Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-10 / 105. szám

PEST

HEC.VEI

1969. MÁJUS 10., SZOMBAT

Élő múzeum

Ma délelőtt négy órakor a Petőfi Irodalmi Múzeumban mutatják be az Élő múzeum című verses összeállítást. A válogatásban a XIX. és a XX. század költői, Petőfi Sándortól, Radnóti Miklósig szereoel- nek. A verseket Ilosvay Katalin adja elő, közreműködik még Lechniczky Erzsébet, Szatmári László és Csajbók Terézia az Országos Filharmónia szólistái.

Szentendrei Teátrum

SZEGÉNY LÁZÁR, PIKKO HERCEG - SZABADTÉREN

Tegnap déliitán a megyeházán sajtótájékoztatót rendeztek a szentendrei nyári szabadtéri játékokról. Dr. Csicsay Ivánnak, a megyei tanács vb- elmökhelyettesének rövid bevezetője után Békés András, a Magyar Állami Operaház rendezője, a Szentendrei

asau

OHlBaT

Felszakadozó felhőzet

Doa Carlos Vácra látogat — Ne szóljatok bele

Ügy tűnik, kár volt annyira lelkendeznem a múllt héten a jó idő miatt, mert — ugyan nem vagyunk babonásak — de mégiscsak én pénecoltam el. Kérem önöket, legyenek elnézőek, hiszen a meteorológia már felszakadó felhőzetet ígér, s én pedig ismét egy gazdag hét végi műsorral igyekszem, jóvá tenni vétkemet.

Tehát akkor kezdjük Váccal. A Madách Imre Művelődési Központ színháztermében szombat este fél 8 órai kezdettel az Állami Déryné Színház Schiller Don Carlos című drámáját mutatja be. Ügy látszik, Vácott a hét vége a drámák jegyében zajlik, mert ugyancsak a művelődési központ mozitermében szombaton és vasárnap Albee: Nem félünk a farkastól című drámájának filmváltozatát vetítik.

Cegléden viszont sok-sok vidámságot ígér a hét vége. A művelődési házban szombaton fél 8 órai kezdettel mutatja be a Szigligeti Színház a Ne szóljatok bele című zenés vígjátékot Vasárnap pedig délután kezdődik a ceglédi fiatalság közkedvelt szórakozási lehetősége, a tánckoktél. És ha már a táncnál tartunk, mindjárt megemlítem, hogy vasárnap Gyomron, Maglódon, Tápiósü- lyön, valamint Vecsésen lesz ötórai tea. Mendén viszont vasárnap műsoros délelőttel köszöntik az anyákat. Monoron pedig úttörők fogják bebizonyítani a KRESZ terén szerzett tudásukat a járási vetélkedőn.

Két neves fővárosi színművész, Bujtor Imre és Madarász Katalin látogat el vasárnap délelőtt Nagykátára, a budapesti Törekvés művelődési ház szereplőivel, ugyanis ők fogják előadni a művelődési központban délelőtt 10 órai kezdettel a Kőmíves Kelemenné című táncszvitet. Természetesen a nagykátai fiatalság szórakozásáról is gondoskodtak, mert szombat este bál lesz.

A jó filmet szeretőknek a szentendrei művelődési házban működő filmklub gondoskodott csemegéről. Szombaton vetítik á filmklubban a nagy sikerű Mather Johanna című lengyel filmet.

A Pestre látogatóknak és az egzotikumokat kedvelőknek és főleg azoknak, akik ajánlaA Magyar Hajóés Darugyár Váci Gyáregysége

heti 42, illetve 44 órás munkaidőre

FELVÉTELRE

KERES

lakatosokat, betanított munkásokat, férfi és női segédmunkásokat.

•

JELENTKEZNI LEHET:

MHD

VÁCI GYÁREGYSÉG

Személyzeti osztályán, Vác, Derecskéi dűlő

tómra megnézték a Hopp Ferenc Kelet-ázsiai Múzeum legutóbbi kínai tárgyú kiállítását, azoknak javasolom, most menjenek el az Ernst Múzeumba, ahol a japán alkalmazott grafikai kiállításban gyönyörködhetnek majd.

Szombaton 20 órai kezdettel a tv nyomozásra hívja meg nézőit, ugyanis ekkor sugározzák a Gyilkosság a műteremben című tv-krimi első részét. A játék a gyilkost nem leplezi le, ez a nézők feladata, és érdemes lesz odafigyelni, mert a helyes megfejtők pénzjutalomban is részesülnek. Vasárnap este a Kossuth rádió 20 órakor kezdődő Égtájak című világ- irodalmi összeállítására hívom fel a figyelmet.

Ugyancsak vasárnap 20.20 órai kezdettel láthatják a képernyőn Rita Pavone olasz énekesnőt azok, akik szeretik az általa meghonosított, hol suttogó, hol kiabáló éneklési stílust.

Remélem, gazdag és tartalmas műsorajánlatommal kiköszörültem a csorbát, hiszen mikor ezeket a sorokat írom, már sütni kezdett a nap. És mindezek után ismét mégreszkírozom, s jó időt kívánok önöknek, valamint kellemesen eltöltött hét végét.

Karácsonyi István

Teátrum művészeti vezetője ismertette a szabadtéri játékok programját.

Egy előadás keretében két mű kerül bemutatásra.

Az első részben XVII. századbeli ismeretlen magyar szerző Comico-Tragoedia című műve, „azaz több szakaszból álló rész-szerint víg, rész-szerint szomorú história az Erényről és a Bűnről, a Szegény Lázárról és a Gazdag Ember életéről, haláláról és pokolba vet- tetéséről”. A mű — a színháztörténészek becslése szerint — 1646-ban íródott, diák- és műkedvelő előadásokon gyakran színpadra került, de hivatásos művészek tolmácsolásában ez lesz az ősbemutatója.

Főbb szerepeit Básti Lajos, Mádi Szabó Gábor, Sztankay István, Szabó Gyula és Basi- lides Zoltán játssza majd.

Az előadás második részében kerül sor „néhai Szalkay Antal úr 1793 évben magyarított szomorú vígoperája Pikko Herceg és Jutka Perzsi történetének két felvonásban táncokkal és csoportozatokkal” előadására. A régi szöveget színpadra igazította Békés István. Zenei

vezető Oberfrank Géza. Művészeti vezető: Békés András. Munkatársa: Zsámbéki Gábor. Pikko Herceget Komád Antal, Jutka Perzsit Psota Irén játsz- sza.

A bemutató előadásra — a Szentendre főterén felépítendő, ötszáz férőhelyes szabadtéri színpadon — július 5-én este 8 órakor kerül sor.

Ezt követően még hat alkalommal — július 6, 11, 12, 13, 19 és 20-án — mutatják be a Szentendrei Teátrumban az érdekesnek ígérkező két produkciót, amelyek díszleteit Forray Gábor, jelmezeit Szász Endre festőművész és Laczko- vits Piroska tervezte, koreográfiáját pedig Roboz Agnes készítette.

Szentendre most nagy napokra készül. Az első megyei szabadtéri játékok megrendezésén kívül ebben az időben sok más, kulturális eseménynyel várják az érdeklődőket, akik a műemlékvárös különböző nevezetességei mellett Barcsay Jenő és Szász Endre kiállítását is megtekinthetik majd.

— P —

Nagyapám

Az első háborúból golyót őriz ferde, s megbénult gerince mellett.

Munkára rossz, — de eltipeghet még a ház körül.

Etethet kiscsibéket, hozhat vizet a kútról, s a rokkant ház falára sárból flastromot tapaszthat.

Tenyerén hegyek, völgyek váltakoznak, s közében a titkot rejtő sok tenyér-vonalnak, —

mit fejtegetnek szemfényvesztő bolondok, — a múltat kiáltja sok vastag repedés, jaj, begyógyítani egy élet kevés.

O, kétkedők, hitetlenek, nézzétek egyszer nagyapám kezét, és olvassátok el, — a bakonyi cselédek történetét.

Borbély Tibor

KRÓNIKAÍRÓK

Péntek délután a Budai Járási Tanács nagytermében gyülekeztek a községi művelődési házak igazgatói, népművelői és krónikaíró-kör vezetői.

Király Zoltán budai járási népművelési felügyelő üdvözölte a megjelenteket. Kasza Márton, a TIT járási titkára vitaindító beszédében ismertette, milyen feladatokat kell a népművelésben, ismeret- terjesztésben megoldaniuk. A községi krónikaírók munkáját segítette szóban és kidolgozott vázlat alapján dr. Lakatos Ernő, a Pest megyei Levéltár igazgatója.

Utoljára került sor a Hazafias Népfront által indított megyei krónikaíró-versenyre

beküldött pályaművek ismertetésére és rangsorolására. Első díjat nem adtak ki. A két második díjat Máté Dezső, Érd tanácselnöke és Seres István, Solymár vb-titkára nyerte a vele járó 800—800 forintos pénzjutalommal.

Harmadik díjat szintén kettőt osztottak. Molnár Zoltán (Perbál) és Muskáth György (Üröm) pályázata nyerte a 600 —600 forintos díjat. Zombori Imre Zsámbékról és Megyesi Rezső Pilisszentivánról készített munkái 400—400 forintos külön jutalmat kaptak. Ezenkívül valamennyi pályázónak átadták a Hazafias Népfront „Honismereti' munkáért” adományozott jelvényét. k. m.

H r • • Balatonfüreden Gácsér

Magyaros mim “„TSUi

magyaros mini szobaberendezéseket készít. Jelenleg 500 garnitúra „bútort” készítenek a Veszprém és Vidéke Szolgáltató Háziipari Szövetkezet részére. A kis bútorokat külföldi turistáknak árusítják.

DÉNTE^S:

o^ba^etfc S^dnapoh

;-------" I Lrmi.i lí billió-.T..-:

..............................!■ ■'....1:

1

9.

— Fegyelem nélkül nincs munka — stréberkedik kis Kaszás, a brigád legalacsonyabb tagja —, mi lenne, ha mindenki azt csinálná itt, amit akar?

— Jaj, szétmegy a fejem ennyi hülyeség hallatára — fogja be a fülét Kárász Jani —, hát ennek mi köze van az egész dologhoz?

— Jó szakember az öreg — vág vissza kis Kaszás, öregnek szólítja a vele egy idős főmérnököt. — Nyilván, amit te kitaláltál, azt nem lehet itt megvalósítani. Aztán tudod, hogyan van egy ilyen cikk után. Felplankolják a pártbizottságon, beszélnek róla, Kelemennek esetleg orra alá dörgölik... Jobban teszed, ha abbahagyod ezeket a piszkálódásokat — fordul felém.

— Én pedig nem hagyom annyiban — rugdossa Kárász Jani mérgesen a zsaluzás peremét. — Délután beugróm Sebe jhez, az építkezés párttitkárához, majd meglátjuk, ki nevet itt utoljára. — Csepregi ráemeli szemét Kárász Janira, és bólint

Az öreg Farkas a mozdonyon figyelmesen végighallgat, aztán komoran jegyzi meg:

— Kell neked, fiam, ez a herce-hurca? Kelemen tovább bírja szusszal, mint te. Még a végén fegyelmit kapsz, és eltanácsolnak innen. A szerkesztőségnek meg olyan véleményt adnak rólad, hogy a pártbizottság nem javasolja a felvételedet. Akkor mi lesz?..,

A lavina megindult, de nem egy falut, hanem engem temet el, ha nem vigyázok. Ez a hülye Kárász Jani beugratott ebbe a marhaságba, most majd piszkálni fognak, bárhova kerülök. De úgy kell nekem, miért egyezem bele mindjárt

— Feltétlen, főnök, feltétlen. Jobban, mint a Salvus-kúra a gyomrosoknak.

(Csak ne engem hajtsanak ki ezzel a kúrával.) Megköszönöm a segítségüket, és átmegyek az ipari rovatba, leülök a géphez, és megírom az anyagot. írás közben fél doboz Kossuthot elszívok. Beviszem a főnökhöz, elégedett. Fejével aprókat biccent, és nagyon biztatóan mosolyog rám. Ilyen mozdulatokkal biztathatja megunt szerelmesét is a férfi a hídon. „Ugorját bele, kedves. No. Nem is olyan hideg!”

Még otthon is ez foglalkoztat, agyam minden részecskéjét betölti a gond. Mi lesz, mi vár még rám? Annyira belemerülök az eshetőségek latolgatásába, hogy hét órakor jut csak eszembe, Éva az ötórai gyorssal jött meg Pestről, és várnom kellett volna az állomáson. Öh, Kárász Jani, én téged hülyére verlek, ha ebből most szakítás lesz. Gyorsan átöltözöm és megborotválkozom, mert Évát még ma látnom kell. Elmegyek hozzájuk. A nagynénit még úgy sem ismerem. Remélem, nem dob ki.

Az állomás felé szaladok, ott biztosan áll bent taxi. Éváék messze laknak, és nem állíthatok be későn. A levegő tiszta és éles. Ősszel van egy olyan időszak, csak naptárról tudhatjuk meg, nyár lesz-e újra, vagy tél. Az idő lesben vár. A távolban, a városon kívül már meghúzták az áramot szolgáltató berendezés karját, egyszerre gyulladnak fel a villanyok. Bemondom a címet a sofőrnek. Keskeny utcákon szaladunk végig, bágyadt fényű terecskéken, tornyok, szobrok, rácsaik mögött összepör- dült levelű növényeket bújtató erkélyek rohannak el mellettünk. Az utca csendes, az emberek már a vékony falakon belül motoszkálnak.

Éváék rövid utcájában teherautó parkol, a sofőrülésben kigombolt kék overallban ül a pilóta. Szalámit eszik. A felvágott héját nagy ívben dobja

az úttestre. A házat a postaládáról ismerem meg. A lila csempével bürkolt és foghagyma szagú lépcsőházban hármasával veszem a lépcsőket. A harmadik emeleten dr. Szemes Bélát kell keresnem. Megvan. Beletúrok fekete hajamba, nyakkendőmet igazítom. Kedves leszek és humoros, meg kell szerettetnem magam. Ez háztűznéző.

— Nézd meg az anyját, vedd el a lányát! — mondom hangosan és jókedvűen a nagynéninek, amikor kinyitja az ajtót.

— Maga kicsoda? — mér végig a magas termetű, vörös hajú asszony. Kicsi, világos szemében gyanú és barátságtaian- ság ül. Megismétlem a nevem, most már lassabban. Nincs semmi baj, hallott már rólam.

— Éva megjött Pestről — mondja —, de nincs itthon, átszaladt a barátnőmhöz könyveket cserélni. Fáradjon beljebb. Mindjárt jön.

Ropogós keménységű, fehér terítékkel teleaggatott, piros huzatú fotelok közé vezet. A szobában sötét fájú bútorok állnak. Naftalinszag van. A falon aranykeretes fényképek, sok festmény. Béla bátyámnak volt mit aprítania a tejbe, már látom, nem nősülök rosz- szul. Méregetjük egymást Ilyen kimért és lassú mozdulattal még nem kísértem a cigarettám égését. Emma néni udvariasan, de hideg közönynyel beszélget velem, hétköznapi dolgokról. Valamikor szép asszony lehetett. Most már hajának színe megkopott szeme alatt kékes, mély karikák ülnek, s erős könnyzacskók, mint a sokat éjszakázó zenészeknek. Altatóval sem tud aludni. Reggel biztosan panaszkodhat: „Képzeld, édesem,

egész éjjel csak forgolódtam.” Most mosolyog rám. Kedves. Arra gondol: ez a nyápic alak akarja elvinni tőlem az én kincsemet, akit a megboldogult anyja rám bízott?! Ki ez az ember, és mit akar? Józanul kell döntenem, megvédem Évát ettől a férfitől.

(Folytatjuk)

szobában magyaráz valamit a tördelőnek, amikor belépek. Egyet szippant még cigarettájából, aztán elnyomja a csikket a hamutartóban.

— Mi újság? — kérdi, az állát kicsit előrenyújtva.

*' Elmesélem a hangszórót, Kárász Janit, a főmérnökkel való diskurzust. Felderül az arca. mint a gyermekeké, amikor egy ritka bogarat rejtő dobozt kinyitnak, és meg lehet nézni a Sulus Timeuszt.

— Megvan — kiáltja örömmel. — Megtaláltam a megoldást. Szó sem lehet helyreigazításról.

Tisztelettel figyelek, s a tördelő, Rosta Karcsi is elismerően néz a főnökre. — Szigetvári elvtárs tudja, mit csinál!

— Meg kell írni. Az egész beszélgetést — mondja a főnök. — Ne tegyen semmit hozzá. és ne vegyen el belőle. Natúrban, ahogyan történt Különösen nem hagyható ki az az érdekes rész: „Ha máskor valamit ír, előbb mutassa meg nekem!” Tudniillik itt nem olyan műszaki dologról van szó, amihez nem érthet egy újságíró. Itt nem kell kikérni szakember véleményét. Elvégre hol élünk?... -(Én is ezt kérdeztem magamtól.) A fő- szerkesztő hirtelen elnémul, majd teljes szélességében felém pördül.

— Fél? — húzza fel szemöldökét. — Kicsit mintha sápad- tabb lenne.

— Én félni?... Áh... dehogy... (ajaj, mi vár még rám?)

— Ismerem jól Kelement — mondja kacsintva. — Jó kapacitású építész, sok szép dolgot tervezett nekünk a megyében. De úgy látszik, fejébe szállt a gőz Le kell csapolni. Szerinted Rosta, használni fog neki egy kis írás?

mindenbe. Azok a deszkák nem sikítottak volna a föld alatt. Leugrom a mozdonyról, kiakasztom a csillék kampóját. De a mozdony még nincs holtponton, ránt egy utolsót a szerelvényen. A csilletartó horog odaszorítja ujjamat, körmöm egyszerre elkékül. Pörgők az ujjammal magam körül kettőt, s legszívesebben kiabálnék a fájdalomtól. A kutyafáját!...

Kedvetlenül és bosszúsan ülök vissza a helyemre. Tagadhatatlan tény, hogy a tárgyak és események, amelyek saját jószántukból az ember segítségére sietnek, néha váratlanul, kérés nélkül közömbössé, aztán ellenségessé válnak. Vagy időben felismeri ezt az ember, vagy nem veszi észre, és mindjobban merül a hinár- ba. De, várjunk csak. Hát hol élek én... ? Mellettem van az egész vasas társulat, az építés- vezető. ha nem is mer kiállni igazáért, és biztosan még egy csomó ember, akikről nem tudok. És általában meghátráltam én már valamitől is?... Furcsa dolog, de nem kellett még sem kiállnom, sem meghátrálnom. Ez az első eset... Ha ezt úgy kezdem, hogy mindjárt visszakozom, akkor mi lesz később? ... Mit mondtam apámnak a mólón?... Jó, persze. én sem gondoltam ezt még végig, csak elvileg... és most a gyakorlatban kellene ... nehéz. a fene egye meg. Azért is tovább folytatom az ügyet! Elhatároztam, tehát meg kellene nyugodnom, mégis, miért ver gyorsabban a szívem, miért > lélegzem ritkábban és nagyobbakat. mint az előbb? Torkom miért szárad ki, és miért vagyok ideges? Bemegyek a szerkesztőségbe nekik van gyakorlatuk az ilyen ügyekben. Tanácsot kérek.

A főszerkesztő éppen az elő-