Pest Megyei Hírlap, 1969. június (13. évfolyam, 124-148. szám)
1969-06-01 / 124. szám
•> %ftírSap 1969. JÜNIUS 1., VASÁRNAP Elnökválasztás (Folytatás az 1. oldalról.) és a főváros környékén pedig este 8 órakor lezárul. A két nagy magán-rádióállomás, az Europe—1 és a Luxembourgi Rádió ezúttal is azt ígéri, hogy elektronikus számítógépek segítségével, az első tényleges részeredmények alapján, már a szavazás lezárásának pillanatában közli hozzávetőleges becslését a vasárnapi első forduló eredményéről. CSAK RÖVIDEN... VI. PÁL pápa magánkihallgatáson fogadta Dudás Miklós hajdúdorogi görögkatolikus püspököt. PRÁGA IX. kerületének 1200 pártmunkását tájékoztatták szombaton a prágai CKD gyárban a pénteken befejeződött pártplénumról a Csehszlovák Kommunista Párt vezetői. BOLÍVIÁBAN államcsínyről szóló hírek keringenek. Fock Jenő hazaérkezett (Folytatás az 1. oldalról.) tágassá teszi azt, hogy Ausztriával minden szempontból erősíteni, bővíteni kívánjuk kapcsolatainkat. — A nemzetközi kérdések között egyik legfontosabb téma — a tárgyalás időtartamát tekintve is — az európai biztonsági értekezlet kérdése volt. Emellett, természetesen egyéb égető problémákat is megtárgyaltunk. Így a vietnami helyzetet, a közel-keleti helyzetet. Az európai biztonsági kérdésben a két kormánynak — úgy érzem — lényegében azonos az álláspontja. Mindkét kormány szeretné, ha minél előbb létrejönne a kormányszintű találkozó. Az olvasás tavaszi ünnepén (Folytatás az 1. oldalról.) jegyében áll az idei ünnepi könyvhét. Ehhez az országos művelődési misszióhoz társadalmi és hivatali szervezetek egész sora csatlakozik, hiszen nemzeti kultúránk ügyéről van szó. Milliók szellemi tápláléka a könyv, évente 53 millió kötetet kölcsönöznek a könyvtárak, s például 1968-ban — amikor sokszor annyi könyvet adtunk ki, mint a felszabadulás előtti esztendőkben — 891 millió forintért mintegy 55 millió kiadványt vásároltak a könyvbarátok, az olvasók. A megnyitást be sem várva, már szombat délelőtt nagy számban fordultak meg az érdeklődők a könyvhét színes pavilonjainál, ahol már az első napon jócskán megcsappantak a készletek. 44 ÓRÁS MUNKAHÉTRE, JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL FELVÉTELRE KERESÜNK: esztergályos, géplakatos, köszörűs, marós, szerszámkészítő, vésős szakmunkásokat; férfi és riőí betanított gépmunkásokat korszerű automata gépekhez; 16. évüket betöltött fiúkat és lányokat vasipari szakmára betanítunk, a gyakorlati évek után szakmunkásvizsgát tehetnek, de addig is jó a kereseti lehetőség ; állandó egy műszakra férfi és női segédmunkásokat és takarítónőket; felső- vagy középfokú raktárgazdálkodás! vizsgával rendelkező alapanyagraktár-vezetőt (erkölcsi bizonyítvány szükséges); érettségivel rendelkező előkalkuiátort, valamint gyors- és gépírónőket. Olcsó, jó minőségű étkeztetés. A vidékről bejáró dolgozókat vasúti kedvezményben részesítjük. Munkásszállással nem rendelkezünk. SZERSZÁM- ÉS GÉPELEM GYÁRAK Budapesti Forgácsoló Szerszámgyára, munkaerőgazdálkodás. Bp. XIII., Reitter Ferenc u. 132. Az Úttörő Áruház ajánlata Leányka és bakfis fürdőköpenyek 43 Ft-tól 156 Ft-ig. Lapzártakor érkezett Komócsin Zoltán nyilatkozata a nemzetközi tanácskozás előkészítő bizottságának beSejező üiésszakárói A kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő nemzetközi tanácskozásának előkészítő bizottsága pénteken a szovjet fővárosban befejezte munkáját. Komócsin Zoltán, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az előkészítő bizottság munkájában részvevő magyar küldöttség vezetője válaszolt Hável Józsefnek, az MTI és Nemes Jánosnak, a Népszabadság moszkvai tudósítójának kérdéseire: Hogyan értékeli Komócsin elvtárs a kommunista és munkáspártok tanácskozását előkészítő bizottság most befejeződött moszkvai ülésszakának eredményeit? Ismeretes, hogy a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának előkészítése a múlt év februárjában, a Budapesten megtartott konzultatív találkozóval kezdődött meg. A tanácskozás előkészítő bizottsága 1968 novemberéig Budapesten több ülést tartott. A budapesti találkozókon beható véleménycsere folyt a testvérpártok között, amelynek egyik fő feladata az volt, hogy közös tervezetet készítsen a nemzetközi tanácskozás elé. E véleménycsere keretében nagy lépést tettünk az egységes álláspont kialakítására, és jelentős haladást értünk el a testvérpártok egy részével fennálló nézeteltérések csökkentésében, illetve leküzdésében. A nemzetközi tanácskozás elé terjesztendő fő dokumentumtervezetet egy munkacsoport készítette elő. amely Budapesten működött Ez év márciusában, pártunk javaslatára, a testvérpártok egyhangú akaratának és elhatározásának megfelelően Moszkvában folytatódott az előkészítő munka. Ez fejeződött be az előkészítő bizottság mostani, május 23—30. közötti ülésszakán. Az előkészítő bizottság munkájában részt vett testvérpártok képviselői nagy feladatot oldottak meg. Többször is részletekbe menően megvitatták a fő dokumentumtervezetet és a testvérpártok központi bizottságainak állásfoglalásai után most alapul elfogadták és a nemzetközi tanácskozás elé terjesztik azt. Az előkészítő bizottság alapul elfogadta és a nemzetközi tanácskozás elé terjeszt még három fontos dokumentumtervezetet: a vietnami nép harcával való szolidaritás nyilatkozatát; a világ népeihez intézendő békefelhívást; valamint a Lenin-centenárium megünneplésére felszólító állásfoglalásnak tervezetét. A testvérpártok túlnyomó többségével mi is azt valljuk, hogy a fő dokumentumtervezet teljes mértékben megfelel a múlt év februárjában, a budapesti találkozón a nemzetközi tanácskozásra közösen elfogadott napirendnek; „Az imperializmus elleni harc feladatai a jelenlegi szakaszban és a kommunista és munkáspártok, valamint az összes an- tiimperialista erők akcióegysége.” Eszerint az előkészítő munka fő eredménye abban összegezhető, hogy elkészültek a fő okmánytervezetek? Mi a magunk részéről az egész előkészítő munkafolyamat nagy jelentőségét abban látjuk, hogy fokozatosan, lépésről lépésre előrehaladva egyre erősebb lett az egységre való törekvés a kommunista és munkáspártok között. Ennek során kifejezésre jutott a testvérpártok egységes akarata az antiimperialista harc egyéb erőivel való szorosabb együttműködésre. A tévedés veszélye nélkül még azt is állíthatjuk, hogy a tizenöt hónapos előkészítő munkának — egyébként minden mást megelőző — legnagyobb eredménye, amiért érdemes volt időt áldozni és erőfeszítéseket tenni, az, hogy ma a nemzetközi munkásmozgalom egysége erősebb, a közös összefogás kilátásai összehasonlíthatatlanul jobbak, mint az elmúlt év elején voltak, amikor Budapesten munkához kezdtünk. Komócsin elvtárs az egész 15 hónapos időszakban részt vett az előkészületekben és közelről figyelemmel kísérhette a munka alakulását. Miben látja ennek a tevékenységnek legjellegzetesebb sajátosságait és legfontosabb tanulságait a nemzetközi kommunista mozgalom fejlődése szempontjából? Az előkészítő bizottság valamennyi ülésén a résztvevő küldöttségek nyilt, elvi, elvtársi vitát folytattak. Ezt természetesnek tartjuk. A mai világhelyzet és a nemzetközi kommunista mozgalom állapota indokolttá teszi a vitákat. Egy dologban azonban nincsen vita a testvérpártok között. Valamennyien egyetértenek abban — s ezt a meggyőződésüket a küldöttségek nyomatékosan kifejezésre is juttatták —, hogy az egész előkészítő munkát az elvtársi nyíltság, a demokratizmus és a kollektivitás szelleme hatotta át. Az előkészítő munkának ebben a jellegében megnyilvánul az a jó viszony, megtestesül az a jó kiindulás, amely a legalkalmasabb arra, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott harc a jövőben még eredményesebb legyen. A dokumentum-tervezetben alapvetően tükröződik az annak kidolgozásában részt vett testvérpártok politikája. Valamennyi küldöttség arra törekedett, hogy a dokumentumban minél jobban kifejezésre jusson saját pártjának az álláspontja. Ezt természetesnek tartjuk. Ugyanakkor azt is látni kell, és el kell fogadni, hogy e törekvéseknek határai vannak. Mint minden testvérpárt, mi is tudnánk olyan további javaslatokat tenni, amelyek a dokumentumot még közelebb hoznák elképzeléseinkhez. Tény azonban, hogy a többoldalú párttalálkozókon a közösen elfogadott dokumentumoknak csakis abban az esetben van lehetőségük és értelmük, ha — amennyire az csak lehetséges — kölcsönösen tudomásul veszi valamennyi résztvevő igényeit. Az elmondottakból következik az a magatartás, hogy a magunk részéről, a dokumentum-tervezet kidolgozásának minden fázisában, messzemenő figyelmet igyekeztünk tanúsítani olyan javaslatoik iránt is, amelyek nem teljesen felelnek meg a mi elgondolásainknak. De ugyanúgy, mint a testvérpártok döntő többsége, nem fogadhatunk el olyan javaslatokat, amelyekkel szemben elvi fenntartásaink vannak. Meggyőződésünk, hogy csak a világos, egyértelmű, elvi szilárdság vezet el az egység további erősítéséhez. Tudjuk, nem akar jóslásokba bocsátkoTmi Komócsin elvtárs, mégis, talán mondhatna pár szót, mit vár a június 5-én kezdődó nemzetközi tanácskozástól? Azt túlzás nélkül megállapíthatjuk, hogy a kommunista és munkáspártok június 5-én Moszkvában kezdődő tanácskozása — hála a testvérpártok kollektív erőfeszítéseinek — jól megalapozott. A vita alapjául szolgáló fő dokumentumtervezet és a többi előterjesztés is nagy lehetőséget biztosít an-a, hogy a test!- vérpártok küldöttségeinek vezetői nyílt, elvi eszmecsere keretében kifejtsék álláspontjaikat a mai világhelyzet fő kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista mozgalom és az összes antiimperialista erők egységének kikovácsolásáért folytatott harcban előttünk álló feladatokról. A kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozása a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért folytatott küzdelem és erőfeszítések igen fontos állomása lesz. Biztosak vagyunk abban, hogy a június 5-én kezdődő megbeszélések új távlatokat nyitnak meg előttünk, és a jövőben elérhető új sikerek forrásává válnak. Megragadom az alkalmat annak hangsúlyozására: a magyar küldöttség ugyanúgy, mint az összes testvérpártok küldöttsége, a legnagyobb elismeréssel és köszönettel emlékezik meg arról, hogy az SZKP Központi Bizottsága kitűnő feltételeket biztosított és hatalmas munkát végzett az előkészítő bizottság ülésének sikere érdekében. A TANÁCSADÓ Napi másfél óra Nixonnai A világpolitika híreiben gyakran szerepel egy név: Henry Kissinger. Félreértés ne essék még csak nem is névrokona a Német Szövetségi Köztársaság kancellárjának, azonban a szarukeretes szemüveget viselő, 46 éves egyetemi tanár akcentusa mégis német származásra vall. Ez a férfi, akinek rezidenciája a Fehér Ház alagsorában van, naponta másfél órát tölt Richard Nixonnai. az Egyesült Államok elnökével, akinek legfőbb külpolitikai tanácsadója. A német akcentus nem hiába árulkodik. Henry Kissinger a németországi Furth-ben született 1923-ban. Szüleivel együtt 1938-ban menekültek a hitleri Németországból az Egyesült Államokba. A második világháborúban tiszthelyettesként szolgált az amerikai Hadseregben, 1946-ban hadnagyi rangban szerelt le és megkezdte tanulmányait a Harward egyetemen. Doktorált, majd ezt követőem ugyanitt tanfolyamot szervezett „A jövő államf érfiai” témáról. Ezeken a nyári szemesztereken sok politikus, diplomata és értelmiségi vett részt a különböző országokból, ami kitűnő alkalmat nyújtott számára, hogy jó kapcsolatokat építsen ki. Áz ismeretségek későbbi karrierje szempontjából hasznosnak bizonyultak. Négy elnök szolgája Mint a politikai tudomá- , nyok, különösképpen pedig a külpolitikai kérdések szakértő tanácsadója különböző beosztásokban már négy elnököt szolgált: Eisenhowert, Kennedy t, Johnsont és most Nixont. Egyébként tíz éven át tanácsadója volt Nelson Rockefellernek, New York állam kormányzójának a nemzetközi kérdések és az atomstratégia területén. Ebből a rövid felsorolásból is kitűnik, hogy Kissinger pályafutása során mindig a hatalmi központok közvetlen közelében tevékenykedett. Az ötvenes években Kissinger két tudóssal, Jerome Wiesnerrel és Thomas Shel- linggel részt vett a szovjet— amerikai erőegyensúly stratégiájának kidolgozásában. Kissingernek erről a témáról az a véleménye, hogy meglepetésszerű támadás esetén totális visszavágás várható — amivel mindkét állam tisztában van. Számos könyvben kísérelte meg, hogy definiálja az atomfegyverek korszakának nemzetközi politikáját. Korábban azon a nézeten volt, hogy a „Nyugatnak katonailag fölényben kell lennie a kommunizmussal szemben” és az Egyesült Államoknak hagyományos fegyverekre is szüksége van. Egyébként azt mondják róla — írja Louis Wiznitzer — hogy nem rokonszenvez az olyan külpolitikai vonalvezetéssel, amelyet nem a józan megfontolások, hanem elhamarkodott reakciók diktálnak. Nelson Rockefeller például állítólag Kissinger tanácsára határolta el magát a vietnami háború véresszájú úszítóitóL Stáb az alagsorban Ameddig Rodgers külügyminiszter még csak azzal volt elfoglalva, hogy kiszemelje munkatársait, addig Kissinger a Fehér Ház alagsorában már régen összeállította kiváló, fiatal koponyákból álló stábját, akiket a State Depart- mentből (az amerikai külügyminisztériumból) és az egyetemekről verbuvált. A Fehér Ház szürke eminenciásáról az a hír járja: nem az a feladata, hogy az elnök külpolitikáját irányítsa, hanem, hogy összegyűjtsön minden anyagot és ebből kihámozza a problémákat, ezek megoldásának különböző módozatait és azt terjessze az elnök elé. Ezért fogadja minden délelőtt egy-másfél órára az Egyesült Államok elnöke külpolitikai tanácsadóját. Kissinger egyébként részt vesz a Nemzetbiztonsági Tanács ülésein és mint arról olvashattunk, elkíséri az elnököt külföldi útjaira: így nemrégen Európába. Az európai származású amerikai, európai maradt külpolitikájában, ellentétben az ..ázsiaiakkal”, akik közé például Dean Rusk, Johnson külügyminisztere is tartozott. Kissinger szerint az Egyesült Államoknak politikájában döntően Evrónára k“H koncentrálnia. Azt a felfogást képviseli, hogy a jelentős problémákat összefüggésükben kell vizsgálni, mert ezek mindegyike valami módon összefügg a többivel. A Schweitzer Illustrierte egyik májusi száma szerint a többi között egyik legfontosabb feladatának tekinti, hogy vizsgálat alá vonja a nukleáris technológia következtében létrejött pszichológiai és politikai problémákat, állítólag azzal a céllal, hogy fokozatosan felszámolható legyen a katonai és diplomáciai területen mutatkozó fennhéjázás, amely még abból az időből származik, amikor Amerika még se- bezhetetlennek tartotta magát. A vietnami kérdést illetően az a véleménye, hogy hivatalos beszédekkel és nyilatkozatokkal nem lehet valódi és tartós békét teremteni, csupán a tárgyalóasztal mellett, a nyilvánosság kizárásával. Intellektuális arrogancia Sokan szemére vetik intellektuális arroganciáját. Egyszer Nelson Rockefeller azt kérte, hogy egy számára előkészített beszédet változtasson meg, amire Kissinger így válaszolt: „Ha Picassótól képet vásárol, nem hívja el a mestert, hogy kijavítsa.” ö maga állapította meg önmagáról, hogy a szerénység nem erőssége. Nixon ezt az európai műveltségű, a politikai tudományokkal, különösen a külpolitikával foglalkozó egyetemi tanárt nevezte ki arra a posztra, amelyet John F. Kennedy és L. B. Johnson időszakában McGeorge Bundy és Walt Rostow töltött be. Kétségtelen, hogy Henry Kissinger elődeinél kiegyensúlyo- lyozottabb és tájékozottabb. (—sb—)
