Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

1 1969. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK "^/Cu'lap 3 A vezetőség Meddig nyúlik? szám- és extruder üzemrésze­ket is. Az áru jó minősége ér- , dekében szakítógépen vizs- I gálják gyártás előtt a felhasz­nálandó műanyag nyúlási és szakítási szilárdságát a gyár laboratóriumában. Békegyűlések A Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának rende­zésében kedden délelőtt béke­gyűlést rendeztek a megye katolikus papjai részére a me­gyei tanács épületében. A gyű­lésen részt vett dr. Bánk Jó­zsef váci megyéspüspök, dr. Vajda József váci segédpüspök és Mihátzi József váci általá­nos püspöki helynök vezetésé­vel a megye katolikus papjai­nak' többsége. Falvai Sándor, a megyei tanács vb osztályve­zető helyettese tájékoztatta a megjelenteket az új gazdaság­irányítási rendszer első esz­tendejének tapasztalatairól, az életszínvonal alakulásáról, a lakosság foglalkoztatottságáról és más aktuális kérdésekről. Szerdán délelőtt hasonló jellegű békegyűlésre került sor, amelyen a megye protes­táns lelkészei vettek részit. — A Tanácsköztársaságra emlékező kiállítás március 17-én nyílik meg a szent- mártonkátai művelődési ház színháztermében, amely már­cius 24-ig tekinthető meg. A sémák mindig előretola­kodnak, de el kell hesseget- ni őket. Amikor azt hallot­tam, hogy az egyes pártalap- szervezet termelési felelőse nő, rögtön pápaszemes, ki­csit száraz, kimért, csak szá­moknak hivő emberre gon­doltam. Éppen az ellenke­zője: csinos, szép arcú, mo­solygó szőke nő állt föl az asztal mellől, amikor a mű­szaki osztályon Németh Má­ria után tudakozódtam. Igen, ő az, most ősszel választot­ták be a. Váci Kötöttárugyár egyes pártalapszervezetének vezetőségébe. Vannak törvéilyszerűen meg­jelölt utak. Már a középis­kolában részt vesz az ifjú­sági mozgalomban. A köz- gazdasági technikumot elvé­gezve bérelszámoló lesz a gyárban, s egyik agilis tag­ja az itteni ifjúsági szerve­zetnek. Megválasztják alap­szervezeti KISZ-titkárnak, 1966-ban fölveszik a pártba. Pártcsoportbizalmi lesz. Most meg, a legutóbbi választá­son már a vezetőség egyik fontos reszortját bízzák rá. Ezzel párhuzamosan megjárja a másik utat is. A közgazda- sági technikum után elvégzi a textilipari technikumot, s a volt bérelszámoló techni­kusként a műszaki osztályra kerül, ahol a laikusnak ször­nyen hangzó, de neki nagyon erdekes kapacitásmérést és számítást bízzák rá. — Amikor megkérdezték, vállalnám-e a vezetőségi tag­ságot, kicsit megijedtem, mert tudtam, hogy rengeteg mun­ka jár vele. A több, mint het- ventagú pártalapszervezet ha­tósugara — tehát felelőssége — igen nagy. Átfogja a csé­rélőt, a körhurkolót, a fes­tődét, a tmk-t. Valamennyi külön-külön, s együtt még inkább döntő láncszem a gyá­ri termelésben. Ha baj van, akkor nekem, mint termelési felelősnek is jut az „osztás­ból”, Azért elvállaltam, bíz­tam* abbaff,u hógy segítettéit.^'' — És? Nem csalódott? , • — Nem. Szereted minden' olyan munkát, ami emberek­hez kapcsolódik, s talán en­gem is szeretnek. Mindeneset­re igen jó a kapcsolatom mindenütt, az idősebb férfi műszakiak sem igyekeznek „gyorsan megszabadulni” tő­lem; közös érdekekről van szó. A festödeiek meg amúgyis beltagnak tekintenek: hosszú éveken át az ő bérelszámo­lásukat csináltam. Kedves, apró grimaszok je­lennek meg, s tűnnek el az arcán, miközben beszél. Pe­dig komoly dolgokat mond, miről készített legutóbb je­lentést a pártvezetőség ülé­sére — a termelés helyzete és a minőség alkulása az év eleiének tapasztalatai alap­ján —, s hogyan próbálták megkeresni közösen azokat az érintett üzemek vezetőivel, miért is volt némi elmaradás a körhurkolóban, miért emel­kedett a foltosodás a festő­dében ... Van valami hun­cut, lányos báj abban, aho­gyan ezekről a fényekhez kö­tődő műszaki, gazdasági kér­désekről beszél. Mondom is neki. A vállalat húzza, nem érti, hogy — talán ösztö­nösen — valami olyasmit gyakorol, aminek hiányát sokszor szenvedi a pártmun­ka, s ami nagyon kell: a köz­vetlenség, a segítőszándék észrevétlen, s ezért nem bán­tó éreztetése, az elvtársias- ság melegsége. Nem fontoskodik-komolyko- dik. Tud őszintén bosszan­kodni, például azon, hogy tű­hiány miatt álltak a nagy .teljesítményű Thomkins kör- hurkolók, s tud őszintén örül­ni annak, hogy februárban a körhurkolóban, s a festődé­ben fölfelé araszolt a ter­melési grafikon. Fajlagos gépkihasználásról esik szó, az egy órára ter­vezett, s a tényleges kelme- súlyról, arról, hogy a Thom- kinsokra újabb munkavégző fej kerül, s ezzel a gépek tel­jesítménye óránként — mint ő mondja — „nulaegész hat­vanöt kilogrammal” megnő ... Mondhatnám úgy is: hely- és problémaismeretből vizsgá­zik a termelési felelős, de osztályozni nem e sorok írója, hanem — elvtársai fogják. — Mit tart a legfontosabb­nak? — Azt, hogy nagy hul­lámvölgyek nélkül dolgozik valamennyi, az alapszervezet hatósugarában levő üzem. A kiegyensúlyozottság jó biz­tosíték a meglepetések ellen. I Awtal Adolf j las Väsbn­——!-------;--------- tő, . az 1 919-es budai vörösőrség V. századának egykori parancsno­ka Dunakeszin lakik, egy szép nevű utcában. Tavasz utcai háza kívülről nyaralónak is beillene. Nyolcvanhat éves Antal Adolf, de még mindig rengeteg a dolga napközben: most sem találom otthon. Vá­rakozás közben régi fényképe­ket nézegetünk, befűzött, ha­talmas kontyot viselő, még rö­vid ruhás, etonfrizurás nőket, nagy bajszú férfiakat. Sok életörömről tanúskodnak ezek a családi felvételek. A fényképeken látott szép, daliás férfiből kedves öreg­ember lett. Lekerült a rövid, patinás bőrkabát, az utcai simléderes fejfedőt felváltja a svájci házisapka — rajtam kívül még két szelíd macska hallgatja a beszélőt nagy oda­adással — mint lett lógósból katona a forradalomban —, s kissé meglepődve, amikor a házigazda a csatajelenetek föl­idézésénél feláll, és német ve­zényszavakat pattogtat tagja — És mi tart a legnehe­zebbnek? — Azt a sokféle, sok szálú emberi problémát, ami egy- egy, aprónak tűnő ügy mö­gött rejlik. Néha egy egész élet sűrűsödik össze a kifa- kadásban, s fordítva: néha egy rossz perc is elég ahhoz, hogy hetekre-hónapokra valaki megbántoítnak érezze magát. Munkaerőgondok nyomják a gyárat, aki jön, föl keli venni, dehát nagyon sokféle ember kerül így össze, s úgy kell megpróbálni az össze-' csiszolódást, hogy közben a munka is menjen. — Taggyűléseik? — Csöndesebbek. Nem min­den téma ver hullámokat. Talán a bírálat is több le­hetne, a személyre szóló bí­rálat de ezért az alapszer­vezet minden tagjának töb­bet kell tennie nemcsak a vezetőségnek... Még jó ideig beszélgetünk. Amikor búcsúzunk, már meg­győződés bennem az, ami ad­dig sejtés volt csupán. Az elv­társaitól kapott megbízatás­ban Németh Mária valanr! olyasmit fedezett föl, anr* sokért nem adna. Szépnek találja ezt a munkát... Mészáros Ottó Megkezdődött a húsvéti bá­rányok exportja Hajdú-Bihar megyéből. A Gyapjú- és Tex­tilnyersanyag Forgalmi Válla­lat kirendeltsége irányítja a „bárányvonatokat” többségé­ben Olaszországba. Az első — Gyergyótölgyesen szület- ttsn, az egykori Csík megyé­ben, de az eredeti szakmámat, a rézöntést Debrecenben ta­nultam. A szabadulásom után egy évvel Budapestre jöttem, a Rökk István — ma Április 4. — Gépgyárba. De még min­dig szűrnadrágban jártam, és a munkatársaim sokat csúfol­tak. Később megmondták, nem a nadrág végett, hanem azért, mert nem fizettem be­lépőt, és akkor egy másik se­géddel vettünk egy hordó sört. Befogadtak — s tagja lettem a szociáldemokrata pártnak is.------------------------- elején be­( — A háború | hívtak ka­------------------------tonának E sztergomból, mert akkor már az ottani Till Gépgyárban dol­goztam — családom volt, fe­leségem és három gyermekem. Az elején a magyaroknál még eléggé buzgott a harci kedv, de azt láttuk, hogy a túlolda­lon nemigen lelkesednek, mert az ukránok, lengyelek, oro­szok, rutének, galíciaiak töme­gével adták meg magukat. Akárcsak mi — később ... Otthonról akkor már alig kap­tunk levelet, nem adták kéz­hez. Egyszer visszavonulás közben találtunk az árok szé­lén egy zsák postát. Kivett mindenki egy csomó levelet. A más feleségének üzenetét olvastuk. Hogy az asszonyok elmentek tüntetni kenyérért az elöljáróságokra. Valahol azt felelték nekik: menjetek legelni! Amikor megsebesül­tem, írtam a feleségemnek, szedje össze a pénzünket, és utazzon el hozzám, a sziléziai katonakórházba. Lepénzeltem az ezredorvos írnokát. Így let­tem őrmester egy kiegészítő hadosztálynál. De onnan is in­dultunk volna nemsokára a frontra. Ezért bagót nyeltem és sört ittam rá, és beteget je­lentettem ... Katonaként Ko­lozsvárra kerültem, egy hadi­anyagot gyártó öntödébe. De ott csak magyar koksszal tü­zeltek, és állandóan medvét kapott a kályha. Visszamen­tem a csapattestemhez, és ak­kor egy bécsi gyárba irányí­tottak. Ott dolgoztam, amíg ki nem tört Bécsben a forrada­lom. Akkor felültem az első budapesti vonatra. Solymáron, a Pest megyei Mű­anyag és Tömegcikkipari Vál­lalat új üzemrészekkel, korsze­rű gépekkel gyarapodott. Itt készítik az országban egyedül műanyagból a női, férfi és gyer­mekcipő sarkokat, tljdonság: a sav- és lúgálló műanyag szivattyúcsalád, percenkénti ,10—200 literes teljesítmény- nyel. Áprilisban munkába állítják a hatmillió forint költséggel létesített új szer­szállítmánnyal a Hortobágyról és Berettyóújfaluból küldtek húsvéti bárányt külföldre. A tejesbárányokat élve szállít­ják. A tervek szerint 10 ezer kisbárányt utaztatnak el a Hajdúságból.------------------ volt magyar I — Telve | katonákkal. ------------------ Hazafelé vé­gig lőttek kifelé, először csak a csendőrökre, azután a kato­naságra is. Nagy volt a pá­nik és az elkeseredés. A Nyu­gatiban leszerelték őket. Min­denfelé csoportok az utcán: „Abzug, le a feketelelkű Fe- hérváryval!” „Abzug Tiszá­val!” — de Tisza már nem élt. Munkát nem kaptunk. Feljött a sógorom Dunavecséről és szólt, hogy álljak be a polgár­őrségbe — fizetést is adnak. Lementem közéjük — egyszer felküldtek Pestre. Az egyik utcában lőttek rám, majd „Állj, ki vagy?” Fegyveresek igazoltattak. Megmutattam a szakszervezeti és a párttagsá­gi igazolványomat. Ők meg csodálkoztak: vasas létemre hogy’ állhattam a polgárőrök közé? Valamilyen rendet kell teremteni! — érveltem. „De nem mindegy, hogy ki terem­ti meg!” — válaszoltak. Hoz­zájuk szegődtem... És ami­kor átalakultunk vörösőrség­gé, akkor kineveztek a budai század ötödik századának pa­rancsnokává. A Sósfürdőn ál­lomásoztunk. Ellenőrzés alatt tartottuk a gyárakat, a ter­melést, a közrendet, fegyvere­ket koboztunk el a budai cisz­tercitáktól ... Meg kellett vé­denem a papokat: az embe­rek még emlékeztek a tábori misékre, amikor tudtuk, hogy a másik oldalon ugyanígy mi­séznek a „győzelemért” a gö­rögkeleti meg pravoszláv pa­pok. Amikor júniusban meg­jelentek az ellenforradalmi monitorok a Dunán, a Gellért­hegyről lőttük őket — kézi­f egyverrel. Soha nem feleltem el. milyen furcsa volt. hogy németül kommandíroztam, mert csak a német vezénysza­vakat ismertem. .--------------j bevonultak a | Amikor | románok, ci­----------------- vilben elmen­tem a Thököly úti vasas­székházba. Akkor mindany- nyiunkat elfogtak, akiket ott találtak: magyar rendőrök m eg idegen katonák kísértek végig az utcákon. Végül is el­engedtek. Rendes munkát azonban sokáig nem kaptam. P. A. Utasítás, keret, kiutalás, ki­jelölés, átprofilozás, juttatás stb. — jól ismert kifejezések; valamennyi a gazdaságirányí­tás direkt, vagyis tervutasítá­sokon alapuló rendszerének kifejezési fegyvertárából való. Nem is egyszerűen kifejezé­sek, hanem objektív viszonyo­kat tükröző kategóriák ezek; kategóriák, amelyek a gazda­sági viszonyok meghatározott rendszerét tükrözik, közvetítik, fejezik ki. Ha az objektív viszonyok változnak — szükségszerűen megváltoznak az új viszonyo­kat kifejező kategóriák is. Szo­cialista piac, hitel, kamat, nye­reség, kockázat, kereslet, kí­nálat, állami preferencia stb. — a többi között ezek az új gaz­daságirányítási rendszert kife­jező kategóriák, amelyek a gazdaságirányítás indirekt módszereivel függnek össze. Az „új fegyverzet” eredmé­nyes forgatása éddekében min­denekelőtt meg kell ismerked­ni az új kategóriák tartalmá­val. azokkal az objektív viszo­nyokkal, melyeknek kifejezői. Egyre gyakrabban hallunk például arról, hogy a vezetők vonakodnak kockázatot visel­ni, hogy az ipar a kockázatot igyekszik a kereskedelemre hárítani és viszont. Egyesek a kockázatot elmarasztaló ér­telemben használják cs úgy vélik, az a jó vezető, aki koc­kázatmentesen „csinál üzletet”. A kockázat a gazdasági dönté­sekben mindig jelen van, akár tudomásul vesszük, akár nem. Természetesen egy rutinsze­rűen hozott termelési döntés — amely már sok év tapaszta­latára támaszkodhat — keve­sebb bizonytalansági elemet, következésképpen kisebb koc­kázatot tartalmaz, mint egy új termék gyártásának elhatáro­zása. Utóbbi esetben a bi­zonytalanság — a kockázat — meglehetősen kézenfekvő, de még a rutinszerű döntés ese­tében is előfordulhat, hogy a piacon nem talál vevőre a gyártott mennyiség stb. A kockázat és a bizonyta­lanság összetartozó kategó­riák, de mégsem azonositha- tók. A kockázat ugyanis mér­hető, kalkulálható bizonyta­lanság és valamilyen cél vagy eredmény elérésének ismeretes valószínűségére utal. Kocká­zatról tehát akkor beszélünk, amikor elegendő tapasztalat vagy tényanyag (pl. statiszti­kai adatok) áll rendelkezésre a döntéshez. Az a vezető, aki mindenáron „kockázatmentesen” kíván dol­gozni, eleve konzerválja a meglevő gyártmányszerkezetet és árukínálatot. Emiatt viszont ellentétes következménnyel — nagyfokú bizonytalansággal — kell majd szembe néznie. A kockázatok elöl kitérni igyek­vő vezető ugyanis rendszerint olyan helyzetbe hozza vállala­tát, hogy annak — éppen a termékválaszték stb. konzer­válása következtében — piaci helyzete, hitelképessége meg­rendül. A vállalkozás lényege éppen a kockázatvállalás. Ez magyarázza, hogy a na­gyobb kockázatviselési képes­ség, vagyis a kezdeményező, dinamikus vezetői döntések nagyobb gazdasági eredmény- nyel városulnak. A kockázatviselésben fontos szerepe van a tervezésnek. Er­re annál is inkább fel kell hív­ni a figyelmet, mert gyakran hallható, hogy a tervezés a kockázat kizárásának eszköze. Ez tévedés. Tervezésre azért van szükség, mert a jövőt — annak részleteit — nem, vagy nem elég pontosan ismerjük. A tervezés tehát fontos eszköz a vezető kezében, hogy felké­szülhessen az alternatív hely­zetekben való döntésre, vagyis arra. hogy tudatosan viselhes­sen kisebb vagy nagyobb koc­kázatot. Az a vállalat, amely nem folytat következetes ter­vező munkát, előbb-utőbb nagyfokú bizonytalansággal néz szembe. Ezzel szemben a megalapozott tervezés nagyobb kockázatok tudatos vállalását Is lehetővé teszi, vagyis a vál­lalat dinamikusan fejlődhet. A tervezésnek abban is fon­tos szerepe van, hogy a veze­tő reális kockázatokat vállal­jon; a tervezés révén meg­vonható a határ a még vállal­ható reális kockázat és a ha- zardírozás között. A tervezés és a kockázatvi­selés közötti kapcsolat abban is kifejezésre jut, hogy a dön­tések kockázattartalma külön­böző. Ezért indokolt és szük­ségszerű, hogy a vállalatok tervvariánsokat készítsenek, amelyek a választható döntési lehetőségek kockázattartalma szempontjából is különböznek egymástól. A gazdasági reform — mint Ismeretes — mindannak a koc­kázatnak egy részét, amelyet korábban a társadalom viselt, a szocialista vállalatokra és azok vezetőire hárítja. A re­form első évének tapasztalatai hoztak is kezdeti eredménye­ket e téren. Egyes vállalatok, szövetkezetek új vállalkozási formákat alakítottak ki, bőví­tették árukínálatukat, messze- néző fejlesztési elgondolásokat dolgoztak ki. Am a kockázatviselés még nem vált a vezetői magatartás szerves részévé. Ennek részben az az oka, hogy a reform ked­vező körülményeket teremtett: 1968-ban még különösebb erő­feszítések és kockázatvállalás nélkül is nagy nyereségekre lehetett szert tenni. Ezért ész­szerű, hogy 1969-ben az állam — a reform szellemében — fo­kozza a vállalatokra neheze­dő gazdasági nyomást; ezért csökken az állami visszatéríté­sek összege, a készletnöveke­dést vállalati forrásokból kell finanszírozni, emelik a beru­házási „pénz” árát stb. A nye­reségszerzés feltételei tehát mindenképpen nehezebbekké válnak. Feltehető, hogy ezek a keményebb feltételek serken­tőleg hatnak a gyártmány­struktúra célszerű átalakításá­ra, a keresletnek jobban meg­felelő kínálat kialakítására és a messze néző vállalati politika megalapozására. Varga György Pályázatot hirdetünk az itt felsorolt állások betöltésére: IWross tó itjvesetó — főosztályvezető-helyettes. Követel­mény: műszaki egyetemi végzettség, gyakorlat a tervezésben vagy a ter­melés irányításában. Ss erssó m ss erk ess tó Követelmény: mérnöki vagy telsőfokú technikusi végzettség, nagy gyakor­lat sajtoló, műanyag fröccsöntő és könnyűfémöntő szerszámok szerkesz­tésében. * A relóíEtió Követelmény: műszaki végzettség, közgazdasági ismeretek. Kérjük a pályázókat, hogy — önéletrajzzal és az eddigi működési terület leírásával kiegészített — jelentkezésüket vállalatunk személyzeti osztályára küldjék. IPARI MŰSZERGYÁR, IKLAD levélcím: Aszód, Pt : 2 BARANYVONATOK „FEL VÖRÖSÖK, PROLETÁROK...“ A SZÁZADPARANCSNOK \ Tervezés és kockázat

Next

/
Thumbnails
Contents