Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

1969. ÁPRILIS 20., VASÄRNAP ”"&űi4tn> Az MSZMP K3 1969. május 1-i jelszavai REFORMTAPASZTALATOK Valóban szolid esztendő A megváltozott textilpiachoz igazodott a Gyapjúmosó- és Szövőgyár O Világ proletárjai, egyesül­jetek! © Éljen korunk legyőzhetet­len eszméje — a marxiz­mus—leninizmus. O Éljen május 1. a munkás nemzetköziség forradalmi ünnepe! O Éljen és erősödjék a nem­zetközi munkásosztály harci egysége! O Testvéri üdvözlet a Szov­jetuniónak, a kommuniz­must építő nagy szovjet nép­nek! O Testvéri üdvözlet a szo­cialista országoknak. Él­jen és erősödjék a szocialista országok népeinek egysége! O Testvéri üdvözlet az ame­rikai imperialisták ellen hősiesen harcoló vietnami ha­zafiaknak. © Üdvözlet a nemzeti füg­getlenségért, a demokrá­ciáért és szabadságért küzdő népeknek! Éljen a népek antiimpe- rialista összefogása! Éljen a szocializmust épí­tő magyar nép! © Üdvözlet a szocialista építőmunkában élen járó dolgozóknak! © Éljen és virágozzék, sze­retett hazánk, a Magyar Népköztársaság. © Éljen népünk vezetője, a Magyar Szocialista Mun­káspárt! 0 Éljen a szocializmus és a béke. A Pest megyei Hírlap 1968. , január 4-i számában „Szolid esztendő, bizakodva” címmel beszámoltunk arról, miként készül föl a reformra a gyap­júipar patinás vállalata. Tizen­öt hónap telt el, s azokat iga­zolta, akik nem dédelgettek irreális terveket; a szolid ered­mények elérésében bíztak. Manapság már közhely, 1968 második felében milyen rövid idő,alatt fejtetőre állt minden a textilpiacon. Volt kapacitás a gyárakban, áru a nagyke­reskedelmi vállalatoknál, s mégis: az üzletekben alig ta­lált kielégítő választékot a ve­vő. A piaci helyzet a könnyű­iparban igen gyorsan megszó­laltatja a vállalati vészcsengő­ket. így történt ez 1963 máso­dik félévében; így a Gyapjú­mosó és Szövőgyárban is. Megszólalt a vészcsemgő és — nem tört ki a pánik. An­nak ellenére, hogy a belkeres­kedelmi rendelések egy részéit a partnerek lemondták —' a meglevő készletekre, fizetés- képtelenségre stb. hivatkozva —, s hogy gyorsan nyilvánva­lóvá lett a textilpiac felvevő- képességének csökkenése, föl sem merült a gondolat: leállá­sokkal, elbocsátásokkal „egyensúlyozzanak”. Ez lett volna a legkönnyebbnek tűnő, de: legrosszabb út. Másfelé in­dultak el, mégpedig a nehe­zebb úton. A vevő akarata A nehezebb út: mindent a vevőért. Bármilyen rendelést elvállaltak — s ezzel biztosí­tották a foglalkoztatottságot, olykor még a gazdaságosság rovására is —, illetve rövid idő alatt új exportértékesítési lehetőségeket teremtettek. E kettős, de egy irányba vezető út megjárása eredményezte vé­gül is, hogy az eredetileg ter­vezett 4,4 millió négyzetméter készáru helyett — az igen ne­héz piaci helyzet ellenére — mindössze 150 ezer négyzet- méterrel gyártottak keveseb­bet, hogy a „krízist”, mely a textiláru, de különösen a szö­vetek iránti kereslet csökke­nése miatt jött létre, nagyobb bajok és zökkenők nélkül túl­élték. Rendkívül sokféle tényező játszott közre abban, hogy vé­gül is' a szolidnak tervezett esztendő — szolid is lehetett, s nem rosszabb. A pomázi, a vá­ci, a budakalászi gyáregység egyenletes termelése, a vá­laszték bővítése érdekében 582 új dessen készítése, az or­szág nagyvárosaiban rendezett árubemutatók éppúgy fontos szerepet játszottak ebben, mint a külkereskedelmi vállalattal jónak bizonyult újfajta kap­csolatok. Igaz, ehhez tartozik, hogy egész évben pontosan szállított a gyár, s hogy de­cember 5-én teljesítette min­den exportkötelezettségét. A reform teremtette új, s több tekintetben nehéz hely­zetben a gyakorlatban vizsgá­zott mindaz, amit korábban, az előkészületek idején mo­dellként kimunkáltak. Az irá­nyító szervezet — például az újonnan létrehozott anyag- és árosztály —, a gyáregységi vezetés, s e vizsga egyik ered­ménye volt, hogy az év máso­dik felében bevezethették a heti 44 órás munkaidőt. Jobb minőség Az 1968-as év igen lényeges tapasztalata az volt — mint azt a gyár vezetői megfogal­SZANTASIIOZ készítik ELŐ A TALAJT MINDEN­FELÉ A VÁCI JÁRÁSBAN. SZÓRJAK A SZERVES TRÁ­GYÁT A TSZ VONTATÓI, HOGY UTÁNA A SZÁNTÓ TRAKTOROK VEGYÉK BIRTOKUKBA A TÁBLÁ­KAT, MERT HAMAROSAN MEGKEZDŐDIK A KUKO­RICAVETÉS. Idegenvezető kerestetik Hetvenen jutottak tovább a tv elődöntőjébe az „Idegenve­zető kerestetik’’ című vetélke­dő megyei, illetve budapesti kerületi döntőjének csaknem ezres mezőnyéből. A tv elő­döntőjére a tervek szerint május közepén kerül sor. Azonnali belépéssel FELVESZÜNK építőipari részleg vezetésére építészmérnököt vagy technikust, építési részleg, műanyag­üzem, szeszfőzde, szállítőrészleg, gépműhely vezetésére műszaki Ismeretekkel rendelkező kiegészítő- és melléküzemágvezetőt, teljesítménybérben ács szakmunkásokat, valamint jogtanácsos mellé megfelelő gyakorlatú gyors- és gépírónőt. Fizetés megállapodás szerint. Rákóczi Mezőgazdasági Tsz. TÖRTÉL. mázták —, hogy a jobb minő­ségű termékek iránt növeke­dik a kereslet, a vevő inkább többet fizet, de jó árut akar kapni a pénzéért. Az időben fölismert változás gyorsan a vállalati érdek és cél alakját öltötte: a fonodákban éppúgy, mint a szövödékben emelke­dett az első osztályú áru ará­nya — a váci fonodában pél­dául négy százalékkal, a po­mázi fezövödében 1,6 százalék­kal —, s a fésűs szöveteknél az 1967 évi 95 százalékos első osztályú arányt nemcsak tarta­ni tudták, hanem nyolc tized­del javítani is. A jobb áru is csak akkor ka­pós, ha divatos. Igen érdekes számadat, hogy míg a korábbi években 25—30 százalék került gyártásra a fölkínált minták­ból, addig a múlt évben ez az arány negyven százalék fölé emelkedett. A gyártmányfej­lesztés olyan új, sikeres termé­kekkel járult hozzá a vállalati eredményekhez, mint a mohair tartalmú, kártolt Medea, a Tri­ola, Bellona kosztűmszövet, s a szintetikus keverésű Akaii, Avanti, Pécel, Unitas — hogy csak néhányat említsünk. A megváltozott textilpiachoz va­ló rugalmas igazolás előtérbe tolja a fésűs, s fésűs típusú, szintetikus bekeverésű szöve­téket, s ugyanakkor a kártolt anyagoknál is a könnyebb, színesebb fajták dominálnak. Míg ezek részaránya a teljes termelésen belül növekszik, szívfájdalom nélkül elhagyták azokat — így például takaró és bútorszöveteket —, amelyek iránt csökkent a kereslet. Ami a vevőnek kell — azt kell gyártanunk: ez a nagyon egy­szerűen hangzó megállapítás az első reformév legfontosabb ta­pasztalatai között foglal helyet. Az elmondottak, ha. vázla­tosan is, de indokolják, miként sikerült a vállalatnak — a piaci változások alapján korri­gált — nyereségtervét teljesí­tenie, s ha a régi módszer sze­rint számoljuk, a tervezett 14 nappal szemben 20,8 napi kere­setnek megfelelő részesedést fizetnie. Ha a kifizetett 3,5 mil­lió forintot, valamint más, a részesedési alapból történő ki­fizetések — kiváló dolgozó ju­talmak, munkaverseny anyagi elismerése stb. — összegét s az egyéb, közvetett juttatásokat összeadjuk, akkor kiderül, hogy a vállalat háromezer dol­gozója fizetésén kívül még 7,3 millió forinton osztozott. Kiegyensúlyozott esztendő Az elmúlt esztendő tanulsá­gai napjainkban már az idei, részletes vállalati terv szerves részét képezik, s ha röviden akarjuk elemezni 1969-es cél­jainkat, azt mondhatjuk: ki­egyensúlyozott gazdasági évre törekednek. Termelésük rende­lésfedezete megvan, sőt, jo­gos reményeket fűznek export- szállításaik kiterjesztéséhez, hiszen a múlt évben is, érté­kesítési nehézségeikkor a ha­gyományos partner, a szovjet fél volt az, aki azonnal több­letrendelést adott. Igaz, a vállalat — s ebben rokon min­den más iparvállalattal — pénzügyi biztonságát teljes tö­kéletességgel nem lehet meg­tervezni, hiszen a partnerek olykor késve fizetnek, de itt is a tavalyinál nagyobb ki­egyensúlyozottságra töreked­nek. Négymillió négyzetméter készáru termelése — így fog­lalható egyetlen számadatba 1969. Illetve, még egy kiegészí­tő adat tartozik ehhez: 25 mil­lió forint vállalati eredmény. 1969 is szolid esztendőnek ígér­kezik. A textilpiacon ma nin­csenek csodák. A szolid ered­ményért is keményen dolgozni kell. Mint a múlt évben. S mint ebben az esztendőben. Mészáros Ottó Foto: Gárdos Ipari tanulónak leiveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos. műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos. tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PES1 MEGYEI ÉPÍTŐIPARI YÁllAlATNÁl Budapest XXI (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. \ A lenini gondolatok nyomában A demokráciáról - nem vezércikk stílusban Lenin: Szükséges, hogy az érdekelteket mind egy szálig bevonjuk a kormányzás gyakorlati munkájába, s minden lépést, ami ennek megvalósítása irányában tör­ténik — minél változatosabbak ezek a lépések, annál jobb —, gondosan fel kell jegyeznünk, tanulmányoznunk kell, rendszerbe kell foglalnunk, szélesebb körű kísérle­tek útján ki kell próbálnunk és törvényerőre kell emel­nünk ... Gimnazista kis barátommal jóízűeket szoktam vitat­kozni. Legutóbb a KISZ-ről esett szó. Megmondta őszin­tén, hogy unalmasnak, érdektelennek tartja az iskolai KISZ-szervezet munkáját. Ellenvetésemet sem fogadta el, pedig szerintem nagyon meggyőző volt. Arra bíztattam ugyanis, hogy mint KISZ-tag, a többiekkel együtt, te­gyék érdekesebbé saját szervezetük életét Dolgozzanak ki olyan programot, amit valamennyin szívesen fogad­nak. Befejezésül azt találtam mondani, hogy miért nem választottatok olyan vezetőséget, amelyik erre képes, vagy ha úgy látják, váltsák le a jelenlegit és olyanokat válasszanak meg, akik alkalmasabbak. No, erre kacagott csak igazán. Azt válaszolta, hogy ez jó az újságba vezér­cikknek, de a valóságban ilyen lehetetlen. Ugyanis — mint mondta — a választás csak formaság. Előre eldöntik a tanárok, hogy ki legyen a KISZ-vezetőség tagja. A KlSZ-tagokat meg csak szavaztatják. És elkezdte nekem magyarázni a maga szimpatikusán lelkes naivitásával, öntudatosan dühös ifjúi vehemenciáiéval, hogy tudom-e mi a különbség a választás és a szavazás között. Tudom. — mondom. Mire 6: nem hiszem. Mert a választásnál alternatívák vannak. Ha személyeket választunk, többen vannak, akik közül a szó szoros értelmében ki lehet vá­lasztani a megfelelőt. A szavazás pedig csak a válasz­tás eszköze, a lebonyolítás egy formai kelléke. D* nem üres fikció-e vajon a szavazás, ha nem kíséri az aktust a választás lehetősége? Nekem ez a lázongó, lelkes düh nagyon szimpatikus. Mert nem szocialista demokratizmusunkat ostorozza, ha­nem annak talajáról a demokrácia megnyirbálása ellen harcol. Az ellen a jelenség ellen, amit Lukács György így fogalmaz meg: „... vannak még, akik a bürokratikus jellegű manipulációt fönn akarják tartani.. Elmondtam vitapartneremnek sok bizonyítékot arról, mennyire nem úgy van ez általában a mi társadalmunk­ban, ahogyan őt az iskolájában a demokráciára „oktat­ják”. Egyet ezek közül hadd idézzek. Az újságírószövet­ség legutóbbi közgyűlésén részt vettem a jelölő bizottság munkájában. Annikor a közgyűlés a feladattal megbízott bennünket, elvonultunk egy csendes szobába, leültünk és elkezdtük egymást nézni. Nem tudtuk, melyikünk az, aki megkapta „valahol” a névsort, amelyet majd mi a jelölő bizottság nevében előterjesztünk. Nem volt névsor. Csu­pán annyi történt, hogy előtte egyikünkkel beszélgettek az illetékes pártszervek és arra kérték, hogy néhány ál­taluk megnevezett elvtárs lehetőleg szerepeljen a har- mincegynéhány jelölt-között. Elővettük hát ismereteinket, névsorokat böngésztünk és kialakítottuk a jelöltek listá­ját. Mi sem értettünk mindenben egyet, ezért jóval több név került fel a listára, mint ami a választmány terve­zett létszáma volt. A közgyűlés résztvevői szavazatukkal kiválasztották az általuk legjobbaknak tartottakat. Amikor Lenin arról beszél, hogy az érdekelteket be kell vonni a kormányzás gyakorlati munkájába, tulaj­donképpen a demokrácia kiteljesedéséről szól, A szocia­lista demokrácia megvalósításának követelményét fogal­mazza meg. S ha szükségesnek tartja aláhúzni, hogy e munka során minden tapasztalatra oda kell figyelni, ta­nulmányozni, és rendszerbe kell foglalni azokat, majd ami általánosan használhatónak bizonyul, törvényerőre emelni — ennek történelmi okai vannak. Ugyanis — mint a cári Oroszországban — ahol a demokratikus társadal­mi, politikai életnek csupán minimális hagyományai vannak, mindent elölről kell kezdeni a munkásosztály hatalomra jutása után. A történelmi körülményeket illetően sok különbség nincs. Magyarország történelme sem bővelkedik demok­ratikus hagyományokban. A demokratikusan felépített és irányított társadalmi struktúra feltételezi a demokratákat — mint egyedeket. S azt hiszem, ez egy lényeges dolog. A szocalista demok­rácia kiteljesedésének jelenlegi legnagyobb akadálya ép­pen az, hogy a tömegek alig járhatták még ki a demok­rácia iskoláját. Ezért a Lenin által „érdekelteknek” ne­vezettek bevonása a kormányzás gyakorlati munkájába nem könnyű. A tömegek igazi demokratává nevelése során két nagy akadályt, megtévesztő, ködösítő, félrevezető tévhit­komplexumot kell legyőzni. Az egyik a nyugati demokráciák felmagasztaiása. (így zárójelben megjegyezzük: sajtónk nem kis részben fele­lős azért, hogy a tömegek azt hiszik, a legnagyobb sza­badság és demokrácia az USÁ-ban van. Gondoljunk csak az elnökválasztás magyar sajtójára.) A nyugati demok­ráciák valóban sok jogot adnak az állampolgárnak. Év­százados hagyományok élnek tovább, új jogokat vívnak ki a dolgozó tömegek — de a lényeg marad: a polgári tár­sadalom demokráciája gazdaságilag determinált. Csak a burzsoá rendszer keretein belül ad mozgási szabadságot. A mi társadalmi rendszerünkben még kísért egy má­sik tévhitkomplexum is. A demokrácia iskoláját még ki nem járt tömegek sokáig úgy vélték, hogy amikor a poli- , tikai hiszékenységen alapuló, áldemokratikus aktusokban részt vesznek, valóságos demokratikus jogokat gyakorol­nak. Ma már ezen régen túl vagyunk, de úgy látszik né- hányan — mint az én gimnazista barátom „választást szervező” tanárai — ezt még nem tudják. Kádár elvtárs a szocialista brigádvezetők III. orszá­gos tanácskozásán beszélt arról, hogy előszeretettel hasz­náljuk iparunkat, mezőgazdaságunkat, kereskedelmünket Illetően a „szocialista” jelzőt. Ez lényegében igaz és jogos is. De ha a részleteket nézzük, a kijavítandó hibákat, he­lyesebb várni, amíg maguk a dolgozók mondják: ez már valóban szocialista ipar, mezőgazdaság, stb. Azt hiszem így állunk a demokráciával is. Lényegét illetően a mi társadalmi életünkben a szocialista demok- tizmus elvei uralkodnak. De ahhoz, hogy a tömegek saját tapasztalataik alapján vallják ezt szocialistának, még so­kat kell tennünk a tömegek demokratikus nevelése, s ezzel együtt a demokrácia szélesítése, teljessé tétele, dia­lektikusán kettős feladatának megoldásáért. Varga József V ________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents