Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-19 / 139. szám

* 20 éves a Monori Állami Gazdaság A kezdet: három pár ökör A Monori Állami Gazdaság jogelődje a Sertéstenyésztő Nemzeti Vállalat volt, amely 1947. január 1-én alakult, az angol érdekeltségű Megtöri Magtermeltető Vállalat RT államosításával. Megalakulá­sakor 218 hold földdel, három pár ökörrel, négy pár lóval, majd később két Hoffher-trak- to.-ral rendelkeztek. A gazda­ságot három-négy évenként átszervezték, volt Szárazhegyi Állami Gazdaság 1949-ben, 1953-ban a pilisi hizlaldával egyesítették és lett Pilisi Ser­téstenyésztő és Hizlaló Válla­lat. Nőtt a termelés, javultak a gazdasági eredmények. 1957-ben Duna-Tiszaközi Ser­téstenyésztő és Hizlaló Válla­lat lett, s három megye terü­letén terült el. 13 üzemegy­séggel rendelkezett, s jellem­ző, hogy a két legszélsőbb üzemegység között 100 kilo­méter volt a távolság Mindez előrevetette az újabb átszer­vezés árnyékát, s ez nem is váratott soká magára. 1958- ban kezdődött, előbb egyes te­lepek váltak ki, s végül is 1960. január 1-től létezik mint ilyen, a Monori Állami Gaz­daság. Ekkor több mint há­romezer hold volt az összterü­lete, egy év múlva az állami tartalékterületek átvételével közel nyolcezer holdra nőtt. A gazdaság az 1961. évi nagy felfutás után eszközellá­tottságban a legrosszabbak közé tartozott. Egy traktor- egységre 196,5 hold úgyneve­zett redukált szántóterület jutott. Ekkor 13 traktoruk és két tehergépkocsijuk volt, a szárazhegyi és a Bénye újta­nyai üzemegységükben pedig a villany csak óhaj volt. A gazdaság megalakulásá­nak rövid krónikájához tarto­zik még annyi, hogy 1949-ben búzából 12 mázsát, rozsból 9 mázsát és szőlőből 20 mázsát termelt holdanként. 1953-ra erősen csökkentek a termés­átlagok, búzából 7,5 mázsa, rozsból 7 mázsa, kukoricából 12 mázsa, szőlőből 15 mázsa termett holdanként. A Monori Állami Gazdaság fejlődése 1961-ben indul meg, ugrásszerűen... MJ (Folytatjuk) Saját tenyésztésű üszőfarm A kicsapódó ajtó nyílásán át hatalmas testű, bikaizmú te­hén ballag kifelé és fellép a mérlegre. Színhely a pilisi Új Élet Tsz monori-erdei telepe. — Nem a vágóhídra visz- szük még őket — jegyzi meg tréfásan lllanitz László fő- állattenyésztő —, a nemrég vásárolt állatok szokásos mér­legelését végezzük. Nagyob­bak a lehetőségek jelenleg az állattenyésztésben. Az orszá­gos méretű célkitűzéseket összhangba hozzuk a mi sa­játos viszonyainkkal, adottsá­gainkkal, egy saját tenyészté­sű üszőfarmot alakítunk ki. Előnyösebb ez, mintha ide­genből vásárolnánk az állato­kat, mert az anyaállat tulaj­donságainak ismeretében kö­vetkeztetni tudunk az utódok jellemzőire is. A „dinasztia” első képvise­lőinek megtekintésére indul­va, útközben néhány percre felvillan a múlt. Kezdetben, alig néhány évvel ezelőtt, ezt a telepet az „őslakók”, a ser­tések uralták. Nyomait a még meglevő és nagyrészt átalakí­tott sertésólak mutatják. Be­látogatunk egy ilyenbe. A magasból leereszkedő infra- lámpák halvány, rózsaszín fé­nye valószínűtlen árnyalattal szóródik szét az újszülött bor­jak szőrén. Életkorukat te­kintve, ők még ártatlan tekin­tetű, mit