Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-16 / 85. szám
1969. ÁPRILIS 16., SZERDA JELÖLTEK - FELKÉSZÜLT Nem szabad csalódniuk A KÉTBETŰS SZÓCSKA Március 31-én, a szentendrei 88-as választókerület jelölőgyűlésén, a Hazafias Népfront városi bizottságának javaslatára, egyhangúlag Gál Lászlót, az Erdészeti Fa- és Vegyesipari Vállalat igazgatóját jelölték megyei tanácstagnak. Hogy miért éppen őt? A javaslat- tevő Wolf Lajos utalt arra, hogy mindahhoz a kedvező változáshoz, fejlődéshez, melyet a kerület lakói az utóbbi években észleltek, például az út, a járda, a játszótér építéséhez és a Szarvashegy villamosításához, Gál László is jelentősen hozzájárult. Mosoly és erély Negyvennégy éves, barátságos modorú férfi. Aki beszédbe elegyedik vele, perceken belül oldottan, felszabadultan beszél, mintha isten tudja, mióta ismerné. Szemüvege szinte kinagyítja a jóindulatot és a mosolyt, mely szüntelen ott bujkál szemében. Egész lényén látszik, nyugtalan, tettre és tréfára mindig kész ember, de olyan, aki, ha kell, hajthatat- lanul erélyes is. Tizenkét éve igazgatója a vállalatnak, mely — múlt évi eredményei alapján — jelenleg is a „kiváló vállalat” és a „szocialista munka vállalata” cím várományosa. Ha megválasztják, a tanácstagság nem jelent ismeretlen újdonságot számára. Budapesten, a VII. kerületben, hat évig volt tanácstag: elnökként az ottani ipari állandó bizottságot vezette. 1956 szeptemberében vált meg e tisztségétől: Szentendrére nősült, a fővárosból szívfájdalom nélkül vidékre költözött. Komoly fenyegetőzés A jelölőgyűlés után azzal ugratta a megyei tanács jelenlevő képviselőjét, olyan gyakori vendég lesz a Városház utcában, hogy meg is fogják unni. Megértő mosoly fogadta fenyegetőzését. Ö maga is elnevette magát. Pedig komoDr. Kiss Gábor, a Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatóságának helyettes vezetője kedden a Pest megyei Tanács székházában tájékoztatta ar fővárosi, a megyei és a megyei jogú városi tanácsok pénzügyi és adóhivatali vezetőit az elsőnegyedévi mérlegbeszámolókkal kapcsolatos teendőkről. A tavalyi gyakorlatot most részben módosítják, a többi között egységesítik az adóbevallások benyújtásának határidejét. Tavaly az állami vállalatok és szövetkezetek az úgynevezett lyan gondolta, amit mondott. Ahány olyan közérdekű ügy akad majd, amely a szentendrei tanács hatáskörét meghaladja, viszi Pestre visszatart- hatatlanul. A választókerület, a város érdekeit szívesen és lelkiismeretesen akarja képviselni: ha bizalmukkal csakugyan kitüntetik, nem szabad csalódniuk. Munkahelye, • a gyár, a 88-as választási kerület központjában van: választói, ügyes-bajos dolgaikkal, munkaidő alatt bármikor felkereshetik. A jelenlegi legsürgősebb feladatnak a Lenin út és a mellette húzódó járda építésének mielőbbi befejezését tartja. Mint tanácstag, ezért állna ki legelőször. S a közlekaiés megjavításáért. Reggel és délután elképesztő körülmények között utaznak az általa vezetett vállalat, meg a Kézi Szerszámgyár és a kéki bánya dolgozói, holott a MÁVAUT- nak elegendő kocsija van. Egybehívná a vállalatok vezetőit, a tanácstagokat és a MÁ- VAUT illetékeseit. Lehetetlen, hogy közösen ne okoskodnék ki, miként változtassanak az áldatlan állapotokon. Szentendre lakásgondja is foglalkoztatja. Az üzemek egy része kamatmentes kölcsönt biztosít dolgozóinak, hogy építkezhessenek. Szorgalmazni kellene, hogy minden üzem segítsen, egyik előtt sincs elzárva a lehetőség. A szakmunkás utánpótlást szintén meg lehetne oldani, csak a l^elyi iparitanuló képzést kellene fejleszteni. Még szorosabb kapcsolat — Eddig is szoros kapcsolatot tartottam a tanácsi szervekkel. Ez a kapcsolatom, megválasztásom esetén, még szorosabbá válna — hallgattam hangos tűnődését. — Falrengető dolgokat, persze, nem várhatnának tőlem választóim, de a párt, a kormány céljainak megvalósításáért mindenkor mindenre kész vagyok. költségvetési kapcsolataikról kilencféle bevallásban számoltak el az adóhatóságokkal. A Pénzügyminisztérium bevételi főigazgatósága most dolgozta ki a mérlegbeszámolókhoz szorosan kapcsolódó összevont adóbevallás rendszerét. Az összevont bevallás és az első negyedévi mérlegbeszámoló benyújtásának határideje egységesen április 25-e. így az esetleges eltéréseket azonnal felfedezhetik, az adatokat gyorsabban tudják összesíteni. Noha, mint régi szentendrei, ismerem lakóhelyemet, tanácstagként még jobban meg kellene ismernem. S idő múltán, ha a szükség úgy kívánná, valamelyik állandó bizottság munkájába is bekapcsolódhat* nék. Abba természetesen, amelyikben ipari szaktudásom érvényesülhetne. Gondolatban tehát felkészült már a megtisztelő és felelősségteljes tisztség viselésére. S mint a városi pártbizottság tagja, gyakorlatban is. „Mint már megemlítettem, úgy Szolnok, valamint Abony még mindig egy erős fészkét képezte a kommunistáknak. Ezért küldtem Molnár Endre főhadnagyot oda, a zászlóaljam II. századával, összeszedettem vele az összes Szolnokon (de magában a fogdában levő) és vidéken feltalálható kommunistákat, akik között igen sok volt a zsidó. Ezeket azután „Abonyba vitettem, ahol el lettek zárva. Ott azonban fellázadtak és megtámadva az őrséget ki akartak törni. Mire azután a katonák egy szálig agyonverték őket.” (Prónay Pál alezredes naplójából.) AKI ELOLVASTA Prónay Pál naplóját vagy a naplónak néhány részletét ismeri, az tudja, hogy Prónay sehol nem mentegetőzött, ahol ártatlan haladó szellemű emberek megkínzását, halálát kellett bevallania. Minden kommentár nélkül (magyarázkodó kommentár nélkül) mondta el róluk: piszkos kommunisták, ezért vertük őket agyon. Az idézet átolvasásakor a jelen esetben Prónay Pál magyarázkodik. Itt csak annyit vallott be, hogy elzáratta ezeket a kommunistákat. (Szeretném megjegyezni, hogy a községben abban az időben egyetlen épületet sem használtak börtönnek. A Vörös Hadsereg katonáinak fogvatartása nem ilyen jellegű épületeket és tevékenységet követelt.) Ebben az idézetben Prónay Pál mossa kezét. Nem azért verték agyon ezeket az embereket, mert kommunisták, hanem azért, mert szökni akartak. Mielőtt a szökés lehetőségének tényével egyáltalán foglalkoznánk, vizsgáljuk meg, Fényképlemezek Mészáros János és Vitovszky András temetéséről A Tanácsköztársaság jubileuma alkalmából három fény- ijgplemezt adományozott a nyíregyházi Jósa András Múzeumnak dr. Deák András, a nyíregyházi 1-es számú Ügyvédi Munkaközösség munkatársa. A felvételeket ötven évvel ezelőtt, 1919. április 12-én készítette a Tanácsköztársaság két hősi halottja — Mészáros János és Vitovszky András — temetéséről. hol is játszódtak le ezek az események? AZ ORSZÁG legkülönbözőbb részéről hoztak haladó szellemű embereket, kommunistákat, az abonyi Vigyázókastélyba. Eddigi ismereteink szerint a foglyok egy csoportja általában néhány hétig tartózkodott ott. Utána újakat hoztak helyettük. A különítmény 1919. november 25-én érkezett a községbe. Azonnal a Vigyázó-kastélyban ütötték fel tanyájukat. A kastély területe teljesen izolálható. Részint azért, mert a község forgalmas útvonalaitól távolabb esett, részint azért, mert körülötte több kastély ugyancsak nagy kiterjedésű parkja vette el a betekintés lehetőségét az avatatlan szemlélődök elől. 1919 novemberének végétől 1920 márciusának végéig semmi olyan dolog nem jutott eddig tudomásomra, anrjely közvetlenül igazolta' volna, hogy ez alatt az idő alatt mi történt a Vigyázó-kastélyban. Azt, hogy mi történt? Itt és a környéken, s esetenként az ország különböző részein is, sokan tudták, de közvetlen szemtanúkat erre az időszakra I nehéz találni. Mint n&ár Pró- I nay is bevallotta, áldozataik nagy részét máshonnan hozták a községbe. A LEGKEGYETLENEBB kínzások helye a kastély pincéje volt. Az idehurcolt foglyokat a főépületben, a főépület padlásán, s az egyik melléképületben tartották. Egy-egy alkalommal több IV e legyen az olvasónak rej- tély, melyet csak a cikk végén fejthet meg:az i s szócskáról van szó. Arról, hogy e kétbetűs szócska igen jelentős szerepet kaphat, s kell, hogy kapjon mindennapjainkban. Fogyasztói, vásárlói mindennapjainkban. A Hazai Fésűsfonó és Szövőipari Vállalat kis- tarcsai gyára pártszervezetének titkárával beszélgettünk arról: mi, foglalkoztatja leginkább a munkásnőket? Azt felelte, s szó szerint idézem: „Vélt és valódi aggodalmak a lassú áremelkedések miatt. Amiatt, hogy a nyereségszemlélet a vállalati árpolitikában eltorzul: csakis az áremelés irányában hat, holott az árpolitika magába foglalja az árak csökkentését i s.” A mumkás- nőket foglalkoztató aggodalom — bármennyire leegyszerűsítő a maiga nemében — érzékeny műszerként reagál a gazdasági változások következményeire, sőt, túlérzékeny műszerként még azt is méri, ami nincsen, a valós értéket megtoldja a vélit adatokkal. Aggodalom és félelem közötti természetesen nagy a különbség, hiba lenne azonban szem elől téveszteni, hogy az aggodalom vezethet át a félelembe; jobb hát már az aggodalomra fölfigyelni. Ha az átlagadatokat nézzük, azt kellene mondanunk, hogy nem sok alapja van az aggodalmaknak. 1968- ban Pest megyében az alapvető élelmiszerek ára nem változott, az idényjellegű zöldtermékeké — a rendkívüli aszályt ne feledjük! — nagyobb volt a korábbi évek átlagánál. Igaz, a vendéglátóipar árszínvonala is emelkedett — mintegy két százalékkal —, ugyanakkor az úgynevezett vegyes iparcikkek ára — pontosabban árszínvonala, tehát az átlag — 1,2 százalékkal csökkent. Tehát ha az átlagokat nézzük... Az emberek azonban, amikor kiadásról, vásárlásról van szó, nem az átlagokat nézik, s nem azzal vigasztalják magukat Innét az aggodalmak. II a most 1969. január—feb11 ruárját hasonlítjuk össze a múlt év hasonló időszakával, azt látjuk, hogy a kiskereskedelmi árszínvonal 1,4 százaszáz foglyot tartottak a kastélyban. A kínzások egyik módja volt, amikor este 11 óra körül rárontottak az agyongyötört emberekre, „Ne mozdulj” kiáltás után elkezdték az ütlegelést. Az ütlegelés után azt kellett mondani: Köszönöm szépen, vadász úr — aki még egyáltalán tudta ezt mondani. A zsidók duplán kaptak. A községben sokan úgy tudják, hogy november—decembertől kezdődően a Héjas-különítmény is együtt tevékenykedett a Vigyázó-kastélyban a Prónay-különítménnyel. A jelep pillanatban ezt — a szemtanúkon kívül — egyetlen, abban az időszakban ismert mondásszerűség bizonyítja: „Szeretitek-e a Héjaskrumplit sósán?” Ezt a kastélyba rendelt áldozatoktól kérdezték. Kínzásokról — 1920 márciusától kezdődően 1920 május közepéig, a kínzások megszűnéséig — már több szemtanúval találkozhatunk, akik elmondják, hogy ez alatt a két hónap alatt mit éltek át. Hosszú lenne azoknak a névsorát felsorolni, akik ott szenvedtek, illetve meghaltak. A VIGYÁZÖ-KASTÉLY neve így vált hírhedtté. Nyilvánvalóan többet jelentett, mint helyi esemény, így remélhetőleg túl nő a helyi események jelentőségén, annak a szobornak a leleplezése is a Vigyázó-kastély udvarán, amelyet a munkásmozgalom ezen hőseinek emlékére emelnek. Pásztor Mihály lékkai, a piaci árszínvonal viszont sokkal nagyobb mértékben, 24 százalékkal volt magasabb a múlt évinél. Ezek persze megint átlagok, s szembeállíthatjuk vele — mert ez is hozzátartozik —, hogy ugyanakkor a bérek is emelkedtek, a jelzett két hónapban mintegy két százalékkal növekedett a munkás átlagkereset a múit év január—februárjához mérten. Még azt is hozzátehetnénk, hogy örök emberi tulajdonság: amit kapok, azt kevésbé tartom számon, mint amit adnom kell. Ám ha az átlagok után a részletekre fordít figyelmet az ember, akkor ha nem is minden. de több tekintetben jogosnak bizonyulnak az aggodalmak. A kistarcsai gyár munkásnőivel beszélgetve sűrűn elhangzott: megdrágultak a bútorok. Az úgynevezett laikus vélemény jó érzékelő: a bútorok ára valóban tíz-tizenhárom százalékkal emelkedett. Jó — mondták a munkásnők —, ők megértik, elfogadják, hogy az áraknak több- kevésbé tükröznie kell — a magam szavaival folytatom, hogy megközelítően pontos lehessek — a társadalmilag szükséges ráfordításokat, azt viszont nem értik, hogy ugyan a világpiacon olcsóbb lett a bőr — az újságban olvasták, igen, mert elolvassák ezt is! —, de ők semmiféle olcsóbbodást a cipőknél nem tapasztaltak. Sőt, az olcsóbb cipők sűrűn eltűnnek, s kiárusításkor is a leszállított áru cipők nagy része olyan, hogy a csökkentett árat sem éri meg, legjobb esetben annak a felét... , Azután: az árszínvonal csekély változása ugyan lehet tény, de az egyén számára mégis többletkiadás, hogy nem találja a kellő választékot az üzletben, s kénytelen megvenni a drágább árút. (A leányruhákat említették.) Márpedig hónapok óta kisebb a választék, mint volt. Ugyanakkor azt olvassák az újságokban, hogy a textilipar értékesítési nehézségekkel küzd. Áru — kellő választékban — ímégsincs a boltokbah. Akkor hát hol van? (A leány- és fiúanorákot említették, ami után tavaly a lábukat leszaladgálták. most meg februárban leszállított áron kínálgatták az üzletek...) Vagy — kifogyhatatlanok a példákkal — tisztességes árpolitika-e a vállalatoktól, hogy jó pénzért forgalomba hoznak zsugorított műbőr kabátokat, műszőrméket, danulonnal bélelt, steppelt nylon női köpenyeket, amik minősége csapnivaló? Olyan férfi műszálas zoknikat, amik ugyanúgy kilyukadnak, mint a pamutból készültek? P lég talán a példákból. Túi ^ egyszerű példák lennének? Hiszen a fogyasztó így, s csakis így mérlegel! Nem sok ügyet vet arra, hogy az átlagok miként alakulnak, neki az fáj, s joggal, ha rossz minőséget kap a korábban jobb minőség áráért, vagy ha ugyanazt kapja, de több pénzért Nem vitatom: rendkívül sok a teendő az állami árpolitika megértetése érdekében, s évek kellenek ahhoz, míg az úgynevezett közgondolkodás befogadja a piaci hatásokra érzékeny árrendszer szükségességét. Ugyanakkor viszont az sem vitatható, hogy a tervezettnél jóval nagyobb vállalati nyereségekben szerepe volt Uz erőteljesen egy irányba mutató vállalati árképzésnek, a fogyasztókra nem mindig indokoltan áthárított többlet költségeknek stb. Ezért- rendkívül hangsúlyos a kétbetűs szócska, az is. Igaz, az árcsökkentő törekvéseket nem elég óhajtani, újságcikkekben hiányolni. A gazdasági szabályozóknak, ösztönzőknek ilyen irányba i s hatniuk kell. Helyben azonban, a vállalatoknál, a párteszerve- zetek, a társadalmi szervezetek feladata figyelmeztetni arra: az árképzésnek nem csupán gazdasági, de erkölcsi-politikai következményei is vannak. A vállalat számára gazdaságilag esetleg és átmenetileg hasznos, a társadalom szélesebb köreiben azonban káros kövétkezményei... Mészáros Ottó A PEST MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT HETI 44 ÓRÁS MUNKAIDŐRE, JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL AZONNAL FELVESZ KŐMŰVES. ÁCS-ÁLLVÁNYOZÓ, LAKATOS, ASZTALOS, VILLANYSZERELŐ, MŰKÖVES, BURKOLÓ, BÁDOGOS, VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFŰTÉS-SZERELŐ, FESTŐ, SZIGETELŐ. HEGESZTŐ, VASBETONSZERELŐ ÉS ÜVEGES szak- és betanított munkásokat, KÖNNYŰ- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET, DÖMPER- VEZETŐT, KUBIKOS, SZAlLITÓ-RAKODÖ ÉS ALTALANOS Az itt telsorolt szakmákban szakképzetlen dolgozóink háromévi folyamatos munkaviszony után szakmunkásvizsgát tehetnek. Munkásszállásról és egyéb szociális juttatásokról gondoskodunk, útiköltséget térítünk, ötnapos munkahét. Kiemelt munkahelyeinken 8 százalékos pótlékot fizetünk. Jelentkezés a vállalat Munkaerögazdátkodásán: Budapest XXL (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. Új rendszer a vállalatok adóbevallásában Tájékoztató a Pest megyei Tanács székházában Polgár István Tahiban, a MÉIÍ kísérleti telepén már virágzik a földieper. A Prónay- és Héjas- különítmény Abonyban...
