Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)
1969-04-30 / 97. szám
1W9. ÁPRILIS 30., SZERDA rest «rer« kúrián 388 új fazon, 100 ezer kabát A Május 1 Ruhagyár ceglédi telepén új épületet látunk. Készen állnak már az öltözők, a mosdók és várja a dolgozókat az új konyha és ebédlő. — Ezeket a létesítményeket már élvezhetjük. Egy hónap múlva részlegünk betegeit is fogadja a modern orvosi rendelőnk és akkor kommunális terveink már valóra válnak — mondja Szűcs Lajos telepvezető. Tőle tudtuk meg azt is, hogy még mindig divat a laminált kabát és ha tavasz is van, a gyár már a télre készül. Közel 300 új fazont szabnak-varrnak Cegléden. Női kosztümöket, műbőr-, szövet- és ballonkabátokat. Az első negyedévi termelés: ICO ezer kabát, ennek 30 százaléka export. Indulnak az NSZK-ba, a Szovjetunióba és Hollandiába. Foto: ürbán A társasházépítési kölcsönről Csökkentették az átlagos kamatot Kormányhatározat, és ennek nyomán pénzügyminiszteri rendelet jelent meg a Magyar Közlöny április 29-i számában a társasházépítési kölcsönrőL Eszerint a társasház építésére lakásonként 80 000 forintos alapkölcsön évi 2 százalékos, további kiegészítő kölcsön évi 6 százalékos kamattal nyújtható. Eddig 40 000 forintig számoltak el 2 százalékot és az ezen felüli hitelösszeg után kellett 6 százalékos kamatot fizetni. Az új rendelkezést az 1969. április 29-e után megkötött hitelszerződéseknél kell alkalmazni. A kutyáról meg a karavánról (A cikk első részét keddi lapunkban közöltük.) Ott hagytuk abba, hogy: különbséget kell tenni, s elsősorban nem személyi, hanem ágazati, vállalati kategória értelemben, a népgazdasági kívánalmak teljesülése érdekében. Mert nem egészséges, hogy a Kohó- és Gépipari Minisztérium nagyvállalatainál a vezető állásúak jövedelme csökkent, ugyanakkor a „C” kategóriás kisvállalatoknál — ahol a tárca termelési értékének kis hányada realizálódik csupán — emelkedett. Nem egészséges az sem, hogy — megint csak például — Pest megye állami iparában a visz- szahagyott nyereségnek húsz Tapasztalatok a megyei kórházban Növekvő politikai érdeklődés A pártszervezet ideológiai munkájáról, az orvosok és a marxista ideológia viszonyáról beszélgettünk a Pest megyei Tanács Semmelweis Kórháza pártvezetőségének tagjaival. — A közvélemény gyakran hajlamos az általánosításra; hol úgy véli, hogy az orvosok, mint a legegzaktabb tudományok elméleti és gyakorlati művelői, természettől fogva nem is lehetnek mások, mint marxisták, hol pedig azt, hogy az orvos, aki új életeket segít a világra, s legyőzi a klinikai halált, maga is részese a teremtés mítoszának, tehát feltétlenül idealista Mi erről a véleménye? — Az általánosításokat az élet mindig megcáfolja — mondja dr. Várkonyi András belgyógyász, a pártszervezet titkára. — Az orvost éppúgy érintik a különböző ideológiai befolyások, eszmei áramlatok, mint a társadalom bármely Húszéves az állami autóközlekedés Balatoni kör- dunakanyari különjáratok Tapolczai Kálmán, az Autó- közlekedési Tröszt vezérigazgatója kedden tartott sajtótájékoztatóján bejelentette: a húszéves jubileumát ünneplő állami autóközlekedés a május elsejei felvonuláson bemutatja Budapest közönségének a tröszt főműhelyében gyártott új emeletes autóbuszt. Budapesten, a Lenin körúton csak egy autóbuszjárat közlekedik: a 12-es. Ennek alapján indítjuk be idén a balatoni körjáratot, amely a 12- es busz ötletén alapul. Május 31-én indul el a járat A továbbiakban vázolta az úgynevezett közhasználatú autóközlekedés fejlődését. Húsz esztendővel ezelőtt alig több, mint háromszáz autóbusszal és mintegy ötszázötven tehergépkocsival rendelkeztek. Ma már a járműpark mintegy húszezer kocsi. Mintegy ezer rakodógép könnyíti meg a fizikai dolgozók munkáját. Állandóan bővülnék a szolgáltatások: elsősorban a lakosság részére, háromezernégyszáz helységben házhoz szállítják a darabárut, a propán-bután gázpalackokat, a tüzelőt, stb. A Dunakanyarban is lesznek ebben az évben változások; nemcsak a menetrend szerinti járatok közlekednek, hanem szükség esetén különjáratokat is indítanak. Bővül a nemzetközi autó- buszforgalom is, már ebben az esztendőben rendszeresen jár a nemzetközi járat Budapest— Kijev között, s előrehaladottak a tárgyalások magyar—román és magyar—bolgár nemzetközi járatok indításáról. M. S. A textilruházati cikkek új forgalmiadó-rendszere Május 2-án életbe lép a textilruházati cikkek új forgalmiadó-rendszere, amely — mint a Pénzügyminisztériumban rámutatnak — egyszerűbbé, áttekinthetőbbé teszi a forgalmiadózást, s az árpolitikai célokat is jobban szolgálja. Az új mechanizmus bevezetésével a forgalmiadó-rend- szert már módosították, de még így is igen sok adókulcs, illetve árkiegészítési kulcs érvényesül. Május 2-től a textilruházati cikkek forgalmiadó-, illetve árkiegészítési kulcsait összevonják, egységesítik, az 530 helyett körülbelül 120 adókulcsot alkalmaznak. Ez azt jelenti, hogy egyes cikkek után az eddiginél valamivel több, másoknál pedig valamivel kevesebb forgalmi adót fizet a nagykereskedelem, illetve az ipar az államnak. Az adókulcsok egyeségesítésekor egyébként az emelés és csökkentés kiegyenlíti egymást, sőt az állam a forgalmi adó egységesítésekor évi mintegy 250 millió forint bevételről le is mond; ettől az átlagárak némi csökkenése várható. A vásárlók számára tehát az ármozgások kiegyenlítődnek, sőt összességükben még megtakarítást is jelentenek. A cipő, illetve a bőráruk új forgalmiadó-rendszerének bevezetésére később, július elsején kerül sor. más tagját. Ahogy a másfog- laiíkozásúak között sem születik senki marxistának, hanem sok-sok tanulás, tapasztalat árán válik azzá, ugyanúgy érvényes ez az orvosokra is. — A mi pártszervezetünk negyventagú, s a párttagoknak negyven százaléka orvos; a többiek egészségügyi, műszaki, adminisztratív és gazdasági dolgozók. A kommunista orvosok száma tehát tizenhat, a marxista ideológia kérdései iránt érdeklődőké — természetesen — jóval több. Itt vannak például a pártonkívüli fiatal orvosok, akik már egyetemi tanulmányaik során részletesen megismerkedtek a marxi—lenini tanításokkal; vagy az idősebb korosztályúak, akik közül sokan a különböző tudományos fokozatok elnyerésére való felkészülés közben találkoznak a marxista filozófiával. Az orvosok valóban szoros barátságbein élnek az egzakt tudományokkal, de ez sem jelenti azt, hogy valamennyien materialista világnézetet vallanak. Megtörtént például, hogy alapos marxista ismeretekkel rendelkező orvoskollégánkat szerettük volna felvenni a párt soraiba, s vallási meggyőződése megakadályozta ... — Általában milyen a kommunista orvosok ideológiai felkészültsége? — Mint említettem, a fiatalok az egyetemen a legmagasabb szintű marxista oktatásban vettek részt. Egy kollégánk kétéves, egy másik egyéves pártfőiskolán tanult; öten marxista—leninista esti egyetemet végeztek, két aspiránsunk pedig jelenleg végzi. Tizenöt orvost — egy egész osztályt! — „iskoláztunk be” a megyei pártbizottság marxista—leninista esti egyetemére, köztük természetesen, jó néhány pártonkívülit. Az esti egyetem iránti érdeklődés különben oly nagy, hogy a pár- tonkívüliak körében szinte szervezni sem kell, annyi a jelentkező. Ennek azonban nem mindig a spontán érdeklődés az oka, hanem az is, hogy a különböző tudományos fokozatok elnyeréséhez marxista filozófiai államvizsga is szükséges. — S mi van azokkal, akik nem járnak pártoktatásra vagy esti egyetemre? — A Pest megyei Tanács vb egészségügyi osztálya két évvel ezelőtt szakma-politikai előadássorozatot szervezett: ezen részt vettek a kórház orvosai is. Gyógyintézetünk új igazgatójának kezdeményezésére „házon belül” is egyre több szó esik ideológiai kérdésekről . — Milyen az érdeklődés a szakmai irodalom, például a szovjet orvostudomány publikációi iránt? — Ezzel nem lehetünk elégedettek. A külföldi szakfolyóiratok olykor hetekig is ott állnak, felvágatlanul az orvosi könyvtár asztalain. Vannak ennek objektív okai is, elsősorban a túlterheltség és az idegen nyelvtudás fogyatékosságai. Egy kollégánkat kivéve, aki ír, olvas, beszél oroszul, s egyet-kettőt, aki valamilyen nyugati nyelven, alig nóhá- nyan vagyunk, akik — szótár segítségével — olvasni tudjuk az orosz szakirodalmat. Igaz viszont, hogy az Orvosi Dokumentációs Központból rendszeresen megkapjuk az idegen nyelvű szakcikkek kivonatos fordítását, s ha valakit egy téma részletesebben érdekel, kérésére a kórház megrendelheti a teljes fordítást, erre azonban ritkán van példa. — Tudom, hogy a kommunista orvosok közül hárman már elnyerték, hárman pedig készülnek valamilyen tudományos fokozat elnyerésére. De van-e olyan orvos a pártszervezetben, aki marxista orvostörténettel vagy marxista pszichológiával foglalkozik? — A Pest megyei Idegbeteggondozó vezető főorvosát kivéve, aki több ízben publikált a marxista pszichológia témaköréből — senki. Munkánkon túl, sok időnket veszi igénybe a szakmai tudományos munkásság. Kórházunk tudományos köre ugyanis négy-hathetenként tudományos üléseket szervez, — Taggyűléseken szoktak-e elméleti kérdésekkel foglalkozni? — Olyan esetekben, amikor KB vagy PB határozat írja elő. — Befejezésül: milyen az orvosok érdeklődése általában a politikai kérdések iránt? — Rendkívül nagy! A pártnapokon — melyekre minden esetben a legjobb előadókat hívjuk meg — zsúfolásig megtelik a tanácsterem, a folyosón is állnak. Bizonyos kérdéseknél — elsősorban a nemzetközi problémákra gondolok — nem is tudjuk ezt az érdeklődést minden esetben kielégíteni, de ez már a tájékoztatás problémája... Nyíri Éva százaléka került a részesedési alapba — s ez is a tanácsi vállalatok kedvező adatai miatt lehetett húsz százalék, a minisztériumi iparban jóval alacsonyabb — míg a szövetkezeti iparban 51 százalék! Nemcsak az üzemekben volt tehát forró a hangulat márciusban és áprilisban, a részesedés fizetésekor, hanem az állami irányító szervezeteknél is. Csak egészen más értelemben ... Kategória — gyakorlatban Az egyik levélíró, aki megtisztelt soraival — Sövegjártó Károly Dunakesziről — azt ■ vetette szememre, hogy a márciusi cikkben nem esett szó a — szavai szerint — horribilis vezetői részesedésekről. Nos, ugyan magam is tudok néhány példát, amikor — hangsúlyozom: saját megítélésem és fölfogásom szerint — kis vállalatok vezetői csinos ösz- szeget tettek részesedésként zsebre, felelősséggel mégis csak azt állíthatom, amit a hivatalos adatok mutatnak. Eszerint az elvben létező 80:50:15 arány a gyakorlatban így realizálódott: 35:23:9. Kivételek természetesen voltak. Fölfelé, de — lefelé is! Nép- gazdasági átlagban — régi elv szerint számolva — öt-hat nappal több volt a fizethető részesedés, mint 1967-ben. Ha tehát ennyire különbözött az elvi és a gyakorlati felosztás, mi kavarta mégis a viharokat? Csupán az összegszerű eltérés? A tapasztalatok azt mutatják, hogy: nem! Ott, ahol reálisan határozták meg a kategóriákat, nem volt különösebb gond a részesedéssel, így például a Nagykőrösi Konzervgyárban, ahol a 3500 embert foglalkoztató üzemből mindössze négyen kerültek az egyes, harminchatan a kettes kategóriába! Ott azonban, ahol túl „nagyvonalúan” — s gazdasógilag-politikailag mindenképpen hibásan — mérték a kategóriabeosztást, s az egy beosztottat irányító osztályvezető is az egyes kategóriába került, a rendkívül közepesen dolgozó művezető — nyolc embert irányít, rutinfeladatot végezve — pedig a kettesbe, jogos és indokolt volt a dolgozók — „a hármasok” — elégedetlensége. Hiba volt az is, hogy a dolgozók nem tudtak, s ma sem tudnak arról, hogy a vezető állásúak korábbi jövedelmi forrásai és formái — exportprémium stb. — megszűntek s a fő tényező a nyereségrészesedés lett. Ami részletekben nem nagy pénz, egy összegben annak tűnhet... Nincs megkötöttség! A legfőbb hiba azonban megítélésünk szerint ott volt, hogy a vállalatoknál az egész nyereségérdekeltségi rendszert nem magyarázták, nem ismertették meg, sőt, maguk a vállalatok sem alkalmazták megfelelően. A rendelkezések INGYENES NYOLCHÓNAPOS SZOBAFESTŐ ÉS MÁZOLÓ szakmunkásképző tanfolyamra jelentkezhetnek 18—45 éves férfi segédmunkások és betanított festők. A tanfolyam helye: Kecskemét. Kezdete: 1969. május 19. (hétfő). A tanfolyam Ideje alatt kereseti lehetőség, szállás, ebéd, munkaruha. Rendszeresített szabad szombat. Az érdeklődők levelezőlapon kérjenek tájékoztatót. Bács megyei Állami Építőipari Vállalat Kecskemét, Klapka u. 34. ugyanis csak az egyes kategória esetében szabnak meg felső határt — „plafont” —, míg a másik két kategória esetében a vállalatok saját belátásuk szerint differenciálhattak volna. Sajnos, nem tették. A rendelkezésék ugyanis csak a csoportátlagot írják elő. Azon belül — tehát személyre szólóan — a csoportátlag többszörösét fizethették volna a vállalatok egy-egy embernek. A kiváló képességű szerszám- készítő megkaphatta volna a háromszorosát is annak, mint a rutinmunkát végző, semmi jelentősét nem produkáló kettes kategóriába tartozó technikus, ám igen ritka kivétel — ilyen a Pest megyei Műanyagipari Vállalat — vo],t az, ahol éltek is ezzel. A vállalatok túlnyomó többségénél a múlt évi kollektív szerződések a bérarányos elosztást szorgalmazták, s sajnos, lényeges változás a most megkötött — s két évre szóló! — kollektív szerződéseknél sincsen. Holott éppen a szakszervezetek azok, melyek élharcosai a differenciált jövedelmek megteremtésének ... Nem ártana tehát, ha ennek a kollektív szerződésekben is nyoma lenne! A másik, s nem kevésbé fontos tapasztalat: év közben alig fizettek a részesedési alap terhére a vállalatoknál, hanem mindent egyszerre górtak ki, lemondva ezzel — egyrészt — az év közbeni ösztönzésről, illetve — másrészt — tápot adva a tényéktől elszakadt híresztelésnek. (Akad olyan vállalat, nem is egy, ahol a bér- fejlesztésre fordítható összeget sem fizették ki év közben.) A múlt évinél sokkal jobban kell élni ebben az esztendőben az év közbeni anyagi ösztönzés — prémium, jutalom, célfeladatra kitűzött összeg, stb. — lehetőségével. A tartalékolás ugyanis — egészséges mértéken túl — legalább olyan hiba, mintha szórnák a pénzű. Finomítás, felvilágosítás A napjainkra már lecsillapodott kedélyek képesek az okos, meggyőző szavakat befogadni. Ezért lenne igen fontos, hogy a most sorra- kerülő termelési tanácskozásokon elemezzék a vállalatok a legszélesebb nyilvánosság előtt a részesedési alap felosztását. (Magyarázzák meg például, mert igen kevesen tudják, hogy a részesedési alap minden, bázis bérszínvonalon felüli kereset és juttatás egyedüli forrása, így ebből történik a bérfejlesztés, az üzemi konyha fönntartása, a kiváló dolgozó jelvényhez járó jutalmak kifizetése, a bölcsőde finanszírozása stb.) Ne maradjon semmi titokzatosság mögötte, ne keringjenek legendák csillagászati összegekről, nagy pénzekről, amit „a fejesek zsebretettek” — mint ezt egy névtelen levélíró velem is közölte. (Országos átlagban különben az egyes és kettes kategória a részesedés húsz százalékát, míg a hármas kategória a nyolcvan százalékát kapta ösz- szegszerűen.) Ne legyen táptalaja annak, hogy „néhány ember többet vett föl mint ezer munkás”, ahogy — névtelenül — ezt egy állítólagos autógyári munkás írta. A dolog másik része: valóban szükség van finomításokra. A túl nagy nyereségek — országosan az eszköz- arányos . nyereség 100 Ft- onként 9,7, a inegyében 13,S Ft volt! —, s a túl nagy „szóródások”, de a kritikai hangok is erre figyelmeztetnek. A cikkben magunk is megpendítettünk egy-két gondolatot, s biztató, hogy a tapasztalatok alapján már dolgoznak az esetleges módosításokon az illetékes irányító szervezetek. Egy V. K. monogramos, ve- csési levélíró a kutyáról meg a karavánról példálózott nyers hangú levelében, miszerint kár a szóért nyereségrészesedés-ügyben. Igaza lenne? , Nem hiszem. Sőt, tudom« hogy nincsen. Mészáros Ottó
