Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-02 / 51. szám

I’LS T MFC yí/rffli» 1969. MÁRCIUS 2., VASÁRNAP A párt szövetségi politikájának tapasztalatai- A DABASS JÁRÁSBAN A DABASI JÁRÁSI PÄRT- I BIZOTTSÁG az utóbbi időben 1 több, nagy jelentőségű ideoló­giai kérdést tűzött napirendre. Csak az elmúlt néhány hónap­ban az alábbi kérdéseket bo­csátották vitára: Az ideológiai és a gazdasági munka kapcso­lata; A tömegszervezetek és tömegmozgalmak pártirányítá­sa; A pártbizottság munka- módszere, munkastílusa; A falusi értelmiség helyzete, s végül — a pártbizottság feb­ruár 27-i ülésén — A párt szövetségi politikájának étvé- nyesülése a járásban. Az MSZMP IX. kongresszu­sa nagy figyelmet szentelt a szövetségi politikának, azok­nak a feladatoknak, amelyek e politika érvényesülését a mai helyzetben elősegítik. A kong­resszus ezzel kapcsolatos ha­tározataiból kiindulva, a párt- bizottság felmérést folytatott a járás ipari és mezőgazdasá­gi üzemeiben, a kereskedelmi dolgozók, az értelmiség, vala­mint az ifjúság körében, öt­száznyolcvan ember vélemé­nyét kérték ki a párt szövet­ségi politikájáról, arról, siker­rel járt-e a pártnak az a tö­rekvése, hogy a nemzet összes alkotó erejét mozgósítsa a szo­cialista építőmunka feladatai­ra. AZ ELMŰLT ÉVEKBEN a dabasi járásban is nagyot vál­tozott a társadalom szerkeze­te, ám némi sajátosságot is- mutat. E sajátosság abból a tényből fakad, hogy a mező- gazdaság szocialista átszerve­zésekor itt nagyobb számban alakultak alacsonyabb típusú közös gazdaságok — termelő­szövetkezeti csoportok —, mint bárhol másutt a megyében. Az 1960-as népszámlálás ada­tai szerint a járás kb. 40 600 munkaképes lakosa közűi mintegy 10 600 dolgozik a me­zőgazdaságban, s ennek na­gyobb része — mintegy 6300 fő — termelőszövetkezeti cso­portokban. Jellemző a bejáró dolgozók magas száma is — csaknem húszezer fő! —, ami abból következik, hogy a já­rás iparban rendkívül sze­gény. Ipari munkaalkalmat itt csupán a bugyi Telefongyár és néhány kisipari termelőszö­vetkezet biztosít. Végül, meg kell említeni a járás lakossá­gának évenkénti jelentős nö­vekedését, nem annyira a ter­mészetes szaporulat, mint in­kább a bevándorlás következ­tében. Különösen megfigyelhe­tő ez a főváros körüli agglo­merációs gyűrűben, elsősor­ban Gyálon, ahol a lélekszám öt év alatt csaknem megdup­lázódott. A társadalmi rétegződésben beállott és még ma is tartó változások sok problémát vet­nek fel. A tegnap még pa­raszti foglalkozású bejáró munkások fokozatosan beol­vadnak ugyan a munkásosz­tályba, ám a kívántnál las­sabban veszik át annak világ­nézetét. s életmódjuk, maga­tartásuk ma még sokkal in­kább a parasztságéhoz hason­lít. A más vidékekről betele­pült rétegek is afféle átmene­tet alkotnak egyik osztályból a másikba, életmódjukban konzervatív és új vonások ke­verednek. A szövetségi politika helyes kialakítását a párt úgy bizto­sítja, hogy a forradalom fej­lődésének, a szocailizmus épí­tésének egyes szakaszaiban az adott helyzet elemzéséből in­dul ki, reális célokat tűz a munkásosztály és szövetsége­sei elé, Lássuk, hogyan támogatják, mennyire értik meg e célokat, feladatokat a dabasi járásban? A MUNKÁSOK VÄLASZÄT a bugyi Telefongyárból idéz­zük; Az üzem dolgozóinak és ve­zetőinek többsége világosan látja, hogy a szocializmust a munkásosztály csakis szövet­ségeseivel együtt képes felépí­teni. Tudják, hogy céljaink eléréséhez szükség van mind­azok segítségére, akik munká­jukkal mellettünk szavaznak, még akkor is, ha eszméinket nem vallják magukénak. Az üzem dolgozói éppen ezért he­lyeslik a pártnak azt a jelsza­vát, hogy „Aki nincs ellenünk, velünk van”, ám a szövetségi politika értelmezésében szá­mos torzulással is lehet talál­kozni. Vannak, akik a szövet­ségi politikán a kommunista és munkáspártok szövetségét értik; mások szerint a szövet­ségi politika a kommunisták és a pártonkívüliek kapcsola­ta; némelyek szerint a szövet­ségi politika a pártonkívüliek vezető funkcióba kerülését se­gíti elő, a párttagok rovásá­rai!); egyesek azt vallják, hogy csupán taktikai kérdés, amely az ellenforradalom után ideig­lenesen került napirendre; A TORZ ÉRTELMEZÉSEK természetesen torz következte­tésekhez vezetnek. Ezekből is lássunk néhányat, példakép­pen : A szövetségi politika „bű­ne”, hogy a mezőgazdasági üzemek és az ipari jellegű se­gédüzemágak teret engednek a „konjunktúralovagoknak”, s nem lépünk fel határozot­tan ellenük. Más: A ter­melőszövetkezetek mérleg­hiányát az ipari munkások fizetik meg, mert a tsz-t ál­lami dotációval szanálják; a felvásárlási árak rendezése a parasztságnak nyújtott „jogo­sulatlan kedvezmény”. Végül, a legelképesztőbb következte­tés: a szövetségi politika al­kalmazása miatt csökkenteni kell az eszmei-ideológiai har­cot, mert ez sérti a munkás- osztály szövetségeseit (!). Aki figyelmesen átgondolja az előbbieket, mindjárt látja, hogy a torzulások egy része baloldali, szektás alapállásból, más része a revizionista talaj­ból nőtt ki, s mindenképpen a párt ideológiai munkájának gyengeségeit jelzi. A járás mezőgazdaságában foglalkoztatottak az összlakos­ság 44,7 százalékát teszik ki, nagyon is lényeges tehát hely­zetüket, életkörülményeiket, a szövetségi politikáról vallott nézeteiket megvizsgálni. A mezőgazdaság szocialista átszervezése óta a dabasi já­rásban is lényegesen javultak a parasztság életkörülményei. A tsz-tagok 1962. évi tíz és fél ezer forintos, egy főre jutó ré­szesedése a múlt évben kb. 18 ezer forintra emelkedett; a tsz-ek közös vagyona megkö­zelítette a 210 millió forintot, a termelőszövetkezeti csopor­toké a 125 milliót. A tsz-tagság vagyon szerinti elkülönülése, az az idő, ami­kor nemcsak a volt szegény-, közép- és módos parasztok al­kottak külön munkacsapato­kat, de még a különböző val- iásúak is, már a múlté. A tsz- tag társadalmi helyzetét, meg­becsülését itt sem a bevitt va­gyon, hanem a közösben vég­zett munka szabja meg. Üj baráti kapcsolatok jönnek lét­re közöttük, amelyek már nem ismerik a korábbi osztályvi- szonyokat, hiszen meghatáro­zójuk a szocialista termelési és tulajdonviszony, az életmód, a szemlélet és a gondolkodás ha­sonlósága. Ezt a folyamatot azonban nem minden tsz-párt- szervezet ismerte fel... MA IS FELLELHETŐK vi­szont a társadalmi különbsé­gek maradványai a termelő­szövetkezeti csoportokban, amelyek a járás területének több mint hatvan százalékán gazdálkodnak. A tszcs-tagság nagy része kisárutermelő te­vékenységet folytat, s ez nem­csak a társadalmi különbsége­ket konzerválja közöttük, de azzal, hogy kispolgári életfel­fogást szül, hátráltatja az egy­séges paraszti osztály kialaku­lását, s vele a szövetségi poli­tika hatékonyabb érvényesülé- sét a járásban. Különösen érezhető ez azokban a közsé­gekben, ahol mindkét szövet­kezeti forma megtalálható, mint például Bugyin, Ócsán, Örkényben, Dabason. Bizonyos ellentmondások keletkeztek a tsz-tagok és az alkalmazottak, elsősorban a segédüzemekben dolgozók jö­vedelme közötti különbségek miatt is. A mezőgazdaság átszervezé­sével megnőtt a falusi értel­miség szerepe és befolyása, hi­szen korszerű nagyüzemi gaz­dálkodás nincs agrárértelmi- ság nélkül. A szövetkezeti pa­rasztságnak az ipari munká­sokéhoz hasonló egészségügyi ellátottságával egyidejűleg szinte automatikusan megnőtt az orvosok száma és szerepe is a községekben. A közös gaz­dálkodás új igényeket támaszt az állami és a pártapparátus­ban dolgozó értelmiségiekkel, alkalmazottakkal szemben is; megnövelte befolyásukat és felelősségüket a falu társadal­mi-gazdasági fejlődésében. AZ ÉRTELMISÉG HELYES­LI a párt szövetségi politiká­ját. Örömmel üdvözölte az egyetemi felvételeknél figye­lembe vett származási kategó­riák eltörlését. (Nem ilyen egyértelműen pozitív viszont erről a fizikai dolgozók, sőt, egyes párttagok véleménye!) Az értelmiségiek és az alkal­mazottak elismerik a munkás- osztály vezető szerepét, s a munkás-paraszt szövetség fej­lődésének pozitív irányát. Ki­fogásolják azonban, hogy a vá­ros az állami juttatásokból többet kap, mint a falu, hogy a városi ember csak a szolgál­tatásokért fizet, a falusinak vi­szont anyagi áldozatot kell hozni a szolgáltatások létreho­zásáért is; hogy az ipar mo­nopolhelyzete nem, vagy csak igen lassan csökken; hogy az államigazgatásban még mindig sok a bürokrácia; mindezek — véleményük szerint — olyan visszahúzó erőt jelentenek, amelyek csökkentik a párt szövetségi politikájának haté­konyságát. A beszámolót követő vita, majd az elfogadott határozat kimondta: a szövetségi poli­tika értelmezésében keletke­zett torzulások arra figyelmez­tetnek, hogy javítani kell az ideológiai munkát, fokozni a kommunisták eszmei-politikai felkészültségét; állandóan fi­gyelemmel kell kísérni a tár­sadalmi igényeket, s törekedni azok kielégítésére; többet kell foglalkozni a tszcs-tagság politikai nevelésével, a tszcs-kben működő párt- és tömegszervezetek személyi és politikai erősítésével; nagyobb gondot és felelősséget igényel a bejáró dolgozók politikai nevelése. Nyíri Éva Duna-kufatók Aisógödön ELTŰNNEK A NAGYOK, SZAPORODNAK A KICSIK ALACSONY A SZENNYVÍZBÍRSÁG A közelmúltban alkalmunk volt bepillantani a megyében folyó egyik éx-dekes tudo­mányos kutatótevékenységbe, a Tudományos Akadémia alsógödi magyar Duna-kutató állomásának munkájába. Az intézet neve talán nem fe­jezi ki pontosan, hogy a Du­na magyarországi szakaszá­nak élővilágát tanulmányoz­zák itt, a tudományos alap­kutatás szintjén. 1957-ben alakult az állomás, miután 1956-ban a Duna-államok között nemzetközi megálla­podás született, mely szerint mindegyik a maga folyósza­kaszán vizsgálja az élővilá­got. Tóth János biológus kuta­tóval beszélgettünk a ma­gyar Dun>a-4iutató állomáson munkájuk céljáról, eredményeiről, módszereiről. — Meglehetősen zárt közös­séggel, egymásra épült élővi­lággal foglalkozunk. Ez a kö­zösség végzi el a folyó bio­lógiai öntisztítását, a Dunába érkezett nagy tömegű szer­ves, illetve idegen anyag eltakarítását. Az „egyik meg­eszi a másikat” láncolatáról van szó. — Ügy tudom, napjaink nagy problémája as iparosí­tott országokban, hogy a fo­lyókba olyccn tömegű ide­gen, mérgeket is tartalmazó anyag kerül, amelyet a víz biológiai állománya már kép­telen feldolgozni: megromlik a folyamat, nem megy végbe a biológiai öntisztulás. — Igen, de ennek oká nem­csak az ipari szennyeződés. Az elmúlt évszázad árvízvéde­lemmel és hajózhatósággal kapcsolatos folyamszabályo­zásai is csökkentették a víz­felületet, s ezzel a folyók élő állományát. A vizek sebessé­ge, folyása is meggyorsult, MŰEMLÉKREJTVÉNY (8.) A volt Tárnoky—Bedő-kúria egyik díszes copf stílusú ab­laka. Kár ezért a szép épületért, mert elhanyagolták kívülről és belülről pedig ... Nos, mi van az épületen belül? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtését egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szer­kesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre Írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az ere­deti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- niük, a győztesek névsorát pedig április 13-i, vasárnapi számunk­ban közöljük. biológiailag ez sem kedvez. Egyelőre azonban nem be­szélnék a biológiai állomány csökkenéséről, inkább szer­kezeti módosulásról. Tóth János kutató a Duna magyarországi szakaszának élővilágán belül a halakkal foglalkozik elsősorban, így hát a maga kutatási területén bekövetke­zett változásokról kérdeztük. — Általánosságban nem' jelenthetem ki, hogy ha­zánkban csőként a dunai halállomány — csak fajokra nézve. Pontosabban, az el­múlt tizenöt évben csupán a nagyobb testsúlyú halak ál­lománya csökkent, a kicsi­nyeké inkább nőtt. így az ötvenhárom hazai, dunai hal­faj között egyre ritkábban találhatók a kecsege, a viza, a - vágótok, a sőregtok, a galóca egyedei... De minél lejjebb megyünk, annál gaz­dagabb az állomány fajban és mennyiségben. Pest alatt például katasztrális holdan­két évi öt-hat kiló a halá­szati szövetkezetek terme­lése, míg Baja környékén mór harminc ki.ogramm. A Duna magyar szakaszán éven­te tíz-húsz millió kilogramm halat fognak a halászok — ez a szám évente enyhén növek­szik. — Milyen következmények­kel járhatna a folyó továb­bi elszennyeződése? — Az ipari vízszennyeződés csak először érinti a halá­szatot, azután már a köz- egészségügy érdekeit sérti. — ön optimista ebben a témakörben a jövőt illetően? — Igen, többé-kevésbé. Már nem ami az ipari szennye­ződést illeti: sajnos, ott a kö­vetkező évekre nem látok ja­vulást, mert a szennyvíztisz­tító berendezések drágák, az ezeket a berendezéseket gyár­tó kapacitás véges, és a szennyvízbírság alacsony. Egyelőre nem tudok olyan kényszerítő erőről, amely az ipari vállalatokat minden eset­ben rávinné a megfelelő be­rendezések beszerzésére, vagy a gyárakban az úgynevezett recirkulációs rendszer meg­honosítására. — nyi—na — Emlékezés Joánovics Sándorra A Magyar Tanácsköztársaság idején Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye legfelsőbb vezetője, a megyei direktó­rium elnöke volt Joánovics Sándor. Egy évvel a kiegyezés után, 1868. ok­tóber 2-án született, az Osztrák—Ma­gyar Monarchia területéhez tartozó Ver- secen. Oklevelének megszerzése után gyógyszerészként dolgozott; majd 1908- ban Budán alapított egy tíz-tizenöt al­kalmazottat foglalkoztató kötszerüze­met. Diákkorától részt vett a politikai élet­ben. A század elején a Függetlenségi Párt tagja volt. Nagy csalódást okozott számára pártjának az 1905-ös koalí­ció idején tanúsított magatartása. Po­litikai felfogásának fejlődését jelzi, hogy 1907-ben már a munkásosztály pártjában, a Magyarországi Szociálde­mokrata Párt tagjainak sorában ta­láljuk. Az első világháborúban, mint köt­szerüzem-tulajdonos, katonai szolgála­tot nem teljesített. 1915 végétől budai, Erőd utcai kis üzeme háború ellenes gondolkodású emberek találkozóhelyéül szolgált. A háborús hangulatot szító sovinizmussal való szembeszállása miatt egyes gyógyszerészek bojkottot szer­veztek ellen. A Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom hatására az MSZDP-ben meg­gyorsult a polarizáció. Erősödött azok­nak a szociáldemokratáknak a hangja, akik szembeszálltak a tömegek for- radalmasodását leszerelni igyekvő, az orosz proletárforradalomra elrettentő példaként hivatkozó hivatalos pártveze­téssel.- ------------—- Sándor ekkor már azok I Joánovics I közé tartozott, akik, túl ------------------ a reformizmus elítélé­sén, számonkérték a munkás- osztály — akkor még egyedüli — párt­jától történelmi hivatásának teljesíté­sét. Politikai nézeteinek fejlődését bi­zonyítja az MSZDP 1917. november 25-i rendkívüli kongresszusán elhang­zott felszólalása. Ezen a kongresszuson — melyen küldöttként vett részt —, más, ugyancsak a baloldal hangját hal­lató felszólalóknál jóval élesebben bí­rálta a párt hivatalos politikáját, s nyíl­tan az orosz példa követésére hívta fel a magyar munkásosztályt. „Nagyon kényelmes álláspontot foglal el a pártvezetőség” — mondotta Joá­novics — „amikor minden hibát a kor­mány nyakába akar varrni..„A párt­nak a vezetősége gyönge. A mai kenye­ret eladta a holnapi jogért, a mai man­dátumokért ...” „Hiányzik a tetterő a pártvezetőség működésében. A stockhol­miaknak egy lépéssel tovább kellett volna menniök, Pé- tervárra. onnan kellett vol­na t a n u 1 n i o k..(A szerző kieme­lése.) A felszólaló hellyel-közzel nem vá­logatta meg szavait, s ezzel alkalmat adott arra, hogy a vezetőség (némileg jogosan) személyük iránti támadás­nak fogják fel egyes kitételeit. Anélkül, hogy mondanivalójának politikai tar­talmára reagáltak volna, felszólalását az elnöklő Garbai Sándor egészében visszautasította. Az őt delegáló párt- szervezet végrehajtó bizottsága pedig elhatárolta magát küldöttjük felszólalá­sától.----------------------- hogy az ekkor már öt­I Nem tudjuk, | venedik életévében járó -----------------------Joánovics milyen esz­mei-lelki vívódások közepette, mennyi belső harc útján jutott el a szociálde­mokráciával való szakítás szükséges­ségének felismeréséig. Annyi bizonyos, hogy 1918 őszén a megalakuló KMP soraiba belépett. 1919 elején pedig a bu­dapesti II. kerületi pártszervezet Joá­novics üzemének helyiségében, az Erőd utca és az akkori Szegényház utca sar­kán levő épületben alakult meg. Ez lett a kerületi pártszervezet helyisége. A he­lyi kommunisták Joánovicsot a ke­rületi választmány tagjává választot­ták. A Tanácsköztársaság kikiáltása után Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyében megyei szinten csak igen, felemásan és korlátozottan történt meg a hatalom- átvétel. A megye élére ideiglenesen ki­nevezett dr. Földes István továbbra is meghagyta hivatalában a régi rend alis­képviselőit. Agorasztó Tivadar pánt, Székely György megyei fő­ügyészt stb. Joánovics (miután Kun Béla meg­bízásából belgrádi küldetésben vett részt) a belügyi népbiztosságon dolgo­zott, ahol — szentendrei kapcsolatait is figyelembe véve — feltehetően a megye ügyeinek intézését Is hatáskö­rébe utalták. Földes szabadulni kívánt tőle, s ezért alsóbb szervbe, a Pomázi Járási Tanácsba jelöltette. Ez a mester^ kedés azonban visszaütött: a Pomázi Járási Tanács Joánovicsot a megyei munkás- és katonatanácsba delegálta, ahol 1919. április 26-án őt választották

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents