Pest Megyei Hírlap, 1969. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1969-02-11 / 34. szám

2

PEST

»IFA.

1969. FEBRUAR 11., KEDD

(Folytatás az 1. oldalról.)

ellensúlyozza a technikai fejlődés.

Részletesen Ismertette ezután a lélekszámnövekedést. Pest megye a legnépesebb az országban, 900 ezer lakosával. Első a budai járás 136 ezer emberrel. Ugyanakkor egyre több a tízezer lakosnál nagyobb község. A bevándorlók miatt a nagyközségek állandóan bővíteni szeretnék belterületüket, ami nem szerencsés megoldás, mert az egyre nagyobb kiterjedéssel nem tart lépést a közművesítés, a bolthálózat. A megye vezetőinek elgondolása az, hogy

a IV. ötéves tervben ne a belterületeket növeljék, hanem építsék be a foghíjakat, segítsék elő a többszintes társasházépítést.

Szerencsére, ez az építkezési mód mind népszerűbbé válik.

Dunakeszi példáján mutatta be dr. Mondok Pál a nagy lélekszámú és falusi státus

ellentmondását. A község 20 ezer lakosából mindössze két százalék a mezőgazdasági dolgozó, tehát Dunakeszi lényegében város, annak minden előnye nélkül.

A III. ötéves terv eddigi I eredményeinek felsorolásánál I elmondta a tanácselnök, hogy | 848 milliós költségvetéssel in- j dúltak.

I Idén és jövőre 1,6 milliárd forintot fordítanak a lakosság ellátására.

Ha az időközbeni árváltozásokat is beszámítják, még akkor is 600 millióval több jutott a tervezettnél. Ezt a „tervkorrigálást” az élet követelte.

A III. ötéves terv 25 ezer megyei lakást irányzott elő. Ugyanakkor évi 1000 lakás megy tönkre. Az országban száz lakásra átlag 318 fő jut, a megyében 330, de vannak községek, ahol 380 ember. Az általános rendezéshez mintegy 120 ezer lakásra lenne szükség. Állami lakás mindösz- sze 5 ezer épül, de SzerencséEstétől reggelig

nekem szól a zene

(Folytatás az 1. oldalról.)

ban gyönyörködő vendégek — lehettek vagy 1200-an — maguk is táncba kezdtek.

Sokan öltöztek népviseletbe,

bőszoknyás, kendős nénik, fiatalasszonyok, fekete ünneplős férfiak járták a táncot.

Fúvószene, táncdal, váltotta egymást, nehéz jelzőt találni a jó hangulatra, amelyből nem fogytak ki a kedves vendégek.

Reggel öt óra tájban rágyújthattak volna még egy nótára: „Nem, nem, nem nem megyünk mi innen el...” Nem akaródzott hazamenni senkinek sem.

A második szlovák bál ki- • tűnőén sikerült.

„Od vecera do rana ... mu- zika mi vyhrava..." „Estétől reggelig nekem szól a zene”. így kezdődött a bál, s nemcsak szólásmondás volt, jókedvű valóság. — t. —

Vetélkedő a Csepel Autógyárban

(Folytatás az 1. oldalról.)

megyei bizottságának titkára bemutatta a zsűri tagjait, Ge- röly Tibort, aki a KISZ KB képviseletében jött el a versenyre, Csömör Józsefet, az MSZMP Pest megyei Bizottság tagját, dr. Mezőssy Károly tudományos kutatót — majd elkezdődött a verseny.

i volt. Sőt a megyei döntőbe jutott csapatok között is keve- ] sebb volt a tanuló. Sajnálatos, hogy a területi döntőn már nem láthatunk ipari csapatot, de szurkolunk majd a monori gimnazistáknak, akik Gafner Judittal az élen megnyerték a vasárnapi versenyt. Második a zsámbéki mezőgazdasági technikum csapata lett.

re a megyében igen nagy a magánházépítkezés aránya.

Még nagyobb lenne, ha az OTP hitelrendszere rugalmasabban követné a- igényeket, valamint javulna az anyagellátás.

A merev építési előírások sok bosszúságot okoznak a kisembereknek. Vitás esetekben legtöbbször a hatósági álláspont győzedelmeskedik. Az építkezések megvalósításánál gyakran aggályoskodnak, felesleges előírásokhoz ragaszkodnak.

Szólt a barlang- és barakklakásokról, amelyekben jelenleg 2500 család lakik. Bár az anyagi lehetőségek itt is korlátozottak, a IV. ötéves tervben 800 családot tudnak megfelelő körülmények között elhelyezni.

1970-ig 400 kilométer vízhálózat épül, ami azt jelenti, hogy javarészt a városi lakások 20 százalékában lesz folyóvíz. Sajnos, a jó ivóvíz nagyon kevés, a kutak 40 százaléka fertőzött. A víz- és csatornahálózat teljes kiépítésében a IV. ötéves terv jelentős előrehaladást hoz, de nem old meg minden gondot.

A megye egészségügyi helyzete a múlthoz viszonyítva sokat javult. Most 900 körzeti orvost foglalkoztatnak, egy-egy átlagosan 2800 beteget lát el. A jövőben Nagykátán, Gödöllőn, Szentendrén, Szigetszent- miklóson és Dunakeszin emelnek SZTK-rendelőket. A kórházi ágyak tekintetében Pest megye szintén előnytelen helyzetben van. Igaz, hogy elvben Budapest évi 2500 hellyel siet segítségünkre, ami azonban a gyakorlatban jóval kevesebb. Nagy vívmány viszont a váci és a ceglédi új kórház, amelyek 1969. december 31-ig elkészülnek. Végleges ’ megoldást azonban csak az építendő 1000 ágyas központi mégyei kórház jelent.

Szünet után a jelenlevők isr mertették gondolataikat az elmondottakkal kapcsolatban. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront megyei titkára második napirendi pontként értékelte a mozgalom eddigi tevékenységét s elismerően szólt a bizottsági tagok eredményes munkásságáról.

k. m.

Kádár János elutazott Moszkvából

PRÁGA

A Palach-iigy

A prágai rendőrség és ügyészség hétfőn közleményt adott ki, amely szerint Jan Palack ügyében a vizsgálat állásáról eddig senkinek semmiféle tájékoztatást nem adtak. Megállapítják, hogy a közvéleményben elterjedt különféle hírek a vizsgálat állásáról nem hivatalos forrásokból származnak, a rendőrség tudomása szerint az eseménynek voltak szemtanúi, akiket most felkérnek, jelentkezzenek kihallgatásra.

(Folytatás az 1. oldalról.)

titkára, aki az SZKP Központi Bizottságának meghívására baráti látogatáson a Szovjetunióban tartózkodott, hétfőn elutazott Moszkvából.

A szovjet főváros Kijevi pályaudvarán Kádár Jánost Leo- nyid Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára, Alekszej Koszigin, aa SZKP Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Minisztertanácsá- | nak elnöke, Konsztantyin Ka- j tusev, az SZKP Központi Bi- ! zottságának titkára, valamint > Konsztantyin Ruszakov, az \ SZKP Központi Bizottságának I osztályvezetője búcsúztatta.

PRÓBAÚTON

Elvégezte próbaútját a világ í lőgépe, a Boeing 747, becene- i szállíthat, óránként 900 kilo- legnagyobb utasszállító repü- 1 vén „Jumbo”, amely 490 utast I méteres sebességgel.

Nyugat-barüni konfiiktus

KI ÉLEZI A FESZÜLTSÉGET?

Nyugati körökben nagy visszhangot váltott ki az NDK-nak az a bejelentése, amely szerint — válaszul arra a provokációra, hogy Nyu- gat-Németország köztársasági elnökét az NSZK területéhez nem tartozó Nyugat-Berlinben akarják megválasztani — bizonyos intézkedéseket hoz. (Megtiltották a nyugatnémet parlament tagjainak, valamint a Bundeswehr tisztjeinek, hogy az NDK területén át mehessenek Nyugat-Berlinbe.) Kiesinger hosszásan tanácskozott a betegszabadságáról visz- szatért Brandt külügyminiszterrel és nyilván ennek eredménye volt a bonni kormány- szóvivőnek az NDK-t „a feszültség élezésével” vádoló nyilatkozata.

Kézenfekvő a kérdés: vajon ki élezi a feszültséget. Az, aki Európa szívében — az elnökválasztás ottani megtartásának provokatív gesztusával — jogot formál egy területéhez nem tartozó világvárosra —, vagy az, aki a saját területén, teljes szuverenitása birtokában figyelmeztető ellenintézkedéseket hoz?

BOLOGNA

Vietnamiak

ünneplése

Az Olasz Kommunista Párt kongresszusának hétfő délelőtti ülésén a küldöttek percekig tartó lelkes ovációban részesítették a Vietnami Dolgozók Pártjának küldöttségét, amely közlekedési nehézségek miatt csak ezen a napon érkezett meg Bolognába.

CSAK RÖVIDEN...

SZABADON BOCSÁTOTTÁK, de szülővárosában házi őrizetben tartják Bhutto volt pakisztáni külügyminisztert.

SÚLYOS ZAVARGÁSOK törtek ki az indiai Bombay- ben, 21-en vesztették életüket.

A BIAFRAI CSAPATOK az olajban gazdag ahodai körzetben 60 négyzetkilométeres területet foglaltak el a nigériai szövetségi kormánycsapatoktól.

EGY HÉTÉVES KISFIÚ szívét ültették át Amerikában egy hatéves kislány mellkasába- Bz volt a világon a negyedik gyermekszív-átültetés, az első három nem sikerült.

A HONGKONGI INFLUENZAJÁRVÁNY kezdete óta Lengyelországban kétmillió megbetegedés történt.

A VILÁG LEGNAGYOBB távközlési műholdját bocsátották fel Kennedy-fokróL

KISREGÉNY

Az öt-öt fős csapatok asztalánál öt-öt üveg bambi várta a versenyzőket. Legtovább az ikladi Ipari Műszergyár csapatát, mert gépkocsijuk elakadt a hóban és csak késve érkeztek. Az ikladi versenyzőknek vasárnap nem volt szerencséjük: fej fej melletti küzdelem után szorultak a harmadik helyre. Ez azt jelentette, hogy már nem vehetnek részt a február 22-én Cegléden megrendezendő területi döntőn, ahol négy megye — Heves, Komárom, Csongrád és Pest — képviselői közül kerül ki az a csapat, amely az országos versenyen szerepel.

Érdekes, hogy a versenyzők többsége nem középiskolás, hanem ipari vagy más munkás

HóJeSesilés

(Folytatás az 1. oldalról.)

Pilisszántó között még járhatatlan volt az út, de a délelőtt folyamán nagy teljesítményű hómarókat vezényeltek ide, amelyek eredményesen megbirkóztak a hóakadályokkal. Ugyancsak tegnap délelőtt szabadult föl a Biatorbágy és Etyek között az az ötszáz méter hosszú útszakasz, amelyen másfél méter magas hótorlaszok keletkeztek. Etyek és Biatorbágy között ezért tegnap reggel még szünetelt volna a forgalom, ha az etyeki tanácselnök nem derített volna fel egy autóbuszok számára is használható és járható mellékútvonalat. Ezt azonnal jelentette a MÁVAUT-nak, és itt indult meg a forgalom. Igaz, hogy öt kilométeres kerülőt jelentett, de a dolgozók minimális késéssel beérkezhettek munkahelyükre.

A gödöllői járás területén a mellékútvonalak felszabadítása tegnap estére befejeződött.

24.

A lángok jól bevilágították a terepet. A kiskapu lassan feltárult, anélkül, hogy valaki hozzáért volna. Laci kimeresztett szemmel bámult. Aztán észrevette a földön, a kapufa mellett az egyik német fejét, amint óvatosan kilesett. Őket, akik a túloldali árokban, a sötétben lapultak, az optika törvényei szerint nem láthatták.

... Ravasz dögök — gondolta Laci —, kúszva jöttek ki a házból.

Óvatosan célba vette revolverével a fürkésző, szaglálódó fejet, Franci mérgesen meglökte.

A két német, meggyőződvén arról, hogy a támadók elmenekültek, felállt. Kezükben lövésre kész géppisztolyaikkal a motorházhoz mentek. Az egyik valamit szólt, a másik legyintett. A lángok éles fénnyel világították meg mind a két alakot.

— Most! — mondta Franci.

Villámgyorsan tüzeltek, négy-öt golyót belelőttek mind a két katonába. Még látták, amint az egyik felvágta magát a levegőbe, mintha balettugrást végezne, a másik tántorogva tett néhány lépést és megpörögve elzuhant. Ok hanyatt-homlok átvetették magukat az alacsony léckerítésen. Végigrohantak a telken, átugrottak a szomszédba, ott a kapu csak riglire volt zárva, kiléptek az utcára. Mögöttük megnyílt a ház ajtaja, férfihang szólt tétován a sötétbe:

— Jár itt valaki?

Választ nem kapott, visszahúzódott.

Két utcával arrébb kifújták magukat.

— Most pedig poroljuk le egymást, de olyan alaposan, mintha skatulyából húztak volna ki minket — rendelkezett Franci. Eligazgatta Lacin a köpenyt, meghúzta a derékszíját. — Legközelebb bevetésre kefe nélkül el ne jöjjön, Martin őrvezető, mert megfektetem, hogy belefeketedik.

Csendesen rikácsolt Rác- Üjfalusy kappanhangján.

Lacinak csak jóval később jutott eszébe, amikor átgondolta a történteket, hogy ha akkor futásnak erednek, amikor p akarta, a kapu mögött hasaló két német a géppisztolyukkal simán elintézte volna mindkettőjüket.

Ezekben a napokban nem sok ideje volt Lacinak, hogy sorsa alakulásán meditáljon. Itt volt, benne abban, amit hosszú hónapok óta kívánt, s amiről oly sokszor tette fel magának a kérdést: vajon lenne-e elég bátorsága, ha úgy hozná az élet? A veszély, a lebukás lehetősége, a Számon- kérő Szék vagy a Gestapo annyira minden perces realitás volt, hogy a drukkolás, az izgalom egy-egy akció előtt vagy után, teljesen feleslegesnek tűnt. Lekopott az a romantikus, hősies máz is róla, mellyel régebbi ábrándozásaiban övezte a fegyveres, a harcoló napokat. Mindezt persze

az eszével tudta, de ugyanakkor azt sem felejtette el, hogy az első támadásnál, amelyben részt vett (egy nyilas pártszolgálatost intéztek el, aki a környék réme volt, többeket elvitetett), olyan ideges volt, hogy nem mert megszólalni, félt, hogy fogvacogásával örökre nevetségessé teszi magát. Kertész Sanyo ment be a pasasért azzal, hogy azonnal hívatják a pártházba. Kiléptek az udvarra, Kertész oldalról rávilágított egy zseblámpával, Laci és Bordás agyonlőtték. Ma sem volt erről meggyőződve, hogy akár egyetlen golyója is talált.

Szitás Győző kivételével, aki a polgáriból rendszeresen hazajárt a feleségéhez, a csoport harcoló magja egy romos, lakatlan ház épen maradt betonpincéjében tanyázott. Pintér Imi fedezte fel a rejtekhelyei a Petőfi tér egyik elhagyott utcácskájában, melyet még az április 3-i szőnyegbombázásnál tökéletesen leromboltak. Biztonság kedvéért Laci nagy táblát pingáit; „Fel nem robbant bombák! Életveszély!” — s ezt az utca bejáratánál kifüggesztették.

Kitűnő papírjaik ellenére nappal csak a legritkább esetben mozogtak, inkább Magda és a többi felderítő által hozott értesüléseket értékelték, névsorokat állítottak össze, kiket lehetne bevonni a munkába, ki kit ismer, vagy kin keresztül lehetne megközelíteni legcélszerűbben, térképeket

rajzoltak a városban és környékén elhelyezkedő katonai erőkről.

December közepén Magda üzenetet hozott Hámosnak; találkozóra hívták.

Alacsony, feltűnően széles vállú ember várta. Kicserélték a jelmondatokat, elindultak.

— Az a feladatom, hogy kapcsolatot teremtsek csoportod és a szovjet parancsnokság között.

— Beszélsz oroszul?

— Jobban, mint magyaruL Elő kell készíteni egy összehangolt, közös hadműveletet a város felszabadítására. A döntő feladat a te csoportodé, de a konkrét harcba az utolsó nap a többi ellenállási egységet is bekapcsoljuk. Konspirá- ciós okokból addig nem szabad egymással felvenni az érintkezést.

A Kettéfűrészelt Öriás (ahogy Hámos magában elnevezte a széles vállú kis embert) náthás hangon, szipogva beszélt, dús fekete kefebajú- szát nagy gonddal törülgette zsebkendőjével. Volt a modorában valami, amit nem szeretett, derűs önbizalom, lappangó mosoly, amellyel lenézte a világot, az a megjegyzése: „jobban, mint magyarul ,..”, s a száraz utasítások, pontosabban az utasítások, melyeket ezzel a száraz fölénnyel közvetített — mindezek Hámosban azt az érzést keltették, hogy félművelt tanyai tanítóval vagy tudálékos suszter-majszterrel áll szemben. Nem mintha sokat adott volna az effajta benyomásokra, de kicsit csalódott volt. Ilyen utasítást, őszintén szólván, nagyobb kaliberű emberre szoktak bízni, akinek már a stílusán, a fellépésén érezni az erőt, a tudást, a tapasztalatot.

— Nem kell részleteznem, miről van itt szó — folytatta

a kis ember. — Ha itt beszakad a front, egész Budapest sorsára kihatással lehet.

Trombitálva kifújta az orrát, zsebkendőjét összehajtogatta és télikabátja belső zsebébe tette.

— Ezért a hadműveletért — nevezzük „Kalapács-akciónak” egy ember nem vállalhatja a felelősséget. Kollár bevonásával alakítsatok bizottságot, amely kimunkálja a részleteket. Ha a Kalapács-akció terve órára-percre elkészült, és a feltételek biztosítottak, én átviszem a szovjeteknek. Az át- jutást a magyar vonalakon nektek kell megszervezni, az időpontot és a helyet egy nappal előbb Ács Magdával közölni.

Azzal a derűs, fensőbbséges nyugalmával ránézett Hámos- ra:

— Világos? Van-e valami kérdeznivaló? Nincs. Hát akkor jó munkát, elvtárs.

Kezet adott, búcsúzóul eny- nyit mondott:

— Engem Tövisnek lehet nevezni.

Megbökte széles karimájú velúrkalapja szélét, s kezét hátrakulcsolva. gondterhelt léptekkel eltávozott. Hámos tűnődve nézett utána.

Alighogy elváltak, sűrű, laza pelyhekben esni kezdett a hó. Hámost elfoglalták a gondolatai, a Tövis által felvázolt elképzelések hordereje. Kik legyenek a bizottság tagjai? A határidőt nem is mondta meg az a kis görcs, úgy látszik, ezt is rábízzák. „Nem vitás, hogy a dolog nagyon sürgős” — mondta magában, amikor a saroképület mögül váratlanul eléje lépett egy táboricsendőr- zászlós:

— Az iratait, szakaszvezető úr!

(Folytatjuk)

Past megye liinipja