Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)

1969-05-04 / 100. szám

PEST HEG s^CtrSan 1969. MÁJUS 4., VASÁRNAP E LADVA Ma délelőtt nyílik Szent­endrén, a Ferenczy Károly Múzeumban a Ta.-iácskö'z*ár- saság ötvenedik évfordulójá­nak emlékére rendezett me­gyei tárlat. Ugyancsak ma délelőtt osztják szét — ötven­hatezer forint értékben — a megyei tanács képzőművészeti pályadíjait a legsikeresebbnek ítélt alkotások készítői között. Aki ezen a délelőttön meg­tekinti a kiállítást, bizonyára meglepődik majd: hogyan le­hetséges, hogy a kiállított kilencvenhárom mű közül harmincnégyen kis fehér névjegykártya szerénykedik majd: Megvette a Pest megyei Tanács, a Semmel­weis Kórház, Nagykőrös város Tanácsa, a Megyei Beruházási Vállalat, a Pest megyei Vegyi és Divatcikk­ipari Vállalat, Gödöllő város Tanátsa, a szobi járás tanácsa és így tovább. Pedig nincs benne semmi különös. A tava­lyi sikeres kezdeményezést folytatták csupán a kiállítás rendezői: a megnyitó előtt két nappal bemutatták a kiállí­tást a járások és városok ve­zetőinek, az intézmények és vállalatok megbízott képvise­lőinek, az intézmények és vál­lalatok megbízott képviselői­nek, akiket — nem titkolva a nemes szándékot — műveket vásárolni hívtak meg. tizennégy műért közel hetven­ezer forintot fizetett. (S ha ehhez hozzászámoljuk még a tanács által felajánlott pálya­díjak ötvenhatezer forintos összegét, megállapíthatjuk: a tanács még soha nem tett eny- nyit a megye képzőművészeti életének fellendítéséért, mint ebben az esztendőben.) Nem titok, miért költ a megye ilyen sokat képzőművészeti al­kotások megvásárlására. A tervek szerint jövőre felépülő, kibővített Ferenczy Károly Múzeum modern képtárának anyagát „alapozzák” az újabb és újabb jelentős vásárlások­kal. És a többi „vásárlók”? A ta­nácsok, vállalatok, intézmé­nyek vezetői vagy megbízott képviselői? Nem egyszerűen „csak kedvet kaptak” a me­gyétől. Sok helyütt csupaszok még a tanácstermek, a műve- lc-uési hásak termeinek falai. Másutt nem odaillő avagy nem művészi értékű képek kerül­tek oda. Gödöllő város tanács­elnökének irodájába vagy a klubba, művelődési házba „szánták” a megvásárolt ké­pet, kisplasztikát. Tavaly, az első ilyen jelle­gű kísérlet alkalmával, két óra leforgása alatt harminc új al­kotás talált gazdára közel százötvenezer forint értékben. Ezzel szemben az idei — meg­nyitó előtti vásárlási mérleg: harmincnégy „elkelt” mű, ösz- szesen százhatvanegyezer fo­rintért. Harmincnégy mű két óra alatt ismét gazdára talált. Nem akarom megelőzni a ki­állításról íródó kritikákat, de sokat mondó kritika vo),t ez a két óra is. Elsősorban í) ok a művek találtak vásárlóra, amelyek témájukban közel állnak a mai élethez, a mai emberekhez. (Ez alól csak a megyei tanács vásárlói alkot­tak kivételt.) A legbőkezűbb vásárló az idén is a megyei tanács volt: Ma délelőtt a nagyközönség szamára is megnyílik a kiállí­tás. Könnyen lehetséges, hogy addigra már nem harminc­négy, hanem sokkal több mű mellett olvashatják majd a lá­togatók: Eladva. /n -I *1 // f 1 1 » Q Jogom van hozzá... Csak „apucika“ ielelosr-L Q7orot rcavarnctai Szeret csavarogni... A monori Mezőgazdasági Gépjavító Vállalat féligkész épületének első emeletéről hívták le. Munkahelyén, az aszódi gépjavítónál mondták, hogy itt találom, kiküldetés­ben; vízvezetéket szerel. Har­mincnégy éves, nyugodt, ke­ménykötésű férfi. Egy aggódó anya Levél lapul a táskámban. P. J.-né írta. Senki sem kérte meg, senki sem biztatta az iz­gatott sorok papírra vetésére, csupán az együttérzés, az ag­godalom. Ö maga is anya. „Gerhát Jánosné 24 éves és már öt gyermeke van: a leg­idősebb hat-, a legkisebb egy- esztendős. Férje, aki közveszé­lyes munkakerülés miatt már egy hónapot töltött Baracskán, veri őt is- és az apróságokat is. Borzalmas, hogy miket él­nek át, szinte már mind ideg­betegek. Aztán azt is látni kellene, milyen szánalmas kö­rülmények között laknak, egy földes, parányi ablakú, szűk és egészségtelen szobában. Az embernek a szíve hasad meg, ha ránéz arra az öt gyönyörű gyerekre és elgondolkozik a sorsuk felett. Az anyjuk sok­szor még tejet sem vehet ne­kik. Férje ugyan most jól ke­res, de fizetése java részét el­issza, sőt, a gyermekgondozási segélyhez is hozzányúl. Durva erőszakkal szedi el a százaso­kat. És nincs, aki megfékezné. Márpedig az ártatlanok szen­vedésének véget kell vetni va­lamiképp ...” Különös szeretet elmondták, a kis Katit a múlt­kor úgy megverte, hogy sze­gényke két hétig nem mehetett el az óvodába. A feleségétől meg azt hallottam, hogy An- nuskának is, amikor az, látva italos állapotát, szépen meg­kérte, feküdjön le, csúnyán ne­kiesett. A kicsi rémülten bújt el ütlegei elől és majdnem megfulladt a párna alatt. Fe­leségétől tudom azt. is, hogy olykor; részeg fővel, sorba ál­lítja maga előtt az apróságo­kat és élvezi, hogy azok félel­mükben bepisilnek. — Szerintem, amíg én adok kenyeret a gyerekeimnek, megverhetem őket. Rosszak, fegyelmezésre szorulnak. Elő­ször a sarokba kell térdepel­niük, és ha ez a fenyítés nem használ, kapnak néhányat a fenekükre. A Kati a legrakon­cátlanabb. A múltkor sem úgy viselkedett, ahogy kellett vol­na, hát rácsaptam. Nem érez­tem, hogy nagyot ütök, de meglátszott a kezem nyoma.- Akkor én mondtam a felesé­gemnek, hogy olyan állapotban ne engedje el az óvodába. Egyébként ritkán bántom őket. Tavaly legfeljebb ötször fordult elő ilyesmi.-1— A tanítót is megbüntetik, ha testi fenyítést alkalmaz. — A tanító, az más, annak tilos. De az apának ... — Szereti maga egyáltalán a gyerekeit? — Már hogyne szeretném! Amikor állami gondozásba akarták venni őket, én akadá­lyoztam meg. Egyébként ők is szeretnek. Apucikámnak hívnak. — Tegnap a maga dolgában jártam Aszódon. Az óvónők Az asszony verve jó ? Magyar kiállítások külföldön Külföldön is több rendez­vény lesz a magyar kultúra sokoldalú reprezentálására. Ljubljanában az egyetemi könyvtár magyar könyvek ki­állítását fogadja május 9-től. „Rómaiak Pannóniában” cím­mel a magyarországi régészeti ásatások anyagából rendez ki­állítást a KKI Münchenben. Damaszkusz, Aleppo titán újabb szíriai város, Homs kö­zönsége is láthat magyar kép­zőművészeti tárlatot. Május végétől Rothenburgban ma­gyar kulturális hetek kezdőd­nek. Gelsenkirchenben a hó­nap végén magyar népművé­szeti kiállítást láthat a közön­ség. Dunakeszi kutyák is.,. A Magyar Ebtenyésztők Or­szágos Egyesülete fennállásá­nak 70. évfordulója alkalmá­ból szombaton, a mezőgazda- sági kiállítás területén meg­nyílt a kétnapos nemzetközi kutyakiállítás. A versenyre 1722 kutyát neveztek be. A legtöbb kutyát a boxer fajtá­ból indították. Összesen 285-öt. Utána következik a tacskó, amelyből 168 állatot vezetnek fel. Vasárnap elsősorban a magyar fajtákat vezetik fel tulajdonosaik, a pulit, a pu- mit, a mudit, a komondort és a kuvaszt. A kétnapos kiállí­táson összesen 1000—1200 kü­lönféle díjat osztanak ki. Solymosi László tudósítónk jelentette, hogy a Dunakeszin működő Dunakanyar Kiképző Sportiskola idén 12 kutyával vesz részt a kiállításon. Ma Horváth Károly és Marosfalvi Judith kuvaszkutyáját értéke­lik és Zsiga János többszörö­sen győztes német doggját, amely, ha ismét győz, az örö­kös győztesek osztályába so­rolják. Esze Tamás és Bajcsy Zsilinszky Endre emlékmúzeum Esze Tamás és Bajcsy Zsi­linszky Endre emlékmúzeum létrehozását határozták el Tarpán. Az emlékmúzeumot, s a Bajcsy Zsilinszky Endrével kapcsolatos kiállítást a prog­ram szerint halálának 25. év­fordulója alkalmából, ez év de­cemberének végén nyitják meg. — Láttam felesége homlo­kán és csuklóján a sérülése­ket. — Az asszonynak nagy a szája, visszabeszél, én meg ideges vagyok, nem tudok uralkodni magamon. Régebben orvosi látleletet szerzett. Most jobban vigyázok, a haját té­pem, hogy no maradjanak nyomok. De amilyen hirtelen haragra lobbanok, olyan ha­mar meg is nyugszom, és meg­bánom, amit tettem. Tulajdon­képpen az a lakás az oka min­dennek. Nem elég, hogy kicsi, de mocskos is. Havi jövedel­münk hatezer forint körül mozgott. És, láthatta, rongyok közt alszunk, még takarónk sincs. — Úgy hallottam, iszik és rulettezik, esténként százakat veszít. — Egy idő óta tényleg iszom. De hogy bírnák ezreket elinni? A ruletten tízforintos alapon játszunk, és megmond­ja a vendéglőben mindenki, állandóan nyerek. — A szomszédok elpanaszol­Portré helyett tudósítás — magamról Szó, ami szó, zavarban va­gyok. Afféle önportrét kelle­ne írnom. Az eddig bemu­tatkozott kollégákkal ellen­tétben ugyanis, nekem nem jelent meg könyvem. Verset, színdarabot sem írok, a ne­vem is es3k ritkán jelenik meg teljes aláírással a lap­ban — csupán egyszerű, de elégedett krónikása vagyak a napi eseményeknek. Tu­dom, egy újságírónak — túl a harmincon — ennyivel nemigen illik dicsekednie. Minthogy azonban a szer­kesztő kérését sem lehet megtagadná, a magam pél­dájából vett néhány adalék­kal próbálnám felvázolni korunk tipikus „karrierjét”. Amikor a Rákóczi hadna­gya című filmet elkezditek volna forgatni, a rendező he­tekig járta az országot, ku­tatta, hol talál a külső fel­vételekhez legalkalmasabb környezetet. Végül is Balas­sagyarmat tőszomszédságá­ban lelte meg a palócvidék legelmaradottabb kis telepü­lését: Ipolyszögöt. Nem ke­rült sokba a kulissza, mert a falucska — noha az utóbbi két évtizedben legalább száz esztendőt fejlődött — még erősen magán viseli a föld­hözragadt jobbágykorszak je­gyeit. Hát itt születtem én, majd a nyomor és a meg­aláztatás mélységein át in­nét jutottam el az egyete­mig. Közben hosszú éveket töltöttem Gyomron, nevelő- szüleimnél, ahol a gróf pa­pot akart belőlem faragni, de a keleti fronton kegyet- lenkedő és odahaza hittant prédikáló fasiszta katona­tiszt pofonjai végleg kiábrán­dítottak az egyházból, A „bogarat” pedig, hogy újságíró legyek, példaképem, a székesfehérvári József At­tila Gimnázium magyartaná­ra, Cseh Anitái osztályfőnö­köm tette a fülembe. 1957. szeptember 1-én kerültem a bölcsészkar újságírói szaká­ról — gyakornoknak — a Pest megyei Hírlaphoz. Azóta itt dolgozom. Kezdetben az iparral foglalkoztam, s köz­ben át-átrándultam ennek az érdekes szakmának szinte valamennyi területére. 1962 óta ismerkedem a mezőgazdasággal. Nehéz, de nekem, mint parasztszülők gyermekének, az újságírás legszebb, legizgalmasabb ágazata. Most éli a falu a nagy változások forradalmi korszakát, jó érzés, a ma tör­ténetéről naponta hírt adni. Sokat járok vidékre, minden egyes út — ha ugyanabba a faluba, termelőszövetkezetbe vagy állami gazdaságba té­rek is vissza — újabb él­mény. Több ezer jó ismerő­söm, sok száz barátom van már. Mint „száguldó” tudó­sítót — sajnos — eléggé köt a műfaj. Hiába nyugtalaní- tairaak a ma szerzett imp­ressziók, holnap már újabb eseményről kell hírt adnom. Mit szeretnék? Jó lenne a rendszerint legérdekesebb­ről is írni, ami a tudósítás­ból helyszűke miatt kimarad. Mit mondjak még magam­ról? Engem is gyúr, formál a szakma. Naponta már egy pakli pipadohányt elszívok, éjfél előtt ritkán fekszem ágyba, s titokban a muzsiká­nak hódolok. Legkedvesebb zeneszerzőm Beethoven. Egyébként meglehetősen szangvinikus típus vagyak. Hamar lelkesedem, de gyor­san el is keseredek. Leg­utóbb például eléggé felhá­borított, hogy az egyik ter­melőszövetkezetben a jogta­lanul magas prémiumot fel­vett vezető 18 forintos ügy­ben akart súlyos fegyelmit indítani egy hatgyerekes öz­vegyasszony ellen. Annál jobban éreztem magam egy másik gazdaságban, ahol a főagronómus a vegyszeres gyomirtás előnyeiről tartott érdekes kiselőadása után Salinger novelláiról vitatko­zott az elnökkel... Hát ennyi, amit hevenyész­ve elmondhatok munkámról, hivatásomról. Szeretném to­vábbra is jól szolgálni a köz­véleményt, frissen, érdeke­sen tudósítani a napi ese­ményekről az olvasót. Súlyán Pál ták, rettegve hallgatják a la­kásukból kitörő jajgatást, si­kolyokat, gyerekzokogást. — Csodálkozom. Még senki nem jött oda beavatkozni. — Szabó Pálné egyszer át­ment, de ocsmány szavak kí­séretében, durván kilökte. — Az igaz. Megmondtam ne­ki, törődjön a saját urával. Ha a tanács... — Beszéltem Gesztiványi Józseffel, a tanács elnökhe­lyettesével. Tőle hallottam, hogy a felesége el akar válni magától, külön akar költözni a gyerekekkel, akikhez ragasz­kodik. Visszamegy az Ikladi Műszergyárba, hogy felnevel­hesse mind az ötöt. Ha esetleg a tanács szükséglakást utalna ki a feleségének... — Menjen, nem tartom vissza, nem futok utána. A gyerekeket akkor is láthatom, a tartásdíjat úgyis levonják. Még ez lenne a legjobb meg­oldás. — Csakhát azt hallottam, a vendéglőben gyakran a fele­sége is magával együtt iszik. — Hazudik, aki ezt állítja. A feleségem néha eljön értem. Én még egy-két partit leját­szanék, kérem, várjon meg. Kávét rendelek neki, vagy egy pohár sört. Ez minden. — Úgy gondolja, a felesé­ge csakugyan fel tudná nevel­ni az öt gyereket? — Ha megváltozik. Mert szeret csavarogni. Elmegy az üzletbe, és csak órák múlva jön vissza. Nem zavarja a rendetlenség, a piszok. — Hogyan fogadná, ha if­júság elleni bűntett címén el­járás indulna maga ellen? — A feleségem vitetett el Baracskára. Most ezzel próbál­kozik? De hát miért? Nincs apa, aki olykor el ne fenekel­né a gyerekét. Jogom van hoz­zá.. .1 Polgár István Aurora Lassan benépesül a Balaton északi partjának második leg­nagyobb szállója Balatonalmá­diban. A 240 szobás Hotel Aurora a Középülettervező Vállalat két építőművésze, Kürti László és az Ybl-díjas Hornicsek László tervei sze­rint 48 millió forint beruházá­si költséggel készült. A most megnyílt 12 emeletes üveg­szálló minden szobájához für­dőszoba, valamint tágas er­kély tartozik. A DUNAKESZI HÁZGYÁRBA felveszünk lakatos, kőműves, burkoló, festő-mázoló, bádogos, cső-, vasbeton-, villanyszerelő szakmunkásokat, férfi, női betanított és segédmunkásokat. Segédmunkásokat különböző házgyári szakmákra betanítunk. KIEMELT BEREZES 44 ÓRÁS MUNKAHÉT minden második szombat szabad. Útiköltséghozzájárulást fizetünk, vidékiek részére szállást adunk. írásbeli jelentkezéseket is elfogadunk. 43. sz. ÁÉV Dunakeszi Házgyár, Dunakeszi. Ipari tanulónak ieiveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PEST MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents