Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-22 / 142. szám
PEST HEGYEI i&Mtrhm 1969. JÜNIUS 22., VASÄRNAP FALUVÉGI HÁZ Viaskodás a tégláért ; A falujárók útja miniatűr ▼árosba vezet Aszódon. A község legmagasabb pontján régebbi és újabb emeletes házak emelkednek — aki vasúton jön, ezt pillantja meg legelőször Aszódból. Csemege, fodrász, eszpresszó, ruhaüzlet, és más boltok, aztán víztorony, majd a dombos-lankás határ, amely szinte bekúszik az emeletek közé, a „városba”, végül néhány tucat családi ház következik, amelyek még álig rendeződtek utcákba — némelyik igencsak távol a másiktól, hogy helyet adhassanak a tágas konyhakerteknek. Itt, az egyik szélső házban laknak Bagi Gusztávét. Két széles ablakuk kukoricára néz, egyik oldalfaluk árpára. Drótkerítés veszi körül őket és olyan rendezett, makulátlan kert, mintha díszkertnek használnák. A ház egyszerű, mindenfajta hivalkodó dísztől mentes mértani idom, festése ss — sárgás és halvány téglaszínű — elősegíti, hogy tiszta egészségesség lengje körül — a sok helyen olyan lehangoló sdvari toldaléképületek is Fogyasztó kerékpár- ........- ■.............. A Csepel Művek Kerék- párgyárában elkészítették a fogyasztó kerékpár minta- példányát. Az egyhelyben álló tetszetős kivitelű kerékpáron állíthatják a lejtő fokát, külön műszer jelzi, milyen sebességgel tapos a pedál ózó. A Cement- és Mészművek VÁCI GYÁRA FELVÉTELRE KERES 40. illetve 44 órás csökkentett munkahétre lakatos, hegesztő, villanyszerelő szakmunkásokat, valamint férfi és női betanított és segédmunkásokat. Jelentkezni lehet a gyár munkaügyi csoportjánál. hiányoznak —, s az ember úgy érezze: jó lehet itt lakni. A FELESÉG Bogi Gusztávné szőke fiatal- asszony, újnak ható, zöld kár- pitozású, kényelmes fotelek és székek között fogad: — Érdekes — és közben nevet —, mindig a faluszélen laktam lánykoromban, lent az ófaluban is és Hévízgyörkön is. Ikladon nyolc évig dolgoztam az Ipari Műszergyárban a belső ellenőrzésen. Igénybe veszem a hároméves anyasági segélyt, a kisfiam 11 hónapos, de a nagyobb már hétéves. Ha előbb érkezik, itthon se talál, éppen most jöttem Pestről, vizsgáztam a Teleki Blanka Közgazdasági Technikumban földrajzból és könyvvitelből. Az éjjel alig aludtam, izgultam a földrajz miatt, de sikerült, azt hiszem, mindkettő ötös. Még van két évem az érettségiig — Amikor a házat elkezdtük 1964-ben építeni, csak azon rimánkodtam — és most először nem derűs az arca —, hogy egy szoba legyen kész, a sajátomban lakhassak. Negyvenezer forinttal indultunk, ennyit gyűjtöttünk össze négy év alatt úgy, hogy csak azt vettük, ami elengedhetetlenül kellett. Aztán felvettünk 60 ezer forint kölcsönt, 15 évre, havi 410 forintot kell törleszteni. — Mi voltunk itt az első telektulajdonosok. A gyárban mondták, lehet itt telket venni, megvettünk 310 négyszögölt, akkor még elég olcsó volt, de az átírás hatezerbe került. Amikor megtudtuk, hogy a legszélső a miénk, már nem is örültünk annyira, de most már nem cserélnék senkivel. Szerencsénk volt, hogy az építkezés alatt a tanács köz- művesítette a telket, persze, mi ástuk a csöveknek az árkot. Viszont hiába van itt a közelben a víztorony, olyan kevés a víz, hogy nem engedik bekötni. Időnként éjjel fent kell maradni, hogy vegyünk vizet. Aztán járdánk sincs, amikor dolgozni jártam, mindig két cipővel indultam el, ha esett az eső... ^ — öt-hat hónap alatt felépítettük a házat, pontosan kész lett a kiszabott határidőre, 1964. szeptember 30-ra. Munkabért nem fizettünk, a család meg a barátok segítettek szombat-vasárnaponként. Aztán mikor szorított az idő, akkor szabadságot vettünk ki, Mindenféle szakember van a baráti körben, vagy a családban, ács, kőműves, asztalos. Apósom szobafestő, a férjem meg egyenesen ezermester. — A legnehezebbnek az anyagbeszerzés bizonyult. Annyit veszekedtem, akkora szám volt, hogy mindent meg tudjak szerezni. A tégláért viaskodtam a legtöbbet, a cementért is szaladgálni kellett. A százezer forint mind elfogyott, sőt az is, amit közben kerestünk. A FÉRJ Közben megérkezik a férj Bagi Gusztáv is, jókedvűen baráti társaságból: — Mit szólsz a kerékpárhoz — fordul a feleségéhez —, a fiam ma hét éves, születés- napi ajándék. Nekem motorom van. Szükséges is, mert állandóan járom a gazdaságokat, üzembiztonsági berendezésekkel foglalkozom elektromossági szempontból; a mono- ri gépjavító alkalmazottjaként. Azelőtt eletroműszerész voltam az ikladi műszergyárban. , Röntgengépműszerésznek tanultam Pesten. Évekig dolgoztam kórházakban, feljártam, de tudja, a világ minden kincséért sem élnék városban. Itt minden megterem a kertben, a feleségem 50 csirkét nevel, meg nyulakat is. — Most központi fűtést akarunk, meg végre vizet, hogy használhassuk a fürdőszobát. Tehát itt van ez a ház — és derűs elégedettség ömlik el az arcán. — Nekem most már csak az a feladatom, hogy felneveljem a gyerekeket. AZ IDILL Hétvégeken a Bagi család a szomszédokai együtt tesz néhány lépést a közeli erdős berekig — szalonnát sütnek, sört isznak, este tévét néznek. És örülnek, hogy nem kell többet civakodni az öregekkel, akiknél azelőtt meghúzták magukat. / Berkovits György Irány Caracas KIÁLLÍTÁS AZ ÓCEÁNON A magyar külkereskedelem* érdeklődései fordul a bővülő! felvevőpiacot jelentő dél-amerikai országok felé. Ezért döntött úgy, hogy részt vesz az augusztusi caracasi nemzetközi vásáron. A HUNGEXPÖ rendezésében 14 magyar vállalat önállóan jelentkezik. As magyar kiállítás anyaga már az óceánon hajózik Caracas felé. Minipirulák A brit Syntex gyógyszert ipari cég fogamzásgátló „minipirulákat’” hozott forgalomba. Ebből a szerből már fé| milligrammos adag is lehetővé teszi a biztonságos születést szabályozást. Lovak A Mezőgazdasági Múzeumban tegnap kiállítás nyílt, amely a lótenyésztés fejlődését, történelmi jelentőségét, hasznosítását és napjainkban betöltött szerepét mutatja be. Fehér ember színes szívvel — munka nélkül A Balaton krónikus augusztusi vízhiányáról Gazdag most a Balaton, sok a vize. Négy év óta először az idén már 5 centiméterrel meghaladta és jelenleg is megközelíti a vízszint a siófoki mérce kritikus pontját, a 100 centiméteres jelzést. A tó vízháztartásának gazdái más években már kinyitották volna a balatoni „túlfolyót”, a Sió zsilipet, nehogy egy váratlan nagy esőzéstől kiáradjon a tó és megfürdesse a part menti telkeket, üdülőket. Hogy mégis zárva tartják ezt a zsilipes biztonsági szelepet, annak egyedüli oka: az aszályra kell tartalékot gyűjtenL Számos tudományos vizsgálódás és előrejelzés szerint ugyanis megkezdődött a 10—12 éves időjárási ciklus száraz éveinek periódusa, s ha most nem tárolnánk elegendő tartalékot, akkor az idei nyár második felében térdig érő víz maradna a balatoni fürdőzők- nek. Tavaly augusztusban a siófoki mércénél csak alig 40 centiméteres vízszintet mértek, s előfordult — 1949-ben —, hogy a 22 centiméteres jelzésig leapadt a tó. A fokozottabb tartalékolás nem jelenti még az árvízi biztonság feladását. Tóparti elöntést csak a hóolvadással koncentrált esőzés hozhat, s ez a veszély már nem fenyeget, egyébként a meteorológusok véleménye szerint túljutottunk a Medárd napi esőzéseken is. Egy kiadós Balaton-kömyéki zápor 4—5 centiméteres duzzasztó hatását pedig most már semlegesíthetik a Sió zsilip megnyitásával. Az idei vízszint- szabályozási terv tehát a várható fokozott nyári párolgásnak is és az óvatosabb Sió zsi- lipi vízeresztésnek megfelelően csak havi 10—15 centiméteres apasztást enged, hogy augusztusban, szeptemberben is 55 centiméternél mélyebb víz — a siófoki mércénél — álljon a fürdőzők rendelkezésére. A vizszint szabályozásában sajnos még szinte korlátlan úr az időjárás, de már nem sokáig. A negyedik ötéves tervben nagy munkálatok kezdődnek. Siófok és a Kapos torkolata közötti szakaszon kétszeresére bővítik a Sió csatorna medrét, hogy balatoni áradás esetén gyorsabban lecsapolhassák a veszélyes vízfelesleget. Gyakoribb azonban a vízhiány, az utóbbi százból mindössze 13 évben volt augusztusban elegendő víz a Balatonban. Á Drávából célszerű beszerezni a vízpótlást. Így a tervek szerint a Dráva gyékényesi szakaszától 27 kilométer hosz- szú új csatornán át másodpercenként 15 köbméter vizet juttatnak el majd a Zala-So- mogyi határárokba és onnan a Balatonba. Peter Smith 53 éves johannesburgi lakos, akin Christian Barnard professzor hét hónappal ezelőtt szívátültetést hajtott végre, minden igyekezete ellenére sem tud munkához jutni. „Én vagyok a világ legjobb teniszezője, akinek a mellkasában idegen szív dobog — jelentette ki tréfásan Peter Smith a Dél-afrikai Köztársaság teniszbajnoksága után. — De amint szóba hozom, hogy szeretnék munkához jutni, beszélgetőpartnereim sorra elpárolognak.” Smith betegsége idején súlyos adósságba keveredett. A fokvárosi Groote Schuur kórház, ahol „fehér” ember létére egy „színesbőrű” szívét ültették át mellkasába, hatalmas számlát nyújtott be neki a műtétért. Peter Smith háztulajdonosa azzal fenyegetőzik, hogy az utcára teszi, ha nem törleszti lakbérhátralékát. „A csodálatos műtét visszaadta az életemet — mondta Peter Smikh —, de úgy látszik, arra már nem adnak módot, hogy létfenntartásomról is gondoskodhassak.” VADAK Időnként a vadaknál is „népszámlálást” kell tartani, hogy kiderüljön, miképpen is alakul az állomány. A listán jelenleg a fácánok vezetnek, ami annál is inkább előnyös, mert a vadászok tábora ezt a szárnyast külön becsben tartja. Létszámuk — a nagyon pontos, lelkiismeretes összesítések szerint — idén először orszáKönyvespolc MAREES Hans von Marées a múlt század egyik legjelentősebb — bár korában alig méltányolt — festőegyénisége volt. A romantika és a látványfestészet virágzásának idején szigorúan komponált, puritán egyszerűségű, klasszikusan tiszta képeket festett. A laza festőiség helyett monumentalitásra és dekoratív hatásra törekedett, az esetlegesség helyett a szilárd szerkezetet hangsúlyozta. Az európai művészettörténet csak az elmúlt évtizedekben fedezte fel ezt a magányos német festőt, de ma már mint a modem művészet előfutárját becsülik világszerte. Bernáth Mária tanulmánya az első magyar nyelvű esszé, amely Marées művészetét átfogóan értékeli. A kötetet, amelynek a Corvina Kiadó a művészet kiskönyvtára sorozatában jelentette meg, 58 illusztráció — köztük hat színes — díszíti. — K — gosan meghaladja az egymilliót. Ez az év tehát a hazai apróvad-gazdálkodás történetében aranybetűsnek számít. A lista szerint egyébként hazánkban egymillió 62 ezer fácán van, szemben a tavalyi 942 ezerrel. A fogolyállomány is átlépett egy kerek számot, itt azonban egyelőre nem beszélhetünk milliós nagyságrendről. Ennél a szárnyasnál szerényebbnek kell lenniük a vadászoknak, és egyelőre félmillióval is be kell, hogy érjék. Külön érdekesség azonban, hogy az állomány itt is 62 ezerrel lépte át a kerek számot, jelen esetben az 500 000- ret. Ami a nyulat illeti: egy év alatt 23 ezerrel több van belőlük, s ha az állomány így gyarapodik tovább, akkor a jelenlegi 974 ezerről jövőre szintén egymillióra kerekedhet a tapsifülesek száma. A vadszámlálás adataiból kiderül, hogy nagyobb gondot kell fordítani a fogoly és a fácán védelmére. Különleges vadmentő készülékkel igyekeznek elősegíteni az állomány gyarapítását. Vízcsap - kontra tévé Komarnói „Eva“ A filmszínház-látogatók a híradó vetítésekor rövidesen országszerte megismerkedhetnek majd Thirring Violával, a komarnói magyar színház művésznőjével, akit a Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatósága a Tragédia idei előadásaira Éva szerepére szerződtetett. A művésznő nemrég Szegeden járt. Ismerkedett a 7000 személyes Dóm téri nézőtérrel, a korszerű színpaddal, a Tisza-parttal, a város nevezetességeivel. Ennek a látogatásnak néhány mozzanatát örökítették meg az operatőrök. Thirring Viola először játssza majd Madách remekművének női főszerepét. Az új magyar „Éva” pályájának egyik fontos állomásának tartja a szegedi vendégszereplést. Idegenek véleménye szerint lakásunk derűs, napfényes. A kiegyensúlyozott otthon légkörét árasztja. Nem tudni, mi okból, vízcsapjaink mégis rosz- szul érzik magukat nálunk. Abból gondolom, mert —amióta beköltöztünk — két éve- egyfolytában sírnak. Jó múltkorjában hosszas mórikálás után sikerült rávenni a ház urát, erélyes kézzel nyúljon hozzájuk. Utána a csapok megsértődtek, valósággal bömböltek. Ha megnyitottuk, varatlan dolgokat produkáltak. Hol okádták a vizet, hol alattomosan szuttyogtak. A zuTegnapelőtt új fiút pillantottam meg a jól ismert szerelőtáskájával az oldalán az alagsorban. Gondolkodás nélkül eléjevágódtam, és elszántan megkísértettem. Sikerült. Győztesen kalauzoltam fel, és már az ajtóból utasítottam családomat, tegyenek fel kávét. Aztán a fürdőszobában kezdetét vette a műtét. A fiú, hogy felnyitotta a csaptelep hasát, elképedve szidta elődje két kezét. Legalább öt percen át sorolta a tapasztalt hibákat. — Tetszenek látni? Elhajtotta a blündnit, itt elzárta a hányból csedesen folyt, a csap- fló it nem csi’S2oItű m a bol szeles permetben zaporo- aumj± rn«,,„ au,**.**" a zott a víz. Hetek óta kacérkodtam a házkezelöség ügyeletes szerelőjével, de minden célzásomat zordonan elutasította. Munkalapra ilyen javítást nem végezhet, fusira nincs ideje. — Sok munka, piti pénz — mondta. gumit, rosszul illesztette kalpnit. Isten bizony, sosem tudtam, hogy egy közönséges csap ilyen rejtélyes alkatrészekből áll! Férjem ott tiblábol a hátunk mögött, és segélykérőén pillo- gatott felém, hogy el ne áruljam, ki volt a balkezes. Nemes és nagylelkű maradtam, csupán annyit közöltem, bizony, így jár az ember. Pedig milyen bizalommal voltam ahhoz a kopaszodó szakihoz. Azt hittem, tud ... A kellő forintok leguberálá- sa után az ifjú elment. A csapok — legalábbis egyelőre — némán, szárazon működnek. Férjem csendbey üldögélt az erkélyen. Önbizalmát a sok blündni és flógni teljesen porrá zúzta. Este csöngettek. Az ajtóban ifjú szerelőnk állt, és reménykedve hadarta: — Tessék mondani... Ügy láttam a névtáblán, hogy a kedves lakótárs tv-műszerész. Lerohadt az a nyomorult Kékes. Itt lakunk a szomszédban a kövér házban. Már kicseréltem két biztosítót, átkötöttem az ellenállást, de nincs fény. Ugorjon át, nézzen bele, kezdődik a meccs. Repült a papucs, a köntös. Csörgött a liftkulcs, két boldog ember ügetett ki a kapun. Mindkettő másnak örült. Szegény ifjú. Hogy mit fog az visszakapni! k. m.
