Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-13 / 60. szám
4 «*!«*> 1969. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK Miért szép... • • • (A Színművészeti Főiskola , minden évben felvételt hirdet | színészi szakára. Ilyenkor sok í százan jelentkeznek. Felvételt | közülük húszán nyernek. A harmadik vizsga a legnehe- | zebb.) | — Állni a színpadon, azna- i gyón szép dolog. A gyújtópontban. Megszólalni. És tudni, hogy most mindenki rám figyel. Mert most én vagyok a cselekmény, én vagyok a rendező, az író, a kellékes és a színész egy személyben. Az ő munkájuk én vagyok. És az én munkám csak az enyém. Egyedül vagyok. Behunyom, a szemem, aztán kinyitom, és a reflektorok az arcomba sütnek. A színpadig nehéz eljutni. Roppannak az illúziók, pofonok érik az önbizalmat, meginog minden, amiben eddig hittek. A III. felvételi vizsga után jó ideig nem térnek magukhoz. Lehet, hogy nem vették fel őket? Őket. akik tehetségesek, akik érzik a verset, érzik a színészi mesterség ösz- szes felelősségét, akik egész életükben erre a pillanatra összpontosítottak ? — Lehet. — Es akii felvettek? — Az sem érezheti nyeregben magát. Gór Nagy Mária egész életében színésznő akart lenni. Cegléden most mindenki ismeri. Akkor akik ismerték, azok kinevették, most IV. éves színinövedék, és az egész város büszke rá. — Mások az illúziók, mint végen? — Teljesen megváltoznak az illúziók. Az iskolában másról álmodik az ember: újságcikkekről, fotókról, filmekről. Itt nincsenek álmok. Foggal- körömmel kapaszkodni kell a bizonytalanba^ tanulni, hogy az ember jó színész lehessen. — A színészek többsége lebecsüli a közös munkát,, és magukra igyekeznek vonni a közönség, teljés érdeklődését és figyelmét. Ezek a színészek FELVESZÜNK 4 és 8 órás munkaidőre, betanított munkára nőket és férfi segédmunkásokat sződligefi telepünkre. Bér: megegyezés szerint. JELENTKEZÉS: Autójavító Vállalat, Vác Dózsa Gy. út 53. IPARI TANULÓKAT FELVESZÜNK a bádogos/ a* ács és a kőműves szakmába FELTÉTELEK általános iskolai veqzettséq és 14 életév (az ács szakmában a 15 év) betöltése. A Jelentkezeshez szükséqes áz iskolai lelentk^zésl lap és a születési anyakönyvi kivonat. Szállást, munkaruhát szerszámot és teljes ellátást díjtalanul adunk A tanulmányi eredménytől fűqqő ösztöndíjat fizetünk. JELENTKEZÉS A „PROSPERITÁS“ KTSZ Munkaüqyt osztályán. Bp IX. Viola u. 45. játszani? zseninek képzelik magukat, holott csak nagy tehetségek. És a sajtó, a kritika ezeket a színészeket támogatja. A magamutogatásukat. — Ez bírálat? — Bírálat maguknak, de egyben nekünk is. — Én erről még nem tudok véleményt mondani. Lehet, hogy sok esetben így van. Akikkel együtt szerepeltem, azok közös munkával értek célhoz. — Es ezt a közös munkát közösnek is nevezték? — Vannak nagyágyúk. De általában — igen. — Akad-e ember, aki külön tudja választani a színész munkáját a rendezőétől? — Külön lehet választani, de értékelni semmiképpen. Amikor ott állsz a színpadon, nem szabad semmire gondolnod. Ha megszólalsz, hangod idegenül érint, de nem lehet meghátrálni, és, ha mondod — és mondod, és csak arra gondolsz, akit játszol, akkor melegebb lesz a hangod, és a tenyered izzadni fog. A varrónő varrás közben álmodozhat. futhat végtelen mezőn, lehet sziklákon, csapong- hat madárként a földön, de a játék egész embert kíván. Agyat, szemet, hangot és testet. Le kell, hogy kössön, mert ha ez nem köt le, akkor véged, akkor nem vagy színész. — Ez az átélés? — Igen. De az átélés nemcsak a színészre jellemző. Az átélésnek élethűen kell hatnia, különben a közönség észreveszi, hogy ez csak (!) átélés. Ha valakinek a színpadon az a szerepe, hogy elaludjon és ő elalszik, mert fáradt, akkor ott és abban a pillanatban ő nem színész, hanem egy fáradt ember. , — A rendező alkalmazkodjon a színészhez, vagy fordítva? , — Előbb mondta, hogy. ^ szífiftá'z égy kollektíva munkája. A rendező segítsen a színésznek, de alkalmazkodjon Is annak egyéniségéhez. — Egy színésznek egy egyénisége van, ugye? — Természetesen. — Ha az a színész az egyéniségének megfelelő szerepkört kap, és csak abban játszik, jó dolog? — Semmiképpen. Modoros lesz. Mert ebben a mesterségben végzetes dolog a megszokás. A lámpái láz sem múlhat el. Mert a pozitív lámpaláz serkent. És ha valami bennünket hidegen hagy, akkor csak automatikus bábok vagyunk, nem színészek, érző emberek. Szerepet megszokni nem szabad. — Jó az, ha egy színész olyan feladatot kap, hogy önmagát játssza? — Jó, de az a legnehezebb. Egy szerep betanulási ideje: hat hét. Próbák, viták és küzdelem a szöveggel, a szereppel, önmagunkkal. Aztán jön a premier, és minden világos. Reflektorok sütnek az arcokba. — Most mindenki rám figyel. Mert most én vagyok a cselekmény, én vagyok a rendező, az író, a kellékes és a színész egy személyben. Izzad a tenyerem. Hosszú hetek munkáját egyetlen mozdulattal elronthatom. Tamás Ervin Csütörtökön Zebegényben Alakuló közgyűlés Csütörtökön este 6 órakor a zebegényi mozi termében kerül sor a Szőnyi István Emlékmúzeum baráti körének alakuló közgyűlésére. A ba rátd kör célkitűzése, hogy Szőnyi István művészetének széles körű propagálásával a művészetek, ezén belül főleg a képzőművészet barátainak és értőinek táborát növelje, így segítve a múzeumot fő célkitűzésében: az általános művészeti kultúra terjesztésének megvalósításában. Az alakuló közgyűlésen kerül sor a vezetőség megválasztására és a ba ráti kör munkaprogramjának megvitatására. ADATIK TUDTÁRA. „Jelsának zege, széke szeglete“ — Legyen pedig e hely én ] kedves második fiamnak, „Jelsának zegje, széke szeglete, vadászó-halászó helye” i mutatott körbe a honfoglalás- | kor Árpád vezér. Kíséretében körbe lovagolta a szelíd lan- kás síkot, elkalandozott a Rákos-patak forrásáig. Legalábbis így beszélnek a legrégibb okmányok az ajándékozásról. Ekkor még „Ilsvazeeg”-ne\í, később az Árpád-házi első királyok alatt „Ilsaszeg”, majd „Irs- vazegh”-ként olvasható a neve. A különös név sok tudóst foglalkoztatott. Simonyi Zsig- mond az „Ilsvazeeget” véve alapul az ősi magyar „Jelsa” meg „szeg” — azaz égerfa szóból származtatja. Herman Ottó pedig a „Jolsva” meg „zúg” — halászó helységnek értelmezi a község nevét. A legújabbkori kutató, Tihanyi László szerint az ottlakók úgy tartják, a falu valamikor egy Isa nevű török bég uralma alá tartozott. Itt végződött uralma, ez volt a zúg, a szeglet. Akárhogy is, a falu élete hányatott volt. Ezt bizonyítja a Tatárhányásnak és az Ezeréves kertnek nevezett hely- megjelölés. Batu kán seregei 1241-ben erre kezdték meg felvonulásukat Pest felé. A főseregből egy nagyobb csoport — lehettek vagy ötszázan — eltévedt. Harcba keveredtek a falu népével, akik lekaszabolták őket. Az ütközet és a feltételezett temető helyén a falu terjeszkedésekor egyre-másra kerültek elő a tatár koponyák; innen az elnevezés. Tatár után török következett. S míg akkor győzelmet ünnepeltek, most gyászünnepet tartottak. Hogy török elözönlötte Budát, uralma alá hajtotta körben a földeket. Beözönlöttek Isaszegre is. A régi krónikáira elmondja, hogy rabláncra fűzték és elhajtották a férfiakat. A nőket és a gyermekeket összeterelték, bezárták a most Ezeréves kertnek nevezett mar- tonberki templomba. Ott pusztultak éhen a szerencsétlenek. A hullákat aztán a kertben hántolták el. Tihanyi László megírja, hogy néhány évvel ezelőtt az eke fordította ki a sok száz emberi csontot, sok gyermekkoponya és állkapocs tette még szomorúbbá a látványt. Ezt a helyet azóta is szomorú kertnek tartják a faluban. A török uralom végére Isa- szegnek mindössze húsz lakosa maradt. Azok is az erdők sűrűjében várták ki a törökök kiűzetését. k. m. Kiállítás Szentendrén Forradalmi művészet A Tanácsköztársaság 50. év-, fordulójának tiszteletére Forradalmi művészet címmel képzőművészeti kiállítást rendeznek a Magyar Nemzeti Galéria anyagából a szentendrei Ferenczy Károly Múzeumban. A kiállítás ünnepélyes megnyitására március 16-án, vasárnap délelőtt 11 órakor kerül sor. Megnyitó beszédet mond Göndics Zoltán, a Pest megyei Pártbizottság osztály-*, vezetője. ZALAEGERSZEG TÓ AZ ALSÓ ERDŐBEN Parkerdővé nyilvánították a Zalaegerszeg melletti alsó erdőt. A város szélétől 2 kilométerre levő arborétum mellett megkezdődött egy kisebb üdülőtelep és egy csaknem 10 hold nagyságú mesterséges tó építése. Egy művész halálára Nagy Mariann előadóművész, az Irodalmi Színpad hosszas betegség után elhunyt. tagja, Néhány héttel ezelőtt Gödöllőn állt utoljára a pódiumon. A Hiszek az emberben című irodalmi összeállítás verseit tolmácsolta. Klasszikus és mai, külföldi és magyar költők gondolatait adta tovább a verskedvelők népes táborának. Kórházban, de ott is munka közben ragadta el a halál: Falu Tamásnak áprilisban sorra kerülő szerzői estjére készült. Már nem léphet föl a Kossuth Klub pódiumára. Mint ahogy a megye legkülönbözőbb pódiumain sem csendül fel többé verstolmácsoló szava Ezrek és ezrek ismerték a megyében. S most ezrek és ezrek búcsúznak tőle fájdalommal, de megőrizve emlékezetükben művészetét. — p — Tahitótfalun látható a híres magyar építőművész síremléke, amelyet egy másik magyar neves építész tervezett. Ki volt a két építőművész? Felhívjuk olvasóink figyelmét, hogy a rejtvények megfejtéséi egyszerre, mind a 30 rejtvénykép közlése után küldjék be a szerkesztőségünkbe, zárt borítékban, amelyre írják rá: „Műemlék- rejtvény”. A borítékra 1 forintos bélyeget kell ragasztani. Mivel április 4-e és húsvét miatt négynapos munkaszünet lesz, az eredeti kiírástól eltérően, a megfejtést április 4-ig kell bekülde- nlük, a győztesek névsorát pedig április 13-1, vasárnapi számunkban közöljük. PlNTÉIt IST VÄKT ollárért 3. Ez vasárnap történt, délután moziban voltam. Egyedül. Ruth nélkül. Azon a héten délután dolgozott a drága, csak futólag találkozhattunk, mert éjfélkor végzett, én pedig reggel hétkor kezdtem, s így nem adódott alkalom a találkozásra. Hétfőtől ő is reggel héttől dolgozik, egy héten át. És ez nem akármilyen hét lesz! Végre beleegyezett. S akármilyen hosszú és tartós dolognak Ígérkezett is az ügy, alig vártam az első alkalmat. Illetőleg, az első alkalmakat. Ha nem is esküdtünk össze, mézeshétfélére számítottam. Az vesse rám az első követ, aki harmincéves, ki ne várna egy találkozást egy olyan pompás lánnyal, mint Ruth. A haja fekete volt, a szeme kék, a dereka karcsú, a lába formás. A moziban nagyon unatkoztam, valami ostoba filmet játszottak. Arról szólt, milyen hősiesen viselkedik a CIA embere az egyik vasfüggöny mögötti országban. A mozi közönsége korántsem unta úgy a dolgot, mint én. Ök nagyon drukkoltak a kémnek, aki természetesen. folyton győzött, s végül is elvitte a vörösök I fegyverének titkát Washingtonba. Persze, könnyű dolog volt. A történet írója és a filmrendező csupa ügyefogyott figurát állított vele szembe. A nézőknek ez aligha tűnt fel, hiszen ők a mozikban és az újságokból szerezték ismereteiket. Én viszont magam is odaátról érkeztem, s valóban meg tudtam ítélni, mennyi az igazság az ilyen filmekben. Az egyik ismerősöm dajkameséje jutott eszembe. Azt állította, hogy a Bükkben puszta kézzel fogságba ejtett egy oroszlánt, amely a háború idején a londoni állatkertből szabadult el s onnan került Szilvásvárad mellé ... Vasárnap este abban a boldog tudatban hajtottam párnámra a fejem, hogy másnap este Ruth vállán fogom pihentetni. Erről álmodtam egész éjjel. Nem volt velem álmoskönyv, de hamarosan tapasztalnom kellett, hogy kellemetlenséget jelent, ha az ember kék szemű, fekete hajú. Ruth nevezetű lánnyal álmodik. Reggel hatkor harsány berregés vert fel. Az ébresztőóra otthonomban Is megmérgezte az életem. Gyorsan bekaptam a reggelimet, amelyet Mrs. Brown már előkészített, és elindultam a gyárba. Útközben azon gondolkoztam, .mennyivel jobb reggeli a gyulai kolbász, mint a zabpehelykása. A háziasszonyom ugyanis zabpehely- kását etetett velem, valószínűleg abból az elgondolásból, hogy akit Kásának hívnak, úgy kell neki: egyen kását! A gyárban aztán hozzáláttam, hogy a halálosan unalmas ébresztőórákat ellássam a szükséges kallantyúkkal. Szerencsére, már behunyt szemmel is tudtam minden egyes mozdulatot, hiszen akkor már sok százezer kallantyú állt mögöttem. így hát ébren folytathattam az álmodozást: mi történik majd este hat órától reggel hat óráig, attól a perctől kezdve, hogy Ruthtal találkozom, addig a percig, amikor a szálló portása ébresztőül bekopogtat az ajtón s én visszatérek a kallantyúk kicsiny, de számomra sajnos napi nyolc órát betöltő világába. A dolgot már Ruthtal is alaposan elterveztük. A lány is keddre tette a szabadnapját, hogy alaposan kipihenhesse magát, és ne kelljen végigszenvednie a karikás szemekre tett megjegyzéseket. Az efféle megjegyzések ugyanis felettébb kínosak lehetnek eey lánv számára. Én alig vártam, hogy valaki eltréfálkozzon velem a szemem alatti karikákról. Nemcsak a férfidicsőség miatt kívántam ezt, társra vágytam. Az amerikaiak egymással sem nagyon barátságosak és közlékenyek. Jöttek, munkaruhába öltöztek, nekiláttak az ébresztőórák összeszerelésének, aztán átöltöztek és hazamentek. Akadtak itt emberek, akik tíz év óta ültek a szalag mellett, de összesen tíz mondatot sem szóltak a társaikhoz. Munka után fütyörészve indultam el. Még volt másfél órám a randevúig, s ezért elhatároztam, hogy sétálok egyet. Nem levegőzni akartam, .mert azt New Yorkban nem lehet. A füst és a por ellep mindent. Körül akartam nézni egy kicsit az utcákon, hiszen csak egy éve éltem New Yorkban, és bizony alig ismertem valamit a városból. Ám alig egy félórácskát nézegethettem az épületeket, a forgalmat, a kirakatokat. Észrevettem ugyanis, hogy két tagbaszakadt férfi van a nyomomban. Hogy miből jöttem rá? New Yorkban mindenki siet, rohan, mintha állandóan menekülnének az emberek. Ritka az olyan ráérősen sétálgató ember, mint amilyen én voltam. Na meg az a kettő, akik külsőre leginkább díjbir- kózóra hasonlítottak. Csodálatosképpen mindig arra akadt dolguk, amerre én jártam. Ha megálltam egy kirakat előtt, ők is megálltak, s egy hirdetőoszlopot kezdtek tanulmányozni. Ha mesfum-sítottam lépteimet, ők sem értek rá. Ha befordultam egy mellékutcába, ők is arra vették útjukat. Meg akartam bizonyosodni a dologról. Taxiba szálltam, és bemondtam a vendéglőnek a címét, ahol Ruthtal volt találkám. Nem tévedtem. Alighogy leültem, a két tagbaszakadt is megjelent, és letelepedett az egyik szomszédos asztalhoz. Ügy tettek, mintha nem törődnének velem: sok mindenfélét rendeltek, és enni, inni kezdtek. Én azonban tudtam, hogy pillanatnyilag semmi egyébbel nem törődnek csak velem. Elhatároztam, hogy megsétáltatom őket. Felálltam, elindultam a mellékhelyiséf felé. Az egyik tagbaszakadt még a falattal a szájában jött utánam. Röpke húsz perc alatt négyszer .megtettem ezt a sétát, mint aki megfázott, vagy megivott egy fél láda sört. Aztán fizettem. Ök nem fizettek. Persze, hogv nem. hiszen ahogy k'hozták a rendelést, máris kiegyenlítették a számlát és zsebre gyűrték. Fogalmam se volt, hogy kinek a költségén esznek-isznak kísérőim, és ki akasztotta őket a nyakamba. Nem mondom, kissé nyugtalankodtam. Ha egy úriember egy hölggyel szállodába készül, elemi kötelessége, hogy ne kompromittálja a hölgyet. Közben az idő gyorsan telt, Ruthnak öt perc múlva meg kellett érkeznie. Arra gondoltam, ő jobban ismeri az amerikai viszonyokat, maid megmondta, hogy mit tegyek. (Folytatjuk.)
