Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-16 / 63. szám
t*LSl MFG jf^íírioi) 1969. MÁRCIUS 16., VASÁRNAP Ma délelőtt T ánczenekarok megyei fesztiválja Mint minden esztendőben, úgy az idén is Salgótarjánban rendezik meg április 25—27 között az amatőr tánczenekarok fesztiválját. Az, hogy a Pest megyei tánczenekarok közül melyik jut be az országos döntőbe, a ma megrendezésre kerülő megyei fesztiválon dől el. A fesztivál színhelye: a Csepel Autógyár művelődési otthona. Időpontja: délelőtt 11 óra. A részvevők száma: tizenöt zenekar és három szólista. A legjobb együtteseket arany-, ezüst-, illetve bronz oklevéllel tüntetik iki. Engedély - építéshez Miért kell egy istálló építése miatt is a járási tanácshoz szaladgálni? Nem tudják itt engedélyezni ? — kérdezték sokan, s tegyük hozzá: joggal. A múlt évtől már nemcsak a járásiak, hanem 22 községi tanács is adhatott építési engedélyt családi- és hétvégi házhoz, melléképületekhez stb. Március 1-től 17 községre terjesztették ki az engedélyezési jogot, s októbertől újabb 30-at önállósítanak. Ez azt jelenti, hogy a megye községeinek jó egyharmada helyben intézi az építési ügyeket. Mivél nincs mindenütt' kellő szakembergárda, 3—4 községet összevonnak, hogy a „helyi ügyintézést” így oldhassák meg. A roller „feltámadása*' Gyerekkorunk egyszerű játéka, a roller mind nagyobb jelentőséget nyer, mint komoly szállítóeszköz: személyeket, postát, különböző apró tárgyakat szállítanak vele nagyterületű üzemekben, repülőtereken stb. Természetesen ez korszerűsített roller: akkumulátoros meghajtással működik és olyan nagy vonóereje van, hogy még könnyű szállítókocsikat is húzhat Ml AZ ERDŐ? Szerelem?... Rigófütty?... Őzikék?... Fila József a vadászház ablakán át a még kopár fákra néz s úgy folytatja, mintha ott sem volnék: — Az erdő nyersanyag! Fából pecsenyét lehet csinálni! Mindennek az alapja .. . energiahordozó !!.. Kincs! Az alacsony, aprószemű, ni- kotinos bajszú öregember, a 100 ezer holdas Gödöllői Erdőgazdaság igazgatója a puszta- vacsi szobában, egy 14 ezer holdas erdő közepén „gyújtogat”: — Évente 3 millió köbméter fát importálunk. Egymilliard 200 millió deviza forintot adunk ki fáért... A behozatali listán a vasérc mögött a második helyen áll!... — S hogy 'ez ne így legyen ?---Ve rgiliusa leszek! Nézzük meg a hat járásra kiterjedő „gödöllői birodalmat” ... Csípős a szél, a napsugarak átnyalábolják a fákat, titkos, óriási, belső erőket pattintanak belsejükben. Holu János friss „jó reggelt”-je a ceglédi erdészet albertirsai telepén ér bennünket. — A kétéves magcsemetékre ráoltjuk a Zalában szelektált kiónok idős hajtásait — magyarázza. Egyszerűbben? ... A fenyő ritkán hoz magot... azt is érett, férfikorban... Itt a 180 hold plantázson a világon elsőnek a legintenzívebb magnyerást valósítjuk meg ... Fenyőnél, akácnál, tölgynél, nyárfáknál... 10 milliós program. — Az alföldi erdőrekonstrukciót ennek segítségével hajtjuk végre. —1 mondja az igazgató és körülvezet a korszerű maggyárban. — Egy kilogramm fenyőmag 500 forint. Milliókért importáljuk. Majd felbukfencezünk a hepehupás úton. Cserjék, sűrű rendetlen bozót, s belőle úgy bukkan "elénk a ház, mintha ebből a harászt borította homokból bújt volna ki. Beszakadt zsúpfedél... és „IsHETi KOMMENTAR SZAKMAI RENDELET A különböző szakmai közlönyök és értesítők nem tartoznak a nagy olvasóközönség forgatta kiadványok közé. Általában az ezekben közzétett rendelkezések és utasítások természete is olyan, hogy pusztán a közvetlenül érintett szakembereknek szólnak, mások között inkább csak hatásuk, következményük terjed el. Most my is egy ilyen „szakmai rendeletről”, pontosabban szólva utasításról kell szólni, éppen azért, mert hatása és következménye sokakat érint. A héten jelent meg ugyanis a Nehézipari Értesítőben a nehézipari miniszter, a munkaügyi miniszter és az Országos Bányaműszaki Felügyelőség elnöke által kiadott közös utasítás, mely a szilikózisban megbetegedett s emiatt csökkent munkaképességűvé vált dolgozók helyzetét rendezi. Pest megyében, sajnos, több olyan munkahely van, ahol, bár erőteljesen esőkként, de nem szűnt meg a szilikózis veszélye, s évről évre emiatt más munkakörbe kell helyezni olyan embereket, akik — többségükben — előző beosztásukban többet kerestek. A pilisi bánya, a megyében működő kőbányák s más munkahelyek nehéz kötelessége, hogy ilyenkor mindent megtegyenek a leghumánusabb megoldás megtalálásáért. Az új közös utasítás most egyértelműen rendezi a törvényes kereteket, amikor kimondja, hogy a szilikózisban megbetegedett s más munkakörbe helyezett dolgozó fizetését korábbi keresete nyolcvan százalékáig ki kell egészíteni — ha eltartott kiskorú van a családban, akkor kilencven százalékig — minden felső határ nélkül. (Korábban ugyanis 2200 forint volt a felső határ.) A hivatalos hangon, jogszabályi nyelvezeten megfogalmazott utasítás természetesen nem tartalmaz semmiféle kommentárt, ám'magunk joggal és indokoltan fűzhetjük hozzá, hogy egyre több hasonló rendelkezés siet azok segítségére, akik szervezete a.munka nyomát viseli kitörölhetetlenül, akik — önhibájukon kívül — már nem tudnak annyit vállalni, mint korábban. Akadhatnak, akik „kopott lemezként” legyintenek arra, hogy: nem is olyan természetes, nem is olyan régi vívmány ez. Mindössze három évtizede semmiféle joga, lehetősége nem volt annak, aki megrokkant a munkában, aki a vájatok mélyén szilikózist szerzett, még akkor sem, ha négy-öt apró gyermeke kért otthon kenyeret. Nagy szerencsének számított, ha felszíni munkára kerülhetett, kegyelemkenyéren; ki mert volna arra gondolni, hogy keresete kiegészítését kérje? Négy évtizede a pilisvörösvári bányászok még az éhség ellen tüntettek, s szer veztek éhségmenetet... Igen, természetesen, hogy ez a múlt messze tűnt, de az, hogy napjainkban rendeletek, utasítások sora ad jogot a csökkent munkaképességűeknek, már nem lehet annyira természetes, hogy szó nélkül menjen el mindenki mellette. Az állam ugyanis, mint ezernyi más célra, erre is bizto sítja az anyagiakat, s ez egyben válasz arra a sokat feltett kérdésre is, hogy „a különböző adók mire mennek?” Az emberről való gondoskodásnak — társadalmi méretű gondoskodásnak — sokféle jele van, látványosabbak s kevésbé közismertek. Az idézett „szakmai rendelet” ez utóbbiak közé tartozik, a nagy nyilvánosság előtt ez is ismeretlen marad. Talán nem is baj. A fontos az, hogy sok ezer embernek teszi könnyebbé a hétköznapokat. Krónikás ten lógatja lábát” gerenda az ajtó fölött... így laktak, éltek az erdő munkásai. A szikkadt karú gémeskút nyikorog a szélben. Muzsikmajornak hívják a települést. Kétszáz méterre pedig egy tiszta -térség... a napfényben mosolygó kis házak ... Két szoba, fürdőszoba, konyha ... villany... Mikebuda,.. Ben- csik László, Jacina János, Zsigó György, Varényi László, a 14 közül négy, akinek az erdőgazdaság ilyen takaros házat ad. Magyar János erdészetvezető, Jurecska István szállításvezető, Vári József építésvezető meg vagy öt-hat fiatal mérnök, technikus fogadják a „főnököt” ... ízes, gyors, tréfás, de udvarias társalgás ... — Itt álltak vagy, százan — Fila József igazgató rágyújt, és nevetve fújja orrán a füstöt. — Mondom, emberek, az OTP is segít, 40 ezetért egy villát adunk... 25 év alatt kell lefizetni ... „Igazgató elvtárs — mondja az egyik —, ez valami nagy kiszúrás lehet, ha ennyire kedvező”... — Jelentem — vágja hap- tákba magát Vári József —, április idusára költözködhetnek! Sárga, fehér, barna fák.' Villanymotorhangú telep... Ugyancsak a ceglédi erdészet mikebudai üzeme... — Évente 5 millió fát,. 1 millió magot exportálunk — magyarázza az igazgató, és Magyar János hozzáteszi, innen is sok feldolgozott fa megy exportra. Ez a telep évente 17 ezer köbméter fát dolgoz fel. — Nincs hideg? — Ifj. Szabó György legényesen rakosgatja a rönköket — Hát amikor 15—20 kilométerre kellett eljárni? ... Hóban, sárban, esőben?... A Waterlooi ütközet után nézhetett így ki a föld. Puszta- vacson a „táblában” buldózereit egyengetik a talajt, mert valami szörnyű elemi csapás Dombatölcséreket készített. — Ott füstölög a lánctalpas a völgyben — mondja Horváth Ferenc erdész. — Szedi a tus- kókat. Rettentő gép, még rettentőbb erővel... Azt mondják az itteniek, egyszer az egyetemi tanszékről kijöttek a profesz- szorok, számítgatták: 60 ezer kilogramm erőt. fejt ,ki, amikor a tüsköt kiveszi. — Két és fél éve szedjük géppel — állítja le a motort Kiss Pál. — Azelőtt két ember egész nap hármat, ha kiszedett, én ezzel a géppel 2—300-at egy műszak alatt. Kiss Pál az erdészet többszörösen kitüntetett kiváló dolgozója a Szocialista Munkáért Érdemérem tulajdonosa. A teljesen gépesített feldolgozást a pusztavaesi erdészeti telepen láthatjuk. Ebédidő van, s a hirtelenjében rakott tűz körül az igazgató, Kern Miháli/, az erdészet vezetője és vagy tíz bekecses, munkaruhás férfi. Szelid arcú menyecske forró teát osztogat A nyereségről esik szó. A Gödöllői Erdőgazdaság 1968- ban 190 milliós termelési értéket állított elő, és 20 milliós nyereséget ért el. Minden dolgozó évente 15 hónapra kap fizetést. Ennyit tesz ki a prémium és a részesedés. — Igazgató elvtárs — szól az egyik munkás —, miért van, hogy egyikünk 10, másik 15 százalékot kap még a nyereségre? — Mert nem vagyunk egyformák — mondja Fila József. — Másképpen „húz” maga is, másképpen a szomszédja ... A bér is másképpen méri a forintot. Letelik a szünet, indulnak a gépek. Daru emeli a fát, a rönköket, villanyfűrész zizzenti át pillanatok alatt a fahasábokat. — Mi az erdő?... Szerelem ... rigófütty ... őzikék? ... — Magyarországon még 300 ezer holdon lehetne erdőt telepíteni ... Az elmúlt években 4000 holdat cseréltünk ki... Évente 190 ezer köbméter fa nő a Pest megyei erdőkben ... azaz a mi gazdaságunk területén ... A jövő? ... nemesítés, cellulózgyár, feldolgozás ... Lassan csak a faanyag felét kell importálnunk... Sétálunk az erdőben ... a telep már messze van ... Fák rohannak el mellettünk ... itt- ott egy-egy dámanya néz meglepődve ránk... Már hasas ... nemsokára kicsinyt szül... Fütyül a szél, erős, belső titkokat pattint a fákból, amelyek már a tavaszt várják... Szüts I. Dénes Foto: Urbán Emlékünnepség a Petőfi-szobornál 15-e Kossuth és Petőfi, mint el nem választható ikerpár maradt meg népünk érzelmében, emlékezetében .és tiszteletében. Petőfi, Kossuth és rrtárcius mindig élt és égett az elnyomottak büszke szívében — mondotta többek között. Büszkék vagyunk a márciusi fiatalokra, történelmünk e dicső napjára és eseményeire, örökösei és megvalósítói vagyunk 1848—49 céljainak. 1945 után, ha csaknem 100 év késéssel is. megvalósítottuk azokat, de már magasabb foton, az emberiség történelmének élvonalában haladva, — mondotta befejezésül Baratt József. Az ünnepi beszéd után elhelyezték a kegyelet és megemlékezés virágait a Petöfi- szobor talapzatán. Az ünnepség az Internacionálé hangjaivsd ért véget. Két gazdaság - egy hötőtároló Az Ipolyvölgyi Állami Gazdaságban mind több új telepítésű gyümölcsös fordul termőre. A jobb feldolgozás érdekében idén kilencmilliós költséggel elkészült egy 64 vagonos hűtőtároló. Ez az épület azonban nem elegendő az egyre több gyümölcshöz. Ezért tárgyalásokat folytatnak az Alagi Állami Gazdasággal, hogy kooperációban egy újabb, 150 vagonos hűtőtárolót építsenek. Elkészülte után 50 vagonos tér állna az Ipolyvölgyi és 100 vagon befogadóképességű tér az Alagi Állami Gazdaság rendelkezésére. Ha megkötik a szerződést, az építkezést 1970-reJAla gon befejezik. Szamarkand Szamarkand üzbég város ebben az évben ünnepli megalapításának 2500. évfordulóját. Az előkészületek már hónapok óta folynak. Többek között restaurálták a híres történelmi emlékműveket: a szép Bibi-Khanim mecsetet és az Ulug Bég iskolát, amelyet a XV. század elején építettek. Ahogy a könyvtáros látja: Még egyszer ■ a helytörténészek gondjairól „A régmúlt és a ma íródeákjainak”, a falu krónikásainak és helytörténészeinek nehézségeiről írt cikkünkhöz Salamon József né, a Pest megyei Könyvtár tudományos munkatársa kért szót: Sok népművelő szívét érintette, biztatta, de úgy érzem, a szép példák ellenére sem nyugtatta meg egészen a gondjaikról, nehézségeikről a Pest megyei Hírlapban megjelent cikk. Ugyanis sok ellenpéldával találkozunk. Az egyik községi kultúrotthonban például a falu krónikáját az asztalon találtuk. A kultúrotthon igazgatója büszkén közölte, azért, hogy mindenki megnézhesse, olvashassa. Szép és derék dolog ez, csakhogy fellapozva a bekötött krónikát, megdöbbenéssel láttuk, az összeállító által fáradságos munkával, utánjárással összegyűjtött korabeli felvételeknek hűlt helyét. Kitépték a pótolhatatlan fényképeket! Másik példa: a lelkes hely- ismereti anyaggyűjtő a jövendő falumúzeum számára hozza össze a honismereti munipari tanulónak felveszünk 14—16 éves, általános iskolát végzett fiatalokat az alábbi szakmákra: kőműves, épületburkoló, épületlakatos, épületasztalos, műköves, vasbetonszerelő, ács-állványozó, bádogos, tetőfedő és szigetelő Tanulószállást, teljes ellátást, munka- és védőruhát, szerszámot és ösztöndíjat adunk. Jelentkezés írásban vagy személyesen a PEST MEGYEI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALATNÁL Budapest XXI. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. kákát. Ez is helyes, de az már túlzás, hogy a községi könyvtár ide vonatkozó anyagát is „begyűjtötte” a bizonytalan jövőben létesülő falumúzeum számára. így azután a község könyvtárát megfosztotta a már őrzött, feltárt és a kutatók rendelkezésére bocsátható, a község történetére vonatkozó munkáktól. A krónikaírás lelkes művelői többnyire minden támogatás nélkül, napi munkájukon kívül dolgoznak. Egy- egy krónika éppen ezért csupán egyetlen példányban készül; hiszen a fotók, rajzok, grafikák technikai előállításának költségei is mindig magát a krónikaírót terhelik. így fordulhat elő, hogy ha pályázatra készül a krónika, a szerzőnek nem marad másodpéldánya sem. Az egyetlen példányért pedig megindul a „több szomszédvár” küzdelem. Követeli a levéltár, a könyvtár, a múzeum, a kultúrotthon vagy a tanács, s a harc hevében teljesen megfeledkeznek magáról a szerzőről, aki talán igényt tart kézirata egyetlen példányára. Még ahhoz is, hogy a krónikáknak legalább három-négy írógépeit másolata legyen, feltétlenül szükség lenne a hely- történészek dologi kiadásainak anyagi támogatására. A megyei könyvtár ehhez szívesen hozzájárulna, ha módja lenne rá. A cikkben felvetett megyei katalógus viszont valóban áthidaló megoldás lenne, csakhogy amíg a krónikák a kul- túrotthonok asztalán, a jövendő falumúzeum szekrényeiben, az összeállító íróasztalfiókjában hevernek, ez is megvalósíthatatlan. Tisztáznunk kellene továbbá. hogy kinek, milyen szervnek legyen feladata a szétszórt, kallódó anyag katalogizálása. Szükséges lenne e helytörténeti munkák részére publikálási fórumot is biztosítani, amire folyóirat vagy esetenként egy-egy antológia kiadása felelne meg. Más' megyékben van már erre is példa. Az 1848-as forradalom és az i 1942. március 15-i antifasiszta 1 tüntetés évfordulója alkalmából emlékünnepséget rendezett szombaton a Petőfi-szobomál a Hazafias Népfront és a KISZ j Budapesti Bizottsága. A Himnusz ■ hangjai után i Koncz Gápor színművész tol- I mácsolásában Petőfi Sándor: j Feltámadott a tenger című j költeménye hangzott el, majd j Főcze Lajos, a KISZ Budapesti j Bizottságának titkára üdvözöl- te a megjelenteket, s adta át j a szót Barati Józsefnek, Haza- j fias Népfront Országos Ta- : nácsa titkárának, az emlékűn- > népség szónokának. 1848—49: 18 hónap történelem. amelynek minden szépségét és nagyszerűségét egyetlen napban március 15-ében sűrítette össze a magyar nép történelmi emlékezete. Március
