Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-20 / 140. szám
PEST HEC.YES t&Círlap 1969. JÜNIUS 20., PENTEK Az amerikai kormány időről időre egyes hadihajókat küld a Fekete-tengerre, hogy ott ► merikai szóhasználat szerint — „megmutassák az amerikai zászlót”. E provokációs hajózás aktusaként a Morris nevű amerikai hadihajó áthaladt a Boszporuszon a Fekete-tenger felé. Sajtószenzációk — és ami mögöttük van Vatikáni B-lista A színhely Róma — illetve Vatikán-állam, VI. Pál pápa birodalma. A pápa B-listázott, azaz: egyszerűsítette az udvartartást. A Frankfurter Rundschau ezt írja: , VI. Pál két, azonnali hatály- lyal életbe léptetett dekrétummal alaposan megszegte a pápai udvartartás ágas-bogas fáját Az egyik dekrétum az új udvartartási rendről intézkedik, a másik a Vatikán-vá- ros új vezetéséről gondoskodik. Az udvart nem szüntetik meg, csupán a változott viszonyokhoz alkalmazkodva korlátozzák. A reform alapelvei: ne legyen tö.bbé olyan hivatal, amelynek nincs tényleges funkciója; a nemesség korábbi előjogait nem erősítik meg; a hivatalok nem örökölhetők. Egy régi kifejezés felhasználásával a pápai udvart a jövőben Domus Pontificalis- nak („pápai háznak”) nevezik. Ez két részre oszlik. Az elsőbe, a „capellá”.ba tartoznak azok a munkatársak, akik a pápa vallási tevékenységében segédkeznék és akik a Szent Péter Bazilikában tartott nagy szertartások során előtérbe kerülnek, a másikba pedig a „család”, tehát azok a munkatársak, akik a pápának a világi állam kormányzásában segítenek. A Domus Pontificalis az apostoli palota egyik prefektusának vezetése alatt áll. Minden kinevezés a pápa jogkörébe tartozik. A világiak által betöltött tisztségek, ha nem erősítik meg őket, öt ér alatt, a pápa halála esetén azonban azonnali hatállyal megszűnnek. A pápai trónállókat, a ma, jor domust, a Szentlélek lo, ; vagját, a lila ruhás tiszteletbeli kamarásokat, a titkos kamarásokat, a pápai tiara őrét, a gyertyahordozókat a jövőben nem fogjuk látni. A pohárnok, az udvarnagy, az udvari főkamarás, a főpostamester, az istállómesrter a főszállásmester, a titkos főszámvevő ugyancsak eltűnik. A kamarásokat, ha van valami funkciójuk, egy kategóriába sorolják és a pápai kamarás nevét kapják. A svájci gárda, a rendtartást végző és a tisztelgő szolgálatot ellátó csendőrség, továbbá a nemesi gárda és palotaőrség is megmarad. A nemesi gárdát „a pápa tiszteletbeli gárdájának” nevezik el. A jövőben nem kizárólag a nemesség köréből toborozzák tagjait. TALÁLKOZÁS FERIHEGYEN (Folytatás az 1. oldalról.) Zajonc Pál fáradhatatlariül kutatta Bakuban élő hozzátartozóit, a levelek tucatjait küldte szülővárosába, de választ nem kapott. Tavaly októberben egy Pécsett tartózkodó szovjet turista betévedt a város közepén levő boltjába, hogy óraszíjat vásároljon. Az idős órásmester, aki még mindig kitűnően érti az orosz nyelvet, beszélgetésbe elegyedett a vevővel. Nagy volt az öröme, mikor kiderült, hogy a szovjet turista Bakuban lakik és még az is rémlett neki, hogy működik ott egy Zajonc nevű futballbíró. Készségesen' vállalta, hogy segít felkutatni az illetőt és 1968. szilveszterének előestéjén Zajonc Pál pécsi lakásán csengetett a postás, orosz nyelvű, latin betűs táviratot hozott. Bakuból érkezett a sörgöny és ez állt benne: „Élek, egészséges vagyok, adj életjelt magadról. Csókol: Borisz öcséd.” A táviratban szerepelt a bakui lakáscím és te- lefönszám is, az idősebb fivér tehát azonnal felhívta telefor non az öccsét. Élőszóban meg- hatottan kívántak egymásnak boldog új évet. Ekkor értesült a Magyarországra szakadt testvér arról is, hogy az öt Zajonc fivér közül már csak ők ketten vannak életben. Azóta többször váltottak le^ velet, kicserélték fényképei-r két és meghívták egymást hazájukba. Ennek nyomán látogatott most el Pécsre az 58 éves Borisz Bencionovics Zár jonc, a 78 éves Zajonc Pálhoz, s töltenek itt együtt örömteM napokat, heteket. Megegyeztek, hogy Pál—Pável viszonozza öccse látogatását: ötvenhat év után viszontláthatja szülőföldjét, Bakut is. Kádár János beszélgetése (Folytatás az 1. oldalról.) célja, hanem eszköze, a jelen körülmények között nélkülözhetetlen eszköze a testvérpártok küzdelmének. A nemzetközi kommunista mozgalom és a haladás erői új, hatalmas fegyvert kaptak. A tanácskozás után kedvezőbb feltételek között harcolhatnak, dolgozhatnak. A polgári sajtó nagy reményeket fűzött ahhoZj hogy a kínai, valamint a csehszlovák kérdés szóba hozatala megzavarja a tanácskozás munkáját. Mi erről Kádár elvtárs véle- fnénye? — hangzott a kérdés. — Tudomásul kell venni, hogy világunkban különböző érdekek, különböző erők találkoznak és ütköznek össze, mindenekelőtt a haladás és az imperializmus erői, de mindenfajta közbülső erők is. Ennélfogva a tanácskozáshoz is különböző remények fűződtek. — Az imperialisták és a polgári sajtóorgánumok azt remélték, hogy az értekezlet a nézeteltérések éleződéséhez vezet, még a testvérpártok között is volt néhány, amely bizonyos nyugtalansággal tekintett a tanácskozás elé. — Az előzetes eszmecserék során kitűnt, hogy különböző meggondolásokból nem volna helyes napirendi kérdésként tárgyalni sem a kínai vezetők jelenlegi politikáját, sem a csehszlovák helyzetet. Az említett két kérdés mégis szóba került a tanácskozáson. A csehszlovák kisebb mértékben, a kínai vezetők jelenlegi politikája viszont csaknem minden felszólalásban szerepelt. Ez elkerülhetetlen volt, mert a kínai probléma mozgalmunk valamennyi pártját erősen foglalkoztatja — Itt jegyzem meg, érdekes momentuma volt a tanácskozásnak, amikor az egyik testvérpárt képviselője fellépett azzal az igénnyel, hogy távollevő pártot ne bíráljunk. Ez az igény azonban elfogadhatatlan, mert ütközik egy rendikí| vül fontos alapelwel, nevezetesen azzal, hogy minden párt szabadon kifejtheti álláspontját. — A kommunista mozgalom egységtörekvéseinek és az ösz- szies antiimperialista erők tömörítésének útjában jelenleg a legnagyobb akadály — foly- taítta Kádár János —, a kínai vezetők politikája. A tanácskozáson képviselt pártok úgyszólván mindegyike — ha ez nem is egyformán jutott kifejezésre, a felszólalásokban — elutasította ezt az egységbontó politikáit, mint a kommunista mozgalomtól idegen áramlatot. A csehszlovák kérdést felszólalásában a mi küldöttségünk is említette, persze csak a saját szemszögéből nézve, mert annak elemzésére a legilletékesebb a csehszlovák testvérpárt küldöttsége volt érzésem szerint, a tanácskozáson a csehszlovák helyzet reálisabb, pontosabb és jobb megítélést kapott, minit korábban. Ez a csehszlovák küldöttség objektív, marxista állás- foglalásának is érdeme. — Ártott-e az említett kérdések körül kibontakozott vita az egységtörekvéseknek? — kérdezték a tudósítók. — Nem ártott — felelte Kádár János — sem a kínai vezetők jelenlegi politikájának kritikája, sem a csehszlovák kérdés említése nem zavarta, ellenkezőleg, elősegítette a tanácskozás fő céljának elérését. Miként szüntethetők meg azok a körülmények, amelyek miatt egyes testvérpártok távolmaradtak a tanácskozásról, illetve mások részt vettek ugyani, de fenntartásaik voltak a fő dokumentummal szemben — hangzott a tudósítók következő kérdése. — Azon az úton, amelyen az elmúlt másfél év alatt, és itt a tanácskozáson is jártunk — felelte Kádár János —, a testvérpártoknak figyelmesen meg kell hallgatniuk egymás álláspontját, meg kell érteniük annak indítékait, majd elvi alapon ki kell fejteniük nézeteiket, s‘ ily módon közelíteni azokat egymáshoz — A véleményeltérések részben ideológiai, részben politikai természetűek. Az ideológiai kérdésekben csak a tudomány módszerét használhatjuk, s ez eltér a napi politika módszerétől, össze kell gyűjteni, elemezni, értékelni kell a tényeket, kidolgozni a fő következtetéseket, majd egybevetni a különböző testvérpártok elemzéseinek ményeit. Csak a komm un isi világmozgalom tapasztalatainak összessége adhatja meg az igazi választ arra a kérdésre, hogy mi a marxista—leninista igazság, vagyis mi egy adott probléma helyes, marxista— leninista értelmezése. — Ami a politikai nézeteltéréseket illeti, tudvalevő, hogy a testvérpártok a legkülönbözőbb feltételek között dolgoznak, s ennek megfelelően eltérő taktikát alkalmaznak. De az alapvető érdekek közösek, mert egységes az eltökéltség az imperializmus elleni harcunkban, egységesek vagyunk abban, hogy erősítenünk kell összefogásunkat. A nézeteltérések leküzdésének legjobb útja a közös munka és a közös harc. Egyébként hadd jegyezzem meg, ameny- nyiben nézeteltérések jelentkeznek, jobb és egészségesebb, ha nem térünk ki előlük, hanem nyíltan, elvtársia- san és bátran beszélünk róla. — A távolmaradott pártokat — mint azt küldöttségünk sajtóértekezletén említettem — különböző okok vezették. Most még egy lépéssel tovább mehetek: a tanácskozás úgy foglalt állást hogy az alapi- vető dokumentumokat megküldik a világ minden kommunista és munkáspártjának — a távolmaradottaknak is — abban a meggyőződésben, hogy ezek az okmányok közös harcunk p>olitikai platformját jelentik, amelyek megvalósításából mindenki kiveheti részét, s amelyhez még utólag is lehet csatlakozni. Azzal kapcsolatban, hogy az értekezletről tudósító nemzet közi újságírógárda körében és világszerte nagy figyelmet keltett a tanácskozás nyilvá nossága — Kádár János a következőket mondotta: — Jó sajtó- és propagandamunka nélkül politikai és társadalmi célokért harcolni nem lehet. A nyilvánosságnak mind az előkészítő munka időszaké ban, mind pedig a tanácskozás idején nagy jelentőséget tulajdonítottunk. A konzultatív találkozó házigazdáiként igyekeztünk «megkönnyíteni a sajtó munkáját, és a testvérpártokkal egyetértésben lehetővé tettük, hogy szinte együtt éljenek a tanácskozással. Ezt nagyon fontosnak tartottuk. A kommunista mozgalmat ugyanis szinte egész története során végigkísérte az osztályellenségnek az a vádja és rágalma, hogy titkos, összeesküvő céljai vannak. Valójában mozgalmunk kezdettől fogva nyílt. A mi céljaink már'ezért sem titkosak, mert nem csupán a kommunisták céljai, még kevésbé csak a kommunisták érdekeit szolgálják, hanem a nemzetközi munkásosztálynak, valamennyi dolgozónak, mindazoknak az érdekeit, akik emberi módon akarnak élni. A Moszkvában töltött két hét, találkozás öt világrész forradalmáraival, bizonyára bővelkedett ritkán adódó élményekben. Mi tette Kádár elvtársra a legnagyobb benyomást a tanácskozáson? — így szólt az utolsó kérdés. — Nehéz erre válaszolnom — mondotta Kádár János. — Annyiféle benyomás és hatás ért, hogy mindazt még rendezni kell magamban. Megkapott a tanácskozás légköre, az a nyílt, elvtársi légkör, amelyet valamennyi testvérpárt küldöttsége nagyra értékelt. Meggyőződésem szerint egyetlenegy delegáció sem utazott el megbántva vagy olyan érzéssel, hogy itt valakire is rá akartak volna kényszeríteni számára elfogadhatatlan véleményt. Ez azért nagy jelentőségű, mert ha ebben a szellemben dolgozunk tovább, megtalálhatjuk minden nézet- eltérés tisztázásának nyitját, így közelebb kerülnek egymáshoz a vélemények, s így erősödik a nemzetközi kommunista mozgalom — mondotta befejezésül Kádár' János. Ülést tartott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról.) Sinbad delfin a híres torony árnyékában A város védő- szentjének napja alkalmából ünnepi fényárba borult a híres pisai ferdetorony. Az Egyesült Államokban elkezdődött a feszültségekkel és társadalmi robbanásokkal terhes „hosszú forró nyár”. A Michigani Egyetem tüntető diáksága ellen felvonul a mintegy 300 tagú, állig felfegyverzett rendőri különítmény. üzemek az idén is jó munkát végeztek. A várható termés megnövekedett feladatok elé állítja a mezőgazdaság és a felvásárló szervek dolgozóit: a betakarítás, a felvásárlás és a tárolás a megelőző évieknél jelentősebb erőfeszítést igényel. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. Sinbad, a johannesburgi delfin, melyet napi nyolc „fellépésre” Angliába hoztak, a blackpooli híres torony árnyékában. Ünnepi fényárban ¥ a híres ferdetorony
