Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-10 / 105. szám
1969. MÁJUS 10., SZOMBAT 1'. M mór t K/ŰrSap Nem elég építeni... A ceglédi és a váci új kórház munkaerőgondjai Lesz-e elég középkáder és segéderő? A megyében 1966 nyara óta épülő két kórház most már egészen bizonyosan megnyílik jövő esztendőben. Előreláthatólag orvosban nem lesz hiány. Új orvosok A ceglédi kórház máris meghirdette a II. sz. belgyógyászat, az ideggyógyászat, valamint a központi laboratórium meg a proszektúra főorvosi és a főgyógyszerészi állását. A beérkező pályázatok alapján rövidesen el is dől, személy szerint kik lesznek az új főorvosok. Természetesen kellenek másodorvosok is, az összes meglevőn kívül szám szerint már az első időben még tizennyolc. Közülük kilenc szakorvosnak készülő fiatal doktor, ami viszont máris problémát okoz. Az orvosegyetemről ugyanis szeptemberben kerülnek ki a frissen avatott orvosok, és többnyire valamennyien el is helyezkednek nyomban. Áprilisra, vagyis a kórház megnyitásának idejére, tehát nem marad egy sem. Dr. Békés Zoltán megyei főorvos éppen ezért előterjesztést tett a napokban az egészség- ügyi miniszternél, nevezzen ki már az ősszel kilenc központi orvosgyakornokot a ceglédi kórházba, és annak megnyitásáig ossza be őket választott szakmájuk szerint valamelyik klinikára, illetve a régi ceglédi kórházba, hogy a megnyitásig szerezzenek némi tapasztalatot. Remélhetőleg az előterjesztés meghallgatásra talál, és ezzel a kórház orvosellátottsága meg is oldódik. A segédszemélyzet De nemcsak orvosok kellenek a kórházba. Például a ceglédi, már-már felszerelt kazánházban a próbaüzem hamarosan megkezdődik, és addigra csak oda legalább 16 ember szükséges. Egyelőre azonban még nincs béralap. Hogy legyen, azon könnyű segíteni, csupán adminisztratív intézkedés kérdése, amely biztosan nem fog késni. Tegyük fel azonban, hogy megvan a béralap, az állások betöltése akkor sem lesz köny- nyű. Habár Cegléd kiféjezelten nem ipari város, de mindenféle szakmunkás bőven talál azért munkahelyet, ahol havonta 3000 forintot is megkereshet, míg a kórházban jó ha elér kétezret. Valamikor a bérezés megállapításánál a kórház mint nem termelő üzem szakmunkás dolgozóinak bérét alacsonyabban szabták meg az ipari területen dolgozókénál. Holott a kórház,, egészségtermelő” üzem, azon munkálkodik, hogy aki betegsége miatt hiányzik, minél gyorsabban visszakerüljön a termelésbe. Ennek elősegítésére pedig többek között kell műszerész, kőműves, szerelő, sőt lakatos is. Aztán a kórházban minden más helynél fontosabb a tisztaság. A mostani ceglédi kórházban 16 asszony, lány gondoskodik róla, de még tizenegyre lenne szükség. Ha pedig az új kórház megnyílik, további negyvenkilencre. Átlag- fizetésük 950 forint, segédmunkásként viszont bármelyik üzemben vagy tsz-ben jóval többet megkereshetnek. Ez az oka tehát a létszámhiánynak és a takarítószemélyzet folytonos változásának. Még gyakoribb azonban a konyhalányok és felszolgálók fluktuációja, akik havonta átlag 900 forintért dolgoznak. Jelenleg csupán heten vannak, köztük mindössze ketten olyanok, akik két eszendőnél hosszabb ideje dolgoznak a kórház konyhájában. Jogos az aggodalom, lesznek-e elegen az új kórházban. Középkáderek De lesz-e elég a gyógyító munkában közvetlenül részt vevő középkáder, diétás nővér, laboratóriumi asszisztens, szülésznő, csecsemőgondozó, gyógytornász, ki győzné felsorolni valamennyit. Az ápolónőket is beleszámítva összesen 217 főre lesz szükség. Csak a nővérek szükséges létszáma 99. Jelenleg 42 dolgozik a régi kórházban. Hogyan töltik be a létszámot? Valamit talán segít az ősszel megindult hároméves ápolónő- képző tanfolyam, ahol huszonhármán tanulnak. Ezt a tanfolyamot is csak késedelmesen kezdhették el, miután eredetileg csupán érettségizetteket akartak felvenni. Ilyen viszont csupán hat akad a ceglédi kis- nővérek között. A váci tanfolyamon körülbelül ugyanilyen arányban vesznek részt érettségizettek. Ott egyébként csak 88 nővér kell az új kórházba és van jelenleg negyven. Különben a kórházi személyzet létszámának biztosítása még nehezebb lesz. hiszen Vác jelentős ipari város és az üzemekben ott is nagyobb a kereseti lehetőség A régi váci kórház konyháján mindössze három konyhalány dolgozik jelenleg és az újban a szükséglet huszonnégy fő...! Lakáskérdés Meg kell azonban állapítani, hogy nemcsak az alacsony kereseti lehetőség miatt húzódoznak a kórházi állásoktól. Főleg ápolónőt nehéz találni, aminek csak részben az az oka, hogy több évi gyakorlattal is átlag 1350 Ft havi fizetést érhetnek el. Az sem ok, hogy felelősségteljes munkájuk rendkívül nehéz. A fő ok a három műszak, a gyakori éjjeli szolgálat és emellett még a lakáskérdés. A lakásproblémát legalább mind a két épülő kórháznál megoldjuk. Lesz nővérszállás, sőt lakás is a házas ápolónőknek, meg egyéb alkalmazottaknak. Cegléden a kórház közvetlen közelében a napokban kezdik meg 53 lakás építését, Vácott pedig a Földvári tér mellett épülő új lakótelepen 62 lakást biztosítanak kórházi dolgozóknak. Minden illetékes a betegek zavartalan gyógyítása érdekében azon van, hogy a gyógyintézetek személyzeti létszáma teljes legyen. Bérünk rendezését viszont a pénzügyi helyzet hátráltatja. Mégis, nem lehetne újólag megvizsgálni a lehetőségeket? Sz. E. FOCK JENŐ FOGADTA A VIETNAMI VENDÉGEKET Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke, pénteken fogadta a Parlamentben Ha Van Laut, a VDK Párizsban tárgyaló kormányküldöttségének helyettes vezetőjét és Tran Hoax Namot, a DNFF Párizsban tárgyaló küldöttség helyettes vezetőjét. Fogadás a csehszlovák nagykövetségen Jozef Pucik, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság budapesti nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkalmából pénteken fogadást adott a nagykövetségen. Részt vett a fogadáson Nemes Dezső, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettese, llku Pál művelődésügyi miniszter, a Politikai Bizottság póttagjai, dr. Beresztóczy Miklós, az országgyűlés alelnöke, ÉRTESÍTÉS A Tejipari Tröszt 1969 október 1 — 1970 március 31 között az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek tejkezeléssel és elsődleges tejfeldolgozással foglalkozó dolgozói részére négyhetes bentlakásos tanfolyamot szervez a tejkezelés, a fogyasztói tej, a tejföl, a túró és az ízesített termékek készítésének elméleti és gyakorlati kérdéseiről. A TANFOLYAM HELYE.- JÁSZBERÉNY. A RÉSZVÉTEL FELTÉTELEI: — a felső korhatár nőknél lehetőleg 40 év, férfiaknál 45 év; • — az általános iskolai végzettség, vagy tejkezelői képesítés; — érvényes »egészségügyi könyv, vagy orvosi igazolás. A tanfolyamon — a ténylegesen felmerülő költségek |kb. 1600 Ft.) ellenében — teljes ellátásról gondoskodunk. JELENTKEZÉS AUGUSZTUS 15-IG a területileg illetékes tejipari vállalatnál (üzemnél), ahová utólag kell majd átutalni a tanfolyam tényleges költségét. dr. Biró József külkereskedelmi, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari, Nagy Józsefné könnyűipari, Veres József munkaügyi miniszter, Pulya Frigyes, a külügyminiszter első helyettese, Csémi Károly altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese és Erdei Ferenc, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára. MEDENCE A DUNA MELLETT A Dunakanyar hiánycikkei közé sorolják a medencés strandot. A Duna nem nyújt elég biztonságot, sőt így is fogalmazhatjuk: sok veszélyt rejt magában. A Pokol szigeten nyár elejére elkészül a 33,3x25 méteres medence, amely éppen ezért rendelkezik ilyen méretekkel, hogy ott úszóversenyeket is lehessen rendezni. Alkalmas lesz vízi- póló-mérkőzések lebonyolítására is. Legmélyebb pontja 2 méter 80 centiméter. Vizét nem a Dunából kapja, hanem fúrt kútból, hogy kifogástalanul tiszta legyen. Építenek hozzá egy boltíves, fekete borítású előmelegítő medencét, Jókedvű makádi asszonyok A sziget csücskében fekszik, rezzenéstelen a levegő, a Duna csendesen folyik körülötte, ilyenkor napsugarasak a földek — persze a tsz is óriásit fejlődött az utóbbi években, gyenge volt, most nagyon eredményes. Érdemes hát megnézni, oda kimenni. Vagyis Makádra. Megérkezünk a kis faluba, délelőtt 10 óra után nem látni egy lelket sem, csak galambok szemezgetnek a földeken. A tsz-központban, a háromezer .holdas Űj Elet egyetlen vezetője sem tartózkodik bent. Kint vannak a határban. A tanyaközpontban már feltűnik néhány férfi és kék ove- rallban a tsz-párttitkár, Szabó Sándor. Kalauzunknak szegődik — a kocsi kavarja a napfényes port a földeken, áll a levegő, legalább 30 fok van. — Látja, itt balra már zöldül a len. 20 hold. Olajlen, új növény ez nálunk. A másik oldalon meg borsó van. Már féltünk, hogy sose jön meg a tavasz, most meg hirtelen nyár lett. Ez most nagyon jó, mert gyorsan felmelegedett a föld és elvethettük a kukoricát 600 holdon. Csak néhány nap múlva jöjjön az eső, mert ha nem, akkor a talaj vízháztartásával baj lesz. Különben a sziget legjobb földje a miénk, első osztályú, középkötött, barna... Szembe jön velünk motoron a főmezőgazdász, Kulcsár Jenő, bizony jócskán belepte a por. Mosolyogva veszi tudomásul, hogy a krumpliföldre igyekszünk, ahol egy asszonybrigád dolgozik. Ki a legügyesebb ? Óriási hangzavar és nevetés fogad. A legkomolyabbhoz, egy szikár, fekete kendős, sötét kötényes asszonyhoz fordulunk. — Mi csak jókedvűen tudunk dolgozni, de miért ne nevessünk, a múlt évben 13 forintot kerestünk óránként, pedig akkor még kézzel vetettük a krumplit — mondja, s amint kiderül, ő a brigádvezető, K. Bódis Istvánná, már kilenc éve. — Tavaly meg is dagadtak a nyakamon az erek — szól közbe Katona Gáborné — a nyakunkban volt a súlyos krumplisláda. Meg a vérnyomásom is felment. Megdolgoztunk mi azért a pénzért, pedig milyen sokan irigykedtek ránk. — Es mennyivel egyenletesebben lehet így vetni, ezzel a német géppel, csak felrakjuk a gépre a tele ládákat, oszt gyerünk — ezt ifj. Balogh Sándornétól halljuk. Tehát indulunk, felkapaszkodunk a gépre, Baloghné mögé. — Ki a legügyesebb? — Egyformán ügyesek vagyunk. — Sose veszekednek? — összeszokott ez a brigád. Ha együtt akarunk maradni, akkor meg kell értenünk egymást. A különbség csak az, hogy van bővebb szájú, meg csendesebb. — Ha akar egy nagyszájúval beszélni, akkor ott van — nevet Bódisné, a csoportvezető és rámutat egy asszonyra, aki valóban szóval tartotta a többieket egész idő alatt. Mit tud a gép ? Tehát halad a két NDK- gyártmányú burgonyavető gép — vagy 40 ezer forint volt darabja — traktor húzza őket, a sebesség akkora, mint mikor az ember megfontoltan sétál. Egy gépen négy asszony ül kényelmesen egymás mellett. Előttük meg a krumplisládák, mindegyik előtt négy, tehát összesen 16. Forgó tölcsérekbe teszik egyenként a gumókat, amelyek kiborítják azokat magukból, amikor a föld felé MORFONDÍROZOK Perben az Úrral Még nyíltak a völgyben a kerti virágok, amidőn tavai betérék egy czipőboltba, topánt vásáriam. És próbálgatám egyik lábtyűt a másik után, ám amelyik nem spanyolcsizma gyanánt préseié lábamat, az bízvást beillett volna ama 24 pár evezős gályának, amelyet elsőül süllyesztett el Drake kapitány a Nagy Armadából, sok száz esztendőnek előtte. Vigyázó szememet az ózlágra vetőm tehát, s rámutatván egy czipellőre, ajkam ily szókat rebege: „Ha bőr nincs, nubuk is jó, adja nékem azt a párat, amelynek színe hasonlatos a libanoni czéd- rus kérgéhez, és az ő sarka erősebbnek látszik Achillesé- nél, de legalábbis egy hónapig kibírja.” A kereskedők céhének derék tagja, akit megszólíték, ideadd nékem a topánt, s én ímé, járni kezdék benne. Teltmúlt az üdö, s én hűségesen viselém, ami nem is maradt rajta nyomtalanul. A lábtyű szívemnek hajdan oly kedves fahéj színe elébb szürkére, majd mindinkább koszlottá változa. És akkor elmenék esmét a czipőboltba, s kértem pediglen hozzá puczolószert. Ám abból annyi sem vala, mint inkubátorban tartott koraszülött kis- körme alatt a piszok! Akkor felkeresőm a háztartási boltokat, a drogériákat, s ki sem hagyván egyet is az utczai czi- pőtisztítók közül, de puczolószert sehol sem leiék. Nyugodalmat se, így aztán egy napon álmomban megjelene előttem az Űr, mondván: „Te, az ki bíztál vala az emberi ratióban, s azt hivéd, ha nubuk czipőt gyártanak, pucz- paszta is leend hozzá, kedves vagy az én szívemnek, mert boldogok a lelkiszegények, övék a mennyeknek országa. Éppen ezért kelj fel, vedd a te nyoszolyádat, s végy egy üvegcse Eg-Gü folttisztítót s véle puczováld a te topánodat.” Én pedig tevém, ahogy az Űr parancsold. Es otthon lön nagy sírás-rí- vás és fogaknak csikorgátása, midőn a fehér gyolcsot bé- mártván, püczolni kezdőm a czipellőt, mivel hogy a szer igen büdös vala. Azért én csak kenegetém kitartóan, serény szorgalommal. S miközben az Eg-Gü sebesen futa szét a puha nubukon, jómagam eggü- gyű reménységgel vizslatám a topánt. Bár ne tettem vala! Mert látnom kelle, hogy jóllehet a piszok marada, tetejébe czipellőm hasonlatos lön ama báránybekecshez, melyben Krapancsák bátya, a részeges böllér annyiszor meghemper- ge a leolt hízó cseplesz-hájá- ban, úgy kicsinnyel a tizedik féldeci után, miáltal a bekecs bízvást elmehetett volna avas szalonnának. Ekkoron kebelemben keserűség gerjedvén, így kiélték fel az egek urához: „Korán tértél pihenőre, Uram, amidőn megteremtőd az eget és a földet, a nappalt és az éjszakát, a vizet és a csillagokat, a hüllőket és a madarakat, az embert és az antilopot! Korán nyugovál meg, Uram, mert bizony mondom néked, subickot is kellett volna teremtened az antilophoz!” Nyíri Éva fordulnak. A megüresedett ládákat egy ötödik asszony, aki hátul ül, szedi össze és rakja rendbe. — Meg azt is írja meg, hogy jó pilótáink vannak — szól hirtelen az az asszony, akire azt mondták a többiek, hogy nem megy a szomszédba némely szavakért. Ö a Bözsike, Vank Imréné. — Látja, mindig hátranéznek ezek a traktorosok, állítólag még éjjel is kint maradnának, ha mi is itt lennénk. És, no lóm, bizony, a pilóta gyorsan elkapja a fejét, s mintha megpirosodott volna az arca is. Bözsike beszél — Mondja, van még gyenge tsz az országban? Mert mi annak is tudnánk tanácsot adni. Gyengék voltunk mi is. de elintéztük a tsz sorsát, jó vezetőséget választottunk. És tudja, hogy olyan szép kul- túrház nem nagyon lesz sehol, mint nálunk — folytatja Bözsike és közben rakja szorgalmasan a tölcsérekbe a krumplit. — Hé, felírnak gyorshajtásért — kiáltja a traktorosnak. — Tudja meg azt is, hogy lesz Volgánk, meg buszunk is. No, a Volgán nem mi járunk, de remélem, a buszon igen. Milyen jó lesz, ha reggel kihoz ide a busz. Hatra. Este meg bevisz. Hétig dolgozunk, utána otthon elkészítjük a vacsorát, oszt lefekszünk az emberekkel. Hát, hogy bírja a meleget? Jó lenne egy kis víz. Miért nem hoznak ki egy kis friss vizet motoron — kiált a párttitkár felé. — Aidán tudja, ma ebédre birkapaprikást főztek nekünk — és jelentőségteljesen néz, a többiek meg nevetnek —, mert ha soványak is vagyunk, de jól élünk. — El ne higgye — kiált nagyot az egyik asszony, Katona Gáborné, akin sárga motorszemüveg van a nagy por ellen. < — Akkor mit * higgyek el, semmit? — Dehogynem, a többi igaz. Mint ahogy az is, hogy naponta hét-nyolc holdon vetik el a gülbabát és a rózsa fajtákat — és mint ahogy az is, hogy régen láttunk munka közben ilyen jókedvű asszonyokat, mint ezek a makádiak. A nap süt, áll a levegő — nyár melegű tavasz van a határban. B. Gy. Űttörőverseny Vasárnap délelőtt a Pest megyei Üttörőelnökség szervezésében két bemutatóra került sor. Budapesten a IX. kerületi úttörőházban 10 órakor kezdődik a megye legjobb népitánc- csoportjainak seregszemléje, mintegy 100—150 úttörő közreműködésével. Ugyanennyien utaznak Vácra, ahol a Gépipari Technikumban az énekesek és zenészek mutatják be tudásukat.
