Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

1969. MÁJUS 4., VASÁRNAP S Vác egy hónappal Cegléd mögött Szeptember elsejéig dolgoznak az építők a kórházban Április 4-én megnyílik? — Tisztíthatok az ablakok? NÉZŐPONT A mi f Szakmunkásverseny Hat megye — Pest, Fejér, Heves, Komárom, Nógrád és Szolnok — indítja versenyzőit május 7-én Kartalon. Itt ren­dezi meg a Pest megyei KISZ- bizottság a szakma kiváló ta­nulója verseny keretében a géL esítési szakmunkástanulók vetélkedőjét. A 24 növényter­mesztési gépész küzdelméből kerülnek ki azok, akik részt vesznek az országos döntőn. Életrajza rövid, egyszerű és tipikus, mert kitérők is van­nak benne: Szabó Károly, a nagykőrösi Hunyadi Tsz sző­lészeti agronómusa 28 éves, apja hentes és mészáros volt, egy kis földdel is rendelke­zett, ahol a fiú gyerekkorá­ban, tanulóéveiben sűrűn dolgozgatott és ahol megis­merte, de rajongással egyál­talán nem szerette meg a földmunkát. Érettségi után következtek a kitérők: Sze­gedre jelentkezett biológia­kémia szakra, miután pont­számai nem voltak olyan magasak, hogy felvették vol­na, elment a körösi kon­zervgyárba raktári segéd­munkásnak. Egy év után új­ból elővette a tanulási vágy és a fővárosban kitanulta a Villamosállomásszerelő Vál­lalatnál és a MŰM 30-as in­tézetben a szerszámkészítő szakmát. Amint végzett is­mét elővette a tanulási vágy és jelentkezett, majd felvé­telt nyert a kecskeméti fel­sőfokú technikumban, a sző­lő- és gyümölcstermesztési szakra. Közben sportolt, mint félnehézsúlyú ökölvívó, 63- ban az országos bajnokságon második lett, vidék váloga­tott volt, 65-ben — mert már mint a kiskunhalasi Paprika Antal Tsz gyakornokát be­hívták katonának — had­seregbajnokságot nyert. A sportot két éve abbahagyta. A tsz vezetőségi tagja. Pozí­cióban van. © — Milyen emlékképek jut­nak így hirtelen eszébe a fi­zikai munkáról? — Gyerekkoromban elég sokat kellett, hogy kapáljak. A bátyám meg is unta, ki­ment Los Angelesbe, ott most elárusító automatákat sze­rel ... Amikor a konzerv­gyárba jelentkeztem dolgozni, megkérdezte az igazgató, hogy mit akarok csinálni. Mond­tam, pénzt keresni. Magas, de gyenge fiú voltam, jól meg­erősödtem a cipekedésben, rakodásban, havi kéteze­rért ... — És a tanulással kapcso­latban? — Nem voltam kitűnő ta­nuló, egyszerűen mindig és állandóan tanulni akartam. Sőt, sokszor az se kristályo­sodott ki bennem, hogy mit. Nem voltam különösebben el­keseredve, hogy nem vettek fel biológia-kémia szakra, gondoltam ha nem lehetek tanár, leszek más, de tanulni azt fogok. Ezért mentem el szerszámkészítőnek és rögtön aztán a kecskeméti felsőfo­kúba. Ritka az az ember, aki csupán egy pályára készül és ha nem sikerül, akkor jön a világfájdalom. Most szeret­ném elvégezni a Kertészeti, Szőlészeti Egyetemet levele­zőn. A tanuláshoz kapcso­lom azt is, hogy letettem a motorvezetési vizsgát és az ökölvívó edzőit. — Milyen szerepe volt a sportnak az életében? — Nagyon szeretem a spor­tot, ha égy-egy újabb ágába belefogtam, azt mindig tanu­lásnak tekintettem. © — Minduntalan hallani, hogy panaszkodnak a fiatal agrárszakemberek: nem fogad­ják őket szívesen, nem adnak számukra olyan munkát, ahol n tanultakat és képességeiket kamatoztathatják és bizonyí­tani tudnák. Mi a véleménye? Dombon emelkedik az épü­lőfélben levő új váci kórház. Messziről látható, szép és im­pozáns lesz, ha egyszer külső falburkolata elkészül és az — Amikor Kiskunhalasra kerültem, nekem sem voltak jobbak a tapasztalataim. A tsz gyengének, szervezetlennek mutatkozott, az elnök a bemu­tatkozás után egyből a kocs­mába vitt és amikor azt mond­tam, hogy nem ihatok, motor­ral vagyok, csak legyintett, hogy ő ismeri a rendőröket... Megfelelő feladatokat nem kaptam, a leszerelés után nem is mentem vissza. Azonban itt a nagykőrösi Hunyadiban sze­rencsére egészen más a hely­zet: rögtön bevontak a mun­kába, sok támogatást kaptam, kitűnő szakemberektől tanul­hattam. Szinte egyből rámbíz­ták, hogy a tsz belvízelvezető csatornahálózatát önállóan ter­vezzem meg. Most szőlészeti- gyümölcstermesztési agronó- mus vagyok, hozzám tartozik a 164 hold szőlő, 50 hold téli almás, 34 hold szilva, a 130 holdas nyárfatelep, a 360 hek­toliteres borpince, meg a sző­lőiskola, nyárfaiskola. Van fel­adatom elég, amely szakmai­lag is próbára tesz, de talán még ennél is fontosabb, hogy az öregebb gazdákkal szót ért­sen az ember. Ugyanis „kettőn áll a vásár”: sokszor azért bánnak idegenül a fiatal szak­emberekkel, mert nem tudnak közelebb kerülni a tagsághoz. — Mi lehet az oka ennek? — Egyszerűen,,', jsbkán nem tudnak bánni az emberekkel. Utasítást adni pedig csak úgy lehet, hat a vezető is alkalmaz­kodik beosztottjaihoz. Meg kell érteni őket, együttérezni velük és végrehajtható intéz­kedéseket adni. Sokszor gya­korlatban is bizonyítani kell, annál is inkább, mert kevés a szakmunkás. Aztán vannak helyi szokások, amelyeket fi­gyelembe kell venni, persze ezek jelentéktelennek tűnő dolgok — köszönési szokások, kézfogás — de mind sértődést szülnek. — Hogyan lehet kivívni az elismerést? — Elsősorban munkával, amely nemcsak az utasítások kiadását jelenti, hanem az ál­landó, szigorú ellenőrzést, fel­ügyeletet is. Ez bizony nem fér bele nyolc órába, májustól például reggel hattól este ha­tig tart a munkaidő, de erre még rá kell számolni két órát, mert hamarabb kell bejönni és később elmenni a tagoknál. Azt is hozzá kell tennem, hogy nem szégyen a tapasztalt gaz­dáktól tanulni, kikérni véle­ményüket. Sok mindent meg­tanultunk az iskolában, évről évre újabb és modernebb módszerek honosodtak meg, de azért a régit, a jól beváltat sem szabad elfelejteni. Az eredmény dönti el, hogy mi a jó és ez szüli az elismerést. — Elégedett a jövedelmé­vel? — Különösebben nem büsz­kélkedhetek: 2100 forint a fi­zetésem, egy hold háztáji és négyezer forint körüli éves prémium, ezenkívül 200 forint tiszteletdíjat kapok, mivel KISZ-titkár vagyok. © — Mi foglalkoztatja legin­kább — itt nem magántermé­szetű, hanem inkább közérde­kű kérdésre gondolok. — Az aktivitás. Nálunk Kő­rösön nem túl aktívak az em­berek — bár bírálni nincs sok jogom. Ha valaki megszerzi a pozícióját — elég gyakori — nem nagyon szeret dönteni kényes kérdésekben, inkább szépen elücsörög, így kényel­mesebb ... Berkovits György állványzatot lebontják körü­lötte. Erre azonban még egy ideig várni kell. Egy hónappal később A megyében épülő másik, a ceglédi kórház építkezése, amelyet nemrég meglátogat­tunk, mindenesetre jobban közeledik a befejezéshez. An­nak ellenére is, hogy a kór­termek hétemeletes szárnyá­ban mintha valamivel több helyiség falburkolata lenne készen Vácott, mint Cegléden. Arra a kérdésre, hogy a Pest megyei Állami Építőipari Vállalat mikor vonul el és ad­ja át helyét a gépek felszere­lését végző Medicor Kórház­berendező Irodának, Sivó An­tal építésvezető-helyettes vá­laszol : — Szeptember elsején. Az­tán már a Medicortól függ, hogy határidőre, december 31-én megtörténhet-e az egész épület műszaki átadása, vagy sem. A »kimondatlan versenyben álló két kórházépítkezés győz­tesei tehát, a munkák jelenle­gi helyzete és az ezen alapuló ígéretük szerint is, kerek egy hónap előnnyel, a ceglédi épí­tői lesznek. Azért még meg­lehet, hogy mind a két kórház egyszerre kezdi meg működé­sét jövő év április 4-én, a fel- szabadulás 25-ik évfordulóján. — Mi lassította le a munka­tempót, anyaghiány? — Nem. Inkább munkaerő- hiány. Kőműves ugyan egész idő alatt volt elegendő, csak­hogy gyakran kevés volt a szakipari munkás.. Első látásra a két testvér­kórház teljesen egyformának tűnik, holott külsőleg is csak nagyon hasonlít egymáshoz. A váci kórház egyemeletes „lepény” szárnya a ceglédinél valamivel nagyobb. Gondos­kodtak benne bőven helyről a sebészeti és nőgyógyászati műtőknek, a laboratóriumnak, röntgenosztálynak, gyógyszer­tárnak, betegfelvételi irodá­nak, és alagsorában a betegek ruháit őrző, meg külön a sze­mélyzeti ruhatárnak. Kiszorult viszont ebből az épületrészből a véradó állo­más, ami azonban semmikép­pen sem róható fel, miután tervezett helyére elektrokar- diográf és elektromos agyvizs­gáló berendezések kerülnek. Viszont a véradónak külön épületet emelnek az új kór­ház telkén, és építkezéséhez már napokon belül hozzáfog­nak. Kisebb-nagyobb hibák Akadnak egyébként nem jóvátehetetlen, a megnyitá­sig esetleg még ki is küszö­bölhető tervezési hibák is. Ilyen például, hogy a zuha­nyozókat nem látták el ka­paszkodóval. Betegségtől le­gyengült emberek így csak nehezen használhatják. A végig üvegezett csapó­ajtó, szintén balesetek for­rása lehet. Balesetveszélyt rejt magában a túl szűkre méretezett kazánház is, ahol három hatalmas kazán és egy melegvíztároló zsúfolód­nak szorosan egymás mellett. A szennyesruha-ledobó ak­na a váciban és a ceglédi­ben egyformán biztosíték ar­ra, hogy a használt kórházi fehérneműt nem hurcolják k-resztül-kasul a kórházban. Ugyanakkor az egyes eme­leteken nem gondoskodtak a szemét megfelelő tárolásáról, sem eltávolításának korsze­rű módjáról. Erre a célra szintén jó lenne még egy ak­na. A sűrűn alkalmazott bukó­ablakok kifogásolhatók azon­ban leginkább, mert emelete­ken úgyszólván tisztíthatat- lanok. Érthetetlen, miért ra­gaszkodik sok tervezőépítész mégis az effajta ablakok­hoz, de még érthetetlenebb, miért fogadják el a terveket elbíráló bizottságok. Liftosztag A nővérszállás már ké­szen áll. Ez idő szerint ugyan az építésvezetőség irodái fog­lalják el, ha azonban elvo­nulnak, egész rövid idő alatt rendbehozva átadható rendeltetésének. Remélhető­leg addig biztosítják bebú­torozásához az anyagi kere­tet, amelyről a beruházási költségvetésben megfeledkez­tek. Feltétlenül meg kell ál­lapítani, hogy a magas kór­házépületet valóban jól el­látják felvonókkal. Ahány emelet, annyi lift. Három a betegek, egy pedig a személy­zet szállítására szolgál. Az ötödik a konyha tálalójából a legfelső emeletig viszi a betegek eledelét. További két lift a műtőket köti össze a központi sterilizálóval, éspe­dig úgy, hogy az egyik a szennyezett műszereket le-, a másik a tisztákat felviszi. A 476 beteget befogadó új váci kórház mellett eltörpül a jelenlegi százhúsz ágyas, amelyben csupán belbeteg-, szülészeti-nőgyógyászati, va­lamint sebészeti osztály mű­ködik. Üj, modern otthoná­ban mind a három a mos­taninál nagyobbszámú beteget fogadhat be. Mellettük még egy belbeteg-, gyermek-cse­csemő, fül-orr-gége és ideg­osztály nyílik. A régi kórházépület azon­ban továbbra is megmarad az egészségügy szolgálatában. Egy részét koraszülöttosztály- lyá alakítják át. Arról vi­szont, hogy miként használ­ják fel megürülő többi he­lyiségét, még nem döntöttek. Szokoly Endre A Székesfehérvári Finom­mechanikai Javító Vállalat új konstrukciójú, teljesen tranzisztorizált — úgyneve­zett TR—68 típusú — autó­rádiók sorozatgyártását kezdte A középiskolák nappali ta­gozatán az idén érettségiző, il­letve képesítőző több mint öt­venezer fiatalnak már csak néhány nap van hátra a tan­évből. Részükre május 8-a az utolsó tanítási nap, 12-én pe­dig kezdődik az írásbeli. A középiskolák esti, illetve leve­lező tagozatain több mint hu­szonnégyezer „felnőtt diák” fejezi be az idén tanulmányait. Nappali tagozaton a negyedik évfolyamok száma összesen ezerhatszázkilencvenhárom, amiből kilencszáznyolcvanki- lenc gimnáziumi, négyszáz­harminchét szakközépiskolai, kétszázhatvanhét technikumi osztály. A gimnáziumokban több mint huszonkilencezer, a szakközépiskolákban csak­nem tizenháromezer, a techni­kumban mintegy kilencezer fiatal készül az érettségi, ille­tőleg képesítő vizsgára. Az írásbeli érettségi, illető­leg képesítő vizsgák „menet­rendje” a következő: a gimná­ziumokban az első dolgozatot ezúttal is magyar nyelv- és irodalomból készítik el a jelöl­tek, május 12-én. A következő Nem Pest, hanem Baranya megyében történt, de nálunk is megeshetett volna. Az egyik baranyai falucska közepén át­vezető országutat — figyelem­mel a megnövekedett átmenő gépkocsiforgalomra — rendbe hozták, aszfaltburkolatot ka­pott. Korábban, éveken át a tanács hiába kérlelt, agitált, küldött felszólításokat, az or­szágút mellett lakók nem so­kat törődtek házuk külső képé­vel. Omló vakolat, piszkos fa­lak, lepattogzott festékű ablak­keretek, korhadt deszkakeríté­sek, gazzal benőtt udvarok... Az út rendbe hozatala után, minden felszólítás s kérlelés nélkül, egyik napról a másikra nekiálltak a tulajdonosok a ta­tarozásnak, a házak csinosítá­sának, az udvar s a ház előtti járda, vízlevezető árok tisztí­tásának. A kezdeményezőket követte a többi, röstellte a szomszéd, hogy az övé csú­nyább, mint a másik porta... A változások mindig maguk­ban hordják az újabb változá­sokat. A környezet hatással van a tágabb környezetre, egy- egy alapvetőbb változás vízbe dobott kőként kelt gyűrűző hullámokat. Mint a baranyai faluban is. Mint Pest megyé­ben is. Április elején került nyilvá­nosságra — lapunkban is kö­zöltük —a Pest megyei Ta­nács s a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottsága felhí­vása, melyben a felszabadulás huszonötödik évfordulója tisz­teletére versenyt kezdeményez a községek között, tisztes sum­mát ajánlva fel jutalomként a győzteseknek, akik a legtöbbet tették a lakóhely szépítéséért. Igaz, ami igaz: van mit ten­meg. A közép, rövid és hosz- szú hullámon működő autó­rádiókból az év első felé­ben 5000 darabot szállítanak román megrendelésre. napon kerül sor a matematiká­ra, 14-én pedig a nyelvi szako­sított osztályokban a szakosítás jellegét adó idegen nyelvből írják meg dolgozatukat a diá­kok. A Művelődésügyi Miniszté­rium irányításával működő közgazdasági szakközépisko­lákban és közgazdasági techni­kumokban az írásbeli ugyan­csak május 12-én kezdődik, a magyar nyelv- és irodalom­mal. A mezőgazdasági szakkö­zépiskolákban az írásbeli érett­ségi vizsgák május 26 és 31-e között, a kereskedelmi szak- középiskolákban május 28. és 31-e között lesznek. Az ipari szakközépiskolákban pedig — ahol tanév végi szakgyakorlat van — a gyakorlat befejezése után kezdődnek. ni a megye településein. Sok dologhoz pénz kellene, milliók, sőt milliárdok, ám más dolgok sorához nem kell több, csak összefogás, akarat, egy kis sze­retet, annak a felfogásnak a gyakorlati érvényesítése, hogy lakóhelyünk — ami falunk. Persze, ez a legnehezebb. Mert sok közömbös ember van, s akadnak, sajnos, olyanok is, akik nem hogy tennének vala­mit, hanem még azt is elront­ják, elcsúfítják, amit mások tettek. Vannak, akik facseme­téket tördelnek ki, lámpabúrá- kat törnek össze, kitépik a par­kok virágait, szemetet öntenek a házak elé, úgy élnek, hogy semmivel nem törődnek. Va­jon az ilyen ember odafigyel a kérő szóra? Fordítsunk a kér­désen: elég-e szép szavakkal beszélni arról, hogy a mi fa­lunk valóban a mi falunk? Vagy minden törvényes esz­közzel védeni, óvni kell mind­azt, amit a többség tett és tesz, azokkal szemben, akik nem tö­rődnek azzal, hogy közösség­ben élnek? A nemes versengésnek, s falvak csinosításának, tisztasá­gának, általában mindannak, amit környezeti kultúrának ne­vezünk, van ilyen vetülete is. Mert amit ötven ember egész napos társadalmi munkával tett — gödröt ásott, csemeté­ket ültetett —, azt néhány su­hanó — vagy idősebb „suhanc” — fél óra alatt tönkreteheti. A kérő szó és a hatósági erély társítása — ez az a feltétel, mely kellő erkölcsi légkört te­remt a településeken a közös­séget szolgáló tettek .megbe­csüléséhez s a közösségellenes cselekedetek megtorlásához. Biztató, hogy évről évre többen vannak azok, akik föl­ismerik az öntevékenység rendkívül nagy jelentőségéit, akik megértik, hogy önmaguk legigazabb érdekeit is szolgál­ják, amikor lakóhelyükért tesznek valamit. Azok a köz­ségfejlesztési versenyek, me­lyek a korábbi években lezaj­lottak, s a virágos faluért moz­galom, sok olyasmivel gyara­pították a településeket, amire máskülönben még évekig vár­ni kellett volna. Biztató az is, hogy a hivatalos szervezetek, s elsősorban a tanácsok egyre nagyobb figyelmet szentelnek a helyi, egészséges törekvé­seknek, s tesznek olyan meg­különböztetést, hogy oda ad­ják az anyagi eszközöket, ahol azok helyi erőforrásokkal ki­egészülnek. Jó ez a különbség- tevés? Igen, jó, helyes. Azt bi­zonyítja, hogy társadalmunk­ban elsősorban az talál támo­gatásra, aki nem a sült galam­bot lesi, hanem mindkét kezé­vel ad, hogy — kaphasson. A felszabadulás negyedszá­zada minden tekintetben át­formálta a hazai tájat, s for­málta a közösséget, s benne az embert. Egyre több az olyan ember, aki megtalálta az ösz- szekötő kapcsokat az enyém és a miénk között, aki már érti, hogy az egyéni és a közös bol­dogulás azonos úton járnak. Ezért van biztos alapja az Említett versenyfelhívásnak, ezért nem „felülről szervezett kampány”, hanem meglevő lehetőségek összefoglalása és kimondása. A megye településein most fontolgatják, tervezgetik, mi­re lennének képesek, mi az, amit reális programként a maguk számára megjelölhet­nek. A porták előtti virágos­kert éppúgy ott lesz ezekben a tervekben, mint az általános „községtakarítás”, a járdaépí­tés, a középületek és a ma­gánházak festése. Ezer, apró­nak tűnő dolog, amelyek azon­ban egészükben friss, fiatalos arcot adnak majd a települé­seknek. Ahogyan illik is azok­hoz, akik huszonöt esztendeje — újjászülettek ... Három bronz A hét elején ért véget Sal­gótarjánban a hagyományos könnyűzenei fesztivál. Pest megyét a Vulcan egüttes, a gödöllői Agrártudományi Egyetem pol-beat együttese és Jónás Jánosné táncdalénekes- nő képviselte. A verseny zsü- | rije valamennyi Pest megyei indulót bronz éremmel jutal­mazta Fiatalok pozícióban Kitérőkkel a végállomásig Finis az iskolákban

Next

/
Thumbnails
Contents