Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-01 / 124. szám

1969. JÜNIUS 1., VASÁRNAP Ismét a ka .-----------------------­- szőkék és I Az emberek | barnák, -------------------------- alacso­nyak és magasak, soványak és kövérek, értelmesek és közép­szerűek, szóval ahányan va­gyunk, annyifélék. És mégis van egy érdekes, egy közös az emberekben. És most nem ar­ra az általános igazságra gon­dolok, hogy azért mindenki ember, hanem arra a különle­ges közös jegyre, amelyet a munka, a hivatás, a szakma nyom az arcunkra, a modo­runkra, az emberi tartásunk­ra. A munkás ünneplőben is munkás. Az orvos fehér kö­peny és orvosi táska nélkül is hordja hivatásának jegyeit. De talán a pedagógusok emberi tartásán érződik legjobban a hivatásuk. Megmagyarázom: Jónás Zoltán fiatal ember. És már évek óta politikai funk­cionárius. Mégis arcán, beszé­dén, mindenén érződik hivatá­sa. Csak egy konkrét bizonyí­ték: az idővel nagyszerűen gazdálkodva, precízen negyven perc alatt mondotta mindazt el, amit én három óra alatt sem lettem volna képes. Meg­tervezett, megvalósított óra­rend, pedig nem is készített vázlatot. Erre csak pedagógus képes. Amikor mondom, ne­vet. J ónás Zoltán a KISZ Pest megyei Bizottságának titkára, a megyei úttörőelnökség elnö­ke. 38 éves. Sárospatakon érettségizett, ezután Egerben elvégezte a pedagógiai főisko­lát, innét átlépett a Testneve­lési Főiskolára, és 1955-ben már Vácott a gépipari techni­kumban tanított. Nyolc évet töltött itt.----------------------- mikor kilép I Az ember, az élet kis­---------------------- kapuján, el v égzi a középiskolát, és a nagykapuhoz ér, hogy pályát, élethivatást válasszon magá­nak, nos, az ember ritkán ha­tározott, mert minden szeret­ne lenni egyszerre. Bár jólle­het, már nem pilóta, nem is mozdonyvezető, csupán csak orvos vagy mérnök, szóval va­lami szép nagy dolgot szeret­ne az ember csinálni, és nem mindig tud dönteni, hogy me­lyik volna az ő számára a leg- , óbb. Sokszor, szerencséjére, í önt helyette az élet. Jónás oltán orvos akart lenni. Az akkori kissé túlzott mestersé­ges szelekció Testnevelési Fő­iskolára osztályozta őt. Ez semmiképpen nem vonzotta a fiatal Jónást, de amikor ott /olt, amikor tanult és főleg, imikor Vácra került, már sze­rette, mert élethivatásának ártotta a sportot is, a neve- ést is, egyszóval a testnevelési pedagógiát. Igaz, nagy szeren­cse, ha az ember fiatalon, 24 éves fejjel olyan iskolába ke­rül tanítani, mint a Váci Gép­ipari Technikum, ahol a test­nevelés tanításának feltételei rendkívül kedvezőek. Fiatalon, tiszta szívvel munkához lát, és év végén már mindenkinek Zoli bácsi. Kettős furcsaság: Zoli bácsi és még csak 24 éves. És végtére mégiscsak úgy il­lene: tanár úr és nem Zoli bá­csi. Persze hogy nem lehet el­dönteni, mennyi ebben Jónás Zoltán személyi varázsa. Hogy sok, az biztos. De a testnevelő tanárnak egy kicsit mégis könnyebb Zoli bácsivá válnia, mint teszem azt a matemati­katanárnak. De hát ez csak olyan mellékes gondolat volt e sorok szerzőjétől, lehet, nincs is igaza, mert itt a lé­nyeg mégiscsak egy ember; egy fiatal tanár nagyszerű életút­ja, az a sikerérzés, amely egy­évi munka eredményeként születik észrevétlenül az em­ber lelkében, és amely tovább doppingolja, új erőt, lendüle­tet ad, és minden munka, amely esetleg más számára erőlködés, az nála könnyedén, lendületből történik. Minden idejét a fiatalok között tölti. Kosárlabda- és kézilabdacsa­patot szervez, és a közös sike­rek indukációs hatása oda- vissza cikázik közte és a fia­talok között, és akkor megér­zi: ha még egyszer hivatást kéne választania, újra ezt vá­lasztaná. tud olyan | Csak az élet | kegyetlen------------------------- lenni, h ogy mikor az ember szerel­mes lesz az eddig számára kö­zömbös munkába, akkor jön­nek, és azt mondják, hogy hagyd abba, és vállalj funk­ciót a megyénél. Nem megy ez máról-holnapra. És plusz-mí­nusz még, hogy általánosban sohasem tanított, gyerekekkel sohasem bánt. Ez tehát még enyhe félelemmel is eltölti az embert. Mégis vállalta. A kez­deti nehézségek leküzdésében komoly segítséget kapott az úttörőszövetségtől, ott, tőlük tanulta meg a mozgalom pe­dagógiáját. Az úttörőmunka egy kissé új, mondhatni, idegen számá­ra, hiszen eddig „felnőtt” fia­talokkal volt dolga, azokat ne­velte, tanította, szervezte, lel­kesítette, és most jöttek a gye­rekek, akikkel szemben más lélektani, pedagógiai alapállás szükséges. Igaz, és ezt senki sem tagadja, az ifjúsági moz­galomban a legszínesebb az úttörőmunka. Az úttörőket érett pedagógusok vezetik. És ki kell találniuk, és ki­találták, hogy a gyermekek­nek mire van szükségük. A tábori élet romantikája, a pró­bák, amelyek minden fiatal becsvágyát felkeltik, hiszen ezeken a próbákon megméret­tetnek. és az már fiatal korban is nagyszerű dolog, ha az em­ber nem találtatik könnyűnek. És különböző mozgalmak, amelyek megfogják, vonzzák és magukkal ragadják a fiatal lelkeket, mint például a „For­radalom lángjai” mozgalom. A nagy hármas 50. évforduló­jára mozgósítani az ünneplő fiatalokat, és nevelni őket, szívükbe plántálni, hogy ezek az idők a magyar nép törté­nelmének aranylapjai. riadólánc j A múlt heti | szellemi ------------------------- vezérka­ra, hogy úgy mondjam, jól kitalálta, hogyan kell az iz­galmat fokozni. Szombaton már akadályverseny volt, ahol a gyerekek végigélték az in­tervenciós háborút, a Tanács- köztársaság katonáinak hősies, önfeláldozó küzdelmét, az éle­tet, amelyet a haza oltárán ál­doztak föl. Nagyszerű akció volt, jó mulatság, már-már férfimunka. Hát lehet egy ilyen akció rossz, színtelen? Az ilyen játék a gyermek álmá­nak beteljesülése, ez az a for­radalmi romantika, amelyet már az úttörővezetők megta­láltak, illetve amelyet az út­törők megtaláltak: a játékos­ság ötvözte romantikával. Jónás Zoltán azt vallja, hogy az úttörőmozgalom célja csak egy lehet, a többi csak kellék: az érdeklődő, művel: ember alapozása. Ha a gyer­mek érdeklődését felkeltik akor jó anyagot kap a gimná zium, az iparitanuló-képzés, az egyetem, az élet. Pest megyében elsőként az országban Jónás Zoltán szer vezte meg a szaktáborokat, ve rekedni kellett érte, újdonság volt. Hogy milyenek ezek a szaktáborok? Orosz, matema­tika, mezőgazdaság, képzőmű­vészet. Akik ezekből a szak­tárgyi versenyen jól szerepel­tek, azok mehetnek a táborba. Tíz nap alatt csodálatos ered­ményeket lehet elérni. Pedig itt csak búvárkodnak, érdek­lődnek, de az érdeklődő fiatal ész sok mindenre képes, és Jó­nás állítja, az úttörők olyan feladatokat is képesek megol­dani, amelyek középiskolások számára is nehézségeket je­lentenének. Az életpályák kialakításá­hoz nyújtanak tehát e táborok segítséget. Szaktárgyi verse­nyek, szaktáborok, szakközép- iskolák, egyetem: egyenlő jó szakemberekkel. is ta­I És az új munka I ní­----------------------------- - tott. A mit azelőtt egy iskolában lá­tott, azt most szélesen és tár­sadalmi oldaláról is megértet­te, és a gyakorlatban végezte. Azt mondja, hogy számára ez volt a legkomolyabb pedagó­giai iskola. De a nosztalgia ma sem hagyja nyugton. Fél sze­me még mindig az iskolán van, ahova visszavágyik. Azt mond­ja: ahogyan hasznosítani tud­ta az iskola tapasztalatait a mozgalomban, úgy tudná most hasznosítani a mozgalmi ta­pasztalatokat az iskolában. Nem tehet róla, csak a fiata­lok közt érzi jól magát, élete egyetlen értelme és célja: ne­velni, tanítani. Suha Andor HANSAG Tizenkét évvel ezelőtt ütöt­tek először tábort a KISZ-fia- talok a Hanságban. Az elmúlt II-év alatt 17 400 fiatal, lápos, ingoványos, vad területen 118 500 folyóméter csatornát ásott. E munka során 328 ezer 800 köbméter földet mozgattak meg. Munkájuk nyomán a ter­melőszövetkezetek és az álla­mi gazdaságok már 18 ezer 470 holdon végezhetnek intenzív mezőgazdasági munkát, és 7 ezer 400 holdon vált lehetővé új erdőtelepítés. Az idén az Osli és Földsziget között léte­sített táborban tizenkettedszer állnak munkába a fiatalok. Pest, Fejér és Vas megye kö­zépiskolásai közül június 29- től kezdődően, kéthetes váltás­ban összesen 800-an folytatják elődeik munkáját. Zacskó a kenyérnek A Posta nagy borítékot ho­zott címünkre. Feladója a Pa­pír Irodaszer Nagykereske­delmi Vállalat. Egyik igazgató- helyettese Wajnold Győr©/ néhány kedves sort és néhány papírholmit mellékelt. Mind­kettő azonos témájú: a ke­nyércsomagolás. A sokat vi­tatott és egészségügyileg ki­fogásolható árusítás csoma­golópapír hiányában valóban nem éppen higiénikus. Mind­eddig papírhiány miatt nem született megfelelő megoldás. A levélből most megtudtuk, hogy mostantól kezdve megfe­lelő mennyiségben a rendelke­zésre áll a kenyércsomagoló. Készek arra, hogy a boríték­ban is mellékelt minta szerint egy- és kétkilogrammos ke­nyerek csomagolására alkal­mas papírzacskót szállítsanak. Az áruszállítást a Csepel Gu- szev u. 98. szám alatti megyei lerakat vállalja. Hetet- egy varsában Ritka szerencsével halá­szott Baka G. András, a sze­gedi Kossuth Halászati Szö­vetkezet tagja. A Marosban elhelyezett egyik varsájába hét nagy harcsa tévedt. A leg­kisebb hat, a legnagyobbik 17 kilós volt. lég- és homokverés előtt hozammódosítás Nemcsak a jég, de a ho­mokverés is fenyegeti ezek­ben a napokban a növényze­tet A termelőszövetkezetek esetleges kárait — a termelési tervekben, még év elején meg­állapított közepes termésho­zamok alapján — téríti a biz­tosító. Az új rendszerű va­gyonbiztosítás keretében azon­ban, arra is lehetőségük van a közös gazdaságoknak, hogy kárigényüket a változó és a ténylegesen várható termés­hez igazítsák. Erre szolgál az úgynevezett hozammódo­sítás. Ha tehát a tervezettnél job­bak a terméskilátások, cél­szerű a hozamfelemelés, el­lenkező esetben pedig a ho­zamleszállítás. Minthogy erre a jég-, vagy homokverési ká­rok után már nincs lehető­ség, ajánlatos a gazdaságok­nak — saját érdekükben — minél hamarabb bejelente­niük a hozammódosítást az Állami Biztosító területileg illetékes fiókjánál. A HÁZTÁJI GAZDASÁG lakó- és melléképületeiben, felszerelésében keletkezett tűzkárt a HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁS alapján megtéríti az ÁLLAMI BIZTOSÍTÓ Bogyósgyümölcs termesztési napok PEST MEGYEBEN Évekig tartó szívós munká­val, nagy szorgalommal és anyagi áldozattal honosították meg Pest megyében a bogyós gyümölcsöket. Különösen a megye északi részében, a szán­tóföldi növénytermesztés más ágai számára kedvezőtlenebb vidéken telepítettek sok bo­gyós gyümölcsöt. Szobon és környékén, Kádon és az Ipoly völgyében, a börzsönyi lanká­kon már több száz holdnyi bogyós gyümölcs várja ter­mesztésének, feldolgozásának és értékesítésének még jobb, korszerűbb megszervezését. Sok tsz-ben foglalkoznak a gondolattal: az elkövetkező idős-zakban még több bogyóst telepítenek. Ezek az okok indították a Pest megyei Tanácsot a bogyósgyümölcs-termesztési napok megszervezésére és le­bonyolítására. A június 24-én kezdődő „napok” első tanács­kozását Budapesten a Kerté­szeti Egyetemen (Bp., XI., Mé­nesi út 44.) tartják. Ugyanitt mutatják be a különböző faj­tájú bogyós gyümölcsöket ere­deti és feldolgozott formában. A második napon üzemi be­mutató és tapasztalatcsere lesz először a szobi léfeldolgozó üzemben, majd az ültetvények bemutatására kerül sor Perő- csényben és Bernecebarátin. A „Pest megyei bogyósgyü­mölcs-termesztési napok prog­ramja szerint Jámbor Miklós, a Pest megyei Pártbizottság titkára megnyitó előadásában, a bogyósgyümölcs-termesztés helyzetével és a fejlesztés irányelveivel foglalkozik. A vitában neves kutatók, szak-, emberek felszólalását is vár-: ják. NÉZŐPONT A sallangokról Tizenhét hónapja, hogy a gazdaságirányítás mai rend­jének alapvető elemei mű­ködni kezdtek. Tizenhét hó­napja, hogy a gyárak és vál­lalatok, a termelőszövetkeze­tek, az államigazgatás a te­endőket és a felelősséget, az eredményeket és a hibákat világosabban megmutató utat jár. A kezdeti eredmények, annak hangsúlyozásával, hogy valóban csak kezdeti eredmé­nyekről van szó, biztató foly­tatáshoz teremtettek alapot. Egészében és lényegében si­került elérni mindazt, amit legalapvetőbb feladatként ti­zenhét hónappal ezelőtt az ország a ínaga számára meg­határozott. A gazdasági ered­mények néhány terület, mint a beruházás, a készletnöve­kedés kivételével, elérték, vagy túl is haladták a ter­vezettet, s a mostani gazda­sági év — az eltelt öt hó­nap ezt bizonyítja — töretlen folytatása volt 1968-nak. Éppen az eredmények — a legtöbb vállalatnál a várt­nál nagyobb nyereség, a sa­ját hatáskörben felhasznál­ható fejlesztési összeg növe­kedése stb. — játszanak sze­repet abban, hogy nem egy helyen felütötte fejét a fur­csa egyoldalúság. Az. a véle­kedés, hogy: jók a gazdasági eredményeink, akkor még mit akarnak tőlünk? S mert sok helyen valóban jók a gazda­sági eredmények, erőteljes hajlam mutatkozik arra, hogy minden mást sallangként le­nyirbáljanak, s elhajítsanak. Hajlam mutatkozik arra, hogy a nyereség növelése mellett csak másod-, ötöd- és huszad­rangú szerepet kapjanak igen fontos feladatok, melyek csak felületes megítélés esetén tűn­nek függetlennek a gazdasá­gi eredményességtől. Mire gondolunk? Arra, hogy a mindent a nyereségnövelés érdekében” típusú vezetői magatartás könnyen szem elől téveszthet olyasmit, ami ké­sőbb visszaüt, kedvezőtle­nül hat a gazdasági tevé­kenységre. s ezzel éppen a fordított hatást éri el, azaz csökkenti a nyereséget. Kisebb és nagyobb dolgok kerültek az elmúlt hónapban a sallangok listájára. Voltak vállalatok, ahol a nyereség- növelés érdekében felkiáltás­sal lemondták a szakfolyó­iratok előfizetését, megszün­tették a műszaki könyvtá­rat, csökkentették a bölcső­dei, óvodai hozzájárulást, s eljutottak egészen odáig, hogy a munka versenyt is a fölös­leges dolgok listájára tették, egy fillért sem biztosítottak a legjobbak jutalmazására. Igaz. a mai gazdasági körül­mények közepette a vállala­tok önállóak, a törvényes kereteken belül azt tesz­nek. amit jónak látnak, s a föntebb ismertetett példák egvikére sem kötelezik törvé­nyek, rendeletek a vállalato­kat. gyárakat, termelőszövet- Vp^efeket. Egy valamire azon­ban igen: a hosszú távon is eredményes gazdálkodásra! Ezt, a hosszú távon is ered? ményes gazdálkodást veszé­lyeztetik azok, akik e furcsa vakságtól megverten azt hi­szik: napjainkban már semmi nem fontos, csak a nyereség nagy legyen. Igaz, sokat nyom a latban, a részesedés kifizeté­sekor hol mennyit tesznek a borítékba, ám ugyancsak sú­lya van annak is, hol biztosí­tanak kedvezőbb feltételeket a gyermekes szülőknek, hol figyelmek jobbam a dolgozók önkéntes vetélkedésére, azaz: hol törődnek igazán az embe­rekkel? A figyelmeztetés te­hát nem azért jogos, mert törvényeket s rendeleteket kívánnak számonkémi, ha­nem mert aggodalomra ad okot a gazdasági életben tűr­hetetlen mának élés. Mert Ugyan mihez is kezd a most nagy részesedést fizető, de minden mást elhanyagoló gyár, vállalat két-három esz­tendő múlva? Mihez kezd, ha otthagyják dolgozói, mert az áldatlan munkakörülménye­kért, a rossz szociális ellátá­sért gyenge vigasz, hogy nye­reségük több lesz. Mihez kezd az a vállalát, ahol úgy akar­nak többet adni az emberek­nek, hogy — rajtuk spórolják meg ezt a többet? Helyes, s csakis támogatás­ra érdemes törekvés az, hogy a dolgozók közvetlen pénzjö­vedelmei növekedjenek, s ne a közvetett juttatások. A re­form, mint haladási irányt jelölte meg ezt. ám nem úgy, hogy: sallangként lenyírni mindazt, ami megvan! A leg­kisebb aggály nélkül mon­dunk igent arra. hogy legyen bátrabb a bérfejlesztési poli­tika, differenciáltabb a része­sedés elosztása, éljenek min­den gazdasági egységnél az anyagi ösztönzés. így a pré­miumok. céliutalmak lehetősé­gével is. Mindezt azonban úgy valósítsák meg. hogy a fejlődés arányai változzanak, a hosszú évek óta tartó folya­mat megfordul ion s ne a bé­ren kívüli, s más juttatások, hanem a közvetlen bérjellegű jövedelmek növekedjenek gyorsabban. Gyorsabban, azaz a másik területen is fejlesz­tésre van szükség, csak éppen az eddigieknél lassabb ütem­ben! így. leírva, egyszerűnek, s jónak tűnik mindez, miért ne értene vele egyet bárki? Ti­zenkét hónap tapasztalatai fi­gyelmeztetnek arra. hogy az elvi egyetértés nem azonos a gyakorlati helyesléssel, bár­mily furcsán hangzik is. amit szóban helyeselnek, azt a gya­korlatban másként csinálják sok helyen. A vállalatok nye­reségérdekeltsége. a termelő- szövetkezeteknél a vállalatsze­rű gazdálkodás fokozatos meg­valósítása alapelv nem kell, s nem lehet engedni belőle. Az alapelv azonban csak akkor valósulhat meg tökéletesen, ha a részletek is érvényesül­hetnek. Vélt és valódi sallan­gok listájával tehát nem sza­bad egyformán bánni, vétkes nagyvonalúsággal elhajítani art is. ami holnap meg hol­napután nélkülözhetetlen lesz.

Next

/
Thumbnails
Contents