Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-24 / 143. szám
1969. JÚNIUS 24., KEDD PEST «ECTEI kJCívIov 3 Surányi víz Budapestnek Ü1P :: r Ezekben a román gyártmányú csövekben nyomják majd az ivóvizet Budapestre. A terv ezerint augusztus 29-re fckte- (tik le az öt és fél kilométer- ínyi vezetéket. Surány határá- 'ban már elkészült 12, úgynevezett csápos kút, amelyek a csöveket táplálják. Az építők szerint, ha minden jól megy, a tervezettnél korábban jut a főváros surányi vízhez. Foto: Gábor Egy pilisi panasz nyomában Egyenlők-e az emberek? Ami például a munkához való jogukat illeti, nálunk már az emberek egyenlők. De nem lehetnek egyenlők a bérezésben, ha különböző módon dolgoznak, ha teljesítményük eltérő. Még egészen kis közösségben is teljesen egyforma munkán az emberek különböző értékeket állítanak elő, mert egyikük szorgalmasabb, vagy ügyesebb, mint a másik. Jó dolog tehát, ha nap. jainkban — éppen az ösztönzés érdekében — különbsége teszünk munkás és munka bérezése között. Erre az egyszerű, közérthető közgazdaság okfejtésre jutottak a traktoro- sók Pilisen, az ,,Üj Élet” Tízben is. A traktorosok Misány László brigádvezetővel együt össze is ültek és elhatározták kérni fogják a vezetőséget a eddigi általános „javítási” óra- bár megváltoztatására. A föl. deken ugyanis a traktorosol teljesítményben dolgoztak, kü- lönbözőségük érthető ered ményre vezetett, aki jobbat igyekezett, vastagabb boríté. kot vihetett haza. A tsz-bei azonban az átlagosan eg; traktorosra jutó évi több, min egyhónapos javítási idő azt jelentette, hogy kivétel nélkül mindenki 7,— forintot kereshetett óránként, ha a gépműhelyben traktorát szerelte. A tsz vezetősége eleget tett a kérésnek, a csoporból a három legjobb traktoros, a brigádvezető és a főmezőgazdász összeült a besorolás elkészítésére. A normákat is felülvizsgálták, megszületett a döntés, amely tartalmazta az órabéres és a javított teljesítménybéres munkaügyi mutatókat. Ez idén tavasszal történt mindez. Nemrég pedig szerkesztőségünk levelet kapott Pilisről ........Bizalomal fordul unk önökhöz... mi 1960-ban léptünk a tsz-be és ott szorgalmasan dolgoztunk, mégis, akik most jönnek, nagyobb órabért kapnak, mint mi. A tsz megalakulásakor, a kezdetben napi 20 forintért dolgoztunk, de kitartottunk a tsz mellett... Vizsgálatot kérünk ... Aláírás: Sárán János, Prepelica János, Kifut Mihály, Pribelszki János, Bódis István és Szilágyi József traktorosok .. Pilisen az „Üj Élet” Tsz-ben Virág István főmezőgazdász megmutatta a besorolást, amely szerint nevezettek a 7,— Ft-os kategóriában maradtak. Ugyanakkor a többiek 7,50, 8,—, vagy 8,50-es órabérben végzik a javítást. Miért? — Az eddigi teljesítményeket vettük tekintetbe — mondta a főmezőgazdász — és azt, kinek milyen a munkához való viszonya. Mit szólnak ehhez a traktorosok? ... Az egyik panaszos, Prepelica János a 7,— Ft-os, a vele együtt a krumpliföldben gépi kapálást végző Budavári Pál a 8,— Ft-os kategóriába tartozik. — Én kérem 1961-től a tsz- ben vagyok ;— állította meg gépét Prepelica János. — Két évig 10—13 forintos munkaegységért dolgoztam, ugyanakkor a gépállomásokon a traktorosok három—négyezret kerestek. De én kitartottam a tsz mellett. Ha javítás van, havonta 4—500 forinttal keresek kevesebbet a rossz besorolás miatt. Igenis, sérelmesnek tartom, hogy én a 7,— Ft-os kategóriába kerültem ... — Ismerd be, János —. szólítja meg Virág István főmezőgazdász a traktorost — hogy a képességeiddel van baj. Nem értesz úgy a traktorhoz, mint akik a 8,50-be kerültek. — Az lehet — nézi a krumpliföldet Prepelica —, de én régebben vagyok itt, mint egyesek. Budavári János szerint jó a besorolás, de az biztos, hogy nem vették tekintetbe, ki mennyi ideje van a tsz-ben A főmezőgazdász azzal érvel, Prepelica földdel együtt lépett be, földjáradékot kap, Budavári, akinek nem volt földje, nem kap semmit. Itt van csak a különbség. Sárán János traktoros Pribelszki Jánossal együtt éppen tankol a majorban. — Idejött három hónapja Ocztos István és már a 8. Ft-osba került. Én még a 7-es- be’ vagyok — panaszolja. — Hiszen te nem is javítottál, mert akkor vagy beteg voltál, vagy szabadságodat töltötted — mondja neki a főmezőgazdász. — Különben is, sok a kifogás a munkádra. Sárán, Pribelszki és egy fiatal traktoros ragaszkodnak állításukhoz, rossz a besorolás. Mint mondják, nem is tudtak arról, kik, mikor döntötték el, kik írták alá. Aztán végigmegyünk a 8,50-eseken, kiderül, mindenkivel egyetértenek, mert meg kell hagyni „Idős és ifjú Kiss Mihály nagyon érti a dolgát”... Hát a többiek? ... Azok is. Egyetlen ember marad Ocztos... a három hónapja idejött traktoros, akinél igazságtalannak tartják a magasabb órabért. — Könnyű a Kiss Mihálynak — veti ellen Sárán — Vezető bizalmi Ez a titulusa Simon Jánosiénak 1965 óta. Akkor választották meg első ízben társai. Azóta még kétszer. Legutóbb ez év tavaszán. A titulus nehézkes. Jobban hangzott a korábbi, a főbizalmi. A titulussal járó munka: nehéz. Öt bizalmi, hetvenhat szakszervezeti tag — ekkora hatósugara az Egyesült Izzó TV Képcsőéi Alkatrészgyára irodaépületében. 1961-ben kezdett dolgozni a váci gyárban. Ma a főkönyvelő titkárnője. Ezért kapja a fizetést. S persze, a gazdasági munka, a vezető bi- zalmiság mellett feleség, édesanya. Sok? Napjainkban az asszonyok sokat vállalnak. Ö miért vállalja? Valakinek csak csinálni kell — ez a felelet. gyei értekezleten már asszonyok sokaságának véleményét teszi közismertté, s így valahogy így eljut — el kell hogy jusson — oda is, ahol a döntések születnek arról, miként, hogyan legyen az állami szociálpolitika holnapja s távolabbi jövője. Azaz: nem a levegőbe beszélnek ezek a váci asszonyok. Legalábbis remélik, hogy nem a levegőbe beszélnek ... Mit csinál a vezető bizalmi? Semmit és mindent. Ki hogyan fogja fel. ö az utóbbi mellett voksolt Mindent magára vesz, amiben csak segíthet. Miben segíthet? Elszomorítóan hétköznapi ügyekben. Segély, tüzelőutalvány, beteg a gyerek, rendkívüli szabadság kellene, két kolléganő összeveszett... Csüggedne, mert ezek a hétköznapi ügyek távol esnek a maradandóságtól? Esze ágában sincs. Tudja, hogy az ő meg sok-sok millió ember élete ilyen prózai gondok közepette telik. Hiányozna neki a csillogás, a nagy tettek bűvölete? Nem hiszem. Tisztában van azzal, hogy az elszomorítóan hétköznapi ügyek csak regényekben és fölületes tv-játékokban elszomorítóan hétköznapiak. Nekik — se „nekik” alatt jószerével az ország lakosságának nagy része érthető — ez az adott közeg, amelyben napról napra élnek. S mert ebben élnek, arra is képesek, hogy ezt a közeget jobbá tegyék, a maguk igényei szerint változtassák. Miről beszélnek a legtöbbet? Természetesen a gyerekekről. Hiszen jó részük mama. Mit beszélnek a gyerekekről? A szokott mamagondokat, mamaörömöket. Mi köze ennek a vezető bizalmisághoz meg általában a közéleti tevékenységhez? Sok köze van hozzá. Mert a gyerekekről beszélve hangzik el: meghökkentő számukra, hogy az állam milyen nagy összeget ad a gyermekruházat s a cipők dotációjára, s mégis ezek a cikkek az átlagkeresetű embernek igen drágák. Két hónap alatt szétment a 146 forintért vett gyermekcipő — mondja. Kis ügy? Közügy! Mert a vezető bizalmi nemcsak beszélget, hanem bekopog a szakszervezeti bizottság ajtaján, s elmondja, miről sóhajtoznak az asszonyok. A titkár a városi pártbizottságon, a meA szociológusok mikroszfé- rának jelölik egy-egy kis közösség ügyeit. A mikro azonban magában hordja a makró- szférát — elég, ha odafigyel az ember, hogy ezek az asszonyok miről s hogyan beszélnek. Dühösen például arról, hogy volt olyan nap, amikor a fővárosban 8 forint, Vácott meg tizenöt volt egy kiló borsó. Hát miféle kereskedelerrt ez, kérdik, miféle kereslet-kínálat szabta ár? Azaz: arra szeretnének választ kapni, hogy mi indokolja az ilyesfajta különbségtevést. Mert hiszen nekik éppúgy ezerkettő meg ezernégy a fizetésük, mint a pesti adminisztrátornak. Mégis ha a borsót vesszük, majd’ csak a felét éri. Hogy nem szabad ilyen békaperspektívából vizsgálni a dolgokat? Vannak ügyek, t amikor a vezető bizalmi az, aki éppen ezt magyarázza a többieknek. És sok. nagyon sok ügy van, amikor eszébe sem jut, hogy megmagyarázza azokat. Hisz abban, hogy az igazság kimondása nem árt senkinek és semminek. Sokkal inkább az, ha hallgatnak az igazságról. Vagy ha megmásítják. Lám, milyen gyorsan magasba, elvek világába emeli az embert a béka- perspektíva. Csák tiszta szívvel kell a munkát csinálni. Ö úgy csinálja. A munkáról beszélnek-e? Mindig és soha. Ügy soha, hogy: na, most a munkáról beszélünk. Ügy mindig, hogy napról napra idegeskednek, mert mindennek határideje van, mert főnökök vannak, akik elvárják a pontos munkát, s napról napra örülnek, mert jó a szellem, mert nincs gorombaság, mert az asszonyi gondok megértésre találnak. És úgy is mindig a munkáról beszélnek, hogy az általuk kulimunkának nevezett általános adminisztrátorság, gép- és gyorsírónőség — kulimunka ... Fizetésben, fehér hollónál is ritkább jutalmakban, kiváló dolgozó címről már nem is beszélve. Véletlen-e, hogy minden újságban ott a hirdetés: gép- és gyorsírónőt fölveszünk? Kihaló szakma, s nem kár érte? Belegondolni is rossz, mi lenne mindenütt, ha egyik napról a másikra ezek a kulimunkások eltűnnének. Ha nem végeznék, ami a dolguk. Ha meg szükség van arra, amit csinálnak, akkor — ők mondják ilyen újságstílusban — finomítani kellene az anyagi elismerés rendszerén. No lám, milyen hamar kikerekedik egy országos gond képe. Pedig csak — ha valaki látja, de nem hallja — fecsegtek az asszonyok. Ezért nem szabad csak látszat afap- ján ítélni róluk. Jó, ha hallja az ember, mit mondanak, s akkor ítél. Még jobb, ha meghallja, miről beszélnek ... Szemüveges, testesebb, középkorú asszony. Vidám, de mint mondja, vannak, akik kellemetlen embernek tartják. Mert ha kell — és kell? igen! —, akkor erőszakos, addig jár, kilincsel, vitatkozik, míg el nem intézi azt, amit jogosnak, igaznak, reálisnak ítél. Ezért választották meg — ennyi az indokolás. Pedig sokszor van kínoskellemetlen helyzetben. Amikor például — ki tudja, miféle titokzatos erők hatása nyomán — olyan üdülési beutalót kapnak, mely Zebe- génybe szól... A szomszédba. Ahová szombat-vasárnap fél Vác kijár... Vagy akkor, amikor a hosszú évek óta együttes üdülésre áhítozó asszonyka jön hozzá: idén van reménye? És ő csak a fejét tudja ingatni: ninesen. Mert nem az ő csoportja, hanem az egész gyár, a majd’ kétezer ember összesen egy — igen, egyetlenegy! — psaládi beutalót kapott 1969 első félévére! És ilyen helyzet után menjen a csoportokhoz, s kezdje magyarázni: gyerekek, a tagdíjat a havi jövedelem átlaga szerint kellene... Különben: úgy fizetik. Ök tisztában vannak a kötelességeikkel... Minek tud örülni? Mindennek. Egy jó szónak, annak, hogy a szakszervezeti bizottság titkára kéréseiknél megoldást, s nem elutasítási indokot keres, hogy a családban természetes a másokért fáradozás ... Pedig súlyos beteg volt, rossz a szíve, mégis tavasszal, amikor megkérdezték, vállalja-e továbbra is, habozás nélkül igennel felelt. Holott csak közkatona, vezető bizalmi, akikből több ezer van az országban, nem remélhet, nem is vár kitüntetést, jutalmat, előnyöket. Miért csinálja hát? Ha az ember mindenre azt kérdezné, miért éppen én, akkor senki nem csinálna soha semmit sem — mondja, s megigazítja a szemüvegét. Mészáros Ottó mindig jó gépet kap, főten- gelycserét. Pribelszki szerint a kombájnra is majd őt ültetik... kivételeznek... — De ha teljesítménybe kell menni — ágál Virág István — akkor idős Kiss 16 órá- zik naponta, te meg csak 10-et, ha eltöltesz a gépen. A két Kiss többet tud, mint ti hárman — néz a szemükbe, mire' kesernyésen mosolyognak. — És az nem számít, hogy mi milyen régi tagok vagyunk? — Sárán János szívhez szólóan vágja ki utolsó aduját. Valóban nehéz dönteni. A tsz irodájában a főkönyvelő előveszi a múlt évi, 1968-ais kereseti kimutatásokat. Akkor még egyenlően 7,— Ft-ért javítottak, de a földeken teljesítménybérben dolgoztak. A jegyzék szerint 1968-ban az 1 hónapra jutó keresti átlag Kifut Mihálynál 1772, Sárán Jánosnál 2085, Szilágyi Józsefnél 2159 forintot mutat, míg id. Kiss Mihálynál 2863, ifjú Kiss Mihálynál 2700 forintot. Ebből is kitűnik, a 8,50-esek nem véletlenül kapták meg ezt a besorolást. Mi az a besorolás jogossága ellenére, ami mégis a panaszosok állítását támasztja alá? Igényük a régi tsz-tagokat megillető bánásmódra, ha már a forintot nem lehet vitatni. A besorolást, sajnos, nem előzte meg egy olyan brigádértekezlet, ahol minden érdekelt részt vett volna, egyéni és személyes indoklással, ki miért kerül abba a csoportba, ahová kerül. Nagyon sok ipari üzemnél is megtörténik újabban, hogy munkásszerzés könnyítése kedvéért az újaknak ugyanolyan, vagy nagyobb bért folyósítanak, holott nem képzettebbek, nem adnak többet, és ezért sok törzsgárdatag elhagyja a gyárat. Prepelica János joggal kéri számon a szűkös anyagi körülmények között eltöltött éveket — és joggal várja, hogy a tsz erről ne feledkezzék meg. Ezért is kell a lebonyolítás módjára vigyázni, betartani, a tsz-de- makrádat, időt fordítani az emberek meggyőzésére. A bérezés különbsége viszont jogos és helyes. Aki többet nyújt népgazdaságunknak, többre jogosult. Ha ezt a szabályt félretennéník, fejlődésünket fékeznénk le. Ez pedig Pilisen sem érdeke a tsz tagságának. sz—d Hanoi küldöttsége Budapestet» Dr. Tran Duy Hung. Hanoi városi tanácsa elnökének vezetésével Budapesten tartózkodó küldöttség hétfő délelőtt látogatást tett a főváros vezetőinél. A látogatásoknál jelen volt Hoang Luong, a Vietnami Demokratikus Köztársaság budapesti nagykövete. TIHANY Kompkeresztelő A hivatalos nyár első vasárnap délelőttjén a tihanyi-révi kikötőben három feldíszített komp sorakozott egymás mellett, hogy eddigi kettes, hármas és négyes számuk helyett nevet kapjanak, a „keresztelő” után a kettes komp Kisfaludy Sándor, a hármas Kossuth Lajos, a négyes pedig Széchenyi István néven közlekedik. TATA Vad kacsák A Tatai Állami Gazdaság keltetőüzemében kikeltek az első vadkacsák. Az 1971-re tervezett mintegy 15 ezres állomány első hírnökei. A Budapesten megrendezendő vadászati világkiállítás alkalmából ugyanis Tatán húszholdas angol parkot létesítenek a város határában, ahol a városba látogatók vadkacsára is vadászhatnak. t-• . Párizsi metró Mexico-Cityben Georges Derou, a párizsi földalatti vasút igazgatója átadta rendeltetésének a Me- xico-City t kelet—nyugati irányban átszelő, 12 kilométer hosszúságú földalatti vasutat. Montreal után ez a másod-'k olyan földalatti vasút az amerikai kontinensen, amelyet a párizsi metró tervei és műszaki megoldásai szerint építettek. A párizsi metró húsz mérnöke és negyven francia ipar- vállalat vett részt a két évig tartó építkezési munkálatokban. Á baktriai nyelv titka Dr. Harmatta János profesz- szor, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Indo-európai tanszékvezető professzora, az iráni nyelvek szakértője, már 1960-ban beszámolt az Akadémián az afganisztáni Szurk-Kotal-ban talált görög betűs feliratok megfejtéséről, amelyek egy addig ismeretlen közép-iráni nyelven, az úgynevezett baktriai nyelven íródtak. A közelmúltban szovjet régészek az Amu-Darja folyó mentén levő Termesz közelében egy nagy buddhista barlangszentélyt tártak fel, amelyből mintegy száz, ugyancsak baktriai nyelvű görög betűs felirat került elő. A feliratok — amelyek megfejtésére Harmatta professzort kérték fel — a III. század közepén megalakult Szasszanida birodalom nyelvi és társadalmi viszonyaiba adnak betekintést. A szentélyt a hódítók Zoroaszter papjainak követelésére részben elpusztították, részben a zoroasztriánus vallásnak megfelelően átalakították. A feliratok tanúsága szerint a szentélyt valamerty- nyi szásíszanida uralkodó meglátogatta. A feliratokon első ízben jelennek meg az uralkodók nevei, akiket eddig csak képekről ismertek. A görög írásbeliség, amely Nagy Sándor hódításainak és telepítéseinek hatását hosszú évszázadokra kiterjesztette és megőrizte, rendkívül erős kulturális kapocs lehetett a hatalmas közép-ázsiai területen. E feliratok tanulmányozása során Harmatta János mutatott rá, hogy a feliratok nyelve, a bennük tükröződő művelődési színvonal semmiben sem maradt a korabeli hellenisztikus államok görög irodalmi műveltsége mögött. Roxolánok fólialepelben A bajai régészek Madaras határában meggyorsították a nagy hunkori roxolán temető feltárását. A sírokat eddig egyenként bontották ki, most pedig 8—10—15-öt is kiásnak egyszerre. A régészek munkáját nagyon megnehezíti a szeszélyes, esős időjárás, ezért fólialeplekkel fedik be a félig kibontott hantokat,^ s így „két eső” között is folyamatosan dolgozhatnak a „száraz” sírokban. Ezenkívül éjjeliőr is vigyáz a Közép-Európa legnagyobb roxolán sírmezőjének értékes leleteire. A halomsírokban nyugvó rangosabb roxglánok bizonyára nem .sejtették', hogy 1500 év múlva „strázsálnak” felettük.
