ener­giával és kedvvel matat a zöld kert­ben, a virágos réten reggeltől estig. Órájuk már senki sem vigyáz, pedig olyan szorgalmasak, mint a homokozó gyerekek. És nincs vége, pedig ezren és ezren laknak már itt, de még mindég épül a telep. Apró hangyák, tíz-, tizenhat emeletes házakat húznak az ég felé. A nap fényénél, a hold világánál. Döm­perek robognak földdel, homokkal púpozott hátuk tűnik föl és tűnik el a kanyarban, hatalmas teherautók kész szobákat szállítanak, a már föl­rakott sárga függönyöket lobogtatja a szél. A jobboldali szomszédnál nagy ven­dégség van, tele torokkal, megfelelő dinamikával a kövidinkától azt ének­lik. hogy „A Lomnic és a Hargita”. Tényleg szép dallama van ennek az irredenta ízű nótának, de a férfi kétli, hogy csupán a dallam szépségéért éneklik. Bal oldali szomszédja lepedőnyi vö­rös drapériával ékesíti ablakát, reg­gel nagy ünnep lesz. A lakótelep él, nyüzsög. Har­minc méterre, szemben a házzal, ócska kis depó, abban egy ócska kis bolt. tódulnak ajtaján az emberek ki és be. kezükben sörösüvegek, tele vagy üre­sen. Bent nem szabad fogyasztani, tilt­ja valamilyen szobalány. A munkások tízszer is fordulnak négy óra után a szabály miatt, jólesik munka után a hűs ital. itt kint a szabadban, nagy bandában. Egy ember, pontosan olyan mint ők. cekkerrel jön ki a bodegából, a tömött hálót falhoz támasztott ke­rékpárja kormányára akasztja, az­után bal lábát a pedálra helyezi és jobb lávával két-három kísrélét után elrugaszkodik a földtől, átlendül a nyergen. Fenekét kényelembe helyezi, nyomja a pedált, irány a munkásszál­lás. A dömper a ház mögül kanyarodik az útra, a sofőr fiatal, sós vérű fickó, semmit se lát, élvezi a sebességet. Elő­ször a homokozó gyerekek veszik ész­re, hogy a levegő oen magasan es hosz- szan repül egy bácsi. Azután a focizó nagy fiúk látják, hogy repül a bi­cikli is és nyolcasba csavarodik mind­két kereke. Fékcsikorgás, félelmetes surrogással csúszik a hatalmas gumi, a dömper megáll, a férfi éppen a kere­kek előtt fekszik. Szeme nyitva, cso­dálkozik. Enyhe kísérlet, szeretne fel­ülni. feltápászkodni. Száján kibuggyan valami, füléből patakzik a vér. Csend­ben. fáradtan visszafekszik az úttestre, hirtelen nagyon sápadt lesz az arca. Tarkójánál alig bír az úttest porával az összefolyó sötét vér és a habos sör. Feje mellett összetört üvegcserepek, egy fél vekni, egy csomó zöldhagyma és egy jókora darab szalonna. A ke­nyeret fel kéne emelni, a port lefújni róla és megcsókolni, mert a kenyér az áldás, az élet. A dömperes első gondo­lata, inkább csak érzése ez, de rohan rohan az üzletbe a mentőkért telefo­nálni. A térről mind odarohannak és nézik az áldozatot, borzadállyal, kicsit messziről. Egy pillanat és százan, két­százan, ötszázan állják körül az em­bert. valaki azt mondja, hogy ko­ponyaalapi törés. Locsolóautó jön, a tömeg szétrebben, a hanyattfekvőt tisztelettudóan kihagyja a vízsugár. A tömeg visszahúzódik, ismét gyűrűt alkot, az ablakból csodálatos vad, barbár, félelmetes szertartásnak tűnik az egész. A nép feláldozza legédesebb fiát, a lakótelep építőjét, a civilizáció­ért, a civilizáció oltárán. Hatalmas embergyűrű, félelmetes pogány mise. Sikolt, üvölt a mentőautó szirénája. A tömeg ismét szétrebben. A kocsiból fekete darócruhás alakok ugrálnak ki, mozognak, körültáncolják a ha­nyattfekvőt, a szíve fölé hajolnak, az­tán a halottat pillanatok alatt papír­zsákba csomagolják. Fejére egy, lábára egy papírzsák, a dereka egy kicsit ki­van, de az nem fontos. Ketten feleme­lik az úttestről, a fű szélére teszik, ne akadályozza a forgalmat addig sem, míg a hullaszállító megérkezik. Milyen kicsi az ember, ha meghal és papírba csomagolják. darócruhás emberek ítéletét mindenki tudomásul veszi, a fiús leányzót elhúzza éhes, rokonalkatú kutyája, a fiúk újra szednek, most ezután ki kivel játsszon, a csapatban. A ko­csimosó család oda se ment. Csak ér­deklődnek az arra járóktól, él-e még a hulla? Egy most érkező hölgy kék blúzban, zöld kockás aljban, arany­övvel a derekán megkérdi a két feke­tébe öltözött varjú-nénit, mi történt itt? Az öregasszonyok nem tudják és fogatlan szájukkal bocsánatkérően vi­gyorognak. Nem tudják, honnan is tud­nák, hiszen nem az ő falujukból való. Az ablak alatt egy ötéves kislány vi- sítozik: — Anyu! Dobd le a liftkulcsot... Valahonnét a magasból, a kilencedik emelet tájékáról egy réveteg női hang: — Mit akarsz, szívem? — Pisilnem kell, siess! A míg 1955-ben 39 ezren, ma 93 ezren dolgoznak az iparban, a termelőszövetkezetek tagjai­nak száma 8600-ról 84 100-ra emelkedett. A párt taglétszá­ma s a tagság összetétele tük­rözi ezeket a változásokat, bár több területen nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. A párt-végrehajtóbizottság ál­láspontja az, hogy o párttag­ság sorainak további gyarapí­tása bizonyos területeken he­lyes és szükséges, mert ez in­dokolja a megye fejlődését, s indokolják ezt a politikai kö­rülmények. Mindez természe­tesen nem jelenti azt, hogy bárkit fölvegyenek. — A kérdés másik részére, az összetételre felelve, • azt mondhatom: a párt tagjainak 65,1 százaléka az anyagi ter­melés területén helyezkedik el jelenleg. Ez az arány az MDP- ben 45,4 százalék volt, tehát majd’ húszszázalékos az ejnel- kedés. Ami igen döntő: a mun­kásosztály élcsapatában a fi­zikai munkások aránya 44,1 százalék, s bár ezen még van javítanivaló, azzal igen elége­dettek lehetünk, hogy az 1968- ban fölvettek 53,4 százaléka fizikai munkás volt. A végre­hajtó bizottság álláspontja: to­vábbra is nagy szükség van a munkások legjobbjainak föl­vételére, a párt erősítésére közvetlenül a műhelyekből, a gépek mellől. — A mezőgazdaság átszerve­zése idején lapunkban is hírt adtunk soron kívüli fölvéte­lekről, a termelőszövetkezeti pártszervezetek létrehozásá­nak nehézségeiről. Mi ma a helyzet? A tapasztalatok meg­torpanásra utalnak. — Ha megtorpanásról nem is beszélhetünk, a fejlődés a termelőszövetkezeti pártszer­vezetekben elmaradt a kívá­natostól. Ma valamennyi közös gazdaságban van pártszerve­zet, a párttagság számszerű növekedése azonban lelassult — legalábbis a korábbi évek­hez mérten —, holott a tsz-ek erősödtek, minden tekintetben a megszilárdulás útját járják. Ez az ellentmondás további vizsgálatokat igényel, s ebben az évben a járási, városi párt- bizottságok el is végzik ezt. A politikai munka hatásossága ugyanis egy bizonyos szinten elválaszthatatlan a számszerű gyarapodástól, s ezért nem nyugodhatunk bele abba, hogy a közös gazdaságok pártszer­vezeteinek egy részében a szükségesnél kisebb figyelmet fordítanak a pártépítésre. — A tagfölvételi munka egy- egy terület sajátosságait is tükrözi, más az üzemekben s más faluhelyen. E bonyolult összefüggések közül csak egyet kiragadva: a nők aránya nö­vekszik-e a párttagság össze­tételében? — Igen. Az MDP-ben a tag­ság 30,8 százaléka volt nő, ma ez az arány ugyan kisebb, de a fejlődést az jellemzi, hogy az újonnan fölvettek között évről évre emelkedik a nők aránya, 1967-ben 31, 1968-ban 34 százalék volt. Meg kell azonban mondani: ahhoz mér­ten, hogy a megyében foglal­koztatottak 45,1 százaléka — a tsz-eket nem számítva — nő, hogy az iparban dolgozók fele, a kereskedelemben tevékeny­kedők kétharmada lány és asz- szony, nagyobb mértékű fej­lődésre van lehetőség. Akkor Is igaz ez, ha a megyei adatok jobbak az országos átlagnál. Ugyancsak megállapította a fölmérés s a végrehajtó bi­zottság, hogy a mainál na­gyobb figyelmet kell szentelni a fiatalokra. A legutóbbi évek­ben a 26 éven aluliak aránya az újonan fölvettek között 31 —32 százalék volt. Ez nem rossz eredmény, de igen sok a teendő, különösen a mezőgaz­daságban dolgozó fiatalok ese­tében. s van javítanivaló he­lyenként a KISZ-ajánlásoknál is. — A megye gazdasági-társa­dalmi változásairól sokat mond a párttagság képzettség sze­rinti összetétele is. Kiterjedt erre a fölmérés, illetve a vég­rehajtó bizottsági vita? — A fölmérés a lehető leg­alaposabb volt, minden terü­letre kiterjedt, a számszerű len, az iskolai és politikai képzettségen át egészen az er­kölcsi-fegyelmi magatartásig, az utánpótlás nevelésének színvonaláig, a felvétel rend­jéig. A szó szoros értelmében teljes képet kívántunk kap­ni. mert csakis így lehetnek megalapozottak a következte­tések. A párttagság iskolai végzettségét tekintve erőteljes volt a fejlődés. A VII. és a IX. kongresszus közötti években például a főiskolát végzettek aranya a párttagságon belül 6.8 százalékról 8,1 százalékra emelkedett, a középiskolát végzetteké 12,4 százalékról 17,1-re. Ugyanakkor nagymér­tékben csökkent azok aránya, akik a nyolc általánost nem végezték el. A politikai vég­zettségnél már nem ilyen egy­értelmű a helyzet. A fejlődés ellenére is túl nagy azok ará­nya, akik semmiféle pártisko­lán nem tanultak. A végrehaj­tó bizottság állásfoglalása az volt, hogy elsősorban a mar­xizmus—leninizmus esti egye­temén s az esti középiskolát elvégzők számát lehetséges s szükséges növelni. A megye párttagsága politikai képzett­ségének növelésében jelentős szerepet tölt be a péceli s az aszódi pártiskola. — Milyen módszertani, mun- kastilusbeli tapasztalatokat, teendőket hozott felszínre a végrehajtó bizottság ülése? — Tőmondatokban termé­szetesen nem lehet hűen s tel­jességében visszaadni azt, ami elhangzott. Ezért csak a leg­fontosabb kérdéseket emelhe­tem ki, azokat is a jelzés ere­jéig. Nagy szükség van a párt­építés tervszerűségére — itt nem számszerűségre gondolok —, arra, hogy két-három esz­tendőn át kísérjék figyelem­mel a számításba jöhetők munkáját, magatartását, s hogy ez idő alatt ezek az em­berek a tömegszervezetekben aktívan tevékenykedjenek, ne pártba lépésükkor kezdjék el a mozgalmi munkát, hanem a „lépcsők” megjárása után le­gyenek a kommunista közös­ség tagjai. Nagyobb figyelmet kell fordítani a fölvett pártta­gok megbizatásaira, arra, hogy ne maradjanak magukra, mert sajnos, ma még nem számit kivételnek az ilyen eset. Né­hány teendőről, munkamód­szerbeli kérdésről már a ko­rábbiakban szó esett, azt fűz­ném még hozzá, hogy párt- szervezeteinknek erősíteniük kell a pártépítő munkát a munkások, tsz-tagok mellett a műszaki értelmiség, a pedagó­gusok, az orvosok körében. Fontos teendő az is, hogy a jelentkezők esetében ne sema­tikus mércét alkalmazzanak, hanem differenciáljanak a pártszervezetek, — Ne haragudjon, hogy fél­beszakítom. A mérce kifeje­zés sugallja a kérdést: van­nak-e alkalmatlanok, akik megpróbálnak mégis bekerülni a pártba? — A kérdés nem is olyan ötletszerű. Vannak. A múlt év­ben a járási, városi végrehaj­tó bizottságok 112 fölvételi ké­relmet utasítottak el, s ezek kétharmadát az alapszerveze­teknél fölvételre javasolták. Megtörténik, hogy 1956-ban fegyverrel harcoló ellenforra­dalmár próbál befurakodni a párt soraiba, volt disszidens, jól szitulát polgár, sőt egyes esetekben volt csendőrtiszt, vezető tisztséget viselt nvilas párttag kéri fölvételét. Állás­pontunk: azért, mert valaki becsületesen végzi a munká­ját, beilleszkedett a társada-; lomba, nem szükséges párttag­nak javasolni. A pártalapszer- vezetéknek éberebbnek kell lenniük, jobban őrködniük a párt tisztasága felett. — Visszatérve az eredeti kérdésre: a párttagság szám­szerű növekedése s összetéte­lének változása tizenkét esz­tendő alatt egészségesen kö­vette a megyében végbement gazdasági, társadalmi folya­matokat, a párt ilyen értelem­ben is megőrizte s erősítette élcsapat jellegét, méltónak bi­zonyult a vezető szerepre. Mészáros Ottó

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents