Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)

1969-06-03 / 125. szám

1969. JÜNITJS 3., KEDD PEST HEGYEI kúriát) A legkisebb A népmesékben mindig a legkisebb győz. O kapja meg a királylányt és a fele király­ságot — egyszóval hiába kicsi, mindig kitesz magáért. Valami ilyesmit éreztem, amikor a rádió vasárnap dél­előtt a Hajósinas kerestetik cí­mű vetélkedő utolsó elődöntő­jét közvetítette, a három ver­senyző csapat, az esztergomi, a szentendrei és a kiskunlacházi között a kiskunlacházi volt a ,,legkisebb” — és mégis ö nyert, ő jutott tovább. Pedig az első félórában még vonaluk sem volt, s így a hangjukat sem lehetett hallani a körkap- csolásos vetélkedőn. A vonál szerencsére „bejött”. S ők is befutottak, és az sem utolsó dolog, hogy Szentendre lett a második. m. J. Dorogi aknamélyítők Szentendrén ízeves az Agrobotanikai Intézet Tíz esztendeje alakult meg Tápiószelén az Országos Ag- robotanikai Intézet. Az évfor- •duló alkalmából június 5-én, tudományos tanácsülést tarta­nak az intézet központjában. A jubileumi tanácskozáson — amely délelőtt 9 órakor kezdő­dik — dr. Soós Gábor minisz­terhelyettes is részt vesz, majd dr. Jánossy Andor igaz­gató méltatja az elmúlt tíz év munkáját. Ezt követően kerül sor az intézet munkatársainak tudományos előadásaira. Töb­bek között Mesch József szá­mol be a tápiószelei búzafaj- ta-gyűjtemény értékelő vizs­gálatairól, Bárdy Ágnes, a ma­gyar kukorica tájfajták neme- sítési értékeiről, és dr. Bányai László, a virágzásbiológiai tapasztalatairól. A tudomá­nyos tanácsülést kiállítás egé­szíti ki. TIHANY Nyári orgona... Tihanyban, az egykori apát­sági templomban az idei nyári főszezonban összesen 17 orgo­nahangversenyt rendeznek, amelyekre többségében kül­földi hallgatókat várnak. Új­donság lesz az idén, hogy hét hangversenyt neves külföldi vendégművészek tartanak. Jú­liusban csehszlovák, román és szovjet, augusztusban pedig holland és német orgonamű­vészek szerepelnek a tihanyi templomban. A kőröshegyi műemléktemplom új hangver­senyorgonát kapott, itt hat koncert nyújt a nyáron zenei élményt a Balaton-part ven­dégseregének. A szénhidrogének előretö­rése miatt a szénbányáktól a korábbinál lényegesen keve­sebb munkára • kapnak meg­rendelést a dorogi aknamélyí­tők. Jól összeszokott, kitűnő szakemberekből álló törzsgár­dájukat azonban mindenkép­pen meg akarják tartani, ezért dolgozóik részére új le­hetőségeket kerestek. Egyik legnagyobb munkájuk a Lánchíddal szemben levő nagy közúti alagút víztelení­tése. A Fővárosi Fürdőigazga­tóság megrendelésére végzik a legszebb munkát: a gellérthegyi Szentiván barlang alatt egy eddig is­meretlen aragonit képződ­ményekben gazdag bar­langot tárnak (cl. A barlangot, amelynek hő­mérséklete 27 fok és páratar­talma csaknem százszázalé­kos, ' gyógyszanatóriumnak rendezik majd be. A budafoki pincék felújítá­sát is a dorogi aknamélyítők­re bízták. Itt óriás;, üveggel csempézett vasbeton hordókat építenek. Rövidesen új mun­kákhoz kezdenek Szentend­rén, a város egyharmada alatt 400—500 éves, többszintű pincerendszer rejtőzik, amely süllyed, omlik, s a lakóházakat veszélyezteti. Az aknamélyítők ideiglenesen fabiztosítást alkalmaznak, majd kifalazzák az üregeket, és tárolásra, raktározásra al­kalmassá teszik a nagy kiter­jedésű pincerendszert. Faluvégi házak Részletek - a részletekről Az egy szoba, konyha, ve­randa — a ház a szántóföldre néz, hosszú, de keskenv két ablakával, a téglalapalakú kis épület középső rózsaszínre festett sávjában, amely szín bizonyos rangot Képvisel a felső és az alsó részeK meg­szokott sárgájával szemben Rendkívül, gondozott kert ve­szi körül a hátsó frontot, amely otthonos bepillantást biztosít az innen közeledőnek. Budaörs. Lévai utca 3., az­előtt Komáromi dűlő út 1. A ház nem új, nem mo­dern, de nem lehet mondani réginek és elavultnak sem. A töltés mellett árok, szenny­vízzel. A háznak bizonyára több DOHÁNYOSOK A mag meg a föld Nem a füstöt eregetik, a do- | hányt palántázzák. Négy, tég­lalap alakú rekeszben, egy­másra nőve, fonva, levelibéka zöld növények. Árva József 67 éves tsz-nyugdíjasnak itt Kó- csor János 65 éves férfi a pár­ja. Árva József az egyik re­kesz deszkaszélén ül, Kácsor János a túlsó oldalon álló helyzetből hajol a palánták fölé. A tápiószelei tsz tomá- cos, régi kúriát idéző irodahá­za kődobásnyira. — Az elnököt várom — mondom köszönés után — ki­jöttem kicsit beszélgetni. — Jól tette! — Árva József felveti arcát a kajla szélű ka­lap árnyékából. — Unom úgyis már az öreget. — öreg-e? ... Hiszen két évvel idősebb is vagy. Na, nézze meg az ember... — Ká­csor szeme körül ráncba fut sötét színű bőre. — Különben csak heccelődik — a magya­rázat nekem szól. — A téeszé a dohány? — leülök én is a rekeszre, és nézem, Árva József nyitott te­nyerű keze, mint vonul a pa­lánták fölött, mint simogatja őket, akár borzas menyecske­fejek lennének, aztán hogyan kap bele, ahol az erősebbek tolakodóan kimagaslanak. 4 tsz-é, de a mienké is, mert századlékos vállalásban vagyunk. (így mondja: szá­zadlék.) Hatvan a termelőszö­vetkezeté, negyven a mienk... Hogy mi van ebben?... Mi készítjük a talajt neki... már a palántáknak ,.. elvet­jük, kikéi, válogatjuk, aztán a földön dugványozzuk ... Nem. nem kézzel, géppel... (Rövid i EZÜSTÉRMES PINCEMESTER Nemcsak a szakszövetkezet sok díjat kapott borait kezeli kifogástalanul az újliartyáni Assenbrenner Pál pincemes­ter, hanem saját termésére is nagy gondot fordít. A leg­utóbbi megyei borversenyen ezüstérmet szerzett háztáji olaszrizlingjével. (Foto: Urbán) magyarázat következik, a gép csoroszlyája hogyan nyílik, csukódik, hogyan húzza szét a még meleg földet, s hogyan takarják be a közben ledu­gott palántát)... megkapáljuk vagy kétszer... Kézzel? ... Csodát! Géppel!... szedjük... az első szedés a legjobb, akkor adja ki minden erejét a do­hány, a többi? ... Mint ami­kor öreg embernek születik fia... Okos, de esendő! — Érteni kell a módját, annyi bizonyos — mondom a melegágyi humuszt kapirgál- va. Árva József az ágyúsra ha­jolva kezefejéhez érteti bajú- szát. — Érteni?... Az, igen!... De mink dohányosok voltunk mindig, amíg csak eszemet tu­dom. Dohányos volt a déd­apám, a nagyapám, apám és én ... különben árva cseléd­népek voltunk... a régi rend­ben ..., de már akkor is vál­laltunk mindig dohányt. Ügy száll ez az istenverte foglalko­zás apáról fiúra, akár a diny- nyésség. — Az, a! — markolja a pa­lánták szárát Kácsor. — Apámnak volt ugyan nyolc holdacskája, de azért ő is do­hányos ember volt. — Értem. De a saját föld­jére is tett dohányt? — Tett! Hogyne tett volna! De mindre nem lehet. Abrak is kell, tyúkoknak, disznónak, krumpli... zöldség a család­nak. A háztájiban ezért nem ültetünk dohányt. Mesélik az eszközöket... szúró, kapa, két jó dolgos kéz... azelőtt ennyi kellett a szabolcsihoz... most már gé­pek végzik, de egymagában az is ügyetlen, mert a legfőbb szakértelmet nem tudja. — Ez is valami? ... Hát én is meg tudnám csinálni! Mag, palánta, föld, kapálás, szedés. Mi ebben a tudomány?... Haragosan néznek. — Ez! — a melegágyi föld­re mutatnak. — Még ezt sem tudná összehozni... Miért? ... Legalul közepes föld... ho­mok, kis trágya ... aztán hu­musz ... jól elkeverve... te­tejére újra trágya ... azt már a szagáról érzi a dohányos, milyen az igazi, jó trágya. Ha elrontja a keverést, más már a palánta színe is! Hát még a növény kint... amikor szem­be kell néznie a nappal, az esővel, a forró széllel. Olyan ez, mint a bölcső. Az anyatej... „Igaz, hogy Hercules, a görög királ. tizenöt éves koráig szo­pott?” ...Na látja!... — És a haszon? ... Haszon mennyi van a dohányon? — öt holdat csinálunk, ket­ten. Fizetünk a magért, a géphasználatért, aztán újból, ugye, ha a kapálás is géppel megy ... szedjük, ... zöldiben veszik át, kint a földön. Olyan kétezer forint körül kapunk, fejenként, mire lefogy. — Nem sok — mondom el­mélázva s fejben számolom, a két öregnek öt hónapja telik el a dohánnyal. — Nem — válaszolnak —, de azért kifizeti magát. Én már nyugdíjas vagyok, ezer forintot kapok, mert 20 éve pártul fogtam a téeszt. — Ár­va József keze a szép magas, gyöngyös homlokát simogatja. — A dohány azért mindig jó — bólogat nagy komolyan Kácsor. Nem hagyja cserben az embert. — De most, gondolom, meg­szakad ... o fiatalok már nem folytatják. — Nem! — Árva József ar­cán kis grimasz. — Kiröpül­tek, városban élnek. Azok már csak szívják... a fiam is, Pesten. Tudja, ő a pártnál van. Persze. Tanár a pártisko­lán ... Nem is tudja, milyen, amikor az ember megsodorint egy selymes, Virginia szálat, aztán éles kést ad neki... és ahhoz csak finom ujjal nyúl, s lebomlik róla a szál. akár a szép lyány válláról a haja, ha éppenséggel hozzá érkezik... Árva József elharapja a mondatot, s kicsit röstelked- ve néz Kácsorra, aki gúnyosan húzza el a száját. „Régen be­széltél ennyit.” Ülnek az ágy szélén, állnak, és hajolnak, palántáznak, és ültetnek, kapálnak és szednek, és unják is egymást, mert már mindent megbeszéltek, amit kellett, bár úgy össze­tartoznak, akár a mag meg a föld. Dohányosok! Szüts I. Dénes tulajdonosa lehetett már — a jelenlegi az a férfi, aki a hir­telen jött májusi hőségben fürdőruhában áll a veranda ajtajában. A régi lakókról nem tud semmit. Külön - és albérletben Az izmos, jó kondícióban levő férfi Marincsák József egy ideig Törökbálinton is volt katona, egyszer gyakorla­ton voltak a környéken, és es­tefelé betértek egy kicsit sé­tálni Sóskútra. A mozi előtt megálltak és mustrálva az ut­cán a lányokat, mindig meg­kérdeztek egy-egy gyereket: „hát azt meg, hogy hívják, hát azt...” Marincsák József is megkérdezte ezt egy magas barna lányról és levelet írt neki. A lány válaszolt, bár meglepődött, de izgalmasnak találta a dolgot. Levélben ta­lálkozót beszéltek meg — ak­kor személyesen is bemutat­koztak eg;-másnak — ez 1961- ben történt és 62-ben össze­házasodtak. Mindezt bent a házban az asszony meséli el. — Így volt? — kérdezi az urát — te is így tudod? — Így — mosolyog a férfi. Akkor még egy évig külön éltek, ki-ki a szüleinél — a férfi Borsodban Felső-Vadá­szon, ahol a közeli Rudolf- telepen a négyes aknában 17 éves korától hét évig bányász volt és háromezer körül kere­sett — az asszony Sóskúton, ahonnan a női ruhagyárba járt dolgozni. Egy hónapban kétszer találkoztak. 63-ban albérletbe költöztek ide Budaörsre — a férfi a villamosvasútnál dolgozott nyolc hónapig, mint segéd­munkás, az asszony a Gold- bergerbe ment át, mert oda jobb volt a faluból a közleke­dés. — Rokoni albérletben lak­tunk egy présházban, keveset kellett fizetni, de sokat dol­gozni — mondja az asszony. — Be kellett vakolni, pad­lást húzni rá, azt letapasztani, kifesteni... — mondja a férfi. Közben Marincsák József állást változtatott, itt helyben, az Ipari Szerelvény- és Gép­gyárban lett giépbeállító — szakmája különben esztergá­lyos. fcgy fizetés félretéve — 1966-ban megvettük a há­zat, 188 négyszögöles telek­kel ... Kis foci Úgy látszik, a Magyar Tele­vízió készül már a jövő évi mexikói labdarúgó-világbaj­nokságra, legalábbis erre en­ged következtetni az, hogy velünk, tévé-nézőkkel el­kezdték. az alapozást, illetve az ülepezést, mert az utóbbi hét adásnap alatt négy labda­rúgó mérkőzésről adtak hely­színi közvetítést a világ min­den tájáról, mint ezt TV- figyelönkben is elmarasztal­juk. Az, hogy hét adásnap alatt csak mindössze négy labdarú­gó-mérkőzést közvetítettek, bizonyítja, hogy a műsorszer­kesztőség még idényeleji for­mában van, és ezért a másik három adásnapon kénytelenek voltak különböző vegyes mű­sorokkal — opera- és színházi közvetítésekkel — vattázni az adásidőt. Mentségükre legyen mondva, hogy a vegyes műso­rok közül is néhányat kitűnő sportriporterek• — a „Fekete, fehér — igen, nem” című ve­télkedőt Vitray Tamás , „A tévé jelentit” pedig Szepesi György vezették, nehogy mi, tévészurkolók kizökkenjünk a formánkból. Sajnos, nem felel meg a va­lóságnak az az elmúlt héten elterjedt hír, mely szerint a tévé műsorszerkesztőségét át­vette a Labdarúgó Szövetség illetve a FIFA, mert ha Sós Károly vagy Stanley Rous lenne a tévé műsorszerkesztő­je, biztos nem fordulhatna elő, hogy pénteken és szom­baton egyetlen betevő gól nél­kül unatkozzuk végig az egész műsoridőt. En természetesen mind a négy mérkőzést végignéztem, mert tudom, hogy aki az Elő­re—Videotont nem becsüli, az a Newcastle—Dózsát nem ér­demli, márpedig a Newcastle —Dózsa meccset sajnos, meg­érdemeltük, tanú rá minden­ki, aki végignézte a közvetí­tést. A heti négy mérkőzés köz­vetítése miatt persze, disszo­náns hangokat is lehetett hal­lani, de nem kell odafigyelni. Egyes széplelkek ugyanis kifo­gásolták, hogy a múlt héten szerdán és csütörtökön 8 óra után a főműsor időben a játé­kosok egymást rugdosták 16 éven aluli nézők előtt. Bez­zeg ezek a széplelkek egy szót sem szóltak akkor, amikor III. Richard ugyancsak a főműsor- bam kiirtotta az egész színpa­dot és ki se lehetett állítani, még csak 11-est sem lehetett ítélni ellene azért, mert Shakespeare így írta meg. Pe­dig az ilyen előadásokon sok­kal több cselszövő van, mint a Dózsa és a válogatott csatár­sorában együtt, a középpályá­sokat is beleértve. Persze, néha az is előfordul, hogy a cselszövők az intriku- sokat rugdossák, mint például vasárnap a SZUR-on, ahol 80 000 széplélek biztatta a szí­nészeket: „Mindent bele! Üsd, vágd, nem apád!” Igaz, hogy ezt a mérkőzést a nagy érdeklődésre való tekin­tettel a televízió nem is köz­vetítette. Miklósi Ottó — Mennyiért? — Mit mondjak? — gondol­kozik el a férfi. — Mellékhe­lyiség semmi, a szoba földes, a porta kerítés nélküli, az udvarban egy tenyérnyi járda sem volt, a régi gyümölcsfá­kat ki kellett vágni, ja, és ar­ról nem is beszélve, hogy se villany, se kút... Mit mond­jak? — mosolyog a férfi. — 55 ezerért. — Akkor négy éve voltak házasok ... hogyan lett meg a pénz? — Húszezret kölcsönkértem, az átírási illetékre pedig kü­lön még négyezret. Az elmúl* ősszel fizettük ki az utolsó részleteket — válaszol a férfi. — Amióta visszaemlékszem, mindig félretettük az egyik fi­zetést — mondja az asszony —, hol az enyémet, hol a fér­jemét, attól függően, hogy mi kellett a koszton kívül, ruha, tüzelő ... Néha még vasárnap se ettünk húst. En hét éve nem voltam moziban meg szó­rakozóhelyen. — Mindig kellett valamire pénz — vág közbe a férfi —, például kivágtuk a régi ba­rackfákat és újakat ültettünk, meg almát, szilvát, meggyet, körtét. 3600-ba került, hogy a szobát felpadlózzuk. Csak a kerítésért fizettem kétezret, az oszlopokat meg egyenként sze­reztem. Fáskamrát is építet­tem, de ez sem az igazi, mert selejtdeszfca és kátránypapír a teteje. Tavaly végre bevezet­ték a villanyt, azelőtt meg ku­tat ástunk, hat méter mély, de nem ivóvíz, vékony kis piros kukacok vannak benne. — Most telt le a bútorrész­let — veszi át a szót az asz- szony —, mert hálószobánk volt azelőtt, nem tartottuk praktikusnak. A tv-t még fi­zetjük, a férjem meg mopedet vett... — 50-es kis Riga, személyi kölcsönt vettem fel rá. Havi 850-et fizetünk OTP-részletet. A gyerek bezárva Marincsák József órabére 9,80 — 1900 körül keres, 950 forint nyereségrészesedést ka­pott — felesége 1500 körül kap kézhez, órabére 7,20, de télen csak 5,80. A férfi a munkájá­val elégedett, a keresetével nem. Az asszony se ezzel — három műszak, a bolyhozógép mellett 30 kilós verkeket cipel —, se azzal. Egy ideig otthon volt a gyerekkel, a most hat­éves Jóskával, később aztán bölcsődébe adta,' de mivel Bu­daörsön nem volt hely, Pestre volt kénytelen vinni — és ak­kor hetenként egyszer ment érte, szombatonként. Mivel egyedüli gyerek, nem vették fel óvodába — kevés a hely —, így amíg a szülők dolgoznak, Jóska egyedül van otthon,.be­zárva. — Mit csinálsz egyedül? — Játszok; rádiózok, de unatkozni is szoktam ... * — Mindig azt mondja, .mi­ért nincs több testvérem — veszi az ölébe az anyja —, ak­kor játszhatnék velük. De én ezt még egyszer nem csinálom végig, ilyen spórolással, és így, a bölcsődével... — Tudja, mi a helyzet itt a falu végén? — kérdezi a férfi. — Itt folyik el a szennylé. nyi­tott árokban, nagy a bűz, ide nem jár a szemetes, sőt, má­sok is ide hordják a szemetü­ket, járda nincs, pedig csak 200 méterest kellene, hogy építsen a tanács ... aztán sze­retnénk vizet, fürdőszobát... Berkovits György Azonnal felveszünk lakatos, hegesztő, csőszerelő, ács, állványozó szak- és segédmunkásokat DCM (Vác) munkahelyünkre. 44 órás munkahét, minden szombat szabad. Bérezés meQállaDOdás szerint JELENTKEZÉS: Gép- és Felvonószerelő Vállalat, Vác DCM Kirendeltség, Palotai szaktársnál.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents