Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-04 / 78. szám
4 1969. ÁPRILIS 4.. PÉNTEK A 25. évforduló tiszteletére Felszabadulási verseny a települések között Jövőre, április 4-én lesz hazánk felszabadulásának 25. évfordulója. Most, egy évvel a nagy esemény előtt, a Pest megyei Tanács és a Hazafias Népfront megyei elnöksége felszabadulási versenyt hirdet valamennyi város és község között. A meghirdetett verseny a korábban is szép eredményeket elért közscgfejlesz- tési verseny keretében folytatódik, hogy a „Tiszta udvar, tiszta ház” és a „Virágos falu, virágos város” mozgalom kiszéle- süljön, mindenütt megvalósuljon. A feltételek értelmében sikeresen azok a városok-köz- ségek vehetnek részt a nemes versenyben, amelyek fejlesztési tervüket maradéktalanul teljesítik. Kimagasló eredményeket érnek el a társadalmi munkában, a lakóházak környékének rendben tartásával és ligetek, parkok, virágos, tiszta utcák létesítésével járulnak hozzá a lakóhely szépítéséhez. A Pest megyei Tanács a versenyben kimagasló eredményt elérő városokat és községeket magas pénzjutalomban részesíti. ) Az első helyezést elérő város 200 ezer, a nyolcezer lélek- | szám feletti községek versenyében az első 150, a második 100 ezer forintos díját kap. A három-nyolcezer lélekszámú községek versenyében az első helyezést elérő tanácsot 100, a másodikat 75 ezer forinttal jutalmazzák. A kis, háromezer lélekszámon aluli községek versenyében az első 75, a második 50 ezer forintot kap. A versenydíjakat jövőre, 1970. április 4-én, a 25. évfordulón osztják ki, és azt a helyi tanácsok határozatának megfelelően, községfejlesztésre fordítják. A felhívásban végül a megyei tanács végrehajtó bizottsága & a Hazafias Népfront megyei elnöksége kéri a megye minden lakosát, lakóhelyét szerető állampolgárát, a járások, városok és községek tanácsait, társadalmi mozgalmait és szervezeteit, az üzemek, a szövetkezetek és intézmények dolgozóit, hogy vegyenek részt a nemes vetélkedőben, támogassák annak sikerét. Ugrás o világ tetejére A moszkvai színházak március elején tűzték' műsorra az „Ugrás a világ tetejére” című új, színes dokumentumfilmet. A film azoknak a szovjet ejtőernyősöknek állít emléket, akik tavaly nyáron „halálugrásokat” hajtottak végre a Pamír-hegy- ségben. A kísérletsorozat célja nem csupán újabb ejtőernyős csúcsteljesítmények elérése volt, hanem biológiai és orvosi kutatások végzése. Tíz ejtőernyős a Lenin- csúesra (7134 méter) akart leszállni, de közülük négyet egy hirtelen támadt orkán a sziklához vágott és meghaltak. Borisz Ricskov, a film rendezője az ő emléküknek szentelte új filmjét. Őrségben az Ipoly mentén „ Vállon a fegyver" A sziiIái szigor A kutyák nem ugranak A tái mindig változik. Az erre vetődő idegen nem veszi észre a bokrokat, a letaposott gazt, a fák villanásait. Nekik a hegyek jelentik az életet, a hűvös domboldalak a mindennapokat. Az idegen gyönyörködik, ők a tájjal lélegeznek. Itt élnek. Ismerik a hegyek porcikáit, és vallják: a táj mindig változik. A csend is. Más a fű zizze- nése, más, ha a szél vág végig a völgyön. Más itt minden. Csak ébernek kell lenni, figyelni kell, s akkor láthatja bárki a változást. Ök itt vannak otthon, becsukott szemmel mennek végig a keskeny ösvényeken, hegyekhez ragadt mindennapjaiknak csak a szolgálat szab törvényt. A táj mindig változik. Azt mondják — és hihetünk nekik —, náluknál jobban senki nem ismeri ezt a világot. Határőrök. Tizenöt éve Szob. Határőr-parancsnokság. Itt azonban kevesen vannak. Katonás rend a szobákban. Egy-egy ágyban alszanak. — Ök most jöttek be. Nálunk a rend a rendszertelenség. Számunkra nincsenek napszakok. Napirend. Piros vonalak. Szolgálat. Fekete szakaszok. A pihenőidő. Mindegyikük percről percre a napirend szerint él. Itt kétszer van szemle, és kétszer van eligazítás. A határőrök nem gyakorlatokon sajátítják el tudnivalóikat, ök életekkel, hazájukkal számolnak. Módosított ulapsztsbóHyal 2 * Nyugdíjassors Zsámhokon Valami ajándékot is Özvegy Szabó Andrásáénak hívják, akihez bekopogtatunk. Mármint Bozsó László, a brigádvezető és jómagam. Egyedül él Szabóné, örül, ha ven- aége . érkezik. S ráadásul beszélgetni is nagyon szeret. Jó kedélyű, makkegészséges asz- szony. Ha nem erősködne, el se hinném, hogy már túl jár a hatvanon. Január elsején kezdte meg nyugdíjas éveit. — Hát az úgy volt — emlékezik vissza, és csupa derű az arca —, hogy még idejében szóltak, február 24-én, hétfőn, délután öt órára menjek a tsz klubhelyiségébe. Azt mondták, ott lesznek mind a nyugdíjasok, vacsorával vendégel meg bennünket a tsz, és valami ajándékot is kapunk. Elénekelgetek itt magamban, eltöprengek. szórakozok, koptatom a nyelvem a szomszédban,, ülök a sógornőméknél, a televízió előtt, rengeteg az időm. Megyek. na hívnak, hogyne mennék, mondtam az invitálóknak. Tényleg egybegyűltünk, mi, öregek, töob mint húszán. Csak aki beteg volt, az nem jött el. Meg volt terítve. Viccelődve üdvözöltük egymást, az oldalunkat meg fúrta a kíváncsiság. Bajnóczi Márton, az elnökünk és Csepeli János üzemgazdász, aki, mint mondta. a pártszervezetet képviseli, szép beszédben köszönte meg fáradságos munkánkat. Elekor tudtuk meg. hogy a február 12—i vezetőségi ülésen, amikor a zárszámadási előkészületeket tárgyalták, az elnökünk javaslatára úgy határoztak, hogy most először és azután már folyamatosan azokat, akik legalább tíz évet eltöltőitek a tsz-ben. és öt-nyolcszáz forint nyugdíjjal vonulnak pihenőbe, a búcsúzáskor négyezer forintA zsámboki Petőfi Tsz figyelmet érdemlő módosítással tét- j te vonzóbbá, emberségesebbé alapszabályát, hallottuk a Gödöllői Járási Pártbizottságon. Legjobb lesz, ha elmegyünk a községbe, és ott beszélünk valamelyik nyugdíjassal, tanácsolták is j mindjárt, mert a módosítás a nyugdíjasokat érinti, adják meg ok róla a bővebb tájékoztatást. tál megjutalmazzák. Tíz éve alakult a tsz, mi voltunk az első megjutalmazottak. Átvettük a borítékban a pénzt, nem akartunk hinni a szemünknek. | Mindnyájunk nevében az öreg j Kókai János köszönte meg a j jóleső gondoskodást, a tsz-tag- | Ságnak is, a vezetőségnek is. Sokan törölgették akkor ott a szemüket. Aztán bevonultak j az irodai fiatalasszonyok, feltálalták a vacsorát. Szendvicset ettünk, virslit, meleg kolbászt, utána éjjel tizenegyig ! koccintgattunk, kortyolgat- | tunk, idéztük az emlékeket, j Volt mit, elhiheti. Unalomban — Üljön le, elfárad — szakítom félbe, mert sajnálom, hogy kezdettől fogva ott áll a konyha közepén. — Nem vagyok én gyenge, minek ülnék — tiltakozik. — A tíz évet úgy dolgoztam le, hogy egy napot se voltam beteg, és nem is fájt soha semmim, pedig sokat kellett hajolgatnom, mindig kétrét görnyedve jártam, a földben volt az orrom amikor szedtük a paprikát, a paradicsomot, az uborkát. A kapálás, az semmi volt ahhoz képest. De hát iparkodnunk kellett, különben nem lett volna pénz. Mert lett. Egy-egy tízórás munkanapra a zárszámadáskor 96 forint 54 fillér jutott. Mindig benne voltunk a munkaversenyben, és a mi munkacsapatunk minden évben ott feszített a nyertesek között, hol 800. hol 500, hol 300 forint ütötte a markunkat, melyik évben hogy sikeredett. — Hiányoznak-e egykori munkatársai? — Jó volt ott nekem a többiek között. Szerettek. Amikor le akart menni a nap, jöttek oda hozzám: néne, megyünk-e már haza? Én meg: gyerekek, ezt ma még befejezzük, és holnap már nem kell idejönnünk. Nem szóltak volna vissza sohasem. Én tizenhárom éves korom óta kertészetben dolgoztam, és nem untam meg, de ezt az itthoni tétlenséget már unom. — Mire költötte a négyezer forintot? — Megvan mindenem, mosógép, villanyfőző, sütő, saját házamban lakom, malacot, tyúkokat, kacsákat tartok. Rádióm csak azért nincs, mert nem szeretem, különben vehetnék, a négyezret én még nem költöttem el. — Mi a terve vele? — Odatettem a másik négyezer mellé, amelyiket a tsz fennállásának ötödik évfordulóján kaptam, éppen öt évvel ezelőtt. Gondolom, öreg koromban, ha lesz egy kis pénzem, majd jobban elgondoznak, hát arra tartogatom. — Jó lesz majd nyáron ki könyökölni az ablakon, és nézni, ahogy mások mennek dolgozni, igaz? — Azt már nem. Az elnökünk megmondta, aki bírja, mehet, mindig kap munkát. És én megyek is. Annyit dolgozhatok, amennyit akarok. Az egy hold háztájimat is magam fogom ellátni, magam bíz én. Vége a hitetlenkedésnek — Akkor még csak azt mondja meg, gondolta-e valaha, hogy nyugdíjas lesz egyszer maga is? — Tíz hold földet adtunk be a megalakuláskor, akkor még élt az uram is. Végig rendesen dolgoztam. Hát számítottam a nyugdíjra. Különbet) is„ amikor aláírtuk a belépési nyilatkozatot, megígérték. Persze, akkor nem nagyon hittem el. És még január elsején se nagyon hittem. Csak most, hogy a postás már háromszor hozott 627 forintot. Most már valóban elhiszem. Polgár István — Ügy is érzi mindegyt-1 künk. A falakon kitüntetések. A kiváló határőrök fényképei. I Oklevelek — kulturális seregszemlékről. Szobon a határőröket mindenki ismeri. Nem csoda, részt vesznek minden megmozdulásban. Ha kell, társadalmi munkában járdát építenek, az ünnepségeken — a hosszú, terítővei letakart asztalok mögött — őket is ott találjuk. Minden gondról, bajról tudnak, ami a községben probléma. Az eredményekről. is. Sőt az eredmények az-ő munkájuknak is köszönhetők. Szeretik a faluban a határőröket: — Mások, mint a régiek. Azok lenéztek miránk. Nekik jogaik voltak, nekünk kötelességeink. Most — ha valahol segítségre van szükség — ők azok, akik először munkába állnak miértünk — mondják. — Segítünk? Szobon vagyunk, a szobiak munkájából nekünk is ki kell vennünk a részünket. A mi dolgunk pedig — nélkülük, elviselhetetlenül nehéz volna. Gulyás István őrsparancsnokot mindenki ismeri, 15 éve teljesít szolgálatot a határmenti községben. Mikor ide került, még „kiskatona” volt. És focikapus. Azóta, ha az izmok meg is koptak, és a homlokon futó ráncok tekintélyesebbé teszik az arcot, lélekben még mindig fiatal. Kézenfogott liatársértő — A fegyvert vállon hordjuk. Barátok között vagyunk. Sokan álmodoznak. Csehszlovákián keresztül akarnak Nyugatra szökni. Mint a mesékben a vándordiák — világgá indulnak, hogy majd csak találkoznak a szerencsével. A szerencse azonban nem jön eléjük. Csak a határőr. — A fegyvert ritkán kell használni. Ügyesek a fiúk: Joó Pál, Bágyon István, Dénes Sándor, Gál József meg a többiek. Pedig éjszaka nem egy leányálom figyelni minden zajra, neszre — sokszor egyedül. Tegnap egy 12 éves határsértőt fogtak kézen. Komolyan Vette a szülői szigort: „Haza ne merj jönni intővel!” Ej, kis- öreg! Ej, apuka! — Azért vannak veszélyesebbek is. Akik konzervekkel érkeznek. Sok esetben a lakosoktól kapjuk az információt. A konzerveket itthon fogyasztják el. Hazai odaát A szomszédok, a csehszlovák határőrök jó barátok. Itt még mindenki emlékszik a napra, amikor a mieink vendégségbe indultak — félve attól, hogy milyen nemzeti fi nomságokat fognak beléjük diktálni az ünnepi vacsorán, és kiderült — a vacsora házi disznótoros. — Sokszor segítünk egymáson. Az árvizeknél mindig együtt dolgozunk. A börzsönyi hegyekben ritkán visszhangzik dörrenés. Terepjáróval visznek ki ben nünket a területre. A cseh— magyar határon nem széles a senkiföldje. Nincs szükség rá. A határőrök vállukon hordják a fegyvert. Kutyájuk csak szólításra ugrik. Tamás Ervin Tízéves a Lobogó Tízéves a Lobogó, a Magyar Honvédelmi Szövetség képes hetilapja. A lap első száma 1959. április 8-án jelent meg. Azóta napvilágot látott 520 számában a Lobogó a szocialista hazafiság és honvédelem kérdéseinek fóruma volt. „Rrpülőzsüri” Vstgrádon Ötszáz forint jutalom Ezen a héten Visegrádon járt a „repülőzsüri”, Borbély Tibornak, a megyei tanács vb művelődésügyi osztálya helyettes vezetőjének elnökletével. A Kálazi László vezette művelődési házban semmiféle tevékenységet nem találtak a látogatás délutánján. Annál inkább telt ház volt a könyvtáriban, ahol a jó munka elismeréseként kétszáz forinttal jutalmazták Szilas István könyvtárost. Rajta kívül háromszáz forint jutalomban részesült Fábián Zoltán író, a visegrádi irodalmi presszó rangos irodalmi műsorainak szervezője és vezetője. A PÁL UTCAI FIÚK... Szerdán este a budapesti Vörös Csillag Filmszínházban ünnepélyes díszbemutatón tűzték műsorra a magyar—amerikai koprodukcióban készült „A Pál utcai fiúk” című filmet. A Fábri Zoltán rendezte produkció főszerepeit angol gyermekszínészek játszották, közülük többen — Anthony Kemp, Mark Colleano és Robert Efford — részt vettek a bemutatón is. Az új színes filmet, amelyet az idei film Oscar-díjra is neveztek, tapssal fogadta a közönség. Egy év múlva indul a metró Egy év múlva 1970. április 4-én várhatóan már utazhatunk a metró első, a Fehér út— Deák tér közötti szakaszán. A második, a Deák tér—Déli pályaudvar közötti szakasz építése most, 1969. április 3-án, jelentős szakaszhoz érkezett. A szovjet fúrópajzs az egyik, az úgynevezett déli, tehát a Lánchíd felé eső oldalán húzódó alagútban elérte a Batthyány téri mélyállomást, miután előzőleg 5,5 méter átmérőjű, 360 méter hosszú alagutat fúrt a Duna alatt. A nagy munkasikérről Lakatos Ervin építésvezető mérnök a következő részleteket mondta el: — A Duna alatt nem volt könnyű alagutat építeni, mert még metángáz is jelentkezett. A követ, a kőbeágyazásokat, a kőpadkát sújtólégbiztos bányászati módszerekkel robbantottuk. A Bányászati Kutató Intézet segítetf eredményesen. Szenzáció, úgy látszik, mindig akad. A Duna alatt az. hogy szenet és metángázt találtunk. A Battyhány tér környékén pedig a kézerővel fejtett táróban egy ősmammutfog maradványaira bukkantunk. is r c* r" 0 Vecsés és Környéke fC f" Äst ff“ W r Háziipari Szövetkezet f\LI\t J JL termékeit! az őszi Vásáron és a megyei bemutatókon díjat nyert hímzett női és gyermekfehérneműt (exportfazonban) csecsemőkelengyét, hímzett ágyneműt ÚJ TERMÉKEINK TAVASZRA: bakfis- és leánykaruhák, szoknyák és hímzett blúzok, bébiruhák, napozók, köténykék, divatos camping-garnitúrák modern fazonú változatokban és színekben. Vecsés és Környéke Háziipari Szövetkezet VECSÉS, Bajcsy-Zsilinszky út 62. /
