Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-21 / 67. szám

1969. MÁRCIUS 21., PÉNTEK '"'k'/úHar 9 Visszanyerte zöld színét a gabona Elegendő-e a téli csapadék? Félbeszakadt a kora tavaszi mezőgazdasági munka MELYIK A KŐVETKEZŐ NAGYVAROS? AZ ÁRPÁD-HÁZIAKTÓL A HETVENEGYEDIKIG Napok óta szemerkél az eső. bosszúsan kerülgetjük az ut­cákon a zavaros tócsákat. Az évszázad legcsapadékosabb februárja után a városi ember is aggódva kérdezi: nem sok-e az eső a föl­deknek? Mészáros István, a MÉM ter­melési felügyeleti főosztályve­zetője sajtótájékoztatóján mondotta el, ebben az esetben is csal a látszat. Az elmúlt öt hónapban ugyanis — országo­san — csupán a sokévi átlag­nak megfelelő csapadék hul­lott le. Egyes körzetekben még ennél is kevesebb. Minthogy februárban a fagyos föld nem tudta magába szívni a szüksé­ges nedvességtartalékot, a víz legnagyobb része lefolyt a táb­lákról. A Tiszántúl és a Duna— Tisza közén 20—30—40 milliméternyi csapadék hiányzik még az átlaghoz képest egyes körzetekben. Belvíz sem fenyegeti már a földeket, csu­pán itt-ott maradt a határban néhány kisebb-nagyobb belvíz­folt. Ami ugyancsak örvende­tes: a gabonák számottevő ká­rosodás nélkül vészelték át a telet, március elején az őszi vetések visszanyerték üde zöld színüket. Más évekhez képest körülbe­lül 10—14 napot késett a földe­ken a tavasz. Amig tavaly már február végén barázdába áll­hatták a szán tó-vető traktorok, most csak március 10-e körül kezdhettek a kinti munkához. Jelenleg — az újabb esőzés miatt — ismét állnak a gépek, várják a földművelők a jó időt. Ha nem is okoz kárt — sőt hasznot hajt a most lehulló csapadék is —, nagy szükség lenne a napsütésre. Ország­szerte több mint másfél mil­lió hold szántás vár még el­végzésre Pest megyében 5—6 ezer hold őszi mélyszántással maradtak el a termelőszö­vetkezetek. A talaj elmunkálása, a vetés, a vegyszerezés a rétek és legelők ápolása is komoly feladat elé állítja az elkövetkező hetek­ben a mezőgazdasági üzemek dolgozóit. Ezen a tavaszon — mint a főosztályvezető megál­lapította — tovább javult a műszaki, technikai ellátottság. Megfelelő készlet várja a ter­melőszövetkezetek vásárlóit különböző traktorokból, mun­kagépekből. Az alkatrészellá­tás ugyancsak kielégítőnek mutatkozik. Bár a kertészkedő közös gazdaságok a tavalyinál 50%-kal több fóliát vásároltak, a nagyarányú műanyagszük­ségletet nem tudja maradékta­lanul kielégíteni a kereskede­lem. Nagyjából hasonló a hely­zet a műtrágyaellátással és egyes vetőmagvakkal is. s. p. Zöldség — műanyagban Kuwait, Szaud-Arábia és néhány észak-afrikai ország félsivatagi és sivatagos terüle­tein az utóbbi időben új talaj­javítási módszert alkalmaztak. A homoktalajba folyékony műanyagot fecskendeznek, amely finom hab formájában gyorsan megköt. Ez a réteg je­lentősen növeli a talaj víztá­roló képességét és az így javí­tott homoktalajon lehetővé válik a zöldségfélék termesz­tése. Tévednek a hölgyek, amikor azt hiszik, hogy pezsgőszínű ruhájuk tényleg pezsgő színű. Nem arról van szó, hogy a méterárusok, vagy a konfek- ciós kisasszonyok félrevezették őket. Az igazi pezsgőszín ár­nyalatáról ne is faggassák az eladókat, — legjobb, ha fel­bontanak egy üveg Perignon pezsgőt és kitöltik a pohárba. Mert ilyen az igazi pezsgő­szín ! A kitűnő italt 300 évvel ezelőtt az találta fel Franciaország­ban, akiről ezt a legújabb ma­gyar pezsgőtípust elnevezték: tudniillik Perignon. A gond­űző nedű eredetileg nem volt ennyire sárgásban-barnában játszó színű, mint a mostani. Az igazi pezsgő — amelyet különben a feltaláló földben elásva érlelt — kissé „pir- kadt” színű — így mondják a gyártó mesterek. Az élénkebb árnyalathoz — amelyet most Bár az első városias telepü­léseink már az első Árpád­házi királyok idején kialakul­tak, a nagyobbmérvű urbani­záció csak a múlt században, bizonyos vonatkozásokban csak az utóbbi évtizedekben indult meg hazánkban. Egyes kereskedelmileg fon­tos vagy hadászati szempont­ból jelentős helyek már az évezred első szá­zadaiban királyi kiváltsá­gokat nyertek és városok­ká fejlődtek. Városok keletkeztek a változó királyi székhelyeken, vala­mint az érseki és püspöki székhelyeken is. (Esztergom, Veszprém, Pest, Győr, Szeged, Szolnok, Székesfehérvár). A XIII. században a királyi hatalom támogatásával fejlő­dik a kereskedelem, a kézmű­ipar és a bányászat. Az ilyen alapon kiváltságos községek közül mintegy 30 fejlődött igazi várossá és nyerte el a szabad királyi város jelleget. Ezek közül 15 van a mai or­szághatárok között A sok háború, s elsősorban a másfél százados török ura­lom visszavetette városaink fejlődését. a feltalálóra emlékezve a ma­gyar borászok alakítottak ki, szinte visszaállítva az eredeti színt — a speciális feldolgo­zásé kis-burgundi alapanyag­gal jutottak el. Ennek a már­kának tehát különös szeksze- pilje van, amiért elsősorban a borászokat illeti dicséret. A választékbővítést a vá­sárlók nagy örömmel fogad­ták. Az utóbbi évben megkétszereződött a pezsgőfogyasztás. Az igények ma már olyan nagyok, hogy az elkészített mennyiség felét az úgynevezett tank-pezsgő ad­ja, amelyet már nagyüzemi módszerekkel állítanak elő. Ezt a pezsgőt nem külön-külön üvegekben, hanem 50—60 li­teres tartályokban érlelik hó­napokon át, majd innen fejtik át a palackokba. A Perignon mellett új fajta még a Char- man — ennek már nincs me­séje, de az íze szintén kitűnő... Ez alól csak ritka kivételek voltak, mint Kecskemét és Debrecen, melyek bizonyos szabadságjo­gokat és 'különleges vásárjogot élveztek, s így aránylag job­ban fejlődtek. Debrecennek a XVII. században több lakosa volt, mint Budának és Pestnek együttesen. A városiasodás a 67-es ki­egyezés után, a kereskedelem, az ipar és a közlekedés fellen­dülésével párhuzamosan indult meg nagyobb léptekkel. A századforduló idején a falusi lakosság aránya már csak két­harmados: az összlakosság 66,5 százaléka, 1910-ben már csak 64,4 százaléka. Folyamatosan nő a városok száma is, miután a nagyobb települések egyre inkább városias jelleget ölte­nek. így vált várossá legutóbb Sárospatak, Sárvár és Siófok. Ezt megelőzően Szigetvár, Gö­döllő és Tiszaszederkény. Ma már 71 városunk van az 1948. évi 56-tal szemben. Akkor még csak három városunk volt százezer lakoson felül: Buda­pest, Szeged, Debrecen. Ma már közéjük emelkedett Mis­kolc és Pécs is. A következő százezres vá­rosunk valószínűleg Győr lesz. Ma már az ország 10 275 000 lakosából 4 572 000, tehát 44,5 százalék a letelepült városi lakó. Minthogy több százezer­re tehető a falun lakó, de vá­rosokban dolgozók száma, joggal mondhatjuk, hogy az ország lakosságának fele vá­roslakó. Minthogy ez a folya­mat tovább erősödik, nincs messze az időpont, amikor a lakosság nagyobb része lesz városlakó. A városiasodási folyamat nem egyenletes az országban. Egyes megyéinkben egész sor város van, míg másokban, mint Szabolcs és Tolna, csu­pán a megyeszékhely. A fővá­ros és Kaposvár között 200 kilométeres útvonalon nincs egyetlen város sem. A gyerekek még mindig meg tudják mutatni Telkiben, mer­re van Scheckenbirg, a Wie- sen-acher, vagy a Stoch-acher. Nem csoda, ha a Csigadűlőt, a Rétdűlőt vagy a Tuskódűlőt ezen a néven is ismerik, öreg­szüléik az 1739-es kolerajárvány után költöztek erre a tájra Tizenketten jöttek a termő­földben oly szegény Felső- Duna mentéről, Németország­ból. Minden gazda huszonnyolc hold földet kapott, így osztot­ták fel közöttük a határt. Nevének pontos eredete csak a tizenkettediknek maradt meg. Akkoriban, amikor műve­lésre került, ez a rész még akácerdő volt. Az erdőt vágás­ra osztották az embereknek, akik szorgalmasan dolgoztak A „Deák Ferenc” ismét Esztergomban Esztergomban ismét lehor­gonyzóit a SZOT „Deák Fe­renc” üdülőhajója, amely a forgalomból kivont vízijármű­vek legfiatalabb jaként” ta­valy szolgálta először az üdü­lőket. A minden kényelemmel ellátott hajóban 108-an tölthe­tik egyszerre szabadságukat. Kényelmüket teljes panzió biz­tosítja. A hajót tavaly 4200-an vették igénybe. Most az első turnusban is csaknem telt ház van, bár az idő még koránt­sem kedvező. benne, a törzsek után kiásták a tuskókat. De még hosszú évekig nehéz volt erre a szán­tás. Az eke egyre-másra meg­akadt a stoch-okban, a gyöke­rekben, kisebb tuskókban. Így lett a neve Stoch-acher, vagyis tuskódűlő. A falunak Budajenő felé eső részét a legutóbbi időkig „Víziváros”-nak hívták. Nevét onnan kapta, hogy itt köny- nyű vízhez jutni. A kutak mindössze 10—15 méter mé­lyek, s jó ízű vizet adnak a legnagyobb nyári melegben. Nem így a dombos oldalon, ahol meg kell küzdeni érte. Nem ritkaság a 45 méteres kútmélység a köves talajban. Sokan nem is kínlódtak az ásással, kútfúrással, egysze­rűbb volt hordókban, kannák­ban a völgyből felhordani a vizet Perignon - Tank - Charman PEZSGŐ SZÍNŰ-E A PEZSGŐ? ADATIK TUDTÁRA Víziváros Telkiben 10. — A látogatóimmal akarok beszélni — jelentettem ki. — Ügy tudom, ehhez is jogom van... Sejtettem, hogy a látogató csak Ruth lehet. Igazán nagy­szerű lány, ha a bajban sem hagy el. Az őr rosszallóan csó­válta a fejét, s elkísért a be­szélgetőhelyiségbe. Morgott valamit, de már nem figyel­tem rá. Azt mond. amit akar. A kék szemet kissé kisírt- nak találtam, de azért derű­sen ragyogott. Oda akartam ugrani Ruth-hoz, hogy meg­csókoljam, de a drótháló meg­akadályozott ebben. Nem kel­lemes dolog az ilyen dróthá­lós beszélgetés. Akármennyi­re szereti is az ember azt, aki a drótháló másik oldalára ke­rül, kellemetlenül érzi magát. És Ruth nem is volt egye­dül: két férfit hozott magával. De egyelőre nem mutatta be, sőt, figyelemre sem méltatta őket. — Hello, drágám, hogy töl­tötted az éjszakát? — csicse­regte. — Pocsékul — feleltem. — Pláne, hogy ezt az éjszakát egyszer már sokkal kelleme­sebb körülmények között meg­kezdtem, de abba kellett hagy­ni... És te? — Én egész éjjel le sem hunytam a szemem. Sírtam, és rád gondoltam. — Igazán szép tőled, Ruth, hogy ennyire a szíveden vise­led a sorsom. De azért kár volt sírni miattam. Egyszer minden jóra fordul. — Nem miattad sírtam, dar­ling — mondta a lány. — Ma­gamat sirattam. Hogy én mi­lyen szerencsétlen lány va­gyok. Miért szerettem bele egy gengszterbe? Ezt nem len­ne szabad. Ettől egy tisztes­séges lánynak óvakodnia kel­lene ... A gengszter szót olyan ra­jongással ejtette ki, hogy va­lósággal sajnáltam ártatlansá­gomat. — Én nem vagyok gengszter — feleltem. — És fáj, hogy egyáltalán feltételezed rólam. A Ruth kíséretében levő egyik férfi akkor már elérke­zettnek látta az időt, hogy bekapcsolódjék a beszélgetés­be. — A hölgy nekem azt mond­ta, nem tudja magáról elkép­zelni, hogy gengszter, és ép­pen ezért kérte a segítsége­met. Én utánanéztem a dolog­nak, és úgy láttam, hogy ma­ga megér nekünk egy misét. No, ezzel aztán kint vagyok az összes vizekből! Ruth a nyakamra hozott egy papot, aki majd misét mond a lelki üdvömért. Nekem viszont sok­kal földibb segítségre lenne szükségem, mert húszegyné­hány éves koromban semmi kedvem sincs helyszíni vizs­gálatokat folytatni a túlvilá­gon. — Bocsánat, de az urat még nem ismerem — mondtam. — Lewis vagyok — mutat­kozott be az illető —, Louis Lewis. Az Evening News mun­katársa. Ez az úr, aki velünk jött, ügyvéd, Mr. Forsternak hívják. Mr. Forster kissé meghajolt, úgy, ahogyan csak az ügyvé­dek és a parkett-táncosok tudnak meghajolni. — És mit tehetek önökért? — érdeklődtem. Ruth vette át a szót. — Te semmit, de az urak sokat tehetnek érted. Louis régi ismerősöm. Reggel azon­nal felhívtam telefonon, hogy tud-e segíteni. Ö hozta magá­val az ügyvéd urat. Megmen­tünk, drágám! Az ügyvéd közbevágott. — Meg vagyunk győződve az ön ártatlanságáról.., De kapcsolataink színvonala ak­kor is lehetővé tenné az ön szabadlábra helyezését, ha tör­ténetesen nem lenne teljesen ártatlan. Már beadtuk a kér­vényt a bírósághoz, hogy he­lyezze önt szabadlábra, tízezer dollár óvadék ellenében. A bíró ma két órakor dönt a be­adványról, de biztos lehet ab­ban, hogy a döntés rendkívül kedvező lesz. A drótháló mögött nem éreztem valami jól magam, de azért nevetnem kellett. Még- hogy tízezer dollár! Honnan lesz nekem ennyi pénzem? Legfeljebb tíz dollár óvadékot tudtam volna letenni, de ak­kor le kellett volna monda­nom az ebédről. Egyébként sem dúskáltam a pénzben, de a Ruth-tal való randevúzgatás költsége és az öt dolláros tea­jegy alaposan megdézsmálta pénztárcámat. — Tízezer dollár? — Igen, tízezer dollár — je­lentette ki Forster úr. — Nem csodálom, hogy csodálkozik, mert az ilyen súlyos bűnnel vádolt letartóztatottakat álta­lában legalább százezer dollár óvadék ellenében szokták sza­badlábra engedni a tárgyalá­sig. Ügyvédi irodánk kapcso­latai azonban, ismétlem, kivá­lóak. Ebből az egy tényből is meggyőződhet róla ... — Sajnos, ez esetben kárba- vesztek kiváló kapcsolataik — mondtam némi iróniával. — Ugyanis elmulasztották meg­vizsgálni anyagi helyzetemet. Sajnos, nincs tízezer dollárom, és amennyiben a kallantyúk- kal vesződöm továbbra is, elő­reláthatólag életem végéig nem is lesz. — ön félreértett engem — jelentette ki az ügyvéd. — A tízezer dollárt nem önnek kell letétbe helyeznie. Ezt a pénzt megbízóm adja... természete­sen csak kölcsön. Nem is tudtam, hogy a ba­rátnőmnek ilyen sok pénze van. Ilyen jól keresne egy pincérlány? Vagy talán a „mellékjövedelemből” tette félre? Hát nem... Akkor már inkább a poloskák meg Búrt. Fagyosan szóltam a lányhoz, akinek szeme most már nem is tűnt fel annyira kéknek: — Kisasszony, kár kockáz­tatnia a pénzét. Tízezer dollárt nagyon nehezen lehetett ösz- szeszedni, és a világért sem szeretném megfosztani tőle... Az ügyvéd nem hagyta, hogy Ruth válaszoljon. — Téved, uram — kezdte magyarázni —, az én megbí­zóm nem a különben általam nagyra becsült Ruth kisasz- szony, hanem Lewis úr. Pon­tosabban a lapja, az Evening News. Ök térítik meg a költ­ségeimet, és ők bocsátják ren­delkezésre a tízezer dollárt is. Elképedtem. Hogy jön ahhoz egy számomra teljesen isme­retlen ember, és még inkább egy lap, hogy ennyi pénzt szánjon rám? De nem juthat­tam szóhoz, mert Lewis azon­nal folytatta, amit az ügyvéd elkezdett: — Természetesen minden­nek megvannak a maga fel­tételei. Annak például, hogy mi a tízezer dollárt óvadék­ként letétbe helyezzük, az a feltétele, hogy maga minden tekintetben alávesse magát az utasításaimnak. Megegyez­tünk? (Folytatjuk) HA RÖVID, VAGY GYÖN­GE A KAROD told meg egy traktorral — gondolták a szi- getmonostori Béke szakszövet­kezet tagjai. Az Országos Ta­lajjavító és Talajvédelmi Vál­lalat hat traktorral és hat ta- lajgyaluval sietett a szövetke­zet ide telepíteni, ha a gépek munkát végeznek el a hónap végéig, mint 30 hold egyen- getését, azaz 50 ezer köbméter földet forgatnak meg. Gyümöl­csöst és szőlőt fog a szövetke­zet idetelepíteni. Házgyári épületek szereléséhez FELVESZÜNK állandó budapesti MUNKÁRA vasbetonszerelő, ács, kőműves, lakatos, asztalos toronydarus, hőszigetelő, parkettás és festő SZAKMUNKASOKAT, KUBIKOSBRIG ADÓKAT FÉRFI ÉS NŐI , SEGÉDMUNKÁSOKAT. Kiemelt bérezés, 44 érás munkahét. Minden szombat szabad. Vidékieknek szállásról gondoskodunk. Útiköltséget térítünk. Jelentkezés személyesen a 43. sz. Állami Építőipari Vállalatnál Bp. XI., Dombóvári út 19. ____________________________

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents