Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-26 / 70. szám

PEST Mf.CYEI 'k4Íí,rlaia 1969. MÁRCIUS 26., SZERDA CM* mW£N... A LONDONBAN tartózkodó Eban izraeli külügyminiszter­rel 50 perces megbeszélést folytatott Stewart brit kül­ügyminiszter. EGYNAPOS ülésszakot tar­tott tegnap Brüsszelben a Kö­zös Piac miniszteri tanácsa. Hírek szerint jóváhagyták a Tunéziával és Marokkóval kidolgozott részleges társu­lási megállapodásokat. MEGHATÁROZATLAN idő­re egész Olaszország terüle­tén sztrájkba léptek a benzin- kútkezelők. MADRIDBAN meghalt Ma­nuela és Mária Garcia sziámi ikerpár, akik újév napján szü­lettek. A SZOVJET FŐVÁROS­BAN nemzetközi értekezlet kezdődött, amelyen a náci há­borús bűnösök üldözésének kérdéseivel foglalkoznak. A konferencián a magyar dele­gációt dr. Korom Mihály igaz­ságügy-miniszter vezeti. A VAROSNAK MEG KELL HALNIA! Velencei requiem A halál besurrant Velencé­be. Milliméteres lépésekkel, de feltartóztathatatlanul. Az 1200 éves város évről évre két mil­liméterrel mélyebbre lesüllyed a tengerben az iszapba. Ugyan­akkor az Adria vízszintje évenként egy milliméterrel emelkedik. Az ezer palota, és majdnerp száz templom alap­jai menthetetlenül elkorhad­tak. A homlokzatokat, a már­ványoszlopokat és a bronz­szobrokat az ipari gázok pusz­títják. Évenként 3500-an hagy­ják el örökre szülővárosuk széteső, patkányok lakta fa­lait Több mint két évtizede hall­juk a riasztó figyelmeztetést: „Velence meghal”. Ami azon­ban mind a mai napig történt a város pusztulásának elhárí­tására, csak ügyetlen foltozga- tás. Szinte túl késő is Van ah­A Sízent Márk tér víz alatt. A turistáik deszkapallókon egyensúlyoznak... A PEST MEGYEI ALLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁILALAT HETI 44 ORAS MUNKAIDŐRE. JÓ KERESETI LEHETŐSÉGGEL AZONNAL FELVESZ KŐMŰVES. ACS-ALLVANYOZÓ, LAKATOS. ASZTALOS VILLANYSZERELŐ. MŰKÖVES. BURKOLÓ, BÁDOGOS. VÍZVEZETÉK- ÉS KÖZPONTIFOTÉS-SZERELO. FESTŐ, SZIGETELŐ. HEGESZTŐ. VASBETONSZERELŐ ÉS ÜVEGES szak és betanított munkásokat, KÖNNYŰ- ÉS NEHÉZGÉPKEZELŐKET. DÖMPER- VEZETŐT, KUBIKOS, SZALLITÚ-RAKODO ÉS ALTALANOS segédmunkásokat. Az itt felsorolt szakmákban szakképzetlen dolgozóink háromévi folyamatos munkaviszony után szakmunkás- vizsqát tehetnek. Munkásszállóról és egyéb szociális Juttatásokról gondoskodunk. Útiköltséget térítünk. Ötnapos munkahét. Kiemelt munkanelyeinken 8 százalékos pótlékot fizetünk. Jelentkezés a vállalat Munkaerőgazdálkodásán: Budapest XXI. (Csepel). Kiss János altábornagy u. 19 — 21. Az Építőipari Szállítási Vállalat 1. számú üzemegység váci kirendeltsége ELVESZ szombat-vasárnapi ügyeleti szolgálatra nyugdíjas gépkocsivezetőket Bérezés: havi 1000 Ft, évi 6000 Ft-ig. Jelentkezés: a váci kirendeltségen, a DCM területén. Az Építőipari Szállítási Vállalat 1. számú Üzemegység (1 ÉPFU) budapesti telephelyeire IFE ESZ gyakorlat nélküli segédgépkocsivezetőket is. A gyakorlat megszerzése után Jó kereseti lehetőség! Előnyben részesülnek a katonaságtól leszerelt, az autójavító szakmában gyakorlott dolgozók. Bérezés: kollektív szerződés szerinti besorolás + teljesítménybér, i JELENTKEZÉS: Építőipari Szállítási Vállalat 1. sz. üzemegység Budapest III., Zay u. 1—3. Forgalmi osztály. hoz, hogy megmentsük ezt az egyedülálló várost. 2000-ben egyetlen ember sem léphet többé száraz lábbal a város hídjaira, templomaiba és pa­lotáiba. 2000-ben a Szent Márk tér, ahol a turisták most ga­lambokat etetnek, már har­minc centiméterrel a tenger szintje alatt fekszik. 2000-ben már egyáltalán nem laknak a házakban, hiszen a földszint­jüket már most is minden áradáskor ellepi a csatornák bűzös, mocskos vize. Sok terv készült az európai építőmű­vészet kőbefaragott ékkövé­nek, Velencének a megmenté­sére. Már ki is számították, hogy ez a vállalkozás mibe kerülne: körülbelül 300 mil­liárd lírába. Rengeteg merész ötlet vető­dött fel a pusztuló város meg­mentésére. Egyes tervek sze­rint gátakat kellett volna épí­teni a tenger felé, mások sze­rint el kellett volna vezetni a vizet a csatornákból és a vá­ros alapjait megújítani, és megint más ötletek szerint ce­mentoltásokkal kellett volna megerősíteni az altalajt. A legkézenfekvőbbet azon­ban évtizedekig elmulasztot­ták. Nem tartóztatták fel a paloták és a templomok szét­esését, még mielőtt a károk egészen nyilvánvalókká vál­tak. Ha valaki ellátogat Velencé­be kora tavasszal, vagyis még mielőtt a turista-szezon meg­kezdődött volna, s amikor a februári nap bágyadt fényé­ben a piszok és a pusztulás még szembetűnőbb, akkor vi­lágosan látja: már elkéstünk az egész város megmentésével. Velence egyedülálló város. Már a fekvése is: a vízből emelkedik ki, négy kilométer­re a parttól. S 1200 évnél is régebben alapították. Ma már a világon az utolsó város, ahol az ember a mérce, mert nem léteznek autók. A város minden része gyalog elérhető. S meggyorsította a város pusz­tulását, amikor évtizedekkel ezelőtt megkezdték az első csatornák feltöltését, hogy Ve­lencét összekössék a száraz­földdel. Ez nemcsak a város építészeti képét zavarta meg, hanem a 150 csatorna áram­lását is. A víz napjainkban Velence ellensége, holott valamikor szövetségese volt. Az ár-apály változása évszázadokon át megtisztította a csatornákat, eltávolította belőlük a szeme­tet, és a szennyvizet, amíg el­jutottunk oda, hogy évszáza­dunkban a szennyeződést az ipari szennyvizek Velencébe áramlása következtében nem lehet többé öntisztítással el­távolítani. Sehol sem oly könnyű la­kást találni, mint Velencében. 1950-ben 369 üres lakás volt a városban, most már több mint 3000. Egyáltalán nem csábító e szép és romantikus város valamelyik házában él­ni. Száz épület közül 77-et restaurálni kellene. Száz kö­zül 21 már olyan állapotban van, hogy restaurálni lehetet­len. Minden harmadik házat tulajdonképpen lakhatatlan­nak kellene nyilvánítani. Négy lakás közül háromban nincs fürdőszoba, tíz lakás közül ki­lencben nincs fűtés és minden második lakás gombás és ned­ves. Ezekből a patkányoklakta, nem higiénikus, széteső ned­ves házakból az utóbbi húsz évben 60 ezer ember távozott menekülésszerűen a száraz­földre. Velence kétszeresen hal meg: nemcsak elsüllyed, ki is hal. Példát mondunk arra, hogy mibe kerülne a város épü­leteinek restaurálása. Ve­gyük talán a Canale Granden levő gót Pallazo Garzonit. Ennek az egyetlen palotának a helyreállítása 200 millió lí­rába kerülne (1,3 millió nyu­gatnémet márkába). Nyolc­millió DM-be kerülne a Pa­lazzo Labia megmentése. Ugyanakkor meg kell is­mételnünk: Velencében ezer palota van és több mint száz templom. A legutóbbi időkig egyéb­ként nagyon gondatlanul en­gedélyezték, hogy a gyors motoroshajók felkorbácsolják a vizet és ezzel néhány év alatt nagyobb mértékben rongálták a házak alapjait, mint amennyire évszázadok alatt a víz károsította azo­kat. Nemrég rendelték csak el, hogy a motoros hajók és csónakok csak korlátozott se­bességgel haladjanak a csa­tornákon. További veszélyek a szá­razföldről fenyegetnek. A szomjas ipar szakadatlanul talajvizet szipolyoz ki a föld­ből — s ezzel megint csak süllyed a talaj. A szennyvi­zeket a lagúnákba eresztik — még azt a fáradságot sem ve­szik maguknak, hogy. néhány kilométerrel távolabb, a nyílt tengerbe vezessék. A gyárak mérges gázokkal rontják a levegőt, ezek ránehezednek Velencére és szétmarják a követ, a bronzot, sőt a már­ványt is. Tény, hogy az egész város­nak hatalmas laboratórium­má kellene változnia, hogy Velencét, a világ legnagyobb és legszebb múzeumát, meg­őrizzék utódaink számára. Ha pedig ez nem történik meg, akkqg a következő nem­zedék fi arai házaspárjai már csak kirándulóhajókról hall­gathatják majd az idegenve­zető magyarázatát, aki a la­gúnára mutatva így szól: „Itt lent nyugszik Velence”. Kínai atomhajók Kína két atommeghajtású kereskedelmi hajót építtetett. Közülük az egyik a világ leg­nagyobb atommeghajtású ke­reskedelmi hajója. Az Unita jelentése szerint ez utóbbi ha­jó vízkiszorítása 2000 tonna, vagyis nagyobb mint az Otto Hahn nevű nyugatnémet ha­jóé, amely nemrégiben ké­szült el a hamburgi hajógyár­ban. ANGUILLA 1950. január 3-án a tíz nyugal- indiai brit gyarmatból megalakult brit Nyugat-India 1962-ben fel­bomlott. Ugyanebben az évben Trinidad és Tobago, valamint Ja­maica önálló állammá vált. A megmaradt nyolc territórium, köztük St. Kitts-Nevis-Anguilla külön brit gyarmat státuszát kap­ta. 1965 végétől Dominica, Saint Lucia, Saint Cincent és Grenoda, valamint St. Kitts-Nevis-Anguilla Nagy-Britannia társállamai lettek. Ennek keretében teljes belső ön- kormányzattal rendelkeztek, míg a külügy és a hadügy a brit kor­mány kezében maradt. Az alkot­mányban rögzítettek alapján bár­mely „társállam” parlamentje kétharmados többséggel felbont­hatja Nagy-Britanniához fűződő kapcsolatait. St. Kitts-Nevis-Anguilla szigetei együtt alkották Nagy-Britannia „társállamát”. Területük együtte­sen 400 km2, lakosságuk 60 000 fő, a főváros: Basseterre, St. Kitts- szigetén. Az önállóságát meghir­dető Anguilla a legkisebb a há- rom sziget közül, 90 km2 nagysá­gú. A kis korallzátony — 6000 főnyi lakosságának egyetértésével — ki­nyilvánította függetlenségét. Nagy- Britannia katonai erővel letörte az anguillai lázadást, tehát megcsor­bította az alkotmányban rögzített önrendelkezési jogot. A gyarmatosítás maradványai­nak felszámolásával foglalkozó ENSZ-bizottság meghallgatta Jeri- miah Gumbsot, Anguilla küldöt­tét, aki emlékeztetett arra, hogy két népszavazás erősítette meg a sziget függetlenségét. Bejelentette, hogy Anguilla hajlandó ENSZ- megfigyelőket fogadni az idén áp­rilisra kitűzött általános választá­sokra. Argentin múmiák Buenos Air estöl 1200 kilo­méterre északkeletre két egye­temi tanár egy barlangban, ahol barlangfestményeket akart tanulmányozni, múmiá­kat talált, amelyeket az egyip­Lyuk­regatta Mexikóban éven­te megrendezik azt a hagyományos versenyt, amelyen lyukas fenekű ha­jók állnak rajthoz. Az a csapat győz, amelynek csónak­ja utoljára süly- lyed el. tomiaknál jóval régebbiek­nek értékelnek. Az egyiptomiakhoz hason­lóan az Argentínában talált múmiákat is — egyet kivéve — bepólyázták. A tetemeket szőrrel befelé fordított állat­bőrbe zárták. A barlangban, amely feltételezések szerint rituális temetkezési hely le­hetett, legalább 40 múmia van. Az elsőnek meglelt 11 közül 8 gyerek és 3 felnőtt. A sírhelyeken a napot és holdat szimbolizáló tárgyakat talál­tak. HÍR ikerol A Walter Reed katonai kór­ház orvosi közleménye szerint Eisenhower volt amerikai el­nök állapota a hét vége óta folyamatosan romlott. A 78 éves politikus szíve gyengén működik, és állandó mestersé­ges lélegeztetésre szorul. Itt a tavasz - hol a tavasz Ma hétköznap van. Hétköznap este, 8 óra. Pontosabban: március 24, hétfő, 20 óra. Már ettem valamit, teával is próbálkoztam, azután hanyattvágtam magam a rekamién és bekap­csoltam a rádiót. Torkom fáj, fejem lüktet, itt a tavasz! A jó öreg fadoboz nem hagy cserben. A rádióban is tavasz van. A Do-re-mi Áruház tavaszosztálya jelentkezik. És egyre- másra rakják föl a jobbnál jobb lemezeket, számokat. Közben megkérdezik Párizstól, a nők divatdiktátorának koronázatlan király­nőjéről, mit ajánl 1969 tavaszán a magyar nőknek. Magyarul kérdezik, természetesen franciául válaszol valaki Párizsban. Tavasz, Párizs, istenem! Valaki a szerelem­ről énekel. „... d’amour...” Itt fekszem Pesten a lakásomban, az asz- szony vasal, a kisfiam ágyban, párnák közt a hongkongival vívja párviadalát. Jól felszerelte magát, paplanán és az ágya körül egy egész arzenál: narancs, citromos tea, Coca-cola, cu­kor, csokoládé, zsebkendő és feje fölött az örök apai szigor, fenyegetés. Vajon ki győz és mikor? Már Bécsből válaszolnak a magyar rádió szpíkerének. Egy osztrák hölgy normális, A—2-es influenzától eldugult orral azt mondja: — Ja, ja Frühling... azután betűzi, ma­gyarul: — Dha-basz — ismétli: dha-basz fan! Elvtársam, hallod? A járásodról beszélnek Bécsben is. Híres járás lett ez a tavaszi. Március 21-én kezdődött. Kinézetem az ablakon, a nap fényesen, jó szögben sütött. Felöltöztem, sálamat a földhöz csaptam, ki­rohantam az utcára, tavasz kisasszony elé, fiatalon, önfeledten. Hideg volt, zord szél nyargalászott, és a félig kész toronyházak fe­jéről lesodorta a sapkákat. Egy órácskát vár­tam a tavaszt, a hölgy sehol. 22-én kissé borúsra fordult az idő. Az égen súlyos felhők úsztak, ki sem tettem a Iában a házból. Süket nap volt, este némi lel- kiismeretfurdalással hajtottam álomra fejem, ma én nem mentem a randira. 2', vasárnap! Rendhagyó vasárnap! Vége a fárasztó ünnepeknek. Hajnali négykor éb­redtem, nehezen vártam a fél ötöt, akkor be­kapcsoltam a rádiót. Már nem tudnám meg­mondani pontosan hány óra, hány perckor kaptam fel a fejem és ugrottam ki az ágy­ból, a hölgy, a nagyon kellemes hangú be­mondónő minden esetre még jóval hat óra előtt közölte velem, hogy „Ma 1969. március 23-a van, vasárnap, meteorológiai világ­nap .. Meteorológiai világnap! No lám! Az ablak­hoz siettem: semmi. A buszmegállónál, ab­lakunk alatt a szokott fázós kép. Odol. nikotin, coffein, teljesen friss vagyok. Teát főzök a gyereknek és hogy az isten így felvitte a dolgomat, a konyhában is szól a táskarádió. Mondja a hölgy, hogy őshazám­ban, a Kékestetőn most éppen mínusz hét fok van és 21 centiméter vastag a hó. Milyen jó, hogy egy évtizede már úgy megijedtem és a föld kihűlése elől 100 kilométerrel délre húzódtam. A teába egy teljes citromot nyomok, köz­ben a hölgy kellemes mezzoszopránján, bi­zalmasan. örömteli ujjongással ismét közli velem a konyhában, hogy a fővárosban plusz /

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents