Pest Megyei Hírlap, 1969. március (13. évfolyam, 50-74. szám)

1969-03-13 / 60. szám

“"'KfCirlav» 1969. MÁRCIUS 13., CSÜTÖRTÖK A párt vezető szerepének néhány időszerű kérdése (Folytatás az 1. oldalról.) gálja és a fejlődés útját kere­si. Most a párt vezető szerepé­vel összefüggésben, az egyéb és nem kisebb jelentőségű feladatok mellett az állam­élet, a szocialista demokratiz­mus fejlesztését tekintjük olyannak, amelyeknek fel­tételei adottak, s a feladat megoldása objektíve is szük­ségszerű. A megvizsgálandó elemzést kívánó kérdések a követ­kezők: társadalmunk és ál­lamrendszerünk alkotmányos kérdései; a törvényhozás és a kormányzás fejlesztése; vá­lasztási rendszerünk fejlesz­tése; az államigazgatási mun­ka elemzése és fejlesztése; a tanácsok államhatalmi, igaz­gatási és tömegszervezeti jellegének vizsgálata; az igaz­ságszolgáltatás és szervei to­vábbfejlesztése; a párt és az állam viszonya; a párt vezető szerepének növelése az állam­életben. E munka olyan stádium­ban van, hogy több terüle­ten már gyakorlati intézke­désekre is sor kerülhet, de sok fontos elvi jelentőségű kér­dés eldöntése a X. kongresz- szusra vár. Az elkövetkezendő időben a párt vezető szerepét és az állam irányító tevékenységét egyidejűleg kell fejleszte­nünk oly módon, hogy mind­kettő munkája hatékonyabbá váljék, kiküszöböljük a fö­lösleges párhuzamosságot, hogy a párt vezető, irányító szerepe az állami munká­ban is biztosítva legyen. Ilyen értelemben fogjuk fel és he­lyeseljük a proletárdiktatúra rendszerének fejlesztését. A párt vezető szerepének növekedésében jelentős helyet foglal el az elméleti munka, FELVESZÜNK nagyipari létesítmények kivitelezéséhez magas• és mélyépítő technikusokat Bérezés megegyezés szerint Szállás, napi háromszori étkezés Kérjük, hogy levélbeni ajánlkozásában körvonalazza eddigi technikusi tevékenységét JELENTKEZÉS: DUNAŰJVÁROS, Kenyérgyár u. 1. sz. alatt. Személyzeti Osztály 26 SZ ÁLLAMI építőipari vállalat a marxizmus—leninizmus he­lyes alkalmazása, alkotó to­vábbfejlesztése, a munkásosz­tály ideológiájától idegen né­zetek bírálata és leleplezése. Ellenfeleink gyakran vádol­nak bennünket azzal, hogy nem engedünk elég tág teret a hivatalos álláspontoktól el­térő nézeteknek — mondotta ezután. Szerintük a tőkés or­szágokban e tekintetben na­gyobb a szabadság. Ez a vé­lemény igen távol áll az igaz­ságtól. Bármit hirdetnek is önmagukról a tőkés országok képviselői, a valóság az, hogy teljes szabadság és minden eszme nyílt hirdetése, terjesz­tése, főleg pedig egyenlő esély, egyenlő anyagi és tech­nikai lehetőség az eszmék ter­jesztésében a világ egyetlen országában sem lehetséges. Mi őszintén megmondjuk, hogy nálunk nem volt és nem is lesz „teljes szabadság”. Há­borús eszméket hirdetni, a népek ellen bújtogatni nálunk törvénybe ütköző cselekmény. Megtanultuk és nem felejt­hetjük el, hogy az osztály harc az ideológia területén is fo­lyik, és a mi részünkről az a marxizmus—leninizmussal szemben ellenséges nézetek ellen kell hogy irányuljon. Ebben a kérdésijén egyér­telmű az álláspontunk. Alap­elvünk; minden támogatást megadunk annak az ideoló­giai, tudományos kutatómun­kának, amely a valóság mé­lyebb, igazabb elismerését tűzi ki célul és ezzel kívánja elő­segíteni a szocializmus építé­sét, vívmányaink továbbfej­lesztését. De a leghatározot­tabban fellépünk az olyan „ideológiai”, „tudományos” mezbe öltöző kísérletek ellen, amelyeknek céljuk, hogy poli­tikai erővé szerveződve végső soron a munkásosztály hatal­mát. a népi hatalmat tegyék kérdésessé. ............... E lismerve és kihangsúlyoz­va az új kérdések kidolgozá­sának rendkívüli jellegét, a leghatározottabban elhatárol­juk magunkat mind a „bal”-, mind a jobboldali torzítások­tól. A gondolkodás bátorsága nem az egyénieskedő kalan- dorság, nem a nép életével való hazardírozás, hanem mindig szerves része az adott ország, a nép, a valóság, a szocializmus ügyével szemben érzett felelősségnek. Tapaszta­lataink szerint mind a dogma­tikus, mind a revizionista ál­láspont egyformán veszélyes. Ezzel kapcsolatban hangoz­tatta a kétfrontos harc szük­ségességét. A következőkben néhány gondolatot vetett fel a szocia­lista demokráciáról, különösen a párton belüli demokrációró', annak jelenlegi helyzetéről, alakulásáról, jövőre vonatkozó feladatairól. A párt vezető szerepének növekedéséhez arra van szük­ség, hogy minden pártszerv­ben, az összes pártszervezet­ben, egészséges, demokratikus légkör uralkodjék — harg:ú­VALLALATOK ÉS KÖZOLETEK RÉSZÉRE textilipari bérmunkák t rövid határidőre, egyezséges úron VÁLLALUNK KÉSZÍTÜNK VAGY JAVÍTUNK: • bútorvédő huzatokat, • függönyöket, • munka- és védőruhákat, • üzemi törlőruhákat stb. I)iin«i-k«rnyéke ftukázati S/,övf<km( méretes részlegei Vác, Széchenyi u. 24. és 31. lyozta, majd arról szólt, hogy a legutóbbi években jelenté­kenyen növekedett a párt vi­takészsége. Az elvtársi vitá­kat mi nem divatos kampány­nak vagy különálló célnak, hanem a párt cselekvőképes­sége, akciókészsége megerősí­tése fontos és nélkülözhetetlen eszközének tekintjük. Az előkészítés szakaszában a vita bármiféle korlátozása súlyos hiba, amely gátolja a helyes elvi álláspont kialakí­tását. Lényegesen más a hely­zet azonban a határozat után. Ilyenkor már az elfogadott ha­tározatról való mindenféle vi­ta a végrehajtást gyengíti, és ezért nem engedhető meg. A párton belüli demokrácia további fontos és nélkülözhe­tetlen vonása a párton belüli bírálat fejlesztése. Támoga­tunk minden olyan bírálatot, amely a hibák felfedésére és felszámolására irányul. Külö­nösen értékes számunkra a dolgozók kritikája. Azt tart­juk, hogy ezek a bírálatok a dolgozók felelősségtudatának növekedését tükrözik. A párt vezető szerepének helyes értelmezésével és to­vábbfejlesztésének feladatai­val szorosan összefügg a párt munkastílusának állandó ja­vítása. A munkastílus továbbfej­lesztésének fontos feltétele, hogy fokozatosan, de céltuda­tosan megszabadítsuk a pár­tot a nem hatáskörébe tartozó tennivalók sokaságától, az ál­lami és gazdasági szervekre tartozó ügyek intézésétől. Előadását befejezve ezeket mondotta: a párt vezető sze­repének érvényesítését, erősí­tését állandó feladatunknak tekintjük. Kitartó, türelmes, átgondolt munkára, és további elemzésekre van szükség ah­hoz, hogy feladatainkat elvé­gezzük, és még sikeresebben hajtsuk végre pártunk- IX. kongresszusának útmutatásait. Zsúfolt vonatok (Folytatás az 1. oldalról.) a vállalat mégsem tudja ki­elégíteni az állandóan növek­vő igényeket. Sok gondot okoz az állandó létszámhiány, még inkább az utak rossz állapota. Bár tíz év alatt a HÉV-szerel- vények óránkénti sebessége 21 km-ről 30—32 km-re növeke­dett. s korszerűsítették a szent­endrei és a gödöllői vonalat — a HÉV sem tud megfelelni tel­jes mértékben a mai követel­ményeknek. Az utazási idő csökkentésének fontos feltéte­le a járműpark korszerűsítése, az áramellátás javítása, to­vábbá a tököl—ráckevei sza­kasz villamosítása, korszerű biztosító berendezése. Megyénk községeiből 85 kék autóbusz szállítja a fővárosba ingázókat. Az egyes vonalak túlzsúfoltsága az elmúlt há­rom évben sem változott, s a fejlesztési tervek szerint 1971-ig nem is várható je­lentősebb javulás. A jelentés megállapításai sze­rint kielégítőbb a helyzet az áruszállításban és a teherfu­varozásban. Az előterjesztés részletesen felsorolta, hogy az említett vállalatok anyagi lehetősé­geikhez képest milyen erőfe­szítéseket tesznek 1969—70- ben a személyszállítás érdeké­ben. a lehetőségek korántsem elégítik ki az igényeket. Mind­erről részletesen beszámoltak a végrehajtó bizottságnak a vállalatok jelenlevő képvise­lői. Több órás vita alakult ki: milyen módon lehetne enyhí­teni a súlyos helyzeten, s me­lyek a közlekedés javítását szolgáló legsürgősebb felada­tok. Dr. Pénzes János, a megyei tanács elnökhelyettese foglalta össze a vita lényegét, s meg­állapította, hogy bár az elmúlt években mind a vasúti, mind a közúti személyszállításban jelentékeny előrehaladás tör­tént, a jelenlegi helyzet eléggé súlyos. Kérte a minisztérium kép­viselőit s a közlekedési vállalatok vezetőit is, tá­mogassák hatékonyabban Pest megye közlekedési gondjainak enyhítését, megoldását. A személyszállítás fejlesztésé­nek legfontosabb feladatairól határozatot fogadott el a vég­rehajtó bizottság. — sp Tokió hóban Megbénította az országúti és légiközlekedést Japánban szerdán a havazás: déli 12 óráig 25 centiméteres hó bo­rult Tokióra. A Haneda repü­lőteret délelőtt 11 órakor le­zárták, harminc hazai és 15 nemzetközi járat indulása maradt el. SZERDARA VIRRADÓRA valamelyest csökkent a sza­badságharcos tüzérség aktivi­tása Dél-Vietnamban: „csu­pán” tíz katonai célpontot tá­madtak. A 99 ev első napja James Earl Ray, dr. Martin Luther King gyilkosa megbilincselt ke­zével takarja el arcát, amikor a fotóriporterek sor­fala között cellá­jába kísérik, hogy megkezdje 99 évi börtönbüntetésé­nek letöltését. LINDA ÉS PAUL A Beatlesek kö­zül elhullott az utolsó mohikán is: Paul McCartney, aki eddig a világ­hírű együttes egyetlen nőtlen tagja volt, 26 éves korában feleségül vette a képünkön mellette látható és nála egy évvel idősebb Linda Eastman amerikai fényképésznőt. ARAD NANA ÉS A HÓKUSZPÓKUSZ 1934 őszén Mr. Campbell Thompson, a világhírű British Museum munkatársa kelle­metlen reumarohamot kapott. Campbell Thompson híres fér­fiú volt, hosszú évtizedeket töltött azzal, hogy. rendkívül érdekes „írásokat” böngész- sze" amelyeket az elmúlt nyolcvan év folyamán Mezo­potámiában, az Eufrátesz és a Tigris közötti területen ástak ki. Évezredekkel ezelőtt nedves agyagtáblákra szövegeket vés­tek,' aztán az agyagtáblát meg­szárították, és ily módon tar­tósították. Ezek az agyagtáb­lák elmondották azoknak a népeknek és hatalmas álla­moknak a történetét, amelyek, mint Babilónia és Asszíria is, i. e. 3000—i. e. 539 között vi­rágoztak Mezopotámiában, az Euf rátesz és a Tigris f oly ók­nál. Campbell Thompson már számtalan ilyen régi írást ta­nulmányozott, amikor az 1934- es év londoni őszi ködös idő­járása, és vele együtt a reuma ágynak döntötte. Betegágyánál két nappal később megjelent dr. Silbur Evans, egy fiatal orvos, aki éppen akkoriban újszerű reu­makúrákkal tette ismertté nevét. Dr. Evans mit sem tö­rődött Thompson fájó tagjai­val, hanem röviden ráparan­csolt, hogy nyissa ki a száját. „Mr. Thompson — jelentet­te ki az ifjúság kétséget nem ismerő meggyőző erejével — betegségének oka fogaiban rej­lik. A legújabb kutatásokból kiderült, hogy a beteg fog­gyökerek és a reumás fájdal­mak között közvetlen kapcso­lat áll fenn.” „Nagy egek — mondotta Thompson hangos nevetésben törve ki —, szó szerint elhi­szem önnek. De ha ez a leg­újabb bölcsesség, akkor muta­tok önnek valami érdekeset, mihelyt ismét lábra állok. Meghívom, jöjjön velem a mú­zeumba ...” Három héttel később dr. Silbur Evans megjelent a Bri­tish Museumban. „Nos, nézzen ide — mon­dotta Thompson, és egy agyag­táblát mutatott az orvosnak. — Ez az agyagtábla kétezer-öt­száz éves. A szöveget egy ak­kori orvoskollégája írta, ha megengedi, hogy így mond­jam.” Evans elmosolyodott: „Ta­lán varázslót gondolt?” Thompson nem vett tudo­mást Evans megjegyzéséről, hanem így folytatta: „Az ön kollégáját Arad Nanának hív­ták. Időszámításunk előtt a 700—600 években élt. Az ak­kori uralkodó is ugyanabban az átkozott reumában szenve­dett, amely manapság is gyö­tör bennünket. S most hall­gassa meg, mit írt Arad Nana, az uralkodó orvosa, ezen az agyaglábián királyi páciensé­nek: „Ö, akinek keze és lába gyulladásos, betegségét fogai állapotának tulajdoníthatja... El kell távolítani, uram, fo­gait ... Ez okozza a belső gyul­ladást ...” Arad Nana agyagtáblán írott levele királyához a legkorábbi levélváltás volt orvos és pá­ciense között, amelyről mind a mai inapig tudunk. Az ősi Mezopotámia feltárói azonban időközben sok száz agyagtábla szövegét ismerték meg, ame­lyek Asszíria, Babilónia vagy Ninive orvostudományával foglalkoznak. Nem vitatható, hogy sok bennük a varázslat, de sok az olyan diagnózis és orvosi tapasztalat is, amely megállja a helyét a mi ko­runkban is. így például megtalálták egy asszír orvos jelentését kirá­lyához. Talán II. Nabukadne- zárról volt szó, aki időszámí­tásunk előtt 604-től 562-ig uralkodott, amelyben ez olvas­ható: „Ami pedig ezt a bőrbe­tegséget illeti, királyom, ez bi­zony eltart egy évig is. Mind­azok azonban, akik elkapják, végül is meggyógyulnak.. Persze, úgy tűnt, hogy ez a megállapítás vagy hókusz-pó- kusz, vagy pedig tapasztala­tokra és gondos megfigyelé­sekre támaszkodik. Thompson és más hasonló férfiak, akik az orvosi agyagtáblák kibetű- zésével foglalkoztak, nem is­mertek pontosan egy évig tar­tó bőrbetegséget. Később azon­ban felfigyeltek egy furcsa be­tegségre, amelyet sok, Mezo­potámiában dolgozó régész megkapott, a többi között a német Koldewey is, aki ásatá­sai során a régi Babilont a szó szoros értelméből kiemelte a sivatagból. Szörnyű kelések­ről volt szó, amelyek nem akartak begyógyulni. Szemmel láthatóan legyek terjesztették a fertőzést. A kelések minden kezelésnek ellenálltak, s kö­rülbelül egy évig tartottak, Az­tán maguktól begyógyultak. Hosszú időn át tisztázatlan maradt az egész asszír had­sereg sorsa is, amely i. e. Tői­ben, Szanherib király uralko­dása idején Jeruzsálem, az ókori Juda, a zsidó birodalom fővárosa ellen indult támadás­ra. Sok tízezer asszír harcos gyűlt össze éjszakának idején, hogy rohamot indítson más­nap a város falai ellen, de reg­gel semmi sem történt. Látha­tatlan, de szörnyű ellenség tá­madta meg az asszíp hadsere­get. Az Ötestamentum beszá­mol arról, hogy az ostrom előt­ti éjszakán számtalan asszír katona meghalt, s a hadsereg kénytelen volt visszavonulni. Miféle betegség lehetett azonban az, amely az asszír király katonáit és orvosait ily szörnyű módon legyőzte? Mi volt az a rejtélyes betegség, amely sok ezer harcra kész asszírt egyetlen éjszakán meg­ölt? Vagy talán az Ótestamen­tum beszámolója mese volt? Tudósok és orvosok évtizede­kig vitatkoztak ezen a kérdé­sen. Végül megtalálták a vá­laszt. Visszaemlékeztek egy első világháborús eseményre és ez valóban utat mutatott a rej­tély megoldására. 1917-ben ugyanis angol csapatok a tö­rökök elleni harcokban egész Jeruzsálemig jutottak. Elsán- colták magukat ugyanazokon a forró, 375 méterre a tenger­szint alatt fekvő területeken, ahol annak idején Szanherib király csapatai is elhelyez­kedtek az ostrom előtt. A Jordán völgyében az an­gol katonák fáradtnak és ki­merültnek érezték magukat anélkül, hogy igazán betegek lettek volna. Pihen ősképpen néhány százat közülük egy tá­borba küldtek Jeruzsálem magaslataira, amelyek körül­belül 700 méterrel a tenger­szint felett terülnek el. Más­nap reggel, egyetlen éjszak* után a katonák fele holtar hevert sátrában. Miután vá­ratlanul átváltottak Jordár völgyének forróságából a Je­ruzsálem előtti területek hű­vös, szeles vidékeire, a testük­ben már régebben tenyészt' maláriakórokozók halálos át­törést értek el. Ebből a drámából is kitű­nik, hogy az ősi orvostudo­mány kikutatása igazi nyomo­zói munka volt. 1940-ben S N. Kramer, amerikai ékírás kutató a Pennsylvania Egye tem múzeumában egy ki agyagtáblára bukkant, ante lyet amerikai régészek ötve' évvel korábban Nipuur ő- mezopotámiai város területé' találtak. A tábla szövegé csak nehezen tudta kibetűzn miután az kb. i. e. 3000-bC származott. A férfi, aki ezt : szöveget írta, bizonyára a le'" ősibb nép tagja volt, ame' már Babilónia, Asszíria és Ni nive létrejötte előtt élt a Tir ris és az Eufrátesz között é ott városokat alapított: a szí: mérők népe. Kramer professzor pontosai 12 évig igyekezett felderíten az agyagtáblák titkát, s am1 végül is kibetűzött, orvosi rr ceptek egész sorozata vo! amelyeket egy szumér orvo sokezer évvel ezelőtt jegyző fel. A receptekben egy szí sem esett démonokról és szel­lemekről, ezzel szemben ann:V tö^b különböző gyógyszerek­ről éi gyógymódokról.

Next

/
Thumbnails
Contents