sem sejtő „óvodá­sok", mesterségesen nevelik őket. Olcsón „nevelik itt az ál­latokat és korszerűen. Kez­detben sovány tej és TZS—60- as tápkeverék az ennivaló, amit később és egyre gyak­rabban szálas takarmány vált fel. Az anyaállat teje pedig a kereskedelembe kerül. (baky)' Péterffy felvétele MONOMIDín A PEST MEGYEI HÍRLAP K Ü L Ö N K I A/D A 5 A XI. ÉVFOLYAM, 139. SZÁM 1969. JÚNIUS 19., CSÜTÖRTÖK Rangja: nagyközség A gyömrői tanács napirendjén: a közrend és a közbiztonság Gondos István elnökletével Gyömrő község közrendjéről és közbiztonságáról tárgyalt a tanácsülés. Csergő Tibor fő­törzsőrmester beszámolt arról, hogy az elmúlt évhez viszo­nyítva hogyan alakultak Gyomron a szabálysértések és bűnügyek. Némi javulás tapasztalható, de még nem lehetünk elége­dettek. A gyömrői rendőrőrs munkájának elismerése mel­lett, a tanácstagok felszólalá­sai bíráló türelmetlenséget tükröztek. Többen szóvá tették, hogy a jelenleg kis létszámú őr­söt meg kellene erősíteni. A helyi és vasúti rendőrség együttműködésével kapcsolat­ban javasolták, hogy össze- hangoltábban kellene működ­jeitek. Nemrégiben ugyanis az állomáson több ízben garáz­dálkodtak. A tanácstagok azt kérték, alkalmazzák eseten­ként az erős kéz politikáját a randalírozókkal szemben. Ugyanakkor az Örs munkáját, s az önkéntes rendőrökét is elismerték. Ezután két új tanácstag be­mutatkozása következett: Má­zán Tamás és Gál Ferenc áp­rilis 20-án kerültek két meg­üresedett helyre, Gyömrőre. A község vezetótestülete szere­tettel fogadta körükbe a két tanácstagot. Varga Imre beszámolt a MÁV szakemberei által vég­zett bejárás eredményeiről. Rövidesen gyalogos átke­lőhelyet létesítenek a volt tófürdői állomásnál elhe­lyezett sorompónál. Jelenleg ott ugyanis a gyalo­gos forgalom igen nehézkes. A végrehajtó bizottság elnö­ke ezután bejelentett egy ör­vendetes hírt: a megyei tanács nagyköz­ségnek nyilvánította Gyömrő t. Ez minden bizonnyal elősegíti a község gyorsabb fejlődését. Ezzel kapcsolatban máris fe­lülvizsgálták a község távlati fejlesztési tervét egy megyei tanácskozáson, ahol lényeges kérdésekben elfogadták a köz­ségi vezetők véleményét. Furuglyás Géza Ta n ií't'.s ii Itrst ittríanttk mtt délelőtt 9 órakor Csé vharasz- ■ ton és délután 2 órakor Vasa­don. Napirendjükön az Elnöki Tanács 19/1969. számú tör­vényerejű rendelete szerepel, amely közös tanácsok létreho­zásáról szól. VB-ULESEK Vb-ülést tartanak ma dél­után 2 órakor Nyáregyházán, ahol az óvodák munkáját ér­tékelik. Tápiósápon 3 órakor kezdő­dik a vb-ülés. Napirendjén je­lentés szerepel a cigány lakos­ság helyzetéről az intézkedési terv alapján. A vásár elmarad A június 22-ére meghirde­tett monori országos állat- és kirakodó vásár elmarad. — Tóth Miklós: A fejesek című háromfelvonásos víg­játékának előadására készül a tápiószecsői művelődési ház színjátszó együttese. A premierre augusztusban ke­rül sor. EMBEREK - ESETEK A „nagy család“ Nehezen kihámozható ügy, bár sértők és sértett törzsven­dégei a békebírónak, így könnyebben sikerül kibogoz­nia a nagy „ruhizkodás” tör­ténetét. Sértett a sápi F. La- josné, F. István, valamint utóbbi fia, veje és rokonsága. Az ugyan, hogy kik, mikor és kiket verteil meg, nem de­rült ki, mert a perpatvar szin­te állandó a „nagy családban”, és mindkét tábornak vannak tanúi.' F. István, valamint fia, veje és rokonsága tagad körömszakadtáig. F. Lajosné meg ugyanúgy vádol — így SPORT Élénk iramú mérkőzés Maglód—Budakalász 3:0 (2:0) A megyebajnokság utolsó ta­vaszi fordulóján biztos 3:0 arányú győzelmet aratott Bu­dakalász ellen a maglódi csa­pat, és ezzel felzárkózott a mezőny második feléhez. Az első gól Harazin 18 méteres szabadrúgásából esett, melyet a későn kimozduló kapus vé­deni nem tudott. Komoly me­zőnyfölényt értek el a hazaiak a 28. percben, melynek ered­ménye ismét gól lett. Ezúttal Varga 20 méteres szabadrúgá­sa vágódott a hálóba. A második félidőben is Mag­lód támadott többet, de a ka­pu előtt elfogyott a csatárok tudománya. A sorozatos mag­lódi támadásokból csak a 68. percben született gól. Hernek labdáját Végh értékesítette. Az élénk iramú mérkőzés csak helyenként hozott jó já­tékot. Budakalász védekezésre Valami elkezdődött... Sűrű füst gomolygott a bé- myei kultúrteremben, az ab­lakban törött poharak, a szé­kekre „életveszélyes” volt rá­ülni ... Cigarettacsikkek sza­naszét, s unott arccal lézeng­tek a fiatalok. A színpadon a Nautilus zenekar próbált, s a gitárvijjogás szüneteiben a „Cimbora” kocsmából részeg danászás hallatszott... Szo­morú képet festettem nem­rég a bényei szórakozási lehe­tőségekről, és ráadásul min­den olyan reménytelennek is látszott. „Sose lesz itt sem­mi” — ez volt a szemekben, néhányan ki is mondták nyíl­tan. Sokáig nem jártam ott. Es most — csak el ne kiabáljuk! — valami elkezdődött. De nem, ezt nem lehet „elkiabál- ni”, mert a lelkesedést, az újat akarást, ezt a fajta fia­talos lendületet csak valami hagy on nagy dolog tudná ket- iétörni. Volt régen KISZ-szervezet Bényén? Hát... névleg min­denesetre. De se nem produ­káltak, se nem szórakoztak. Sőt: össze sem jöttek a fiata­lok, inkább csavarogtak egyet, hiszen mit is kezdhettek vol­na a pókhálós kultúrterem­ben? Időnként fellángolt a tenniakarás, kitakarítottak és asztaliteniszeztek egyet — az­tán megint semmi. És most sorra kopogott a „fiatalos” há­zaknál a postás. A meghívó ritkaságszámba megy errefelé a KISZ „védjegyével”, elment hát mindenki, akit hívtak. S a többit már Vereszki János mondja el szerényen, még büszkeséget sem érezni mon­datai mögött, pedig — idézve azt a régi képet — lenne rá oka! — A kultúrházban jöttünk össze először, úgy gondoltuk, ez a hely nem lesz jó ne­künk, sokkal barátságosabb lenne, ha sok apró helyiségbe költözhetnénk. Egyikben tár- sasjátékoznak, a másikban szól a magnó, a harmadikban esetleg pingpongmeccs fo­lyik ... Lett volna rá lehető­ség, a t&z-nek volt kihaszná­latlan irodája. Már tervezget­tünk — aztán visszament az egész. Maradt a kultúrotthon. Csodálatosan kitakarítottunk, felszereltük a függönyöket, a lomok között „bányásztunk”, s elég sok használható holmi akadt... Aztán megrendeztük az első bált. Sokáig beszéltek róla a faluban, nagy sikere volt, és elég jó lett a bevétel is. A lányoknak röplabda­dresszeket vettünk rajta. Mit mondjak még? Színjátszócso­port alakult, a héten már kez­dik a próbákat. A gyömrői sportversenyen mi is részt vettünk. Tervek? Tölgyesi Tamás, a kultúrház vezetője alig idősebb nálunk, minden­ben segít. Megpróbáljuk át­alakítani a termet, széthúzha­tó fallal kisebb klubhelyisé­gekre osztani... Sokat aka­runk, fokozatosan, nehogy keveset markoljunk. Szóval: valami elkezdődött. Valami, aminek a világéri sem szabad abbamaradnia. (koblencz) rendezkedett be, s a jól tömö­rülő védőkön elakadtak a kö­rülményesen adogató maglódi támadások. A csatárok keve­set lőttek távolról kapura, be akarták vinni a labdát a gól­vonalra, pedig távolról is elég jól tudnak lőni. Ezt bizonyítja a két távolról lőtt szabadrú­gás is, melyből gól lett. A maglódi csapatból Varga, Rakita, Bogyis és Fitos ját­szott kiemelkedően, de a töb­biek is becsületesen küzdöt­tek. Jól irányította a mérkő­zést a játékvezetői hármas is. Maglódi ifi—Budakalász ifi 2:0. K. K. GÖLZÄPOROS FINÁLÉ Pilis—Domony 8:0 (1:0) Már kezdés után kidombo­rodott a pilisiek nagyobb tudá­sa, mégis a vendégek előtt nyílt gólszerzési lehetőség. Et­től kezdve végig Pilis volt fö­lényben, perceként szőtték tá­madásaikat, s hagyták ki a gólhelyzeteket. A 29. percben Kollár 18 méteres lövésével megszületett a vezető gól. A 44. percben egyenlíthettek vol­na a domonyiak, de a hazai kapus üggyel-bajjal hárított. A második félidőben Gyön­gyösi helyett Máté játszott. Egy csapásra megjavult a já­ték, és sikerült a helyzeteket értékesíteni. Losó nagyszerű labdákat adott előre, és vala­mennyien jól játszottak. Min­den. öt percben tapsolhatott a közönség. Domony teljesen összeroppant. Pilis megérde­melten győzött a gyenge ké­pességű vendégcsapat ellen. Góllövők: Kollár (2), Máté (2, egyet 11-esből), Perjési (2), Rabi, Almást Jók: Tamás, Ke- repeszki, Kollár, Losó és Máté. Pilis ifi—Domony ifi 10:0. A pilisi ifik fölényét nem lehe­tett vitatni. (o. f.) MAI MŰSOR MOZIK Nyáregyháza: Hét kívánság. Őri: Átutazók paradicsoma. Vecsés: A domb. ezúttal békéltetésről szó sem lehet. Csupán a nagy „ruhiz­kodás” néhány részletére té­rünk ki: F. Lajosnét kővel dobálták F. Istvánék, feltúr­ták a lakását, meg is verte egy markos legényke. F. Ist­ván szerint mindéz fordítva történt, ők, az F. István csa­ládjának férfitagjai egy va­sárnap délelőtt elmentek is­merősüknek segíteni a házépí­tésben, utána betértek a kocs­mába leöblíteni a fáradságot, ezt kiszimatolta az F. Lajos- néhoz tartozó rokonság, s ők támadták meg az egyedül ha­gyott asszonyaikat. No, majd a tanúk ... Nem irigylem a bírót, aki ügyüket tárgyalná fogja. Nem ment a Romantikába... A pilisi R. Pál ügye sem mindennapi. Rendszerint for­dítva esnek az ilyen ügyek: a feleséget unják meg, hanya­golják és üldözik végül el a háztól. R. Pált viszont a fele­sége és annak családja akarja mindenáron eltávolítani a la­kásból. Most panasszal fordult a bí­rósághoz: felesége legutóbb egy vasárnap a Romantika csárdába kívánkozott. R. Pál egész délelőtt napszámban dolgozott egy családnál, s a félnapi bére 60 forint volt. Mivel keresetét odaadja csa­ládjának, több pénze nem ma­radt felesége szórakoztatására, így most megtagadta a ké­rést: nem megy a Romantiká­ba, nem akar leégni a társa­ság előtt a maga 60 forintjá­val, A feleség viszont csatla­kozott társaságához és kiszó- rakozta magát. Amikor haza­tért, jelenetet rendezett, ismé­telten felszólította urát, távoz­zon a lakásból. R. Pál szereti a gyerekeit, nem kíván külön élni tőlük, s a békebíró töprenghet: ho­gyan segítsen a házasfelek­nek? Jó-e, ha kibékíti őket? Vádlott: a tehén? Ilyen is van, amikor egy „hamis" tehén keveri bírósági ügybe a gazdáját, könnyű tes­ti sértés címén. Történt, hogy a tópiósülyí B. Jánosné kiment a Szecsöt út menti legelőre tehenével. Kötélen fogva legeltette a jámbor jószágot, amikor egy- szercsak ütésféíét érzett, és hasraesett. Ezután vette észre, hogy egy tehén lökte őt fel. Támadója szarvával tovább löködte őt. Felkelni nem tu­dott, s amikor megpróbált ha­nyatt fordulni, a tehén majd­nem eltaposta. Közben az ál­lat fejével felnyomta az asz- szony állát, úgy, hogy már fulladozott. Néha ugyan sike­rült egy-egy segélykiáltást hallatnia, de senki sem járt a közelben. Végül — az asszony elbeszélése szerint — a saját tehene ment oda, az kezdte lökdösni a másik tehenet, így tudott megszabadulni tőle. Miután B.-né meggyógyult* elment a tehén gazdájához, J. Istvánhoz, és arra kérte, legalább az orvosi költségeket térítse meg, de erről J. halla­ni sem akart. „Ilyen hamis tehenet nem szabad őrizetle­nül hagyni” — érvelt B.-né. De J. szerint vigyázott rá egy tizennégy éves fiú — és a „hamis” tehén az ő feleségét is fellökte már többször, de az nem olyan ijedős, fel sem ve­szi az jlyet, mit kell ebből ek­kora ügyet csinálni? B.-né — érthetően — mégis a bírósághoz fordult, hogy a hamis tehén, gazdája ellen fel­jelentést tegyen. (fogarasi) Pillantás a bizonyitványba Az eminens — A legnehezebb mondat Az elmúlt szombat, vasár­nap járásunk általános, kö­zép- és ipari iskoláiban majd mindenhol kiosztották az év végi bizonyítványokat. Az „ér­dekeltek” egy része örömmel, néhányan pedig némi keserű­séggel vették kézbe a „bizit”. Pillantsunk be mi is egy-egy bizonyítványba. Bállá Erika Maglódon a 6. osztályt végezte. Örömmel vit­te haza a 4,7 átlagú bizonyít­ványt. — Szerettem volna ötös lenni, de nem sikerült. Jövő­re azonban megpróbálom ... Váci Ferkó másodikos gyömrői kisfiú 4,2 lett. — Nem baj — mondja —, majd jövőre. Simon Marika másodéves fodrásztanuló: — Különösen annak örülök, hogy a gyakor­lati tárgyakból négyest kap­tam. Nálunk, a fodrászszak­mában ennek nagy a jelentő­sége. Kovács Laci immár má­sodszor ért el kitűnő ered­ményt a gimnáziumban: — Nagyon örülök a kitűnő átla­gomnak, s annak szintén, hogy szüleimtől egy versenykerék­párt kapok a jó bizonyítvá­nyért. Kiss Jóska csak közepes lett: — Lehettem volna jobb is. Igaz, ötödikben új tantár­gyak jöttek, ezekkel volt ba­jom. Jövőre szeretnék leg­alább négyes lenni. A sok ezer gyerek közül csak néhánnyal beszélgettünk, ök mindnyájan bizakodva várják a következő tanévet. A „legnépszerűbb” mondat ezen a napon ez volt: „Majd jövőre”. leér)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents