Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

4 1969. ÁPRILIS 20., VASÁRNAP Bajok a lakásgazdálkodással 80-90 százalék magánerőből Magas OTP-kamatok Interjú Papp Györggyé!, a megyei tanács osztályvezetőjével A LAKÁSKÉRDÉSRÖL FOLYTATOTT BESZÉLGE­TÉSEINKBEN, AZ ELMÚLT HETEKBEN FŐLEG A LAKÁS- ELOSZTÁS ÉS AZ ÜZEMI LAKÁSÉPÍTÉS GONDJAIRÓL ÉS LEHETŐSÉGEIRŐL VOLT SZÓ. MOST PAPP GYÖR­GYÖT, A PEST MEGYEI TANÁCS TERVOSZTÁLYÁNAK VEZETŐJÉT ELSŐSORBAN A MEGYEI LAKÁSÉPÍTÉSSEL ÖSSZEFÜGGŐ KÉRDÉSEKRŐL FAGGATTUK. ÚJSÁGÍRÓ: Ha egyetlen mondatban kéne meghatároz­nia, mit mondana: milyen a lakáshelyzet? PAPP GYÖRGY: Lassan ja­vuló ... S ebben a meghatáro­zásban mindkét szóra egyként esik a hangsúly, mert úgy gondolom, hogy a lakáshely­zet javul, de lassan. És tulaj­donképpen kielégítő soha nem lesz. Jelenleg az a célunk, hogy minden családnak bizto­sítani tudjunk önálló lakást, de ha a tizenöt éves lakásfej­lesztési tervben sikerülne is ezt a célt megvalósítani, ott áll már előttünk a következő cél: az eddiginél nagyobb, komfortosabb, modernebb la­kások biztosítása. UJSÄGIRÖ: A „Valóság” cí­mű folyóirat hasábjain vitáz­nak a lakásgazdálkodásról. Ebben a vitában hangzott el, hogy ha meg is valósulna a tizenöt éves lakásfejlesztési program, az sem lenne megol­dás — lakásgazdálkodásunk mechanizmusával van baj. Mi erről a véleménye? PAPP GYÖRGY: Tudtom­mal a lakásgazdálkodás me­chanizmusát illető kérdéseket most vizsgálják országos szin­ten és a vizsgálat célja éppen az, hogy megtalálják azokat a szabályozókat, amelyek a la­kásgazdálkodást hatékonyabbá és a lakosság szempontjából igazságosabbá teszik. ÚJSÁGÍRÓ: Mi jellemzi a megye lakáshelyzetét? PÁPP GYÖRGY: Pest me­gye lakásépítkezését elsősorban az jellemzi, hogy nálunk a magánerőből épülő lakások száma jóval nagyobb az or­szágos átlagnál. ÚJSÁGÍRÓ: Ennek az aránykülönbségnek mi az oka? PAPP GYÖRGY: Azok a de­mográfiai folyamatok, amelyek az elmúlt években lezajlottak és most is zajlanak. Tíz év alatt az iparszegény megyékből 90—100 ezer ember vándorolt fel és telepedett le a Buda­pest környéki gyűrűbe. Nyil­vánvaló, hogy a tömeges fel­vándorlások következtében je­lentős feszültség keletkezett ezeken a területeken a lakás­ellátásban, de a szociális, kommunális ellátásban is. Egy másfajta demográfiai mozgás is megfigyelhető azonban, amely jelentősen befolyásol­ja a megye lakáshelyzetét. Ez a mozgás a kisebb lélekszámú települések felől a nagyobb lé­lekszámú települések felé irá­nyul. A bevándorlások ará­nyával az állami lakások épí­tése nem tud lépést tartani, de nem is célja, hogy lépést tartson, hiszen ilyen mennyi­ségű állami lakás építését még távlati célként sem lehet ki­tűzni. Ezért emelkedik a ma­gánerőből történő építkezések száma. Országosan évente a lakások 65 százaléka épül ma­gánerőből, megyénkben a la­kások 85—90 százaléka. ÚJSÁGÍRÓ: A Fővárosi Ta­nács egyik legutóbbi nyilatko­zatában azt olvashattuk, hogy Budapestnek jelenleg még mindig 27 ezer szak- és segéd­munkásra lenne szüksége. A főváros felszívó hatása tehát nem szűnt meg. PAPP GYÖRGY: Létezik olyan elképzelés is, amely sze­rint a főváros iparát nem a létszám növelésével, hanem a termelékenység fokozását elő­segítő műszaki fejlesztéssel kéne bővíteni. Ha ez lehetsé­ges lenne a gyakorlatban, az nagyban elősegítené, hogy a megyében a bevándorlások okozta feszültségek is csök­kenjenek. Ehhez hozzá kell tenni, hogy a megyei ipar munkaerő-szükséglete is éven­te szintén 5000 fővel nő! Ha csak ezzel kellene számol­nunk, akkor a megye belső egyenlegével nem lenne baj, de a főváros közelsége miatt azokkal is számolnunk kell, akik a fővárosban dolgoznak. ÚJSÁGÍRÓ: A Budapest környéki településeket járva megfigyelhető, hogy a beván­dorlók főleg a községek külső területein építkeznek, holott rengeteg telek áll üresen a belterületeken. Ügy érzem, hogy ez távlatilag is nehezen megoldható gondokat fog okozni. PAPP GYÖRGY: Valóban. A magánház-építkezések spon­taneitása igen kedvezőtlen. Ez a spontaneitás egyrészt az építkezések helyére, de más­részt az építkezések módjára is jellemző. Néhány községben olyan nagy külterületi hatá­rok alakultak ki, hogy utó­daink sem fognák tudni meg­birkózni azokkal a csatorná­zási, vízhálózati gondokkal, amelyek akkor már bizonyára időszerűek lesznek. Ennek a tervszerűtlenségnek oka a községek belterületén levő telkek aránytalanul magas ára, s a községi tanácsoknak egy kedvezőtlen irányú érdekelt­ségi rendszere — ugyanis a tanácsoknak jelentős bevételt nyújt a külterületek eladása. Az építkezések módjára is a spontaneitás jellemző. Nálunk elterjedt egyfajta villaszerű ‘építkezés, amelyik a községi építőmester ízlésének és el­képzelésének hatására válto­zik, de végeredményben ennél sokkal gazdaságosabb építési formákat lehetne találni. Ezekben a helyre és módra vonatkozó kérdésekben már nemcsak a tervezgetés szint­jén állunk. A negyedik ötéves terv időszakára kidolgoztuk, illetve kidolgozzuk a szabályo­zásnak egy olyan rendszerét, amivel a spontaneitás megál­lítható. Megoldást fogunk ta­lálni arra, hogy a tanácsoknak ne a külterületi telkeket áll­jon érdekében eladni, s igyekszünk megoldást találni arra is, hogy a települések sű­rűségét, helyét is befolyásol­ni tudjuk, s ezzel a település- szerkezetet javítsuk. Elképzel­hető, hogy azokon a települé­seken, ahol fejleszteni aka­runk, az OTP 6 százaléknál kevesebb kamatra nyújtson hitelt. ÚJSÁGÍRÓ: A közelmúltban a megyei tanács határozatot hozott az úgynevezett egész­ségtelen lakások, a barlangla­kások felszámolására. PAPP GYÖRGY: Minden iparilag fejlett nagyváros kör­nyékén kialakul a települések­nek ez a formája is. de a mi vé­leményünk szerint Milánó vagy Róma környékének nyomorte­lepei nem menthetik a mi lel­kiismeretünket. Az ismert egészségügyileg nem megfelelő lakások száma 566 — de hoz­zá kell tenni, hogy a valóság­ban ez a szám magasabb. Eze­ket a „lakásokat” illetően hármas feladat áll előttünk. Először a további beköltözé- j sek megakadályozása. Másod­szor az ott lakók lakáshelyze­tének, egyéni elbírálás alapján történő megoldása; tervezőiro­dánk csökkentett igényű, ol­csóbb. egyszerűbb kivitelű ter­veit készítette el. A tervek azonban úgy készültek, hogy lehetőség legyen a lakások ké­sőbbi bővítésére, komfortossá tételére is A harmadik teendő: az üresen maradt barlanglaká­sok megsemmisítése, lerombo­lása. ÚJSÁGÍRÓ: Az ön vélemé­nye szerint a magánépítkezé­sekhez nyújtott ÖTP-hitel ka­matszázalékának felemelése, milyen formában befolyásolja az építkezési kedvet? PAPP GYÖRGY: A társada­lomban végbement strukturális változások nem szüntettek meg a szociális különbségeket teljes egészében. Ezért orszá­gosan jelentkezik az igény egy reális szociálpolitika iránt. A kérdésre azt tudnám válaszol- j ni, hogy az OTP-kamat feleme­lése elsősorban nein az épít­kezések számát csökkenti, ha­nem a struktúráját befolyásol­ja rossz értelemben. Ez az épít­kezők összetételében mutatko­zik meg. A nagyobb keresetű I ek, jobb helyzetben levők épít- j keznek, a kisebb keresetűeknek I nincs lehetőségük rá. Ennek az aránytalanságnak a megoldása I szintén a szabályozók körének | újfajta meghatározásában ke­resendő. Egyrészt a szociális helyzetben arányosított telek- I árak, másrészt a kamatok sza­bályozásával. Erre a szabályo­zásra országos igény van, de az OTP elzárkózik minden ilyen javaslat elől, mondván, hogy a kamatok felemelését kormány- rendelet határozta meg. Az a javaslatunk, hogy az OTP le­gyen olyan helyzetben, hogy ne kelljen ilyen mereven al kalmazni a kormányrendeletet, hiszen országos mérlegben ak­kor is bejönne a 6 százaléknak megfelelő összeg, ha egyes ese­tekben, vagy egyes helyeken a kamat 4 százalék, másutt el­lenben 8 százalék lenne. Ettől függetlenül néhány községben kísérletileg megszervezzük az olcsóbb telkek, tömeges par­cellázását. A parcellázást a tanácsi szervek fogják lebo­nyolítani, igyekezvén, hogy ezekhez a telkekhez az arra legjobban rászorulók jussanak hozzá. ÚJSÁGÍRÓ: Megkérem, tá­jékoztassa olvasóinkat az álla­mi lakásépítkezésekről is. PAPP GYÖRGY: Tíz év alatt mintegy 2600 állami lakás épült fel a megye városaiban. Ez a szám alacsony. 1960-ban a megye négy városában, Vá­cott, Nagykőrösön, Cegléden és Szentendrén, összesen 24 két­emeletes és 11 három vagy többemeletes ház állít. Mégha ez a szám azóta meg is tízsze- reződött, ez az arány alacsony, városaiknak nincs még ipari városi jellegük. A negyedik ötéves tervben megkezdjük a városközpontok rekonstrukció­ját, s az épülő lakótelepeket nem a városok széleire, hanem éppen a városi jelleg kialakí­tása érdekében a központokba fogjuk telepíteni. Ez látszólag ráfizetéses, hiszen egy sereg épületet szanálni kell, de a szanálási költségek megtérül­nek a közművesítési költségek megtakarításával. De nemcsak a jogilag városként szereplő települések, hanem ezeken ki vül még számos más település is városi fejlesztés alá fog ke­rülni — azok, amelyek népes ségszámukat, fontosságukat te­kintve már régen igénylik a városi fejlesztést. Csak példa­ként említve, ilyen település Érd, Dunakeszi, Vecsés, Mo- nor, Dunaharaszti, Budaörs Szigetszentmiklós, Százhalom­batta és Abony. Arról, hogy hány állami bér- és szövetke­zeti lakás fog épülni az elkö­vetkező években, könnyelmű­ség lenne nyilatkozni, de álta­lánosságban nyugodtan fogal­mazhatunk úgy, hogy a megye városaiban, ahol az állami la­kásépítkezések zöme folyik előreláthatólag 1975-re 100 la­kásra már csak 102 család fog jutni, ami azt jelenti, hogy 1975-ig a megye városaiban lényegében megoldódnak a la­kásproblémák. De megoldód­nak-e? Mint azt már a be­szélgetés elején jeleztem, ak kor majd új cél áll előttünk: az eddigieknél komfortosabb, modernebb lakásokat biztosí­tani és építeni. A lakáskérdés megoldása az én véleményem szerint egy olyan folyamat, amelyben előrelépni lehet, de ( á végére érni nem. Nádas Péter Sír a fűrész VASTAG A FA TÖRZSE, SIR A KETTÖSFÜRESZ, DE NINCS KE­GYELEM ... A CEGLÉD NAGY­KÖRÖS KÖZÖT­TI ÚTSZAKASZT IS KORSZERŰ­SÍTIK. A NEM­ZETKÖZI SZAB­VÁNYOKNAK ÍGY NEM FELEL MEG, SZÉLESÍ­TENI KELL. EN­NEK A MUNKÁ­LATNAK Áll­jak útját a FÁK. Foto: GABOR Gondolatok a kiállításon Tsz-melléküzemek seregszemléje Cegléden Mit gyártanait a termelő- szövetkezetek melléküzeme­ikben? Erre a kérdésre ad választ az a kiállítás, amely elsőként a megyében, Cegléd városában nyílt meg tegnap délelőtt. A járás húsz, a vá­ros hét termelőszövetkezete közül tizenegy, illetve öt so­rakoztatta fel termékeit ezen az érdekes és figyelemre­méltó kiállításon. Az első benyomás: csodálkozás és meghökkenés afölött, hogy mi mindent gyártanak ezekben a termelő­szövetkezeti melléküzemek­ben. Lakattól a lendkerekes játékautóig, habszivacs ágy­betéttől a nylonharisnyáig, gombtól a parkettáig, strand­papucstól a cipzárig, mű­anyagtálcáktól a házicipőkig több mint száz fajta cikk készül ezekben az üzemek­ben. Számok. A termelőszövet­kezetek összes árbevétele 1966-ban 336 millió forint. 1968-ban: 594 millió forint. Tavaly a termelőszövetekeze- tek a mezőgazdaságból 412 millió, a melléküzemági tevé­kenységből pedig 182 millió forint árbevételre tettek szert. Kétharmad — egyharmad, jó arány. Különösen akkor jó, ha figyelembe vesszük, hogy a melléküzemági tevé­kenységnek csak egy részét teszi ki az ipari jellegű mun­ka. Jó néhány termelőszö­vetkezet saját mezőgazdasági terményének feldolgozásával, illetve közvetlen kereske­delmi forgalomba hozatalá­val foglalkozik. A ceglédi Dózsa Népének saját vágó­hídja, töltelékáru-, sütőipari- és tejtermék feldolgozó üze­me van, s ezek termékeit el­sősorban a saját boltjaiban árusítja. A jászkarajenői. Uj Barázda és az albertirsai Di­mitrov kitűnő száraztészta­féleségei elsősorban a fővá­rosban találnak gazdára. Ugyanakkor saját terményeik konzerv előfeldolgozásával, il­letve dohány előkészítéssel is foglalkoznak. A ceglédi Kos­suth savanyítóüzemével és borkimérésével ér el nagy hasznot. A kocséri Uj Élet tíz holdon termel cirkot, ami­ből seprűket készítenek. A jászkarajenői Lenin budapesti árudája az elmúlt esztendő­ben közel hatmilliós forgal­mat bonyolított le. A számok tehát bizonyítanak: anyagilag mindenképpen hasz­nos a termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenysége. Nemcsak a közös hasznát gya­rapítja, hanem a munkában részt vevők egyéni jövedelmét is növeli. Ugyanakkor segít az állandó foglalkoztatás biz­tosításában és lehetőséget te­remt ahhoz is, hogy jövede­lemhez juthassanak az idő­sebbek, a gyengébb fizikum­mal rendelkezők és a sok- gyermekes anyák is, mivel a melléküzemágak igen sok be­dolgozót is foglalkoztatnak. Szintén számok bizonyítják: a néhány esztendővel ezelőtt még mérleghiányos termelő­szövetkezetek éppen a mellék­üzemági tevékenység beveze­tésével rendezték tartozásai­kat s léptek a rentábilisan gazdálkodó közös gazdaságok sorába. íme néhány példa. A kocséri Uj Élet öt esztendővel ezelőtt még hárommilliós mér­leghiánnyal zárta az eszten­dőt. Tavaly viszont már 24 millió forint volt a gazdaság bruttó termelési értéke. A nyársapáti Aranyhomok 1966- ban alig nyolcmilliós árbevé­telt ért el. Tavaly ez az összeg több, mint 24 millióra emelke- det/t. Hasonlóan jelentős fejlő­dést ért el a nemrég még szin­tén mérleghiányos csemői Rá­kóczi is: a kilencmilliós árbe­vétel két esztendő alatt tizen­nyolcmillióra nőtt. Kérdés: nem válik-e a ter­melőszövetkezetek ipari tevé­kenysége a mezőgazdaság ká­rára? Nem hanyagolják-e el emiatt a mezőgazdaság fejlesz­tését? A válasz: nem. Példa: a ka­csén Uj Élet fő profilja válto­zatlanul a növénytermesztés és az állattenyésztés. A gazdaság évi 24 milliós brutó termelési értékéből a melléküzemek „csak” négymillió forinttal képviseltetik magukat. Vagy: évente negyedmillió csibét kül­denek a baromfifeldolgozó vállalatnak s ez önmagában is több hasznot hoz, mint va­lamennyi melléküzem. Más példa: a kocséri Petőfi évi bruttó termelési értéke 18 mil­lió forint. Ebből ötmilliót hoz az állattenyésztés, ugyanennyit a növénytermesztés és hozzá hárommilliót a kertészet. Vagyis az összes termelési ér­ték több, mint kétharmadát a mezőgazdaság adja. A termelőszövetkezetek többségében éppen a mellék­üzemágak bevétele teszi lehe­tővé a mezőgazdasággal való korszerűbb foglalkozást. A csemői Rákócziban például kétszáz hold szőlőben folytat­nak rekonstrukciót, amelynek befejezése után már gépekkel s a legfejlettebb agrotechniká­val dolgozhatnak ezen a terü­leten. Ugyanitt a hűtő-tároló építését is a melléküzemágak bevétele tette lehetővé. És folytathatnám hosszan a felso­rolást. Néhány érdekes adat A ceglédberceli Egyetértés na­ponta 45 ezer lakatot gyárt s termékeit az Elzett gyár hat­vanhat országba exportálja. A kocséri Petőfi negyedévi játék­autó „termése” százötvenezer darab. yUgyám csak az Elzett gyárral kooperálnak. S kiknek dolgozik a többi termelőszövet­kezet? íme néhány, a partne­rek közül: Videoton, Elektro­akusztikai Gyár, Centrum Áru­házak, lottó—totó igazgatóság és sokan, nagyon sokan mások. Feltétlenül dicséret illeti a kiállítás rendezőit azért, hogy bepillantási lehetőséget terem­tettek a nagyközönség számá­ra: a mezőgazdasági termelé­sen kívül mivel foglalkoznak még a város és a járás terme­lőszövetkezetei. De dicséretes volt kezdeményezésük azért is, mert összegező képet adtak arról: hol tartanak a mellék­üzemágak. Ugyanakkor hasz­nos figyelemfelhívó és tapasz­talatcsere jellege is van ennek a kiállításnak. Példa: több, a járás területén dolgozó ter­melőszövetkezet csak itt, ezen a kiállításon szerzett tudomást arról, hogy a ceglédi Táncsics gumijavító részleggel rendel­kezik. ^ddig vagy kiselejtezték a hibás traktorgumikat, vagy sokkal messzebbre küldték el megjavítani. A kiállítást köve­tően biztos, hogy jelentősen növekszik majd a Táncsics Termelőszövetkezet munkája és ügyfélköre. És befejezésül egy bosszantó apróság: a zsúfoltság. Ez az újszerű és hasznos kiállítás a ceglédi művelődési központ­ban mindössze két helyiséget kapott. Nagyobb teret és mél­tóbb miliőt érdemelt volna. p. P. A Szövetkezeti Javító Szolgálat BÁRMILYEN Háztartási kisgép és villanymotor Ceglédi út 8 Híradástechnikai eszköz Szolnoki út 1. Személy- és tehergépkocsi v Ceglédi út 8. Motorkerékpár és kerékpár Ceglédi út 6. GARANCIÁLIS ÉS AZON TOLI JAVÍTASAT VALLALJA Nagykőrösi Gépjavító és Faipari Ktsz

Next

/
Thumbnails
Contents