Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-04 / 100. szám
1969. MÁJUS 4., VASÁRNAP ‘“ZJürlap A rablógyilkos nyomában Éjszakai telex Bravúros nyomozás Vidéki betegek veszik igénybe a fővárosi kórházi ágyak csaknem 30 százalékát Éjfél után, előbb szaggatottan, egyet-kettőt kopogott, majd folyamatosan zakatolná kezdett a géptávíró. A kapitányság egyik szobájában rendőrtiszt hajol érdeklődve a váratlanul működésbe lépő készülék fölé. A gépből széles fehér papírcsík bújik elő, rajta egymásután jelennek meg a fekete apróbetűs sorok... A Csongrád megyei Rendőrfőkapitányság közleménye... Országos körözés A. Ferenc fiatalkorú tatabányai lakos ellen ... A tiszt cigarettára gyújt. Vajon mit követett el ez a gyerek? Sort vált a gép, ösz- szeáll a következő szó... A cigarettáról a padlóra hull a , hamu ... A bűntett: rablógyilkosság. A rendőr szinte kiszakítja a lapot a telexből... Gyilkosság — pénzért Április 24. csütörtök. A. Ferenc reggel bemegy munkahelyére, a tatabányai bányaüzembe. Utoljára, mert nem szándékozik tovább ott dolgozni. Elintézi kilépését, felvesz néhány száz forintot. Április 25. péntek. A. Ferenc leutazik Csongrád megyébe, a Szeged környéki Balástyára. A községet jól ismeri, nem is oly rég itt lakott szüleivel, amíg nevelőotthonba nem került. Édesanyja azóta, ideiglenesen, másik megyébe költözött. De Balástyán ma is több rokona él. A. Ferenc felkeresi bátyját, sógornőjét. Pénzt kér, de nem kap. Megpróbálkozik volt szállásadónőjüknél, a 64 éves Vincze Mihálynénál is. Sikertelenül. A. Ferenc elmegy a kocsmába és iszik. Az előző nap felvett százasokból alig maradt pár forintja. Déli 12 óra előtt újra felkeréíi Vincze Mihálynét. Az öregasszony most sem hajlandó kölcsönadni. Pillanatok alatt zajlik minden. Vin- czéné háttal áll A. Ferencnek. A fiú baltát kap kezébe. Ke- i ményen megmarkolja és az | asszony fejére sújt. Vinczéné ’ összeroskad. Kezét könyörögve ! nyújtja a magasba. Akkor éri | a második csapás... A. Ferenc i a konyhaszekrényhez lép és beletúr a házikasszába ... A legelső autóbusszal Budapestre érkezik. Egy ideig csavarog a városban, majd vonatra ül és Tatabányára utazik. Nem tartózkodik sokáig itt, visszatér Pestre. Este újra vonatra száll. A vácira. A vonaton elalszik. Leszáll egy állomáson, Veresegyházig vonatozik vissza. Onnan gyalog indul egy község felé ... Ebben az időben már az ország valamennyi rendőrkapitányságán ontották a telexek az A. Ferenc ellen tkiadott köA Magyar Hajó- és Darugyár Váci Gyáregysége heti 42, illetve 44 órás munkaidőre FELVÉTELRE KERES lakatosokat, betanított munkásokat, férfi és női segédmunkásokat. • JELENTKEZNI LEHET: MHD VÁCI GYÁREGYSÉG Személyzeti osztályán, Vác, Derecskéi dűlő rözést. Személyi igazolványát ugyanis megtalálták a gyilkosság helyszínén. Telefon Szád áról Április 26. szombat. A körözési közlemény feltüntetett néhány helyet, ahol a rabló- gyilkos felbukkanhat. A Gödöllői Rendőrkapitányság nyomozói azonnal munkához látnak, várható ugyanis, hogy A. Ferenc ebben a járásban fog megjelenni. Bravúros gyorsasággal, néhány órán belül több olyan helyet is felderítenek, ahol számítani lehet a bűnöző feltűnésére. A nyomozásba bevonják a lakosságot is. Délutánra egy tsz-elnök segítségével, Szadán egy szántóföldön, munka közben találnak rá. A. Ferenc nevelőapjára, s így jutnak el a fiatalember édesanyjához is. A szülők^ kel csak a legszükségesebbet’ közlik: A. Ferenc súlyos bűncselekményt követett el, az ő érdekük is, hogy mihamarabb a rendőrségre kerüljön. A nyomozók ekkor tudják meg: a fiú hét elején itt járt, s szombatra ígérte visszaérkezését. Majd nemsokára táviratot küldött a szomszéd kislánynak: „Szombaton jövök, szeretlek. Feri.” Az ügyeletes tiszt, Danes Antal rendőr őrnagy jó néhány kört megtett már szobájában. A hamutartóban kis domb: tucatnyi cigarettacsikk, kiégett gyufaszál. Az épület előtt néha egy-egy HÉV-szerelvény csattog a síneken... öt óra. A szoba csendjébe szinte beleharsog a telefon. Végre! A vonal'túlsói,, végéről, rövid mondat hangzik: — A személy megérkezett... Rövid megbeszélés, a rendBogláron a foltos bőrű platánfák alatt vezető úton nagyon izgatott lesz, érzem keze nyirkosabb, tekintete ijedten röpdös a pirostetejű villák között. — Te, mit szól anyád, hogy velem állítasz be? — Semmit. Mit szólna? Boldog lesz, ha megismerhet. — És, mit mondasz neki, ki vagyok én? — Ismerősöm. Kolléganőm. Egy segédkopogtató — mondom tréfásan, de erre még jobban megrémül. — Ezt nem hiszi el. — Nem is akarom, hogy elhiggye. Különben is egy anya szemét nem lehet bekötni. Mindent észre vesz. — Igen, és ez most nekem olyan furcsa. Engem még így nem mutattak be soha egy mamának. Anyám, miután megöleljük egymást, jobbról-balról megcsókolja Évát és egy kicsit eltartja magától. — Nagyon csinos vagy. Hogy hívnak? — könnyű mosollyal nézi a nőt. Éva elrebegi az anyakönyvi adatait. — Szép neved van — mondja anyám, és karonfogja Évát. Bevezet bennünket a szobába. — Apádnak dolga van — jegyzi meg, de mindjárt itt lesz. Mesélnem kell neki mindenről, aprólékosan. Közben ki-ki fut a konyhába, megnézni az ebédet. Ilyenkor Évával egymásra pillantunk, nem követtünk-e el eddig valami hibát. Tíz perc múlva kocog be apám, egyik kezével nyakamat tapogatja, s úgy csókol meg. A testsúlyom miatt aggodalmaskodik. — Eszel te egyáltalán? — őrök félmondatokból is értik egymást. Az akciót Bódis József alhadnagy ., vezeti majd. Szada. A csoporthoz a helyi körzeti megbízott is csatlakozik. „Blokkolják” az udvart. A ház legutolsó helyisége szűk konyha. A szőke fiú az ágyon ül. Mire felnéz, már mindenhonnan körbefogták. — A... Ferenc? — Igen . .. — Nyújtsa a kezét! A fiú feláll. Szótlanul tartja előre kezeit a bilinos kapcsába. Ujján megcsillan egy halálfejes gyűrű. „Életért életet..." Az. ágyon most napilapok hevernek. Mindegyik ugyanazon rendőrségi hírnél^ kihajtva. Az asszony pergő beszédű, csak néha csuklik el a sírástól a hangja. — Olyan aranyos, jó lélek volt a fiam, sose káromkodott ... — mondja. — A nyolc közül ő a legkisebb gyerek. 13 éves korában nevelőotthonba kellett adni. Hazulról vitt el pénzt aztán a' szomszédi ói, meg a sógortól lopott. Könyörögtem akkor a rendőröknek, ne vigyék el, mellettem nem lesz rossz ember belőle... Amikor ide jöttek a rendőrök, arra gondoltam, valami verekedésbe keveredett, és véletlenül úgy ütött le egy embert, hogy meghalt._ Hogy vártam szombaton, túrós süteményt, kocsonyát, káposztát, meg pörköltet főztem neki. Azt hittem, meghalok, mikor megláttam, ahogy kinyitja a kaput. Mosolygott. Megcsókolt ... — Milyen ítéletet vár? — Milyet, milyet?! — kérdez vissza az asszony. — Mit mondjak? Én talán javítóintézetbe adnám. De hát... Életet életért, nem igaz? Hadd tanuljanak a többiek! Elvégre hova lyukad ki a világ, ha már ilyen gyerek is gyilkol?!... A fehérre meszelt falon szőke hajú, vidám arcú fiú fényképe, díszes foglalatban. Mindenkire rámosolyog a képről, aki nézi. A fiú júniusban lesz 16 éves. kérdezi és közben fél szemmel Évára sandít. — Ajaj, apám, olyan étvágyam van, mint egy farkasnak. Később félrehív, mert kapott egy új csehszlovák racs- nit a horgászbotjára, mit szólok hozzá. — Nem arra vagyok kíváncsi, hanem, hogy ki ez a nő — rántja meg a kabátom szárát kint a verandán. — Egy ismerősöm — mondom játékosan. — Egy ismerőst nem hoz haza fiam az ember a családjához — sötétedik el az arca. — El akarod venni feleségül? — ugrik rám a szeme. — Elveszem — mondom boldogan és felszabadultan, holott ez nem volt a programban. — Csak hát én azt nem engedem meg — válaszolja mosolyogva, de már fagyosabban. — Megmondod neki, te még nem házasodhatsz. Tanulnod kell, összeszedni magad anyagilag és a többi. — Én nem is gondoltam határozottan házasságra — védekezem. Az utolsó szavakra anyám is kijön a konyhából. Ö folytatja tovább: — Fiam, lásd be, igazunk van. Éva nagyon szép, nagyon kedves lány, de nincs értelme komoly viszonyt kezdeni vele. Te nem házasodhatsz a levegőbe ... Persze — bólogat szavaihoz a nagyobb nyomaték kévéért — a fiatalok manapság könnyen nősülnek. Aztán jön a gyerek. (A gyerek egyáltalán nem volt szándékomban.) — A fiatalok gyorsan elválnak — halmozza anyám a felelőtlenségeimet —, áztán jön Tejbárok a Dunakanyarban Az ország egyik legkedveltebb kirándulóhelyén, a Dunakanyarban valamennyi étterem, presszó és vendéglő „kicsinosodoti”, s gondosan felkészült a szezonra. A kedvelt táj új színfoltja lesz a Vácott megnyüó Barokk presszó, valamint a magyaros étteremmé átalakított Kőkapu, a látogatottabb kirándulóhelyeken tejbár nyílik. A vendéglátóhelyek száma a Szentendrén megnyíló, 300 személyt kiszolgáló étteremmel bővül. az újabb asszony... És fiam, ha lenne legalább egy tisztességes állásod. És ha komolyabb lennél! Kitől örökölhetted ezt a könnyelműséget?... Nem is tudom, most például, mi vagy?! És meg akarsz nősülni. — De én nem akarok megnősülni — mondom mérgesebben. — Hát akkor mit akarsz ezzel a lánnyal?... Anyám tíl- tón emeli fel újját. — Nem engedem elrontani. Vedd tudomásul, már ma éjjel külön fogtok aludni!... Punktum! — Hehe ... mit fogunk mi csinálni?... — Külön fogtok aludni. Jól hallod és ne játszd nekem a kis ártatlant. Ismerlek, sajnos. És én majd beszélek Évával komolyan. Nevessek, vagy kezdjek el kiabálni?... Magam sem tudom. Inkább nevetek, erre hajlamosabb vagyok. Közelebb lépek anyámhoz. — Évával én .. még.. nem.. voltam ... — tagolom a szavakat lassan, hogy hamarabb a fülébe bújjanak. — Ne nézz olyan hitetlenkedve. — Még szép — mondja el- hülve anyám. — Szamár vagy — suttogja apám maga elé, de én meghallom, mert most úgy mozognak a füleim minden zajra, mint szegény Horváth néninek. Boldogan vigyorgok az öregemre. Mégis csak klassz ember. — Pista, maga ne heccel je ezt a gyereket! — ugrik feléje anyám, mint egy vadmacska. — Én csak annak a szegény lánynak a javát akarom, ha már a fiam nem engedi, hogy az ő érdekét szolgáljam — mondja anyám rendkívüli méltósággal. A főváros egészségügyi helyzetét ismertették szombaton a Városházán, a kerületi tanácselnökök értekezletén. Hantos János, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese bevezetőjében rámutatott: Budapest és Pest megye együttesen mintegy 3 millió lakosának egészségügyi ellátása egységes feladatot jelent, s ez jórészt a fővárosban működő Divida ez impera. Oszd meg és uralkodj rajta — tartották a rómaiak. A szülőket megosztottam, veszekedjenek most már ők ketten. De nem ez történik, hanem éppen a fordítottja, anyám a szavak olyan bőségét ontja egy-két perc alatt apámra, hogy kénytelen takarodót fújni. Bevonulunk a szobába. Éva benyúl a táskájába és nagy doboz, drága desszertet ad anyámnak. (Miért most jutott eszébe, ez éppen nem a megfelelő pillanat.) Anyám hálásan és túl udvariasan köszöni, majd megjegyzi, nem szereti az édességeket. „Mindig elosztogatom, ha kapok” — teszi hozzá kedvesen. (Még ő nem tudja, kitől örököltem a képességeimet! Hallatlan!) Udvariasan cseveg Évával, aztán kiküld bennünket a Bala- ton-partra sétálni. Ebédig van még egy jó óránk. — Délután majd kimehettek a strandra — kiáltja utánunk. — Most már nem érdemes levetkőzni. Sétáljatok csak addig. Tudom, most majd rólunk beszélgetnek. (Szegény apám.) A vízparton megyünk a móló felé. A hajóállomás mögött fehér betonsziget nyúlik a vízbe, s a kövekre tesszük lábunkat. A Balaton tükörsima, a zöld mohás kövek között csaknem forró a vize. A piroshasú bólyák előtt csónakok úsznak, a strandon vidám embersereg. Nincs valami jó hangulatom, nem így képzeltem ezt a kirándulást. — Én — mondja Éva vádló szemmel. — Én ... én ... mindent hallottam. Amit anyá- dékkal beszélgettetek. — No és? — nagyot nyelek s várakozóan hallgatok. — Tudom már, nem lehetek a feleséged ... Soha ... Soha ...! — Éva szeméből először a düh kékes szikrái pattogtak elő, aztán meg kövér könnycseppek pottyannak le arcára. Húsz csepp lefekvés előtt — gondolom hülyén és egészségügyi intézményekre hárul. A budapesti kórházi ágyak csaknem 30 százalékát vidéki betegek veszik igénybe. A lakosság számának növekedése mellett növeli az egészségügyi intézmények zsúfoltságát az is, hogy Budapesten az országos átlagnál lényegesen magasabb az öregkorúak aránya. Például jelenleg 60 évnél idősebb a főváros népességének egyhatoda, s ez az arány 1980-ra várhatóan egyötödre emelkedik. Gondokat okoz a főváros egészségügyi hálózatának elavultsága is. Mindezek figyelembevételével alakították ki az elképzeléseket a főváros egészségügyének javítására. A járóbeteg-ellátásban például arra törekszenek, hogy a körzeti orvosi munkahelyen biztosítsák a kislaboratóriumi és az EKG-vizsgálatok elvégzését asszisztensek segítségével. A rendelőintézeti ellátásban fontos feladat a szakorvosi intézetek hálózatának kiépítése, ami 1970—71-re fejeződik be. A következő években a lakótelepi építkezéseiknél napirendre kerül a meglevő rendelőintézetek bővítése, esetleg új intézmények létesítése és a már most is zsúfolt rendelők korszerűsítése. A kórházi ellátás fejlesztésére 1980-ig a lakosság számának emelkedésével arányosan — mintegy 1800 új kórházi ágy létesítését tervezik, a harmadik ötéves tervidőszakra előirányzott 1100 ágyon kívül a kórházak jelenlegi zsúfoltságának megszüntetéséhez összesen mintegy 6500 ágynak megfelelő kórtermi alapterület építéséről kell gondoskodni, ebből 3500 ágy jut a tanácsi kórházakra. Arra törekszenek,, hogy. minden vezető kórháznak 2Ö0 ágyas, a kisebb kórházaknak 100—150 ágyas utókezelő osztálya legyen. legszívesebben én is sírva fakadnék, hogy miért nem tudok jobban ellágyulni. Azért furcsa szorítást érzek a torkomban és gyorsabban dobog a szívem is. (Na végre.) Elhatározom, próbára teszem a nőt. — És ha nem vehetlek el feleségül, akkor is szeretsz? ... — Várunk, amíg kell — suttogja Éva. — Jó?... — Várunk egy életen át — húzom ki magam és kibontakozom az ölelésből. Pardon. Egy-két évig kéz a kézben, szem a szemben, nem várok, határoztam el, még régebben. Most meg egy életre akarom elkötelezni magam ? Nem jellemes dolog. Vigyázzunk, ne mondjak ostobaságokat. Én előleget kérek. Úgyis abból éltem két hónapig. — Rövidesen bekerülök a szerkesztőségbe — magyarázom Évának — és akkor elveszlek. Lesz egy szép kis lakásunk (hogy honnan még én sem tudom), berendezzük... — Veszek neked egy szép íróasztalt — mondja derülten Éva —, már ki is néztem egy bútorboltban. Ott fogod alkotni a műveket. Ejha! A nők úgy látszik mindig előttünk járnak egy lépéssel. De hallgassuk végig, nem szabad semmit elárulni. — De te nem írsz, csak kopogtatsz, meg egyéb csacsisá- got csinálsz —, jön a pálfor- dulás mérges szemrehányások formájában. — Nem élsz a tehetségeddel. Nem jársz be a szerkesztőségbe eleget. Elveszem az idődet, nem tudsz írni. Pénz nélkül pedig lakás sem lesz, házasság sem. Miből fogunk megélni? — Paprikáskrumplit eszünk — jegyzem meg ravaszul. — No... nem! — Éva rázza a fejét. A paprikáskrumpli nem rokonszenves a nőknek. De mást egyelőre és nem tudok ígérni. Majd ha már befutott pasas leszek. .. .Akkor ... De melyik nő veszi ezt be? ... (Folytatjuk.) Kzitnyai Jenő Made in Poniáz Tollak, irodagépek F.ddig minden évben megkétszerezte termelését a & budapesti írószer- >:| készítő Ktsz. Kiváló eredményeinek köszönhető, hogy az idén kilencedszer kapott kitüntetést. Április 30-án, a Béke Szállóban rendezett ünnepségen vették át a „Kiváló kisipari szövetkezet” oklevelet. 39-en kaptak sP* ekkor „kiváló dolgozó” jelvényt és oklevelet, köztük a ktsz pomázi részlegének dolgozói. Pomázon megkezdték a négyszínű golyóstollak gyártását. Két héten belül indul az új szerelőszalag, amelyen kis irodagépeket állítanak össze. A ktsz ugyanis licencszerződést . kötött- az osztrák Sax céggel, tűző és lyukasztógépek gyártására. Ezeknek jelentős része exportra megy. Továbbra is nagy mennyiségben gyártják a „hagyományos” cikkeket, a töltőtőllakat és irónokat. Az új típusú tollak rugós szerkezetének összeállítása — mint látható —, gondos munkát igényel. X. DÉNíES \él asm Idnapoh kinn. r—i ...... v: 1 4
