Pest Megyei Hírlap, 1969. május (13. évfolyam, 98-123. szám)
1969-05-20 / 113. szám
1969. MÁJUS 20., KEDD PESt HEGYEI i^ürlap 3 KONTÉNEREK Világszerte egyre jobban elterjed az áruszállítás legkorszerűbb formája, a konténeres küldeménytovábbítás. Magyar- országon a Magyar Hajó- és Darugyár váci gyáregységében gyártják. Az elmúlt évben készítették el az első darabokat. Jól vizsgáztak a próbaterhelés alkalmával, s az idén hozzáláttak a sorozatgyártáshoz. Ed- |dig 120 darabot gyártottak, ja- ivarészüket az NSZK-ba szállí- ftották. Ezek a 20 tonnás, acél- jból készült áruszállító konté- inerek vetekszenek a világpiacon levő legkorszerűbb termé- jkckkel. Megkezdték a Magyar Jlajó- és Darugyár tervezőinek elképzelése szerint készülő öttonnás alumínium konténerek gyártását is. Vásároltak már a magyar cégek is, a MAHART, a Hungarocamion és a MAY. Tsz-elnökök a területi szövetségről Beszélgetés Oláh Józseffel, a tápiószelei termelőszövetkezet elnökével Nemrégiben a Mezőgazda- sági Termelőszövetkezetek Észak-Pest megyei Területi Szövetségének munkájáról nyilatkozott a váci Kossuth Tsz elnöke. Most Oláh Józsefet, a tápiószelei Tápiómenti Termelőszövetkezet elnökét kértük meg, mondja el véleményét a Dél-Pest megyei Területi Szövetség munkájáról. Alábbiakban munkatársunk kérdéseit és az arra adott válaszokat ismertetjük olvasóinkkal. KÉRDÉS: Mielőtt a területi szövetség munkájára kitérnénk, kérjük, mutassa be nekünk a tápiószelei gazdaságot. VÁLASZ: Nagyon szívesen A Tápiómenti Tsz 4334 holdon, ebből 3300 hold szántóterületen gazdálkodik. Tagjaink száma 601, de ebből 301 nyugdíjasunk van, s mindössze 7 alkalmazottunk. 1967-ben az egy főre, egy napra jutó kereset 79 forint, 1968-ban 80 forint volt. Tsz-ünk fő növény- termesztési profilja a kalászosok, amelyeket 1500 holdon termesztünk, de van 40 holdas öntözéses kertészetünk is. Mint szántóföldi vetemény szerepel 200 hold zöldborsó és 150 hold paradicsom, amelyeket jórészt a konzervgyár vásárol meg. Több, mint 180 hold új telepítésű szőlőnk van. Állat- tenyésztésünk is fejlett, főleg szarvasmarhatenyésztéssel foglalkozunk. Mintegy 180 tehenünk és 210 növendékmarhánk jó hozamot biztosít. Sertéssel nem, de baromfival annál többet foglalkozunk. Évente nem kevesebb, mint 200 ezer csirkét és 40 ezer pulykát adunk el. Ötszáz anyabirkánk után évente 750 pecsenyebárányt értékesítünk. KÉRDÉS: Ezekből az adatokból is látható, hogy a tsz szerteágazó, de belterjes gazdálkodást folytat, amelyhez bizonyosan szükség van a területi szövetség támogatására, így van ez? VÁLASZ: Tudtommal a tsz területi szövetség 1967 őszétől dolgozik. Nos, először nagyon bizalmatlanul fogadtuk őket, annak ellenére, hogy dr. Szabó Lajos jogtanácsos azelőtt itt volt öt évig. Vimola Károly, a szövetség titkára Farmoson volt fóagronómus és Maháti Béla a növénytermelési osztályvezető is régi ismerősünk. Azt hittük, a szövetség is olyan gyenge testület lesz, mint például a különböző víztársulások. Viszik a pénzt, s keveset nyújtanak. Hát kellemesen csalódtunk... KÉRDÉS: Mikor kerültek először kapcsolatba a területi szövetséggel VÄLASZ: A baromfitenyésztésben kértünk először segítséget. Tudvalevő, hogy a felvásárló vállalat 1969-re 1,— forinttal csökkenteni kívánta a baromfi vételárát, ugyanakkor a kisbaromfi eladási árát 0,50 forinttal magasabban szabta meg. A szövetség ösz- wwmvca az érdekelt tsz-eket és a vanalatot is. „Nem engedett a 48-ból” — mint mondani szokás. Ez a mi tsz-ünknél évente 120 ezer forint megtakarítását tette lehetővé. Pontosan annyit, amennyiből négy évig kifizethetjük a szövetségnek járó fenntartási költséget. KÉRDÉS: Segítettek a baromfitenyésztés korszerű berendezésének beszerzésében is? VÁLASZ: A szövetség mindig kész terveket, tanulmányokat adni, hogy hol, milyen kapacitással érdemes baromfitelepeket létrehozni. Szerencsére mindig a legkorszerűbb eljárásokat kínálják. Hogy másik példát mondják, a tsz területén 1969. I. félévében talajvizsgálatokat fognak folytatni. A szántóterület feléből vesznek majd mintát és vizsgálják meg a talajt laboratóriumukban. Mennyi műtrágya kell, hol, milyen növényeket termesszünk — ezekre a kérdésekre fogunk feleletet kapni. Teszem fel, ha azt mondják, holdaként 50 kilóval kevesebb foszfor is elég, a megtakarított összeg már sok-sok ezer forint. A vizsgálatért pedig holdanként 6 forintot fizetünk. KÉRDÉS: Milyen más területekre tért még ki a segítségnyújtás? VÄLASZ: Termelőszövetkezetünkben átlagosan holdanként 18—21 mázsa májusi morzsolt kukorica terem. Évek óta kutatjuk okát, hogyan lehetne növelni a hozamokat. A tsz-szövetség először elvitt bennünket Mar- tonvásárra, ahol tapasztalat- cserén vettünk részt, megnéztük a nagy hozamú fajtákat, többek között az úgynevezett „egyszeres keresztezésűeket”. 1969-ben már új hibrideket vetünk és bizonyított dolog, hogy ez holdanként nem 21 — hanem 34—36 mázsát ad. Ebben az évben 360 holdon vetettünk ilyen kukoricát, de a tagok háztájiján is. A vetőmag beszerzését Jugoszláviából és a hazai kísérleti gazdaságokból a szövetség intézte. Ám lehetne folytatni a felsorolást: a borjúnveléshez tejport szereztek nekünk, közreműködtek a napos baromfi beszerzésében, intézkedtek a tsz-ek gépcseréjéről, jó információkat közölnek a havonta megjelenő „Híradóban”. KÉRDÉS: Ön tehát a szövetség eddigi munkájával elégedett? VÄLASZ: Igen, feltétlenül. Ez természetesen nem jelenti igényeink teljes, -jövőbeni kielégítését is. KÉRDÉS: Ezek szerint még sok olyan problémájuk van, amelyeknek megoldását a szövetségtől várják, illetve a szövetség közreműködésével szeretnék megoldani? V ALASZ: Természetesen vannak ilyen jellegű problémáink. Mint a tsz bemutatásakor említettem, 182 hold szőlőnk fordult termőre. Negyven hold csemegeszőlőnkkel nincs gond. jó áron veszik át. A borszőlő árára sem panaszkodunk, de talán még több hasznunk lenne, ha a szőiőt itt nálunk, feldolgozhatnánk. Borkombinát építésére azonban anyagi lehetőségeink nincsenek. Ezt csak úgy lehetne megoldani, ha a területi szövetség több tsz-t összefogna és közösen fordítanánk erre megfelelő összeget. A megtermelt áruk tárolása, hűtése, feldolgozása is iiyen, később talán már megvalósítható kérés, ötlet. Ezt várjuk mi még a tsz szövetségtől. KÉRDÉS: Miben kellene még a szövetségnek közreműködnie? VÁLASZ: Nyolcvan hold repcénk van. A magot tőlünk a monori magtermeltető vásárolja meg. Ök aztán, természetesen továbbadják, megfelelő haszonnal. Ügynevezett közbeiktatott szervek. Nos, ezeknek, a szerveknek a kiiktatása is jó lenne, de gondolok itt a feldolgozó vállalatokkal való szorosabb kapcsolat kiépítésére is. A tsz- nek, a vállalatoknak, az országnak csak haszna származna ebből. Az állatokat például nem a megfelelő időben viszik el. Egy-két hónapos késés sok abrakot emészt fel. Itt sürgetni kellene a megfelelő idő betartására a felvásárló cégeket. KÉRDÉS: Bizonyára sok ötlet és javaslat lenne még, amelyekre most hely hiányában nem tudunk kitérni. Végezetül ön személy szerint miben látja a szövetség munkájának előnyét? VÁLASZ: Jó, hogy megalakultak, még jobb, hogy működnek, és jó lesz, ha így folytatják tovább. —sz —d REFORMTAPASZTALATOK Termékek a piac mérlegén A most megnyílt Budapesti Nemzetközi Vásáron ott látjuk Pest megye iparának legjobb s legújabb termékeit is. A Csepel Autógyár konténerszállító pótkocsija, a Pestvidéki Gépgyár olajégői, az ikladi Ipari Műszergyár szerszámgépek hűtőfolyadékának mozgatására kialakított háromfázisú szivattyúja, a textilgyárak új kelméi — maréknyi a kínálkozó példákból, örvendetes, hogy gazdag a példatár. Persze, a Budapesti Nemzetközi Vásár jellege eleve mérce. Itt nem illik, s nem is lehet kiállítani azt, ami ósdi, divatjamúlt, korszerűtlen. Sajnos, a megye iparában ez utóbbi példatára sem szegényesebb, mint az új és korszerű termékeké. Gyors fordulat? Voltak, s nem is kevés helyen olyan illúziók, melyek dédelgetői a reformtól a gyártmányösszetétel gyors változását várták. Az illúziók nem igazolódtak, a gyors változás nem következett be 1968-ban, még a legkeresettebb fogyasztási cikkeket gyártó üzemekben sem. Nem is következhetett be. A gyártmányfejlesztés sűrítő je mindannak, ami egy gyár falain belül történik. A korszerű, jó minőségű termék mintegy összefoglalása a műszaki fejlesztés eredményeinek, a technológiai fegyelemnek, az anyagellátásnak; a teljes kollektíva tevékenységének. Éppen összetett volta miatt a gyártmányfejlesztésben csodák nincsenek, egyetlen szerény eredményt sem adnak ingyen. Hiba lenne azonban ebből arra következtetni, hogy az eddiginél gyorsabb gyártmányfejlesztés nem lehetséges. A reform előkészítésének idején, főként 1967-ben, már tapasztalható volt néhány, biztató jel. A Péstvidéki Gépgyárban megkezdték az olajégők családjának kifejlesztését, az Ipari Szerelvény és Gépgyárban az armatúrák korszerű típusainak kialakitását, a Mechanikai Művekben az olaj kályhák választékának bővítését, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában új ferritek előállítását, a Forte Fotokémiai Iparnál a színespapírgyártás megszervezését, a Gyapjúmosó és Szövőgyárban a szintetikus, Trevira etikettes szövet termelését. 1968-ban a megkezdett munka tovább terebélyesedett, gyümölcsözni kezdett, s ugyanakkor további lépésekre is sor került. Az Ut- építőgép Javító és Gyártó Vállalat kooperációban —nyugati céggel — készít új munkavégző berendezéseket, a Váci Kötöttárugyár laminált kelmékkel lépett piacra, a Vörös Csillag Traktorgyár gödöllői gyáregységében megkezdték a hatköbméteres dömperek kibocsátását Az új termékek — ellentétben a korábbi évekkel —nagy része rövid úton a piac mérlegére kerül. Eldől, hogy kell-e, vagy sem, s a föntebb, példaként említett termékekre a piac már kimondta az igent. A kockázat értelme Egy-egy új termiek kísérleteinek lefolytatása, a felszer- számozás, a technológia véglegesítése, s maga a gyártásbevétel próbatétele az egész termelési szervezetnek. Olyan próba, mely költségekkel is jár, igen sűrűn nem csekély kiadásokkal. Mi történik mindezek után, ha nem kell a termék? A gyár ráírhatja a veszteség számlájára, azaz a bánatpénzt a nyereség érzi meg. Ezzel szemben áll az, hogy a sikeres új termék nemcsak tömegszerűen növeli a nyereséget, hanem — sok esetben — a ráfordítás arányosan megsokszorozza azt. Ez adja a kockázat értelmét. S még valami, sokkal prózaibb ok ennél. Mint az Űtépítőgép Javító és Gyártó Vállalat igazgatója megfogalmazta: aki nem fejleszt, az önmagát ifiéit halálra, s a piac az ítéletet jóváhagyja. A korábbi években a raktárra és készletre termelés kényelmessége, 1968-ban a még nem eléggé „bejáratott” gazdasági szabályozók miatti nagy nyereség, mi tagadás, nem késztetett: különösebben termékfejlesztésre. Ha ehhez mérjük az eredményeket, akkor nincs ok elégedetlenségre. Am csak ehhez mérni nem lehet. A piac igényes és telhetetlen. Nem egy gyár erőfeszítéseit mérlegeli önmagában, hanem e gyár termékeit veti össze máshonnét származó termékekkel, s ahogy azt mondani szokták, a piac döntésében nyoma sincs a szentimentaliz- musmk. Sokkal inkább az árnak, az ún. használhatóságnak, a termékek, gyakorlati értékének. Ha így nézzük — márpedig csak így nézhetjük —, akkor már korántsem lehetünk elégedettek például azzal, hogy a Híradástechnikai Anyagok Gyárában a termelés több mint felét olyan termékek tették ki, melyek öthat évnél idősebbek, hogy a Csepel Autógyár több, régi típusú gépkocsiját a piaci értéknél nagyobb áron képes csak előállítani. Azaz: a múlt esztendő tapasztalatai mindenütt arra intettek, hogy néhány új termék kibocsátása mellett, a korábbiaknál jóval nagyobb figyelmet kell szentelni a termékösszetételre, s növelni azon belül a jól értékesíthető, műszaki mutatóiban és kereskedelmi keresettségében egyaránt korszerű termékek arányát. Hosszú távra Az ikladi Ipari Műszergyárban ezer körül jár a gyártott villamos motorok típusszáma, Egy asszonygyilkos vallomása Lenn a szőke folyó, amely most zöld, fejem felett a zöld fák, amelyek most sárgák. Aztán felhők, szelek, madarak és szúnyogok. Van-e költői lélek, kit ily környezet meg ne részegítene? A szúnyogok költők, mert szinte részegen zümmögnek körül, hogyha öntelt fickó lennék, büszkén tekinthetnék a világra, vannak még nőstények, amelyek majd megőrülnek értem. Úgy tudom ugyanis, hogy csak a nőstény szúnyogok a vérszopók. Csak azt nem tudom, hogy ez vajon csak a szúnyogok társadalmában van-e így! Bámulom a vizet, amely folyóhoz méltóan lassan folyik és fodrozódik, bámulom és filozófikus gondolataim támadnak, miszerint valóban okosan van megtervezve ez a világ. A folyó folyik és fod- rozik, a felhők úsznak az égen, a levelek susognak, a szúnyogok zümmögnek és csípnek. A filozófia, a csend, a békés és nyugodt elmélkedés azonban nem való e szúnyogvilágba, aktivitásra serkent és mint hiúz az áldozatáért, úgy lesek most arra a hetyke potrohú nőstényre, amely már a nyolcadik, óvatos köri írja le combon felett egy másik szúnyog társaságában. Vérfürdőt rendezek. Elrettentő példát statuálok. Ezt a szúnyognőstényt úgy agyoncsapom, hogy kulimász se marad belőle. A nőstény zümmög és köröz. A másik szúnyog felette köröz és nem zümmög. Úgy viselkedik, mint valami kémhold, amely a magasból küld titkos jelentéseket a lent operáló egységnek. A lenti egység, szúnyogné őnagysága operációra készül, szemmel láthatólag fel-felpislant hites férje urára — már kétségem sem lehet, hogy a férj az illető műhold —, aztán újabb zümmögő kör a combom felett, de még rácsapás nincs. A férj csak köröz, tanácsokat, ad, biztat, elleiiőrzi a nőstény második műszakját. S a következő pillanatban beérik a férji jó tanács, a rábeszélés, a műhold jelentése és információja, a nőstény lecsap, én is, s már csak vörös pacni marad belőle. Könnyeket várok, zokogást, dühödt és vérbosszús támadást a hímszúnyogtól, akinek ím gálád emberi tenyér elvette életét, özveggyé tette párját. Am ehelyett boldog, felszabadult zümmögés a fülem mellett. Annyira világos, értelmes zümmögés, hogy értem is, mit mond: — Uram, lekötelez. Alig tudtam rábeszélni ezt a nőt, hogy magára szálljon, aztán meg attól féltem, hogy maga nem veszi észre és nem számol le a bestiával — zümögte hálát rebegve fér jurám ... — Mi az, maga örül felesége őnagysága halálának? — Boldog vagyok. Nézze, már a szárnyaimat alig tudtam emelgetni tőle .... Vérmes egy nőszemély volt és még rendre meg is csalt. Sikerült leszámolnom vele... Köszönöm,, uram — zümmögött most már megelégedetten a férj és tovalibben, a szőke folyó felett, amely most zöld ... Csak én tudtam, még a felhők sem, hogy bűntársa lettem egy asszonygyilkosnak. Gyurkó Géza s évente egymillió elektromotort és elektromos készüléket készítenek. Nem kell különösebben indokolni, hogy ilyen mennyiség, s ilyen típusszám mellett erős fejlesztőgárdára van a gyárnak szüksége. Olyan fejlesztő gárdára, mely hosszú távra dolgozik, ahol egy-egy tervező már az 197I-es típusokat formálja. Hogyan? Hiszen a reform éppen a rugalmasságot, a gyors termékváltást tolta előtérbe, s tolja még inkább előtérbe a jövőben. A kettő, a gyors váltás és a hosz- szú háv nem ellentétes. Sőt: csakis ott tudnak gyorsan reagálni a piaci igényekre, ahol megalapozott, széles sodrú a fejlesztés, ahol képesek arról dönteni, hogy csupán pillanatnyi piaci igényről van-e szó, vagy tényleges keresletről. Ilyen döntés volt például az Ipari Műszergyárban a Ther- moflux kézszárító készülék gyártásának megkezdése, amikor ténylegesnek, s nem pillanatnyinak ítélték meg a piaci keresletet. A gyártmányfejlesztésnek tehát, ha nehéz is, de egyszerre kell járnia a rövid és hosz- szú utat, egyszerre kell rugalmasnak, s szilárdan megalapozottnak lennie. A rövid úton, a rugalmasságban sokat segít, hogy a gyárak a múlt évben fölfedezték a licencvásárlások előnyeit — például a Híradástechnikai Anyagok Gyára —, a hosszú úton pedig az, hogy kialakulóban vannak a kutatóintézetekkel való, újtípusú kapcsolatok, s hogy a gyárak kezdenek saját fejlesztőiknek nemcsak megbízásokat adni, hanem anyagilag is érdekeltté tenni őket. A piacon fokról fokra emelkedik a vevő szerepe, s nem kétséges, néhány éven belül tökéletesen övé lesz az uralkodó, a termékek sorsát eldöntő vélemény. A gyártmányfejlesztés tehát: a gyártók szűkösebb vagy gazdagabb jövendője! Mészáros Oltó Savaria-finálé Vasárnap délután a Sonderklasse párok latin-amerikai táncversenyével folytatódott a Savaria nemzetközi táncverseny és a VII. magyar tánc- bajnokság szombathelyi versenysorozata. Tizenöt országból 29 pár állt rajthoz. A Sonderklasse párok latinamerikai táncversenyét — megosztott első helyezéssel — Heinz Kern—Helga Theissl (Ausztria) és Stanley Ship- peq—Iris O’Kane (Anglia) nyerte. A harmadik helyre a többszörös világbajnok tán- cospár, dr. Jürgen Bernhold— Helga Bernhold (NSZK) került. Külön rendezték meg a magyar „A” osztályú párok latin-amerikai táncbajnokságát. A bajnoki címet Jánosi László—Juhász Valéria (Fővárosi Művelődési Ház) nyerte el. A magas színvonalú, és az európai társastánckultúra nagy fejlődését reprezentáló háromnapos táncfesztivál parádés gálaesttel zárult. A gálaesten rendezték meg a csárdásbajnokságot. 32 pár állt rajthoz. A versenyt ismét a tavalyi győztes pár. a Mohai László— Berényi Katalin (Budai Tánc-1 klub) kettős nyerte. Restaurálják a tatai nagytemplomot Tatán megkezdték a hires nagytemplomnak, Fellner Jakab alkotásának a restaurálását. A XVIII. század európai hírű építészmesterének legtöbb munkáját Tata őrzi. A Dunántúl műemlékekben egyik leggazdagabb kis városában a 200 éves épületek többsége az ő alkotása. Ezek közül is kiemelkedik a nagytemplom, a késői barokk kor egyik építészeti remeke. Alapköveit 1751- ben rakták le, s előtérben ámították fel 1940-ben Fellner Jakab szobrát.
