Pest Megyei Hírlap, 1969. április (13. évfolyam, 75-97. szám)

1969-04-20 / 89. szám

PM T »ir.GVM í'ZMtrfom 1969. ÁPRILIS 20.. VASÁRNAP „Nonstop“ utazás a föld körül Aki már egyszer elveszett és felborult Falmouth angol kikötővá­rosba pénteken este rádió­üzenet érkezett az Atlanti­óceánról: „Vasárnap este érek partot, örömmel várom, hogy találkozhatom régi barátaim­mal”. Az üzenetet Robin Knox-Johnston brit jachtha­jós küldte, aki 300 napja vi­torlázik egyedül a tengeren és közeledik 29 000 mérföl­dé« „nonstop” világ körüli utazásának végéhez. Igen esélyes arra, hogy ő legyen az első hajós, aki megállás nélkül, egyedül utazta körül a világot. Ha szerencséje van, elnyeri az 5000 font sterling összegű dí­jat, amelyet a leggyorsabb föld körüli vitorlázónak ki­tűztek, feltéve, hogy utazási idejének rekordját nem dönti meg a versenyben még részt vevő két ellenfele. A mezőny eredetileg 9 hajóból állott Knox-Johnston kétárbocos gyors vitorlás hajóját két hét­tel ezelőtt fedezték fel újra az Azori-szigetektöl körül­belül 500 mérföldnyire, mii után már elveszettnek hitték. Utoljára tavaly november­ben hallottak róla, amikor Uj-Zéland partjai előtt hajó­zott Később nemzetközi szin­tű kutatást kezdtek megtalá­lására, de sikertelenül. A lerongyolódott és borot- válatlan versenyző most már a civilizáció hallótávolságába került. Élelmiszerből már csak néhány doboz szardínia és marhahúskonzerv maradt, ivóvíztartályai megfertő­ződtek, amikor a hajó Flottaparádé? (Folytatás az 1. oldalról.) erők „biztonsága” szempont­jából van szükség. Az amerikai repülőgépek a KNDK és a Szovjet­unió légvédelmi rádió­elektronikus berendezé­seit kutatják. Amerikai politikai körök­ben rendkívül vegyes vissz­hangot keltett Nixon döntése. Fulbright, a szenátus kül­ügyi bizottságának elnöke provokatív jellegű, veszélyes lépésnek minősítette a kémre­pülések folytatását. A szená­tus hadügyi bizottságának több tagja viszont fenntartás nélkül helyeselte a katonai intézkedéseket., A New York Times szombati vezércikké­ben támadja Nixon döntését. Heuréka Gumigyár (Vác, Derecske dűlő) FELVÉTELRE KERES: férfi betanított és segédmunkásokat, továbbá könnyű fizikai munkára nyugdíjas és fiatalkorú férfiakat és nőket. JÖ KERESETI LEHETŐSÉG! Betanított munkásoknak havi 2000-2500 Ft, segédmunkásoknak havi 1700—1800 Ft Havonto kettő, illetve három szabad szombat. Váci és Vác környéki lakosoknak időmegtakarítás. Jelentkezés: Heuréka Gumigyár Munkaűayi osztály Mindennap reggel 7 órától. tavaly szeptemberben fel­borult, azóta csak esővi­zet ivott. Újságírók, akik elébe men­tek, hogy találkozzanak vele, elmondották, hogy állandó déli széllel hajózik Falmouth felé. Rendes körülmények között a jacht majdnem maximális sebességgel haladhatna, de le­lassítják az egy év alatt a ha­jótestre tapadt kagylók. A mezőny másik esélyes tagjáról, a francia Bemard Maitessier-ről, semmit sem tudnak. Az angol versenyző­nél nagyobb és gyorsabb vi­torlás hajójával kedvező hely­zetben volt ahhoz, hogy nyer­jen, de a Jóreménység-fokon túlhaladva, útját nem az At- lanti-óceán felé vette, hanem a Csendes-óceán felé, feltétele­zések szerint talán azért, I hogy megkísérelje a kettős körülhajózást a föld körül. Egy kis statisztika... „Vén" Európa Európa lakossága a legöre­gebb a világon. Az európai országok lakosainak 9,8 száza­léka 65 éven felüli. 2000-ben a tudósok számításai szerint az európai lakosság 13,1 százalé­ka áll majd 65 éven felüliek­ből. IRÁN KONTRA IRAK Az iráni kormány szomba­ton semmisnek nyilvánította az 1937-ben Irakkal kötött egyezményt, amely szabályoz­za a két ország hajózási jogait a Shat-el-Arab folyón. Az egyezmény a két ország régi határviszályát oldotta meg; 1937 óta a Shatt-el-Arab folyó képezi Irak déli részén a két ország közötti határt. Khoszrov Afsar iráni kül­ügyminiszter-helyettes — Za- hedi külügyminiszter távollé­tében — szombaton, a szená­Az ír „szent Johanna” A 21 éves egye­temista lány, egy észak-írországi pótválasztáson megválasztott képviselő, a brit parlamentben. Ne­ve Bernadette Devlin. tus előtt kijelentette, hogy Irak „megsértette az 1937-ben kötött egyezményt, nem fi­zette ki a hajózási díjak rá­eső részét és agressziót köve­tett el Irán ellen.” Az iraki határőrök szerint megöltek egy iráni halászt és az elmúlt héten több iráni személyt le­tartóztattak. Ezek a fejlemé­nyek késztették a kormányt az egyezmény hatálytalanítá­sára. Figyelmeztette Irakot, hogy Irán „agresszióval vála­szol az agresszióra” Afsar el­mondta még, hogy Irán bag­dadi nagykövetével április 15-én az iraki külügyminisz­tériumban közölték; Irak a Shatt-el-Arab folyót saját fel­ségvizének tekinti. Irán ugyanakkor szabad hajózást követel a folyón. Afsar kije­lentette, hogy „az 1937 júliu­sában Teheránban aláírt egyezményt rákényszerítették Iránra”. Az iráni lapok közlése sze­rint a jelenlegi tunéziai láto­gatáson tartózkodó sah elren­delte az iraki határ közelében állomásozó egységek mozgósí­tását. Az iráni teherszállító hajó­kat fegyveres kísérettel látták el. A határvidék kikötőit há­rom napja lezárták. PÁRHUZAMOS KONGRESSZUSOK „Magvetés“ Párizsban és Prágában Az imperialista hatalmak új viiághaoorus készülődéseinek lattan a legkülönfélébb orszá­gok tudósai, írói, művészei, egyházi férfiúi és mások: 1948 augusztusában egybegyűltek Wroclawban, hogy egybehan­golják cselekedeteiket a béke védelmére. Demokratikus ak­ció volt ez, amely minden tisztességes embert felszólított a harcos kiállásra a békéért. Wroclawban előkészítő bizott­ságok alakultak az első béke­világkongresszus megtartására, amelynek színhelyéül Párizst jelölték meg. 1949. április 20-án, a párizsi Pleyel-teremben, 2190 személyi­ség jelent meg 72 ország kép­viseletében, hogy megtartsa a világméretű béketanácskozást. Beláthatatlan jelentőségű és sikeres mozgalom indult út­jára ezen a napon. Sajnos, a párizsi kongresszusra meghí­vottak jelentős része, közöttük 38 magyar küldött, nem kapott vízumot a francia kormány­tól. A béke hívei — válaszként — párhuzamos kngresszust tartottak ugyanakkor Prágá­ban. A párizsi tanácskozáson Fré­déric Joliot-Curie, a világhírű Nobel-díjas professzor ismer­tette a mozgalom célját. A többi között így szólt: „A há­borútól fenyegetett nemzetek minden egyes tagjának tudnia kell, hogy a béke és a háború problémája a legszemélyesebb ügye... A mi követelésünk nem passzív, nem a beletörő­dök pacifizmusa. Akik ma még nem látják a háborús ve­szélyt, azokat felvilágosítjuk. Akik készek velünk együtt megvédeni a békét, azok meg­kapják tőlünk az eszközöket. Akik tudják, miről van szó, és mégis háborút akarnak, azok­nak nyíltan, határozottan kije­lentjük; számolniuk kell ve­lünk ...” A párhuzamos, prágai kong­resszuson Rusznyák István professzor ismertette a magyar nép harcát a békéért. Jelen voltak a magyar küldöttség sorában Szakasits Árpád, Pé­ter János, Darvas József és sokan mások. A párizsi kong­resszus kiáltvánnyal fordult a világhoz. A rákövetkező év­ben a stockholmi felhívást 500 millió ember írta alá a vilá­gon, közöttük 7 123 620 magyar. A Nemzetközi Állandó Bi­zottság Párizsban alakult meg, a Béke Világtanács pedig Var­sóban, 1950-ben. A párizsi és prágai „magvetés” óta a bé­kemozgalom nemcsak világmé­retűvé terebélyesedett, hanem a rendkívüli nehézségek elle­nére a hivatását is betöltötte. Hatása nem csökken, hanem nő, amit mindennél jobban bi­zonyítanak az Angliában, Nyu- gat-Németországban, az Egye­sült Államokban és szerte a világon immár minden év húsvét,ián végbemenő nagy­erejű békemenetek. (fm) A DEL-VIETNAMI hazafias erők péntek éjjel több táma­dást intéztek az amerikaiak és a dél-vietnami kormánycsa­patok támaszpontjai ellen. SZOMBATON valamennyi moszkvai lap közölte az SZKP Központi BiZÖttságának 1969. május 1-i jelszavait. CSAK RÖVIDEN... AZ AFRIKAI EGYSÉG­SZERVEZETEK monroviai csúcsértekezlete, amely a ni­gériai—biafrai polgárháború megoldását keresi, mind ez ideig nem hozott látványos eredményeket. VI. PÁL PAPA kihallgatá­son fogadta az Olaszországban hivatalos látogatáson tartóz­kodó Debré francia külügy­minisztert. OLASZORSZÁGBAN újabb 24 órás sztrájk kezdődött. MEGNYÍLT a tavaszi zág­rábi nemzetközi vásár. VÉGET ÉRT Montserrat szigetén a rendkívüli állapot. BUKAREST Szíven lőtték — mégis él A minap egy feldúlt férfi jelent meg a bukaresti rend­őrségen és bejelentette, hogy barátját néhány perccel ez­előtt lelőtte. Ittas állapotban összekaptak, s ő közvetlenül a barátja szívébe lőtt. A rendőr­ség nyomban megjelent az ál­dozat lakásán és megállapítot­ta, hogy a férfi életben van. Szíve ugyanis a mellkas jobb oldalán helyezkedett el. A műtét után a beteg már túlju­tott az életveszélyen. FANTASZTIKUS TÖRTÉNETEK A község szülötte i. Porvárad jeles nagyközség — valahol a térkép szélén. Lelkes lokálpatriótái csak így döngetik a mellüket: — Mi, porváradiak egyszer még megmutatjuk a világnak. De eddig nem mutattak semmit. Ez persze nem azt jelenti, hogy a porváradiak ne lennének rendes embe­rek. Tisztes, dolgos nép la­kik a négyezer lelket és ugyanennyi szívet számoló községben. Bánatuk csak az, hogy nem tudnak kiemel­kedni az ismeretlenségből, még egy tölgyfájuk sincsen, ahol valaha Rákóczi megpi­hent. Álmaikban gyakorta jelenik meg a szerencse: a község közepén olaj, rákot gyógyító hévíz tör fel, vagy a határban uránt, aranyat, de minimum szenet találnak a játszadozó gyerekek. Porvárad szellemi elitje nagy idegenforgalomról ál­modik és felettébb sérelmezi, hogy a megyei vezetők több ízben elutasították a „porvá- radi fesztivál” és a „porváradi ünnepi hetek” nagyszabású terveit. Ebben sokan a szom­szédos Sárpuszta velük riva­lizáló vezetőinek kezét lát­ják. Az iskolaigazgató heteket töltött különböző levéltárak­ban, hátha talál valamit: egy hírességet, aki itt töltött né­hány napot, egy nagy politi­kust, vagy művészt, aki eset­leg itt született. De ebben is szerencsétlenek voltak. Míg Sárpuszta azzal büszkélked­hetett, hogy ott született Sla- paj III, a neves, többszörös válogatott tekebajnok, addig nekik egy nyomorult NB H-es focista sem jutott. Aztán rájuk mosolygott a szerencse. A könyvtáros hall­gatta a rádiót és felfigyelt Komolya János nyilatkoza­tára. Csak a rend kedvéért írom le — hiszen e nevet nyilván mindenki ismeri —, hogy Somolya a Big Beat Band, azaz a B. B. B. együttes szólógitárosa, vezetője, éne­kese, zeneszerzője, egyszóval atyamestere. Nos, Somolya a Beat-híradó népszerű műso­rában a következőket mon­dotta : — 1949-ben Porváradon szü­lettem ... — Az ütődött Somolya! — kiáltott fel a könyvtáros, aki a helyi általános iskolában alsó tagozatos nevelő. Innen emlékezett Somolyára, aki az alsó négy osztályban hat évig vendégszerepeit és amikor szülei a fővárosba költöztek, a tantestület ünnepi ülésen emlékezett meg az örvendetes eseményről, hogy megszaba­dultak a magyar pedagógia történetének egyik legre- mánytelenebb esetétől. — Ki gondolta volna — morfondírozott — a nagybe­tűkre alig lehetett megtaní­tani ... De hamarosan rá­jött a nagy lehetőségre: So- molyát meg kell hívni szülő­falujába, ahol hangversenyt adna — mondjuk a könyv­tár fejlesztésének javára. E hangverseny kiinduló pontja lehetne a későbbiekben rend­szeresítendő „porváradi beat- fesztivál” rendezvénysorozat­nak, melyre az ország min­den részéből idezarándokol­nának a beat-rajongók. Este már erről tárgyaltak a kultúrotthonban. Megválasz­tották az intéző bizottságot, hogy a részletes programot kidolgozza, valamint egy kül­döttséget, mely Budapestre utazik és Somolyát megnyeri a tervnek. Az intéző bizott­ság elnöke az iskolaigazgató lett és a tagok közé bevá­lasztották a helyi fogyasz­tási szövetkezet elnökét, a lelkészt, az ifititkárt, a fut­ballcsapat edzőjét és a „Há­rom Birka” nevű gebines kocsma csaposát, hogy minél szélesebb rétegekhez juthas­sanak el a mozgósítás során. A küldöttség vezetője termé­szetesen Sápi Zsuzsanna, a vegyesbolt pénztárosnője lett, akit előnyös külseje kifeje­zetten az ilyen feladatokra predesztinált. Sápi Zsuzsa közéleti karrierje, még úttörő korában kezdődött: mindig ő vitte a virágot az érkező ven­dégeknek, melyet egy puszi kíséretében adott át. Azóta sem vették el tőle ezt a funk­ciót és a látogatók egyre nagyobb lelkesedéssel fogad­ják a község üdvözletét. A faluban közben megin­dult a szervezés. Háromezer jelvényt hozattak a fővá­rosból. Ismerjük ezeket a jel­vényeket. Akkorák mint egy ötforintos. Somolya képe, va­lamint három nagy B-betű ékesíti. A jelvényeket kivit­ték az iskolába, a tsz-be és az üzletekbe, azzal a nyoma­tékos felszólítással, hogy az intéző bizottság elvárja, hogy minden porváradi lakos ke­belét e plakett díszítse, je­lezvén, hogy az illetőnek nem közömbös szűkebb pátriájá­nak ügye. A dolog persze nem ment könnyen. Néha kínos jelene­tekre is sor került: — Mi az istent gondolnak? Mi vagyok én? Hippi? Vagy teenager? — fakadt ki Kor- bulya Gergely harangozó, aki már túl volt a hetvenen és ha beatzenét hallott, köszvényes lábaival is úgy menekült, hogy egv hosszútávfutónak is dicsőségére vált volna. De őt is — a többi békét­lenkedővel együtt — meg­győzték, hogy az akció Porvá­rad felemelkedéséért történik és senki sem várja — különö­sen az öregektől — hogy lel­kesedjenek Somolyáért, de helyes lenne, ha megtanulnák a legújabb Somolya-slágert: „Az én csajom kamelja a va- kerom, subidi-dubidá...” A tanács tetején levő hangszó­róból ettől kezdve csak e dal áradt, de jellemző a helyiek nehéz felfogására, alig tudták megtanulni a dalocskát. Pedig a skála nyolc hangjából csak ötöt használt a takarékos mes­ter. Nem sokat segített a dol­gon az sem, hogy az intéző bizottság egyik tagja egy cik­ket olvasván a hipnopedikus, azaz alva tanulási módszerről, egész éjjel ezt húzta a falu fülébe. Reggel az emberek vörös szemekkel imbolyogtak az utcán és többen nem átal­lották kijelenteni, hogy ro- gyassza a teremtő rá az eget erre a Somolyára, ,subidi-du­bidá ... Közben a kultúrotthon igazgatója elkészítette az egész napos ünnepség forgató- könyvét. E szerint Somolyát a falu fiatalságának képviselői, a község határában felállított díszkapu alatt fogadják. Ez alkalomból a helyszínen be­mutatkozik a „Blue boys” ne­vű együttes, a község ifjúsá­gának kedvence. A délelőtt város- ... aka­rom mondani falunézéssel te­lik el, amikoris megmutatják a B. B. B. együttes tagjainak a község nevezetességeit: az új egészségházat, a mesterséges megtermékenyítő állomást, az átadás előtt álló ravatalozót, valamint az elmúlt öt évben épült 475 méter betonjárdát. Délben díszebéd a kultúr­otthonban, majd a kora dél­utáni órákban művész-paraszt találkozót rendeznek. Ezt követi a nagyszabású hang­verseny, melyre a szomszédos községekből is meghívnak vendégeket, különös tekintet­tel a sárpusztaiakra, hogy sár­guljanak az irigységtől. Este nagyszabású bankett a gazdakörben, ahová minden­kit meghívnak, aki csak szá­mít. Az anyagi fedezetet a kultúrotthon teljes évi költ­ségvetése szolgáltatja, de egy birkával és két hordó borral a tsz is hozzájárul. Az igaz­gató szerette volna, ha a ban­kett ünnepi szónokául egy já­rási vezetőt sikerül megnyer­ni, de jellemző a járás rész­vétlenségére, hogy nem akadt vállalkozó. így kénytelenek voltak a feladattal a nyugdí­jas kisbírót megbízni, aki ékes beszédű ember és nem idegen tőle a közszereplés, hi­szen ő a legkapósabb vőfély és az utóbbi időben ő mondja a temetéseken a polgári gyász­beszédeket is. Az igazsághoz tartozik, hogy a községben akadt a tervnek ellenzője is. Különö­sen sokan idegenkedtek So­molya János külsejétől: — Ügy néz ki, mint a régi földesúr bolond lánya... — mondta az egyik gazda. — Csak az mosakodott, il­letve mosdatták — tette hoz­zá a legelőhasznosítási társu­lás tekintélyes vezetője. — Kossuthnak is hosszú ha­ja volt — érvelt Sápi Zsuzsi­ka, aki sikerrel teljesítette küldetését és három dedikált fénykép mellett magával hoz­ta Somolya Ígéretét is: a ne­ves együttes részt vesz a „por­váradi beatfesztivál” első ren­dezvényén és tekintettel a közérdekre csak fél gázsit számolnak fel. — Mindig volt valami bo­lond divat — vélekedtek a higgadtabbak — majd elmúlik ez is. Lényeg, hogy a község­nek haszna lesz belőle. — Ügy igaz — mondta a gebines kocsmáros. aki elha­tározta, hogy e napon több helyütt mozgó pálinkaáruso­kat üzemeltet a hangulat és a bevétel emelése céljából. Közben folytak az előkészü­letek és a viták. Aztán fel­virradt a nagy nap ... ősz Ferenc . (Folytatás keddi számunkban) I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents